Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

1989. december 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Észak-Magyarország interjúlánc Marias Lászlóné Gépkocsikról -.van szó. Meg urnáikról. Kis — és -nagy ur­nákról. A 'kicsikre azért van szükség, -hogy a szavazatsze- dök a betegekhez, az otthonról 'k'i mozdulni nem tudókhoz vigyék, hogy ők is voksolhassanak, ©zdket az urnákat is össze kell most gyűjteni, meg minden más szükségeset, mi nélkülözhetetlen a szavazáshoz, és a kocsik most már .in­dulhatnak a megjelölt célhoz. A népszavazás utáni nap .kora 'reggelén ütünk a miskolci tanács Városgondnokságának vezetőjénél, Marjas Lászlóné- nál, akti telefonon szól a fenti (tennivalókról annak, akinek szükséges. Ezek szeriint a népszavazás lebonyolításában is van feladatta a Városgondnokságnak, és Iki (tudja, még mi mindenben, amire nem is igen gondolunk. Azt viszont sejt­jük, hogy a városhoz van köze, annak számos jelenségéhez — .Ilyen-olyan megjel'enüléséhez —, éhből eredően pedig könnyedén tesszük megjegyzéseinket, bíráló .észrevételein­ket a városra, lilletve a gondnokságra. Mindebből kívánko­zik az első — nem is kérdés, 'hanem megjegyzés a veze­tőhöz : — ön bizonyára bátor ember, ha ezt a munkát el­vállalta ... — Bátor? Nem is tudom. Amikor a pályázatra jelent­keztem, inkább arrra gon­doltam, hogy érdekes, sok­rétű munka. Kiváló lehető­ség a magam erejének, ké­pességének megmérettetésé­hez. Ügy vélem, ezt minden ember szereti. Megmérni, felmérni mire képes, mit bír. — Ebben valóban kiváló terület egy városgondnok­ság, különösen, ha Miskol­con van. Valójában mi a fe­ladata ennek a ... — Intézmény. Egyértelmű­en intézmény, a város ta­nácsának intézménye. Mint ilyennek pedig valóban sok­rétű a feladata. Tömören úgy mondhatnám, hogy a város megfelelő üzemelteté­sének biztosítása. Ráadásul a háttérben maradva. Nem szerénységből, hanem a munka jellegéből adódóan. — Kicsit részletesebben! — Például számon kell tartanunk az ünnepeket,, megemlékezéseket ezek tisz­tes előkészítéséért tesszük a magunk dolgát. A mi fe­ladatunk az utak, parkok, játszóterek rendbentartása, a bontások engedélyezése. Szökőkutak, illemhelyek ... A közlekedés rendje, ennek változásai, a lehető legide­álisabb megoldás megtalá­lása. Mindezt egy hegyek közé szorult városban, nem pedig alföldiben, ahol bősé­ges a terület. Akkor a köz- világítás, a tisztaság, a vá­ros — méghozzá ugye nem akármilyen város — külső arcának megjelenítése. Mert ez is fontos, nemcsak az egész belső szerkezet mű­ködésének biztosítása. Itt a vadaspark is. Meg az ellen­őrzéseik sokasága. Útibontá­sok befejezése, járdaépíté­sek . . . — A fedlapok lerakása is? — Tudom, mire céloz. Tényleg 'bosszantó, de vala­hogy nem sikerednek ezek a fedlapok. Mármint zökke­nőmentesre nem sikered­nek. 'Kicsit vagy magasabb­ra, vagy mélyebbre kerül­nek, a 'kocsik nagyokat buk­kannák, a fedők .pedig csat­tognák. Nem vigaszul mon­dom, de nemrég Győrben jártunk, a gyakorta minta­ként emlegetett városban és kárörvendve .tapasztaltam, bogy a fedlapok itt is hol kícsiit lentebb, 'hol feljebb vannak a kelleténél... Le­hetne .persze gumigyűrűt is alájuk helyezni, dehát ugye ehhez is pénz kellene ... — Apropó pénz! Elég? Számoljon nyugodtan tízig, azután válaszoljon. — Nem kell számolnom. Legalábbis tízig nem. Ugyanis a tanács tudja, mi a Városgondnokság és esze­rint igyekszik biztosítani a szükséges összeget. Tény, hogy tavaly 300 millió fo­rinttal gazdálkodtunk, az idén pedig 450 millióval. Ez .pedig az inflálódás ellenére is szép emelés. — És az itt dolgozók bé­re?... Miért hallgat? — Számolóik tízig. Látja, most kell .számolnom. — Inkább mondjon egy számot. Egy átlagkeresetet. — Nem szívesen mondom ki, mert restellem: 6800 fo­rint. Ennyi az átlagkereset nálunk. Ebből gondolhatja, hogy milyen alacsonyak is vannak. Méghozzá képzett, a munkájukat szerető, jól végző szakembereké. Sajnos elég nagy a fluktuáció, sokan itthagynak bennünket. Mé­gis úgy vélem, kialakult már egy jó mag. Megvannak már 'itt, akikre mindig, min­denben lehet számítani. Az is szerencse, hogy közülük, sokan szeretik is ezt a kü­lönös 'munkát. — Amiben a sikerélményt mi jelenti? — Talán az, ha nem szól­nak ránk. iBmlberi gyarlóság ugye, hogy a szidás, a becs­mérlés könnyedebben jön elő, mint a köszönöm, a di­cséret... Mindez a mi mun­kánkban naponta tapasztal­ható, hiszen rengeteg apró feladatot kell ellátnunk, me­lyek nem sok pénzt, nem is sok tennivalót igényel­nek, de mindenkinek feltűn­nek. Ezeknek jelentős részét kifejezetten lakossági igény­re, kívánságra végeztük, vé­geztetjük el. Következés­képp: a ilalkák figyelik. És bírálják, kritizálják. Érthető is, hiszen a pénzükről, a pénzünkről van szó, az adónk felhasználásáról. Ha kérésükre elkészül például egy járda, rögtön kérdik, mennyibe kerüli. A másik kérdés, miért, ikerült annyi­ba? Miért nem kevesebbe1' És miért Ilyen, amilyen, mi­ért nem amolyan? Sajátos gondunk az is, hogy az ilyen kis munkákra nehéz kivite­lezőt találnunk, hiszen a vállalatok is azt szeretik, ha a „felvonulásuk” megéri, hasznot hoz. — Mint például egy jó nagy útbontás. Mert az ki­bontásokból most Miskol­con ugye . ■ . — Hát. ágén. Csakhogy ezeket a bontásokat is anv- nyi minden befolyásolja. Például, hogy mikor van rá pénze az adott vállalatnak. Meg létszáma. De üzemza­var-elhárítás címén bármely vállalat bármikor boni­hat , . . — Hadd bontsam most én is meg egy kicsit ezt a vo­nulatot ... Maga fiatal, szép nő. aki nagyon is férfias munkát végez. Nyilvánvaló­an szükséges hozzá erély. határozottság. Otthon, a csa­ládban hogy van ez? — Ó, otthon más! Ott se­gítenek a fiúk mindenben. Hárman is. Mármint a két fiiam és a férjem. A sza­badidőben pedig mindahá- nyan a kirándulásokat ked­veljük. Nyáron vízpartra, sátorba, télen pedig a síelést. — Végezetül: kit ajánl nekünk beszélgetésre? — Golda János építészt, az Észatoterv dolgozóját. Ne­künk sokan segítenek társa­dalmi munkában. Hihetnék, hogy .ma már erre nincs az embereknek sem idejük, sem kedvük, .mégis jönnek, szép számmal. Ö az egyik, ezért javaslom. Priska Tibor November 23-án az edelényi Ifjúsági Házban alakuló ülést tartott a Bolyai Kör. Az ülési meghívókat Lukács László muze­ológus küldte el a meghívottaknak, aki az edélényi múzeumiban egy emlékszoba ki­alakításán fáradozik, mely emlékszoba a „Bolyai Emlékszoba” nevet viseli majd. Nem véletlen a Bolyai Kör és emlékszoba Edelényben, hisz’ itt élnek Bolyai Farkas és fia Bolyai János leszármazottai, azaz az ükunokái Bolyai Farkasnak és dédunokái Bolyai Jánosnak. A megalakult Bolyai Kör tiszteletbeli elnökasszonyává Oláh Anna marosvásárhelyi fizikust választották, aki kérdéseimre válaszolt. — Honnan az edelényi ismeretség? _Még otthon, Vásárhelyen valaki 1987­b en a postaládámba bedobott egy újságot, már nem emlékszem, hogy melyiket... Az újságban az állt, hogy Edelényben élnek a Bolyai leszármazottak. Valahogy a város neve megragadt bennem, és a nyáron, ami­kor Berekfürdőn nyaraltam, megismerhet­tem Bolyai Jánost. Majdnem hihetetlen volt, de igaz. Így tudtam meg Edelényről többet... és így tudott meg Edelény is ró­lam néhány dolgot. Innen az ismeretség. — Milyen a kapcsolat a Bolyaiakkal? — Könyvet írtam Bolyai Farkas kiadat­lan kézirataiból: Használni Embertársaim­nak címmel. E címet a kéziratok tartalmi jelentéséből állítottam össze. — Talán az előzményekről is valamit . .. — Igen. 1982. áprilisában az Appendix születésének százötvenedik évfordulójára, a marosvásárhelyi 14. számú iskola Bolyai ünnepséget rendezett. — Mi is az az Appendix? — A nem euklideszi geometria, vagy Bo­lyai geometria, a Bolyai János világhírű geometriai dolgozata, mely megalapozta a két Bolyai hírnevét. — És az ünnepség? — Kissé fájt nekem, a 14-es iskola fi­zikatanárának, hogy csak a matematikusok rendeznek nagy ügyet a Bolyai ünnepsé­gen. Gondoltam, én is utánanézek, hogy a Bolyainknak nincs-e valami fizikához kap­csolódó feljegyzése, hogy aztán a matema­tikusok mellett, teljes értékkel én is fel­készülhessek az ünnepélyre. Elmentem a Teleki Téka Könyvtárba, ismertem az igaz­gatónőt, Deé Anikót és Spiellman Mihály könyvtárszakértőt és elmondtam, hogy miiért jöttem. Feltettem nékik a kérdést: Van-e valamilyen feldolgozatlan Bolyai anyag, mely a fizikával áll összefüggésben? Természetesen volt. iígy kaptam meg a Bo­lyai Farkas kéziratából mintegy száz oldalt, mely a kályhák konstrukciójával foglalko­zott. — Bolyai Farkas kályhás volt? — A szó szoros értelmében! Horváth Farkas budapesti főmérnök, volt Bolyai ta­nítvány leírja, hogy „a légfűtés elméletét keresztülvíve csak Bolyai Farkas profesz- szornál láttam”. Aktívan építette a kályhá­kat a tudós matematika professzor, így Marosvásárhelyen és környékén százszám­ra állhatták valamikor ezek a kályhák, de ma már kevés van belőlük. Ilyen kályha itt Magyarországon a budapesti Öntöde-i Múzeumban található. — A kályhán keresztül kezdődött a Bo­lyai kutatás? — ügy igaz, mert Bolyai Farkas kézira­taiból kiderül, hogy homológus, kertész, borgazda, bororvos, betegeket elektrizáló (sokkolás), ideg- és elmegyógyász, csecse­mőgyógyász, szemész, általános orvos, ke- mencés, vízeséssel foglalkozó, velocipéd építő, síszakértő volt. A könyvemben ezt a sorrendet tartottam be. E sorrendet Bolyai János, a Farkas fia írja így ‘le. mint az „apám bolondságait". — És hogy született a könyv? — Csíkszeredáiban egy író-olvasó talál­kozón összefutottam Domokos Gézával, a Kriterion Könyvkiadótól. Akkor jelent meg a Bolyai János vallomása című könyve. Ö biztatott és ajánlotta a Bolyai üggyel való foglalkozást. Ugyanezt ajánlotta Benkő Sa­mu is, a legismertebb Bolyai szakértő. És ennek hatására a kutató kedvem túllépte az iskolai ünnepség határait... Miután a kézirat valódi értékeket kezdett mutatni, akkor könyvajánlatként átadtam a Krite- rionnak. Azt válaszolták, hogy érdekli őket a téma. Ezután három éve, újév napján át­adtam a kéziratot Szabó H. Cvula főszer­kesztőnek. — Elfogadták? — El, mert az égadta világon st poli­tika, sem történelem nem volt benn- csak a természettudományos tények. — És miért nem jelent meg a k <yv? — Azért, mert közben M --rágra költöztem. — Ha a könyv meg sen jeli £, mégis hogyan válik valaki híres t lyp szakértő­vé? — (Írtak, cikkeztek rólam .1 is írtam részleteket, tanulmányokat a éziratokbói. — És itt lesz folytatás? — Igen, természetesen. Már kél éve meg­hívott a Budapesti Műszaki Egyetem a há­romévenként megrendezendő konferenciá­jára. A meghívó a Magyar Természettudó­sok a világban értekezletre invitált. Hiva­talosan áttelepedve részt vettem e konfe­rencián, melyet Pozsgay Imre nyitott meg és az idén nyáron került rá sor. Németh Miklós, mintegy bocsánatkéréssel fordult a háromszázötven disszidenshez, akik vagy már Nobel-díjasok, vagy egy lépésre van­nak a Nobel-díjtól és elnézést kért a ma­gyar állam nevében az eltávozottaktól és kifejezte nézetét, ami szerint, ha az a sok szürkeállomány el nem távozik Magyaror­szágról, akkor sokkal jobban menne a gaz­dasági élet. Én a polihisztor Bolyai Far­kasról olvastam fel a dolgozatom. A poli­hisztort érthető, szép magyarra fordítottam, így lett az elhangzott előadásom címe: „Bolyai Farkas, a többes tudomány és a tudományos több tükrében". — Itt, Magyarországon folytatódik a ku­tatás? — Igen, voltam az akadémiai levéltár­ban. Személyesen beszéltem Berkedi Lász­lóval, ő az, aki a legjobban ismeri a „Bo­lyai ügyet”. De sajnos annyi anyagot, mint otthon a Bolyaiaknak helyet adó Teleki Té­kában, nincs módom beszerezni. A köny­vem kézirata velem van. csak a kiadási várja . . . — Végül, mint egyik legtöbb Bolyai titok ismerőjétől kérhetnék egy Bolyai anekdo­tát? —Természetesen. Az akadémiai levéltár­ban három hivatalos jelentés is van: 1. Va­lakinek a léggömbötletét kellett megvizs­gálnia Bolyai Farkasnak. 2. A marosvásár- helyi harangjavításról való jelentés, melyei az ottani kuratóriumnak nyújtott be. 3. Az önkényuralom korszakában, a forradalom bukása után a Marosvásárhelyi Kollégium­mal szemben lakó osztrák tisztnek bever­ték az ablakait. (A kollégium ma Bolyai Farkas nevét viseli). A tiszt rettenetes bosszút forralt az JR48-ban szerepet játszó diákság ellen és az egész kollégiumot ret­tenetesen meg akarta büntetni. A kollé­gium védelmére merült fel a mentőötlet. A professzor majd megfejti, hogy honnan ha­tották el a követ. Ezt a professzor vállal­ja es 1Mii bonyolult matematikai számítási rendszer, végez el, teletűzdeli érthető és érthetetle. ábrákkal és jelenté­sében „Tanulmány az űhajított testekről” kifejezi, hogy a légeden Más és törvényeit nem tudhatva, a Sinusból '•h milliárd éve felröppent meteoritkövecske is "a az ablakot. Ezzel megmentette a kollégiu­mot a tiszt bosszújától, de az igazi jelen­tésében, melyei az akadémiai levéltárban őriznek, leírja, hogy nem állapítható meg. hogy a követ a kollégium udvaráról, vagy a Nagy-Közből dobták. Csak artillériai kí­sérletekkel lehetne bebizonyitani. Ez már túl sok lett volna a marosvásárhelyi refor­mátus kollégiumnak, mely a Bolyai névvel él ma és talán a legtöbb, főleg reálszakos mérnököt, technikust ad Erdélynek. — És hogyan folytatódik majd a munka itt, Edelényben, a Bolyai Körben? — Majd programot adunk ki, de ezúton is értesítünk és meghívunk minden Bolyai­hoz tartozó volt diákot, vagy a családdal kapcsolatban, vagy rokonságban álló egyé­neket, hogy keressék fel jelentkezésükkel a Bolyai Kört. Tagságkórelmi leveleiket cí­mezzék az Edelényi Ifjúsági Ház címére, mindaddig, míg a Bolyai Emlékszoba elké­szül a lelkes Bolyai utódok, a tanács és a Bolyai Kör tagjainak közreműködésével. György Horváth László

Next

/
Thumbnails
Contents