Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-03 / 261. szám

1989. november 3., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 FeI h i vas Nemzeti Agrár Kerekasztal létrehozására Az elmúlt fel évszázadban a magyar vidék, az ott élő parasztság, a nagy társadal­mi kísérletek állandó cél­táblája és szenvedő alanya volt. Régi vágyát — a föld- tulajdon megszerzéséi. — alig teljesítették, máris erőszak­kal megfosztották attól. Igér- lék helyette a szövetkezést, mint. a szebb, eredménye­sebb jövő zálogát. Munká­jához még szinte hozzá sem kezdett, az inzultusokat még el sem tudta felejteni, ami­kor a szövetkezetei is elvet­ték tőle, tulajdonosi érzüle­tét folyamatosan elapasztot- ták, életterét, a falut eltor­zították. Mindezt azzal a jel­szóval, hogy e változások az ő javát szolgálják. Ma ismét kísértetiesen is­métlődik a múlt! A magyar vidék, ezen belül az agrár­ágazat napjainkra egyre in­kább a különböző politikai pártok választási csatározá­sainak színterévé vált. Meggyőződésünk, hogy ha­zánk békés úton történő de­mokratikus átalakulásának alapvető záloga a lakosság színvonalas, kielégítő élel­miszer-ellátása. Húsért, ke­nyérért sorban álló embe­rektől nem lehet, elvárni, hogy országunk sorskérdései­ben higgadtan gondolkozza­nak, s újabb, minden bi­zonnyal szükséges áldozato­kat vállaljanak. Társadalmunk, benne a magyar vidék, a magyar pa­rasztság is számos sérelmet, .törvénysértést szenvedett el az elmúlt, évtizedekben. Az erőszakos padlássöprés, az adók és elvonások tömege, az agrárolló soha nem ta­pasztalt méretű megnyitása. mára minden tartalékától megfosztotta a mezőgazdasá­gi termelőket, függetlenül attól, hogy melyik szektor­ban gazdálkodnak. Szenvedé­lyes viták lobbannak fel a múlt értékeléséről, jelenlegi helyzetünk megítéléséről, az agrárvilág jövőjéről. Megengedhetetlen, hogy ebben a nehéz helyzetben a retorika vegye át a fősze­repet a logikus szakmai ér­vekkel szemben. Mutassunk példát azzal, hogy a valóság talaján áll­va, a reális lehetőségeket fi­gyelembe vevő megoldásokat helyezzük előtérbe, a múlt rémképeinek felidézése, a jövő homályos felvázolása helyett. A magyar vidéknek, az agrárvilágnak, haladékta­lanul megalapozott diagnó­zisra és jó terápiára van szüksége. A háromoldalú tárgyaláso­kon felmerültek olyan alap­vető kérdések, mint, a tu­lajdonreform, ezen belül a föld kérdése, a szövetkezetek jövője. Azonban ezek kira­gadott témák a sok közül. Ezenkívül még számtalan olyan kérdés van, ami tár­gyalásokat és megoldásokat kíván. Javasoljuk tehát, hogy a szóban forgó kérdések, az ezekhez kapcsolódó agrárté­mák megtárgyalására hoz­zuk létre a Nemzeti Agrár Kerékasztalt, valamennyi po­litikai párt, szervezet, az Or­szággyűlés, a kormány, va­lamint a termelők képvise­lőinek részvételével. Az Agrárreformkörök Egyesülete, mint a kormány­zattól, a politikai pártoktól és az érdekképviseletektől függetlenül működő mozga­lom, vállalja ennek a Nem­zeti Agrár Kerékasztalnak megszervezését. Bízunk abban, hogy felhí­vásunk eredményeként mi­előbb megkezdődnek az ér­demi tárgyalások, és társa­dalmi közmegegyezés jön létre a magyar falu és a magvar mezőgazdaság sors­kérdéseiben. Nagy Tamás az Agrárreformkörök Egyesületének elnöke Szerei Tiszafádon * A Tisiokoródi Uj Elet Mgtsi gépműhelyében tii szakmunkás dolgozik. Ar itt dolgozó gépszerelők feladata, hogy a gépek „folyamatosan" üzemképes állapotban legyenek. Ki­csi a műhely, így hat a fiatal szeretők a „csillag- műhelyben" újítják fel a Róba-motoit, Kazuph Atti­lának és Hornyok János­nak „Ízlik" a napfényes műhely. Foto; Laczo József •Nyugaton már a bjotojás a kelendő Fotó; Laczó J. Fokozott felelősség a környezet védelmére Hogyan óvják a természetet Mezőkövesden? Megyénk környezet- cs természetvédelmi bizottsága ok­tóberben Mezőkövesden kihelyezett ülésen vitatta meg Bor­sod növényvédelmi és környezetvédelmi helyzetét. Az össz­kép nem lehangoló, a környezetvédelem annál inkább. Szi­szifuszi harc, melyben egyik oldalon a környezetet féltők küszködnek szmoggal, vízszennyezéssel, savas csőkkel, a má­sik oldalon az ipar szennyez Sajót. Szinvát, a mezőgazda­ság szórja talajsavanyító műtrágyáit, permetezi növényvé­dő szereit. De nem minden üzem! Jó példa is akad, melyet feltétlenül népszerűsítenünk kell. A Matyó Termelőszövet­kezet szakított a műanyag zsákkal tarkított határral, a sárba vesző, eső áztatta műtrágyaprizmák látványával. Köz­readjuk módszereiket, azzal a reménnyel, hogy megszívle­lendő ötleteket adhatunk a mezőgazdászoknak. A termelő­szövetkezet ágazatvezetője — Balogh György — így tájé­koztatta a megyei tanács környezetvédelmi bizottságának tagjait és az érdeklődőket: — A nagyüzemi intenzív növénytermesztés az utóbbi három évtizedben a termés- eredményeket megháromszo­rozta. Ennek alapvető fel­tétele volt a nagyfokú gé­pesítés, a műtrágyák és nö­vényvédő szerek használata. Üzemünkben a talajerő- visszapótlás csaknem egyet­len módja a műtrágyázás. Az egy hektárra . jutó mű­trágya-felhasználás az orszá­gos átlag feltett van, 1988- ban 290 kilogramm vegyes hatóanyagot használtunk fel hektáronként. Az utóbbi 1(1 —15 évben ez a mennyiség mindig az országos átlag körül alakult, 230—350 kg között. Sajnos, tény az is, hogy a műtrágya költsége 10 év alatt csaknem meg­duplázódott. Míg 1975-ben 100 kilogramm vegyes ha tóanyag értéke 652 forint volt. addig 1989-ben 1244 forint. Éves szinten ez a költség 1988-ban elérte a 22 millió forintot, mely 1975- ben mindössze 10 millió volt. A növényvédöszer-fel- használás is hasonlóképpen alakult. Ma sem használunk fel több növényvédő szeri, mint tíz évvel korábban. Akkor éves szinten a nö­vény vódnszer-fel használás érteke 9 millió forint voll, az 1989. évre tervezett költ­ség to millió forint. Ennek aránya ban viszont a ter­mésátlagok. vala­mint azok értékei nem emelkedtek, tehát nehezebbek a gazdálkodás kö­rülményei. A ma­gyar mezőgazdaságot alap­vetően két jelentős gazda­sági hatás érte. Az egyik: az ipari termékek világ­piac árunak változása je­lentői mértékű. termelési költségnövekedést okozott. Az ipari eredetű anyagok és eszközök árának emel­kedése messzemenően meg­haladta a mezőgazdasági ter­mékek állami felvásárlási árának növekedését. A má­sik: az előzőnél korántsem kisebb jelentőségű tényező az, hogy az elvonások fo­kozódtak, a támogatások csökkentek. Vagyis: nem történt visszaáramlás a me­zőgazdaság további fejlesz­téséhez, illetve szintentar- tásához. A szakember szerint a nagyüzemek ezért csökken­tik a műtrágya-felhaszná­lást. csak nélkülözhetetlen gyomirtó szereket használ­nak. ennek az eredménye az lett. hogy kevesebb a ter­més és rosszabb is. Amikor pedig több volt a felhasz­nálás, romlott a talajélet, a talaj természetes megújulá­sa, a talaj elsavanyodása pe­dig szinte megállíthatatlan. Felszaporodtak az ipari jel­legű hulladékok (fáradtolaj, műanyag' zsák, gumiköpeny került a talajba), a nagy­üzemek földjeinek transz- formáló képessége lecsök­keni. A Matyó Terme­lőszövetkezetben ezért alkalmazzák a gabonatermesz­tésben a művelő­utas technológiát. Bizonyára sokan látják az ország- ütakról is a kelőfélben lé­vő búzán vagy árpán, hogy húsz-huszonkét méterenként egy pár vetetlen, vékony csík húzódik végig a táblán. Nos, ezen jár-kel a traktor vetéstől akár betakarításig — ha kell, ha úgy látják, hogy műtrágyát, vagy vala­milyen növényvédő szert muszáj használni az egész­séges állomány megőrzése miatt! De csakis akkor! így nincs tiprás, és akar érés előtt is végigmehet rajta a vegyszerezőgép. Ennek persze előfeltétele, hogy pon­tos és igen kis adag kiszó­rására is alkalmas műtrá­gyaszóró és permetezőgépe­ket használjanak (ez nem feltétlenül a legdrágább gé­peket jelenti). Műtrágyatárolásukat pe­dig ajánlani lehet a megye minden mezőgazdasági üze­mének: telepükön jórészt zárt tárolókban tartják a drága tápanyagot. A szár­maradványokat (búza-, szal­ma-. kukoricaszár) nem ége­tik, hanem a kombájnokra szerelt zúzókkal felaprítják, szétszórják és alászántják. Vegyszeres gön­gyölegeiket átmos­sák. így tárolják, és már egy gön­gyölegmosó bérén-, dezést is vásárol­nak a napokban, hogy minél keve­sebb vegyszer maradjon a műanyag hordókban-kan- nákban (amelyekkel gyak­ran találkozunk a pálinka- főzés idején, melyekhez il­legális úton jut hozzá a la­kosság) . Itt a szigorú elszámolás ezt kiküszöböli, de azt csak keveseknek sikerül elkerül­ni. hogy — amíg megvédik a növényállományt a rovar- kártevőktől — ki ne irtsák a foglyot, a fácánt. A szö­vetkezetben a gyomirtást el­sősorban a talajműveléssel végzik el, ezt a mechanikai védelmet elsősorban a több­szöri tárcsa-kultivátor-kom- binátor használattal oldják meg. Nem szükségszerű tehát a mindenáron való vegysze­rezés. főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egyre több terméket csak úgy tudunk eladni a világpiacon, ha az semmiféle vegyszermaradé­kot nem tartalmaz. Bár itt tartanánk már a mezőgazdasági termelésben! De hát hol vagyunk még at­tól. hiszen a fentebb emlí­tett egyszerű módszerek al­kalmazása is ritka még me­gyénkben. (B. Sz. L.)

Next

/
Thumbnails
Contents