Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-16 / 298. szám

1989. december 16,, -szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A párlvagvoti komi ideit szenvedélye j riegeyilorkijtöiek, vi­ták zajlanak. lígyik oldalon ti wn|i MSJZMI’ vagyon lpl|rs alltimi kézbevételéi szoigalmazzák, ti másikon viszont jogtolonnak taM ink ti párttagság pénzéből létesült objektumok Icladásat. Hol at igazság? Mennyi állami, azaz közpénz fordittatott a portletesit ményekre, és mennyi épült kizárólag párt-pénzböl? A tisztázást segítendő, kereste meg szerkesztőségünket Kovács Mihály, aki huszonöt évig - 1961 és 1986 között - tartotta kezében a me­gye MSZMP-szervezeteinek gazdálkodását. A ma már nyugdíjas Kovács Mihály - egyébként Miskolcon az egyik MSZP-olapszer- vezet titkára - aktiv éveiben jellegzetes személyisége volt a párt­mozgalomnak. Megszállottként, kérlelhetetlen szigorral és pon­tossággal gazdálkodott az MSZMP céljai érdekében. Voltak, akik ezért tisztelték, de haragosai is akadtak szép számmal. fl pártvagyonról Miogy a volt osztályvezető látja — A/, általam vezetői I. osztály alapvető feladata voll a mofcs eben működd párt szervek működési felté­teleinek biztosítása. Ennek igyekezett eléget tenni a párt gazdasági osztály kollek­tívája, ennek megfelelően alakítottuk ki a saját forrá­sokra épüld éves költségve­tésünket — emlékezik visz- sza a megyei pártbizottságon töltött évekre. Szerinte ere­dete függvényében különbsé­get kell tenni a pártvagvon és pártvagvon között. Ami állami támogatás, beruházás volt, az természetesén az államot illeti meg, ami vi­szont pártpénzből épült, jo­gilag is, erkölcsileg is az MSZMP jogutódjáé, az MSZP-é. Az MSZP mai me­gyei értekezletén az ügyvi­vői testület tájékoztatja a küldötteket a párt vagyoná­ról, és javaslatot terjeszt elő a további feladatokra. Esze­rint megyénkben az MSZP- nek 350 ingatlana van, kere­ken 3115 millió forint érték­ben. Valamennyi a magyar állam tulajdona, és a párt kezelésében van. A helyisé­gek állami beruházásokból, közös — tanácsi, tsz — kez­deményezésre és nem kis ré­szük pártköltségvetésből, döntően párttagsági dijakból létesült. Kovács Mihály bi­zonyítja, hogy a 350 ingatlan közül 124 a párttagok tag­díjából és nem állami forrás­ból létesült, és ennek az ér­téke 110 millió forint. — Adódik a kérdés: hon­nan volt a pártnak ennyi pénze? — A mi megyénkben ren­tábilis volt a pártszervek gazdálkodása, sőt a közpon­tot is tudtuk támogatni. 1000—10117. között 134 millió forintot fizettünk be támo­gatásként a központi szám­lára, miközben 01! millió fo­rint támogatást kaptunk. így 00 millió az egyenleg a me­gye javára. (A támogatást '00. és ’00. között vettük igénybe, a befizetések pedig '70—'87. között voltak.) — Hogyan épült a megyei part székház, valamint a vá­rosiak? — Ezek többsége állami pénzből épült. így a megyei is. Azt hozzáteszem, hogy ju­tányos áron adtuk al á ta­nácsnak a régi megyei és városi székhazat. Az előbbi­ben a múzeum van. az utób­bi a városi tanács hivatala. A két házért 10 millió fo­rintot kaptunk. Ez épült be az új székházba, a beruhá­zás nagyobb hányada tehát állami volt. Vannak azonban tisztén pártpénzből épült létesítmé­nyeink is. Például a putnoki. Valamikor Putnok járási székhely volt,, ennek megfe­lelően járási székhaza volt a pártnak. Amikor csak a nagyiközségi státus maradt, megkerestek bennünket a tanács és az akkor létesült felsőfokú mezőgazdasági technikum vezetői. mivel kollégiumi gondjaik voltak. Térítés nélkül átadtuk az épületet, viszonzásképpen a tanácsházán kaptunk egy irodát. Akkor ez elég volt. Aztán fejlődött a település, nőtt a párttaglétszám, füg­getlenítettük a párttitkárt, szűkössé vált az. elhelyezés. 1980-ban 5 millió forintért építettük fel az új párthá­zat. teljes egészében párt­pénzből. Sárospatakon régebben, a hatvanas években az áfész használatában levő, kúria- szerű épületben volt a helyi pártszervezet. A várossá nyilvánítás előtti években, céloztuk meg a jobb elhelye­zést. A mai pártház 1971- ben épült, pártköltségvetés­ből. Akkor ez egy lapos te­tejű kockaépület voll. A hetvenes évek végén Mako- vecz Imre jóvoltából telje­sen megváltozott a belváros képe. Ehhez igazítottuk a pórt házat is. Nyolcvanhá­romban 5 millió forintért u.j tetőt építettünk, tetőtér-be­építéssel. Hasonlóan saját forrásból épült a tokaji szék­ház. is. 1984-ben Leninvárosban a zeneiskola igazgatója keres­te meg a helyi pártbizott­ságot. Cserét ajánlott fel: a nagyteremmel rendelkező ház jobban megfelelt az is­kolának. Elfogadtuk a cserét, majd felújítottuk és átalakí­tottuk a volt iskolát, és ta­nácstermet építettünk hozzá. Az egész 16 millió forintba került. Hasonló megoldások voltak Ózdon és Mezöcsáton is. Ezenikwü I tölbb nagy­községben és községben épí­tettünk házat párt-'punzböl. lgv Pálházán, Karcsún, Ár­kiban, Bogácson, Halmajon, Volt, ahol társultunk, példá­ul Boldogkőváralján könyv­tárhoz, Krasznok vajdán klubhoz. — Találkoztunk viszont olyan véleményekkel is. hogy tál zártak a pártházak, me­rev működési renddel, es mas colra nemigen lehetett igénybe venni. — Ezt cáfolom. Példaként említem: amikor a demográ­fiái hullám miatt kevésnek bizonyult a tanterem, negy­ven községben térítési igény nélkül engedtük ál a part- házakat oktatási célokra. Befejezésként még egyel: az igaz. hogy ezeket az épü leteket is — a Miniszterta­nács 1976-os határozata alap­ján — állami tulajdonként jegyezték be a párt közpon­ti bizottsága kezelési jogá­val Megítélésem szerint az ügy tisztázása indokolttá tenné annak megvizsgálását: mi motiválta az 1976-os ha­tározat megalkotását. Mert végül is ez tisztázhatná a véleménykülönbségeket. Vál­tozatlanul vallom azt, hogy a párttagság tagdíjából léte­sített épületek, épületrészek az MSZMP jogutódját, az MSiZ'P-t illetik meg. <nz) Észak-Magyarország interjúlánc A mikor szerkesztőségünk elindítói- to inleriülanc-,sorozatai. nem gondoltuk, hogy egy-egy fejezet elkészítése során akar száz kilométere­ket is utaznunk kell majd. He, hogy a lánc meg ne szakadjon, meg kelleti tenni ezt is. Amikor Golda Jánosi, az Észak terv építészét kerestem, hüli helyét talál­tam Miskolcon. A fiatal tervező ugyan­is Budapesten egy építész-mesterkurzu­son vesz részt. így olt találkozhattunk egy patinás épület, szemet-lelket gyö­nyörködtető meghitt zugában, etruszk- díszítések. márványok, vörösréz borit a- sok között. — Gondolom, hogy miért esett rám a választás — mondja — Még tavaly Mager Ágnes festőművész megkeresett, hogy készítsünk el egy fedett várót a Tampere városrész autóbusz-megállójá­hoz.- Természetesen társadalmi munka ban, amit én is szívesen vállaltam. Az interjúláncban utóbb szereplő Marjas Lászlóné, a városgondnokságtól volt az. aki lebonyolította az építkezést. Meg­szervezte a kivitelezőket és megszerez­te az anyagokat. A segítség részemről csak annyi volt, hogy megterveztem az épületet, segítettem a szervezésben. — Hogyan lesz egy fővárosi, hatgyer­mekes csalad egyik tagja miskolci épí­tész? — Valóban pesti vagyok, öt testvé­remmel a nyolcadik kerület szegény­negyedében gyermekeskedUink. A sors adta talán, hogy éppen a Leonardo da Vinci utcában. Józsefvárosból lakóte­lepről lakótelepre költöztünk. Én pia­rista gimnáziumban folytattam a tanu­lást. Szerettem a matematikát is, és még az érettségi idején is bizonytalan volt, hogy matematikus leszek, vagy építész. A jelentkezési lapomon mind­kettőt; megjelöltem, előre írtam be, hogy matematikus leszek. Hogy hogyan került ez fordítva, már nem tudom. Egy biztos: a gimnáziumban osztályfő­nököm elvitt egy építészhez, s a hatás nem maradt el. Nagyon megfogott, amit akkor láttam-hallottam, s talán ez is befolyásolt döntésemben, hogy építész legyek. Sikeresen felvételiztem a Műszaki Egyetemen, de még mielőtt elkezdtem volna tanulmányaimat, tényleges katonai szolgálatra behívtak, és a Csongrádon töltött katonaidő éle­tem további útját meghatározta. Ugyan­is ott olyan társaság alakult ki, olyan közösség tagja lettem, amely mélyen emberi kollektíva lett, és mivel hason­ló érdeklődésű és sorsú fiatalok vol­tunk, elhatároztuk, hogy az egyetemen is együttmaradunk, és még az egye­tem elvégzése után is. Fogadalmunkat betartottuk, együtt, mentünk Miskolcra dolgozni és lakni. Ennek eredménye a miskolci Kollektív Ház is. Tizennyolc évvel ezelőtt alakult ki e gondolat, ter­mészetes, hogy azóta egy-két barátunk elment, másik jött, de tulajdonképpen az eszmét tovább ápoljuk. 1977-ben jöttünk Miskolcra és két év múlva költöztünk be a Kollektív Házba, a Győri kapuban, s mi, építészek azóta ott lakunk. Golda János — Szép a: építés.: munka ja. de ezt. csak nyugodt, harmonikus háttér se­gítségével végezheti a: ember. Ez az interjú-lánc lehetőséget ad. sőt. ..műfa­ja" igényli is. hogy alanyai ne csak hivatalos, hanem családi közelségben is megismertesse az olvasóval. Ezért kérdezem magánéletéről is. — Feleségem is építész, az egyete­men ismertem meg. Akkor első évfo­lyamra járt. én másodikos hallgató voltam. Miután végzett, összeházasod­tunk. Miskolcon volt az. esküvőnk, a Müvészklubban tartottuk a lagz.il. 1977 óta mindketten az. Északtervnél dolgo­zunk. Mint mondtam: páran az egye­tem után is együtt akartunk maradni, az ötlet a városnak is tetszett, igv ter­mészetes. hogy feleségem is itt dolgo­zik. És az. is természetes, hogy amikor nagyobb feladatot kaptunk, kelten lát­tunk hozzá. Szívesen emlékszem első közös munkánkra, a vajai római kato­likus templom megtervezésére. Sokszor elmentünk a községbe, hogy a legap­róbb részleteket is megbeszéljük a hí­vekkel, a plébánossal, hiszen azt is tudni kellett, hogy például a katolikus hívek kisebbségben vannak a reformá­tusokkal szemben, nem akartunk tehát egy hivalkodó templomot tervezni. Vé­gül is sikerült egy lájbaillö templomot tervezni, melyei tavaly szenteltek fel. és mi is és az olt élők is szeretik. Ter­mészetesen ezt a munkát is társadalmi munkában végeztük el. Fontosnak tartjuk, hogy a külső-belső forma ott­honos, meleg és mai legyen, békét árasszon, a lélek békéjét. Úgy érezzük, ezeket mind elértük: tornya van, bel­seje emlékeztet a hagyományos magyar formára, de mai nyelven fogalmaztuk meg. Az építész természetesen nem sajá­títja ki megvalósult, álmát. Szívesen osztozik a bélsőépítész Máté Jánossal, a statikus Holló Csabával, a szárnyas- oltár-képet elkészítő Udvardy Erzsébet­tel. — Milyen épületekei terveztek Mis­kolcon. melyek készültek el? — Érdekes, hogy Miskolcra elég ke­vés megrendelést kaptunk. Az avasi lakótelepre terveztünk egy autóbusz- végállomást, és az Avasra egy mete­orológiai obszervatórium épületét, de ez jövőre lesz kész. öt évvel ezelőtt terveztem a Mart intelepre egy száz­húsz lakásos MAV-lakótelepet, ami megépült. Feleségemmel. Ágival a vas­gyári görög katolikus templomnak a harangtornyát. Az embernek az az érzése támad, hogy „családi vállalkozásban " lehet al­kotni a legkönnyebben a legszebbet, a legjobbat. A fiatal építész terveiből, ál­maiból nem hagyja ki hű társát, olyan szép ez az egész, mintha nem is a va­lóságban lenne. A segítőtárs és a ha­sonló gondolkodású és ízlésű kis alkotó közösség Golda János, harminchat éves építész lelkében egy tudatos kapaszko­dó. Ahogy ö mondta: igen kevés em­berben van meg az elmélyült, baráti kapcsolat, a kis közösségbe tartozás csodálatos érzése. Ez a miskolci Kollektív Ház megvéd a periféria érzésétől, bár e kis közös­ség életében lezárult egy korszak, és ma már „takaréklángon" keressük az új formánkat. Sokszor aggódom a városért is, bár megszerettem, tudom látni, szeretni kedves arcát, mint például az avasi pincesor régi kereskedővárosi idéző hangulatát, de tudom látni a város ri­deg, taszító jellegét is. Aggódom ami­att, hogy kevés a városnak az érték­megőrző ereje, alacsony "a mentális színvonala, és gyakran nem lótok utal a romlás visszafordítására. Sok értékes egyéniség elvesz a város számára. Mis­kolcon, mini épület és mint reprezen­táns, a Szent Anna-templom tetszik a legjobban. Szeretem, ahogy megül a Bodótetö alatt és érzem, hogy az em­berek is szeretik. Egy kicsit a régi Miskolcot idézi, hogy itt maradi „kö­vületként". Sokszor gondoltam már, hogy váltani kellene, szeretnék egy kis levegőváltozást, de ez a város vonz, ideköt. 'Bár sok helyén jártam a világ­nak: Voltam Egyiptomban, Törökor­szágban, a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban. Mindenütt csodálhattam szépet, monumentálisát, de az ragadt meg bennem, hogy az építészet nem­csak műszaki, hanem humán feladat is. Jártam Izraelben és a Szentföldön tavaly ősszel, ott láttam Betlehemben a Jézus születése templomot, az Óke­resztény bazilikát. Ezt tartom a világ, számomra legérdekesebb templomának. Tudom, hogy ez elég extrém ítélet. én így érzem. — Milyen a kapcsolnia hazánk építé­szetével. építészeivel? — A mi szakmánk — ha az ember igazából csinálja —, akkor ez olyan egészséges természetű- szakma, hogy minden kis munkában értelmet kell látnunk, aki nem így érez, az ne csinálja. Sorsunk, munkánk szerencsé­sebb talán, mint egy színésznek, vagy egy filosznak itt, Miskolcon. Sajnos, ha az ország tervező építészeire gondolok, térbeli elhelyezkedésünk igen arányta­lan. Igen sokan dolgoznak a főváros­ban, így törvényszerű, hogy vidéken is megjelennek. Sárospatakon a Művelő­dés Házát Makovecz Imre 'tervezte, mégsem érzem azonban, hogy ezzel a megyei építészeket leminősítették. Én őt attól jobban tisztelem, mintsem azon bosszankodjam, hogy ő a mun­kájával itt megjelent. Nekem olyan nagy vágyaim nincsenek, apró mun­káknak is örülök, nem mintha nagyon elégedett lennék. E gy fiatal építész, aki feleségével a menni-maradni problémáján rágó­dik. miközben' ezer -szállal is ka­paszkodna a városhoz és reméli, hogy lelki krízisét túléli alkotóközössége is,.a város is. Eközben arra kér, hogy az interjúlánc következő állomása az a fafaragócsoport legyen, melynek moz­gatórugója. a Miskolci Közlekedési Vál­lalat dolgozója, Szegedi Miklós. Ez a kis társaság szintén pénz nélkül vál­lalta az építész által tervezett autó­busz-pályaudvar munkáit, lgv legköze­lebb ehhez az önzetlen csapathoz ko­pogtatunk majd be, hogy az ő életük­ről. sorsukról is megtudjunk valamit. Bekecsi Szabó László Fázós decemberi piac laczó felv.

Next

/
Thumbnails
Contents