Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-02 / 286. szám
1989. december 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Ma 11 órától Borsod Kupa Ma délelőtt rendezi meg Miskolcon a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Síszövetség a Borsod Kupa műanyagpályás nemzetközi si- versenyét. A viadalra eddig 5 egyesületből 60-an neveztek, többek között Rozsnyóról is érkeznek síelők. A több korcsoportban sorra kerülő viadal a Szent.péteri kapui műanyagpályán, ma 11 órakor kezdődik. jy M ® M STGuGCÉVT&tGK II mádi ötletről, az utánpótlás- nevelésről, meg Ben Johnsonrél © Régen jártam Mádon, pedig az elmúlt hónapokban többször is hívtak. A hétközben eljutottam a labdarúgó csapatáról is híres településre — a Pécsi MSC elleni Magyar Kupa találkozójuk jó alkalmat kínált egy kötött és egy kötetlen programra. Ami az elsőt illeti: véleményemet leírtam, csalódottságomnak hangot adtam. (Álláspontommal természetesen lehet vitatkozni, ki így, ki úgy látta.) Mentség persze van, a hideg, a csúszós talaj, a rossz pálya . . ., ugye ismerősök ezek, hányszor, de hányszor hivatkoztak már rájuk a magyar stadionokban. Abba is hagyom ezt a gondolatsort, mert a mádiak azzal bélyegeznek meg: csak azért mentem, hogy sza- pulhassam őket. így inkább rátérek a kötetlen, az alkalom szülte programra, a munkámhoz számomra nélkülözhetetlen beszélgetésekre. (Kedvelem a sportemberekkel való diskurzust, mint az információgyűjtés egyik formáját, sok-sok értelmes, megfontolásra érdemes gondolatot csíptem már el így, ezeket nem is tartottam magamban és rögvest továbbadtam a változásban, de minimum a megszívlelésben bízva.. Töredelmesen bevallom, nagy érdemeket nem szereztem, mégis hiszem, hogy ami célszerű, az — változó, formálódó világunkhoz hasonlóan — villámgyorsan polgárjogot nyer.) Szóval azt (is) duruzsolták Mádon, hogy a Magyar Kupa kiírását logikusabbá kellene tenni. A mostani nyolcaddöntő oda-vissza- vágós rendszerű, ezért a kiscsapatokat (lásd az NB III-as Mádi Bányászt) eleve sújtja. Mert ezáltal elillannak a lehetőségeik, a kétszer 90 perc nem több, mint formális kötelesség. Ami pedig kötelező, az általában olyan is. Mit kívántak, s kívánok most én is? Azt, hogy a Kupa kiírása rugalmasan idomuljon a csapatok erejéhez, beosztásához. Az élvonalbeliek esetén maradjon meg a kétszeri találkozás, de az alacsonyabb osztályúak dicséretes menetelésekor csak egy meccs döntsön, mégpedig a „kicsi”, a „szerény” otthonában. Ha a „nagyot” a sorsolás szeszélye a már említett kicsivel párosítja össze, joggal várható el tőle, hogy vendégként harcoljon a továbbjutásáért — visszavágási alkalom nélkül. És ha ez így lesz, mindjárt felértékelődik az 1X90 perc. Ha az MLSZ magáévá teszi a mádi ötletet, esetleg finomítja, továbbfejleszti, százűzheti a magyar pályákról az olyan — már a kezdő sípszó előtt — érdektelen találkozókat, mint amilyen a Mádi Bányász—Pécsi MSC „odavágó” volt. O Kedvelem a sakkot, mint a sport egyik művészi műfaját. Sajnos a magyar sakkozás válságban van. No nem azért, mert a vezető nagymesterek egymást „ölik”, ultimátumokkal bombázzák a szövetséget, bár kétségtelen, hogy ennek visszahúzó hatása igen jelentős. Aggódom, mert baj van az utánpótlás-neveléssel, nem csupán Por- tischnak, hanem Riblinek és Saxnak sincs utóda — legalábbis a láthatáron nincs. Osztom Szabolcsi János nemzetközi mester (aki mellesleg a Borsod Távhő SC-ben tologatja a figurákat) félelmét. A reménységek felkutatásáért tenni kell valamit! Ezért döbbentett meg a Magyar Sakk Szövetség elé terjesztett javaslat, amely azt tartalmazta, hogy ne 14 játékos, közte kötelezően két ifjúsági korú alkossa az OB I-es csapatot, hanem csak 10 felnőtt. A felterjesztést megelőző ligaülésen a 13 csapatképviselő közül öten voksoltak arra, hogy az ifiket szívesen nélkülöznék ... Még szerencse, hogy heten merőben másként látták a dolgokat. Napjainkban minden fórumon sokat „papolnak" az utánpótlás-nevelés érdekében, a sakkban könnyen lehet, hogy más módi jut érvényre. Ha az ifjúsági magyar csapatbajnokságot nem írták ki a pénzbőség idején, akkor most, a hét szűk esztendőben aligha fogják. Mert a költségek . . . Remélem, hogy a fiatalok túlélik ezt az egészségtelen polémiát, megőrzik a 13. és a 14. táblát az OB I-ben. Ha engem megkérdeznének, egyenesen a jelenleg nem létező 15. és 16. táblára is a feltörekvő nemzedék tagjait ültetném. Némileg megnyugtatott dr. Lakó Lászlónak, az országos szövetség főtitkárának álláspontja: „...ha kihagynánk az ifiket és kötelezővé tennénk ifjúsági csapat indítását, nem biztos, hogy az edzők és a klubok jobban odafigyelnének az utánpótlásra, mint most, amikor eredményük beszámít az első csapat teljesítményébe.” Hát igen, eddig éppen ez a kényszer vezetett eredményre. A kényszer azonban nem tetszik. Helyette kényelem kell. A jövő pedig? O Tavaly, a szöuli olimpián Ben Johnson kétszer hívta fel magára az egész világ figyelmét. Először akkor, amikor a 100-as vágtában 9.79-et produkált, másodszor pedig azért, mert lebukott, doppingoláson érték. A szennyes kiteregetése rögtön megkezdődött és alaposan elhúzódott — ma is tart. A napokban figyelmet érdemlő hírt olvastam a hazai hírügynökség jelentésében. Nem kisebb személyiség, mint maga Alexandre de Merode herceg, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság orvosi testületének elnöke fejtette ki véleményét. íme: „Szeretném, ha Johnson a következő olimpián rajthoz állna. Ugyanis nagyon sokat segített nekünk a dopping elleni harcban. Ö szolgáltatta a sporttörténelemben a legrosszabb példát, de ez már a múlt, és nekünk most inkább a jövőbe kell tekintenünk. Ha a bűnözők letöltik büntetésüket, visszakapják jogaikat, mért ne kaphatná vissza akkor Johnson is?" Nem vagyok jogász, nem vagyok jártas a paragrafusok dzsungelében. Johnson rehabilitálásával, vétkei alóli feloldozásával azonban egyetértek. Induljon tiszta lappal és kápráztassa el újból a világot. Ezért szorítok. Kolodzcy Tamás fotó: Juhost Emese '. ’ v--. I PROLOG Rögzítsük előbb a tényeket: a Kazincbarcikai Vegyész labdarúgócsapata az őszi idény végén a táblázat második helyét foglalja el. A sárga-kék társaság 9 mérkőzést nyert meg, négyet veszített el és két alkalommal osztozott meg ellenfeleivel a pontokon. Tizenöt találkozón 22 gólt szereztek, saját hálójuk 11 alkalommal rezdiilt. A listavezető Szeged előnye 7 pont, a harmadiktól 5 pont választja el a Vegyészt. Az őszi menetelés akár elégedetté is tehette volna az együttes tagjait, vezetőit, a klub irányítóit. Szerencsére nem ez történt! Az ilyesmi távol áll tőlük, úgy vélik. a feladatot még korántsem oldották meg. Félidőben nincs itt a végső bizonyítvány kiosztásának ideje, egyfajta mérlegkészítésre azonban vállalkozhatunk. Annál inkább, mert a héten a gárda eseményre volt hivatalos. A Hotel Polimerben dr. Tolnai Lajos, a BVK vezérigazgatója adott fogadást, amelyen ismertette a labdarúgókkal a vállalatnál uralkodó „szisztémát”. A találkozó szervezőit bizonyára az a nem titkolt cél vezérelte: értsék meg, érezzék át és okuljanak a hallottakból a sportolók. Végtére is — mint kiderült — a klub a BVK egyik üzemegységének tekinthető. Szándék, akarat és energia „A Hagyott Mmki mérjük magunkat” MONOLOG I. „— Ez a társaság többé- kevésbé három éve együtt dolgozik, együtt készül. Olyan a kohéziós erő, hogy képtelenség kilógni a sorból, az egyik vonzza maga után a másikat. Az átlagéletkor is roppant kedvező, zömében sikerre éhes, fiatal emberekből tevődik össze a keret. Talán az sem teljesen a véletlen műve, hogy Diósgyőrött például oda lehetett ültetni a kispadra a 15 esztendős ifjúsági kapusunkat. Az együtt töltött három esztendő alatt megismertük egymást, tisztában vagyunk azzal, mit érünk a képzeletbeli börzén. S az sem hanyagolható el, hogy az ellenfeleinket alapvetően meglepte a letámadá- sos játékunk. Nem ezt szokták meg a KVSE-től, felkészületlenül érte őket a nagy rohanás." (Búza Zoltán bal oldali középpályás. csapatkapitány.) PÁRBESZÉD I. Dr. Tolnai Lajos energikus, határozott, célratörő ember. Kilencedik éve álil a BVK élén, hajnalban kel, éjszaka kerül ágyba. Az a típus, amely nem ismer akadályt, lobog, helytállásra buzdít. magával ragad. — Mi az Ön vezetői hitvallásai — A BVK esztendőkkel ezelőtt göröngyös, nehéz útra lépett. Ezen járunk, haladunk, tudatos és elszánt tevékenységet folytatunk. Megítélésem szerint, minden azon múlik: van-e az emberben szándék, akarat. és energia. — A jelek szerint egyre inkább van, s feltárják a tartalékokat, hiszen a vállalat történetének csúcspontján jár ... — Mi a kihagyott lehetőségekhez mérjük magunkat. Nem azt vesszük számba, mit csináltunk jól, hanem azt vizsgáljuk, mit szalasztottunk el. Ebből a szempontból közelítve a dolgok felé: a babérokon való iicsörgést, az elégedettséget nem ismerhetjük. MONOLÓG II. „— Most már könnyebb a levegővétel, egy ideig nincs ok az izgalomra. Az ősszel kétszer álltunk a 3., háromszor az első, tíz alkalommal pedig a 2. helyen. Mindez önmagáért beszél. Jóleső érzés tölt el. mert a gárda igazolta a benne rejlő lehetőséget. Azt korábban megállapítottuk: többre hivatott annál. mint amit produkált. Tavasszal már mutatkoztak biztató jelek, de a gyümölcs most kezd érlelődni. Biztos háttér, maximális hozzáállás és a kemény, következetes edzésmunka — talán ezek magyarázzák őszi sikereinket. Ezt az eredményt nem vártuk, eredeti célunk a S. hely megszerzését irányozta elő. öröm a számunkra, hogy a BVK szárnyai alatt csipetnyi derűt tudtunk a mérkőzéseinkre kilátogató városlakók arcára varázsolni. Az eddigi át persze kötelez is, hogy a jövőben még igényesebbek legyünk önmagunkkal és másokkal szemben egyaránt, A jó futballra vevők voltak a szurkolók is, hiszen mellénk álltak, biztattak. Igazolódott az a tétel, mely szerint a teljesítmény bűvkörbe von másokat." (Varga Zoltán vezető edző.) PÁRBESZÉD II. — A BVK eltart egy sportkomplexumot, jó néhány szakosztályt. Milyen szerepet tulajdonit a vállalat vezetése a „kis gyáregységnek"? — A labdarúgók részét képezik a 6000-es kollektívának. Ezen belül mindenkinek egyforma megbecsülés jár — ha van miért. Ebben a társadalomban éveken keresztül azt deklarálták, hogy az ember van a középpontban — csak éppen a gyakorlatban ez soha nem valósult meg. Mi ezt a tételt abszolút komolyan vesszük. Nálunk az ember korántsem csak értékteremtő eszköz, sokkal több annál. Komplex módon közelítünk a témához. Dolgozóink számára a legfontosabb a munka, a jövedelem, a jó közérzet, de az sem mellékes, rendelkeznek-e komfortérzéssel. Lényegesnek ítéljük a képzésüket, azt, hogy mindenkinek nőjön a büszkeségtudata. Azt akarjuk, a vállalat, ne csak munkahely legyen, hanem második otthonként tekintsenek rá. Ezért építettünk jégpályát, ezért kezdtünk bele az uszodaépítésbe, s ez indokolja, magyarázza is talán, miért tartjuk fontosnak, cseppet sem mellékes hordaléknak a sportot. — Valamikor kenyeret és cirkuszt ígértek a népnek ... — Kicsit sarkítva ez mostanság is érvényes. Ám a kenyér mellé mi nem cirkuszt, hanem a szabadidő hasznos, kulturált eltöltését biztosítjuk — például olyan futballal, amilyet az ősszel többször bemutatott az együttes. MONOLÓG III. „— Fölösleges lenne tagadni, hogy a BVK nélkül aligha tartanánk ott. ahol éppen vagyunk. Nincs még vége az esztendőnek, varjuk a súlyemelő korosztályos viadalokat, de már most biztosnak tűnik, hogy a Kazincbarcikai Vegyész fennállása óla a legeredményesebb évét zárja. Nehogy azt gondolja bárki is. hogy tündérvilágban élünk. Akadnak a mi portánkon is viták, nézeteltérések, de leülünk, megbeszéljük a felmerülő problémákat, s olyan megoldást igyekszünk keresni, amely a kollektíva érdekeit képviseli. Rendet, fegyelmet, tisztességet és becsületet követelünk, ezt tűztük a zászlónkra. Ma jnár nincsenek pótolhatatlan emberek, s nem tűrhetjük, hogy valaki is megbontsa az egységet." (Fejedelem György egyesületi elnök). PÁRBESZÉD III. — Rokonszenvesen vázolta vezetői hitvallását. Gondolom, olyan emberekkel vette körül magát, akik azonos hullámhosszon .muzsikálnak”. — Téved. Amióta a BVK élén állok, egyetlen, vezető tisztséget betöltő személy távozott Kazincbarcikáról. Egyébként az egész folyamatot egy körforgáshoz tudom hasonlítani, mozaikokból áll össze a kép. Először csak meghallgattak. Aztán elfogadták elképzeléseimet. Döntő láncszem volt, amikor elkezdték CSINÁLNI. Ma pedig már hirdetik is a „tanokat”. Ebből az epizódból érzékelhető, hogy tartalékaink szinte kimeríthetet- lenek. A fejben levő anyagot viszont szüntelenül csiszolni kell, a képzés, önképzés elengedhetetlen. — A szurkoló akkor érzi magát igazán jól, ha részt vállalhat csapata sikeréből . ■. — Pontosan így van. A sportolókat, az eseményeket nézni is csodálatos dolog. A Vegyész-drukkerek az ősszel együtt lélegezhettek csapatukkal. Pillanatnyilag ez komoly eredményként könyvelhető el, ám ha megvizsgáljuk a másik oldalt (mit szalasztott el az együttes?), azonnal szembetűnnek a soron következő feladatok. EPILÓGUS Talán akadnak, akik rendhagyónak vélik visszatekintésünket. Ugyan miért kell erőltetni a párhuzamot egy kifejezetten jól prosperáló vállalat és az égisze alá tartozó futballcsapat „szereplése" között? — halljuk az ellenvetést. Nos, a kettő elválaszthatatlan egymástól, kölcsönhatás esetén mutatkozhat meg a siker parányi morzsája. Mindez azonban csak LEHETŐSÉGET ígér. Sok. rend kívül szerteágazó összetevő útvesztőjében kell eligazodnia annak, aki tántoríthatatlanul tör céljai felé. Kazincbarcikán az ügyben érintettek kezdik érzékelni, milyen az, ha fénynyalábok ölelik körül az embert. Ennyi — és nem több — az őszi 15 felvonás tanulsága. Doros László
