Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-07 / 290. szám

1989. december 7., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7

Mérlegen az NB III-as labdarúgócsapatok

„Vegyes" bejegyzések az őszi bizonyítványba

Legördült a függöny a labdarúgás harmadik vonalának képzeletbeli színpadán, pihenőre tértek a csapatok. A szurkolók még egy ideig felidézik az őszi történéseket - aligha tévedünk, ha azt állítjuk: nincs túl sok szép és jó, amire emlékezhetnek -, aztán kezdődik a karácsonyi futkározás, az ajándékok beszerzése, szembe kell nézni a hétköznapi gondokkal, szóval, a futball egy időre egészen biztosan háttérbe szorul.

Mielőtt azonban végleg a feledés homályába vész a tizenöt őszi felvonás, tartozunk annyival az érdekelteknek, hogy rendhagyó bizonyítványt „osztogassunk". Pontosabban nem is mi, hanem a szakvezetők, akiknek felkínáltuk a lehetőséget - hagyományainkhoz hűen -, mondják el észrevételeiket, gondolataikat arról, mit tapasztaltak. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei együttesek ez úttal új környezetben kaptak „vizsgafeladatot”: mig korábban a Mátra, most a Tisza csoportban kellett hadakozniuk. A változás korántsem tett jót a csapatok zömének, számukra nehéznek bizonyult a lecke. Javításra persze kinálkozik mód, márciustól folytatás következik. Addig is, érdemes böngészgetni a vélemények nyilatkozatok között, hiszen egyfajta megközelítési módot, álláspontot tükröznek Ok igy látták az őszi idényt!

4. BÉV SC 15 8 3 4 25-11 27

BALÁZS ANDRÁS edző: — Miután „kiütéssel” nyertük a Borsod megyei I. osztályú pontvadászatot, személy szerint abban bíztam, hogy lendületünk az NB Ill-ban lsem törik meg. ifjoncok vagyunk, szerényen terveztünk. Csak a bentmaradás kiharcolását tűztük a fiúk elé. Az látszik, hogy gondjaink nem lesznek, ezért módosítottunk: a 4—6. hely valamelyikét akarjuk megszerezni. Már aludtunk néhányat, készítettünk egy gyorsmérleget is. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nagyszerű erőnlétünk, lelkesedéssel és szorgalommal párosulva eredményezte az élbolybeli tagságunkat. Büszke vagyok arra, hogy fizikai szempontból a Tisza csoport egyik csapata sem emelkedett a BÉV SC fölé!

— A nyáron sok változás történt a keretben. A 20 tagú gárdából heten — Lugosi, Tamás, Adamo- vics, Suhajda, Kiss, Orosz, Lehoczky — távoztak. Bázisszervünk, a Borsod Volán, továbbá az egyesület közös erőfeszítésének eredményeképpen sikerült leigazolnunk Borbélyt és Mi- halovszkyt, a Borsodi Bányászból, hozzánk került továbbá Oláh, Tihor és Ra- daksz. Nyugodtan mondhatom, hogy az első 10 forduló számunkra csodálatosan alakult, bár két hazai döntetlen is becsúszott, de ennek ellenére az élen álltunk. Utána különböző okok miatt — gondolok sérülésekre, kiállításokra' — kidőlt néhány kulcsemberünk, elsősorban ennek tudható be, hogy idegenben háromszor is kikaptunk. Bár, Tiszavasváriban, Rakamazon és Balmazújvárosban nem szégyen veszíteni.

— Meccseinken azt tartottuk szem előtt, hogy a sajátos pontozási rendszert figyelembe véve jobb egyszer nagy arányban nyerni, mint három döntetlent kiizzadni. Támadó szellemben játszottunk, gyakran kockáztattunk. Ez a szemléletünk, vagy inkább bátorságunk nem minden esetben vezetett eredményre, gondolok a már említett meccsekre. Ami a csapatjátékot illeti: nekünk nincsenek élvonalat megjárt, de kiöregedőfélben levő futballistáink, „csak” lelkes, éhes, sikerre vágyó játékosaink. Bebizonyosodott: velük is célba iehet érni. Fiatal együttesünk azt hiszem, hogy kellemes perceket, órákat szerzett közönségünknek. Fegyelmezetten, szervezetten fociztunk, védelmünk remekelt, hálónkat mindössze 11 alkalommal vették be. Persze nem vagyunk ön teltek, akadtak bizony gyengébb napjaink is. Kerényi, Borbély és Bodnár kiemelkedő teljesítménnyel rukkoltak ki és hozta magát Szobóczki Cs. is. Egyértelműen többet vártam Rácztól, Sziklaitól, Vidinczeitől és Baloghtól. Hiszem, hogy tavasszal rátesznek egy lapáttal.

— Keretünkben gyakorlatilag nem várható nagyobb változás. Elképzelhető, hogy Farkas visszatér hozzánk. A jövő hétvégéig levezető edzéseket tartunk, a felkészülést január 5-én kezdjük Miskolcon.

— Befejezésül: klubunk hírnevét a Magyar Kupában is öregbítettük. Bejutottunk a legjobb 32 közé és Miskolcon — bár kikaptunk 1-0-ra — „lefociztuk” az Újpesti Dózsát. Ez volt az ősz ráadása!

5. Ózdi Kohász 15 7 2 6 19-16 23

ALBERT CSABA edző: — Nem tudom, hogy a kedves olvasók és a labdarúgás kedvelői emlékeztek-e még arra, amit a bajnokság előtt mondtam? Arra hívtam fel a figyelmet, hogy én nem látom olyan rózsásnak az Ózdi Kohász csapatának helyzetét, mint amilyennek riválisaink, vagy éppen a borsodiak. Minket kiáltottak ki a Tisza csoport abszolút esélyesének, már-már egyenesen bajnokának, csak arról feledkeztek el, hogy nem ok nélkül estünk ki az NB II-ből, és azt is figyelmen kívül hagyták, hogy egy búcsú mindig megrázkódtatásokkal, átszervezésekkel, keserves pillanatokkal jár. Mindezt tudtam, éreztem, óvatosan is fogalmaztam. Igazán sajnálom, hogy az élet engem igazolt és a dolgok nem úgy történtek, ahogyan a kívülállók kalkulálták.

— Hét emberünk távozott, a vérátömlesztésből rosszul jöttünk ki. Az idősebbek, akik itt maradtak, nem hozták magukat, nyilván őket viselte meg a legjobban a kiesés. Labdarúgóinkat érték kemény pofonok, többen azt hitték, elég, ha az Ózdi Kohász csupán kimegy a pályára, mindenki rögtön megadja

magát. Hét-nyolc forduló telt el, mire valmennyien a fejükhöz kaptak és tudatosodott bennük: így nem mehet tovább. A második szakaszra összeszedte magát a társaság, már jöttek az eredmények is. Teljesítményünk ennek ellenére alig haladja meg az 51 százalékot, ettől lényegesen többet vártam, és gondolom, a szurkolóknak is ez a véleménye. Céljaink között az 1—4. hely megszerzése szerepelt és szerepel — ötödikek vagyunk. Biztos vagyok azonban benne, hogy tavasszal tovább kúszunk a táblázaton, méghozzá természetesen felfelé. Hátrányunk az elsővel szemben 10 pont... Másképpen is alakulhatott volna, ha Balmazújvárosban, vagy Kábán nem vesztesként megyünk le a pályáról. Tavasszal 1 mérkőzéssel többet vívunk Ózdon, eszünk ágában sincs a harcot feladni! Egy győztes meccsért 3 pont jár, elég egy jó széria és újra nyílt lesz a küzdelem a dobogós helyezésekért. A Tisza csoportban mindenki legyőzhet mindenkit, igazán ki emelkedő gárda nincs.

— Beépítettünk egy-két fiatalt, például Drozdikot és Baloghot, elégedett voltam továbbá Szlifkával is. Rá különösen figyeltek az

ellenfelek, ütóttek-vágták, teljesítményének értékét ez külön növeli. Csalódást okozott Fenyves, Szilágyi, Erdős, Fekete, Tokár B. és Stanev. Keretünkben lesznek változások. Egy-egy védőt és csatárt akarunk igazolni és az sem titok, hogy mindenképpen visszavárjuk Farkas Simont. Éles

leszerel, ra is számíthatunk majd. Kertész gerincműtéten esett át, már lábadozik, remélem, hogy tavasz- szal teljes értékű harcos lesz. Most is bejárunk, edzéseket tartunk, az alapozást pedig január 8-án kezdjük el. Ózdon és Szilvásváradon gyűjtjük majd az erőt.

8. Mádi Bányász 15 6 3 6 20-19 21

FEKETE LÁSZLÓ edző: — Nincs okunk sem nekünk, sem pedig szurkolóinknak az elégedetlenségre, hiszen a félidőt ott zártuk, ahová vártuk magunkat. A bajnokságot megelőzően azt a célt tűztük a csapat elé, hogy a középmezőnyben foglaljon helyet. Konkrétan: a 4—8. helyek valamelyikét „néztük ki” magunknak. Igaz, eevelőre éppen csak befértünk a mezőny első felébe, de van még idő, hogy javítsunk helyezésünkön.

— Botladozás jellemezte kezdeti lépéseinket, s erre mentségként csak azt tudom felhozni, hogy a Tisza csoportban más .stílus uralkodik, mint amit megszoktunk. Itt keményen védekeznek, aztán előre rúgják a labdát, sokat futnak, egyfajta darálás folyik. Mi játékos csapatként vagyunk elkönyvelve, futballistáinknak nem nagyon ízlett az egyhangúság, időre volt szükség, amíg hozzászoktak, megedződtek. Az sem hajtotta a mi malmunkra a vizet, hogy hat találkozóból négyet idegenben játszottunk. A legszívesebben két összecsapást törölnék ki emlékezetemből: Balmazújvárosban és a Borsodi Építők Volánnál futballoztak le minket a pályáról. A hajrában itthon produkált teljesítményekre azonban szívesen gondolok vissza, miként a kábái 90 percre is. Igaz, ott egygólos vereséget szenvedtünk, de a jelenlevők egybehangzó állítása szerint nem érdemeltünk vereséget.

— Számomra a legnagyobb gondot az okozta, hogy szűkös a válogatási lehetőség. Kevesen vagyunk, mindössze 14—15 hadrafogható emberrel rendelkezünk. Ha bejön egy-két sérülés, vagy eltiltás, főhet a fejem, mit csináljak?! Ez be is következett, ugyanis Fodor és Csányi egyaránt kihagyásra kényszerült. Egyébként hadd jegyezzem meg: büszkék vagyunk az MK-sze- replésünkre, hiszen élvonalbeli csapatot is kiütöttünk, s a pécsiek ellen sem vallottunk szégyent. A kupában való helytállás igazi gyógyírt jelentett a számunkra a kezdeti, bajnoki botladozásért.

— Az egyéni teljesítményeket mérlegelve azt mondhatom, hogy Oláh nagyszerűen, Csányi eredményesen, Fodor egyenletesen produkált. A végére Matisz és Kiss is belelendült. Többet vártam Szabótól, aki adós maradt a gólokkal is. Az együttes december 15-ig marad edzésben, aztán pihenő következik, a felkészülést január 5-én kezdjük. Igyekszünk megfelelő mennyiségi és minőségű munkát elvégezni, mert egy-két helyivel előrébb akarunk rukkolni. Végül szeretném megköszönni szurkolóink támogatását, s azzal búcsúzok tőlük, hogy a tavasz- szal szeretnénk emlékezetes pillanatokat, mérkőzéseket produkálni.

12. Edeiényi B. 15 3 7 5 14-18 16

CSABAI GYULA, egyesületi elnök: — Hát nem állunk valmi fényesen, ez tény. Örömre nincs okunk, pTsze pánikhangulatban sem vagyunk. Tisztán látunk, 15 meccs áll mögöttünk. Tudjuk, hogy kik ellen van keresnivalónk és kikkel szemben nincs. Az őszt ennek szellemében akár ismerkedésnek is nevezhetjük, „barátkoztunk” a Tisza csoport mezőnyével. A 12. hely „sült” ki belőle, teljesítményünk negatív, miként gólkülönbségünk is.

— A szezont nehéz körülmények között kezdtük, meghatározó embereinket nélkülöztük. A meccseink többsége döntetlennel ért véget, úgy, hogy mutatotl játékunk azért helyenként biztató volt. Amial4-I8-as gólkülönbségből kiderül: kevésszer vettük be az ellenfelek hálóját, átlagban meccsenként még egyszer sem ... Az pedig mindennél többet mond, hogy házi gólkirályunk a védő Gonda. A korábbi években a védelem volt az erősségünk. Most is így volt, csupán Mádon szaladtunk bele egy négyesbe. Ha ezt leszámítjuk. 14 alkalommal rezdült a hálónk. Látjuk, hol szorít a cipő, min kell javítanunk, változtatnunk.

— A napokban szakosztályértekezletet tartottunk. Koleszár György edző osztotta ki a félévi értesítőt. Senkinek sem írt jelest a bizonyítványába. Ez annyit jelent, hogy egyenletes, kiemelkedő futballt egyik játékosunk sem nyújtott..

— Ami a továbbiakat, a folytatást illeti: január 5-én kezdünk, és úgy néz ki, hogy végig Edelényben alapozunk majd. Sorsolásunkat jónak és rossznak egyaránt nevezhetem. Jónak azért, mert a „kicsik" hozzánk jönnek, így remélem, hogy a fiúk termelni fognak. Rossznak pedig azért, mert a „nagyokhoz” — Kabára, Balmazújvárosba, a Borsodi Építők Volánhoz, az Ózdi Kohászhoz és Tiszavasváriba — utaznunk kell. A papírforma ezeken az idegenbeli mécseseken nem sok .jót ígér számunkra. Ha mindent mérlegre teszünk, teljesen egyértelmű, hogy hazai pályán kell biztosítanunk a bent maradáshoz szükséges pontokat. Céljaink között

az első nyolc hely valamelyikének megszerzése szerepelt, ez valószínűleg nem válik valóra ... Keretünkben lesz egy-két változás. Turcsik és Mezei leszerel, es nagyon bízunk abban, hogy a hosszú sérüléséből felépült Kleiber is rendelkezésünkre áll majd.

13. Olefin SC 15 3 4 8 19-24 13

TOPERCZER TIBOR edző: — Nincs sok okunk a derűre, mert tagadhatatlanul elmaradtunk a várakozástól. adósai vagyunk a szurkolóknak. Talán annyit sorolhatok a pozitív oldalra, hogy pillanatnyilag nem állunk kieső helyen, s az MK-szerepiés miatt sem kell szégyenkeznünk. hiszen a 16 közé jutásért játszhattunk, s élvonalbeli gárdával szemben búcsúztunk.

— Felmerül a kérdés, miért teljesítettünk env- nyire szerényen? Nos, korántsem a mentegetődzés mondatja velem, de vegyük számba a tényeket. A nyáron hatalmas vérátömlesztés zajlott le csapatunknál. Kényszerű helyzet teremtődött, ugyanis eltávozott Csizi, Kiss A., Szurkos, Magyar, Szűcs és Barna. Katonai szolgálatra vonult be Járai, Kiser, Molnár és Bucz. Ez összesen tíz fő! Ilyen vérveszteséget egyetlen csapat sem lenne képes elviselni, természetesen bennünket is alaposan visszavetett a dolog. Alacsonyabb osztályokból igyekeztünk pótolni a keletkezett hiányt, s mindössze a tisztes helytállást szabtuk feladatul. Az új fiúk nehezen illeszkedtek be, tőlük csodát nem várhattunk, de teljesítményük mégis elmaradt a várakozástól. Késve tudtunk igazolni, még a bajnoki kezdés után is kerültek hozzánk játékosok.

— Szereplésünk hű tükre nehézségeinknek, olykor bizony kiesést jelentő helyen is tanyáztunk. A mérkőzéseken érdekes módon — két eset kivételétől eltekintve — nem játszottunk alárendelt szerepet. csakhogy a 16-os előtt rendre elfogyott a tudományunk. A góllövéssel álltunk hadilábon. Érzékeltetésül említem, hogy 14 mérkőzésen mindössze 13 gólt szereztünk, a záráson viszont kiszaladt.

— összességében Bodo- lai. Bujdos. Fazekas, Kovács és Szőke teljesítményét értékeltem jónak, sokkal többet vántam ugyanakkor Nagytól és Gulyástól. Két hét szabadságot kapnak játékosaink, január elején pedig kezdjük az erőgyűjtést. Meg akarjuk teremteni egy jobb és eredményesebb tavasznak az alapjait. Nem a kötelező kincstári optimizmus mondatja velem, de biztos vagyok abban, hogy Leninvárosban egy év múlva is láthatnak a sportág barátai NB III-as mérkőzéseket. Nem tartok a kieséstől, ebben a csapatban sokkal több van. s ezt be fogjuk bizonyítani. Ha a labdarúgókat példás hozzáállás jellemzi, elvégzik a kirótt munkát, egészen biztosan képesek leszünk a felzárkózásra. Befejezésül pedig engedjék meg, hogy minden sportbarátnak kellemes ünnepet kívánjak.

15. Borsodi Bányász 15 3 3 9 9-2612

SZŐKE BARNABAS edző: — Célunk a 8—12. helyek valamelyikének a megszerzése volt. Ettől a félidőben alaposan elmaradtunk, hiszen csak egy csapatot előztünk meg. Természetesen nincs elégedettségre okunk, de amennyire szomorú a produkció, legalább annyira elgondolkoztató, miért jutottunk ilyen mélyre? . . . Eltávozott tőlünk Borbély. Mihalovszky. Vachter. Szabó Zs., Timári, Palej és Kovács. Gyengült az állományunk, különösen a támadósor kapott olyan találatot. amely valósággal „elsüllyesztette”. Csatársorunk pillanatnyilag nem üti meg az osztály kívánalmait! Akik Sajószent- péterre érkeztek, önkéntes alapon jöttek. Itt akartak futballozni, de tudásuk nem érte el azokét. akik elmentek.

— A lehetőségeink nem azonosak más csapatokéval. Futballistáink délután

2-ig dolgoznak, el lehet képzelni, milyen edzéseket lehet tartani 3 órától, különösen mostanában, amikor fél 4-re ér ki az ember a pályára . .. Számítsuk mindehhez hozzá a 4 órás felkeléseket, az utazásokat. szóval csak úgy fogalmazhatok: le a kalappal azok előtt, akik így is vállalták és csinálták. Megítélésem szerint az amatőrizmus bevezetése

jelentheti a jövőt a magyar labdarúgásban, de ez korántsem történik majd egyik napról a másikra.

— Bukovics, Csáki. Bartók, Lintner, Kiss és Budai teljesítményével azért vagyok elégedett, mert a jelenlegi körülmények között is vállalják és csinálják — becsülettel. Van bennük tartás, kérdés, meddig hajlandóak vállalni az áldozatot. Egyébként, korábban érződött, hogy bekövetkezhet a totális összeomlás. Mások ideális körülmények között gyakorolhatnak. készülhetnek, ránk ezek az ismérvek nem jellemzőek. Megvagyunk, szűköskén. csináljuk. ahogy erőnkből telik, de a jelek szerint ez csak annyira elegendő. mint amit az őszi produkció takar. Egyébként meggyőződésem, hogy ez a társaság kiharcolhatná a bentmara- dást. hírnevéhez méltó teljesítményt is produkálhatna — ha megkapná hozzá a szükséges segítséget. Ellenkező esetben szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy jövőre Sa- jószentpéteren nem lesznek NB III-as összecsapások. Szerdán tartottunk egy idényzáró összejövetelt, terveim szerint január 8-án kezdenénk az alapozást — ha lesz kivel. ..

Doros László Kolodzey Tamás