Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-18 / 299. szám
1989. december 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Egy régi gyár új gondjai Az utolsó békeév Amikor elolvastam az És zak -M agyarország folyó év december 13-i számában a „Védőháló nélkül” címmel megjelent cikkét, nem tudtam magamba fojtani a gondolataimat. Ügy érzem, nem csupán néhány nyugdíjastársam nevében válaszolok a kellően át nem gondolt írására. Annak a kb. 3 milliónyi nyugdíjasnak a sebeit tépkedi soraival, akik gyakran emberi tartásuk feladásával .élhettek meg a múltban és a jelen korban is sokan, sokat nélkülöznek, Mi akkor voltunk fiatalok, amikor a II. világháború dúlt és a szörnyű világégés után agy .romhadöntött ország maradt ránk. ízelítőül csupán néhány dolog, ami hirtelen eszembe jut az ön á Ital felsorakoztatottaikból. 1. Lakásprobléma: tanácsi hórház nem volt. A fiatalok többnyire együtt laktak hosszú éveken át a szülőikkel, vagy más rokonnal. Mindnyájan tudjuk, hogy a kölcsönös alkalmazkodás mit jelent. 2. A helyi közlekedési díj emelése: Mi tanulók gyalog jártunk a Martimtelépről a Palóezy utcai, a Baylka Gábor utcai és más belvárosi iskolába. Sőt! A szirmai gazdálkodók is gyalog, a hátukon cipelve hozták be termékeiket eladni a Búza téri piacra. Most visszagondolva felmerül a kérdés: hogyan bírtuk? 3. Sokan voltunk munkanélküliek. Hogy a saját példámat említsem: friss tanítói oklevéllel a zsebemben nem tudtam elhelyezkedni. Nyolc hónapig tanítottam ingyen, szívességből egy kis faluban, ahová végül .is kineveztek helyettesítő segédtanítónak. 4. A munkahelyeken nem volt étkezési lehetőség. Az iskolákban ismeretlen volt a napköziotthon fogalma. Az egész napi munka közben azzal kellett beérni, amit. vittünk magunkkal. 5. A 800 Ft-os nyugdíjemelés reméljük elég lesz a gyógyszerre. Mert tudja, kedves Éva, mi már a fejünk tetejétől a talpunkig javítgatásra, gyógyításra szorulunk. Ezért csak nagyon kevesen tudnák élni azzal a lehetőséggel, hogy 70 éven Az Országgyűlés decemberi ülésszaka várhatóan megtárgyalja a vezető állami tisztségviselők, valamint az országgyűlési képviselők imun- kadíjáról szóló törvénytervezetet. Eszerint az új Ország- gyűlés képviselőinek tiszteletdíja a mindenkori miniszteri fizetés 70 százaléka lenne. Soós Tibor, az Országgyűlés Hivatalának vezetője az MTI érdeklődésére elmondta: fontos lenne, hogy még a jelenlegi országgyűlés alkosson törvényt a képviselők jogállásáról, amellyé' tudomása szerint, még sem felül ingyen utazzanak el meglátogatni a gyermekeiket és az unokákat. Tovább is sorolhatnám még a választ az ön által leírtakra. Amikor mi voltunk fiatalok, akkor is lett volna bőven okunk az elkeseredésre ! De tudtuk, hogy ezzel nem oldódik meg semmi. Mi is erőnkön felül vállaltuk a feladatokat. Mert ugye hallotta már, hogy valamikor 5 hét volt a szülési szabadság, nem volt gyes, gyed, nem volt táppénz a gyermekek után és szahad- szombat sem. Továbbá egy tévhitet szeretnék eloszlatni abból, ami a fejében motoszkál. Sem Önnek, sem pedig a többi fiatalnak nem kell félniük attól, hogy a „kenyerük javát” a nyugdíjasoknak adják. Mi ugyanis 35—40 átdolgozott éven át elég komoly összegű nyugdíjjárulé- ko.t fizettünk a jövedelmünk arányában. Hogy nem gondolt arra, hogy mi nem kegyelemkenyeret kapunk a •mai fiataloktól? Mi már megdolgoztunk a nyugdíjunkért és nem a gyermekeink zsebéből szedjük ki a forintokat. Amit most Önök fizetnék nyugdíjjárulék címen, azzal a saját öregségüket biztosítják. Magukon múlik, hogy a jövő generá- oió ezt megértéssel, szeretettel oldja meg, vagy .pedig türelmetlenül, bántóan. Mert egyszer mindnyájan megöregszünk... Megemlíti ugyan két erőtlen mondat erejéig, hogy nem akarja bántani a nyugdíjasokat. Mégis, miikor róluk szól, minden szaván átsüt az értetlenség és szívtelenség. Ha önmagában a fiatalok súlyos gondjait mondta volna el (a szerencsétlenül megválasztott párhuzam nélkül), — akkor minden olvasó egyetértett volna önnel. Szívből .kívánjuk és reméljük, hogy mint ahogyan nekünk volt erőnk megoldani a háború után a csak részben felsorolt nehézségeket — a mai fiataloknak is van (lesz) erejük ^felépíteni az új Magyar- országot, a demokratikus jogállamat”. Ezt várja Önöktől a következő nemzedék. Schmidt Ferencné, nyugdíjas az Igazságügy-minisztérium áikotmányélökészítő bizottsága, isem az országgyűlési bizottságok érdemben .nem foglalkozták. Mint mondta, nem lenne szerencsés, ha ezzel az új Országgyűlésnek kéne törvényt alkatai, mert a választási (kampányban a jelenteik bizonytalan helyzetben versengenének. Ezenkívül pedig .bizarr helyzet lenne, ha az új Országgyűlés első ülésén a képviselőik saját l'i- ze fésűikről, kedve zményei kről, költségtérítéseikről, illetve jogállásukról vit.atkoz: nának. A szovjet, illetve a KGíJT- piaoról 1990-ben még be ltudják szerezni a gyártásihoz, a .működéshez szükséges alapanyagokat, de Szkálosi László iszerint 1990 az utolsó békeév lesz, mert ha mégis megvalósul a dollárelszámolás, annak következményei ugyanis kiszámíthatatlanak. — Nem ismerjük a szovjet partnernek ezzel kapcsolatos elképzeléseit — mondja —, .nem ismerjük szállí- itási készségüket ,sem. Aiap- anya@aii.nlk egy .része eddig államközi szerződésben jött az országiba. Ha az államközi szerződések ezt .már nem garantálják, akikor közvetlen vállalati kapcsolatra kell építeni. Jártunk a Szovjetunió; ban, megíkerestük legnagyobb iszállítóíimikat. Sajnos, csaik azt tudták mondani, hogy szállítási ! készségük továbbra is valós, de hogy milyen áron, milyen feltételek .mellett, arról egy szó sem esett. Minden bizonytalan. A hagyományos kohásdkodáson belül a lemezgyártás fölött — mint említettem már —, megszólalt a lélekharang. Ügy vélem, a kilencvenes évek közepére .megszűnik a .lemez- gyártás, ez viszont a vállalat ■teherviiselőképességét rendkívüli módon befolyásolja. A vállalat 2 milliard forint fölötti .termelési értékéből ugyanis 1,4 milliárd forintot képvisel .a lemezgyártás, amely az egész termelési érték felét adja még ma is, szerepe tehát meghatározó. Minden esetre 19i90-ben még szeretnénk a még .meglevő .konjunktúrát kihasználni, kedvező esetben mintegy 25 ezer tonnás tőkés exportot élérni. Tervezzük, hogy a hagyományos kerókpántok mellett 1990-ben új típussal .is megjelenünk a piacon, s mintegy 11)—>11 millió doilá- .ros export árbevételt elérhe tűnik .majd, — Ez még mindig csak egyetlen termékcsoport, ami úgymond kevés az üdvösséghez . .. — Jelenleg azon dolgozunk, hogy nem kész .táhlalémeze- ket adjunk el, hanem a lemezt daraboljuk, különböző méretre vágjuk, így a haszon is nálunk jelentkezik majd. Ügy ítéljük .meg, hogy a mezőgazdasági szerszámokból évente nagyobb tétel eladható, ezért ugyanitt kisebb fejlesztésekkel előbbre alkarunk lépni. A korábban ikét-h'áramezer tonna kapacitásra tervezett öntvénygyártó üzemünket nem tudjuk kihasználni, jelenleg feles-, vagy harmados kapacitással dolgozunk. A léte .kritikus. Sok pénzt költöttünk a fejlesztésére, de sajnos, még •nem hozta a várt eredmé- •nyéket. A jövőt — azt hiszem —, a gépipari termé- ikék fejlesztése jelenti. Korszerű termékcsoporttal monopolhelyzetet kell .teremteni a piacon, erre, itt Ná- dasdon .kedvezőek a léhető- ségék. Bízom abban, hogy Magyarországon az elkövetkező évékben fejlődik majd az autóbuszgyártás, s a szükséges ikerélkpántolkat pillanatnyilag mi gyártjuk. Sajnos, az Ikarus-program akadozik, de azért nem vagyunk kétségbe esve, mert a nádaséi gépsorokon szinte minden piacon eladható terméket tudunk előállítani. És ez biztató. Gond viszont, hogy a környéken szegényes a mu.n- Ikaerő-kínólat, pedig szükségünk van jó marósokra, esztergályosokra, mérnökökre, közgazdászokra. — Mostanában divat szidni a kormányzatot, pontosabban, leginkább a pénzügyi kormányzatot. Mondván: nem ad semmit, csak elvesz, sőt kirabol. — Sajnos, kénytelen vagyok jómagam is beállni ebbe a sorba, ha nem is szi- dalmazomü de nehezményezem, hogy egyetlen szabályozó sem állt meg tizenkét hónapig a lábán. Nem lehet ■tervezni, mert nem tudni, hogy az a beruházás, amibe például moat belefogunk, és pillanatnyilag 80 millió fo- ninltra taksáljuk költségét, s .hogyha azt két év múlva kifizetjük, akkor nem kétszer annydlba kerül-e majd. Nagyon nehéz hiteleikhez jutni. Sőt, szinte lehetetlen. Márpedig egy vállalat gazdálkodása hitel .nélkül elképzelhetetlen. Csak a legegyszerűbb példáit említem: népgazdasági érdék ösztönöz minket arra — és persze jól felfogott érdekünk is —, hogy tőkés piacra tenmeljünik. Ebből evidensen következik, hogy a megtermelt áru, illetve az értékesítés révén kapott pénz bevétele között a legjobb esetben is harminc nap telik el. Azt a harminc napot valami úton-módon meg kei! ifinanszírozni. Most, a 25—30 százalékos kamatok feltételeznek 25 százalékos jövedelmezőséget is, egyetlen terméken, egy időegységre vetítvge. Tehát a termékünkkel drágábban kell megjelenni a piacon, növeltednek költségeink, .kisebb haszon marad nálunk. És ezen túl még mindig ott van annak a veszélye, hogy egy adott termelési ciklusra nem kapun k hitelt. Mostanában nem .automatikusan jutunk a hiteihez, hanem kérvények útján, és legtöbbször csak .nagy-nagy nehézségek árán. — Gyakran hallani, hogy a bank inkább kivonja a pénzt a gazdaságból, semmint hogy finanszírozná. Még a tberuházásokat sem, egyáltalán semmit sem finanszíroz. — Igen, ez a restrikciós pénzpolitika. Valószínű azért ez a magatartás, mert a kereskedelmi ibanik finanszírozási kereteit .is csökkentettet, tehát kevesebb a felhasználható tőkéje. Nem alkarom a bankot bántani. Biztosan okuk van er.re a magatartásra, de nehezmé nyezem, hogy egy viszonylag jól működő vállalat, viszonylag tisztességes eredményék mellett is igen nehezen tud hozzájutni a működéséhez szükséges alapvető pénzeszközökhöz. És nem mellékes az sem, hogy ebben az évben mintegy 50 millió forintot fizettünk ki banki költségként. Kánytele nék vagyunk ennyivel drágábban megjelenni a hazai és a külpiacon, ahol ezt nem ismerik el, ennyivel romlanak tehát .a költségviszonyaink, ennyivel vagyunk ver sen yk ép tel ene b bek. — Meddig lehet gyakorlat az ilyenfajta pénzpolitika, s egyáltalán mi a célja a pénz- ügyi kormányzatnak? — Remélem, nem az a cél. hogy minden nagyobb vállalat tönkre men jen. A cél inkább az, hogy az állam rövid távú pénzügyi gondjait megoldja. Szokták mondani, hogy üres spájznalk bolond a gazdasszonya. Ha az állam - kincstár üres, akkor a kapkodó intézkedések, a végig nem gondolt szabályozók kellemetlen helyzetbe hozzá k még a jól működő vállalatokat is, a kevésbé erőseket- pedig egyszerűn lehetetlen helyzetbe sodorja. És igen gyorsan bele lehet sodródni ebbe a folyamatba. És ha ebbe egyszer bekerül egy vállalat, akkor — úgyszólván — megállíthatatlan a szanálása, a fölszámolása. A mindenáron való elvonás nem célravezető módszer, hiszen a világon mindenütt a beruházások hozzák a fejlődést. Egy jól sikerült beruházás, ha hozza az eredményéit, akkor további fejlesztésre, beruházásra, gyarapodásra ösztönöz. Ebből pedig elindulhatna a felemelkedés folyamata, s egyetlen vállalat sem lenne rákényszerülve arra, hogy 25 százalékos bank költség ék mellett, 30 százalékos jövedelmezőségre törekedjen. Hiszen ez irrealitás! A világon egyetlen vállalatnál sem képződik 30 százalékos profit egyetlen .terméken sem. Nálunk pedig minden beruházás 30 szá zalékos jövedelmezőséget feltételez. Abban 'bízom, hogy a gazdaság, a Ikorményza1 lélegzethez jut, s akkor majd megszűnik ez a restrikciós politika. .Mert most nem tehetünk másít, minit .figyeljük a szabályozókat, s abban a pillanatban, amint megjelennék, meg kell kezdenünk a .kedvezőtlen hatás kivédését. A legtöbb vállalatnál nincs annyi tartalék, hogy egy kellően át nem gondolt kormányzati döntés következményét hosszú távon elviselje. Szarvas Dezső Fotó: Balogh Imre Politikamentes rendezvény... Közgyűlés a helyőrségi klubban A Fegyveres Erőik és Testületek Nyugdíjasklubja az elmúlt héten csütörtökön tartotta évi rendes közgyűlését Miskolcon, a helyőrségi klubban, ahol jelen volt Orosz Pál ezredes helyőrségparancsnok és Márton András mérnök-ezredes, B.-A.-Z. megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnok. aki rövid tájékoztatót tartott a hadseregben történt szervezeti és személyi változásokról, valamint a Szolgálati Szabályzat módosításáról. Azt is elmondta, hogy a klubok részére előírt alapszabálynak érvényt kell szerezni és a rendezvényeknek politikamentesnek kell lennie. Rosta János ny. alezredes, a nyugdíjasklub elnöke beszámolt a vezetőség ez évben végrehajtott munkájáról és ismertette a jövő évi feladatokat. Elmondta többek között, hogy a klub aktívahálózata igen komoly munkát végzett a különböző rendezvények szervezésében és köszönetét mondott a helyőrségparancsnoknak, valamint a fegyveres testű-, letek parancsnokainak, a klubnak nyújtott önzetlen segítségükért. Azt is elmondta. hogy az egyesülési törvény alapján a nyugdíjas- klub működése az egyetlen lehetőség, amely biztosítja tagjainak a fegyveres erőkhöz és testületekhez való kötődést, a politikamentes szervezeti életet, K. M. A képviselők jogállásáról és fizetéséről Kedves „elkeseredett r Aczéí Éva!
