Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-01 / 285. szám
1989. december 1., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Áll ami támogatás nélkül is megélnek iittgyiilésre készültek a gégészek Tisztújításra készül az MTESZ Gépipari Tudományos Egyesületének (GTE) Borsod- Abaúj-Zemplén megyei szervezete. Üj elnököt választanak a december 8-i küldöttgyűlésükön a gépészmérnökök, az eddigi elnök, Szedlacsek József két cikluson keresztül töltötte be ezt a posztot, és most,' az alapszabályzat alapján átadja helyét. A szervezet új programot dolgoz ki az elkövetkező öt évre, és ez azért is jelentős, inert jövőre alapvetően megváltozik az MTESZ felállása. Januártól egy fillér állami támogatást sem kap a szövetség, s ez, érzékenyen érinti majd az MTESZ különböző egyesületeit is. A GTE megyei szervezetének titkárával, dr. Bar- kóczi Istvánnal beszélgettünk a küldöttgyűlés előtt: — Az kétségtelen — mondja —, hogy az MTESZ- nek át kell alakulnia, méghozzá — szerintem — egy szolgáltatói irodává, amely, nevéből is adódóan kiszolgálná az egyesületeket. Mondjuk például, intézné m pénzügyeket. Cél, az egyesületi önállóság. A GTE országos vezetése már felajánlotta a területi és a szakmai hálózatoknak az önállóságot. Ezzel élnünk kell, úgy, hogy meg is éljünk. — Egy fillér támogatás nélkül? — Mi már évek óta nem kapunk semmit a központi büdzséből, inkább mi fizetünk be. Cirka kilencszáz tagot számlál megyei szervezetünk, de ettől — adott esetben — sokkal több gépészmérnököt tudunk megmozgatni, s ennek is köszönhető, hogy jó ideje stabilan gazdálkodunk. Két évvel ezelőtt például hét és fél millió forint volt a bevételünk, s ebből nemcsak szervezetünk fenntartására, előadások megszervezésére, előadók honoráriumára futotta, hanem az MTESZ-nek is fizettünk s külföldi tanul- mányutakra is tellett. Egy társadalmi szervezet gazdálkodik? — Persze. Nem összeegyeztethetetlen a kettő. Természetesen nagy hangsúlyt fektetünk a műszaki, tudományos munkára, ám erre elő kell teremteni a pénzt. És ezt úgy tesszük, hogy minden tagunk azt végzi, amihez ért. Szakértői mérnöki irodát tartunk fenn, vállalatoknak, intézményeknek vállalunk kutatói, tervezői munkákat. Teszem azt, például' a D.1GÉP — amelynek kiváló mérnöki gárdája van — kapacitás híján nem tud megbirkózni egy mérnöki munkával, megbízza ezzel a mi vállalkozói irodánkat, s mi, a munka elvégzésére a legjobb szakértőket kérjük fel. «Egy csoport, üzemi, egyetemi és kutatói emberekből áll ösz- sze, így a gyakorlat és az elmélet kiválóan ötvöződhet. Nyilvánvaló, hogy az ilyen munkáért tisztes pénz illeti a mérnöki gárdát, de marad az egyesület számlájára is belőle. Tavaly megalakítottuk a GTE innovációs lettjét, ennek keretében foglalkozunk többek között egyedi berendezések gyártásával, különböző tanfolyamok szervezésével. Megteremtettük — a ma oly divatos kifejezéssel élve — a több lábon való állást, s így minket, létünket nem fenyegeti az állami kötségvetés elvonása. — Szép, amit eddig elmondott, ám hadd kérdezA közgyűlés döntött ICP-részvények - magánszemélyeknek is Rendkívüli közgyűlést tartott tegnap Miskolcon az Észak-Magyarországi Innovációs Centrum i(Park) Részvénytársaság dr. Kádár László, az igazgatóság elnöke vezetésével. S hogy mi szükség volt a rendkívüli közgyűlésre? A válasz egyszerű: az ICP-nél úgy döntöttek, az új társasági törvénynek megfelelően módosítják az alapszabályzatot. A korábban érvényes formula szerint ugyanis csak jogi személyek (döntően vállalatok) vásárolhattak ICP-rész- vényeket, egyenként 500 ezer forint értékben. Az alapszabály-módosítás értelmében ezentúl magánemberek, s nemcsak belföldiek, hanem külonszágbeliek is részvényesei lehetnek a társaságnak. Ehhez persze engedményeiket ii>s kell itenni *— a tegnapi közgyűlésen tízezer forintban állapították meg egy-egy részvény névértékét, mert így várható hogy forgalomképes lesz. S hogy érdemes-e — várhatóan a jövő tavasszal — IOP-részvényekbe fektetni a pénzünket? Dr. Csornai Zoltánnak, az IOP vezérigazgatójának beszámolójából úgy tűnik: li^en. A 140 jól képzett szakembert1 foglalkoztató cég eredményes évzárás elé néz. Pontos adatokat még nem tudni, de szinte biztosnak látszik, hogy a tavalyi eredmény után járó — 11 százalékos — osztalékra számíthatnak a „szel- vényvagdosók". Köszönhető ez annak, hogy az ICP az tdén tovább bővítette tevékenységét. Munkatársaik számos cég — Swung Szállítmányozás) Kft., Húsipari Kft. — alapításánál bábáskodtak. Sok találmány hasznosítását menedzselik: említést érdemel ezek közül a fáj dailommentes szülést segítő, .Nitranalg berendezés, a „gyermekbiztos”, tehát jól záródó gyógyszerzáró kupakok bevezetése. Lapunkban is hírt adtunk az ICP számos kezdeményezéséről, így a különböző menedzserképző tanfolyamok szervezéséről, tartásáról. A hazai cégek mellett a külföldi kapcsolatokra is nagy súlyt helyez az nt. Október 1-jétől képviselőjük dolgozik Moszkvában, ügynökei vannak Nvugat-Euró- pában, Észak-Amerikában és a Távol-Keleten. Kapcsolatban állnak a reformok szülőházának nevezett Szovjet Tudományos Akadémia 'Szibériai Tagozatával is. A nemzetközi kapcsolatok kiépítésében pótolhatatlan előny, hogy a munkatársak nyolc-^ van százaléka két diplomával rendelkezik; 11 különböző nyelven képesek felsőfokon tárgyalni. Mint dr. Csornai Zoltán a közgyűlést tájékoztatta: jószolgálati tevékenységük is mind szélesebb körű. Szponzorálnak felsőfokú oktatási intézményeket, középiskolákat — egyelőre önzetlenül, de azzal a nem titkolt szándékkal. hogy a felnövő szakembernemzedék a későbbiekben munkájukat segíti. Ennek pedig a kulcsszava könnyen meghatározható: nem más, mint a menedzselés. m. sz. zs. zem meg: miképp tudjak, védeni a mérnökök érdekeit. Ugyanis hallani nem egy olyan esetet, hogy mérnököket. nem. végzettségüknek megfelelő munkával bíznak meg? — Való igaz, előfordul olyan, hogy mérnökök technikusi feladatokat látnak el, ez ellen ezidáig sajnos nem sokat tettünk mi sem. A mérnöki érdekvédelem tekintetében keveset végeztünk, most már lépnünk kell. Küldöttgyűlésünknek is egyik fő témája lesz ez. Kezdeményezzük azt is, hogy a Mérnöki Kamarán belül alakuljon egy gépész tagozat, s legfontosabb feladatainak egyike legyen az érdekvédelem megteremtése. I. S. Az idei ősz kedvezett a mezőgazdasági munkáknak, de mit hoz a tavasz . . .? Közmunkatanács Miskolcon? „A segíts magadon, s Isten is megsegít” szavak lévén jelmondásom, nem tartom helyesnek. ha mindenben az ország és kormány segélyére utalunk, mint ahonnan mindent kell, hogy várjunk: nem tartom helyesnek az atyáskodó kormány eszméjét... Egy piszkosan, s rondán tartott város nem gyakorolhat vonzerőt a turistákra nézve, s még kevésbé azokra, akik egy új hazában megtelepedni óhajtanának.” (báró Podmaníczky Frigyes) Podmaniczky Frigyes szavainak időszerűségét az adja, hogy az országgyűlési választások után hamarosan a teljesen korszerűtlenné vált tanácsrendszer radikális reformja következik. Ennek a reformnak a lényege — mint köztudott — az önkormányzati rendszer bevezetése lesz. Ez azt jelenti, hogy a települések lakosai, a helyhatósági választásokon megválasztott képviselőik útján a jövőben maguk dönthetnek majd városukat, vagy községüket érintő minden lényeges kérdésben. A közigazgatási reformmal párhuzamosan még egy, a településpolitikát alapvetően érintő változással is számolhatunk. Nevezetesen a piacgazdaság általánosu- lásával. Ez többek között azzal a következménnyel jár, hogy megszűnnek, értelmüket vesztik a bürokratikus beruházói, tervezői és kivitelezői apparátusok. Megszűnik a tanácsi beruházás fogalma és újból polgárjogot nyer a közmunka elnevezés. A tágabban felfogott közmunkának nevezünk minden olyan munkát, amit köztestület (állam, törvényhatóság, stb.) rendel meg. A közmunka lényege, hogy egymással versenyben álló cégek között nyilvános árajánlatok alapján a köztestületeknek a leggazdaságosabban kell elvégeztetniük a munkát. Erre ugyanis a hivatalban lévő városi vezetést a közgyűlésben helyet foglaló ellenzék és a helyi közvélemény kényszeríti. Ezek az új kondíciók természetesen nem maradnak következmények nélkül a városépítészeti és építés- rendészeti ügyekre nézve. Általánosságban olyan szervezeti szisztéma kialakítása volna kívánatos, amelyik ezeket a város építészeti arculata szempontjából fontos teendőket kivonja egyfelől a közvetlen pártpolitikai csatározások hatásai alól, másfelől pedig lehetetlenné teszi a városi bürokrácia szűkkeblű hivatali érdekektől motivált belenyúlásait a dolgokba. Tehát a város építésének ügye kizárólag a szakszerűség, a lo- kálpatriótisztikus elkötelezettség és a legszélesebb nyilvánosság elveinek betartása mellett bonyolódjon. Ezeknek a fentiekben mondott követelményeknek egész mostanáig hazánkban leginkább a Fővárosi Közmunkák Tanácsa felelt meg. Ezt a testületet annak idején az 1870. évi X. te. hívta életre: egy elnökből és 18 rendes tagból állt, akik közül 9-et a kormány nevezett ki, 9-et a székesfőváros közgyűlése választott. Ezeken kívül tanácskozási joggal tagjai voltak még a városi tanácsosok, a középítési bizottsági tagok és a városi főmérnökök közül egy-két képviselő/ A testület alapvető feladata az volt, hogy egy kikülönített pénzalappal rendelkezve irányítsa és sze'fVezze Budapest városépítési munkálatait, kidolgozza a városépítés fő irányait, megállapítsa a szükséges kisajátítási előmunkálatok költségeit, a főváros részére építési szabályrendeletet alkosson, stb. Végül is ez a testület kiemelkedő szerepet, játszott abban, hogy Budapest a századforduló évtizedei során a világ egyik legszebb nagyvárosává nőtte ki magát. A Pátria '90 MSZP alapszervezet 1989. december 4- én, 16 órakor ezekről a kérdésekről vitát rendez. Ugyancsak erről tart majd, egy későbbiekben megadott időpontban, nyilvános eszmecserét az MSZP településpolitikai tagozatának első alakuló ülése is. A vita helye: Korvin O. utca 9. Agrárkamara Magyarországén is Néha kezdünk hasonlítani az áhítozott európaiságunkra, hiszen olyan gazdálkodási egységek, szervezetek alakulnak sorra, mint amilyenek már jól működnek szerte Európa fejlett országaiban. Néha kezdünk hasonlítani arra a képre, melyet alkottunk az európaiságról, miközben Magyarország hatalmas adósságállomány és költségvetési hiány béklyójában küzd a túlélésért, s a sokat emlegetett gazdasági szerkezetváltás gyakorlatilag el sem kezdődött, s jelenleg az alapvetően állami tulajdonon alapuló gazdaság teljesítőképessége bizony hátrasorolja hazánkat a világ nemzeteinek rangsorában. A magyar agrárgazdaság a népgazdaság többi ágához hasonlóan, az elmúlt évek során mélypontra került, és talán soha ennyire nem szorult segítségre, mint éppen napjainkban. Az ágazat jövedelemtermelő képessége rohamosan csökken, több száz gazdálkodó vergődik a lét és nemlét határán, számtalan termelő kénytelen felszámolni családja megélhetésének alapját képező vagy sok esetben a puszta megélhetést biztosító agrártermelést. Mindez történik abban az időszakban, amikor az esélyegyenlőség, a versenysemlegesség és a normativitás kategóriái kerülnek előtérbe. A magyar mezőgazdaság, szemben a fejlett országok agrárágazatával, támogatások helyett elvonásokkal terhelt, és ebben a közegben nehezen állja meg a helyét az integrációs világ- gazdasági versenyben. A hét közepén Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében több mint 200 küldött jelenlétében megalakult a Magyar Agrárkamara, mégpedig azon célból vezérelve, hogy a magyar mező- és élelmiszergazdaság termelését integrálja a fejlett európai országok piacának követelményeibe. s azért, hogy a magyar agrárérdekek felismerésével küzdjön a honi mezőgazdaság holnapjáért. Mit kíván tenni tehát az agrárkamara? Az a kamara, amely több megyéből szerveződve hozta létre országos központját? Elsősorban érdekegyeztetést végrehajtani, de az érdekek alkuján túl, feladatának 'tekinti a szakmai érdekvédelem kialakítását és annak összefogását, illetve a szakhatósági és szakszolgálati tevékenységek gyakorlását, Tagjai lehetnek mindazok, akik az elfogadott alapszabálynak megfelelően, azonosulni tudnak a kamarai célkitűzésekkel. Mint arra Dósa Sándor, a Borsod Megyei Mezőgazdasági Kamara elnöke bevezető előadásában rámutatott, mind ez idáig több mint négyszáz— termelőszövetkezet, állami vállalat, kistermelők — szövetségként működő szervezet kívánja integrálni a megyei-térségi gazdálkodási célokat az országos célkitűzésekhez, illetve az országos célkitűzéseket formálni a megyei-térségi gazdasági adottságokhoz. Felvetődik a kérdés, a Magyar Agrárkamara a vidék fel- emelkedéséért küzd csakúgy, mint az agrárreformkörök? Mi tehát a különbség közöttük? Nos, az agrárreformkörök egyesülete jóllehet a kamarával azonos irányba mutató célokat fogalmazott meg, nevezetesen: szektorsemlegesen, széles tömegbázison a falu jövőjéért aggódó és tenni kívánó szervezet, az agrárreformkörök politikai.«»míg a kamara gazdasági eszközökkel kívánja a sikert elérni. A tanácskozáson meghatározták az agártkamara működési elvét, eszerint: létrehozták elnökségüket, melynek elnöke most Farkas Károly, a Veszprém Megyei Agrárkamara elnöke lett. Mandátuma azonban egy évre szól, mert a következő éves közgyűlés után rotációs formában változnak az elnökség élén a megyei elnökök. (B. A.)
