Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

1989. december 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A Sárospataki Református Kollégium és mai jogutódai az iskola alapítása óta eltelt csaknem félezer esztendő alatt sok jeles ál­lamférfit, tudóst, költőt, Írót, művészt nevel­tek hazánknak. A híressé lett pataki diákok gazdag együttesében tartja számon az ősi skála története az augusztus 19-re virradó- lag, 80 éves korában csendesen elhunyt Képes Gézát is. Képes Géza és Sárospatak Költő, műfordító, nyelv­zseni — olvashattuk a ha­lála alkalmával megjelent méltatásokban, s ezekből senki sem hagyta ki vele kapcsolatosan Sárospatak nevét. Amiképpen ő is gyakran hangoztatta ver­seiben. előadásaiban, min­den megnyilatkozásában, hogy szülőhelye, Mátészal­ka után a pataki iskola, majd a budapesti Eötvös Kollégium volt a szellemi szülőhelye. Mint évszázadokon át oly sok tehetséges szegény gyermek, a mátészalkai kovácsmester fia i:s a hely­beli református pap segít­ségével került a pataki kollégiumba. A szálkái polgári iskola elvégzése után legfeljebb a kovács­mesterséget tanulhatta volna ki édesapja keze alatt. Filep Gusztáv refor­mátus lelkész azonban nem hagyta elkallódni a tehetséges fiút, hanem Sá­rospatakra egyengette az útját. A polgáriban ugyan­is nem tanultak latiint, ezért Képes Géza csak úgy irat­kozhatott be 1924. szeptem­berében a gimnázium ötö­dik osztályába, ha előbb kü­lönbözeti vizsgát tesz latin­ból. Rendkívüli nyelvte­hetsége már ekkor kitűnt, hiszen négyheti tanulás után sikeresen vizsgázott Patakon négyévi latin anyagból. Latin, görög, német — ezek voltak a mi időnkben a gimnáziumban a kötele­ző idegen nyelvek, ame­lyekhez ő rendkívüli tárgyként még az angolt és a franciát is hozzávette. Ha iskolai dolgozatként az osztálynak verset kellett magyarra fordítani latin­ból, görögből, németből, Képes Géza az idegen nyelvekben ..gyengélkedő” diáktársainak prózában küldött. ..puskát”, a saját füzetébe viszont mindig versben fordította Ovidiust, Horatiust, Theokritost, Goethét. Sok verset, műfordítást írt már diákkorában is. Az önképzőköri és más ifjú­sági egyesületi pályázato­kon eredeti verseivel és műfordításaival mindig ő vittel el a pálmát. Versei sorra megjelentek az 1884- ben alapított Ifjúsági Köz­lönyben, sőt, egy hetedikes korában lefordított Goet- he-verset, egy Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc műfordítása­it tartalmazó antológia is közölte. A teológusok taní­tóképzősök, gimnazisták kö­zös Sárospataki Ifjúsági Egyesülete minden évben ódapályázatot írt ki már­cius 15-re. Az első díjat mindig Képes Géza nyer­te el, s a saját szerzemé­nyű ódát ő szavalta is el március idusának nagy hatású kollégiumi ünne­pén. Érettségi után tanári pályára készülve, 1928- ban az Eötvös Kollégium tagjaként a Pázmány Pé­ter Tudományegyetem ma­gyar—német—angol szakos hallgatója lett. A Patakon elkezdett idegennyelv-ta- nuilást tovább folytatta, s főképp — Gombocz Zoltán professzor hatására — a finnugor rokonság nyelvét, irodalmát tanulmányozta. Kitűnően elsajátította a finn és észt nyelvet, s, már ekkor finn és észt! költők verseit fordította magyarra. Ismert költő volt. Már­ványba véslek c. első kö­tete is megjelent már, amikor 1933-ban meghív­ták Patakra tanárnak. Egy évig a tanítóképzőben, hat évig a gimnázium­ban tanított. Költői, műfordítói mun­kásságát tanárként, tovább folytatta. Műveit gyakran közölték az országos iro­dalmi folyóiratok, napila­pok. Diákjai nagyon sze­rették nagy műveltségű, kiváló tanárukat, aki az előírt tananyagon kívül a modern nyugat-európai irodalommal is megismer­tette őket, s ilyen témájú előadásokat a nagyközön­ségnek is tartott. Patakon tevékeny részt vett a te­hetségkutató és a népfőis­kolái mozgalomban. Tanári állásáról i940. nyarán lemondott, hogy munkásságát teljesen az irodalomnak szentelhesse. Ezután mind sűrűbben jelennek meg versesköte­tei, különösen a háború befejezését követő évtize­dekben. Összesen 38 kötet­nyi verssel, műfordítással gazdagította irodalmunkat, ami ebben a műfajban szinte egyedülálló. Ebből 21 kötet eredeti verseit, 17 kötet műfordításait foglal­ja magában. Mindig ere­detiből fordított, sohasem használt úgynevezett „nyersfordítást.” Hogy va­lóban nyelvzseni volt — ahogyan barátja, Keresz- túry Dezső írta róla — mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy 31 idegen nyelvből fordított verse­ket magyarra. Olyan kü­lönleges nyelvekből is, mint például a perzsa, ótörök, óegyiptomi, burját- mongol, vogu.l, mordvin. kirgiz, tadzsik, üzbég, ud- murt. Egykori iskolájával s Patak városával haláláig szoros kapcsolatot tartott. Gyakran eljött író—olvasó találkozóra, irodalmi elő­adásokra, úti beszámolók tartására, népfőiskolás összejövetelekre. A halála előtt néhány héttel megje­lent A pataki diák c. köte­te is az ősi kollégium iránti szeretetének hálá­jának bizonysága. Különö­sen pedig az a korábban versbe foglalt üzenete, amelynek utolsó versszaka így hangzik: Patakom, hogyha sorsodon tűnődöm, Lelkem derül, s megnyugvás száll reája. Mi voltál, az maradj örök Időkön: Tudományok, s erények büszke vára. Hegyi József . Korlátolt felelősségű töprengés - a kft.-ről J árkál az ember az utcán, akár Miskolcon a csupa boltsor Széchenyi utcán, vagy máshol, ahol boltok, vendéglők, egyéb vállalkozások. vamjaik, és csialk néz. Mert haj­dan — és itt nem ar.rdl ,a hajdaniról van szó, almáikor még kereskedők, vendéglősök, vállalkozók, üzletemberek nevei voltak a cégéreken — azt olvashatta <a cégtáblákon, hogy az ilyen meg olyan vállalat 1035-ös számú boltja, vagy üzemegysége, meg .ilyes­mi. Üzem volt a kocsma, és a hajdan ele­gáns csemegebolt ás. 'Egy sorszámot jelen­tett az uniformizált bolthálózatban. Mert maigyon ás uniionmizalltaik voltak; egy-egy vállalatnál egyformára alakították a cég­táblákat, azok ibetűájt, szinte -csak a sorszám alapján lehetett megkülönböztetni. Eltűntek a korábbam népszerű és közismert cégérek, aztán lassan kezdett valami váltó,zni.' Az unáfoirmdzálljt cégtáblákat Iparművészek 'ter­vezte feliratok kezdték felváltani, Igaz, lassan azok ás egyformák lettek. Néhány korábban eltűnt cégér, vagy .régi bolt még i'tt-oitt előkerült: némelyik a valóságban, mások csak a közhasználatban. Például az Aranyszarvas patika fölött meg is találhat­juk, ha nem is az eredetit. Az Arany ka­sza Ibolt ,is használja a nevét, a Fekete ku­tyáin,a-k a cégére .is eltűnt, a patinás Weid lich-boilt is, a Fehér elefántnak sincs sem­mi nyoma, viszont a íMer.inó új életre kelt, a Rorárius,z nevét átruházták egy újabb cukrászdára, és a Tanácsiház -téri cukrászda is visszavette legutolsó magántulajdonosá­nak a nevét. (Semmi hajam Rorániusz és Rácz mesterekkel, de ezeknek a cukrász­dáiknak hajdani patináját megalapozó .mes­terei is voltak, az ő nevüket is megőriz­hetné a szakma.) Keletkeztek új nevek, meg is honosodtak, mint .a Pátria, meg a Tulipán, amelyek egy-egy háztömböt je­lölnek, és .nevűiket egy-egy bennük ílévö üzletről kapitale. Visszatérve a bevezetőben említett jár- kálásra, megy az ember az utcán, és nézi a cégtáblákat. Ilyen kft., meg olyan kft. Fantázianevek és fantáziátlan inevek sor­jáznak. És azt is megtudhatja a feliratok­ból, hogy a boltvezető már nem boltvezető, hanem ügyvezető. 'Igen, a boltok nagy többsége már nem .ilyen meg olyan válla­lat Ilyen meg olyan számú egysége, árudé ja, miegymása, halnem gazdasági átválto­zásaink nyomában az önállósulás útjára lé­pett, állítólag iszabadalbban gazdálkodó va­lami, ahol ez az önállóság többletmunká­val és növekvő felelősséggel .is jár, s ahol a ikft. tagjai, azaz résztulajdonosai nemcsak gazdálkodnak, hanem a járdát is seprik. Tudom, a ikft. nem új találmány. Volt ez fél évszázaddal ezelőtt is, de még ko­rábban is. iMost visszatérünk hozzá. A negyven év alatt oktalanul felduzzasztott vállalatok szétaprózásának 'tanúi -lehetünk, s töprenghetünk: biztosan ez a jövő gaz­daságosabb útja? iLehet. Nem tudom. So­kan esküsznek rá. Mondják, ez is -a re­privatizáció egyik lépése. Kft. lett a rőfös- üzlet, a -drogéria, a játékbolt, a műszaki áruház, a cukráiszd-a, a vendéglő, a presz- szó, a nem tudom, még micsoda. És kft. szerveződésekről hallani a fodrásznál, a szabónál, a mozikban, mindenfelé, ahol jó negyven éven át vállalati, városi, meg me­gyei központok Irányítása mellett, szoros gyeplőre fogva -dolgoztaik emberek. (Egy helyen azt olvasom kft. helyett, hogy: betéti társaság. Pajzán gondolat nyugtalanít: ha hasonló keretek között esetleg megnyílik újr-a a legősibb női -foglalkozást űzők „üzemegysége”,, az is bizonyára betéti tár­saság lesz ?!) Leteszem alkar a legszentebb esküt: nem irigylem senki kenyerét. Sem a vállalatom: vezetőiét, főosztályvezetőiét, i-nsitruiktori és ellenőri csoportvezetőiét, és hasonlókat, sem a sok-sok papírmunkát végző központi stá­tusú szellemi munkavállalókét. De nem haigy nyugodni: vajon, ha a „(termelő -egy­ségek” kft-ivé önállósodtak, m-i szükség van gyakorlaéiiag változatlan vállalati .közpon­tokra, különféle ottani irányító -szervekre, avagy milyen önállóság az — ha korlátolt felelősségű is! —, amelyben nemcsak bá­ba, hanem folyton figyelő dadus is kell, hogy keményen fogja itávolaib.b-ról. Ez is kft.-rövidítést adhat! Lőhet, hogy a rövi­dítés jelentése és tartalma megváltozott? Netán, csak a cégért festették át, mint arra már inem egyszer volft is -példa? ... E zt már végig sem -merem gondolni, nemhogy hangosan kimondani, vagy leírni — ezért -itt ábfoa- is hagyom ... Egyvalami még eszembe jutott: ha most pá.1yaváiliasz.tás előtt álló fiata-l lennék, cég­festőnek, vagy bélyegzőkészítőnek mennék. A so'k új áit-szerveződéssel ezeknek -a mun­kája hosszú időre biztosítottnak látszik. [ Benedek Miklós ] Nem pillangó, kifeszített ma- dártetem. Miért fogadjuk el az előbbit, s miért riadunk meg az utóbbitól . . .? Pofon a szépelgésnek? Cseles. . . Rendkívül cseles, ahogyan a „tárlaton” (Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem Galéria, Morbidium című kiállítás) Ru­dolf László felvezeti, s elénk tálalja találmányait. Találmányok? Először egy tengeripók, majd korallok, rákok, melyet majd min­den tengerparti utazásról magával hoz az emberfia. Mert olyan szépek, olyan egzotikusak — számunkra itt, Kclet-Európában. Az­tán jön egy „cuki” sündisznóhal, étvágygerjesztő a sültkecsege, a dióssütemény, a terített asztal, s bár hiányzik a krokodil egyik szeme és elég ijesztő a fogsora is, a bőre azért az bizony remek! Ki? Mit? Lop? Gyakran érezzük magunkat kelle­metlenül egy boltban vagy áruházban, ha észrevesszük, hogy az eladó „fi­gyel” bennünket. Ügy néz ránk, mint lehetséges tolvajokra, pedig mi esetleg csak tanácstalanul téblábolunk az áruk között, gondolatainkba mélyedve: mit vegyünk, kiadjunk-e annyi pénzt a ki­választott portékáért? Aztán fel is há­borodunk : minek néznek ezek minket! ? Pedig ha tudnánk, hogy mennyi min­dent lopnak (akarnak lopni) manap­ság az emberek a legkülönbözőbb áru­házakból, üzletekből megbocsátanánk a gyanúsító pillantásokat, s meg is sajnálnánk a keresikedőt, aki kényte­len „alkalmi felügyelősdit” játszani. Pedig se teste, se lelke nem kívánja, s olykor testi épsége is bánhatja a tol­vajfogást. Csepregi Csabától, a,, miskolci városi tanács ellát.ásíeliigyeleti osztályának helyettes vezetőjétől megtudtam, hogy a városban az elmúlt esztendőhöz ké­pest jelentősen megszaporodtak a bol­ti lopások, s széles skálán mozognak az eltulajdonított áruk. Az elkövetők között is szinte minden réteg, szakma képviselteti magát. Regényt lehetne ír­ni ,az ismertté (Vált, leleplezett esetek­ről, s egy másikat -azokról, amiket ész­re sem -vettek. Mit is lop ma egy „átlagtolvaj”? Szinte mindent, válogatás nélkül. A gombtól a cipőig, az egérfogótól a mus­tármagig, a dugótól az olajsütőig. De kurrens cikkek a kozmetikumok, a márkás italok, a kávé, nem hiányzik a listáról, a sertéscomb, a szalámi vagy az édesség sem. Sőt! Volt olyan, hogy valaki ,„Lilbero”-t tett a „kosár mellé”. Főként az önkiszolgáló üzletek a leg­keresettebb helyek, ahol ráadásul a forgalom is olyan nagy, hogy á tolvaj pergett a s számára kihagyhatatlan lehetőségeket nyújt. Ilyen Miskolcon például a Kertész Áruház is, ahol tavasztól őszig szinte mozdulni sem lehet a vásárlók töme­gétől. De szép számmal akad vásárló­nak álcázott tolvaj is. Idén — eddig több mint 200-at lepleztek le az áru­ház dolgozói. A legtöbbjüket 192-őt Polonyi Zsolt, mint, mondja, jó va­dászösztöne van. Szinte első látásra ki­szúrja a gyanús elemeket. Van a moz­gásukban, tartásukban, arckifejezésük­ben valami. Gyanúja legtöbbször be­igazolódik. — Nem az öltözködés, az elhanya­goltság vagy jólápoltság a mérvadó. Jól szituált, elegánsan öltözött nők és férfiak, kiváló anyagi háttérrel ren­delkezők között is akad, aki nem tud ellenállni a; „csábításnak”. Sok nyug­díjas is lop, főleg vetőmagvakat. Egy bácsi fél kiló fűmagot tett el. Azt mondta, a felesége sírjára vitte vol­na... Megsajnáltuk, kifizettük helyet­te az árát. Őket még valahogy meg is értem, de fel nem foghatom, hogy mi­ér volt kénytelen egy doktor 70 forin­tos bolhairtót, egy másik jó anyagi háttérrel rendelkező maszek két ko­rongecsetet, vagy sorolhatnám... öt ollót, több tucat lakatot lopni. Még az 1,50 forintos kötélbilincsre is akadt „vállalkozó”. Sok a züllött, lecsúszott alak is a tolvajok között, sőt fogtunk már országosan körözöttet is. A fiatal eladó — szavaival élve — „•hosszú pórázon” figyeli a pénztárig a „gyanúsítottat”, s ha nem fizet, rög­tön lekapcsolják. Pontosan meg tudja mondani, hová rejtette a delikvens a lopott holmit. — Rengeteg trükköt kitalálnak. A zsebbe már csak az amatőrök rejtik a szájról. A dörzsöltebbek dupla nejlon- szatyorba csúsztatják, vagy a kabát- ujjukba rejtik. A kalap alatt vagy a felfordított esernyőben is jól elfér egy­két dolog. Különösen ezek a ma diva­tos, bő dzsekik látszanak jó rejtekhely­nek. Egy alkalommal az egyik férfi az alsónadrágjában rejtette a szalviiamagot. De találkoztam már cipzáros kikészí­tésű kabátbéléssel, vagy duplán ráhaj­tott zsebbel is. Mielőtt még túl sok ötletet adnánk a tolvajkedvűeknek, érdemes egy-két szót ejteni a már leleplezettek visel­kedéséről. Ádám Béláné, az áruház ve­zetőhelyettese nap, mint nap tanúja a tolvajlélektannak. Ő veszi fel ugyanis a tettenérés után a jegyzőkönyveket. — Van aki megbánja, van aki ter­mészetesnek fogja fel, hogy lopott. Vannak könyörgőek, de a legtöbbjük inkább fenyegetőzik, megbánjuk mi még ezt! Vagy a Szinvában találjuk ma­gunkat vagy az állásunkba kerülhet merészségünk. A fiatal kollégát egy tettes egy álló hónapon keresztül kí- sérgette. A legtöbbjük agresszív, ha­dakozik, egy alkalommal úgy megszo­rította az egyik a kezemet, hogy há­rom hétig ott volt a nyoma. Van aki betegségére hivatkozik, van aki magas rangú szeretőjére. Szinte nincs két egyforma közöttük. Sokuknak nincs szüksége arra, hogy lopjon, mégis megteszi. Valahogy jogot éreznek eh­hez ... Láthatjuk tehál. hogy mi mindennel kell megbirkózniuk az eladóknak, ke­reskedői tevékenységük mellett. Rá­adásul a tolvajfogást is ugyanolyan udvariasan, körültekintően kell végezi niük, mint egy portéka eladását. Nem irigylésre méltó a helyzetük. — kovács j. — Már-már azt hihetjük, hogy egy eltérített! kiállí­tással van dolgunk, hiszen néhány megállóval odébb a múzeum falai között lenne a helye ezeknek a prepará­tumoknak. Ám aki ezen a ponton elhagyja a termet, az bizony rosszul teszi. Hiszen a népes taplócsalád, az ál­lati és növényi eredetű „al­kotások” után 'kezd meg­elevenedni az élettelen vi­lág, s kompozícióvá áll ösz- sze Rudolf László jóvoltá­ból. Egyiptomi sírleletként hat a ki tudja miből kreált kapuőrző démon, majd egv polip indul vadászatra, les­ben áll a kaméleon és to­jáshéját (dísztök) feszíti szét egy piciny kígyó. Játszado­zás ezzel-azzal! Egy holt languszta életképe követke­zik, s észre sem vesszük, hogy már nem lep meg ben­nünket a padláson talált mumifikálódott macska és egér „sírontúli barátsága”. Itt kezdjük érezni, hogy dö­gökkel van dolgunk (c-sialk úgy mint eddig) s a játék véget ért. A kép kimereve­dett, mint ahogy az „utol­só rúgás” mozdulatát őrzi a macska és egér, a befőttes A tél világot bejárva gyűjtö­gette össze a Morbidium anya­gát Rudolf László üvegben a félig kifejlett nyuszikák és kiscica teteme. A kutyacsontváz zoknit húz, a kutyakoponya az utolsó velőscsontba harap, s a félig rohadt foxi teteme, felteszi a kérdést: WHY (Miért?) ...Morbid? Morbid! Hi­szen nem is ígért mást a látogatók számára a kör­nyezetét, a természetet éle­sebb, és igaz, 3Óval másabb szemmel figyelő Rudolf László. A programozó ma­tematikus, a hexasakk-vi­lágbajnok, a preparátor, a világutazó. Fölösleges bete­ges tüneteket, pszichológiai kezelésre okot adó jegye­ket keresni személyiségében, csupán észre kell venni, hogy ő észre meri venni a körülötte (körülöttünk) egyébként is létező valósá­got, a pusztulást. Hogy ját­szadozni is mer vele, azt tekinthetjük különösnek, bi- zarrnak, groteszknek, — nem fog változtatni a té­nyen: „Porból lettünk, s porrá leszünk”. Ezt a kéretlen rádöbben- tést nem mindenki fogadja szívesen, a vendégkönyv őr­zi a látogatók véleményé­nek megosztottságát: Az el­ismerő: „Sok minden csú­nyaságot ilyen szépen tud­nának tálalni 1” Az önkriti­kus: „Az ember szereti a természetét, — kirakni a falra.” A fenyegető: „Ön (R. L.) is lehet még kiállí­tási tárgy!” A fennsőbbsé- ges: „Tiltakozom"... Lehet tiltakozni, émelygő gyomorral elfordulni, csak­hogy nem árt tudnunk: a va­lóságnak nincs szüksége a megbocsátásra, amiéri. ilyen is tud lenni. (A Morbidium, Rudolf László egzotikus ál­latgyűjteménye és morbid- kompozíciói december 8-ig tekinthetők meg, hétvége ki­kivételével. Nagy Zsuzsanna Fotó: Dohos Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents