Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-17 / 273. szám

1989. november 17., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Garázspatt a Berekalján El. Az építkezés áll, az indulatok forrnak Az égre feketén ásító garázssor a Vas- verö utcaiak minden tiltakozása, fellebbe­zése, fogadóórái kilincselése ellenére már ott áll a Berekalján. A miskolci tanács végrehajtó bizottsága a telkeket eladta a Molnár Miklós vezette garázsépítő szövet­kezetnek. s Kőhegyi András járhatott Pon­ciustól Pilátusig, hozzákezdtek az alapozás­hoz. majd a helyükre kerültek a betonzsa­lukban formált típusgarázsok. Igaz, az építkezés nem folytatódhat. A munka foly­tatását tiltó rendelkezést műszaki okok miatt, illetve az ügyészség közbenjárására hozták meg a műszaki osztályon. Csend van tehát a gará­zsuk környékén, ám ez is megtévesztő és látszólagos, hiszen a mélyben, és nem egyszer a felszínen is forr­nak az indulatök. Október közepén mind az építők, mind az ellenpárt egyaránt aláírásokkal ellátott levélben fordult Miskolc város ta­nácselnökéhez, illetve vég­rehajtó bizottsági titkárához. A vizsgálat lezárult, tapasz­talatairól cikksorozatunk kö­vetkező részében számolunk be a tisztelt olvasónak. Most — mert ez is a korrekt tá­jékoztatás alapelveihez tar­tozik — a másik fél, az építkezők véleményét tesz- sztik közzé, ismét megje­gyezve. hogy az anyag gyűj­tésékor még nem döntöttek a munkásőrség-sorsáról. — Emberfeletti, mennyi rágalmát, hazugságot szórták a férjem fejére — mondja Molnár Miklósné — amióta megkezdődött az építkezés. S ez nem neki szól, hanem a politikai fordulatnak. Ma­ga el tudja képzelni, hogy egy tanácsi szervezetet egyetlen ember, még há munkásőrparancsnokról is van szó. így sakkban tudna tartani? Nevetséges... Kő­hegyiek inkább jártak vol­na el a szövetkezet közgyű­lésére, akkor jól tudták vol­na. hogy itt 1986-tól, vagy I987^től garázsok vannak tervbe véve. A férjem az építkezés minden részletét meg akarta beszélni Kőhe­gyi Andrással. Semmi ér­demleges választ nem ka­pott. Csak a gáncsoskodás, az ellenségeskedés érte. Még azt is a férjem nyakába varrják, hogy a Berekalján engedély nélküli építkezések voltaik. Mondja, fel lehet ezt fogni épp ésszel? — Két dolgot említek meg — mondja beszélgeté­sünk elején Molnár Miklós — ami feltétlenül lényeges. Egyrészt mi csak az érvé­nyes építési engedély birto­kában kezdtünk hozzá az építkezésihez. Előtte a sza­bályoknak megfelelően jár­tunk el, minden szükséges iratot beszereztünk. A má­sik: ezt a területet a város­ra készített tanulmányterv is garázsépítést területnek jelöli meg. A másik, félnek most hihetetlenül egyszerű dolga van. Bármit 'teszek, bárhogyan is lépek, azonnal készek a válasszal, az „adu ásszal”: munkásőrpadancs­nok vagyok, tehát azt csiná­lok, amit akarok. A Balogh Zoltán emberhez méltatlan hangon ordítozott velem, ba­rátja, a Kőhegyi András pe­dig olyan ember, ha a fejé­be vesz valamit. akkor mindegy milyen áron. de keresztülviszi. Például a telefon. Berekalján kevés a készülék, de' ő addig járt- kelt, kérelmezett, kilincselt és előszobázatt, elment a megyei pártbizottság akkori első titkárához is, amíg .meg nem kapta. A műszaki osz­tály, s a földmérőik valóban több hibát elkövették, a ter­vek sem voltaik egészen jók, de erről nem én tehetek, s főiként nem lehet az ok az. hogy munkásőr vagyok. Ami pedig a parkosítást illeti, a garázsépítők közössége vál- láta, hogy feltölti a terüle­tet, s olyan parkot épít. amilyen nincs Berékálján. Nem a zöldterületről van itt szó. Néhány embernek sze­met szúr a mi építkezésünk, egyszerűen bántja a csőrü­ket a mi garázsunk, s most minden követ megmozgat­nak. hogy akadályt gördít­senek az építkezés elé. Meg­várják, amíg jól. belekölte- kezünk, s aztán 'képesek lesznek 'kifizettetni velünk még a bontási költségeiket is. — Amikor a vélemények és az ellenvélemények elő­ször összecsapták a Berekal- já.n, s iklatekult a garázs- építési pátit — mondja Jlr- kovszky Imre, a városa ta­nács osztályvezetője — meg­kértük a szövetkezetei, ké­szítsenek leltárt, hány laikás épült fel garázs nélkül, s mi ugyanannyi garázshelyei, telket biztosítunk a számuk­ra. Tehát az elvi indíté­kunk .az volt. .hogy annak is legyen módja garázst építe­ni, aki nem tudott a lakó­házzal együtt gépkocsi táro­lót emelni. — Nem vonom kéltségbe, hogy valóban humánus cé­lok. vezérelték a hivataliakat, amikor engedélyezték az építkezést. Ugyanakkor az is igaz, amit a Vasverő utcai­ak állítanak, őket diszkrimi­náció érte, hiszen nem kap­ták meg az engedélyezési okiratot, s így nem volt módjuk fellebbezni. Előfor­dulhat. hogy tudatosan „té­vedték” az egyik csoport ja­vára? — Mi okunk lett volna rá? — kérdez vissza Balogh Károly, a városi tanács hi­vatala műszaki osztályveze­tője. — Megvizsgáltam az esetet, s kijelenthetem, hogy azokat a bizonyos számokat válóban elírták. A helyrajzi számok alapján csák azt le­hetett megállapítani, hogy a garázs környéke állami te­rület, s ezért nem küldték ki a határozatokat. — Ez érthető, ha igv utólag nehezen elfogadható is a válasz. Ám az építke­zés ellenzőinek van egy szinte támadhatatlannak lá.t- szó érvük. Mégpedig: ez a garázsé©fctő szövetkezet azért alakulhatott meg .törvényte­lenül. s azért építkezhetnék, mert az elnök a munkásőr­ség egyik helyi vezetője. — O sohasem jelentkezett úgy nálunk, mint a mun­kásőrség vezetője, és senki­nek sincs a homlokára ír­va, hogy ő a parancsnok. Bárki jelentkezik is nálam ilyen kéréssel, ha a feltéte­lek adottak, .s műszaki szem­pontból sincs akadálya, az építkezést engedélyez nem kell. — Akkor most miért áll mégis >a munka? — Ha a hivatal válóban részrehajló lenne, akkor mi­ért állította volna le? Egyébként azért, mert a tervtől eltérő építkezés tör­tént, és mert a Miskolc Vá­rosi Ügyészségtől .kaptunk egy átiratot. Áz ügyészség álláspontja szerint mivel annyi panasz érkezett, azo­kat fellebbezésnek: kell te­kinteni, és szüneteltetni kell a munkát mindaddig, amíg jogerős döntés nem .születik. — A Viasverő utcában töb­ben állítják, hogy a hivatal több építésrendészeti ' bírsá­got kiszabott a Berekalján pusztán azért, mert — úgy­mond — az ügyészséghez mertek fordulni. — Képtelen feltételezés. Álltalános építésrendészeti bejárás volt a Bérekalján, ugyanúgy, mint a város töb­bi pontján. Sőt, a helybéli­ek jelentették be a másikat engedély nélküli építkezé­séin. Itt tartunk már. hogy a lakók egymást jelenitgetik. Ha elfogadnánk az építke­zést ellenzők okfejtését, ak­kor fordított világ következ­ne be. Mivel minden lépé­sünk bosszúállásnak minő­sül, akikor nem tehetünk semmit, kötve van a ke­zünk, s mindenki azt csi­nálna, amit akarna véle­ményem szerint a miskolci garázsépítési vitáiknak egy az eredőjük. Az egyik em­ber örül, hogy lehetősége van az építkezésre, a másik pedig a fogát csikorgatja ezért, s a közösségi érdek mezébe burkolva próbálja az előzőt akadályozni. Következik: A vizsgálat lezárult, döntés még Inincs. lldvardy József A Magyarországi Szociáldemokrata Párt november első hetében tartotta meg orszá­gos kongresszusát Budapesten, a jövő hét végén pedig megyei értekezletükre kerül sor. Ma nehéz volna pontosan megmonda­ni. milyen a párt befolyása, tekintélye Bor­sod-Abaúj-Zemplén ben. Kongresszus után, megyei értekezlet előtt Szociáldemokraták Borsodban — Igaz — mondja Vegli László, az MSZDP Borsod megyei első titkára —, hogy nyilvántartásunkban csupán kétszáz, díjfizető tag szere­pel, ugyanakkor vitathatat­lan, hogy a szociáldemokrata eszmék majdnem minden po­litizáló ember számára von­zóak. S különösen vonzó az a példa, amelyet a nyugat­európai szociáldemokraták mutatnak számunkra a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban, vagy Svédországban. — Ez utóbbi mondatával nyilván arra céloz, hogy az MSZDP szimpatizánsainak száma magasabb, mint -tag­sága. Viszont engedje meg, hogy kételkedjem benne: a szociáldemokrata párt léte már garancia a felemelkedés­re, s egyhamar a svéd jólé­ti állam nyomdokaiba lép­hetnénk. A párt sem egysé­ges, hiszen az egyik legis­mertebb egyéniség, dr. Rutt- ner György látványos exodu­sa (kivonulása) a kongresz- szusról, ország-világ szeme előtt zajlott le. Sőt, a füg­getlen szociáldemokrata párt elnöke a kazincbarcikai Kitzinger Ferenc lett. Ilyen előzmények után nem túlzás a vonzó és népszerűvé váló szociáldemokráciáról beszél­ni? — Ruttner György elhagy­ta a pártot, ám ezzel a lé­pésével megteremtette az egység létrehozásának esé­lyét. Az új párt létrehozása egyébként várható volt, hi­szen a kongresszus előtt egy­két héttel már találkozhat­tunk a független párt szerve­zésével kapcsolatos doku­mentumokkal. A körülbelül harminc fős csoport távozá­sa természetesen nem volt örömteli élmény, egy kis idő­re lehangolta a küldötteket, ám másnap, az országos vá­lasztmány létrehozása, illetve Petrasovics Anna elnökasz- s/.onv megválasztása után újra lelkes lett a hangulat, érezhetővé, kitapinthatóvá vált a régen óhajtott egység. A budapesti kongresszusra eavébként összesen 26 bor­sodi küldött utazott, s a ka­zincbarcikai csoport a kivá­lókkal együtt távozott. A százegv tagú országos vá­lasztmánynak három Borsod megyei tagja van. Liszkav Kiíróin. a miskolci szervezet titkára, niró István szerencsi -m'-i ál demokrata -társunk, il­letve jómagam. Úgy gondo­lom, az országos tanácskozás felelősségének teljes tudatá­ban határozott, s valóban megalapozta jövőnket. A füg­getlenek kiváltak sorainkból, de így már nincs frakciózás, megszűntek az ellentétek. — Hogyan tovább, melyek a borsodi szociáldemokraták tervei? — Az országos tanácsko­zást követően a helyi szer­vezetekben a küldöttek be­számolnak az országos ta­nácskozás munkájáról, s az alapszervezetekben megújít­ják a vezetőséget. Lényegé­ben ez lesz a célja a no­vember 25-ére tervezett kül­döttértekezletünknek. A hely­szín még nem egészen biz­tos, ám valószínű, hogy már a párt önálló helyiségében, Miskolcon, a Bajcsy-Zsilinsz- ky u. 4. szám alatt tartjuk a megyei tanácskozást. Javul­nak a szociáldemokraták anyagi körülményei, s így bővülnek esélyeink, hogy is­mertebbé tegyük szervezetün­ket, közreadjuk programun­kat. — Honnan a pénz? Ilyen adakozó lenne a kétszáz be­jegyzett tag? — Az anyagi segítséget a pártok számára kiutalt köz­ponti, költségvetési keretből kapjuk. Ebből az összegből finanszírozhatjuk az említett helyiség bérleti díját. Emel­lett az optimizmust alátá­masztja, hogy kéthetente napvilágot lát a Szociálde­mokrata Népszava, amely or­szágos terjesztésű. A Szociál­demokrata Értesítő pedig he­tente jut el az érdeklődők­höz. Terveink szerint janu­ártól itt, Borsodban ismét megjelenik a Felvidéki Nép­szava. A havilap — jelen­legi elkénzeléseink szerint — ötezer példányban kerülne el a reménybeli olvasóink­hoz. Amíg korábban a lé­tünkért harcoltunk, addig mára elismert szervezet let­tünk, amelynek jó esélyei vannak a megerősödésre, a teljes kibontakozásra, s ar­ra, hogy a ma még hallga­tag többségnek aposztrofált munkásságot baloldaliságá- val és szociális programjá­val maga mellé állítsa. — Nem kétséges tehát, hogy a szociáldemokrata párt telki szemei előtt már most " választások lebegnek. No­vember végén azonban lesz egy erőpróba, mégpedig a népszavazás. A szoedem párt milyen álláspontot képvisel? — Mi azt kérjük tagja­inktól és a szimpatizánsok­tól — halljuk Liszkai Ká­rolyt —, hogy négyszer igent mondjanak. Ez a négy igen egyenlő a háromszor nyolc­cal, azaz a szavazással tehet­jük meg lépéseinket azon az úton, amely elvezethet az egykor már megszerzett há­romszor nyolc ismételt ki­harcolásához. — A programról már hal­lottuk, hogy az baloldali és munkásbarát. Kifejtenék ezt egy kicsit részletesebben? — Az ország felemelkedé­sének útját elsősorban a tu- lajdonréform mielőbbi meg­valósításában látjuk. A szo­ciáldemokrata párt vala­mennyi tulajdonformát elis­meri, ám emellett a társa­dalmi tulajdon védelmében létre kívánjuk hozni az Ál­lami Vagyonkezelő Intéze­tet, amely az Országgyűlés szigorú ellenőrzése mellett működne. Ügy gondoljuk, a munkásokat és az alkalma­zottakat valódi tulajdonossá kell tenni, hiszen az elmúlt években a termelésből éppen nagyon sok helyen a jó gaz­da gondossága hiányzott. Nem kívánunk nagy, elvont programokat megvalósítani. Nem célunk a kísérletezés, mert ezzel a néppel már annyit kísérleteztek, hogy beleunt. Szociális téren egy ugyancsak sűrű szövésű szo­ciális háló megteremtésére és kifeszítésére törekszünk, mert véleményünk szerint az emberek másképpen képte­lenek lesznek elviselni a rendszerváltás megrázkódta­tásait. Az állami vállalatok­nál pedig olyan demokrati­kusan működő önkormányza­ti szervezetek létrehozására törekszünk, amelyek valósá­gos erőt képezhetnek az ál­lami elvonások mértékének csökkentésére, s amelyek beleszólhatnak a vállalati nyereség felosztásába. Ez le­het szakszervezet, munkás- tanács. vagy bármilyen alul­ról szerveződő, s demokra­tikus alaoon létrejött érdek- szövetség. A szociáldemok­rata ív-írt az elkéDzeléseinek magvalósításában legnagyobb szövetségesének a szakszer­vezeteket. tekinti. TT. J. A teninvenosi l-es postahivatal bari Szolgáltuk-e a hatalmat? Igen, szolgáltuk. Én, te, ö, mi, ti, ók. Személyes névmásként és személytele­nül. Alanyként, tárgyként, birtokos­ként, cselekvőiként és szenvedőként. De ne ragozzuk tovább, >se alanyi, se tárgyas ragozásban. Félszavakból, fél­mondatokból, sőt igekötőkből is értjük egymást. Mi is értjük egymást. Azok is, akiket korban évtizedek választa­nak el egymástól, de itt éltünk együtt a Kárpát-medencében, az itt és most Magyarországán, ki kevesebb, ki tiibb történelmi tapasztalattal. Vannak, aki­ket még megfújitalk a fényes szelek akiket előre- és félresodortak a törté­nelmi viharok, mások már csak a .szi­várványt látták, az égre festett, tüné­keny szivárványt. Igen. Szolgáltuk, kiszolgáltuk. . Ige- k ütőkből is értjük egymást. Mert dol­goztunk, tettük amit tenni kellett, ki l nllal, ki kalapáccsal, ekével, orvosi sztetoszkóppal, ahogy a költő sorolja: a rózsa az illatával. Még a rózsa is, vagyis minden, ami egy totalitárius hatalom korlátlan uralmának, fenn­hatóságának része, szolgálója lehet. Tettük önként és dalolva, de józan kompromisszumokat keresve, kezdet­ben hittel, bizalommal, egyfajta pa­ternalista atyai gondoskodástól félre­vezetve. Aztán látni kezdtük újra, láttuk, hogy a festett, szivárvány mi­ként tűnik el az égről — a vezércsil­lag nem az igazi irányba visz, nem arra megyünk, amerre szeretnénk, ha­nem amerre terelnek bennünket-. S a színesre festett barakkról is lepergett lassan a máz, és nem hittük már, hogy összkomfortos családi hajlékban, a sa­játunkban élünk. S napjainkban, a most formálódó demokratikus jogállam, a politikai pluralizmus, a másként gondolkodás időszakában, amikor levethetjük egy gyámkodó, korlátozó politika jármát, nyűgeit, amikor ay. ember kezét és szívét . nem kötik rálkényszsritett kö­telmeik, központi előírások, nem bék­lyózzák a látszatra önként vállalt, va­lójában ráerőszakolt fegyelem ólom- súlyai, amikor a Magyar Köztársaság újjászületett alkotmánya kinyilvánítot­ta, hogy országunk független, demok­ratikus jogállam, amelyben a polgári demokrácia ás a demokratikus szoci­alizmus értékei egyaránt érvényesül­nek. De hosszú idő kellett, amíg el­jutottunk idáig, és mennyi vár és ál­dozat kellett hozzá! Pusztán a felis­meréshez is, hát még a harchoz, a külsőhöz és a belsőhöz, az önemésztő kompromisszumtól a szembefordulásig. Ezerkilencszázötvenhatot diákként éltem át, s fegyvertől idegenkedő böl­csészként többen vállaltuk a nemzet­őrséget, éppen az áhított rend, az élet érdekében, a rombolás és 'az önpusz­títás megakadályozásáért. Aztán fegy­vertelenül — egy teherautó platóján — mentünk el dunántúli városokba szülővárosunkba. Győrbe, Pápára, Sár­várra. Szombathelyre, hogy hírvivő­kén! és szervezőként ott. legyünk egy új rend megteremtésénél. November 5-én az ál-lamvédelmisek tartóztattak le, akikkel együtt diakoskodtunk, aki­ket nem is meggyőződésük, de belsor- suk sodort a túloldalra. . . S ők is szolgáltak, egy rájuk kényszerített, már nem is rejtőzködő hatalom áldo­zataiként. S továbbszolgálók lettünk később valamennyien, egy szelídebb diktatúra keretei között. Nem kínált más válasz­tást a történelem — vagy életet, tehát kompromisszumot, beletörődést — vagy ... nem is volt vagy — A többség számára nem volt más alternatíva ... Szolgáltuk hát a hatalmat, én, te, ő, mi, ti, ők. Személyes névmásként, de már nem is személytelenül, az okos kompromisszum lehetőségével, hi­tével, a túlélés ösztönével, a változta­tás igényével, az égre festett szivár­vány jövendölésével, és bízva: véget ért a társadalmi vihar, kiderül az ég — eljutunk az áhított boldog, békás korba. Hogy mikor kezdtük felismerni: fél­revezettek bennünket, hogy félreve­zettük önmagunkat? Hogy áldozatok vagyunk és önmagunkat áldoztuk fel? Hogy hagytuk becsapni magunkat, s önmagunknak sem kellett volna hin­nünk? Korán, mégis túl későn, amikor már a szolgálat kiszolgáltatássá is vált. amikor már könnyebbé és kényelme­sebbé vált szolgálni, mint lázadni. Ebben közös hát a sorsunk, megké­sett lázadóiké. E közös- felelősségből csak tetteink oldozhatnah fel — tet­teink, amelyek megteremtik ebben a hányatott sorsú országban egy méltó jövő feltételeit — egy demokratikus jogállam kereteit. Gombkötő Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents