Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-27 / 281. szám
1989. november 27., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 n jog a fontosabb, nem a kötelesség? Emődi cigánykérdések Nemreg adtunk hirt a megyei koordinációs bizottság üléséről, mely a megyénkben élő cigánylakosság helyzetével foglalkozott. Az Emődi Nagyközségi Tanács is — három év után újra — napirendjére tűzte ezt a kérdést. Akkor, 1986- ban a cigánylakosság helyzetének javítása érdekében elfogadtak egy intézkedési tervet, melynek eredményei azonban differenciáltan jelentkeznek. A fejlődés üteme nem kielégítő, s egyes régebbi, továbbélő problémák mellett újak is jelentkeznek. A lakosság ugyanakkor egyre türelmetlenebbül reagál a cigányság egy részére továbbra is jellemző negatív jelenségekre. Hogy a véleményük az elmúlt idő folyamán sem sokat változott, az elsősorban az állandó vrob- lémát jelentő cigánycsaládoknak köszönhető. Ezekben a családokban a gyerekek és felnőttek egyaránt gondot okoznak. Jellemző a munkakerülés, a szabálysértés, nem gondoskodnak családjukról stb. Rosszallást vált ki maga az a tény, hogy a munkaképes cigánylakosságnak mindössze 42 százaléka van állandó munkaviszonyban, s köztük is elenyésző a szakmunkások száma. Kevés kivételtől eltekintve munkavégzésükben rendszeresség nem tapasztalható. Elsődleges szempont ugyanis, hogy meglegyen a családi pótlékra jogosító bedolgozott napok száma, a hónap többi napján már elkerülik a munkahelyei. Az iskolázottság némileg javult ugyan, de a, nyolc általánossal, vagy ennél magasabb végzettséggel csupán 18 százalékuk rendelkezik. Körükben egyre nő a nagycsaládok száma, s így növekszik a lakásigényük is. Az új jogszabály a hitel igénybevételét egy éves folyamatos munkaviszonyhoz köti, a gyakori munkahely- változtatás miatt azonban e feltételnek sokan nem tudnak megfelelni. Bár a tanács mellett több más szerv is igyekszik e réteg beilleszkedését segíteni, sokszor tapasztalnak részükről türelmetlenséget, elégedetlenséget. Megállapításuk szerint a cigányság inkább a jogait kívánja érvényesíteni, mint a kötelességeit teljesíteni. Ez különösen a segélyezések során nyilvánul meg. (Rendszeres szociális segélyt 5 fő, rendkívülit 16 fő kapott. Rendkívüli nevelési segélyben 41 gyermek részesült, rendkívüli gyámügyi segélyt pedig 130 esetben utaltak ki. A településen összesen 254 cigány származású ember él 64 családban.) Mint az adatokból is kitűnik, számarányukhoz képest sokat kell foglalkozniuk a cigánylakossággal. Most három fontos feladatot tűzött maga elé az emődi tanács. Először is létre kell hozni a településen a cigány önkormányzatot. Itt nagyon fontosak a személyi feltételek, a megfelelő vezető megválasztása, aki képes a cigányság érdekeit képviselni. Másik fontos feladatuk, hogy a szociális segélyek elbírálásakor fokozottan ügyeljenek annak jogosságára, azokat kell előtérbe helyezni, akik önhibájukon kívül szorulnak rá. Harmadszor pedig: nagy figyelmet kell szentelni a legifjabb generációknak, óvodai, iskolai nevelésüknek, a differenciált foglalkozásnak. —k —n Zsólyomka. Még az újhelyiek közül sem jut mindenkinek azonnal eszébe, hogy mit is takar ez a szó. Azt pedig még kevesebben tudják, miért érdemes róla beszélni. Hiszen a Zsólyom- ka csak egy apró patak, s igy nevezik a medre melleti területet is. Megtalálni sem nehéz, csak a magoshegyi sípályára kell elindulni. s utunk máris arra vezet. Aki már járt a Sátoraljaújhely határában levő Magoshegyen, tudja, nem túlzás, ha festőinek nevezzük a tájat. Sajnos a zsólyomkai házak nem illenek bele az összképbe. Erősen leromlotl állapotban vannak, egy helybeli szerint életveszélyesek. Az út hegyhez méltóan meredek, esős, havas időben nem szívesen mennék arra. Ott vannak azonban a borpincék. A kis házakban faragott bútorokkal, a vastag penészű pincékben két-három éves hegyaljai borral. A pincesor két oldalát a Zsólyomka választja ketté. Ezekről a borházakról kelt szárnyra a hír: az idegenforgalom szolgálatába állítják őket. A turisták az előtérben sütött szalonna, vagy rablóhús után a gazda által termelt, még pincehideg borokat kortyolgathatnák. Az ötlet igen jónak tűnik, csak éppen eredetét nem sikerült felkutatnunk. Sem a tanács, sem a gazdák nem tudnak semmit. Érdeklődésünk, és persze Boda Pali bácsi (dr. Boda Pál, a város díszpolgára) mégis eljuttatott minket egy pincébe. Dr. Rákos Rezső, a tulajdonos szerint, a leghosszabb a soron. Régen még laktak a kis házban, a zsúfolt szobácskábán emberek születtek. Az ötszáz éves falak között most már Igazi télen meg ilyen szép 0 Zsólyomka Egy pincesor, mely új életre kelhet a borászat és a borász az úr. A pence, mely a házzal egyidős, igen praktikus építmény. Meredek lépcsőjén, s félembernyi bevezető boltozata alatt ugyanis csak a józan ember tud közlekedni. A pince vendége így igencsak meggondolja, hogy mennyit fogyasszon a szívesen kínált ízletes borokból. Mert választék az van bőven. Müveitől kezdve, 1986-os évjáratú, aszúszínű borig kóstolgathat a vállalkozó kedvű látogató. Az édesszájúakat szintén saját készítésű diópálinka („Végy 41 darab diót...”) várja, de van — számomra — megjegyezhetetlen névvel egy keserédes ital is. Aki kóstolgatni akar, az poharával végigtiszteleghet a hordók sora előtt, a baráti társaságot viszont egy félhomályos beugró várja kő ülőpadkával, középen kő- asztallal. Valamikor, az építés idején huszita kápolna volt. Most kissé profán módon Bacchus kápolnájának nevezhetnénk. Míg mindezt végigjárjuk, két idős — mégis, a szó legjobb értelmében vett örökifjú — házigazdánk kedves-kiadós adomákkal szórakoztat minket. A pince falát vastagon borító penész pedig, mikor némi vívódás után mégiscsak megérintjük, oly lágyan, és bolyhosan simul kezünkhöz, mint egy kisliba. Tudjuk jól, számtalan, ilyen pince található a Heg.valján. de ez még nem lehet oka, hogy ezekről elfeledkezzünk, veszendőbe menjen egy remek ötlet. Az itt megállóknak nemcsak ételt, italt, hanem egyedi élményt is nyújthatnának a megnyitott borházak. Talán egyszer valakinek eszébe jut, hogy régen itt kádfürdős szálloda is működött, melynek udvarán most csak a bentlakó család néhány tyúkja kapirgál. Talán egy vállalkozó kedvű zempléni felvállalja ezt az ötletet, s megtalálja a megoldást, mely a gazdáknak, s a vendégeknek is megfelel. Talán van ilyen ember, s olvassa ezt a cikket. (csörnök) Fotó: Fojtán L. mm A VASVILL KERESKEDELMI VÄLLALAT BORSOD MEGYEI KIRENDELTSÉGE felvesz férfi müszakicikk-cladót, legalább 5 éves szakmai gyakorlattal Jelentkezés helye: Miskolc, Uitz Béla utca 7. sz., mintabolt A SZERENCSI AUTÓJAVÍTÓ KISVÁLLALAT SORON KÍVÜL VÁLLALJA Nysa 522 autóbusz és Nysa 522 Towos (vcgycshasználatú), továbbá Barkas, 5 személyes, vegyeshasználatú és 8 személyes személygépkocsi karosszériacserés JAVÍTÁSÁT és felújítását Címünk: Szerencs, Gyár u. 11. Telefon: 41 31-022, 31-490 FIGYELEM! Üdülő eladó HAJDÚSZOBOSZLÓN (Gázláng u. 20.) Irányár: 3 millió Ft AZ INGATLAN JELLEMZŐI: 0 3 szoba-összkomfort és melléképület 0 a strandfürdőhöz közel van 0 az üdülő ez évben teljes felújításra került ÉRDEKLŐDNI LEHET: Az üdülő gondnokánál, Bíró Lászlónénál, lakás: Hajdúszoboszló, Ék út 5. telefon: (52) 62-450 Továbbá a tulajdonos Lenin Mgtsz, Szerencs, központi irodájában, dr. Forrai Miklós általános elnökhelyettesnél Cím: 3900 Szerencs, Rákóczi út 16. Telefon: (41) 31-013, 31-522, 31-551 Telex: 62-711 Telefax: (41) 31-554 Az Egyesített Szociális és Egészségügyi intézmény, Szerencs, Lenin u. 10. sz. azonnali belépéssel felvételre keres fizikai állománycsoportú szakképzett ápolónőket, valamint érettségivel rendelkezőket, betanított ápolónői munkakörbe. Jelentkezni lehet a szociális otthon vezetőjénél. A munkakörrel kapcsolatos felvilágosítást a 31-651- es telefonszámon adunk. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató vállalat központja felvételre keres gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót. Jelentkezni lehet személyesen a kereskedelmi főosztály vezetőjénél. Telefon: 87-212. A Bükkvidéki vendéglátó Rt. felvételre keres Tisza cipőboltjába cipészt. Jelentkezés: Miskolc, Zsolcai kapu 1. szám alatt, a vezetőnél. Az Interglob Szállítmányozási és Kereskedelmi Vállalat miskolci üzemegysége, Miskolc, Szeles u. 69. szám, azonnali belépéssel felvesz 1 fő, pénzügyi ismeretekkel rendelkező, gépírni tudó pénzügyi adminisztrátort (közgazdasági szakközépiskolai végzettséggel). Jelentkezni lehet Veres Ferencné gazdasági igazgatóhelyettesnél. Nyugatnémet és holland importból származó HASZNÁLT VEGYES RUHANEMŰK különféle eredeti csomagolásban, kis és nagy tételben ELADÓK, viszonteladóknak is. Érdeklődni lehet: Bárdos Sándor hálózatszervezőnél, a 185-0232, 185-0298, 185-0406 telefonszámon MISKOLC — És mondja csak leikecském, maga mit szól ezekhez a tüntető disznókhoz? — No-no, örzse nénnye, így mégsem illő beszélni senkiről, hiszen demokrácia van! — A disznóknak is? Mert én azokról beszélek, ha így jobban érti, a sertésekről. Mert nemrég ő.k tüntettek, vagy sztrájkoltak, vagy mi a nehézséget míveltek Csongrádban. Olvashatta, meg láthatta maga is, no! — Ja! — Ugye! Mentek a gazdájukkal a tanács elé, mert valamit sérelmeztek. Csak nem tudom, minő táblát vittek magukkal. Fényképet, feliratot, mert ugye ilyesmit szokás ... — A disznók? — Dehogy a disznók! A gazdájuk. Meg aki velük tartott. Mentek a magas hivatalba, pedig talán fogadónap sem volt. Azokat a disznókat persze nem érdekelte ... Szóltam is rögtön az apjukomnak, ugyan nézzen utána, rendben van-e a mi ólunk tájékán minden. A mi disznaink- nál, nehogy azok is beállítsanak a konyhába épp nagymosáskor. Rendben van-e a fűtés, világítás, élelem, miegymás. Dehát, ha kinyitom az ólajtót világos van, ha becsukom, akkor meleg, tehát a fűtés is meglenne. Kis élelem is akad. Csak meg kell várni, amíg a téesz betakarítja a kukoricatábláját, onnan aztán szedhetjük a maradékot mázsaszám, többet vihetünk a padlásra, mint a téesz. Dehát ugye a gépek ilyenek. Meg a népek. Jól van ez így ... — Azt mondja meg inkább örzse nénnye, hogy amióta beszélgetünk, miért tartja féloldalt a fejét, miért, van az egyik szeme fortélyosan betakarva a be- liner kendővel .. ■ — Hát.. ■ nagyon jó, puha meg meleg ez a beli- ner! Még a szegény nagyBeszélgetünk szülémé volt, ő meg az egyik vásáron, várjon csak melyiken is kapta még gyereklány korában, persze, akkor már csapták neki a szelet, mert tudja ... — Hagyja már az ánti- világot örzse nénnye! Mi takargatni valója van magának? Mit takar az ánti- világból maradt békebeli kendövei?! — No jó, ha már ilyen kiváncsi, megmondom. A haladásom az oka ... — Rossz irányba haladt? — Így is lehetne mondani. De nem így gondoltam, hanem úgy, hogy én mindig is haladó szellemű voltam, amolyan ... várjon csak ... Romospista. — Micsoda? Ja! Reformista? — No, az-az! Olvasom itt az újság jókban is a visszahívást. Mármint azt, hogy bárkit vissza lehet hívni. Ha úgy véljük, hogy nem ott a helye. Mondom is a szomszéd Borisnak, hogy te Borcsa, én ezt kipróbálom. — És kit hívott vissza? — Az apjukomot. A kocsmából. — Hm ... Hát azóta kell takargatni a félszemét... — Az orvos azt mondta, hogy nyolc napon belül gyógyul. Kiszámoltam, hogy az pont jó lesz. Nyolc napig el tudok sertepertélni a lakásban, meg az udvaron sötétedéskor, hogy ne lássanak meg a szomszédok, mert azok rögtön mindenféléket kitalálnak, hogy mitől is keletkezett a félszemem körül ez az izé, meg csúfolódnak, az ember meg ezeket restelli. Nyolc nap után viszont úgyis el kell mennem a templomba, hogy meggyónjam, megbánjam amit kell. Bár ami a megbánást illeti... az nehezen m enne ... — Miről van, szó, ne csi- gázzon már! — Az apjukom sohasem volt haladó ember, mindig is inkább maradi, nem értékelte ezt a visszahívást sem ... Nekem meg, van egy nyújtófám. Hej, régen, de tudtam használni! De sok dolgom volt vele! — Annyi tésztát gyúrt? — Néha azt is ... De még hosszú távon is bevált. Egyszer az apjukom már igen hosszú távon járt a konyhaajtótól, már éppen készült a kút mögé bújni, amikor az én nyújtófámat utána suhintottam, de oly szerencsésen, hogy éppen a gerincét találta el. Rögtön összegörnyedt, négykézláb jött be a konyhába, a macskánk meg azt hitte, hogy a szomszédék komondora és ijedtében nekiug- rott az ablaknak. Azóta van ott a hólyagpapír ... Az apjukomat meg a csontkovács igazította helyre. Aztán persze én is megsimogattam. Azok a szép, régi békebeli idők ... — Az apjukom egyébként hol van? — Hol-hol... Az a jó nyújtófám még most is megvan. Megvolt. Amikor az apjukom a visszahívásra válaszolt, hát én a nyújtófámmal válaszoltam, mint azokban a szép, régi békebeli időben. Szinte magától került a kezembe. Volt min ámulnia az öregemnek. Mondta is rögtön, amíg szólni tudott, hogy himnye Bözsikém, hát te semmit sem változtál. Nem mondom, jól esett nekem az ilyen elismerés. — És most mi van? — Hát apjukomnak még sokáig kell a lakásban maradnia. A budira is csak sötétedés után mer kimenni. A férfi ember, ugye mégiscsak jobban restelli az ilyesmit. Mármint a nyolc napon túl gyógyulót. No, Isten áldja! Sietek haza ezzel a jó erős, új nyújtófával, mert a régi valahogy mégis eltörött.. . Priska Tibor
