Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-15 / 297. szám
1989. december 15., pentek ÉSZAK - MAG YAROR SZAG 5 Társadalmi vita helyett Néhány gondolat a népi ellenőrzés védelmében Egyikünk 32 eve, másikunk 26 éve dolgozik a népi ellenőrzésben, sok-sok napot töltöttünk el az évtizedek során különböző vizsgálatokkal. Et kell ismerni, nagyon sok köszönő szót kaptunk társadalmi munkánkért, mint ismeretes, a népi ellenőrök mindenkor anyagi juttatás nélkül, társadalmi munkában dolgoztak. Az ellenőrzésben eltöltött napokat munkahelyünkön, este, éjszaka, vagy a hétvégeken pótoltuk: olyan volt a munkakörünk, hogy a ránk jutó munkát senki sem végezhette el helyettünk. Hogy miért töltöttünk el ennyi időt a népi ellenőrzésben? Mert mindahány vizsgálat során úgy éreztük, sikerül valami olyat letenni az illetékesek asztalára, amely korábbi rossz gyakorlatot szüntet meg, vagy újszerűségénél fogva előbbre segíti tolni a vállalatok és — mivel több országos vizsgálatba is bekapcsolódtunk — talán a népgazdaság rozoga kocsiját is. Vizsgálódásaink során egyúttal sok olyan jó tapasztalatot szereztünk idegen vállalatoknál, amelyet sikeresen tudtunk alkalmazni saját munkahelyünkön is. A cél- és téma- vizsgálatok az esetek többségében nagyon értelmes és korszerű cél érdekében kezdődtek, a népi ellenőrzés közreműködésével számos jogszabályt és törvénytervezetet bocsátottak társadalmi vitára ... Mondhatni, látványosan. Az már sajnos nem a népi ellenőrzés hibája, hogy a mi sokéves munkánkat, a társadalmi javaslatok tömegét, a társadalmi viták ösz- szegzését az elmúlt korszak kormányai csak nagyritkán vették figyelembe. De nem vették mindenkor figyelembe a megyei és a városi tanácsok sem. Ennek az oka az volt, hogy a KNflEB a kormánynak, a NEB-ek a megyei tanácsoknak, illetve városi tanácsoknak alá voltak rendelve. Kárpótlásul azonban még mindig megmaradt a népi ellenőrök számára az úgynevezett második vonal: tudniillik az, amiért a szervezetet 1957—58-ban létrehozták; az állampolgárok védelme. Emberek százainak az érdekeit sikerült megvédeni, többnyire hivatali, munkahelyi hatalmasságokkal szemben, de más területeken is. Akiket a panaszok kivizsgálása során el kellett marasztalni, természetesen haragszanak a népi ellenőrzésre, ám váltig állíthatjuk, ha most a népi ellenőrzés sorsát is társadalmi vitára bocsátanák, az állampolgárok nagy többsége kiállna a szervezet mellett. Jól tudjuk, a magyarok nagy többsége nem szeret a törvény elé járni, inkább elszenvedi az igazságtalanságot... A népi ellenőrzést senki sem sorolta, sorolhatta „a törvény” hivatalai közé, és mivel itt bürokráciával sem találkozott, a panaszos félelem nélkül mondta el jogos, vagy vélt sérelmét. Fájdalom, hogy éppen egy népi ellenőr, pontosabban egy népi ellenőrzési tisztség- viselő újságnyilatkozata késztetett minket arra, hogy gondolatainkat megosszuk a nyilvánossággal. Lakatos Attila, a Miskolci Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke azt nyilatkozta a Déli Hírlapban, hogy idézzük, „már 1986-,ban megállapítottuk, hogy ez az ellenőrzési rendszer túlságosan bonyolult, és egy-egy alrendszerén belül párhuzamosságok jelentkeznek. Már tavaly megállapítottuk, hogy a jelenlegi ellenőrzési formák nem elég hatékonyak, a módszereink már nem felelnek meg a gyakorlati követelményeknek”. Nem érthetünk egyet a fenti nyilatkozattal, mert Lakatos Attila rövid népi ellenőrzési gyakorlata alapján ezt a munkát csak részben ismerhette meg, hiszen előtte más munkakörben dolgozott (Miskolci Városi Párt- bizottság). Mi is egyetértünk azzal, hogy az állami ellenőrzés rendszerét korszerűsíteni kell, mert ezt megkívánják a társadalmi mozgások, a gazdasági változások. Ügy látjuk, hogy az ellenőrzési rendszer korszerűsítése törvényileg, bírósági, ügyészi szervezetekben jelentős előrelépés. Mégis — még az állampolgári jogok országgyűlési biztosa mellett — sem látjuk azt, hogy az egyszerű embereknek bírósági és ügyészi, hivatali közreműködése nélkül, rövid úton, miként kaphatnak majd orvoslást kisebb-na- gyobb gondjaik-bajaik intézésében. Ez utóbbiakban a társadalmi munkások anyagilag önzetlen munkájukkal és szolgálataikkal sokat segíthetnének. Mellőzésük, tudásuk, tapasztalatuk parlagon hagyása — pazarlás. Forray József ny. létesítményi főmérnök (BSZV) Pctrasovszky István ny. műszaki vezérigazgató-h. (BAÉV) népi ellenőrök Megalakult az Erdélyi Magyarok Magyarországi Pártja Miskolcon. abbéi iá célból, hogy az Erdélyben élő magyarok elnyomását megakadályozzuk. Felhívunk minden. Magyarországon lévő erdélyi szövetséget és kört, hogy alakuljanak át, mint Erdélyi Magyarok Magyar- országi Pártjává, mivel csak így lesz egységes a párt hatalma az elnyomók ellen. A harcunk csak diplomáciai úton képzelhető el. mert a román kormánnyal lehetetlen tárgyalni. Ideiglenesen Miskolc város a központja pártunknak. Budapesten 1990. januárjában országos kongresszust hívunk össze, ahol meg lesz választva az országos és vidéki vezetőség, és megtörténik a véglegesített programunk jóváhagyása. Hazafias szeretettel: Kakuszi Vilmos az EMMP elnöke Miskolc. Rákóczi F. u. 14. Egészségünk védelmében Hazákban a sziv-crrcndszeri megbetegedések Ugrásszerűen emelkednek. Ennek következménye, hogy a halálozási statisztikában az első helyre .került a szív-érrendszeri halálok. iA halálozásban és a megbetegedésekben is la legnagyobb szerepet a szív koszorúereinek megbetegedése játsz- sza. Korai műtéttel viszont 100 százalékos gyógyulás érhető el. i A betegség diagnózisához és műtéti megoldásához nagyon komoly műszeres felszerelés, műtéti blokk és emberi tudás szükséges. Egy kompletten felszerelt diagnosztikus és műtétes egység 3—3,5 millió lakost képes ellátni. Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye a Debreceni Orvostudományi Egyetem ellátási körébe tartozik. A rendkívül jól felkészült orvosesoport nemzetközileg is elismert tevékenységet folytat, melynek azonban gátat szab a technikai, műszeres felszerelés hiánya, a mostoha műtőkörülmények. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium félmilliárdos beruházással oldja meg ezt a kérdést. A mielőbbi kezdés érdekében a SZEM és a DOTE a régióhoz tartozó megyék segítségét kérik. A B.-A.-Z. .Megyei Tanács saját pénzeszközeivel segíti a cél megvalósítását, melyhez kérjük megyénk üzemeinek, vállalatainak, szövetkezeteinek csatlakozását. Köszönettel veszünk egyéni, bármely csekély támogatást is., | A befizetés elkülönített számlán történik. Csekk a B.-A.-Z. Megyei Tanács Társadalompolitikai Főosztály egészségügyi osztályán telefonon (15-868), vagy személyesen !(új épület 421. szoba) igényelhető. Már az előkészítés stádiumában komoly segítséget ígért a Borsodi Vegyi Kombinát, a December 4. Drótművek, a borsodsziráki termelőszövetkezet. Minden segítséget köszönettel veszünk lakosságunk jobb egészségügyi ellátása érdekében. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács V. B. Társadalompolitikai Főosztály A szavazásról — utoljára (?) Mindcnckclíitt méltányolván észrevételét, korrigálom magam: népszavazás volt e legutóbbi. Ez a kifejezés a pontos. Bár a lényegen mit sem változtat. Egyszóval a szavazás eredménye ez a szóváltás is, amibe belekeveredtünk mi ketten, Sivák úrral. Noha a négy obligát kérdés között egy sem akadt, amelyik a szavazóknak a demokráciáról alkotott véleményét firtatta volna, mégis, úgy maga a szavazás, s minden ami körülötte történt, ahogy ez a mi vitafélénk is, lényegében ekörül forog. Ismétlésbe ugyan nem volna érdemes bocsátkozni, de Írásában ön oly gondosan elkerült minden érdemi kérdést, hogy erre kényszerít. Tehát: demokrácia ott van, ahol a hatalmi ágak szétválasztásának mintájára köztársasági elnököt, parlamenti képviselőt és önkormányzati tisztségviselőt a nép (azaz 360 fő helyett 7 és félmillió állampolgár) választhat. Demokrácia ott van, ahol a. hatalom e három pillére, jogosítványát közvetlenül — és hogyan másként, mint választás útján — a néptől kapja. Hiszen csak az így kinyilvánított népakarat lehet ezen intézmények megfellebbezhetetlen legitimitásának forrása. Aki tehát demokráciát akar ebben az országban, s nem csupán hatalomra kerülni, az ettől a kristálytiszta modelltől aligha térhet el. Nem úgy, mint ön, aki egyik paternalista illatú mondatában így ír: „ha a Válasz az MSZP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei iigyvezetőségének a pedagógusokhoz és népművelőkhöz Intézett levelére Elolvastam a „Tisztelt pedagógusok és közművelődési dolgozók!” kezdetű levelet, és rendkívül meghatódtam azon, hogy írni, népművelők is fontos emberek lettünk ebben az új, nagy (reményekre jogosító politikai rendszerben. Azon is meglepődtem, hogy ipont |ini: népművelők, akik a harminchárom év alatt állítólag legalább olyan fontosak voltunk, mint |ma, (mégis ott tartunk, hogy a imúlt politikai élcsapatának állítólagos utóda (mellét veri, „mea-culpázik”, a hibákat beismerve arra kéri a múlt koldusait, hogy az új pártban „rendkívül Ifontos lenne az önök jelenléte és tevékenysége” '— mármint a miénk, népművelőké. Tisztelt MSZP, illetve annak fő zászlóvivői! Önök azt gondolják, hogy néhány soros ön-, illetve régi pártkritikával évtizedek hibás művelődéspolitikáját helyre lehet hozni? Önök azt gondolják, hogy a 30 éves „Aczél”-osan kommunistának nevezett, három „T” betű (támogatás, tűrés, tiltás) bilincseiben vergődő népművelő kitárt karral, daloló szívvel, és önként áll az Önök által oly nagy hanggal (és (kevés tettél) hirdetett megújulási folyamat elé, hogy vásárra vigye a bőrét, és a közművelődést? Önök azt gondolják, hogy a népművelő elefánt, aki nehezen tanul és könnyen felejt? Nem hiszem, hogy nem tudják: felnőtt egynéhány nemzedék, amelyik analfabéta a politikához, amelyik nem ismeri a magyar történelmet, amelyik nem tud helyesen írni és beszélni, amelyik szégyellj, hogy magyar, amelyiknek bemagyarázták, hogy az internacionalizmus az egyetlen helyes világnézet, amelyikre rátukmálták az orosz nyelvet, a szocialista embertípus ma- gasabbrendűségének téveszméjét. Dróton rángatott bábszocializmusunk a végóráját éli. Nem hiszem, hogy nem tudják: mi, népművelők, a társadalom koldusai vagyunk, nincs hitelünk a nép előtt, mert ezt elvesztettük. Nem a mi hibánkból. És az egészből mi húztuk a rövi- debbet. Nekünk kellett — és kell — garasoskodni, aprópénzre váltva oly szép és nagyratörő terveinket, mert a PÁRT népet hülyítő má- konyát mi közvetítettük. Most is mi húztuk a rövi- debbet. Nekünk kell kitalálni, mit és hogyan csináljunk, nekünk kell újra beédesgetni a művelődési házakba azokat az állampolgárokat, akik beleuntak a „szocialista embertípus” formálásába, akik a helyi és mindennapos politikától, szűkebb közösségük életének az alakításától, a szocialista demokráciától — melyet íróasztaltól, és hatalmi szóval intéztek — megundorodva saját családi elefántcsonttornyukba vonultak. Remélem, Önök tudják, hogy felnőtt néhány generáció Magyarországon, amelyik demokrácia címén gumibotot kapott, amelyik a nemzet eszmélése miatt proletárdiktatúra és internacionalizmus címszó alatt a nép ellenségének lett kikiáltva. Pedig csak néhány ember .— politikai vezető — elgondolásaival nem értett egyet. Kérdem: ma megvan az alkotó, társadalmat felemelő szellem szabad kibontakozásának lehetősége? Politikai harc folyik a társadalom tagjaiért. Minden párt tudja azt, hogy mi volt a rossz, de egyik sem tudja, hogyan kellene csinálni, hogy jó legyen. Ellentmondásoktól terhes a mai politikai élet. A múlt nyűgeit viselve, attól gúzsba kötve, még talán a gondolat sem szárnyalhat olyan szabadon, mint a madár, mert sötét van, puska van, sőt, vadász is van. És mi arra a biztosíték, hogy nem jön vissza a vadászok korszaka ? Tisztelt MSZP megyei szervezete! önök az MSZMP jogutódjának vallják magukat. Mindent vállalnak, ami az elmúlt több mint 30 évben sikerült, ami jó volt, de semmit sem, ami rossz. Nem vállalják a hibás művelődés- politikát sem. De folytatják. Nemcsak azzal, hogy az Észak-Magyarországban 1989. december 2-án megjelent nyílt levélben a köz- művelődési dolgozók általában csak a második helyen vannak megemlítve (és ez nem sértődés, mert megszoktuk, hogy a népművelők másodrendű állampolgárok), hanem azzal is, hogy ennek az írásnak a végén: „Néhány, általunk legfontosabbnak ítélt megyei feladat” címszó alatt — amelyek véleményem szerint nagyon fontosak — egyetlen betűvel sem emlékeznek meg a köz- művelődésről ! Különben is! Ne nekünk — népművelőknek —. magyarázzák a közművelődés fontosságát! Magyarázzák azoknak a gazdasági vezetőknek, akik mindenáron meg akarnak a közművelődési intézményektől szabadulni, akik vannak annyira rövidlátók, hogy nem fogják fel azt, hogy a kultúra a legkifizetődőbb beruházás, akik az elmúlt évek alatt folyton azt bizonygatták, hogy a vállalatuk azért nem termel gazdaságosan, mert a szociális, kulturális és sportkiadások elveszik a dolgozók nyereségét. Én ezt szociál-proletár demagógiának nevezem. Én kérem majdnem 20 évig voltam az MSZMP tagja. Hittem! A vezéreknek! Meggyözödéses kommunistának vallottam, és vallont ma is magam. De már tudom, hogy messze vagyunk az esélyegyenlőségtől, a mindenki által remélt boldog korszaktól, a szellemi és anyagi jóléttől. Nem maradt nekünk más, csak a felelősség. Felelősek vagyunk a felnövő nemzedék emberségének kialakításáért, a humánum, a kultúra, meggyökereztetéséért. Felelősek vagyunk mindenért, ami a jövőben történni fog. Ehhez pedig nem kell egyetlen párt tagjának sem lenni. Csak EMBERNEK! Papp András az alberttelepi Hunyadi Művelődési Ház igazgatója NÉP akar köztársasági elnököt választani, akkor ezt az új parlament akár lehetővé is teheti számára.” Mintha a nép joga nem evidencia, hanem a parlament adománya volna. Mintha a nép jogai származnának a parlamenttől, és nem fordítva : a parlament jogai származnak a néptől! Ön a NÉP nevét csupa nagybetűvel írja, miközben éppen jogfosztása mellett apellál. Magyarán, olyan népszavazást kiírni, amelynek tétjén a nép eme eredendő joga elveszhet, mélységesen antidemokratikus. Soros György nyilatkozta a minap a televízióban, hogy ha az országnak négy hónapon belül nem lesz új parlamentje, menthetetlenül csődbe jut. Az idő tehát sürget! Az Önök pártja (hadd ne írjam ide a más tekintetben egyébként szimpatikus párt nevét) ugyanakkor, arra hivatkozva, hogy még nem igazán felkészült, lépten-nvomon azt szorgalmazza, hogy csak a jövő év végén tartsák meg a parlamenti választásokat. Vérfagyasztó „politikalátás” ez, hogy az Ön szóhasználatával éljek. Vagyis, most megismétlődni látszik mindaz, ami az imént az elnök- választás alkalmával történt. Ám nem kell nagy „politikalátónak” lenni, hogy megjósoljuk, ezt a praktikájukat már nem fogják keresztülvinni ! Mert öntudatra ébred a nép, és felocsúdván rádöbben, kik is képviselik az ő érdekeit és kik vannak ellene. Az elnökválasztással szemben az önök legfőbb érve Pozsgay Imre népszerűsége volt. Köztudott, hogy Ö a változások motorja, a pártállam lebontója, a demokrácia úttörője, Nagy Imre és ’56 rehabilitálója, a reformok embere, aki ezért méltán népszerű idehaza és külföldön. Önök pedig minden ténynek fittyet hányva, gátlástalanul ráhúzták a nagy visszarendező MSZMP-s mezét, és ezzel a mumussal ijesztgették az országot, önök, hogy esetleg nehogy a reformok embere kerüljön — egyébként többjelöltes, tisztességes, demokratikus választások útján — az elnöki székbe, megfoghatatlan (Pozsgay-ellenes?) pártcéljaik érdekében, referendumukkal objektíve még a születő magyar demokrácia megcsonkításától, a nép jog- fosztatásától sem riadtak vissza. Bizony, kérem, visz- szatetsző munka volt ez. Mint ahogy minden reális szemléletű ember számára visszatetsző az a sok minden is még, amit azóta is elkövetnek Pozsgay Imre személyének lejáratására. Önöknek november 26-án sikerült harmadával csökkentetniük a nép jogait. Ezért, most élve e szerény lehetőséggel, e helyről javaslom, hogy Magyarország rövidesen megválasztandó új parlamentje, első és ünnepélyes lettjeként, törvényileg adja vissza a népnek, ami a teljes értékű demokrácia feltételeként amúgy is a népé! Követeljük együtt: jogot a népnek! Elnököt a nép válasszon! Az új parlament üsse helyre azt a hibát, amit elkövetni sem lett volna szabad. És akkor végül hadd tegyük fel még egyszer a kérdést: most, hogy a magyar demokrácia csonkítatlan megalkotására végre lehetőség nyílott (volna?!), vajon miért, mire és meddig várjunk még? Ismerjék fel végre, hogy a páratlan történelmi lehetőségek tükrében önző pártérdekek és az ország elemi érdekei, talán még sohasem kerültek eny- nyire élesen szembe egymással. Ezért, filléres taktikáz- gatásaik láttán azt vagyunk kénytelenek leírni, mégha keményen csengenek is e szavak, hogy azok a pártok, amelyek ma szimpla pártérdekektől vezéreltetve, inkább az ország vesztére játszanak, méltán kockáztatják a nép bizalmát. Bercti Gábor Felhívás a Magyarországon működő erdélvi szövetségek és körök részére
