Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-28 / 282. szám

1989. november 28., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Változnak-e a sebességhatárok?

Kalanovics László rendór ezredes közlekedésünk helyzetéről

Utoljára tíz, évvel ezelőtt jegyeztek fel ezerötszáznál több közúti balesetet Borsod-Abaüj-Zcmplén megyében. és most egy hónappal az év vége előtt már biztos, hogy újabb negatív rekord születik. Az idén több mint nyolevanan vesztették életüket megyénk útjain, ami tíz százalékos emelkedést jelez, ám a súlyosan megsérültek aránya 25 százalékos növekedést mutat.

Az általánosan levonható következtetések — miszerint útjainkon fokozottabban jelentkezik az agresz- szivitás, az élet minden területén érezhető zaklatottság és türelmetlenség, a kapkodás és a bizonytalankodás éppúgy, mint a kíméletlenség és részvétlenség — az MKBT legutóbbi elnökségi ülésén többeket hozzászólásra késztettek.

Ka l a n ovi cs .Lászdó rendőr ezredes, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács titkára aligha nyugtathatta meg az ülés résztvevőit. Elmondta, hogy megyénket csak Veszprém, Békés és Nógrád előzte meg még magasabb baleseti számokkal, a többi megyében a miénkhez képest csak kisebb mértékben iromlott a baleseti helyzet az előző évihez .képest. A romlás egyébként általános, néhány dunántúli megyét kivéve.

Az QKBT titkára szólt arról Is, hogy amíg az utak állapota szinte semmit sem változik évente, addig az autók számla ötven-batvan- ezerrel, vagy még ennél is többel növekszik. Az elmúlt tíz hónap alatt 40 ezer nyugati autó jött be az országba az eddig kedvezőnek

mondható magánexport révén. (Hogy a most bevezetésre kerülő adóplusz miként befolyásolja majd a vásárlói kedvet, jelenleg nem lehet megítélni.) A gondók azonban ott kezdődnék — (mondta a titkár — hogy a (kétségtelenül jó teljesítményű nyugati ‘kocsik- kiail az új tulajdonosok rendire másra megszegik a kötelező sebességhatárokat, nem tűrnek maguk'előtt egyetlen keleti márkájú kocsit sem. gyakran még rendőrségi autót sem .(Nem számít ritkaságnak a rendszám nélkül futó nyugatról behozott autó. Jónéhámyian visszaélnek átmeneti helyzetükkel és nem kapkodják el a hivatalos rendezni valókat. Vezetési stílusuk ipedlig azt mutatja; úgy hiszik az árban benne volt a nyugati vezetési kultúra is.

Mint mar annyiszor újra terítékre kerül napjainkban is a sebességű at ár ok változtatása, az igazodás a környező országokhoz, most, hogy már magas a nagyobb 'teljesítményre képes kocsik száma. ((Igazodáson magától értetődően a nyugat-európai országok szabályaihoz való igazodást értették.) Hajthassanak a magyar autósok az országutakon, lakott területeken (kívül 90—100 kilométeres sebességgel, lakott területen pedig csak ötvennel. Kalanovics László szerint inkább lefelé kellene srófolni az országúti sebességhatárokat is és azók betartá sáról gondoskodni kellene autópályán, autóúton, stb. Ez utóbbiban az OKBT titkára szerint várható változás, az autópályák műszaki és ellenőrző felszereltsége figyelmet érdemlően javul. Vo ma.tkoziik ez a hármasra is •természetesen. Finn és svéd példák bizony it ják, hogy 36—40 százalékkal kevesebb ember sérülne meg útjain-: kon, ha a sebességcsökkem- téssed foglalkozó tea-veket meg is valósítanák. Ma. ahogy a titkár fogalmazott.! „sa j n á 1 at o san tő rvénys ze rű- ein üti el a lakott területen hatvannal haladó autós a sötétben előtte felbukkanó! gyalogost, kerékpárost.” Ki serietek, számítógépes elemzések is aláhúzzák, hogy az úgynevezett tompított fény és hatvan kilométeres sebesség mellett csaknem elkerülhetetlenek az éjszakai elütésék.

Sok megoldatlan gond nehezíti ma közlekedésünk helyzetét, melyek közül ismert a járműpark elörege- dettsége, az utak rossz állapota, az úthálózat szűk át-; eresztőképessége, az infrastruktúra átlagalatti színvonala.

Új jelenség, hogy sokak számára nem okoz gondot.! jogosítvány nélkül is vezet-! nek. Jogosítvány nélkül,! mert ittasság miatt elvették tőlük. A (büntetési tarifa esetről esetre emelkedik, ám úgy látszik, még mindig! megéri: végül is előnyösebb,: minit sofőrt tartami az eltil-j tás hónapjaira, például egy! sokat mozgó maszeknak. A] hiba alighanem a „tarifa’’! körül van.

4

Nagy József

....n. ,sw... . ... . . . ....

* füégfelsUte* ** ******

'.w<xü ** *******

A ***&<& fciwhvrxt'

''*&<■ ******* <#«&**** <,$>: *8*a»>*t '•*** #*■**,«

t-wfc. •*.***»* i i JSstfc** siyöuij't, O&y&t

<&'

<*«*.. fcsv&fc* :- ;* ;< Äwnliiit *w <s?-i&K&xsttxtiin tséHl fc* s Mtv#> fcafctsi, üél\

CXóXOJÁvX' iUl H f«V* f* m>

t "

■ &$ $$»««•*.» «8P&* &#*&*&*>

' <fc* («ess* &$■ , fósyWmA? #ss^- tetftfcek«- fAi&xfix&wgtl tmit.- ví* ,- nlv&wNftsti. 'félti* WStmki

$*&>*«&< « fi* * í&pí*** ***** ***$mw

, ;<v b»UXy útoiJ&M&sm »ssxisa*

• } > t:bv»»í- hö'fKAfiwxp, •- »«fc8a*KaK $9. '

r?inix<3K a *m\*t :.y

•' - tAtíí>?A. Ö ^

fe} ni 5^5 s U „i tijemiUK *W*mHI*-«»» « <*>*• H(V»S»ÚSÍI *t*vW

d Mv5.iít 5^.

Ä

A borond szabvány, a demizson nem

Ilyenkor, november—decemberben mindig megnő a posta csomagforgalma. Csomagolási gondjainkon akart segíteni a posta, mikor forgalomba hozta három különböző méretben a címzésmintával ellátott dobozokat. (Ezekre nem kell külön papír, elég jó erősen leragasztani és átkötni. Hogy mégsem lettek igazán népszerűek, annak oka valószínűleg az áruk. A kicsi 13, a közepes 19, a nagy 23 forintba kerül. így miután aggódva azután érdeklődtünk, hogy lesz-e elegendő szabványdoboz, kiderült, hogy még sok is a készlet. Nem keresik a feladók, máshonnan szerzik be a csomagolóeszközt, sokszor még a felvevők ajánlják e kényelmesebb és drágább megoldást. Az üzletekből olcsón, vagy éppen ingyen beszerzett dobozokért a feladáskor sem kell többet fizetni, mert méretétől

függetlenül szabványosnak számít. Mint ahogyan az a bőrönd és a láda is, minden, amit géppel lehet rakodni. Nem számít viszont szabványnak — így magasabb a feladási díja — a kosár, a demizson, a kerékpár (hogy csak a leggyakoribb formákat hozzuk példának), hiszen ezek különleges rakodást igényelnek.

Aki viszont külföldre akar csomagot küldeni, jobb, ha kétszer is meggondolja. Főleg azt, hogy mit és menynyit szándékszik kijuttatni ismerősének, rokonának. Ugyanis — egy postai dolgozót idézve — tulajdonképpen semmit nem lehet küldeni. Eddig ugyan folyamatosan kapták a vámhatóságtól a listát, mit vehetnek fel, most már azt sem küldenek, pedig a régi elavult. (Azért mellékeljük olvasóink tájékoztatására.

Higgyék el, a postán sincs jobb.) A mennyiségről pedig csak annyit: jobb a kiscso- mag keretein belül maradni, így sem olcsó! Egy kikilogramm szaloncukor feladási díja 100 forint. A példát is az életből vettük. Az édességet postázó hölgynek majdnem annyiba kerül a célbajuttatás, mint maga a cukor. (Persze, ez a szaloncukortól is függ. Rövid felmérésünk alapján ugyanis a legolcsóbból 1 kiló 124 forint, de van 80 dekás is. 177-ért.)

Végezetül a minden évben elismételt, és soha meg nem hallgatott felhívás: ne hagyjuk a utolsó pillanatra a csomagok, üdvözletek feladását. Az év végi nagy rohamot ugyanis nemcsak a posta dolgozói, de küldeményeink is igen könnyeit megsínvlik!

(—k —n)

Az üzemi tragédiák megelőzéséért

A munkavállalók napról napra érzékelik, hogy a gazdálkodó szervezetek fejlesztési és fenntartási forrásai erőteljes beszűkülése miatt a munkakörülmények romlanak. A veszélyek és ártalmak újratermelődnek, ennek következtében a megyében közel hatvanezer munkavállaló dolgozik egészségre ártalmas munkakörülmények között. A mindennapi munFelhígult a magánkiskereskedelem

Évről évre növekszik azoknak a száma, akik a magánszektorban kiskereskedőként kívánnak tevékenykedni. Számadó Endréné, a K.ISOSZ megyei titkára elmondta, hogy az idén mintegy 800-an jelentették be ilyen irányú igényüket. Van akit a gyors meggazdagodni vágyás, van akit a kényszer visz a maszekok közé. Sok, munkanélkülivé lett próbálkozik az újrakezdési kölcsönből ebben a szektorban megélni. Széles skálán mozog összetételük, mérnökök, tanárok, segédmunkások jelentkeznek virágkereskedőknek, lán- gos-, vagy pecsenyesütőknek, gyűjtőkereskedőknek, bazárosoknak. A piacokon egymás hegyén-hátán állnak a sátrak, a sütödék, a városban a butikok. Választék hát van bőven, ám nem kétséges, hogy mindezzel együtt, úgymond „felhígult” a kiskereskedők tábora. Sem a régi kereskedöfamíliák, sem a vásárlók többsége nem nézi jó szemmel, hogy ma már szinte mindenki kaphat kereskedői engedélyt. De hogyan is lehet napjainkban valaki maszek kiskereskedő, megtalálják-e számításukat, s elégedettek-e a vásárlók, hiszen elsősorban az ő igényeiknek kell — minden, a kereskedelemben dolgozónak — megfelelni!?

ALAIRAS: + + +

A „törzsvásárlók” tudják, melyik lángososnál, pecsenyésnél a legfinomabb az áru, melyik virágos köti a legszebb csókrot, melyik butikban, kiskereskedésben a legudvariasabb a kiszolgálás, legjobb a választék, esetleg legmérsékeltebbek az árak. Ám sokan csalódottan harapnak a ragacsos lán- gosba, túlzsemlézett fasírozottba, mustrálják az ízléstelenül összeválogatott, s „megkomponált” virágot, vagy konfliktusba kerülnek önmagukkal, mikor megtudják, hogy ugyanazt a típusú televíziót a miskolci kiskereskedőnél 3000 forinttal drágábban vették, mintha Budapesten vásárolták volna. A kereskedődinasztiák pedig a szakma presztízséért aggódnak. Tudomásuk szerint létezik olyan kereskedői engedély, melyet három kereszttel írt alá gazdája.

„GYORSTALPALÓ” TANFOLYAM KEZDŐKNEK

A KISOSZ-ban elmondták, valóban létezik olyan gyűjtőkereskedő, aki még régebben kapott engedélyt, s valóban nem tud írni. Ám akkor még nem volt különösebben szabályozva az iskolai végzettség, s engedélye azóta is érvényes. Három éve i(!) azonban már alapfeltétel a nyolc általános elvégzé- re, s — a kereskedelmi kategóriáktól függően — szakképesités és kereskedelmi gyakorlat is szükséges az engedélyek kiadásához. Ezenkívül három hónapos „gyorstalpaló” tanfolyamot is el kell végezniük a vállalkozóknak, ahol szakmai, társadalombiztosítási, adózási, könyvvezetési ismereteket oktatnak. Ám azt például nem tanítják,

hogyan kell mondjuk lángost sütni. Ezt mindenki maga „kísérletezi” ki, a saját (no és a vásárló) rovására. Egyedül a virágkereskedőknek kötelező a virágkötészeti tanfolyam. Ám a jövőben érvénybe lépő egységes vállalkozói törvény szerint már semmilyen megkötés nem lesz. Akinek pénze van, vállalkozhat. Ily módon akarják a magántőkét bevonni a kereskedelembe.

A SIKERES VÄLLALKOZÖ NEM TEGNAP KEZDETT

Sok — gyorsan meggazdagodni vágyó — vállalkozót hamarosan sorozatos csalódások érnek. Mint megtudtuk, egy évben átlagosan 300-an adják visz- sza engedélyüket. Nagy a rezsi, az adó, a társadalombiztosítás. A KISOSZ számításai szerint a kereskedőnek 100 forintból 20 marad tisztán, a különböző levonások után. Bár szabad árakkal dolgoznak, azok nem emelhetők a csillagos égig, arányos ár kialakítására kell törekedniük, beépítve azokba a költségeiket, igazodva a többi kereskedő áraihoz, s nem utolsósorban a kereslet-kínálat piaci alapelvéhez. Árnyilvántartást kell vezetniük, amit a felügyeleti szervek rendszeresen ellenőriznek. A befektetett pénzük esetleg csak hosszú évek múlva térül meg. Általában a sikeres vállalkozók nem tegnap kezdtek, 10—15 éve dolgoznak szívósan, napi 12—(14 órát is. S mint azt a megyei titkár elmondta, egyre inkább csökken a fizetőképes kereslet, s sokuk léte bizonytalan. A szektorsemlegesség csak papiron létezik, sok lebontásra ítélt magánpavilonnak nem biztosítanak új helyet, lehetőséget. A munka nélkül maradt magánkereskedőknek ráadásul még munkanélküli segély sem jár.

Nos, hát ez az érem másik oldala. Bárki kipróbálhatja.

Kovács .1.

ka során a szakszervezetek már eddig is szakmailag felkészült, gyakorlott munka- védelmi szakemberekkel segítették feladataik ellátásában az alapszervezeteket, eljártak a tagság érdekében, a gondokat ismerték, jelezték. Az utóbbi időben azonban a napról napra nehezedő megélhetési gondok miatt a dolgozók figyelme és érdek- képviseleti szerveik tevékenysége az ár-, bér és foglalkoztatáspolitikai kérdésekre irányult.

A kialakult helyzetet, a romló munkakörülményeket az üzemi balesetek emelkedő száma is jelzi. Ez év november 10-éig megyénkben 27 halálos foglalkozási baleset következett be, melyből 23 üzemi, 3 úti és egy egyéb kategóriába sorolt. 1988. év hasonló időszakában 18 halálos foglalkozási baleset következett be, melyből kettő úton történt. Addig, míg egy dolgozótársunk is megsérül, vagy meghal, nem lehetünk nyugodtak, mert minden baleset családok tragédiáját hordozza magában, ami miatt gyermekek nőnek fel apa, vagy anya

nélkül. Ebben az évben 27 elhalálozott 18 kiskorú gyermeket hagyott maga után árván.

Fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy az év végi kampánymunkák során kapjon a munkavédelem fontossága megfelelő figyelmet, mivel az időjárás még rosszabbra fordulhat, jönnek a havas, ködös, csúszós utak, amik a közúton és a vállalati belső utakon is nagyon sok veszélyt rejtenek magukban. Javasoljuk, hogy a szakszervezeti testületek vizsgálják meg az üzemi halálos balesetek 1989. évi növekedésének okait: a munkakörülmények több éve tartó rom- jó tendenciáját, és szükség szerint kezdeményezzék a gazdasági vezetés intézkedését.

Igényeljék a szakszervezeti munkavédelmi szakemberek segítségét, szolgáltatásait az üzemi balesetek megelőzésében és kivizsgálásában, a balesetet szenvedett dolgozók kárigénye érvényesítésében.

Varga Sándor

SZRKT munkavédelmi főellenör

Kiállítás Szendrőn

Iára. Ezekből az épületekből egyre kevesebb van, pedig valamikor ezek határozták meg kisebb — de a vidék kulturális életében szerepet játszó helységeink arcát.

A szendrői meghívó a Bódva-völgyi Képzőművészeti Alkotókor tagjainak munkáiból rendezett kiállításra invitál.

A kiállítás holnap, fél 4- kor nyílik, az alkotókor munkáihoz, tevékenységéhez pedig Bartók Lajos tanácselnök fűz a kiállítás megnyitását jelentő szavakat.

Szép kis parasztbarokk épület körvonalait nyomták a szendrői Pedagógus Galéria meghívójának cimoldaAkinek pénze van, vállalkozhat