Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

1989. december 23., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15

FEJT ORO

rr

Ünnepi játék

A rejtvény kilenc vízszintes sorában a meghatározásra adott választ 1, 2, vagy 3 betűvel meg kell toldani. (Az így kapott szavak is értelmesek.) A toldalékként szolgáló kilenc szótagot — ösz- szesen 19 betűt — egymás mellé írva, Bach nagyszabású egyházi művének címe olvasható össze.

VÍZSZINTES: 1. Esetleg. 7. Arra helyez. 13. Fizetés előre kiadott része. 14. NSZK-beli gépkocsi. 15. Tetejére. 16. Az eredményekben leggazdagabb időszak.

18. Törökország fővárosa. 20. Bariizer közepe! 21. Üdülőhely az Isztriád-félszigeten. 23. Nagy e.szem-iszom. 24. A Balaton vizét vezeti le.

25. Kosztolányi ismert verse.

26. Táblakép. 28. Ungivár folyója. 29. Turku svéd neve. 30. Énekes madár. 31. Suli. 32. Védd! 34. A leszállított „A”-hang. 36. Rába ... 38. Szóösszetételeikben füllel való kapcsolatot jelöl. 39. Tipor. 42. Olasz város Milánó közelében. 44. Főzeléknövény. 45. Margarin márkanév. 47. Szlovákiai város. 48. Idegen Anna. 50. Gyom. 51. Tejtermék. 52. Svéd férfinév. 53. Pléd. 55. Nem mai gyerek. 57. Kutrica. 59. Kisméretű, rövid. 60. Beborítja. 62. Napóleon e szigeten született. 63. Férfinév.

FÜGGŐLEGES: 1. Szaruanyagok kéntartalmú fehérjéje. 2. Iráni eredetű, lovas nomád nép. 3. Növény része. 4. Edison egyik neve. 5. Ilyen költemény Petőfi Tiszája. 6. Száll a madár ágról ... 7. Elővételi jog. 8. Leszállított „'D”-hang. 9. Ro_ mán terepjáró gépkocsi. 10. Eszkábáló. 11. Lopva távozó. 12. Kettős betű. 14. Osztrák válogatott labdarúgó. 17. Sátoraljaújhelynél folyik a Bodrogba. 19. Zenetörténész (György). 22. Portya, támadás — angolul (Raid). 24. Sűrűn ontó. 25. Kis Ibolya. 27. Sorszámok előtti rövidítés. 28. Kevés kutyára nem jellemző. 29. Gyümölcsöt szárít. 31. Felsőbbrendű lény. 33. Főzéshez használjuk. 35. G.léda. 36. Hitt az engem útitársnak (... megyek én; népdal). 37. Tűvel rögzít. 38. Szlovák férfinév. 40. A Forsyte ... (Galswodthy regénye). 41. A földgáz szén- hidrogénje. 43. Fontos innivaló. 44. Neves gyomai nyomdász, személyneve kezdőbetűjével. 46. Nyomja az ágyat. 48. Az ászokihordó dugója. 49. Alias: Aleppo. 52. ... kétszer halnak meg (Jókai regénye). 53. Mondabeli svájci szabadsághős. 54. Levegőt áramoltat a tüdejéből, népiesen. 56. Vonatkozó névmás. 58. Egyszerű gép. 61. Kiejtett betű.

Beküldési hotóridö; 1990. január 3. Kérjük Önöket, hoc»/ megfejtéseiket leveleiölapon küldjék be. A hibátlanul megfejtők között könyvutalványokat sorsolunk ki.

A korábbon kötőit rejtvény helyes megfejtése: Azt az embert nevezzük cinikusnak, aki kimondja, amit mi csak gondolunk.

Könyvutalványt nyertek: Istöexky Istvánná Szerencs, özv. Kádár Andfásné, Sárospatak, Gál Tamás Arló, Abkarovits Rezsőné Miskolc.

A könyvutalványokat postán küldjük el.

Dolgozókat alkalmaznak

A Szerencsi Cukorgyár felvételre keres erősáramú villamosipari technikust 5 éves szakmai gyakorlattal, villamos művezetői munkakör betöltésére. Vállalati bérlakás megegyezéstől függően, írásos jelentkezési határidő: 1990. ui. i. Telefonon vagy személyesen részletes felvilágosítást ad Kormos László villamos üzemvezető vagy Stevlik Kél a személyzeti vezető.

A Borsod Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat jó kereseti lehetőséggel alkalmaz toronydaru- kezelöt. Jelentkezni lehet: Miskolc. Üteg u. 3. sz. alatt (gépészet) .

Beruházási pénzügyekben jártas mérlegképes könyvelőt; épületgépész és épületvillamossági gyakorlattal, felsőfokú végzettséggel rendelkező munkatársakat keres a Miskolci Postaigazgatóság. Jelentkezés: a beruházási és építési osztályon, a 113- as szobában, személyesen.

Figyelem! Munkahelyi és utcai könyvterjesztőket keresünk tisz-. tessóges jutalékért B.-A.-Z. megye területén. Jelentkezni lehet: Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége, 3530 Miskolc. MSZB tér 1. Tel.: 16-16-010.

Bükkábrányi székhellyel induló kft. 1990. január 15-i belépéssel pályázatot hirdet irodavezetői munkakör betöltésére. Közgazdasági végzettségű, gépírni tudó női munkavállaló jelentkezését várjuk. Jó kereseti lehetőség, rugalmas munkaidő. Jelentkezéseket a kiadóba „Dél- bükki Kft. 261 510” jeligére vár- j juk.

Mi lesz Feketéék karácsonyfája alatt?

Családlátogatás a Klapka utcában

K

lapka u. 36., harmadik emelet 2. Itt lakik Fekete László, a DVTK egykori kitűnő labdarúgója, a Módi Bányász NB III-as csapatának edzője. Csengetésemre a családfő nyit ajtót. Gyorsan leültet, a sietség oka: a Telesportot sugározza a tévé. „Fél szemmel” nézzük.

Közben betoppannak a gyerekek. Ildikó elmondja, hogy az avasi gimnázium 1/5-ös osztályába jár, az ikreik, a hétesztendős Petra és Vanda szeptemberben kezdték tanulmányaikat a 33-as Számú Általános Iskolában. Előkerül az édesanya, Ildikó asszony is.

A bemutatkozás, üdvözlés után az édesapa viccelődik: — Szóval, aikárhogy számítom, nálunk 4-1 az arány a gyengébb nem javára. Mit jelent ez? Például azt, hogy csak ritkán nézhetem a tévét elképzeléseim szerint. Ha „szavazunk”, egyszerűen 'kiütnék.

— Hány éve laknak itt? — kíváncsiskodom.

— Immáron hatodik — feleli az édesanya. — A Kuruc utcáról jöttünk ide. A lakás kényelmes, de az Avas kicsit huzatos.

— Hogy „fest” egy átlagos napjuk?

A szülők elkomorulnak.

— Nem panaszképpen mondjuk, de van mit tennünk — kezdi Ildikó asz- szony. — öt körül kelünk, a férjem negyed hétkor indul a Tiszaira, 8 óra, mire Mádra ér. Középiskolás lányunkkal már nincs sok baj, a kicsikre azonban igencsák figyelnünk kell. Elkészítésük rám hárul, hétkor indulunk, még szerencse. hogy az iskola 5 percre van. „Leadom” őket, aztán szaladok a munkahelyemre, a Borsod Megyei T á vh őszolgál tató V ál la la th oz.

— ... este pedig minden kezdődik elölről... — jegyzem meg.

— így van! — vágja rá kapásból az édesapa. — Amint hazaérek, szaladok a napközibe, ha kések, ez a feleségem feladata. Este tanulás, vacsora, tévénézés, játék ..., és másnap a verkli -megy tovább.

— Nem fárasztja a kijárás?

— Akárhogy számolom, naponta megteszek 120 kilométert, természetes, hogy ez nem leányálom. De jól érzem magam Mádon, sokat köszönhetek a sportnak, és a Hegyaljai Művek vezetőinek, mert visszavonulásom után segítették kezdeti lépéseimet. Tudja, húsz esztendeig játszottam, egy egészen más ritmusban éltem. Váltani, változtatni, beilleszkedni nem volt könnyű.

Ildikó asszony közben kávét hoz, szendviccsel kínál. Elmondja, hogy szeret főzni, sütni már kevésbé. A konyhában naponta órákat tölt. a reggeli és a vacsora készítése rabolja az időt.

— Gondolom, itthon állandóan a foci a téma — terelem a lényegre a figyelmüket.

— Hát,, gyakran — válaszolja László —. de igyekszem kordában tartani magáin. Szóval, ha mondjuk, kikapunk, bajaimat a bejáratnál igyekszem a „ruhatárban” hagyni.. Ez olykor nem sikerül.

— A család elkíséri a Mád hazai meccseire?

— Ritkán — veszi át. a szót az édesanya. — Talán egyszer voltunk. Vonattal nehéz ... Amíg a férjem a DVTK-ban focizott, ott szurkoltunk a lelátón.

Közben Ildikó felöltözik, beköszön:

— Csókolom.

Órámra pillantok. Fél hét.

— Randevúra? — kockáztatom meg a tapintatlan kérdést.

— Nem — mosolyog — „csak” moziba ...

Szóba hozom a karácsonyt.

— Itthon leszünk — folytatja a gondolatsort a családfő. — Nálunk nagy hagyományai vannak a szeretet ünnepének. Napokig készülünk rá, szükségünk van a meghitt órákra, percékre. Számunkra ez amolyan feltöltődés.

— Mi lesz a „menü”? — nézek Ildikó asszonyra.

— Káposztás gombaleves, rántott hal.

— No és ki mit tesz a fa alá?

— Ezt nem árulhatjuk el! — tiltakozik a „mester”. — Meglepetéseket „forralunk”, úgy, mint a korábbi években.

Akkor nem illik tovább puhatolózni. A kicsiket azonban megkérdezem.

— Kértetek valamit?

Petra: — Korcsolyát, meg

zenélős könyvet.

Vanda: — Én ugyanezt, meg játékot.

Feketééknél kétméteres karácsonyfa áll majd. Ajándék is lesz bőven, ennyit sikerül elcsípnem a félsza- vakból.

Másodnapján útra kel a család. Meglátogatják a keresztszülőket, felkeresik László nővérét, Ildikó asz- szonv öccsét. Vendégeket is fogadnak, a barátok béko- po.gtatására is számítanak. „Maradók” óráikat olvasással, tévéhézéssel, beszélgetéssel töltik majd.

Az édesapa szabadsága január 5-ig tart. Utána kezdi az alapozást az NB III-as Mádi Bányász. Tehát még jó két hét a „világ”. Közben persze azért készülni kell, a g.yakorlásnák nem lehet csak úgy, tervezés nélkül nékivágni.

— Hol töltik a szilvesztert? — teszem fel a búcsúkérdést.

— Eddig még mindig elmentünk valahová — mondják szinte egvmás szavába vágva. — Tálán most is így lesz. A gyerekeket pedig rábízzuk a nagymamákra.

V

égszóba előkerül egy üveg mádi édes. Koccintunk. Egymás szemébe nézve kívánunk kellemes karácsonyi ünnepeket, békés, boldog, sikerekben gazdag új esztendőt.

Kolodzey Tamás

„Önmagam előtt vizsgázok”

*

Rakusz Éva készül és reménykedik

A mai adaggal már végzett, így hát figyeli a többieket, akik a tanmedencében, esetleg a különböző erősítő szereken gyötrik magukat. Öltözéke farmer és pulóver, tudom, a sportos ruhákat szereti. Rakusz Éva — mert róla van szó — idei éve másként alakult, mint szerette volna. Közbeszólt egy betegség, kihagyott másfél hónapot, elillant a világbajnoki indulás lehetősége.

— Pedig a maratoni párosban dobogósok lehettünk volna — inkább csak sóhajtja a mondatot, de rögvest legyint is.

Egy évtizede nem rendeztek nélküle világversenyt. Plovdivban is ott lehetett, egyesületi tagként, a leninvárosiak buszával, de a partról persze egészen másként élte meg a viadalt. A négyesek vetélkedése közben érezte, hogy szorul a szíve, valami ott legbelül igencsak mar- kolászta. Az járt a fejében, ő is ott lehetne, ha ez a fránya betegség... Csak hát a vastagbélfekély túl komolynak bizonyult. A betegség elvitte az egész évet, hiába járt kórházról kórházra, csak mostanság érzi, hogy gyógyul.

— Amikor először jelentkeztek a tünetek, az orvosok óvatosságra intettek. Ennek ellenére elindultam a Vidékbajnokságon és a válogatón egyaránt. Ez utóbbin a dózsás leányokkal megnyertük a négyest, a másik viadalon háromszoros mosódik lettem. Aztán jött a másfél hónapos kihagyás. Nem szoktam én az ilyesmihez hozzá. Amióta kajakozok. mindig a folyamatos munkában hittem. Beszélhetett nekem bárki bármit, tudtam, hogy csak arrav munícióra számíthatok, amit magamnak táplálok be.

1980-ig is roppant keményen forgatta a lapátot, az ifik között mégsem nagyon csordogáltak az eredmények. Erre pedig nagy szükség van. mert a siker igazolja a munkát, az jelzi, hogy helyes úton jár valaki. Az első perctől Farkas Zoltán az edzője. Hitt neki, bízott benne. S egyszer — repülni kezdett alatta a hajó. Olimpiai és világbajnoki érmek, megszámlálhatatlan hazai trófea sorakozik a vitrinben. Minden idényben bizonyítani akart. Nem az a típus, aki egyszer elér valamit, aztán fogja magát és ráül a babérokra. Kérdezem, mi ösztönözte? És mi hajtja még ma is?

— Ezt nehéz megfogalmazni, de egy belső hang parancsait teljesítem. Képtelen vagyok leereszteni, utálom a semmittevést. Elsősorban önmagam előtt vizsgázok. Azt akarom bebizonyítani, hogy igenis, képes leszek felvenni a versenyt az újakkal, a fiatalokkal. Cseppet sem vagyok elájulva a maiaktól, s mivel a világversenyekre hét női sportoló utazik, jónak ítélem az esélyeimet. Ebben a mezőnyben nekem az első hétben van a helyem! De nem tagadom, egy kevéske félsz is mocorog bennem. Ha tudnám a kont- rollvizsgálat eredményét, bizonyara nagyobb intenzitással dolgoznék. Pillanatnyilag 70—80 százalékos erőbedob ássál készülök, január közepén ;viszont eldől a sorsom.

Egyelőre versenyzőként készül, de arra is gondol, mi lesz, ha mégsem tanácsolják a folytatást az orvosok. Valószínűleg edzősködésre adja a fejét, de tisztában van azzal: korántsem lesz valamennyi elismert sportolóból remek tréner. Vállalkozásba azért nem kezd, mert hiányzik belőle az üzleti érzék, a rafinéria. Azt mondja, csak a kajakozáshoz ért igazán. Csak? — kérdezek vissza. Nyomatékosítja a választ, majd azon tűnődik egy sort, hogy lesz-e elegendő türelme a gyerekekhez? Tele van persze elképzeléssel. Szimpatikus például, hogy játékosan

akarja megszerettetni a kicsikkel a sportágat. Nincs szándékában űzni, hajtani őket, bár az igaz, az edzők az eredmények után kapják az elismerést. Anyag van, a munkát senki sem gátolja — de mielőtt elmélyednénk a témában, gyorsan abba is hagyom a faggatását. Mindez a távolabbi jövő képe Rakusz Éva életében, egyelőre mást hordoz a jelen.

— Diétázók, igyekszem elhagyni a húsos ételeket, s ajánlották a talpmasszázst is. Majd meglátjuk. Egy biztos: az egészségem rovására nem akarok tovább versenyezni. Pillanatnyilag egyébként úgy járok le a tanmedencébe, hogy kiéheztem, valósággal üres napok peregtek. Szerencsémre igen szorgalmas mindenki, húzóerőt jelentenek a számomra. Ne csodálkozzon, most valóban a többiek ragadtak magukkal. Erdődy Ági például egy megszállott, teljes emberként edz, képtelen a lötyögés- re. És ez fontos dolog! Évtizedes válogatottság után más az ember hozzáállása, eltérő az inspiráció. Számomra lényeges, hogy olyan közegben kísérelhetem meg a csúcsközeibe való visszakerülést, amely segít, biztat, példát mutat, átlendít a holtponton. Még nincs itt az az idő, hogy Rakusz Évát csak úgy egyszerűen leírják a sportág hazai térképéről.

Eltökélt a hangja, nyoma sem érződik a bizonytalanságnak, a tanácstalanságnak. Tudja, mit akar, egyedül a vereséget gyűlöli. A válogatottban a dózsásokhoz húz, náluk nincs vita, pardon, kérés, könyörgés, csak munka -van. A másik csoport nyafogós, márpedig Rakusz ki nem állhatja a „sírósokat”, távol esnek a lényétől. Karácsonykor otthon lesz, jut idő a töprengésre.

— Valamire büszke vagyok. Óvónő édesanyám egyedül nevelt, tőle hasznos útravalót kaptam. Amim van. azt magam szereztem. Önerőből, s ha belegondolok, korántsem lehetek elégedetlen. De ezzel biztosan mások is igy vannak, az a legkedvesebb. amit saját tehetséggel, tudással harcol ki az ember. Sokat kaptam a kajakozástól. Ezért akarom. hogy sikerüljön a bizonyítás ■ ■.

Doros László