Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-02 / 260. szám
1989. november 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szolgáltatni Ózdon? Egyik fent, másik lent A lakossági szolgálta* tások sosem tartoztak a húzó ágazatok közé. Mostanában pedig - ahogy vékonyodik a pénztárcánk - egyre csökken az ázsiójuk. Kevesebbet megyünk fod- lászhoz, előkerülnek a varrógépek . . . Mig az emberek nagy része maga barkácsolja elromlott gépeit, a hozzáértő szakemberek munka után sóvárognok. Különösen igaz ez Ózdra, s annak Szolgáltató Ipari Kisszövetkezetére. A mindössze 150 dolgozó« foglalkoztató közösség a szó szoros értelmében küzd a megmaradásért - úgy tűnik, nem is eredménytelenül. talányos átalAny Kezdjük az igazán kemény diót jelentő fodrászattal, kozmetikával! Ami a körülményeket illeti, a szakterület dolgozói nem panaszkodhatnak. Ózdon öt (bátran állítják), fővárosi szintű üzletük van, és magukénak mondhatják a városkörnyéki falvakat. Ez utóbbiak és a peremvárosi egységek ge- binesek. A 90 fodrász és kozmetikus többsége azonban átalánydíjas. A laikusnak bonyolult üzemeltetési formát Körnet Márta főkönyvelő magyarázza el: — A fodrászok szerződnek egy bizonyos összegre, mondjuk, havi tízezer forint termelésére. Ennek fele elmegy általános költségre, a megmaradó hányadból kétezer forint anyagra, takarításra és egyéb kiadásokra; a dolgozó úgynevezett eszmei munkabére 3 ezer forint. Ez után fizetjük a munkabér közterheit, tehát 42 százalékát az államnak adózzuk. Rövid számolás és töprengés: ez bizony édeskevés. Mármint az, hogy egy fodrász havi 3 ezer forintot visz haza — nem számítva persze a borravalót. Hogy tudnak ebből megélni? Mi van. ha valaki közülük táppénzre szorul és annak ez a létminimum alatti összeg az alapja? Megéri így az átalány? Jesztrebi Andrásné, aki egyszemélyben bér-, munkaügyes és SZTK-ügyintéző, papírt vesz elő: — Bizony, nem éri meg. Az ágazat veszteséges. A furcsa az egészben, hogy a fodrásznők csinosak, jól öltözöttek, nem úgy néznek ki, mint aki 3 ezer forintból éli De azt, hogy ennél többet keresnek, az adott elszámolásban lehetetlen bebizonyítani. Így aztán nem is vádolhatjuk őke,t. hogy el- ti'tlkoljá.k a jövedelmüket... Hozzátartozik a képhez, hogy félévkor, amikor a megyei fodrászok kénytelen- kellettlen emelték az árakat, Ózdon — éppen az újabb keresletcsökkenéstől tartva — nem nyúltak hozzá. Az is biztos, hogy ez így nem jó. Változtatni kell rajta: nemcsak a közösség érdekében, hanem mert1 fennáll a veszélye, ismét képződik egy kisnyugdíjas réteg. Mert alacsony kereset után csak az járhat a dolgozónak — legalábbis, a mostani rendszer szerint. FELVETTÉK A KESZTYŰT Mint sok hasonló szervezet, az ózdi szövetkezet is egyesülésből jött létre. Ennek ebben a koménv gazdasági helyzetben most kimondottan hasznát veszik. Mert egyik alkotójuk, a korábbi cipész szövetkezeli •már a hetvenes évek elején munkásvédelmi kesztyűket gyártott. Jó üzlet olyan terméket előállítani, amelynek használata kötelező — gondolhatták annak idején —. mert keresletét nem a divat és nem a fizetőképesség határozza meg. A kisszövetkezet árutermelési részlegvezetője, Török Józsefné már az októberi eredményeket ösz- szegzi: — Nagyon jól zárjuk a hónapot, nálunk nem létezik selejt. 1973-ban öten kezdték a kesztyűvarrást, az ágazat ma harminc embert foglalkoztat. Csak az megy el tőlünk, akiről betanulás után .kiderül, mem bír teljesítményben annyit keresni, hogy megéljen belőle. A kisszövetkezet nemrég költözött új székházba. A korábbi, nagyon mostoha körülmények helyett most világos, gondozott munkahelyen termelnek. A ház alagsorában ontják a kesztyűket, bőrkötényeket, teljesítenek egyedi megrendeléseket — nagy megrendelőjük azÓKÜ, és népszerűek szerte a megyében. Mind nagyobb szerep jut a termelésben a cipészeknek, már ami a javításokat, illeti. Mert vásárlás helyett az emberek inkább megcsináltatják a régi lábbeliket, így szegényedésünk, ami árt a fodrászoknak, használ a cipészeknek — ezt próbálják azzal meglovagolni, hogy a három idős mester mellé nyolc tanulót vettek fel. Gondolván a jövőre, ami azt sugallja, nem várható egyhamar gazdaságunk felien. JÖ LÓRA TETTEK A hiányra alapozva alapította meg az ózdi kisszövetkezet ékszerjavító részlegét. A két ötvösmester sajnos, csak javításokat vállalhat, így arra kényszerül a szakvezetés, hogy előbb-utóbb hozzányúljon az árakhoz. Elég a szépészeti ágazat vesztesége, ne tetézzék ha lehet — állapították meg. Az igazi nagy bizniszt az a kis bolt jelenti, amelyet egy egyszerű, régi faházban nyitottak meg — ez év februárjában. Az üzletvezető, R onyecz Béláné büszkén mutat körbe: — Mindenféle nyomtatvány kapható nálunk. Füzetek. tollak, papíráru. Van még olcsó papírzsebkendőnk is... A bolt sikerének legfőbb oka, hogy korábban minden nyomtatványért Miskolcra jártak be a környék üzemei, szövetkezetei, tehát hiánypótló vállalkozás. Sőt, még annál is több, mert már a megyeszékhelyről is jönnek ide. Az Újváros téri üzlet titka az árubeszerzés — jó kapcsolat a nagybani értékesítőkkel, a termelőkkel — és a széles kínálat. Megkockáztatom, ha maszek bolt lenne, meggazdagodnának belőle.... — Termelési értékünk az idén egy fél év alatt annyi mint tavaly egész évben — mondja a főkönyvelőnő — s ezt jórészt a boltnak és a munkavédelmi áruk termelésének köszönhetjük. így reményünk van arra, hogy ha nem is fényesen, de eredménnyel zárjuk az évet. dülése. .. M. Szabó Zsuzsa Gazdálkodj (a közgazdászokkal) okosan! Tippet adhat, önbizalmat szerezhet! A gazdaság és gazdálkodás .rangja hamarabb értékelődött föl megyénkben, minit a közgazdászoké. Furcsa ellentmondás ez. hiszen szakmunkát csak szakemberrel lehet — jól — elvégeztetni. Az utóbbi évek véleményváltozását sok ok sürgette. Növekedett a vállalatok piaci affinitása, egyre több cég keres okleveles közgazdát, s a miskolci egyetem már gazdasági ismeretekre is oktaiijia a hallgatókat. A vonulathoz tartozik, s így teljes a kép, változott a Magyar Köz- gazdasági Társaság megyei szervezetének működése, feladat- vállalása is. Erről beszélgettünk a társaság megyei elnökével, a közgazdaságtudományok doktorával, dr. Barta Imrével. A Budapest Bank Bt. miskolci osztályigazgatója négy pontban foglalta össze a régi-új tennivalókat. — A társaság a maga eszközeivel az eddigieknél jöbban vegye ki részét az országos és helyi elképzelések alakításában. A törvényhozók nem hagyaltkozhatnak csak az érzelmi érvekre, lokálpatrióta indulatokra. Szigorú tényekre, okos prognosztizációkra van szükség. Elengedhetetlen továbbá, hogy a közgazdászok olyan információkhoz is hozzájuthassanak, amelyek nem publikusak, vagy amelyek a nagyközönség számára érdektelenek. Ezenkívül a társaságnak lehet, kell, hogy legyen egy érdekvédelmi szerepe is. A gazdasági futurológia holnapra vonatkozó vélekedése ugyanis nem esik, s nem is eshet mindig egylbe a napi politikai gyakorlattal, irányvonallal. Aki a jövőt tervezi, az óhatatlanul tagadja a mai működési mechanizmust, s ez aligha képzelhető el konfliktusok nélkül. Végül: hasznosnak tartanám, ha ez a megújuló társaság gazdagítaná afz emberi kapcsolatokat. Azért mondom ezt, mert a megyében működő más szakmai-értelmiségi körök viszonya szorosabb,, több egyéni és társadalmi hasznot hozó, mint a közgazdászoké... Éppen ezért döntött úgy a legutóbbi elnökségi ülés. hogy a társaság létrehozza a miskolci szervezetét. Formai kérdés ez, de tartalmi változásokait is hordoz magában. A megye mintegy nyolcszáz közgazdászának fele Miskolcon él, s helyesebbnek véltük ezt a korábbi, szakosztályi és területi felosztásinál. Remélem, hogy az idő bennünket igazol majd. Ez az agyonsanyargatott, hitében és gazdaságában önbizalmat vesztett térség többre érdemes és többet ér. Egy jól szervezeti, életképes csapat segíthet, is gyorsan érvényesíltlhetö tippeket adhat. A közgazdaságtan, r> e szakma művelőinek rangja — a köz javára is — tovább növekedhet, mert nem jámbor óhaj ez, hanem a mai valóság és a holnapi boldogulás reményének szükségszerű kényszere: B. I. Mint arról korábban lapunkban is hírt adtunk: agrárreformkör alakult megyénkben. Nem újdonság, hogy hazánkban szervezetek, körök, pártok, egyesületek alakulnak. Közöttük egy az Agrárrcformkö- rök Egyesülete. Hogy mégis mindegyiktől különbözik, az annak tudható be, hogy kifejezetten a mezőgazdasággal kapcsolatban lévő, falusi emberek érdekeit kívánja felvállalni. iAz egyesület alapszabályában ezt (meg is fogalmazták^ „Az ország területén, a vidéken és a falun élők, a mezőgazdasággal és az agrárágazattal kapcsolatban lévő. vagy ott tevékenykedő állampolgárok a mezőgazdaságért, annak jövőjéért érzett felelőssége alapján úgy határoztak, hogy érdekeik megvédése, a kormányzati szervek előtti együttes képviselete, a továbbfejlődés lehetőségeinek megteremtése, annak érvényesítése céljából egyesületet hoznak létre. Teszik ezt azon felelősségtudattól vezérelve, hogy hazánk demokratikus átalakulása csak a város, a vidék és a mező- gazdaság egyenjogúsításával valósulhat meg.” Tájegységenként szerveződnek az agrárreformkörök Hát a mi problémánkkal vajon ki törődik? - meditál Zuti László, a Bodrogközi Á. G. állatgondozója. Fotó: Laczó J. Célul fűzték a vidéken és a falun élők, mezőgazdasági * termelőik és >az agrárágazathoz tartozók érdekeinek folyamatos és eredményes képviseletét, valamint a vidéken élő emberek és a falu helyzeti hátrányainak megszüntetését, a háttérbe szorított időseik és fiatalok életesélyeinek megteremtését. Az elmúlt hét a megye reformkoréinak szervezésével, az egyes tájegységeken kialakítandó közösségek kialakításával telt el. Tolcsvától Mezőikeresztesen át Edelé- nydg nap mint nap tanácskoztak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szakemberei, hogy ki hogyan lásson hozzá az agrárreformkör szervezéséhez saját közösségében. A nagyüzemek vezetői abban szinte minden egyes tájegységi tanácskozáson megegyezitek; hogy a falusi-mezőgazdasági embereknek immár saját kezük- ibe kelt venni sorsuk irányítását. Czakó Béla ideiglenes választmányi elnök minden tájegységi tanácskozáson elmondta, hogy nem véletlenül indult el ez a mozgalom a nagyüzemi vezetők körében. Ugyanis jó néhány párt a .reprivatizálást, a magángazdálkodást — mint a mezőgazdaság, a falu felemelkedésének egyetlen üdvözítő módját látja a jövőképben. Sokan még az eredményesen működő szövetkezeteket is szeretnék darabjaira szedni, széthordani, amitől joggal tartanak nemcsak a vezetők, de a.z állásukat féltő parasztemberek is. Czakó Béla tájékoztatta az üzemek vezetőit, hogy egyes pártok kétségbe vonják a nagyüzemi vezetők legitimitását, és a TOT-hoz eljuttatott levelükben a jelenlegi vezetők újra megmérettetését szorgalmazzák. — Ezzel a kezdeményezéssel nekünk számolni kell — mondta a választmány elnöke, és hozzátette: — A békés átmenet alappillére a .lakosság ellátása élelemmel, és a sor.hanállások elkerülése. A mezőgazdaság bizonyította, hogy eredményesen szolgálja a nemzetgazdaságot. A belső ellátás színvonala ma sem nevezhető rossznak. Nettó befizetők vagyunk az államháztartással szemben, tehát nem igaz, hogy a mezőgazdaság támogatva van. ,De milyen áron? Úgy, hogy ikö.z'ben a mező- gazdaság önmagát éli fel, a gazdálkodás 'mindinkább ellehetetlenül, a mezőgazdaságban dolgozók életszínvonala csökken, és a létbizonytalanság érzése nő. Ezért fontos, hogy az itt élők saját magúik kezdjék irányítani sorsukat. Ezért kell kialakítani, növelni az agrárreformkörök bázisait falvakban, városokban. Szinte minden helyszínen felvetődött a tagtoborzással kapcsolatban, hogy „a mezőgazdaságban dolgozók érdekképviseletét egyetlen párt sem vállalta fel teljes erejéből. Ezért például Mező- keresztes vonzáskörzetéből összegyűlt szövetkezeti, állami gazdasági vezetők egyenesen agrárpárt szervezését kezdeményezték. A többség azonban úgy ítélte meg: párttá szerveződni már késő, hisz’ kevés az idő a választásokig, így nincs esély, hogy érdekeiket a képviselők az Országgyűlésen érvényesíteni tudnák. Ezért — a realitásokat figyelembe véve —, az agrárreformkörök végül is egyesületbe tömörülnek, de nem vetették el azt a lehetőséget sem, hogy a későbbiekben egy „agrárpárttá” vagy „mezőgazdasági párttá” alakuljanak. Egy biztos: megkeseredett szájízzel fogalmazták meg programjukat, amelyet minden tájegységi tanácskozáson megfogalmaztak megyénkben: Az elmúlt évtizedek illúziókra épült gazdaságpolitikája iszonyatos csődtömeget halmozott fel Ezt akkor is saját nemzeti ■ erőforrásainkból a dolgozó tömegeknek kell felszámolniuk, ha létrehozásában közvetlenül nem vétkesek. Egy történelmi korszak lezárult. Az elért eredmények ellenére az új kornak nyitányán a falu és a mezőgazdasági termelők hátrányos helyzete sem gazdaságilag, sem pedig szociálisan nem szűnt meg. Kialakult a vidék ás a mezőgazdaság modellszerű másodír endűsége. A kiutat csak egy olyan új reformpolitika jelentheti, amely figyelmének .középpontjába az embert és jövőjét helyezi. Olyan politikára van szükség, amely a városokon és az azokhoz közel álló nagyközségeken túl a messze lemaradt kisközségekbe és a tanyavilágba is visszaviszi az elmúlt évtizedekben látványosan kivonult népképviseleti önkormányzatot, a közigazgatást, az oktatást, a kultúrát, és ide is kiterjeszti az infrastrukturális és a szociális biztonsági hálót. Az agrárpolitika megújulása csak egy átfogó falufejlesztési program keretében képzelhető el. A vidék, a falu problémáit ugyanakkor nem lehet a mezőgazdaságra leszűkíteni. A „vidéki Magyarország” nélkül nem lehet népben, nemzetben gondolkodni. Talán c szellem vezérelte az agrárreformereket, hogy megyénkben már ifjúsági szervezetüket is megalakították (ÉFISZ), és talán nekik, vagy helyettük szóltak, amikor programjuk közé vették, hogy új értelmisége van a falunak. Vallják: a vidéki értelmiség összefogásával saját dolgaikban felelősen tudnak dönteni. Felelősségük átöleli legszentebb természeti kincsünket — a földet, a falut, a fiatalságot. Hogy a jövőben az agrárreformkörök párttá szerveződ- nek-e, nem nehéz megjósolni. Egy bizonyos: nem elégedtek meg a pártversengésekben két-három mondattal elintézett agrártézisek hallgatásával, inkább bíznak magukban. (B. Sz. L.) Környezetvédelmi szervezetei e bős-nagymarosi parlamenti döntésről Megszüntették a nagymarosi gátellenzők parlamenti csoportját — tájékoztatta az újságírókat szerdán, a Kossuth Klubban Bubla Gyula képviselő, a csoport szóvivője. A sajtótájékoztatón a Duna-mozgalmak képviselői kifejezték véleményüket a keddi páriamenti szavazással kapcsolatban. Valójában ünnepelni kellene, hogy az Országgyűlés a nagymarosi létesítmény elhagyása mellett döntött — mondotta Szekfű András, a Duna Kör választmányi tagja —, több megoldatlan kérdés miatt viszont még nem lehetünk elégedettek. (Ezt a véleményt osztotta több más környezetvédő szervezet jelenlevő képviselője is.) — Örömünket megkeseríti a dunakiliti tározó okozta ökológiai veszélyeztetés, s az alapüzemmóddal is együtt- járó számos megoldatlan probléma. Korábban a nagymarosi létesítmény elhagyására koncentráltak, s kevesebb figyelmet fordítottak a dunakiliti tározótérre és az alapüzemmóddal is fennálló veszélyekre. Bubla Gyula sikerként értékelte a beruházással kapcsolatos parlamenti döntést. Páska Csaba, a Bajcsy-Zsi- linszky Endre Baráti Társaság környezetvédő csoportjának képviseletében szintén sokra értékelte a miniszter- elnök „bátor fellépését”.
