Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

1989. december 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Sakk Miskolcon, az ÉÁÉV-szál- lóban folytatódott az OB II- be jutásért kiírt osztályozó sakktorna. A második for­duló eredményei: Bélapát­falva—Debreceni Betű 6-6. Szécsény—Tiszavasvári 8-4. Szabadnapos: M. Közúti lg. A torna vasárnap fejező­dik be. Az öttagú mezőny­ből a nyertes kerül a máso­dik osztályba. Leonard győzött A profiboksz történetének két kimagasló alakja csapott össze magyar idő szerint pénteken hajnalban, Las Vegas­ban, a WBC (Boksz Világtanács) nagyközépsúlyú világbaj­noki címéért. Az amerikai Sugar Ray Leonard és a pana­mai Robert Duran küzdelméből előbbi került ki győztesen, aki egyhangú pontozással bizonyult jobbnak a 12 menetes csatában. Bátorfiék a négy között Jönköpingben a svédek nyílt nem z etk ö zi aszitalitenis z ^bajnok - ságón a magyar női válogatott egyetlen európaiként bejutott az elődöntőbe. Bátorfiék először Norvégiát győzték le 3-0-ra,miajd a negyeddöntőben ugyanilyen arányban készítették megadásra Olaszország legjobbjait. Az Európa-bajnok Bátorfi Csilla egyéniben is magabiztosan vet­te az első akadályt, a 4. helyen kiemelt versenyző a norvég Sonja Rasmussen ellen ,,mele­gített be” 3-0 (13, 12, 17) arány­ban. A férfiak bemutatkozása fele­másra sikeredett. A csapatver­senyben, ha szoros küzdelem­ben is, de 3-2-re a svédek bi­zonyultak jobbnak. Egyéniben Varga Sándor előbb három játsz­mában (14, 17. 1G) nyert a jó nevű belga Philippe Salve el­len, a folytatásban azonban a 12.-nek rangsorolt észak-koreai Cső Jong Csői megállította őt (16, 19. 21). Somosi Miklós a 16. helyen kiemelt nyugatnémet Georg Böhmtől kapott ki 3-1 (—15, 14. 10, 16)-«re. Hány „baba" dől el? Fotó: Mák Tornászarcok a MEAFC-ból „...sportszeretetünk akár szakmát is eredményezhet” Budapest adott otthont az or­szágos ifjúsági tornászbajnok- ságnak, melyen kitűnően szere­peltek a Miskolci EAFC spor­tolói. Gyulai Gergely és Diz- matsck Ibolya egyaránt fél tu­cat érmet vehetett át. Velük beszélgettem. — Mikor ismerkedtetek meg a tornával? Gy. G.: — Tíz esztendő­vel ezelőtt. Mégsem mond­hatom, hogy egy évtizede tornászom, mert a DVTK szakosztályának megszűnése miatt 12 hónapot 'kihagy­tam. D. I.: — Én hamar kezd­tem. Mindössze négyeszten­dős voltam. — Miért ezt a. sportágai választottátok? Gy. G.: — Mert szimpati­kus volt számomra. Érdek­lődtem a torna iránt azért is, mert meg akartam erő­södni, és úgy gondoltam, hogy mozgásomon, tartáso­mon is sokat javíthatok. D. I.: — Annikor a .televí­zióban gyeréktornát. vagy a szokásos esti tévé torn át lát­tam, irigykedtem ... Aztán a szüleim elvitték a városi sportcsarnokba. Jól éreztem magam a kicsik 'között, ott maradtam. — Arra 'kérlek bennete­ket, hogy röviden mutatkoz­zatok be. Melyik iskolába jártok, kik tanítanak? Gy. G.: — Tizenkét esz­tendős vágyók és a Földes Ferenc Gimnázium 3/F osz­tályának „hallgatója”, mel­lesleg testnevelés tagozatos. Osztályfőnököm Nagy Fe­renc, testnevelőtanárom Bo­csa. Tibor. Klubedzőm Dobi Béla. D. I.: — A 8-as Számú Általános Iskola 8/íb osztá­lyába járok, tehát jövő ősz­től már középiskolás leszek. Osztályfőnököm dr. Czefckel Jánosné, testnevelésre Ajtai Lászlóné „okít”. Gergellyel ellentétben én nem testne­velés, hanem angol tagozatos vágyók. A Miskolci EAFC- ban Batylkó Gellértné az ed­zőm. — Eddigi legjobb ered­ményeitek? Gy. G.: — Az azóta már „átkeresztelt” úttöróoliimpi- án, a 40-es iskola színeiben, összetett csapatban tagja voltam a kilencedik helyet elért gárdának. Aztán már a Földes színeiben a közép- iskolás bajnokságon dobogó- közeibe jutottam. A napok­ban, az ifjúsági II. osztályú magyar bajnokságot talajon és ugrásban első, gyűrűn és korláton második, lólen­gésben pedig harmadik let­tem. Egyéni összetettben a második helyiig vittem. D. I.: — A diákolimpián a hetedik helyet szereztük meg csapatban, ez az idén történt. A budapesti ifjúsá­gi II. osztályú egyéni ver­senyben győztem, szeren- kéntiiben pedig mindent megnyertem, amit csak le­hetett. — Példaképetek van? Gy. G.: — Több is, így nem kívánok senkit megne­vezni. D, I.: — Ónodi Henriette. — Versenyeiteken szurkol­nak-e értetek a szüléitek? Gy. G.: — Hát persze! Édesanyám nélkül el sem képzelhető tomaverseny. Ö egyébként a megyei szövet­ségben is dolgozik, a főtit­kári funkciót tölti be. D. I.: — Édesanyám nem csupán a miskolci, hanem az „idegenbeli” viadalokra is elkísér. Külön -kell szól­nom osztálytársaimról, akik rendre csapatokba verődve szurkolnak nékem. — Terveitek között nyil­ván szerepel az ifjúsági, majd a felnőtt 1. osztályú szint elérése! Gy. G.: — Hát igen, ál­modni lőhet és álmodunk is. De ha a szívünk helyett az eszünkre, a lehetőségeinkre gondolunk, akkor ki kell mondanunk, hagy erre nincs esélyünk. Legalábbis Mis­kolcon nincs. Az ifjúsági és a felnőtt I. osztályú szint hallatlanul magas nívóit je­lent. Teljesítéséhez átlagon felüli feltételékre van szük­ség. D. I.: — Azért feladni nem szabad! Sohasem lehet tudni, hogy az elkövetkezen­dő években mi 'történik? Ha a realitásokból indulok ki, akkor azonban egyet, kell értenem Gergellyel. — Akkor mi hajt még benneteket? Hiszen talán nem tévedek, Iha \azt mon­dom, válogatottak nem lesz­tek, olimpiára, Európa-baj- nokságra nem juttok el és nem is folytatom ... Gy. G.: — De kisportolt, egészséges emberek leszünk, és ez sem akármi! Sőt, a ké­sőbbiekben sportszere te tünk akár szakmát is adhat a kezünkbe. Én például a Test­nevelés! Főiskolán akarom folytatni tanulmányaimat. Ahhoz pedig, hogy a felvé­telin megfeleljek, kitűnően kell tornásznom. D. I.: — Gyakorlatilag ugyanezt mondhatom. Bár még előttem állnáfc a közép - iskolás évék — a Zrínyiibe .készülök —, de már most tudom, hogy testnevelő tanár akarok lenni. Az eredmé- n vek tői függetlenül ezért is veszem komolyan „szakmá­mat”. — Hogy tanúitok? Gy. G.: — Négyes az át­lagom. D. I.: — Plusz-mínusz ne­kem i'S. — Hány órát gyakoroltok hetente? Gy. G.: — Nyolcat, tízet. D. I.: — Ugyanennyit. Teljes intenzitással, szorga­lommal, odaadással. — Milyen „színben” lát­játok Miskolc város torna- sportját? Gy. G.: — Erre a kérdés­re a hivataliban lévő siport- vezetésnek kellene felelni. Személy szerint abban bí­zom. hogy valaki, valakik végre felkarolják. D. I.: — Edzőmtől sokszor hallom: „Jó lenne végre 'tehetős szponzorra bukkan­ni.” K. T. „Próbatételt jelent a feladat” Nyikorgó kezdés, olajozol) befejezés \ , ' .• ' .V ' '<'1% Palicskó Tibor vallomása „— Amikor kimondtam az igent a di­ósgyőri vezetők hívó szavára, tudtam, hogy aligha számíthatok diadalmenetre, még kevésbé a gyors sikerekre. Egy ta­pasztalt edző jelenléte korántsem azonos a viharos áttöréssel. Kaptam egy „masz- szát”, márpedig a csapatépítéshez türelem­re, időre van szükség. Két-három év is eltelik, amíg beérik a vetés. Azért vállal­tam a feladatot, mert végre távolabb akartam munkálkodni a „nagy” futball vegykonyhájától. Fogalmazhatok úgy is, hogy szélámyékban szerettem volna dol­gozni. Ha az ember együttest formál, ak­kor az első időszakban kerül szembe a legtöbb nehézséggel. Nem vagyok rutinta- lan kezdő, erre tehát számítottam. Igaz, hogy nyolc fordulón keresztül kevés örö­möt szereztünk szurkolóinknak, botlado- zásunk azonban törvényszerűnek minősít­hető. Természetesen jómagam sem tapsol­tam a sorozatos sikertelenség közben, de hitemet egyetlen pillanatra sem veszítet­tem el. Magamban mániákusan azt hajtogattam, hogy túl kell jutni a krízisen, elvégre a befektetett munkának előbb-utóbb kama­toznia illik. Jelentős támogatást élveztem, senki nem esett pánikba, a játékosok be­csületesen dolgoztak az edzéseken, tulaj­donképpen, az első pillanattól azonos hul­lámhosszon voltunk. A labdarúgókat cél- tudatosság és meggyőződés jellemezte, a vezetők pedig türelmükről biztosítottak. Felmérték és megértették, hogy áz ősz a csapatkeresés jegyében telik el. Fiatal, te­hetséges játékosaink fejlődése végül is igazolta elképzeléseink helyességét, hiszen az utolsó hét összecsapáson veretlenek maradtunk, s olyan helyen zártuk az idényt, ahol korábban egyszer sem áll­tunk. Persze, a 7. hely önmagában semmit nem jelent, csak akkor válik értékessé, ha belegondolunk, honnan indultunk?! Előt­tem egy cél lebeg: adott a vállalás, amely­nek a kezdeti szakaszán jutottunk túl. Hosszú út áll előttünk, de semmilyen ne­hézségtől nem riadunk vissza. Úgy vélem, elmozdultunk a korszerűség irányába, egységesítettük a felfogást. A szakosztály elnökségének elmondtam: a DVTK-nak saját utánpótlását kell erősí­tenie, mert ez jeleníthet kimeríthetetlen forrást, örömteli, hogy jó kezekben van­nak a fiatalok, Gál Béla remekül koordi­nálja a stáb tevékenységét. Jómagam hozzáértő, ambiciózus segítőiekkel munkál­kodhatok, Váradi Ottó kiválasztása jó hú­zásként értékelhető, de Salamon Jóska is hasznossá tette magát a csapat mellett. Egyébként nem ámítom magamat azzal, hogy a DVTK egyik napról a másikra ki­cserélheti „légiósait” saját nevelésű spor­tolókra. Terveink valóra váltása érdeké­ben olykor kívülről kell erősíteni, mert bizonyos posztokra házon belül nincs megfelelő jelölt. Hallottam hangokat, ame­lyek azt kifogásolták, kevés a csapatban az igazi diósgyőri. Nos, erre csak azt mondhatom: valóban nem szabad elha­nyagolni a lokálpatriotizmust, hiszen más hajtóerő munkál a tősgyökeres hazai játé­kosban, mint az „idegenben”. Egy viszont közös bennük: valamennyien jól akarnak élni. pénzt szeretnének keresni, a csapat tagjait tehát szoros egymásrautaltság fűzi össze. Nem engedhető meg, hogy bárki is kilógjon a sorból, mert ez megtorpedóz­hatja a közös célokat. Az őszi idényben a támadójátékunk megfelelőnek mutatkozott, csak egy csa­pat lőtt több gólt. Az persze elgondolkoz­tató, miért kaptunk sokat? Meggyőződé­sem, hogy ezek számát képesek leszünk csökkenteni, ez pedig magában hordozza további előrelépésünk zálogát. Nem aka­rok dicsekedni, de azt jogos örömmel könyvelem el, hogy végre megtaláltuk Veréb György utódát. A Vácról igazolt Knotz magabiztosan állt őrt kapunk előtt, s nem véletlen, hogy az együttes egyik legjobbjának bizonyult. A másik Varga Iván, aki irányítóként sokat tett a csapat érdekében. A gárda hajlamos a gólszagú támadások vezetésére, gyors szélsőkkel rendelkezünk, s akadnak pontosan indító középpályásaink is. A játékosok az ősszel sokat fejlődtek taktikailag, sokrétűbb fel­adatokkal lehetett őket pályára küldeni. Megítélésem szerint a Debreceni Kini­zsi elleni hazai győzelem lendített át ben­nünket a holtponton, de a KVSE ellen is azt igazolta a társaság, hogy többre ké­pes, mint amit korábban produkált. A nyír­egyházi siker szerencsére meggyőzte a futballistákat arról: lám, idegenben sem szabad megrettenni. Akadtak olyan mér­kőzéseink, amikor ellenfelünk többet bir­tokolta a labdát, kézben tartotta a kezde­ményezést, mi mégis képesek voltunk ar­ra, hogy a visszavágás lehetőségével él­jünk. Csábított a pontszerzés, de a mieink nem érték be döntetlennel! Egészséges becsvágy jellemezte őket, s a kezdeti si­kertelenség nem szegte kedvüket. Talpra- állásunkhoz sok segítséget jelentett, hogy nyugodt légkörben végezhettük munkán­kat. El kell mondanom, hogy vezetőink részéről egyetlen pillanatig sem éreztem türelmetlenséget, kritikus helyzetet senki nem idézett elő. Most az tölt el elégedett­séggel, hogy reálisan mérik fel lehetősé­geinket. Szeptemberben nem temettünk, de jelenleg sem ülünk lakodalmat. Ügy értékeljük eddigi tevékenységünket: vala­mit elkezdtünk, ez pillanatnyilag megfele­lő helyezéssel párosul, a feladatot azon­ban még korántsem oldottuk meg. Említettem már, hogy a rangsorban ná­lam Varga és Knotz állnak az élen, de Far­kas és Csizi teljesítménye sem okozott csalódást. Többet vártam Tóth Miklóstól, Tóth Györgytől és Rostástól. Házi gólki­rályunk egyébként Csiba lett, aki 5 eset­ben talált az ellenfelek hálójába. Vele kapcsolatban arról sem szabad megfeled­keznünk, hogy csak a találkozók felén szerepelt, eleinte pedig a védelemben szá­mítottunk rá. A listán Csibét 3—3 góllal Lakatos és Csizi követi. Programunkról annyit előzetesen, hogy három hét sza­badságot követően január 3-án találkozik a keret. Orvosi vizsgálat uitán látunk munkához, majd tíz napot Kassa mellett töltünk. Hazai napközis rendszerű készü­lődés következik, sok előkészületi mérkő­zéssel. A tavaszi idényt megelőzően leg­alább 15 alkalommal akarunk pályára lép­ni. Javulni fogunk erőnlétben, gyorsasági állóképesség tekintetében, aztán .. .. kez­dődhet az újabb, 15 részes sorozat. Remé­lem, egészen más előjelekkel, mint az ősszel. ..” Lejegyezte: Doros László Főszerepben az edzők

Next

/
Thumbnails
Contents