Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-18 / 274. szám

1989. november 18., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Garázspatt a Berekalján III.

A vizsgálat lezárult, döntés még nincs

A bcrekaljai építkezés legújabb fejleménye: mind a garázspártiak, mind az ellenzők október közepén hivatalos levelet juttattak el a miskolci tanács címére. Az előbbiek a tanácselnöknél, dr. Kovács Lászlónál protestáltak az építkezés leállítása ellen, az utóbbiak a végrehajtó bizottság titkárát, dr. Juhász Józsefet arra kérték, vizsgálja felül a döntést, amelynek értelmében a telkeket Molnár Miklósék, pontosabban a garázsépítő szövetkezet tulajdonába adták. Emellett tételesen felsorolták a sorozatunk első részében leírt érveiket, amelyek szerint az építkezést csakis a sorozatos szabályszegések tették lehetővé.

Ez a vizsgálat lezárult, ám döntés még nincs, hiszen az építkezés folytatásáról, vagy végleges leállításáról az építési és közlekedési osztályon kell határozni. Bárhogyan döntenek is, a tanács a bíróság elé kerül, hiszen mind a Vasverő utcaiák, mind a garázsépítők kijelentették, s • többször aláhúzva megírták: ha számukra kedvezőtlen határozat születne, kártérítési igénnyel lépnek föl, és egykönnyen megjósolható, hogy egyik fél sem enged majd a negyvennyolcból,

ALAKILAG ÉS TARTALMILAG TÖRVÉNYES

Miskolc Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága — állapítja meg a vizsgálati tapasztalatokat elemző ösz- szegzés — 1988 novemberében adta el a garázsépítőknek a berekaljai telket. A határozat mind az alaki követelményeknek, s tartalmában is törvényes. Tehát nincs indok arra, hogy a testület döntését visszavonják, hatálytalanítsák, s ezzel a lépéssel mintegy „kihúzzák” a telkeket a garázsaik alól.

Az építők 1989 májusában kaptak engedélyt a munka megkezdésére. Az okirat — mármint az engedély — egy-egy példányát megkapta a vízmű, a városgondnokság, jutott belőle a tervezőnek, az áramszolgáltatónak, az illetékes szakhatóságnak, de a Vas verő utcaiaknak nem. Holott ők ezt sérelmezték legjobban, s lényegében ezért fordultak a Miskolc Városi Ügyészséghez. Nos. a vizsgálat szerint az első fokú építési hatóság nem értett egyet azzal, hogy ezt a határozatot valamennyi szövetkezeti tag címére meg kellett volna küldeni. Álláspontjuk szerint a szövetkezet maga értesült a döntésről. így a tagok értesülését is feltételezni kell.

Vitathatatlan, ha a Vasverő utcaiak megkapják ezt a dokumentumot, fellebbeznek ellene, s ma feltehetően nem állnának a betongarázsok a Berekalján. A vizsgálat szerint „a konkrét anyagi jogszabály szerint építési engedélyezési eljárásban a közvetlen szomszédok minősülnék érdekeltnek, azaz ügyfélnek. Miután maga a szövetkezet volt az ügyfél, a hatósógnák legfeljebb a telepítéssel érintett közvetlen szomszédos tulajdonosoknak kellett volna kiküldeni a döntést."

ALAPTALAN

a kártérítési igény?

Most pedig a hideg zuhany következik az építkezést ellenzők számára. A vizsgálat megállapításai szerint ugyanis az eljáró építési hatóság jogosan feltételezheti, hogy a cégszerű aláírással ellátott építési engedély iránti kérelem a lakásszövetkezet arra hivatott vezetőitől ered, s hogy a kérelem benyújtását, valamint az engedélyesek név

szerinti összeállítását megelőzte a szövetkezeti törvényben foglalt előírások betartása. E körben sem merülhet fel tehát a műszaki osztály mulasztása, vagy rosszhiszeműsége. (Az már más kérdés, hogy a Vasverő utcaiak állítják: a garázsépítő szövetkezet megalakítása is a szabályok megszegésével történt.)

A vizsgálatot végző szerint nehéz elképzelni, hogy a garázsellenes párt tagjai ne tudták volna az építkezés előzményeiről, s arról sem, hogy mikor fogták hozzá az előkészítő munkákhoz. Emellett a vizsgálatvezető leszögezi: „a Vasverő utca lakóinak tulajdonát képező ingatlanok használatát nem zavarják a garázsok. s így teljesen alaptalan a kártalanításra vonatkozó igényék bejelentése, különösen a tanácsi szervek irányában.” Amennyiben ugyanis a kérdéses területen lakóházak, sorházak épülnek, úgy közel hasonló szómban garázs használatával is lehetne számolni, nem beszélve arról, hogy az ily módon történő beépítés is növelte volna az utca forgalmát, hátrányosabban járult volna hozzá akilátási magasság megemelkedéséhez.

Ml KÖVETKEZIK?

November második hetében a berékaljai garázspattal kapcsolatos iratok még Juhász József vb-tittkár asztalán voltak, a dokumentumok azóta az építési osztályra kerültek, s a vizsgálat megállapításai eljutnak a megyei tanács műszaki főosztályára.

Részvényalakulnak

— E'lképzélihetö-e — kérdezem a vb-'tlfckárt —, hogy az építési engedély megadásánál, a kérelem elfogadásánál. elbírálásánál részre- haíjllóalk lelteik volna a műszaki osztály alkalmazottjai?

— Az iratukat tüzetesen á tv i zsgá It am. Kijelenthetem, egyetlen adat, vagy tény nem támasztja alá, hogy Molnár Mlilklós és az általa vezetett garázsépítő közösség .jogtalan előnyben részesült volna. Tehát semmi szerepet, nem játszott az ügyintézésben Molnár Miklós beosztása, már csak azért sem, mert az ügyintézők nem ismerhették őt.

— A nagy leleplezések koráiban aligha népszerű egy ilyen megállapítás. Mi következik ezután ?

— Az aktákat eljuttatom a másodfokú építési hatósághoz, amelynek harminc napon bélül döntenie kell. Határozhatnak az építkezés leállításáról, ,de véleményem szerint inkább elképzelhető. hogy a garázsok befejezésére adnak engedélyt. A többi, vitás kérdést a szövetkezeten belül kell eldönteni, s ha nem jutnak egyezségre, csak a polgári peres eljárás, azaz a bírósági ítélet tehet pontot az ügy végére.

— Téhát a tanács, pontosabban fogalmazva, az ügygyei foglalkozó szakemberek 'vétlenek?

— Ismétlem: nem állapítható meg részrehajlás. Az már más kérdés, hogy a garázsépítések engedélyezésében, különösen itt, a Berekalján, körültekintőbben kellett volna eljárniuk. Meggyőződésem, hogy alaposabban fel kellett volna mérni a lakosság véleményét, s a terveiket részletesebben, több fórumon kellett volna megtárgyalni. Véleményem szerint nem szerencsés az sem, hogy a tanács teljesen „kivonul” a parázstelkek elosztásából, hiszen a szövetkezeti önállóság, amint azt ez a példa is bizonyítja, nem ad teljes garanciát az egyetértésre.

tJdvardy József

(Vége)

Önállóságra törekszik az ércelökészítö

II

Igazán rövid életűnek bizonyult az idén január elsején megalakult Borsodi Vaskohászati Tröszt, ámbátor kikiáltásának napján eleve kijelentette az elnökvezérigazgató, Tóth Lajos, hogy a tröszti formulát csak átmenetinek tartja, s célja egy holding típusú vagyonkezelő központ megalakítása. Ám azt hiszem, arra még ő sem gondolt, hogy a gazdaság szervezetében is rohamosan követik egymást a változások, és a felbomlás ilyen hamar bekövetkezik.

A három kohászati vállalatot tömörítő tröszt diósgyőri gyára, a Lenin Kohászati Művek már bejelentette. hogy megválik Lenin nevétől, s a jövőben részvény- társaságként funkcionál tovább. Most pedig a Borsodi Ércelőkészítő Mű közölte a tröszt igazgatótanácsával: ők is részvénytársaságként kívánnak iműködni.

A BÉM alaptevékenysége — mint az köztudott — a zsugorítványgyártás. vagyis a diósgyőri és az ózdi kohók ellátása megfelelő minőségű és mennyiségű érc- zsugorftvánnyal, koksszal. Lippai István igazgató mondja:

— Az elmúlt években — a régebbi gyárvezetéssel közösen — kidolgoztunk egy szerkezetváltási koncepciót, amelynek végrehajtása napjainkban is folyamatos, és egyre inkább sürgető. Az igazság az, hogy egyre kevesebb zsugorítvány.t igényelnek a kohászati üzemék, és nekünk, megmaradásunk érdekében más munka után kellett és kell néznünk. Egy oilyan középkategóriájú vállalat létrehozásán fáradozunk, amelv bizonyos értelemben függetlenné válik a vaskohászattól, és szervesen illeszkedik a megye szerkezetváltási törekvéseihez.

R

ossz hetünk volt a most záruló. A közelmúlt egyik pozitív fejleménye, hogy már-már azt hihettük, lejárt a névtelen levelezés ideje, hiszen bárki leírhatja akár szélsőséges véleményét is, minden különösebb következmény nélkül. Le is írják. Sorjáznak a levelek, jönnek szép számban egyéni sérelmekről éppen úgy, mint közügyekről. A múlt hét azonban kivétel volt. A névtelen levelek tekintetében visszaestünk valamikori „legjobb” színvonalunkra. Egy azonban vigasztalhat: igencsak primitív a hangvételük. A politizálás szándékával enyhén szólva otrombán csapkodnak, acsarkodnak. Az egyik vádról azonban érdemes egy kicsit elmélkedni. A karrierizmus vádjával illettek ugyanis olyan jobbára (iatal értelmiségieket, akik a közelmúltban határozott elképzelésekkel, egészséges tettvágytól sarkallva markánsan jelentkeznek a közéletben.

A karrierizmus egyébként is olyan fogalom, társadalmi probléma, amelyet érdemes újragondolni és pontosítani. Ahogy mondani szokás: e téren is a helyére kell tenni a dolgokat. Ki volt eddig a karrierista? Akit annak tartott a közvélemény? Nem vagyok benne biztos. Talán közelebb van az igazsághoz, hogy döntőbb volt a közvéleményt dirigáló, ki is sajátító hierarchia minősítése ez ügyben is. A kontraszelekció furcsa helyzeteket produkált: összekeverte az egészséges tettvágyat, az ambíciót a karrierizmussal, s eredményeként éppenséggel az verte a vészharangot, aki nem képességei, rátermettsége

alapján került az adott helyre. Meg* aztán éppenséggel a szürke, „arcnélküli" egyéniségeknek kedvezett a széljárás. Egyszóval, az a jellemző helyzet állt elő, hogy az elmarasztaló jelző többnyire nem azokra iIlesztetett, akik megérdemelték. Mert karrierista-e az. aki a benne rejlő képességeket, tudást, elszántságot igyekszik kibontani. Beteg az a társadalom, amely nem ad kellő teret, jó lehetőségeket a kiváló, a jó képességű tagjainak, amelyben nem működnek a természetes kiválasztódás mechanizmusai. A jelszó ismert, sokat hangoztattuk: legfőbb érték az ember. Utólag persze könnyű okosnak lenni — mondhatja bárki is -, de ma már világos: kevesebb jelszót hamisított meg a gyakorlat any- nyira, mint az előbbit.

K

arrierizmus persze van. Mindig lesznek olyan emberek, akik leplezve gyengéiket, igyekszenek többnek látszani, többet vállalni, mint amire erejükből futja. A tiszta versenyhelyzet a demokratikus viszonyok azonban nem kedveznek az ügyeskedőknek, a karrieristáknak, mert a gyakori megmérettetés elősegíti, hogy elváljon a búza az ocsútól. Azt pedig mondani sem kell: nem csak egyéni, de össztársadalmi érdek és felelősség is, hogy ki-ki a legtöbbet hozza ki önmagából. A gyűlölködő címkézést olvasva pedig nehéz elnyomni a feltevést: vajon nem a nycjemberek, avagy a helyüket sosem találók védekező reflexe-e az irigykedő-acsar- kodó minősítés?

Nagy Zoltán

A kémény még ugyanúgy „füstöl”, de a gyárkapun belül átalakul a BÉM szervezete.

Fotó: Fojtán László

Élik oktatott kifejezés, de és most nagyon is helytálló: a több lábon való állás stratégiáját dolgozták iki az ércelőkészítőben. Korlátolt felelősségű társaságokat hozilaik létre. mert. • úgy ítélték meg, hogy ez az egyedüli szervezeti formula ahhoz, hogy a külföldi löké bevonásával a szerkezetváltás végrehajtását még hatékonyabbá tegyék.

A cég három kft-re bomlott, persze azért helyesebb, ha azt mondjuk, három kft. •alafcult a sajőkeresztúri vállalat égisze alatt. Pásztor Győző vezeti azt a társaságot, amelyik megmaradt az al aptevékenységnél:

— Evidens dolog — magyarázza —, hogyha kapacitásunkat ki akarjuk használni, álékor mást is kell gyártanunk, mint zsugorít- ványt. Ez a más például az égetett mész, és különböző vasoxiid mikroőrlemények. Ez utóbbit az üvegipar és a festékipar használja. Felvállaltuk a háztartási koksz osztályozását is, annak érdekében, hogy a Tüzép-tele- pekre pormentes anyag kerüljön.

Pongrácz Imre a gépi berendezésbet gyártó és karbantartó kft. ügyvezető igazgatója lett. Boldogulásukat a gyárkapun kívül keresik:

— Olyan, gépjárművekbe szerelhető hegesztőgenerátorok gyártásába fogtunk, amely ott is alkalmas elektromos ívhegesztésre, ahol nincs áram. Például erdőn, mezőn ... Ennék megvásároltuk a gyártási jogát is. Ezen kívül .kacérkodunk egy f r ékven c i a á t a lakitó berendezés gyártásával, és vegyes vállalatok alapításával is. Ez a BÉM. már nem az a BÉM, amelyik volt. akár egy évvél ezelőtt is .. .

(Ez utóbbi mondat igazához nemigen férhet kétség, bár az is az igazsághoz tartozik. hogy a BÉM füstje

ma is ugyanúgy szennyezi a környéket, mint annak előtte. Ez téhát ugyanaz a BÉM, persze ez már egy másik írás témája lehet.)

És még egy kft., de már Edelényiben, BÉM cégjelzés alatt. Semmi köze sem az érchez, sem a géphez. Kőhöz, ásványhoz annál inkább, neve is: Bódivavölgy.i kőfeldolgozó ikft. Vezetője Horkai István:

— Díszítőköveket, burkolólapokat gyártunk a környező hegyék kincséből. Nagy. és egyre nagyobb a keletje a természetes kőlapoknak, ezidáig évi 30 ezer négyzetmétert gyártunk belőle, de a jövő év májusától egy korszerű nyugati gépsor beállításával 100 ezer négyzetméterrel ezt megfejeljük. Készítünk burkoló lapokat a kevésbé gazdagoknak, és az igen igényes vevőknek egyaránt. Ügy tervezzük, hogy jövőre gyártmányainknak mintegy háromnegyedét külföldön értékesítjük ...

A kft-k megalakulása csak egy léposőfbk volt az érc- előkészítő mű szervezeti átalakulásában. Ismét Lippai Istváné a szó:

— A régi szervezeti struktúra nem biztosít olyan lehetőséget szerike zetáta laki tá - sí törekvéseink végrehajtásához. mint ez az új. A részvénytársaságok a nyugati típusú gazdaságban beváltak, a működő tőke szívesebben jön egy ismert típusú szervezeti formába. És hát, ebben a pénzhiányos gazdaságban csak részvény- társaságként lehet megvalósítani elképzeléseinket. Az rt. vezetői a jövőben csak a menedzselést és a munka koordinálásét végzik, minden egyéb az önálló egységekre marad. Hiszem, az önállóság, az önállóvá válás a jövő útja. És mi ezen indulunk el...

I. s.