Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-08 / 291. szám

1989. december 8., péntek 8SZAK-MAGYARORSZAG 5 Idősek napközijéből varroda Nemregiben arról kaptunk hirt. hogy Bükkszentkeresz- ten, az úgy egy évvel ez­előtt átadott idősek napközi otthonának kapui, azóta is zárva vannak. Utánajár­tunk, mi lehet az oka en­nek, hiszen a legtöbb tele­pülés éppen arra törekszik, hogy öregjeinek mindennap­jait ilyetén módon könnyít­se meg, gondoskodást, tár­saságot, ellátást biztosítva. Bodnár Tibor, a község tanácsenöke elmondta, va­lóban igaz, amit hallot­tunk. Tavaly — a Hazafias Népfront helyi szervezetének kezdeményezésére — egy roskatag házat saját erejük­ből, s némi megyei támoga­tásból helyreállítottak, hogy itt működjön majd az emlí­tett létesítmény. A falu mintegy 150 idős lakója azonban húzódozott ezt igénybe venni, nem csupán azért, mert idős korban már jóval nehezebb az al­kalmazkodás, hanem mert szinte valamennyiük abban a szerencsés helyzetben van, hogy rokonságuk, atyafisá- guk is a településen lakik. Társaságuk is van, hiszen szinte valamennyiükre szük­ség van az unokák nevelé­sében. gondozásában. Ám, egy már felújított épület mégsem mehet ve­szendőbe, s nem is ez lett a sorsa. Ez év november 15- től ugyanis ideiglenes jel­leggel varrodát nyitottak itt, a Hajdutex Gmk. kihelye­zett egységeként, ahol sze­rencsés módon, jelenleg 20 helybéli asszony kapott munkát, megtakarítván így a több órás munkahelyre ingázás elvesztegetett idejét Azért csak ideiglenes jelleg­gel üzemel a varroda, mert további igények is jelent­keztek mind a munkáltató, mind a munkavállalók ré­széről, s később egy na­gyobb épületben szeretné­nek hasonló üzemrészt ki­alakítani számukra. Persze, nemcsak ezért az ideigle­nesség. hanem, mert a he­lyi tanács előrelátóan arra is gondol, hogy egyszer még­iscsak szükség lesz arra a bizonyos idősek házára, s akkor alkalmasint arra hasz­nálhatják az épületet, ami­re eredetileg is tervezték.-ki „fl gazdász gyerek sose’ kesereg ott a lova, nagy a feje, búsul eleget.” Elefántok libasorban Frankfurtban a közlekedési szabályok mindenkire vonatkoznak, meg akkor is, ha elefánt az illető. Bar erre nem maguk az ormányosok jöttek rá, hanem a Corty Althof cirkusz idomárjai, akik libasorban terelgetik a nagyra nőtt négylábúokat a vasútállomástól a cir­■ '''' ' ' * ..... ' -c''' ::. ' ..... . . . ..... J L óbarátunk nem is úgy néz ki, mintha búsulna, pe­dig elég nagy a feje. Csak a csirke szomorkodik néha — egy állategészségtani jegyzet szerint — szárnyát lógatva. A ló persze nem lógathatja a szárnyát, mivel nincs is neki. (Kivéve, ha Pegazus.) Ezért nem is szomorkodik. A csirkének viszont nem nagy a feje, azért nem bú­sul .. . Itt és most akár csa­varhatnánk is egyet a törté­net fonalán, nehogy unal­mas legyen. Meri mi lenne, ha a ló éppen azon búsulna, hogy nincs szárnya, a csir­ke pedig szomorkodhatna a kis feje miatt... De ne ke­verjük a fekáliát. (Még tő­zeggel sem érdemes.) Azért a ló is, meg a tyúk is a ma­guk módján tökéletesek ... „A természetben egyetlen tökéletlen dolog van: az emberi nem” — mondja egy komolytalanul komoly Murphy-törvény. És ha a fentebb írtakkal együtt va­lami értelmet szeretnénk ad­ni e kis anyagnak, akkor a kulcsszó a LÉLEK. Manap­ság valahogy nem stimmel a lelkünk . . . Az állatok tö­kéletessége pedig éppen ab­ban rejlik, hogy rajtuk ezt nem kérhetjük számon . . . Dobos Klára • • Régi hagyomány a rnis- koloi cementgyáriaknál, hogy év végén vendégül látják nyugdíjasaikat. December li­án, hétfőn délután fél 4 órától mintegy 300 volt dol­gozóját látja vendégül a ce­mentgyár, a HCM Rt. Ez a találkozó különösen érdekes a cementipar egykori dolgo­zói számára, hiszen először hallhatnak majd arról, mi­lyen változásokat hozott volt munkahelyük életében, gaz­dálkodásában a részvénytár­sasági forma Pofon-ok ■ Hötyög-csörög a távolsági autóbusz. Tele néppel. A vá­rosba érve leszáll a sok iskolás, onnan csak póron ma­radunk a buszon. És kezdünk lázni. Az alkalmi utasok azt hiszik, azért fázunk, mert a gyerekek - mint élő radiá­torok - nem fűtik tovább leheiotükkel a busz légterét. Hanem egy törrsutasnak feltűnt, hogy mindig csők attól a megállótól didergőnk, ahol az iskolások leszálltak, de o busz még a megyeszékhelyre érve sem tud felmeleged­ni. Sót! Befagynak a hátsó ablakok, az utasok előre ül­nek o sofőr mögé, hátha Ő fűt magának. A mindennap utazó azonban mór negyedik napja lesi a hátsó ajtónál utazókat, és péntekre a vizslató tekintete felfedezi, hogy heccből az egyik srác leszállás előtt a hátsó ablakot öt centire kinyitja és szól a többieknek: „Na akkor külsrank!” Röhögve szállnok lefelé, amikor a törzsutas egy pofon­nal segíti a fiút, hogy homarább földet érjen. Mert neki „köszönhettük” a hűtőszekrény-hőmérsékletet. Nem vagyok járatos adott pofonok dolgában, hogy me­lyik jogos, melyik nem. A sebtiben leguritott „lángos" megítélése kinek-kinek a lelkiismeretére van bizva. Nem tudom, miként minősíthető: jogos Önvédelem, ön­bíráskodás, vagy nevelő szándék? Egy tény: a pofon elcsattant, nem dőlt össze a világ, és nem tudom, hogy makarenkói volt, vagy nem, de azóta melegben utazunk. (B. Sz. I.) a választások tanulságai — ezek is! Az Észak-Magyarország de­cember 1-jei számában meg­jelent „A választások tanul­ságai” című cikk írója már az elején elszúrta, ugyanis nem választás, szavazás volt kérem tisztelettel, méghozzá népszavazás, amelyben több mint 4 millió felnőtt állam­polgár adta le érvényes sza­vazatát. Ismétlem, felnőtt (nemcsak testileg, szellemi­leg is felnőtt) emberek, akik. ről enyhén szólva is okta­lanság feltételezni, hogy fél­revezetett, becsapott (ön legalábbis ezzel érvel, ked­ves bereti Gábor úr) embe­rek volnának, és nagyon is tudatosan szavaztak 4 IGEN- nel. írom mindezt azért, mert úgy éreztem ki a cik­kéből (mivel ön nem ezt az eredményt várta) — csak az indulat vezérli, de nélkülöz minden tárgyilagosságot és józan politikalátást. Ami benne elfogadható, az az, hogy helyesírásilag rendben van. A tények, amik mindig is döntőek, azonban teljesen mást mutatnak. Tehát, ami nemcsak „mellébeszélés”, „duma” (mert azzal mér te­le a hócipőnk), azok a kö­vetkezők : Tény az, hogy az SZDSZ jóval megelőzte a később be­következett eseményeket (döntés a három kérdésben), az aláírások átadásával úgy­mond rákényszerítette a parlamentet (de legalábbis befolyásolta) olyan dönté­sekre, amelyekre ezek nél­kül nem biztos, hogy sor ke­rült volna. Ez már önmagá­ban is siker, teljes sikerré pedig maga a népszavazás tette a 4. IGEN-nel, mellyel igazolta a négy „koalíciós” párt álláspontjának helyes­ségét. Ugyanis semmi nem ma­gyarázhatja meg elfogadha­tóan, hogy mi indokolja és mi teszi sürgőssé a köztár­sasági elnök választását (ha ily sokáig meg voltunk nél­küle), és miért nem a vá­lasztások után történik mind­ez (bármikor is legyen az). Bizonyos vagyok benne, ha a NÉP akar köztársasági el­nököt választani, akkor ezt az új parlament lehetővé is fogja tenni számára. Hozzá kell tehát szoknunk a vélemények, álláspontok különbözőségéhez, sokszínű­ségéhez éppen a jövőnk ér­dekében, és nem káosz vagy zűrzavarként kell megél­nünk. Hozzá kell továbbá szok­nunk ahhoz is, hogy a vá­Pisztrángivadékok a keltetőben Fejik az anyahalakat, s folyamatosan kerülnek a jól temperált keltetőházba a hí­mek tejével termékenyített ikrák. A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ga- radnai telepén most van a téli „nagyüzem”. Mint Hoifcsy Györgytől, a telep vezetőjétől megtudtuk, az idén is három fajtát, úgy­mint sebes-, camloops-, va­lamint szivárványospiszt- ráng-ivadékokat keltetnek. Ezek nagyobb részét jövőre * helyezik ki a tiszta, sebes­folyású hegyi patakokba, il­letve bányatavakba. Más ré­szüket a törzsállomány fej­lesztésére, illetve eladásra szánják. Jelenleg a sebespisztrán­gok fejését és keltetését végzik. Ebből mintegy 100 —150 ezer ivadékot kíván­nak keltetni. Ugyancsak megkezdték a néhány év óta tenyésztett camloops- pisztrángok keltetését is. Ezek elsősorban a hideg vi­zű bányatavak halasítására valók. Majd csak januárban kerül sor a szivárványos- pisztrángok „nászára”. Azt is megtudtuk a telep vezetőjétől, hogy már hosz- szú évék óta mesterséges termékenyítéssel és keltetés­sel hozzák világra a ivadé­kokat. Ezzel a módszerre] igen jó termékenyítési és megmaradási arányt érnek el. Jelenleg mintegy 500 anyahalat tartanak a tele­pen levő szabadvizű tavak­ban. A bükki viszonyok kö­zött is meglehetősen korán beköszöntött hideget a piszt­rángok már előre jelezték A Szinva-pataikban élők ívá- sát ugyanis a szokásosnál korábban figyelték meg. Ám a kemény hidegek ellenére nem fagytak be azok a ta­vak, amelyeket a Margit- forrás vize táplál. Ezekből emelik majd ki az eladásra szánt példányokat. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem... Biogiliszta után biotyúk (vagy-tojás)? Egy hónapja már, hogy foglalkoztunk a biogilisztá- val lapunkban, de azóta ál­landóan érkeznek levelek, észrevételek a cikkel kap­csolatban. Ez is mutatja, hogy vala­mi nincs rendben a hiogi- liszta-biohumusz termelés körül. Sok az elkeseredett levél, melynek írója rásze- dettnek, becsapottnak érzi magát. Mert a korábbi gi- lisztavásáriók nagyon hamar túladtak az állományon (még 1 forintot kaptak da­rabjáért), de a piac telítő­dése után már tizenöt fillé­lasztások-szavazások rész­vételi aránya (a múlt gya­korlatától eltérően) nem lesz 90 százalék fölötti, mint ezek előtt. Ebből eredően nem lesznek ilyen arányú és egyértelmű végeredmények, így lesznek emberek-ember- csoportok, akiknek a véle­ménye kisebbségben marad (ehhez is hozzá kell szokni, és nem megsértődni érte, mert ez is a demokráciához tartozik). Akik pedig nem tudnak azonosulni a változásokkal, álljanak félre (ha lehet vá­daskodás nélkül), ezzel is elősegítve az átalakulás fo­lyamatát. Én a magam és pártom álláspontját tolmácsolva kö­szönetét mondok a több mint 2 millió embernek, hogy po­litikai tisztánlátásával, sza­vazatával megerősített min­ket politikai álláspontunk helyességében. Sivák János. az MSZDP megyei vb-titkára rért sem kell. Főleg így, té­len, mert „tóliesíteni” kel­lett az állományt, ami újabb időt és pénzt vesz el a ter­melőtől. A giliszták által termelt biohumusz értékesí­tése pedig akadozik. Sokan jól jártak ezzel: különböző szakcsoportok, társaságok és a tűz közelében sütkérezök. Néhol szép házaik, nyugati koosik „kelitek ki” a gilisz­tákból, mint ahogy azt né­hány elkeseredett ember dü­hösen mutatja. Miskolcról Vadon Istvánná (Pajtás u. 2.) pedig arr,a hívja fel a figyelmet, hogy „a lényeg nem került napvilágra. Hogy az OTP-főnökök há­nyán voltak ebben a gilisz­ta adás-vételben, és hogy az OTP hányszor emelte a ka­matlábat látva, hogy a gi­liszta milyen jó üzlet. Csak azzal nem számolták, hogy sok ember egy kicsit a jobb megélhetés reményében vá­gott bele az üzletbe. És most persze, hogy tönkre­mennek, hiszen humusz méf< 200 ezer gilisztával sem .lesz egv fél éven belül. Mert nines egy szabvány­méret az országban, ami alapján felvásárolnák a kis­termelőtől a humuszt.” A levélíró szerint a termelők megakadnak a giliszta adás­vételében, hiszen az OTP csak így fogja visszakapni a pénzét. Egy másik olvasónk már a miniszterelnöknek is irt levelet végső elkeseredésé­ben: „Senkinek nem tűnik fel. hogy egyes embereknek két éven bélül miből van 4—5 millió forintos lakása, hétszázezer forintos nyugati autója? A szakcsoportoknak minden egyes tétel értékesí­tése után 38 ezer forint tiszta pénz marad. A legfel- háborítóbb az. hogy jogilag ez teljesen ímegtámadhatat- lan. Egv év alatt háromszo­rosára szaporodik az állo­mány, de volt, aki ötször adta el. Ez nem tisztesség­telen haszonszerzés? Hol van a gazdasági rendészet ?” Volt, aki egyenesen az adóhivatalba ment, hogy ezekről a hirtelen érkezett vagyonokról közérdekű be- ielentést tegyen. Üjabb adalékként, küldtek a szerkesztőségbe egy tájé­koztatást, már egv tovább­fejlesztett gilisztatermelési programról is. A csalafinta­ság — úgy tűnik — kime­ríthetetlen. Ugyanis: már van egy újabb tenyésztésre is lehetőség, amely a biogi­lisztát biomódon hasznosíta­ná újabb biotenyésztök vál­lalkozása révén. Az új, a nagy üzllet most már a bio- tyúk 'és a biotojás! Hogyan kerül összefüggésbe a gi­lisztával? (Nagyon egyszerű­en : mert aki a biotyűk-bio­tojás programba beszáll, an­nak kötelessége venni száz­ezer darab biogilisztát is. De nem ám a szokásos áron, hainem egv forint húsz fillért kell legombólni darabonként! A hatvan fé­rőhelyes ketrecdket megve­heti potom kilencezer-négy­százért. a technológiát már tizenhatezerért megkapja, a négyhetes biojércéket pe­dig darabonként 528 forin­tért! Szóval az élet nem áll meg, és fogadni mernék, hogy ez is megéri majd igen sok embernek. Csak a program végén azok. akik­nek nem sikerül az üzlet, nehogy minket szidjanak! (Bekecsí)

Next

/
Thumbnails
Contents