Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-08 / 291. szám
1989. december 8., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Levél a miniszterelnöknek Mindén második sertés, minden harmadik tehén... Csak üzemi segítséggel... A Közlekedési Szakszervezet megalakulását követően megtartotta kongresszusát. Ezen, más küldöttek társaságában részt vett és felszólalt Gácsi Lajos, a Borsod Volán szákszervezeti bizottságának titkára is. — Milyen közlekedési ágazatokat tömörít magában ez az újjászerveződött szakszervezet? — Valamennyi Volán-vállalat, továbbá az ÉPFU-vállalatok, a Fősped, a Közlekedéstudományi Intézet dolgozóiból verbuválódott ágazati szakszervezetünk, amely nyitott a további belépni szándékozók előtt. A csaknem százezer tagot számláló szakszervezet nyitott mindenki számára, így a magánfuvarozók előtt is — mondta az szb-titkár. — A Közúti Közlekedési Szakszervezet kongresszusán ön az egyike volt azoknak a borsodi küldötteknek, aki szót kapott a tanácskozáson. — Többek között elmondtam, hogy az esélyegyenlőség a szakma presztízsének helyreállítása, a munkaerő minőségének megtartása nélkül, a munkaerő-megtartó képesség lehetőségének hiánya miatt tovább romlik. Nem tartható tovább az a kormányzati magatartás sem, amely látszatintézkedéseivel jogos követeléséket lehetővé tesz, de azok megvalósítását preferencia nélkül vállalati kategóriába utalja. (Itt van például a 40 órás munkahét, a 70 éven felüliek díjtalan utaztatása stb.) Ez a folyamat a társadalmi igazságtalanság további fenntartásához vezet. — Felszólalásomban hangsúlyoztam, hogy a társadalmi igazságosság, de dolgozóink is joggal elvárják a gépjárművezetés szakmaként való elismerését, a kényszerű túlmunka adóztatásának eltörlését, nem utolsósorban a regionális megkülönböztetés megszüntetését. A munka nehézségi foka ugyanis lehet, hogy nagyobb erőkifejtést követel az elővárosi forgalomban (vegyük példának a 26-os számú utat), mint esetleg a budapesti tömegközlekedésben, vagy az öt nagyváros helyi közlekedésében. Végül, de nem utolsósorban az egyszeri vagy a bővített újratermelés lehetőségéit kérdéskörében nem lehet másodlagos tényező az ember, aki sokszor kényszerből vállalt túlmunkával — már-már a kizsákmányolás határán végzi feladatát. — Megfogalmaztam: az elmondottak az utolsó lehetőséget kínálják az erősen Eljött immár a lázas programírás ideje. Választásokra készül az ország népe, és választásokra készülnek a pártok is. Szakértők hada serénykedik, mert most már biztos, hogy a pártoknak mondani kell valamit a népnek, valamit, ami biztatóan hangzik, valamit, ami hihetőnek tűnik. De mit? Mit lehet itt még mondani, azon kívül, hogy nagy a baj és nehéz lesz ebből kijutni. * Programokban eddig sem szűkölködtünk: vannak szép, markáns, jó, sőt nagyon jó. tisztességes és háromszavas, meg ötszáz oldalas programok. Akiknek van programja, azok most nem győzik reklámozni ezt. Akiknek pedig még nincs, vagy csak „Isten, haza, csalód” terjedelmű harci kiáltásra futotta, azok azt ígérik, hogy hamarosan nekik is lesz szépen cizellált, komoly szakértői gárda által kidolgozott, hiteles programjuk. Tüzetesen szemügyre véve ezeket a programokat, elég hamar kiderül, hogy a legáltalánosabb célok tekintetében alig van közöttük különbség. Ma minden valamennyire is komolyan vehető politikai erő ugyanazt hirdeti: az elvont és nem létező állami tulajdon helyett valódi tulajdont piacgazdasággal; jogfosztottság megcsappant bizalom visz- szaszerzésére. Tagságunk a független, erős, közvetlenül az országos szakszervezeti szövetséghez tartozó érdek- képviseletben látja a hatékony érdekvédelmet. — A Közúti Közlekedési Szakszervezet alakuló ülésén megtárgyalta a szakmában foglalkoztatott dolgozók helyzetét, majd észrevételét levélben közölte ia miniszter- elnökkel és az Országgyűlés ideiglenes elnökével. — Ebben többek között megfogalmaztuk, hogy dolgozóink igényeit vállalati keretekből már nem tudjuk kielégíteni. A hatósági kényszer alapján végzett nagymértékű túlmunka, a közlekedési dolgozókra háruló nagyfokú felelősség, az átlagosnál kedvezőtlenebb munkaidő-beosztás, s az ezzel nem arányban álló kereset még a legfegyelmezet- tebb gépjárművezetők körében is ellenérzést vált ki. A hátrányos helyzetük .megszüntetése érdekében dolgozóink követelik a közúti al- ágazat abszolút és relatív bérelmaradásának megszüntetését egyszeri, legalább 20 százalékos béremeléssel, és egy követő bérautomatizmus életre hívását a közszolgáltatásban, amely tulajdonképpen azonos az infláció mértékével. Követelik továbbá a tömegközlekedési pótlék (forgalmi juttatás) ki- terjesztését az egész helyi tömegközlekedésre, a Budapesti Közlekedési Vállalatnál alkalmazott mértéknek megfelelően. — Az átlagosnál rosszabb, egészségkárosító körülmények között mértéktelen túlmunkát teljesítő gépjármű- vezetőink kapjanak nyugdíjkorkedvezményt, a ledolgozott, a mindenkori törvényes munkaidőhöz visszaszámolt arányban. Helyénvalónak találjuk a közszolgáltató jelleg adókedvezményben való elismerését a helyközi személyszállításban, továbbá a fogyasztási adó eltörlését azok számára, akik ezen a területen dolgoznak. — Mit tesz a \szakszervezet, ha a tagság követelését a kormány nem teljesíti? — Ebben is megállapodtunk. S mert türelmünk elfogyott, s problémáinkra csak ígéreték, legfeljebb részmegoldások születtek, kinyilvánítottuk; a legégetőbb témáikban azonnali választ várunk. Ennek elmaradása esetén kénytelenek leszünk az összes törvényes lehetőségekkel — beleértve az országos sztrájkot is — élni érdekeink érvényesítésében. L. L. helyett jogállamiságot; tanácsrendszer helyett önkormányzatot; létbizonytalanság helyett pedig — ugyan mi mást — létbiztonságot. Akinek pedig még ezek után futja szakértőkből, az mond valamit a földtulajdonról, az oktatásügyről, az egészségügyről, a szociálpolitikáról, egyebekről is. A nagyjából hasonló általános elveken építkező pártprogramok különbözőségei legfeljebb a részletekben fedezhetők fel. Mármint azok számára, akiket egyáltalán érdekelnek a részletek. Éd- pen ezért a pártok a választások közeledtével igyekeznek programjaikat markánssá varázsolni, bizonyos hangsúlyokat adni ezéknek: az egyik párt a harmadik útról beszél és a nemzeti sorskérdések felvállalását hangsúlyozza; a másik párt európai és liberális eszmények következetes hordozójának mondja magát; megint más pártok morális kérdésekre helyezik azt a bizonyos hangsúlyt, amitől programjuk és arcuk karakteresebbé válását remélik. A megyei tanács nyilvánosságra hozta a kistermelés helyzetét, fejlesztésének lehetőségeit, akadályozó tényezőit. Erről szerettem volna beszélni olyan szakemberekkel, akik évek óta a mezőgazdaság körül bábáskodnak. Ezért kerestem a megyei tanácson a mezőgazdasági osztályt — régi helyén, az új épület második emeletén. Az ismert szakembereket, de még az osztályt sem találtam meg az átszervezések miatt. Mert termelési és ellátási főosztályt keressen az, aki ezután valamilyen mezőgazdasággal kapcsolatos problémáról szeretne érdeklődni. El is jutok egy régi, sárga épületbe, az üzemi konyha és a garázsok mögött, ahol a nyikorgó ajtóban dr. Herczeg László, megyei tanácsos tárja szét a karját, mondván — „Ide kerültünk, de azért nem vagyunk eldugva, noha egyéni gazdák és az üzemek vezetői megviccelnek: ennyibe nézik a mezőgazdaságot a megye- központban, hogy irodáit iderejtették az ódon épületbe.” Kólók Péterné megyei főkertész is a megyei tanácsos irodatársa: „Reméljük, hogy nem a munkánkat minősítette ezzel az új vezetés !” Amikor elmondom, miért jöttem, Herczeg László örül, hogy végre nagyobb nyilvánosságot kap a téma. — A múlt heti kihelyezett ülésünkre készítettünk egy tájékoztatót a kistermelésről. Ha jól végignézzük az elmúlt négy—öt év számait, bizony könnyen megállapítható, hogy megyénk kistermelői nem is olyan „kistermelők” — mondja a tanácsos és dicsérőileg szól a sokszor mostoha körülmények között is nyereségesen termelő emberekről: — A leglehetetlenebb helyen, néha a legrosszabb, de a célnak még megfelelő istállókban is nyereségesen és jó minőségű állatokat tartanak, Van olyan párt is, amelyik a múlt vívmányainak dacos megőrzője szeretne lenni, és vannak azután pártocskák, amelyek még ettől is meg- hökkentőbb ötletekkel állnak elő. A pártok ún. részprogramjait, már amelyik pártnak egyáltalán vannak ilyen részprogramjai, a legvadabb e'klektikusság uralja. Habozás nélkül emelnek át ötleteket, elgondolásokat más, fürgébb pártok programjaiból, amit azután mint saját elgondolást 'reklámoznak. Általánosságban is elmondható, hogy nagyon szerény azoknak a pártoknak a száma. amelyek egységes elvek, koncepció szerint dolgozták volna ki programjukat. Még a nagyon figyelemre méltó, nagyon átgondolt és igazán színvonalas programok is telis-tele vannak egymást szinte teljesen kizáró törekvések programszintű összekapcsolásával. Mindezt egybevetve, igazán nagy merészség kell tehát ahhoz, hogy ezekkel a programokkal vágjanak bele pártjaink egy 'nem akármiholott igen sokszor ki vannak szolgáltatva hol egy takarmányboltos szeszélyének, hol a nagyüzem hatalmasságainak. Ettől függetlenül megyénkben a háztáji és kisegítő gazdaságok a mezőgazdasági termékek bruttó termelésének több, mint 40 százalékát állítják elő. A megtermelt termékek egy- -harmada önfogyasztásra, kétharmada az árualapba kerül. A termelés volumene 4,1—4,9 milliárd forint között alakult 1981—1988. között (1981. évi változatlan áron), az országos kistermelésnek 5,3—5,5 százalékát képezte. A kistermelés növekedési üteme országosan és megyei szinten is meghaladja az ágazatét (1988—85. között a mezőgazdasági termékek bruttó termelési értéke megyei szinten 12,5 százalékkal, a háztáji és kisegítő gazdaságoké 16,7 százalékkal növekedett). A kistermelés jelentőségét jelzi, hogy a szarvasmarha-állomány negyedét, a sertésállomány felét, a baromfi 68,3 százalékát a háztáji és kisegítő gazdaságokban tartják. Mintegy 120 ezer család foglalkozik valamilyen módon mezőgazdasági kistermeléssel, közel egyharmaduk nagyüzemi és áfész-integ- rációban. A kistermelői gazdaságoknak a nagyüzemekkel kialakított munkamegosztásban, a foglalkoztatásban, pótlólagos jövedelem- szerzésben és a lakossági ellátásban betöltött szerepe kiemelkedő fontosságú, nélkülözhetetlen. Nézzük, mit mutatnak a számok a két legfontosabb állatfaj tartásában: a kistermelőknél — elsősorban a jövedelmezőségi problémák miatt — a szarvasmarha létszámában 1986—1988. év között 5600 darabos csökkenés (19 százalék), míg a tejelő tehénállománynál 4000 darabos (26,3 százalék) mérséklődés következett be. A csökkenésből eredően a vágómarha-értékesítés közel felére esett vissza (53 százalék). A csökkenés ez évben tovább tart, A sertés- ágazatban 1985-ben bekövetlyennek ígérkező választási kampányba. * Kell, kellene tehát még egy kampányprogram is. Amelyik párt ad magára valamit, 'bizonyosan csinál is majd egy ilyen programot. A kampányprogramnák ugyanis semmi köze sincs a hagyományos értelemben felfogott pártprogramokhoz. Ez utóbbiak a választási kampányban hasznavehetetlenek. fabatkát sem érnek. Egy kampányprogram ugyanis legalább négy, egymással egységet képező, de különböző funkciókat teljesítő részből szerveződik egésszé. Első elemét a választási szlogenek, a kortes-hadjárat során bevetett harci kiáltások. mozgósító jelszavak képezik. Ezeket a pártok központi választási stábjai dolgozzák ki, miután már nagyjából tudják, hogy politikai versenytársaik milyen szlogenekkel jönnek majd elő. Ezek a szlogenek azután meglehetősen tartós, stabil elemei a választási programnak. A kampányprogkezett megtorpanás után a termelői kedv kezdetben javult, azonban a közgazdasági feltételek romlása következtében 2 év alatt (1988. december 3il-re) 26,4 százalékkal csökkent a kistermelői sertésállomány. Az ez évi tapasztalatok sem kedvezőbbek. Összességében a kisgazdaságoktól történt felvásárlás 1985—88 között 5,3 százalékkal csökkent. A tenyészkoca és hízósertés kihelyezése csökkent, tavaly a megyében csak 1318 kocát helyeztek ki az üzemek. Hízómarha-kihelyezés viszont megnövekedett. A kistermelők a mezőgazdasági nagyüzemekre számíthatnak csupán a takarmányok beszerzésében. Tehát döntő, hogy együttműködési készségük legyen, és valóban igaz az ismert filmsláger: egyedül nem megy! A kisüzemi termelés fő integrátorai a mezőgazdasági nagyüzemek és az áfész- ek. A mezőgazdasági nagyüzemek mintegy 20—21 ezer kistermelőt integrálnak, a szakcsoportokban részt vevők száma közel 6500 fő. Az áfész-ek szakcsoportjai mintegy 16—17 ezer tagot tömörítenék. A kistermelést integráló nagyüzemek, áfész-ek, a felvásárló és feldolgozó vállalatok termelési és értékesítési kapcsolatai sokszínűek, az egyszerű szerződéses formától a szervezett szakcsoport! és integrált háztáji termelésig terjednek. Kólók Péterné megyei főkertész szerint a legmagasabb az integráció foka a szőlőágazatban (85—90 százalék), ez a kapcsolat azonban sok feszültséggel terhes. Ezek a feszültségek az alapanyagot előállító termelők és a végtermék-előállítással foglalkozó Tokaji Borkombinát között állnak fenn. A termelők legtöbbször a felvásárlási árakkal nincsenek megelégedve és minimális a bor előállításában meglévő érdekeltségük. Az utóbbi években a kertészeti ágazatoknál fokozódott a telepítési kedv. Nagyüzemi integrációban, főleg szakcsoporti formában 1988—1990 ram második elemét azok a megfontolások. direktívák adják, amelyék szerint a párt programjából és részprogramjából kiemelnek bizonyos értékeket, vagy ösz- szefüggéseket, amiket azután. végletekig leegyszerűsített formában, a párt szónokai szövegeikben artikulálnak és a propaganda egyéb médiái közvetítenek. Természetesen egy választási kampány alatt a körülmények, a politikai és gazdasági viszonyok, a nép hangulata, az ellenfelek taktikája szinte naponta 'változik. ifjabb és újabb információk birtokába jutnak a pártok arról, hogy miféle emberek az ellenpárt jelöltjei, mit terveznek a többiek. hogyan változik egy adott városban, vagy körzetben a lakosság szimpátiája stb. Ezekre a folyton változó körülményekre reagálni kell, feltéve ha egy párt versenyben akar maradni. A kampányprogram harmadik elemét éppen ezek. a szinte naponta változó körülményekből leszűrt információk képezik, amelyeket valamilyen módon és nagyon gyorsan be kell építeni a választási propagandába. A választási stábok egyik legfontosabb feladata éppen az lenne, hogy ezeket a rapid információkat gondolati vezérfonalak formájában a szó szoros értelmében a kortes- hadjárait főszereplőinek szájába ádják. Végül ott van negyedik között közel 800 hektár szőlő és 840 hektár gyümölcsös telepítésére érkezett bejelentés. Eddig már 405 hektár szőlőt, illetve 450 hektár gyümölcsöst el is telepítettek. A telepítések és az egyéb vállalkozások következtében növekedett a háztájiban, a kisegítő és egyéni gazdaságokban tartott, illetve megművelt szőlő- és gyümölcsös terület. A kistermelés pénzügyi feltételei az elmúlt egv-másfél évben lényegesen javultak a hitelezési lehetőségek bővülésével. Az OTP 731 millió forint mezőgazdasági és 120 millió forint (mezőgazdasági célú) újrakezdési hitelt folyósított. A hitel szerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy 258 millió forintot a kistermelők sertéstartás fejlesztésére vettek fel, a szarvasmarhatartás bővítésére mindössze 12 millió Ft hitel kihelyezésére került sor. Hiányzik a valódi érdek- képviselet. A termelők beszerzéseiknél és az értékesítésnél is monopol szervezetekkel kerülnek szembe. Hiányoznak az önálló gazdálkodásra felkészítő képzési formák is. A kistermelést várhatóan segíteni fogja a kedvezően módosult földtörvény, a kistermelői szövetkezetekről szóló jogszabály megjelenése, az árrendszer liberalizálása. A termékforgalmazás területén történő alapvető változások és a szektorsemlegesség megvalósítása, a hitelezési feltételek javítása nélkül azonban ezek az intézkedések nem elegendőek. A gondok és' az eredmények együtt, egy időben vannak jelen a kistermelésben is, ezért mind nagyobb figyelmet kell fordítani a vidék „második gazdaságára” is a termelési kedv fokozása érdekében, hiszen egyre több munkaerő szorul ki az iparból, akiknek munkájára lehet számítani a mezőgazdasági kistermelésben. (B. Sz. L.) elemként az, amit a helyi problémák ismeretének szokás nevezni. Az embereket a választások tulajdonképpeni terepén, a választókörzetekben ugyanis mindenekelőtt az érdekli, ami a legközvetlenebbül érinti őket. A pártoknak tehát az lesz majd az egyik fő gondjuk, hogy megtalálják ezeket a helyi problémákat. Mégpedig azokat, amelyeknek a megoldatlansága sok embernek fáj, amelyek elég általánosak. amelyek tehát nem kötődnek szorosan egyik, vagy másik kommunális ágazathoz, vagy egy speciális helyzetű réteg, társadalmi csoport körülményeihez. Tulajdonképpen ezek a helyi jelentőségű problémák képezik az alapját annak, amit — elnézést kérve a kifejezésért — ígérgetésnek szokás nevezni. Az emberek ugyanis a jelöltektől ezeknek a megoldatlanságoknak a megoldását fogják majd kérni, követelni. A jelölt pedig, mi mást tehetne, ígér, ígérget. És abban bízik, hogy tálán akad majd ezek között a felvetett gondok között egy-két olyan is, amelyről maga is elhiszi, hogy megoldható. Mit mondhatunk ezek után? Csak azt, nem biztos, hogy a magyar társadalom a választások után eljut végre az ígéret földjére, de az szinte egészen biztos, hogy hazánk legalább a választási kampány heteiben az ígérgetések országa lesz. Tóth Pál 9» Mi Ígérünk, Ti ígértek, Ok ígérnek... Gondolatok a pártokról és az ö programjaikról II kistermelés szerepe Borsod mezöpazdaságában
