Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-14 / 270. szám

1989. november 14., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Iv-javitás a Vilikész műhelyében Fotó: Laczó J. # Balogh Anita keramikus ós Árvay László textilterve­ző munkáiból rendeztek ki­állítást a mezőcsáti Kiss Jó. zsef Művelődési Központban. A tárlatot Kishonthy Zsolt muzeológus nyitja meg no­vember 15-én délután 2 óra­kor. — Hogy mik vannak © ebben a megyében! — kiabál üuttogóra „fo­gott” hangján ismerősöm a villamoson. — Hallotta, már a Vöröskeresztiben is sik­kasztanak. Adományokat gyűjtenek a rászorulóknak aztán a titkár zsebre vágja. Hallatlan! — Akar egy jo témát? — áll elém valaki másszor. — Mulatozások vannak a Vö­röskeresztnél. Azt mondják, egy szép nő a vezetőjük, <"> az irányító is. De azt hal­lani, lebuktak. És végül egy üzenet: — Nem ártana hírül adni, hogy felmentették a Vöröskereszt megyei titkárát. Meg kelle­ne inkább írni, mert össze­vissza fecsegnék az embe­rek. Én üzemi titkár va­gyok. nehezemre esik min­denkinek elmondani, hogy mi történt. * — Törökné Kulik Editet, a Magyar Vöröskereszt me­gyei titkárát valóban nem találja már a munkahelj'én — tájékoztat dr. Jánváry Anna megyei főorvos, aki hivatalánál fogva a megyei Vöröskereszt elnöki tisztét is betölti. — Felmentését kérte és azt a megyei vég­rehajtó bizottság elfogadta. Október 16-tól hat hónapos felmentési idejét tölti. — Mi az Ön véleménye erről? — Ha valaki önmaga lát­ja be, hogy alkalmatlan a munkája elvégzésére és le­mond, én csak becsülni tu­dom. — Talán itt mégsem így volt egészen. Törökné nem jószántából távozott. — Amikor megromlik a munkatársakkal a viszony, •azt jobb minél előbb lezár­ni. Ö végül is így tett. A tényék ismeretében felmen­tésével egyetértett az orszá­gos vezetőség és a megyei vb is. Csak az nem tetszik, hogy ö volt az utolsó, aki Pályázati felhívás megbízott igazgatói állásra A Borsod-Abaúj-Zcmplén Megyei Tanács V. B. társadalompolitikai főosztálya pályázatot hirdet megbízott igazgatói munkakör betöltésére, a létesülő miskolci tehetséggondozó középiskolai kollégái mba. A leendő megbízott igazgató feladata lesz az új kollégium kialakításának, szervezésének, beiskolázásának ellátása. AZ ÁLLÁS BETÖLTÉSÉNEK FELTÉTELEI: > felsőoktatási (pedagógusképző) intézményben szerzett egyetemi végzettség, ♦ 5 éves szakmai gyakorlat. A PÁLYÁZATHOZ CSATOLNI KELL: ♦ önéletrajzot, ♦ 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, ♦ képesítést, iskolai végzettséget igazoló okmányok másolatát, » ♦ elképzeléseit a tehetséggondozó kollégium működéséről. BÉREZÉS: az idevonatkozó ÁBMH rendelkezés alapján, megegyezés szerint. A MEGBÍZÁS IDŐPONTJA: 1990. január 1. A PÁLYÁZAT BENYÚJTÁSÁNAK HATÁRIDEJE ÉS HELYE: a megjelenéstől számított 30 nap, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács V. B. társadalompolitikai főosztálya 3541 Miskolc, Tanácsház-tér 1. Telefon: 22-011 Kicsordult a pohár — Pletykák — A vb titoktartást kárt — Munkájuk országosan elismert megtudta, mi készül ellene. Nemigen volt ideje felké­szülni sem. * Először más „témát” be­szélünk meg az apparátus jelenlévő két tagjával, ma­gyarán, dolgozunk, aztán előhozakodom ezzel a sze-. mélyi dologgal. Szklenárné Fóris Irén titikárhelyettes és Szoboszlai Ferencné főelő­adó jelentőségteljesen egy­másra néz. — Hogyan szivároghatott ki? — kérdik döbbenten. — Mi egyetértettünk a vb in­telmével: tartsuk titokban a dolgot, mert az ügy árthat a Vöröskeresztnek, a mun­kánk sikerének. Mi rá va­gyunk utalva a vállalatok, gazdálkodók jóindulatára. Szükségünk van az embe­rek bizalmára. — Mégiscsak kiszivárgott. Ráadásul nemcsak az igaz­ság szivárgott ki, hanem már pletykaszinten van a dolog, eljutott a becsület- sértésig. — Akkor jnkább elmond­juk az igazságot — dönte­nek. — De kérnénk néhány nap haladékot. Hogy össze­szedjük a gondolatainkat. — Akkor most ismét be­széljünk másról — javas­lom. — Hogyan állnak a véradási tervvel? A két asszony felélénkül. Azonnal hívják a legilleté­kesebbet, Harczos Attilánét. — Nehezebb lett a vér­adók helyzete, mert a kft.-k és a leányvállalatok közül most már jó néhány nem ad munkaidő-kedvezményt vér­adás idejére. Sokkal többet kell járnunk a siker érde­kében, de minden rendben van: az idén is meglesz a 13 ezer 200 liter vér. Emel­lett rendkívüli véradónapok is vannak, olyan borsodi be­tegek számára gyűjtünk vért, akiket más városokban mű­iének. Holló Eszternek pél­dául 400 palack vérből küld­tünk vérkészítményt — ter­ven felül — Szombathelyre, és van egy másik kisfiúnk is, akit távol operáltak. Most, hogy valahogyan mégis ho­norálni tudjuk véradóink önzetlenségét, sorsjegyet osz­tunk a donoroknak. Támo­gatóink, így a vállalatok, a tanács, és nem utolsósorban az egyének adakozásaiból ajándékokat sorsolunk majd a véradók napján. Mi talál­tuk ki továbbá, hogy a vér­adók soron kívül jussanak be az orvosi rendelőkbe a körzetben és a rendelőinté­zetekben egyaránt. Még nem működik teljesen jól a me­chanizmus, de a többi me­gyék is átveszik az ötletün­ket. Szoboszlainé: — Lillafüre­den rendezik az országos véradókonferenciát is decem­berben. Nagy megtiszteltetés. — Több új akciónk is van — mondja Fóris Irén. — Óvónőket készítünk fel ar­ra, hogy elsősegélynyújtásra tanítsák a .kicsiket. Ez azért fontos, mert a kicsiknél kell elkezdeni a készségfej­lesztést. Szervezünk továb­bá vetélkedőket, mérünk bi­zonyos helyeken ingyen vér­nyomást. Sokat dolgozunk és úgy érezzük, eredményesen. * Több mint egy hét telt el. A megyei apparátus tagjai döntöttek, állnak kérdéseim elébe. Elsőként- a pletyká­kat cáfolják. — Itt soha egy fillér nem tűnt el. Egyébként Budapest­ről gazdasági revíziót is kértünk, megtörtént, minden a legnagyobb rendben. A fő­nökasszonyunk egyébként olyan takarékos volt, hogy apparátusi ülésen kérdezte meg, miért kellett az egyik főelőadónknak rotring-ceru- zabél, hiszen ő tollal ír. — mondja Molnár Józsefné me­gyei gazdaságvezető. — Méghogy itt orgiák ? — hőköl Harczos Attiláné. — Ide egy korty italt nem ho­zott be senki. Méghogy italt? Itt akkora volt a rend és a fegyelem, hogy már a koráb­ban szokásos, félévenként összevont névnapokat is megszüntettük. Pedig olyan­kor is csak grillcsirke volt és valami rostos gyümölcs­lé. Pedig azok az összejöve­telek még úgy-ahogyan ösz- szetartottak egy kicsit... — Akkor miért szüntették be? — Hogy miért? Mert a fő­nökasszony már nem „szállt be” anyagilag a rántott csir­kébe sem. — Gyerekes dolgok ezek, senkit sem érdekelnek —• in­tik le egymást. — Anyagias volt és kész, de a közös pénzekre nagyon ügyelt. Itt sokkal fájóbb dolgok halmo­zódtak föl bennünk az évek során. Megszégyenített., meg­alázott bennünket egymás és mások előtt. Azt kérte to­vábbá főiünk, hogv kollégá­inkat., városi titkárokat, mi alázzunk meg idegen testü­letek tagiai előtt. Felsőfokú kénesítése van mindahá- nvnnknalc. de mi a főnök­asszony szemében primitívek, buták és műveletlenek va­gyunk. — Öten dolgozunk az ap­parátusban és itt van még velünk az adminisztrátor, a takarítónő, a gépkocsivezető. A vidékiekkel együtt is mindössze huszonhatan va­gyunk. Kis közösség, gon­dolhatnák, olyan lehetne, mint egy család. Pár év alatt hatan mentek el tőlünk a megyei titkár magatartása, modora miatt. Volt olyan nap, hogy ketten felmondtak, egy kolléganőnk a szándékát jelentette be, és az admi­nisztrátorunk örömmel kö­zölte: gyereket vár, három évig ne is várjuk vissza. Szklenárné Fóris Irén tíz éve dolgozik főállásban a megyei Vöröskeresztnél: — Nagyon jó munkahelyet hagytam ott, mert Edit hí­vott. Határozott, okos nőnek ismertem meg, amikor még csak külső munkakapcsolat­ban álltunk. Megígérte, el­végezhetem az egészségügyi főiskolát, ami a vágyam volt. El is végeztem, minden anyagi segítség nélkül: szál­loda, utazás, tankönyv, egyaránt az én pénztárcámat terhelte. Furcsálltuk, mert ő akkor végezte a politikai fő­iskolát, és minden költségét térítette a Vöröskereszt. Még ez sem lett volna nagy baj, ha más dolgokban egy pici megértést is kaptam volna tőle. A férjem, halála előtt két évig feküdt egy pesti kórházban, amikor tudtam, utaztam hozzá. Több időt tölthettem volna a halálos ágya mellett, ha Edit pisz- licsáré ügyek miatt nem akadályozza meg. Amikor meghalt a férjem, idetelefo­náltam; két nap szabadsá­got kérek. Emiatt is kitört a botrány, szegény _ kollégá­im szenvedtek miattam. Molnár Józsefné: — Reg­geltől estig tartottak az ap­parátusi értekezletek. Hogy miről? Sokszor nem is tud­tuk. A főnök „feleltetett” bennünket. Már letelt a munkaidő, amikor befejez­tük, de másnap reggel első dolga volt, hogy tőlem a naprakész gazdasági zárást kéri. Hogy mikor készítet­tem el? Este, éjjel. Mert tudtam, hogy ez lesz, ismer­tem, négy évig a titkárnője voltam. Szoboszlai Ferencné: — A közlekedésbiztonsági tanács javaslatára kaptam egy bel­ügyminiszteri kitüntetést. Akkor úgy szégyenített meg, hogy kért egy írásbeli nyi­latkozatot a rendőrségtől, hogy a pénzjutalmat ők ad­ják. Harczos Attiláné: — A munkánkért sok elismerést kapott. Mert dolgozni szere­tett, de dolgoztatni is na­gyon tudott. És a beszélő­tehetsége is kiváló. Olyan volt idebent a hangulat, hogy sokszor már megszó­lalni sem tudtunk félel­münkben. — Miért nem jelezték mindezt a megyei vb-nek? — Egyes ügyek, például az edelényi kollégáink „kiké­szítése”, a testület előtt za'j- lott le. Mi, ha nem is tes­tületi ülésen, többször is pa­naszkodtunk. Tudjuk, egyes vb-tagok el is beszélgettek Edittel. Mindhiába. — Végül is, augusztus 23- án elküldték levelüket Buda­pestre. A levélben mindösz- sze ennyi állt: „Tájékoztat­juk az Országos Végrehajtó Bizottságot, hogy Törökné Kulik Edit, emberi és veze­tői magatartása elviselhetet­len, irányítása mellett mun­kavégzésünk lehetetlenné vált. Kérjük intézkedésüket.” Ezt huszonhármán írtak alá. Miért volt ilyen szűkszavú ez a levél? — Mert előtte már jár­tunk többen is a főtitkár- helyettesnél. És elment már egy részletes levél a Mis­kolc Városi Vöröskereszt előadójától is, akit szintén sok sérelem ért. Tudtak már a dolgokról, és jól tudtuk, vizsgálat lesz, ahol úgyis el­mondhatunk mindent. így is történt. —: Törökné erről a levél­ről semmit sem tudott. Vele miért nem közölték, hogy tájékoztatták az országos ve­zetőséget? — A levélnek gyorsan, a vb-ülésig oda kellett érnie. Edit abban az időben sza­badságon volt. Amikor pe­dig visszajött...? Nos, ha elmondjuk, olyan lett volna a légkör, ami már a napi munkát is veszélyeztette vol­na. Tudtuk, hogy egy hét múlva úgyis megérkezik az ügyei: kivizsgáló bizottság, és összehívnak mindenkit. * Révész János főgyógysze­rész, a megyei Vöröskereszt alelnöke: — Körülbelül hét éve ismerem Töröknét, én csak a szakmai munkáját tudom értékelni, mégpedig kiválóra. A1 vezetőségi ülé­seken nem érződött, hogy az apparátusban ilyen a légkör. Furcsállom, hogy a vb. meg­kerülése nélkül küldték el azt a levelett és azt is fur­csának találom, hogy a Vö­röskereszt Országos Vezető­sége nem hívott meg min­ket a megyei apparátusi ér­tekezletre. Több dolgot in­korrektnek tartok, ezért gon­dolkodom, hogy lemondjak az alelnökségről. (Törökné Kulik Edittel nem sikerült találkozni az anyaggyűjtés idején, lakásán hiába kerestük. Később tud­tuk csak meg: elutazott.) Lévay Györgyi Az ÉSZAK-MAG YARORSZAGI N VERS AN YAG HASZNOSÍT felvételt hirdet telepőri munkakörbe Jelentkezés: személyesen a vállalat munkaügyi osztályvezetőjénél A HERNÁDNÉMETI HERNÄDVÖLGYE MGTSZ IIERNÁDNÉMETI BAROMFITELEPÉN pecsenyecsirke- eladást szervez 1989. november 17-én és 18-án, 8-tól 14 óráig Értékesítési súly: 1,20—1,60 kg/db Értékesítési ár: 60 Ft/kg Engedményes vásár! November 15—22-ig. az Észak-magyarországi Tüzép Miskolc-Sajó-parti telepén INTERSPAN natúr és laminált faforgácslapok KÜLÖNBÖZŐ RÉTEGVASTAGSÁGBAN, TÖBBFÉLE SZÍNBEN KAPHATÓK. AMÍG A KÉSZLET TART!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents