Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
1989. december 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Kinek hiányzik az M betű? Egy kovácsMunkás szót kér... Sistereg a vonal. A hívó az ügyeletes újságírótól kér magyarázatot, választ. Mi van itt az MSZMP-vel, meg az MSZP-vel?! Dől belőle a kérdő és felkiáltójel. Mondom egy idő után, meghallgatnám személyesen inkább. Homonnai István belekezd : — 1957. április 17-én léptem be az MSZMP-be a munkahelyemen. Betanított kovácsként dolgoztam a Digépben, tagja voltam az ifjúsági szervezetnek, sportoltam is; mindenfélét csináltam és mondták: odavaló vagyok a pártba, tehát be is álltam. — Nem párttag, hanem kommunista vagyok, oda lehet írni... Ez volt a bajunk, hogy eddig is sok párttag volt, de kommunista nem volt egy darab sem. Nagyon kevés volt, meg lehetne számolni. Nem értek egyet Pozsgay elvtárssal és Nyers Rezsővel. aki azt mondja a tévében, hogy húsz évq küszködik a dolgokkal, ők is ott nőttek fel a pártban. Akkor én mit mondjak; én 33 év után mit tudok mondani ? Kérem szépen, szégyelljük a nevünket? Mii az, hogy Magyar Szocialista Párt? Ez tiszta űripart. Ebben a munkás- bak, a parasztnak nincs benne a neve. Akkor ki dolgozik? Akkor dolgozzon a szocialista párt... de ki az? Ennek a magyar munkáspártnak kellene lennie, ez kell nekünk! Hát azért ..ne szégyelljük már egymást. Itt Magyarországon még a munkások, a parasztok dolgoznak. Az se baj. ha Magyar Szocialista Panaszt—Munkáspárt lesz ... | — Velünk kell foglalkozni nem önmagukkal! A párton belül ezt a nevet kapjuk meg, ezt kérem Grósz Károlytól, Be- recs Jánostól, Ribánszky- tól... Ahol a magyar munkást és parasztot nem tagadják ki, azt hajlandó vagyok támogatni. Ebből a mai új szervezetből minden ki van zárva... Ha volt az MSZMP-nek hibája, ha valaki elszúrt válamit, azon változtatni kell és azt itt meg kell tenni! De ne változtassunk már nevet, ezt kérem én. Németh Miklóst meg arra kérem odafigyeljen arra, amit csinál, és ne hagyja magát körbevezetni, mert ő belőle -még lehet valamit csinálni, ő elég értelmes — és hozzá teszem csendes ember, — de odafigyeljen, ne hagyja magát körülbeszélni! És úgy csinálja, hogy jó legyen a magyar népnek is. Azt hiszem, még neki is jó lesz, mert neki még van ideje és az kell is, hogy valamit tudjon csinálni ... — Miért kell most toborozni bennünket, hogy lépjünk bele az MSZP-be? Mert, hogy itt a helye a munkásnak ... Hát eddig nem itt volt?! Eddig hol volt a helyünk? Le vagyunk minden felőlről törölve, sehol nem foglalkoznak velünk, se a munkahelyen, még a tévében se... Most meg toboroznak, hogy az MSZP-ben a helyünk? Most már dolgozók vagyunk? Eddig mi a ... voltunk, nyersen megmondva. Nekem régebben is mondták, ha szóltam; „persze, mert te egy erős kovács vagy..Én meg mertem mondani a véleményem, de nem mindenki merte és meri. Rögtön be volt fogva az embernek a szája. Most is úgy lesz. Hát azért én nem állok át. — Az összes munkásőr, de a kommunisták se fognak beállni az MSZP-be. Borzasztó sérelmes az. hogy a munkás minden felőlről el van takarva. Egyáltalán nincs .sehol a munkás, a paraszt. Ez végképpen nem jó. Parasztgyerekek dolgoznak a nagykovácsműhelyben is, és hol van az órabér? A dolgozókkal beszéljenek már egyszer erről a riporterek, meg a tévések, ne a főnökökkel! Máma lassan egy csupor aludttejért dolgozunk. Hát eny- nyi régen is volt: aludttej, meg habartbab... És meg kell nézni, a sok forinttal mit csinálnak. Mennyi pénzbe került, amióta tárgyalnak és küszködnek? Meddig fognak még és mit akarnak? Ezt nem mondják ... mennyi pénzbe kerül az országnak. A munkásőrséget mondják, ahol én mindig a szabadnapomat, a szabadságomat töltöttem ... És akkor most azt mondják, vagyőnmegosz- tás. Én meg építettem az objektumokat, és ez sérelmes valakinek?! — Korábban is mondtam, hogy a párton belül lehet és kell változtatni. Ott változtassanak! De az maradjon meg a Magyar Szocialista Munkáspártnak. (Vagy tegyük hozzá, hogy Parasztpárt is!) Ebben nevelkedtünk fel, ebben vagyunk. Ők is ebben voltak, akik mostan kiforgatják az egészet. Akkor most. megint ugyanaz lesz, mint korábban? Vagy még párttag :se lesz ... Én háromszáz, négyszáz kétszáz forintot fizettem havonta. Most nem fizetnek semmit és ugrálnak? Ilyen nincsen. Csak vissza kéne számolni a tagdijamat, amit harminchárom év alatt fizettem, — akkor mit csinálnak?! Akkor én azt minek adtam? Már ott tartunk, hogy rosszabb ez, mint a biztosító ... — Végre már ne csapjanak be bennünket, alakuljon meg és legyen megint MSZMP; ne az legyen, hogy máma ilyen párt vagyunk, holnap olyan párt vagyunk ... Nehogy azt mondják már, hogy máma prímás vagyok —• holnap meg kontrás.. . Ne csinálják már ezt velünk, dolgozókkal! Velem is. Mert azt se tudom,, hogy hova álljak. Vagy nem állok akkor sehova, se ... ilyet ne csináljanak olyan munkással, aki szívesen, becsülettel az erejét otthagyta a munkahelyén. És akkor itt vagyok ... semmi nélkül... Homonnai István 52 éves. A papír 1953. november 23-tól tanúsítja folyamatos munkaviszonyát. a Digépben 1954-től dolgozik. Huszonnyolc évig volt csoportvezető kovács. Az egyik lába „tro- pára ment”, az egyik szeme kilyukadt... kicsit „erősen” beszél. Kovácssors . . . Ma is a Digépben dolgozik, a tüzeléstechnikánál. Neki hiányzik az a bizonyos M betű ... T. Nagy József Az éjek november közepétől errefelé is könyörtelenek. Dermesztő leheletüktől mára már a nyáron gyűjtött összes melegét felemésztette a dim- bes-dombos tardi határ. Eközben itt Bükkalján is a fagyoktól álomra csukódott az őszönként gyümölcsöt, zöldséget gazdagon termő természet szeme. A nevezetes tardi harmatból pedig hajnalokra oly látványos hócsipkéket ver az éjszaka hideg keze, mely szépségében vetekszik az itteni híres keresztszemes matyó hímzéssel. Egy szimpatikus kisgazda, ki a népnek és a jónak nem ellensége E fenséges, de embert vacogtató télben — miközben a pipázó kémények és a köd „pelyheiből” készült párnát átsütni nem, átvilágítani .is alig-alig tudó, elgyengült napsugár kísért utunkon — jártunk Tardon az ottani kertbarátokat keresve, no és persze télbeli tevékenységüket kutatva, firtatva. Ahol a meleg, ott az ember is — következtettünk a hosszan kanyargó főutca néptelenségéből. következésképp meg nem álltunk a falu felső végén kéményével vígan pipázó Major vize névre keresztelt szenteltvízkészítőig, akarom mondani szeszfőzdéig. Következtetésünk helyesnek bizonyult. Itt egy helyen megtaláltuk mind a meleget, mind pedig az embereket. Sőt, az is kiderült pillanatokon belül, hogy a jóféle papramorgókat produkáló intézmény nemcsak afféle melegedésre szolgáló menhely, hahém szakmai és politikai tapasztalatok kicserélésére is szolgáló fórum. Ahol egymás „gyümölcs- leveinek” családias, következésképp tisztességes gyakorisággal végrehajtott meó- zása közben (miközben a gazdák a pálinkát, a pálinka pedig a gazdákat vizsgáztatja) a kis- és nagypolitika egyaránt szóba kerül, méghozzá őszintén, kendőzetlenül, olykor-olykor még a nyomdafesték tűrőképességét — pártatlanságát felülmúló radikalizmussal. Mi több, mi még afféle jóértelmű korteskedésnek is részesei lehetünk, hisz’ — ím egy névrokon — a ’915- ös születésű Hajdú Pista bátyám, ahogy ő magát a ragadványneve alapján büszkén nevezi: Tuskó Pista mindenáron arról igyekszik meggyőzni tisztességes igyekezettel, hogy a mi helyünk sem lehet máshol, mint a Kisgazdapártban. Alakítsunk hát vele platformot — javasolja, miközben mi is behaj intünk vele egy kupicával a tardi halottfeltámasztó Béres-csep- pékből. Bármennyire is szimpatikus frissen megismert, öreg barátunk (aki még azt is elárulja magáról, hogy mindmáig nagy kedvelője a fehérszemélyeknek), nem fűlik fogunk a platformra. Kölcsönös véleménycsere után azért arról meggyőzzük az öreget, hogy a fe- hérszemély-ügyben nézeteink megegyeznek, mi több, szimpátiánk jeleként kollégám le is fotografálja Pista bátyánkat, akiről az is kiderül, nem csupán fogyasztani szereti influenza, s más emberi nyavalyák ellen a szilvóriumot, de készítésének is jeles tudora. Íme a negyven cseppenként fogyasztható, 52 fokos „Major vize” receptje. — Legjobb pálinka abból a cefréből készül, amelyikbe legtöbb a bódi szilva. Persze, belekerülhet más gyümölcs is, sőt, én leginkább a vegyes pálinkát kedvelem, mert azon többféle zamat érződik. A jó pálinka feltétele még: az egészséges, érett gyümölcs. A penészes, földdel szennyezett rendkívül rontja a minőséget. Én cukrot soha nem rakok a cefrébe! Inkább legyen kevesebb, de az legyen jó minőségű. Fontos az is, hogy a cefrét miben tároljuk. Erre a célra legjobb a kifenekeit fahordó, vagy a fakád, illetve az a műanyaghordó, amelyben előzőleg nem vegyszert tároltak ... Az öreg érdeklődésünkre azt is elmondja, hogy idén a szokottnál jóval kevesebb („rosseb” azokba a savas esőkbe!) cefrét tudott ösz- szegyűjteni. összesen csak 3 hektó bódi szilva kerekedett ki, amelyből 20 liter szilvóriumot vár. A „sok-e ez, vagy kevés?” — kérdésre Pista bá’ lakonifcus tömörséggel azt felelte: sajnos, az újig biztos nem fog kitartani. Mint már mondottam, a szeszfőzde Tardon sem akármilyen hely. Hisz’ például itt tudtuk meg azt is, hogy jó bor ügyben Gaál Andrást keressük a Kossuth utcában, fóliázásról a másik, a korban is jóval fiatalabb Hajdú Istvánnál — kinek ragadványneve Berec — érdeklődhetünk, s a lakás- kultúrától falun is elválaszthatatlan dísznövények gondozásáról, téli ápolásáról épp a szeszfőzde-tulajdonos, Dusza József feleségétől kérhetünk, saját tapasztalatokon alapuló, jó tanácsokat. Nekiindultunk hát a falunak... A másik Hajdú Istvánt, ki eredeti foglalkozása szerint gépkocsivezető éppen a 360 négyzetméter alapterületű fóliasátra szervestrágyázása közben zavartuk. Mint mondta, másnap kezd hozzá a terület felásásához. Tulajdonképpen két zöldségkultúrát termesztenek felváltva. paprikát és paradicsomot. E félen például a paprika a soros. — A magvetést a két ünnep között végezzük. Két- leveles állapotig a palánta- nevelő üvegházunkban neveljük a tápkockás palántákat. Általában január végén kerül át a fóliasátor alá a növény. A sátrat olaj- tüzelésű légbefúvóval kombinált kazánnal fűtjük .. . Hajdú István és felesége (utóbbi zöldségtermesztő szakmunkás-bizonyítvány- nyal is rendelkezik) a primőr árut maga értékesíti, többnyire a miskolci nagybani piacon. Túl azon, hogy vállalkozásukat az anyagi haszon reményében végzik, számukra a mezőgazdasági tevékenység afféle életelem. Bizonyítja ezt, hogy városból, Gödöllőről költöztek vissza Tardra; de bizonyítja az is, hogy a közelmúltban vásároltak 1400 négyszögöl területet a községi tanácstól, ahol 300 ezer forintos vállalkozói kölcsön segítségével azóta már istálló, pince épült, s jelenleg 53 juhot is tartanak. Ezen kívül telepítettek 400 öl szőlőt is. zömét Irsay Olivér és Zala- gyöngye fajtákból... De ácsi! A bor már másnak a témája! Két hónap múlva itt majd paprika zöldéi Arról Gaál András bátyánkkal cseréltünk eszmét a Kossuth utcában, András gazda lakásán, illetve kipróbálandó a földalatti mozgalmat is, a család pincéjében, amely igencsak nevezetes, szent hely. A száj- hagyomány szerint a nagyságos fejedelem, maga II. Rákóczi Ferenc is (sok és bokros teendők közepette) szakított annyi időt, hogy Tardon keresztül utazván, épp e pincében jóízűeket kortyolgasson a tardi >Ku- tyahegyen és Disznóhegyen termett jóféle nedűkből. Ami igaz, igaz, szőlőtermesztésre kiválóan alkalmasak e falut övező, szelíd lankák, hol — s ez az egykori tardiak szakértelmét bizonyítja — önmagában is kiváló tulajdonságú szőlőfajtákat, furmintot, hárslevelűt, olaszrizlinget, bánáti rizlinget, ezerjót (amit itt Margit szőlőnek neveznék) telepítettek. András bátyánknak, illetve vejének, Czufor Lajosnak (mert hát közös a pince) ugyancsak nemes borai vannak — állapítottuk meg a jóleső kortyokat követően. Maga a fejedelem, ha feltámadna, s újra erre járna, igencsak egyetértőén bólogatna erre a megállapításra. S talán még azt is hozzátenné: ilyen borokkal — ha lenne belőlük nagy tételben — akár egy szabadságharcot is meg lehetne nyerni. — Az én borom 20 fajtából készült — jegyzi meg az elismerő, dicsérő szavakat jóleső érzéssel konstatáló nyugdíjas házigazdánk, s máris sorolja, mi minden adja ezt a nyelvoldásra, he- vülésre, bizonyos mennyiség után „Kraszna Horka büszke várát... is dúdolni késztető, tüzes zamatot. Mi tagadás, mindegyik nemes fajta külön-külön is. Így együtt pedig. . . ! De elég a borból, ideje, hogy tovább menjünk virágokat nézni. Tardon is — a többi bükk- aljai községhez hasonlóan — küllemüket tekintve, igazán hatalmas lakóházak épültek az utóbbi években, s épülnek napjainkban is. Ahány ház, annyiféle, két egyforma talán még véletlenül sem akad, de hát ez a cél is ott lebeg valameny- nyi építtető neve előtt. A házak mérete, külleme persze arról nem árulkodik, mit takar a belső. Ezért is furdalt bennünket a kíváncsiság, hogy e téren milyen napjainkban a „tardi helyzet”. Igaz, mi csupán egy sajátos szempontból kíváncsiskodtunk. A szobanövényeknek a lakáskultúra e fontos, nélkülözhetetlen tartozékainak jelenlétéről, illetve hiányáról szerettünk volna képet kapni. Nos. a szeszfőzdevezető Dusza József kívül-belül ízléses lakásában ezzel kapcsolatban igazán jó tapasztalatokra tettünk szert. A levéldísznövények nem ar- borétumi mennyiségű, ám optimális mértékű előfordulásáról, s szakszerű kiválasztásáról. A jó érzékkel tervezett belső térben, s minden hivalkodást nélkülöző, ám ízléssel összeválogatott bútorokkal jól harmonizáló a levéldísznövény- kollekció, amelyben az asparagus plumosus, a chlo- rophytum (a zöldike), a tradescantia (pletyka) a co- diaeum hyoridum éppúgy megtalálható, mint a pálmák közül a howea forste- riana, vagy a sansevieria trifasciata, illetve a páfrányok közül a nephrolepis exaltata. E növények gondozásáról kértünk néhány hasznos tanácsot a ház asszonyától, Dusza Józsefnétól. — A téli időszakban a legnehezebb az elegendő fénymennyiség biztosítása. A növényeink csak megfelelő fényben fejlődnek kielégítően, ugyanis a testük felépítéséhez szükséges anyagok átalakításához a fény nélkülözhetetlen. Otthonunkban az ablak közelében, a legvilágosabb helyen helyezzük el növényeinket. A másik fontos tényező az öntözés. A nem elégséges öntözés a növény pusztulását okozza, de akkor is elpusztul, ha túlöntözzük. A téli időszakban történő öntözéssel kapcsolatban megjegyzem: a hőigényüknél alacsonyabb hőfokon telelő növények — nálam ilyen például a Sansevieria — túlöntözés esetén gyökérrothadásban elpusztulnak. Ügyeljünk az öntözővíz hőfokára, az egyezzen meg a szoba hőmérsékletével. S mivel a lakásban a növények leveleit egy idő után belepi a por, azokat 1—2 hetenként szivaccsal, vagy puha ruhával feltétlenül mossuk le .. Szóval, minimum ilyesmik szükségeltetnek ahhoz, ha azt akarjuk, hogy szobanövényeinkkel ne valljunk szégyent, se a szomszédok, se a rokonok előtt, s valóban díszei legyenek lakásunknak ilyenkor, télen is. Mi pedig e virágok látványával búcsúzunk el Tard- tól, mely községre —, hogy elszaladt az idő — ekkorára már fekete leplét kezdte borítani az este. A meteorológia éjszakára is kemény mínuszokat ígért ide, a Bükk aljára is, hol napközben sem volt kabátgom- boltató meleg. Pontosabban úgy összességében nem, mert ahol mi megfordultunk, lám sehol sem kellett fagyoskod- nunk. Sőt, találkoztunk a tavasz, a nyár szinte minden melegével! A borban? A szilvóriumban? A virágban? Nyilván azokban is, de elsősorban az emberekben. Tardiak, viszontlátásra! Hajdú Imre Fotó: Fojtán László
