Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

1989. november 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Mikor jeleznek újra a lámpák? Már több éve. hogy nem működnek a forgalomirá­nyító jelzőlámpák Miskol­con, a Bajcsy-Zsilinszky és á Baross Gábor utcák ke­reszteződésében. Ha már va­lamikor kiépítették ezen a helyen is a jelzőrendszert, akkor az miért nem segíti a közlekedést? — vetette fel F. László miskolci olvasónk. Az észrevételre Tóth Csabá­tól, a városi tanács építési és közlekedési osztályának csoportvezetőjétől kértünk választ. Mint megtudtuk, körülbe­lül három éve kapcsoltatták ki a Baross Gábor utcai lámpákat a Miskolci Közle­kedési ' Vállalat kérésére: ugyanis ez idő tájt kezdtek hozzá ezen a szakaszon a vi llamospálya felújításához. Már ekkor felmerült, hogy ha befejeződnek a munká­latok, célszerűbb lenne a jelzőlámpákat villogó sár­gára beállítani, szakítva a korábbi években megszokott váltakozó színekkel. Közle­kedési szakembereket kér­dezlek meg erről, s az a vélemény alakult ki, hogy ezen a csomóponton a sárga fény lenne a legjobb meg­oldás a forgalom gyorsítá­sára, a tömegközlekedés könnyítésére. _ Visszakapcso­láskor aztán több hónapon keresztül villogott sárga jel­zés az útkereszteződésben. Lassan ez a fény is kihunyt, merthogy tönkrement a lám­parendszer. A tanács tervbe vette felújítását, s ehhez a pénzügyi fedezetet is meg­kapták. Mégis át kellett cso­portosítani az anyagiakat, egy még fontosabb korsze­rűsítésre. Ekkortájt borultak ugyanis sötétbe a Kun Béla utcai jelzőlámpák, melyek felújítása — lévén,, hogy az egyik legforgalmasabb cso­mópontról volt szó — el­odázhatatlan volt. Az elmúlt évben újra beütemezték a Baross Gábor utcai munká­latokat, amelyek azonban is­mételten háttérbe szorultak a Hősök terénél szükséges­sé vált lámpakorszerűsítés miatt. Sajnos mindaddig, amíg nincs elegendő pénz az ilyen jellegű munkákra, kénytelenek azokat rangso­rolni fontossági, közlekedés- biztonsági alapon a szakem­berek, a közlekedési szervek bevonásával. Remélhetőleg a Baross Gábor utcai jelző­lámpákra is mielőbb, talán már jövőre sor kerül. Amíg az erdők élnek Megrázott az a televízióban nemrégiben sugárzott ausztrál tloku- mcntumfilm, amely azt érzékeltette, hogy mennyire átgondolatlanul, a következményekkel mit sem törődve irtják az örökzöld őserdő­ket. Csonkítják, szétszabdalják a Föld legnagyobb kiterjedésű „tü­dejét”, másodpercenként egy futballpályányi területtel. Azt mond­ják, mi is csak addig létezünk, amíg az erdők élnek. Nálunk most kopár a növényzet, tavaszig a szelek szárnyán kapjuk az oxigént. Más tájakról, más éghajlati övékből, meglehet, az Egyenlítő tájéká­ról is. Lehet, hogy már csak „fél tüdőből”? Nézem az utcák végeláthatatlan gépkocsifolyamál. Mennyi füstöt okádó gépjármű fojtogató bűzét kell elviselnünk. Mert az éltető levegőnek nemcsak a fák irtásával lehet ártani. Hallottam, hogy Budapesten jó néhány taxira szereltek fel szűrőberendezéseket. Ezek kiszűrik a városi forgalomban a káros anyagok 70 százalékát, az országutakon 50 százalékát. Ügy tűnik, a kipufogókra szerelt be­rendezések jól vizsgáznak. Tudomásom szerint ezt magánszemé­lyek is megvásárolhatják, G00 forintért. Gyanítom, kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. így viszont az egész kezdeményezés egy fa­batkát sem ér. Pedig mindannyian tudjuk: legnagyobb kincsünk, az egészségünk, s elsősorban is gyermekeink, unokáink egészsége. Pásztor György Miskolc Aki megértette „A biblia alatt őriztem a pénzt, tudtam, hogy az nem engem illet." E mondat at­tól az idős miskolci olva­sónktól származik, aki múlt heti összeállításunkban „Ta­lán megérti..címmel meg­jelent olvasói levél kapcsán kereste meg szerkesztősé­günket. Az előzményről csak annyit: egy miskolci fiatal­ember kereste lapunkon ke­resztül a buszmegállóban el­hagyott kétezer forintját, s kérte a pénz megtalálóját, juttassa azt vissza neki. Nos, Fodor Gyuláné 79 éves idős asszony nemcsak, hogy olvas­ta a reménykedő sorokat, de jó szívvel is értelmezte azo­kat, s már a közlés utáni napon — a címet megtuda­kolva szerkesztőségünktől — a fiatalember lakására vitte a pénzt. A néninek, aki egyébként kisnyugdíjból él, bizony lett volna mire köl­teni a földön véletlenül megtalált zöld bankókat. Ö azonban lelkiismeretére hall­gatott, ami arra késztette őt, hogy saját gondja fölébe he­lyezze a másik ember gond­ját. Mindezt nem hagyhat­tuk szó nélkül, hiszen oly ritka napjainkban a hason­ló megnyilvánulás. Remél­hetőleg e szép példát a fi­atalember is követi, ha ne­tán ő is mások értékeinek megtalálója lesz. Hiszen ő tudja csak igazán, milyen jó érzés megértő, jó szándékú emberrel találkozni. Egy színfolt a tűzfalon Első látásra azt hihetnénk, egy barátságos otthon virágos abla­kát örökítette meg a felvétel, holott az a miskolci, Uitz Béla utcai OTP-székházzal átellenben levő tűzfalat, pontosabban an­nak dekorációját ábrázolja. A falra festett kép szép példája an­nak, hogyan lehet a merevséget, a szürkeséget feloldani, akár reklámmal is. (BVK) Fotó: F. L. Lassan jarj, tovább érsz! Beküldte: Kerékgyártó Mihály, Ózd Ne adjanak rá okot Mintegy tíz éve annak, hogy a Kis-Avas IV. sor la­kói és az ottani pincetulaj­donosok nevében kértem az illetékeseket, hogy pótolják a területről elszállított kon­ténert, amelyet egyébként az Alabárdos vendéglő sarkára helyezték át. Álékor gyár­tási gondokra, kapacitáshi­ányra hivatkozva kaptam vá­laszt a tanács 1. kerületi hi­vatalától. Majd 3—4 év el­teltével újra rendszeresítet­tek egy nagyméretű konté­nert a soron, amely azon­ban ismételten eltűnt. Sőt, az Alabárdos közelében le­vő is. mely időközben a túl­oldalra került. De ükkor ho­vá vigyük a szemetet? Mi­ért késztetnek bennünket arra. hogy sorozatosan ki­hágást kövessünk el? Hiszen tároló híján oda hordjuk a hulladékot, ahol egyébként ..Szemét lerakása hatósági­lag tilos!". A tiltásnak felté­telek hiányában képtelenség eleget tenni. Bántó és zava­ró a helyzet, amit az is te­téz, hogy a környéken el­szaporodtak a macskák. Így vagy a szél „rendezi" a sze­metet. vagy éppen a kóbor macskáik zilálják szét a ku­pacokat. Vajon meddig? Nyíri Kálmán Miskolc Te, aki november 7-én, kedden este a miskolci 14-es buszon hat óra tájt cseveg­tél barátnőiddel, sok min­dent elárultál magadról. Meglepett őszinteséged, vagy szerepelni akartál csupán? Hiszen körülötted akaratla­nul is tanúi voltunk vagy félszázan vallomásodnak. Már hatévesen Kanadába akartak vinni rokonaid. Ak­kor anyukád nem engedett, mert még csak hatéves vol­tál. Most igenis, saját elha­Napjainkban lezajló robbanásszerű politikai-társadalmi és gazdasági vál­tozások, számtalan jogintézmény jog- politikai indokoltságát kérdőjelezték meg. A tulajdonszerzési korlátozás va­lójában soha nem találkozott a társa­dalom egyetértésével, a mai körülmé­nyek között pedig már egyértelműen a társadalmi-gazdasági fejlődés gátjává vált. Jogrendszerünk átfogó reformja ezért ezt a jogintézményt is megszün­tette, jogtörténeti kategóriává degra­dálta. Olvasóink számára még nem is olyan régen különböző ingatlanszerzéseik so­rán gyakran jelentett nehézséget a tu­lajdonszerzési korlátozás, melynek ér­telmében magánszemély (illetőleg egy csalad) lakás, üdülő, lakótelek és üdü­lőtelek tulajdonjogát csak olyan mér­tékben szerezhette meg, hogy a tulaj­donában egy lakás, vagy lakótelek és egy üdülő, vagy üdülőtelek lehetett. Az életidegen rendelkezés kijátszására irá­nyuló törekvés, a jogi kiskapu keresé­se társadalmi méreteket öltött, melyek egyik legszélsőségesebb megnyilvánu­lási formája a házastársak úgyneve­zett látszatválása volt. A jog azonban kénytelen volt követni a társadalmi vi­szonyok változását. A különböző fel­mentési lehetőségek megadása után először legalizálásra került a kiskorú­ak korlátozott mértékű tulajdonszerzé­se, majd lehetővé vált a házasságkö­téssel és az öröklés útján szerzett több­letingatlan megtartása is. Végezetül a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról kiadott 1989. évi XIX. törvény „adta meg a kegyelem­döfést", melynek 6. §-a kimondja, hogy magánszemély' korlátlan mértékben szerezhet ingatlan tulajdont, tulajdon- szerzésének korlátozását csak törvény­ben lehet elrendelni. A törvény indok­lása rámutat, hogy ez a jogintézmény akadályozta a mezőgazdasági termelés­re vállalkozást, fékezte a társadalmi feszültségek oldása érdekében oly fon­tos lakásépítést, a magánszektornak az idegenforgalomba való bekapcsolódását új vendéghelyek létrehozásával. Ezért a törvény a magánszemélyek számára mind a termőföld, mind a lakás és üdülőtelek tulajdona tekintetében a fennálló korlátozásokat 1989. július 1-i hatállyal megszüntette. A jogalkotó el­ismerte, hogy az esetleges spekulációk és visszaélések ellen nem a tulajdon­jog korlátozásával, hanem a kisebb­ségben lévő visszaélőkkel szemben a jog más eszközeivel — súlyosabb eset­ben büntetőjogi eszközökkel — kell fellépni. Or. Demeter Lajos Ha megöregszem... Ha eljönnek a várva várt nyugdíjas évek, korábbi elhatározásom­tól eltérően nem alszom 10 óráig, hanem reggel i; óra körül, a leg- nagyobb csúcsforgalomban indulok a Zsarnaira. \ buszra úgy szál­lók fel, hogy még a kőszívű ember is részvétet erezzen irántam és egyszerre nyolcán is felugorjanak, hogy helyüket átadják. En azon­ban jól megnézem majd, hogy hová üljek le és csakis bal oldali, előre néző ülést választok, mert az a kedvencem. Ha netán az a szörnyűség következne be, hogy senki nem adja at a helyét, kiné­zek magamnak egy fiatal fiút vagy leányt, szorosan mellé állok, fél testsúlyomat ráhelyezem, hogy vegye észre magát, a helyét át kell adnia. Ezek után órák hosszat clácsorgok a Zsarnain, a ba­rátnőimmel tcreferélgetve. Hazafelé ugyanazt eljátszom, amit reg­gel. Otthon pedig elmeditálok a mai fiatalság neveletlenségén. K. A. Miskolc lálasz egy gondolatébresztő vallomásra tározásodból odamennél, el­végre 15 éves vagy, azt te­szel, amit akarsz — mondtad. Testvéred lebeszélt erről, mondván, bírd ki ezt a há­rom évet. Micsoda gyötrelem lenne ez a három év! Volt anyukádnak „bőr a pofá­ján”,, amikor bejelentette, hogy férjhez megy. Ahhoz, akit te gyűlölsz! S ezért itt­hagynád őt. Barátnőd sze­rint neked könnyű, ő azon­ban nem tenne ilyet, mert megbántaná édesanyját. A Centrumnál leszálltatok, szinte egyként sóhajtott fel a „busz", megkönnyebbül­tünk. Megkönnyebbültünk? Bennem azóta is megannyi kérdőjel motoszkál. Ha jól gondolom, nem vagy miskolci, de ide jársz iskolába, reggeltől estig a városban élsz. Szavaid hang­súlyából ítélve nyegleséged, meggondolatlan kijelentéseid csak álarcot raknak rád. Az igazi arcod nem lehet ilyen. Csak anyukádról beszéltél, aki apa nélkül nevelt fel té­ged és a tesódat, gondosko­dott rólatok. Mit gondolsz, miérti nem adott oda hat­évesen gazdag kanadai roko­noknak? Megszabadulhatott volna sok gondtól, bajtól, ál­matlan éjszakáktól.... s ta­lán az élete is másképp ala­kulhatott volna. Hajszoltad őt — ha tudtodon kívül is —, mindig igyekezett kíván­ságaidnak megfelelni. Meg­kérdezted egyszer is, hogy c miért nem szereti a csirke­combot, a banánt..., amit csak eléd rak? Megértetted-e, hogy miért jár félretaposott cipőben, miért csak a régi ruháit kedveli? Tudod-e, miért használ babaszappant és tojássampont, amikor a te polcaid roskadoznak a nyugati kenceficéktől? Meg­kérdezted-e...? Még nem késő, most kérdezd meg, vagy mégsem, hiszen a vá­laszt úgy is tudod. Csak gon­dolkodj el. Amíg számodra mindent előteremtett, addig ő elfáradt, elfásult, kiégett, lehel, hogy szenved, hogy be­teg. Lelki és testi fáradtsá­gát szeretné leküzdeni, s talán ehhez erőt, támaszt ta­lált abban a férfiban, akit te gyűlölsz. Tudnod kell: nem veszi el anyukád tőled, sokkal inkább feltöltődik édesanyád az ő szeretete ál­tal, és többet tud számodra nyújtani. Kívánom, hogy te is szerető társra találj, s majdan — ha szükséges — le légy támasza anyukádnak, még Kanadából is. Mária néni (Teljes név és cím a szerkesztőségben.) Összeállította: Bodnár Ildikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents