Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-09 / 266. szám

1989. november 9., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Bodrogköz vasútiéról Beszélgetés Csajka István nyugdíjas MÁV-fötanacsossal Ma már senki nem vitatja, hogy a bodrogkö­zi kisvasút megszüntetése igazságtalan, ember­telen tett volt. A döntéshozóknak annak idején eszükbe sem jutott kikérni a bodrogközi és a hegyközi emberek véleményét, spontán tiltako­zásukat pedig nem vették figyelembe. A kö-. vetkezmények ismertek: az évek során felhal­mozódott kártétel milliárdokban mérhető, ám­bár hivatalos emberek még napjainkban is „nosztalgiázással" vádolják azokat, akik szót emelnek a kisvasút ügyében, szorgalmazzák annak újraépítését. Bodrogköz népe soha nem nyugodott bele vasútjának elvesztésébe, bizony­ság erre az a képviselői interpelláció is, amelyet az Országgyűlés szeptember 26-28-i ülésszakán dr. Földi Ferenc képviselő nyújtott be ebben az ügyben. Az interpellációra adott miniszteri választ sem a képviselő, sem a Par­lament nem fogadta el. Ma, az Országgyűlés illetékes bizottsága a helyszínen, a Bodrogközben kihelyezett ülésén foglalkozik a kisvasút dolgával. A honatyák figyelmébe ajánljuk Csajka István nyugdíjas MÁV-főtanácsos gondolatait, illetve azt a ter­vezetet, amelyet a „nosztalgiázással" koránt­sem vádolható mérnökember dolgozott ki a Bodrogközön átvezető új, normál nyomközü, villamos vontatású vasútvonal megépítésére. gáládnak a közutak, a javí­tás pedig a költségvetést, il­letve a megyét terheli. Ha vasúton szállítunk, magától értetődő, hogy ezzel a költ­séggel nem kell számolni, de elmarad az átrakásokból adódó többletköltség is. Szá­mításaink szerint csupán az említettekből 25—30 millió forint megtakarítás képződ­ne évente; végeredményben egy önmagát eredményesen és folyamatosan fejlesztő új beruházási alap teremtődne. Ebből pedig sok mindent le­hetne építeni, fejleszteni itt a Bodrogközben. De a vasút nemcsak a falvak gyarapo­dását szolgálná jótékonyan, kedvező lenne az Újhelynek, Pataknak, a hegyközi, a nyír­ségi embereknek is, hiszen a Zemplénagárd térségében megépülő vasúti—közúti híd lehetővé tenné a kárpataijai és a szabolcsi térséggel való közvetlen kapcsolatot. Csu. páncsak a töredékét sorol­tam fel az új vasútvonal meg­építése mellett szóló érve­imnek. Végezetül még csak annyit: a hátrányos helyze­tű térségnek minősített Bod­rogközben a talajjavításra csaknem hárommilliárd fo­rintot tervezett a költségve­tés. Örvendetes, hogy ez a munka, ha némi .zökkenők­kel bár, de halad, és jóté­kony hatása bizonyára érez­hető lesz a terméshozamok­ban. Várható, hogy a Bőd-, rogközben is növekedni fog a magángazdálkodás szerepe, de csak akkor, ha a megter­melt árut olcsón és gyorsan lehet elszállítani a piacra. Márpedig erre jelenleg nincs lehetőség. A közúti szállítás költséges, hatása ismert: elsorvadtak például az újhelyi és a pataki pia­cok, ami áru mégis odajut, az drága, a falvakban jó­formán csak saját fogyasz­tásra termelnek. Szerintem, ha nem lesz vasút, a Bodrog­köz állóvíz marad ... Szarvas Dezső Jól festene mint oktatási központ is. Ki hitte volna., Fotó-: Fojtán L. Bölcsészkar, vagy tehetős vállalatok irodái? Még mielőtt bárki is ma­gának tulajdonítaná az öt­letet, leírom, hogy az aláb­bi javaslat az MSZMP me­gyei értekezletén hangzottéi szeptember végén. Aiki ugyanis figyelembe vette a politikai ólet reali­tásait, nyugodtan állhatott föl és ajánlhatta, hogy a megyei pártbizottság szu­per- és hipermodern épüle­tét valami más formában hasznosítsák —, ha lehet, akkor oktatási célra. A ja­vaslattevő előtte értesült ar­ról, hogy megyénkben is szeretnének indítani böl- csésaképzést. A javaslatot akkor elve­tették, mondván, hogy az épület arra nem alkalmas. Mégis híre ment a megyé­ben, hogy ilyen javaslat fel­merült, és indítványozója nem is maradit egyedül. Ezért kerestük fel az épület tervezőjét, Dósa Károlyt, hogy nyilatkozzon lapunk­nak, milyen lehetőséget lát a megyei pártbizottság épü­letének más irányú haszno­sítására, elvégre ő tervezte, ő tudja, mit, hogyan lehet­ne átalakítani, ha reális le­hetőség adódik a közösség érdekét szolgáló jobb hasz­nosításra. A Miskolci Tanácsi Ter­vező Kisvállalat szakembere a következőket mondta: — Tízéves szakmai gya­korlatom volt akkor, amikor az Északltervné.1 dolgoztam, és harmincöt évesen az Óz­di Járási Tanács, valamint a csamydki KISZ-iskola re­konstrukciós tervei után fel­adatul kaptam a megyei pártbizottság épületének megtervezését. Hívallkodóbb- nak indult a 13 szintes épü­let, csák hát elfogyott a pénz, így az akkori megyei első-titkár egyetlen lényeges öhajú az volt, hogy nagyobb legyen, mint a SZOT-szék­ház. Sok támadás érte az épületet hivalkodó jellege miatt, de én úgy terveztem, amilyennek kérték: a régió egy szellemi irányítóköz­pontja legyen! Az építész mindig úgy ter­vez, hogy figyelembe veszi az idő múlását, az igények változását, ezért sajnálná Dósa Károly is, ha „felap­róznák” tehetős cégéknek, kft.-'knek adnák ki. mert ez tulajdonképpen a megye la­kosságának a vagyona. — Nem nagy átalakítás kellene áhlhoz, hogy az egyetem bölcsészkara méltó otthonra találjon falai kö­zött — mondja a tervező, és sorolja a szakmai felada­tokat. — A belső válaszfa­lak gipszpanelekből készül­tek, így .tetszés szerinti helyre átépíthetek. Egyéb­Kétszáz tonna Visszahelyezték a tiszalö- ki duzzasztóműnél azt a több. mint 200 tonna súlyú zsiliptáblát, amelyet még augusztusban emeltek ki, hogy a szükséges karban­tartási, felújítási munkát el­végezzék. Ez most befejező­dött, s az Észak-magyaror­szági Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság ezzel visszaállította az üzemszerű á'l lapotot, A zsiliptábla javítása alatt sem volt. fennakadás a duz­zasztónál, sem a Keleti-fő­csatorna vízellátásában, sem pedig a hajózásban. A javí­tás alatt álló, úgynevezett Il-es tábla részénél a víz­folyást „elbarikádozással” megszüntették, így a javítás alatt nyugodtan tudtak köz­lekedni ezen a fontos vízi- úton. A zsilip-kapu revíziója so­rán megtisztították azt a rá­rakódott, különböző szeny- nyeződésaktől, moszato'któl, csigáktól. Letisztították a már megkopott védőrétege­ket, röntgenvizsgálatokkal ellenőrizték a különböző összeillesztési helyeket, ahol szükséges volt, kicserélték a rögzítőszegecseket, majd pe­dig az egész táblát védőré­teggel vonták be, s úgy he­lyezték vissza eredeti helyé­re. A revíziót felhasználták arra is, hogy elvégezzék a vízlépcső elektromos beren­dezésének teljes rekonstruk­cióját. A hatalmas zsilipka­pukat, nemkülönben az egyéb műszaki berendezése­ket ugyanis elektromos be­rendezések, motorok segít­ségével mozgatják, s az eh­hez szükséges hálózat fel­újítása a zavartalan üzemel­tetés egyik előfeltétele. ként én is számítottam vál­tozásokra, és szerettem vol­na, ha az épület funkciója az élethez igazodhat. Tehát az átépíithetőség az iroda- szín,teken ás adott. Kialakít­hatók iitt tanszékek, szemi­náriumi helyiségek egyaránt. A második szinten irattár, repozi tórium lehetne. Az öt­száz fős tanácsterem kiváló előadótermekké alakítható a földszinten, és ugyancsak előadóterem lehet a száz­negyven fős tanácsterem. Minden megerőltetés nélkül kialakíthatók az irodaszimte- ken a 30—50 fős tantermek is. A földszinten van -kony­ha, az emeleten pedig étte­rem. — Vál'latkozna-e az át­alakítás megtervezésére? — Boldogan, hisz’ a kör­nyezete is alkalmas arra, hogy igazi egyetemi komp­lexum alakuljon itt -ki. Esetleg hozzákapcsolható a SZOT-szókház, bővíthető le­hetne a könyvtárral, és a MTESZ-székházzal. így ezek­kel közösen egy oktatási központtá tudna fejlődni. — Mennyi pénz kellene arra. hogy itt a bölcsészkar nyugodtan funkcionáljon? — Az átalakításra véle­ményem szerint úgy 50 mil­lió forint is elég volna. (A hivatalos számlák szerint — mélyéket a BÁÉV elszámolt — 130 millió forintba .került az egész épület. — A szerk.) Véleményem szerint erkölcsi elégtételt kapna a megye lakossága, ha a jövőben ez az épület az Oktatást szol­gálhatná. így fejezte be mondandó­ját az épület egykori terve­zője, Dósa Károly, és a végszóra érkezett hozzánk a Miskölcterv igazgatója, F. Tóth Géza, aki megkért, fel­tétlenül írjuk meg, a kisvál­lalat tervező kollektívája munkájával is támogatja ezt az elképzelést, és minden segítséget megad ahhoz, — erejéhez mérten —, hogy a fenti ajánlat meg is való­sulhasson. Annál is inkább, mert ők úgy tudják, hogy a megyei és a városi tanács is szimpatizál az ötlettel. B. Sz. L. — Hol, milyen nyomvona­lon haladna az új vasút? — kérdeztük. — Lényegében követné a felszámolt keskenynyomtávú vasút nyomvonalát, hiszen a cél az, hogy biztosítsa Bod­rogköz, illetve a vasút von­záskörzetében levő települé­sek gyarapodását. Terveink szerint a vasút Tiszabezdéd— Tuzsér térségéből kiágazva a tiszai közös vasúti—közúti hídon áthaladva érintené Zemplénagárd, Riese, Cigánd, Tiszacsermely, Tiszakarád, Kenézlő és Viss települése­ket, majd a bodrogi vasúti hídon áthaladva becsatlakoz­na a Szerencs—sátoraljaúj­helyi vonalba Szegilong tér­ségében. — Miért nem a régi kes­kenynyomtávú kisvasútól tervezte újjá? 1 — Vasutat mindig hosszú ‘távra tervez, illetve épít az ember. Ha már építünk, ha lesz rá pénz, akkor döntsünk a korszerűbb, a célszerűbb mellett. Ez persze nem azt jelenti, hogy a régi kisvasút hem volt jó; nagyon is jól funkcionált az; nyomós ér­vek szólnak viszont a nor­mál nyomtáv mellett. Pél­dául: megoldaná az átrakás nélküli árufuvarozást az or­szág, vagy bármelyik külföl­di ‘aliófríá'sára. Lehetővé ten­né a Bodrogközben olyan gyárak, üzemek építését, amelyek az itt termelt mező- gazdasági termékeket dolgoz­nák fel, bármely piacon jól értékesíthető minőségben. »Ezek az üzemek iparvágány­aival csatlakoznának a vasút- 3 vonalhoz, mely vasút termé­szetesen új munkahelyeket teremtene, a Bodrogköz szá­mos településén bővülne az infrastruktúra. Nem elhanya­golható az sem, hogy Záhony, Nyíregyháza, Mezőzombor, Miskolc, Budapest, Hegyes­halom és visszaútban 20—25 kilométerrel csökkenne a nemzetközi és a hazai áru- szállítás útvonala; tehát a vasút biztosítaná a tranzit és a hazai áru- és személy- szállítás átfutási idejének csökkenését, gyorsabb és fő­leg gazdaságosabb lebonyolí­tását. A megtakarított villa­mos energia, valamint a haj­tó- és kenőolaj értéke évente több millió forintra tehető. — Sokan nem hisznek ab­ban, hogy a vasút gazdasá­gos, mondván: az építés túl sokba kerül. — Nem hinni kell, ha­nem számolni, Nézzünk egy példát: ha Zemplénagárdról, vagy bármely más állomásról mondjuk 500 tonna cukorré­pát el akarunk szállítani a Szerencsi Cukorgyárba, ak­kor vasúti szállítás eseté­ben kell egy mozdony, 15— 20 vasúti teherkocsi, egy mozdonyvezető, egy-két vo­natkísérő, a mozdony mű. ködtetéséhez szükséges vil­lamos energia. Ha közúton szállítjuk ugyanezt a mennyi­séget, akkor szükséges száz öttonnás teherkocsi, ugyan, annyi gépkocsivezető és kí­sérő, valamint a tehergépko­csi üzemeltetéséhez szüksé­ges hajtóanyag és kenőolaj. Ha gépkocsival szállítunk, a nagy igénybevétel miatt ron. Engedményes bútorvásár m 1989. NOVEMBER 9-TÖL 30-IG! A BÜTORKER ÁRUHÁZBAN, Miskolc, Besenyői u. 14. és a SAJC-PARTI RAKTÁRÁRUHÁZBAN, Miskolc, Sajó u. 8. (A 3-as főútvonalon, a Sajó hiújától 50 méterre) Szekrénysorok, étkezőgarnitúrák, szekrényágyak, irodabútorok és kiegészítő bútorok nagy árengedménnyel kaphatók! j A Bútorker karácsony előtti meglepetése! j ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ 1 legyen a megyei pártbizottság épületéből? Helyére tették a zsilipkaput

Next

/
Thumbnails
Contents