Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

1989. november 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 sport Claude Pennies, egy párizsi ikölviáinos, Rosny-souis-Bois polgármestere ikövetal.te Ro­mánia kizárását a jövő évi. olaszországi labdarúgó világ- bajnoki döntőből. Kijelenté­sét azzal iindofcoilla, hogy szerinte Romániában elnyo­más uralkodik, a helyzet drámai. A polgár,mester úgy véti, egy ilyen szigorú in­tézkedés Mhíviná a román lalkosság figyelmét arra, hogy a világ tiltakozik a Ceausescu-diiktatúra ellen. • Levelet kaptunk Taktaharkányból. Feladója kéri, tekintsünk el nevének közlé­sétől. Indokot nem említ, ezért nem is na­gyon értjük kívánságát — ennek ellenére tiszteletben tartjuk. Végső soron korántsem a személy a lényeges, sokkal inkább a le­írtak tarthatnak közérdeklődésre számot. A település ez idáig nem mozgalmas sportéletéről volt nevezetes, a hétközi ren­dezvény viszont azt jelzi, valami megmoc­cant a községben. Akadtak néhányan, akik felismerték a kialakult helyzet tarthatat­lanságát, s összefogtak. Felnőtt férfi kosár­labdacsapatot hoztak össze. iNem volt egy­szerű a feladat, ám rábeszéléssel, kérle- léssel siker koronázta az erőfeszítéseket. S ha már lett csapat, legyen felmérés, be­mutatkozás is! Szerdára meghívták Sze­rencs legénységét, s az eseményre megtelt érdeklődőkkel a harkányi általános iskola tornaterme. Esetükben aligha fontos a számszerű eredmény, sokkal inkább üdvöz­lendő maga a tény, hogy kialakulóban van egy amatőr csapat, amelynek tagjai jól ér­zik egymással magukat, s megtették a kez­deti lépéseket annak érdekében, hogy ki­lépjenek a félhomályból. Egy szakmabeli edző mondta: 2—3 jól képzett játékossal megerősítve, akár az NB ll-ben is kipró­bálhatnák magukat. Nem tudjuk, meddig él, létezik a takta- harkányi kosárlabdacsapat. Arról sincs ér­tesülésünk, milyen rendszerességgel lépnek pályára. Mindez korántsem perdöntő. A lényeg a kezdeményezés, az ötlet megvaló­sítása, amely tanú jele annak: lelkes, ki­tartó és szorgalmas munkával is képes le­het „csodára” az ember. A folytatás? Bí­zunk abban, nem fellángolásról van szó. ® Stankóczi Józsefné (Miskolc, Stadion u. 37.) érdekes jelenséget feszeget levelé­ben. Sorai a következő alaphelyzetet vázol­ják fel: egyik-másik klub vezetőiben túl­teng az ambíció, csak sajnálatos módon ezt nem a sportolók és egyesületi dolgozók, fő­képpen pedig nem a szurkolók érdekében mozgósítják. Akadnak, akik az elnökségi tagságukat messzemenően saját karrierjük egyengetésére használják, s bizony, még attól sem riadnak vissza, hogy egymás szennyesét a nyilvánosság elé tárják. El­mesél egy érzékletes példát, az eset a sze­me láttára zajlott le. Eltekintünk a teljes részletezéstől, mindössze annyit jegyzünk meg, hogy a létesítményvezető és a mű­vezető „párbeszédének” érdeklődő közön­sége is volt, akik tanácstalanul figyelték a történteket. A vezetők marták egymást, mint a farkasok, néhány nap alatt pletyka árasztotta el a klubot. Az összezörrenés vége békekötés lett, ma pedig már fegyel­mi vétségnek számít, ha valaki említi. Olvasónk kifogásolja egyik-másik vezető hozzáállását saját munkájához. Szerinte a felelős posztokat betöltők szeme előtt egyet­len cél lebeghet: a sport, a klub népsze­rűsítése, az élsportolók feltételeinek javí­tása, a szurkolókkal való megfelelő, gyü­mölcsöző kapcsolat kiépítése. Való igaz: az egyesületet mindenkori vezetői után (is) ítélik meg. Cseppet sem szerencsés, ha túl­ságosan előtérbe nyomulnak, igyekeznek learatni a babérokat, ráadásul viselkedé­sükkel sem vívnak ki osztatlan tiszteletet. Mostanság kizárólag azoknak az irányító embereknek van hitelük, akik képesek fe­lülemelkedni az önös érdekeken, minden cselekedetüket a sport féltése hatja át, s versenyzőik, csapataik miatt szállnak eset­leg „szorítóba”. Remélhető, hogy előbb- utóbb mindenhol (?) az ilyen adottságok­kal rendelkezők veszik kézbe a kormányt. 9 A héten fordulót rendeztek a labdarú­gó Magyar Kupában. Az állva maradt 16 „kiscsapat” mellé sorakozott fel a 16 élvo­nalbeli „nagycsapat”. Az alacsonyabb osz­tályokban szereplők természetesen fokozott becsvággyal, harci kedvvel készültek, meg akarták mutatni, mit érnek. Az „eredmény” ismert: négy NB I-es gárda mondott búcsút a folytatásnak, s bi­zonyára sokan örülnek, hogy többek kö­zött a Mádi Bányász is az „oroszlánölő” szerepét játszotta. De nem sok hiányzott a vaskos meglepetéshez Sajóbábonyban és Miskolcon, a népkerti sporttelepen sem, ahol a pillanatnyilag legjobb i(?) hazai együttes vendégszerepeit. Elmosódtak a kü­lönbségek, s mindez magyarázat, miért tart ott a honi futball, hogy a szurkolók lassan teljesen elfordulnak a pályák látogatásától. Leninvárosban alkalmunk volt néhány mondatot váltani az egykor Miskolcon mű­ködő Temesvári Miklóssal. Az DVSC veze­tő edzője nem volt elragadtatva saját együttesének teljesítményétől, tömören így summázta véleményét: „— Mindegy, hogy NB I., vagy NB III., egyforma a játék.” Nagy bajt takar a megállapítása, hiszen még egy évtizeddel ezelőtt is magabizto­san utazhattak kupamérkőzésre alacso­nyabb osztályú ellenfeleikhez az élvonal­ban szereplők. Akadtak akkor is meglepe­tések, de csak elvétve. A legjobb 18 közé nem túl gyakran került be négy „kiscsa­pat”. Az igazi különbséget azonban a mu­tatott játék jelezte. Az NB I-esek a fut­ball legtöbb elemében felülmúlták vetély- társaikat, s erejükből arra is futotta, hogy szórakoztassák a közönséget. Mára mindez eltűnt, a szerdai események pedig végkép­pen szétoszlatták a mítoszt. A legjobbak nem tudnak többet a labdarúgás tudomá­nyából, mint a második, harmadik vagy negyedik vonalban szereplők! Csak többet vannak a pályán (hogy megfelelően gya­korolnak-e, ítélje meg bárki...); jóval na­gyobb gázsiért lötyögik végig a 90 perce­ket; profiknak nevezik őket. A kiváltsá­gok jogos voltát persze igazolni illenék, er­re azonban az N1B I-esek sorozatban kép­telenek. Egyformát, abszolút korszerűtlent játszik a legtöbb csapat, s hogy mikor mozdul el jó irányba a kátyúba rekedt szekér — jósolni sem lehet. Tény: a szer­dai kupaforduló egy újabb szegénységi bi­zonyítványt állított ki az élvonalban sze­replőkről. Ki tartja számon, hányadik al­kalommal?... Doros László Fotó: Juhász Idényzárás az NB ll-ben Őszi csattanó: 2x3 pont? A labdarúgás második vonalában vasárnap véget ér az őszi idény. A DVTK hazai környezetben búcsúzik szurkolói­tól, ellenfele az újonc Salgótarjáni Síküveggyár csapata lesz. A Kazincbarcikai Vegyész gárdája Bajára látogat. A barcikalaik háza táján nyugalom és csend a jellem­ző. A itársaság ,az (elmúlt va­sárnap szépségdíjas mérkő­zésen (mindkét felet dicsé­ret lililgtte teljesítményéért!) győzte He a ilis.taive.zető Sze­ged SC-1, s a ibakiasszírozoitt három ponttal véglegessé vélt az őszi második helye­zés. Ez a remeik menetelés önmagáért beszél, s dicséri a szakmai munkát, a fuitbal- 'liistálk hozzáállását, a iszaik- osztály és az egyesület irá­nyítóinak tevékenységét. A KYSE nagyot lépett előre tavalyi önmagáihoz képest, s ez itaizitató a jövőre ..nézve. — Szeretnénk szépen be­fejezni az őszt — mondta Varga Zoltán vezető edző. — Tudjuk, hogy a Baja első­sorban otthonában veszélyes, ráadásul nem is áll túl jól a táblázaton, de bízunk sa­ját erőnkben. A szakvezető elmondta, hogy Sztaihomra ezúttal sem számíthat, a sepr egetönek pihenőit írt telő az orvos — térdpanaszai .miatt. Az ösz- iszeáMításban lényeges válto­zás nem képzelhető el, s a vegyészek minimálisan egy .ponttal a ‘tarsolyukban, sze­melnének ihazatémi .Bajáról. Ez természetesen nem je­lenti azt, hogy lemondaná­nak a teljes sikerről, ugyan­is a mai KVSE mindig és imiimdenüt.t a győzelem igé­nyével lép pályáira. * A DVTK sokáig csakbo-sz- szantotta híveit. Aztán a hajrára nagyon beindult a gépezet: .nyertek Nyíregyhá­zán, jobbnak bizonyultak a Mietrtpondnáil és legutóbb az újonc Szegedi Dózsa ottho­nában is hárompontos siker koronázta erőfeszítéseiket. lE# a kilenc pont nagyot lendített a ,piros-fehérek iszékeném, amely kijutni tű­nik a kátyúból. H.a a Sal­gótarjáni Síküveggyár ellen sem maradna el a győzelem, akkor valóban fellélegezhet­nek (Diósgyőrött, ;s nyugod­tan várhatják .a tavaszi fel­készülés kezdetét. — Nem becsülhetjük le a tarjániaikat — mondta Pa- licskó Tibor, ia (DVTK vezető edzője. — Jó erőkből álló gárda, érzésem szerint a nógrádiaknál minden értékes összetevőt a Síküveggyárnál csoportosítottak. Értek már el figyelmet érdemlő ered­ményt, két hete például a BVSC otthonában szerezték meg a három pontot. Hodur- ra és Köllnre figyelni kell, veszélyes csatárok. Termé­szetesen győzelemmel aka­runk zárni, a nehéz talaj, a fagyos pálya azonban ko­moly akadályt jelenthet, hi­szen nem tudni, mikor mer­re pattan a labda. A szakvezető azt is hozzá­tette : aligha változtat a leg­utóbbi kezdő tizenegyen. Baján Vad, Diósgyőrött Mester bíráskodik a vasár­nap 13 óraikor kezdődő ösz- szeesapás okon. A forduló további mérkő­zései: Szolnoki MÁV MTE— Szegedi Dózsa. Szarvas—D. Kinizsi. Kecskemét—Mező­túr. Eger SE—Metripond. DMTE—BVSC. Szeged SC— Nyíregyháza. * A labdarúgás első vona­lában a hét Végén lejátsszák •a tavaszról előrehozott első fordulót. A párosítás: Tata­bánya—Ű. Dózsa. ,Bp. Hon­véd—Csepel. Pécsi MSC— Váci Izzó. Veszprémi SE— Videoton. Vasas—DVSC. Rá­ba BTO—Siófok (szombaton). MTK-VIM—Ferencváros. Ha­ladási—Békéscsaba (vasár­nap). Megkérdeztük... Telt ház az ökölvívá-rangadán? — Visszalépett a KVSE és a Mád — Szakszövetségi választások O Ma rendezik meg a miskolci városi sport- csarnokban a Borsodi Bá­nyász—Paksi SE első osztá­lyú bajnoki ökölvívó-mérkő­zést. Az előkészületekről Barta Gábort, a sajószent- péteriek ügyvezető elnökét kérdeztük: — Kicsit fejbekólintott minket a csapat kecskeméti veresége. Ezért a paksiak el­len megkettőzött szorgalom­mal készültek a fiúk. Tisztá­ban vannak vele ugyanis, hogy egy esetleges újabb fi­askó a bajnoki címükbe ke­rülhet. Kisebb sérülések aka­dályozták a munkát — Isa- szegi és Szőke „betegeske­dett” —, de remélem, végül valamennyien Takács Gábor vezető edző rendelkezésére állnak. A színfalak mögött folyik a szokásos taktikázás, így nem ismertethetem, hogy a súlycsoportokban kiket lát­hat a közönség. Egyébként telt házat, legkevesebb 2000 nézőt várunk! O Egymás után alakul­nak újjá a Borsod me­gyei sportági szakszövetsé­gek. Megkérdeztük Czapák Lászlótól, a Sportszövetségi és Rendezvényiroda vezető­jétől: hogyan alakul a to­vábbi menetrend? — November 29-én, szer­dán 15 órától kerül sor az ökölvívó-, 17 órától pedig a kézilabda-szövetség küldött- közgyűlésére. December 2- án, 9 órától a sakkozók vá­lasztanak, december 18-án, 16 órától pedig az atléták zárják a sort. Januárban is lesznek tisztújító tanácsko­zások, az időpontok még nem ismeretesek. O Már beszámoltunk ró­la, hogy december 2- án és 3-án rendezik meg a Miskolc Város Nagydíjáért elnevezésű teremlabdarúgó- tornát. Kilenc együttest, köz­te a Mádi Bányászt hívták meg a városi labdarúgó- szövetség vezetői. Időközben napvilágot látott a Magyar Kupa sorsolása, melyből ki­derül. hogy a módiaknak de­cember 3-án Pécsre kell utazniuk. Megkérdeztük Bod­nár Istvántól, a versenybi­zottság titkárától: mit tesz­nek a kialakult helyzetben? — A sorsolás „kézhezvé­tele” után azonnal felvettem a kapcsolatot a médiákkal, név szerint Fekete László edzővel, aki bejelentette visszalépésüket. Tegnap újabb váratlan meglepetés­ben volt részünk, hiszen a Kazincbarcikai Vegyész is lemondta a szereplést. Ezért a csoportok beosztását átala­kítottuk és felkértük a Mis­kolci Honvéd gárdáját is. A mezőny tehát így fest, A cso­port: Lokomotiva Kosice (csehszlovák), DVTK, Bor­sodi Bányász, Miskolci Hon­véd. B csoport: Rzesow (len­gyel), Druzstevna Start (csehszlovák), Ózdi Kohász, Borsodi Építők Volán. A tor­na menetrendjét, időbeosz­tását átdolgozzuk, és a hét elején közöljük a csapatok­kal. O .Szeptember 1-től Zom- bori Ferenc tölti be a Szikszói Városi Tanács V. B. ifjúsági és sportfőelőadói munkakörét. Megkérdeztük: milyen elképzelésekkel lá­tott munkához? — Azzal a feladattal bíz­tak meg, hogy koordináljam a versenysporttal, a testne­veléssel, az ifjúságpolitiká­val, a szabadidős sporttal foglalkozók tevékenységét, részükre nyújtsak segítséget, vegyem ki a részem a szer­vezésből, ötletekkel jelent­kezzem és így tovább. Egy olyan kisvárosban, mint Szikszó, szükség is van erre a munkára. A Szikszói SE- nek jelenleg csak labdarúgó- szakosztálya van, az elkö­vetkezendő hetekben, hóna­pokban szeretnénk asztali- tenisz-, természetbarát-, at­létikai, sakk- és kézilabda­szakosztályt és életre hívni. Kívánatos, hogy a klub szo­ros kapcsolatot tartson fenn az általános iskolával és a gimnáziummal, mint az után­pótlás-nevelés bázisaival. Ami a tömegsportot illeti: szeretnénk, ha a szikszói üzemek, vállalatok dolgozói mellett bekapcsolódnának a vérkeringésbe például Hom- rogd. Aszaló, Alsóvadász és Felsővadász, továbbá Selyeb lakosai is. Legutóbb, a vá­rosi kispályás versenyen hat együttes vett részt, a legkö­zelebbi tornán — jó szerve­ző- és előkészítő munkával — akár ennek a háromszo­rosára is duzzadhat a me­zőny. A focinál maradva: a szikszóiak jelenleg az encsi (körzeti első osztályban har­colnak a pontokért, a cél mindenképpen a megyei II. osztály, örvendetes, hogy hamarosan javulnak a város tárgyi feltételei, már elkez­dődtek a tornacsarnok épí­tési munkálatai. Néhány gon­dolat a személyi feltételek­ről : a Szikszói SE-nek fize­tett edzők alkalmazására most még nem futja, ezért a testnevelő tanárokkal kell „szövetkezni” ... Még annyit, hogy az ünnepek idejére asz­talitenisz- és sakktoborzót hirdetünk, felhívásunkat el­küldjük az iskolákba, a mun­kahelyekre. Várható az is, hogy a klub neve Szikszói Természetbarát SE-re válto­zik. Az elmondottakból ta­lán érzékelhető: feladat bő­ven vau! Az elképzelések megvalósításából — a ma­gam sajátos eszközeivel — ki akarom venni a részem! O A Borsodi Építők Vo­lán—Újpesti Dózsa lab­darúgó Magyar Kupa mér­kőzésen négy játékost bú­csúztattak a hazaiak. Meg­kérdeztük Balázs András ed­zőtől: a visszavonulók elsza­kadnak-e a sportágtól? — Elöljáróban: Tamás, Lu­gosi és Bujdos egy-egy év­tizedig szerepelt a Borsodi Volán, majd a Borsodi Épí­tők Volán színeiben, Török pedig hat évig „szolgált”. A búcsú pillanatait emlékeze­tessé akartuk tenni, ezért köszöntöttük őket a szép szá­mú publikum előtt. Ami a jövőjüket illeti: Török NB III-as játékvezető, Lugosi Tiszapalkonván „levezet”. Tamás fél évet pihen. Buj­dos pedig, aki műtéteken esett át, már gyógyulófélben van. Az utóbbiakkal valami­lyen formában számolunk, remélem, hogy tudunk majd részükre hasznos munkát kí­nálni. K. T. Romániát kizárják?

Next

/
Thumbnails
Contents