Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-12 / 242. szám

1989. október 12., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Kézilabda ItlB ■. Kikapott a Bányász Buda print Szegedi Textil- müvek—Borsodi Bányász Ili-' 15 (9-6). Miskolc, városi sport- csarnok, 200 .néző. Vezette: Haide, Tekauer. NB I-es női bajnoki találkozó. Borsodi Bányász: Kovácsné — Engi­ne 1, Vinczéné 1, Hol Ióné 1, Nagyné 3, Tóth, Kovács I. 3. Csere: Demeter, Kisgergely 1, Nagy A. 3, Kondiné 2. Ed­ző: Berzsenyi Mária. A második félidő közepén úgy tűnt, hogy a hazaiak akár nyerhetnek is. A hajrában viszont a szegediek voltak határozottabbak és nagy küz­delemben harcolták ki a győ­zelmet. Átlagon felüli telje­sítményt Demeter nyújtott. Hiányoznak a mái fai pontok... . ■ . - . ■ Magyarország-Spanyolország 2-2 (1-2) Fél óráig nem volt külö­nösebb baj a Népstadion­ban, igaz, alkadt ebben az időszakban is néhány ve­szedelmes Mviiillainása a spanyol válogatottnak. A 31. perében, nagyon szép akció végén Satinas Í1 méterről helyezett a magyar kapu közepébe, 1-0. Négy perccel ezután védőink többször is elrúghatták vol­na a labdát, amely ott pat­togott az ötös környékén, végül Michel 10 méterről a bal sarokba talált, 2-0. A félidő bővelkedett gólokban, ugyanis a 40. percben szé­pített a magyar együttes. Pintér keveredett a spanyo­lok 16-osán belülre. Bognár lesen kapta a labdát, begu- rított és a középhátvéd kö­zelről helyezett a jobb sa­rokba, 2-il. Azt 45 percnyi játék után is megállapíthat­tuk. hogy jelentős a tudás­beli különbség a két csapat között. A spanyolok abszo­lút technikai fölényben vol­tak. gyorsabbnak és mozgé­konyabbnak bizonyultak. Feltűnt, -hogy Róth mennyi­re légüres térben mozog, nem találta a helyét, s a labdával sem találkozott gyakran. Ráadásul Détári is „szokásos” válogatottbeli formáját mutatta, így a kö­zéppályán egyértelműen a vendégek diktálták a tem­pót. Az iramra nem lehetett különösebb panasz, hajtot­ták a küzdő felek. A szünet után „egyenlí­tett” a Bicskei-legénység, mindössze annyi volt a szépséghibája, hogy Kiprich nagyot lökött az egyik vé­dőn, s Courtney játékvezető ébernek bizonyult. Veszedel­mes spanyol akciók követ­ték egymást, a magyarok­nak felvillanásaik akadtak. Húsz perc elteltével a ven­dégek visszavettek a tem­póból, „ráültek” az ered­ményre, lassították a játé­kot. Mindez természetesen nem tett jót az összecsapás színvonalának, egyre több lett a hiba, s akadt néhány koccanás is. A 83. perében váratlanul egyenlítettek a mieink. Pintér lövésre szán­ta el magát, s 25 méterről •a kapu bal oldalába bom­bázott, 2-2. A gól meghozta ■a szurkolók hangját, és a magyar válogatott támadó- kedvét. Ekkor a spanyolok már teljesen lemondtak az akcióikról, őrizgették az egy pontot, amely számukra az olaszországi repülőjegyet je­lentette. A hajrában renge­teg szabálytalanság csúszott a játékba, de az eredmény már nem változott. Nem történt különösebb meglepetés, a spanyol együt­tes uralta a 90 perc során a pályát, az történt, amit ők akartak, ismét csak ta­pasztalatot szerezhettünk. A visszavágó formaság, az írek ugyanis magabiztos győzelmükkel behozhatatlan előnybe kerültek. Együtte­sünk tegnap megtette a ma­gáét, de az csak ennyire volt elegendő. ViB-selejtezőn: Irország­Észak-írország 3-0. A 6. CSOPORT ALLASA ),. Spanyolország 7 5 11 1G- :i n 2. Írország 7 4 2 1 8- 2 10 ?. Magyarország 7 2 4 1 8- 8 8 4. É.-Írország 8 2 15 fi-12 5 s. Málta ' 7 — 2 5 3-16 2 O A moszkvai ökölvívó világbajnokságon kél borsodi sportoló is járt. Hra- nek Sándor volt a szeren­csésebb, bronzéremmel tér­hetett haza, míg Isaszegi Ró­bert nem került a legjobbak közé, annak ellenére, hogy megverte a súlycsoport ko­ronázatlan királyát, a bol­gár ■Marinovot. Természetes, hogy klubjukban, a Borsodi Bányásznál nagy elismerés­ben volt részük és előttem nyilvánvaló: kitesz majd magáért a bázisszerv, a Bor­sodi Szénbányák Vállalat is. Úgy, mint eddig, ha valame­lyik sportolójuk letette név­jegyét a nemzetközi poron­don. Tehát mondhatom: jó munkáért dicséret, elismerés jár. A)Z viszont már közel sem természetes, közel sem gya­korlat, hogy egy társadalmi testület sem feledkezik el az ajándékozásról. Örömmel fo­gadtam a Borsod Megyei Ökölvívó Szövetség gesztu­sát és biztos vagyok benne, hogy ez jólesett a sporto­lóknak, sőt a klubnak is. A szövetség vezetői — Révay László elnök és Acs Gyula főtitkár — az ajándékozást a nyilvánosság bevonásával tartották meg: tapsolt is a Borsodi Bányász—Kaposvá­ri Dózsa 1. osztályú csapat- bajnokságra érkező szurko- 1 ósereg. A tapsból a szövetség is részesedett. 1 O Folytatom az ökölví­vással, ugyancsak Bor­sodi Bányászt érintő törté­nettel. Pár esztendővel ez­előtt távozott a sajószentpé- teriektől Győry József veze­tő edző. Akkoriban sokat be­szélgettem vele, igyekeztem megtudakolni, hogy miért „siet”? Sok mindent mon­dott és ezek végkicsengése­ként azt is megjósolta, hogy a szakosztály hamarosan el­tűnik a süllyesztőben. El­árulom: hittem neki és ma­gamban le is írtam a piros- feketéket. fippen itt az ide­je, hogy beismerjem a levé­désemet és egy kis leltárt készítsek. Amióta Győry utó­da Takács Gábor (segítői pe­dig Nagy Imre és Engi Já­nos), a különböző nemzetkö­zi versenyeken tizenegy éremhez jutottak a Borsodi Bányász bunyósai. íme a lis­ta: olimpiai bronzérem; vi­lágbajnoki bronzérem; két felnőtt Európa-bajnoki ezüstérem; egy felnőtt Eu­rópa-bajnoki harmadik he­lyezés; Európa Kupa arany­érem; junior világbajnoki ezüstérem; junior Európa- bajnoki ezüstérem; és végül három Ifjúsági Barátság Ver­senyen begyűjtött harmadik helyezés. Egy-két érmet lehet vélet­lenül is szerezni. Jó sorso­lással, bírói segítséggel, szó­val szerencsével. Dell ilyen­olyan színűt már kevésbé. Ezekhez sok-sok munka, te­hetség, menedzselés, jól szer­vezett szakosztály, tökéletes szakmai vezetés, fegyelem, rend és ki tudja mi kell még! Borsodot korábban (és részben még ma is) a DVTK birkózói, súlyemelői, az Ole­fin SC súlyemelői és kaja­kozol képviselték elsősorban a nemzetközi küzdőtéren, hozzájuk zárkózott fel, sőt hagyta el őket a Borsodi Bá­nyász ökölvívó szakosztálya. A sajószentpéteriek azzal is' dicsekedhetnek, hogy sike­reiket nem egy-két, hanem hat (!) versenyző érte el. Vagyis esetükben minden­ről beszélhetek, csak a vé­letlenről, a szerencséről nem. fis még annyit: tévedni em­beri dolog. 4% Annak idején nagy port- kavart fel a Mé- f.-.ttlv Kálmánról készült film. Az egykori kitűnő futballis­tából lett edző, majd szövet­ségi kapitány nem akárho­gyan szurkolt a kispadon, nem akármilyen szavakkal biztatta játékosait. Idézni sajnos nem tudom, mert a nyomdafesték még ma, a nyíltság idején sem bírja el. Akkoriban jegyzetet írtam. Elítéltem és a fegyelmezet­ten viselkedő nyugati kollé­gáival hasonlítottam össze, továbbá idéztem az egyik miskolci ifiedzőt, aki azon kesergett, hogy nem bír a tanítványaival, képtelen megfékezni a trágárságot. Elfogadom, hogy tétmér­kőzés közben „nagyfeszült­ség” keletkezik a kispadon izguló-drukkoló szakvezetők­ben, ez érthető is, hiszen ki­szolgáltatottak, megítélésük attól függ, amit „fiaik-lá- nyaik” felmutatnak és ered­ménynek, végeredménynek hívnak. A feszültséget ki így, ki úgy vezeti le. Van aki sé­tál, ordítozik, veszekszik, van aki a bírót szidja, az ellenféllel, a közönséggel foglalkozik, de olyan is, akit nem érdekel, hogy környe­zetében fiatalok ülnek-áll- nak, hogy szavait hallja a karnyújtásnyira elhelyezke­dő szurkolósereg. A napokban egy miskolci meccsen jártam, az edző in­dulatait mélységesen megér­tettem, a szakember jót akart, mindent elkövetett, de csapatának nem ment a sze­kér. A mester akkor veszí­tette el szimpátiámat, ami­kor már olyan „kifejezése­ket” vett a szájára, amelye­két egy játékosok nevelésé­vel, tanításával, oktatásával megbízott szakember soha, semmikor nem tehet meg. A sportág, a név nem ér­dekes, mert olyan jelenség­ről van szó, amelyik általá­nos, sőt egyre jobban ter­jed. Ezért tartom fontosnak, hogy a maga területén min­denki harcoljon az elburján- zó trágárság ellen. Az edző is! K. T. Mikor fordul a kocka? Kérdések Palieskő Tiborhoz E nnél azért a szurkolók többre számítottak! Ta­lán így summázható a diósgyőri labdarúgók eddigi szereplése, amely mindennek minösithető, csak éppen elfo­gadhatónak nem. Egyesek már a vészharangot kongatják, s azt hirdetik, hogy nincs há­rom gyengébb csapat a me­zőnyben. Akadnak persze óva­tosabbak is, akik vallják: egy­szer fordul a kocka, beindul a gépezet, elcsitulnak a hullá­mok, s megnyugszanak a ke­délyek. Közéjük tartozik Palicskó Tibor vezető edző. Helyzet- értékelése érthető: ki bízzon az együttesben, ha nem a szakvezető? Mielőtt „vallató. ra fognánk”, idézzük fel a tényeket! A DVTK gárdája nyolc találkozót játszott, négy esetben egy-egy pontot gyűjtött, négyszer vereséget szenvedett. A társaság 8 gólt rúgott (kevesebbet mindössze két csapat ért el), s 15-öt kapott (többször, egyetlen együttes hálója sem rezdült). A 4 pont a sereghajtó dics­telen szerepkörének vállalá­sára kényszeríti a DVTK-t. Palicskó ugyanolyan kész. séges, mint korábban. Arcá­ról eltökéltség olvasható le, de mintha társul szegődne a bizonytalanság is. Most kez­di valójában érezni, mit vál­lalt a nyáron? — Rossz időpontban érkez­tem Diósgyőrbe. Az utóbbi öt esztendő stagnálása után következett a mélypont, s .ilyenkor leülni a kispad- ra,... legalábbis kockázatos. — Ügy tudom, sokan óv­ták a szerződéskötéstől... — Ez igaz, de én ide akar­tam jönni! Mondhattam vol­na nemet is a felkérésre... Nekifeszültem a feladatnak, az viszont későn derült ki. hogy az állomány tudása, felkészültsége meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után. A nyáron kevertem az érzelmet az értelemmel, ez pedig rendszerint nem vezet jóra. Az elmondottak ellené­re mégis szeretnék megbir­kózni a nehézségekkel. — Lát erre valamiféle ga­ranciát? — Segítőket verbuválok. Igyekszem megértetni a játé­kosokkal, hogy a naponta el­végzett munka előbb-utóbb kamatozni fog. A hozzáállá­suk, az akarásuk példamuta­tó, s a gyakorlások során a készségük is fejlődik. Né­hány poszton persze sürgős beavatkozásra van szükség. — Üj emberekre gondol? — Igen. Igazolnunk kell. Vannak kiszemeltjeink, a tárgyalások egyelőre kezdeti szakasznál tartanak. — A múlt héten ülésezett a szakosztály elnöksége. Mi­lyen érzésekkel állt fel az asztaltól? — A vezetés nem örült a gyenge mérlegnek, de hang­súlyozták, hogy látják az erőfeszítéseket, méltányolják a munkát. Nem marasztal­tak el, bizalmukról biztosí­tottak. — Mennyire lehet tartós ez a támogatás? Nyíregyhá­zán már új szakvezető ül a kispadon, s valószínűsíthető, hogy ha továbbra sem jön­nek a győzelmek, „hagyomá­nyos lépés” következik ... „Abban mindenesetre remény­kedem, hogy azokat az együtte­seket, amelyek pontszámban nincsenek tőlünk messze, képe­sek leszünk megelőzni.” — Nem látok a jövőbe. Végzem a dolgomat. — Nagy várakozás előzte meg a nyáron Diósgyőrbe került Farkas Simon szerep­lését. A középpályás azon­ban kevés kenyeret evett meg az Avas-alján. A fe­gyelmi bizottság eltanácsol­ta, az ön gondjai ezzel alig­hanem tovább nőttek. Ho­gyan fogadták a játékosok Farkas kiválását? — Cserbenhagyásnak ítél­ték cselekedetét. — Vajon mi volt az oka a labdarúgó döntésének? Miért maradt el az edzésekről? . — Beszélgetésünk során el. mondta: abban a hitben igazolt a DVTK-hoz, hogy valóban jó anyag gyűlik; össze, s reális célként hatá­rozható meg az NB I-be ke­rülés. A dolgok másképpen alakultak, Farkas pedig megfutamodott. Megítélésem szerint számára szokatlan volt az a rend és fegyelem is, amely a diósgyőri öltöző­ben meghonosodott. — Beszélgetésünk elején említette, hogy ütőképesebb­nek gondolta az állományt. A tények azt mutatják, hogy ez a társaság pillanatnyilag ennyire képes. Nyolc fordu­ló tapasztalatai alapján ez az állítás megkockáztatható, ön mégis optimistán tekint a jövőbe. Nem érez ellent­mondást a két dolog között? — Az megfelel a valóság­nak, hogy többre taksáltam az együttest, mint amit ed­dig mutatott. De azt semmi­képpen sem írom alá, hogy csak ennyire képes! Egy utunk van: javítani az erőn. létet, a kondicionális állapo­tot, s természetesen sok lab- dás gyakorlattal fejleszteni a játékkészséget. A labdarú­gók egy közvéleménykutatás során elmondták, hogy igénylik a terhelést, nincs is velük gond az edzéseken. Tudom, sokaknak ez sovány vigasz, mert a táblázatra pillantva megfagy a vér az ereikben. — Az állománynál marad­va: véleménye szerint van olyan csapat a Keleti cso­portban, amelyikre rá. lehet ütni a bélyeget, hogy gyen­gébb a DVTK-nál? — Erre nem tudok vála­szolni. Ha azt mondom, akad néhány, nagyképűnek tarta­nának. Mindenesetre azt szeretném leszögezni, hogy a játékosokkal való gazdál­kodást a jövőben jobban kézben akarom tartani. A DVTK-t ugyanis elhagyták az értékei, minden évben távoztak a húzóemberek, márpedig pillérek nélkül összedől az épület. — Elnézését kérem a kö­vetkező kérdésért, mégis kénytelen vagyok feltenni: nem érzi, hogy a futballis­ták esetleg az edző ellen játszanak? — Semmi jelét nem ta-, pasztaltam, s ilyesmit el sem tudok képzelni. Jól ér­zem magam Diósgyőrött. — Megfelel a valóságnak, hogy a két hazai döntetlenért prémiumot fizettek? — Helyes az információja. Ajzt azonban hadd tegyem hozzá, hogy a bajnokságot megelőzően készítettük el premizálási rendszerünket, s ennek szellemében járunk el. — Megtudhatnám, meny­nyit ér mostanság egy NB II-es .pont |Diósgyőrött? — Nézze, ez nem az én asztalom, kérdezze erről az egyesület valamelyik vezető­jét. — Az ügyben nem foly­tatok nyomozást, inkább né­hány, személyekkel kapcso­latos kérdésem lenne. — Sorolja! — Kezdjük Csibával. Nem játszott minden találkozón, kétszer mégis idő előtt küld­ték az öltözőbe. A kiállítá­sok száma sok, ráadásul ha egy középhátvéd dől ki a sorból, az Ialáássa a csapat tartását is ... — Megbüntettem a labda­rúgót, ,mert nagyobb önura­lommal elkerülhette volna az eseteiket. Csiba az a tí­pus, aiki mindent meg akar magyarázni, erre viszont nem vevők a bírók. — Miért nem szerepelteti Tóth Miklóst? — Hullámzóan játszik, taktikailag meglehetősen fe­gyelmezetlen, ráadásul a küzdőszelleme sem az igazi. Szorgalmasan gyakorol, raj­ta múlik, miikor állíthatom be. — A Debrecenből igazolt Tóth Györgyöt úgy haran­gozták be, hogy „megvan az új gólgyáros”. Nos, a csatár működése kétségeket ébresz­tett, kívánnivalót hagyott maga után ... — Zárkózott, befelé for­duló ember. Akikor van éle­mében. ha kiszolgálják. Já­téka kicsit öncélú, elbizony­talanodott. — Abból, amit elmondott, óvatos, mértéktartó optimiz­must vélek kicsendülni. A szurkolóknak iez alighanem kevés. Ki meri jelenteni, hogy a IDVTK-nak nem kell tartania a kieséstől? — Nem vagyok jós. Ben­nünket minden mérkőzés próbára tesz. Emlékezetem szerint régen „feccöltem” ennyi munkát egy csapatba, mint most. Abban minden­esetre reménykedem, hogy azokat az együtteseket, ame­lyek pontszámban nincsenek tőlünk messze, képesek le­szünk megelőzni. Doros László Tájfutó OB Két borsodi ezüst A Cserhát hegységbeli Csörgő- puszta környékén sűrűn csör­gött az erdei avar az országos nappali egyéni tájfutóbajnokság mezőnyének léptei alatt. A se­lejtezők során talpon maradt legjobb 250 sportoló — közöttük több mint 20 borsodi — 8 kate­góriában tette próbára magát a bajnoki címekért. A Tepke- hegy lankáin és meredélyein vezető, hosszú, nehéz pályákat a végig szakadó eső még kemé­nyebbé tette. A férfi felnőtt bajnokságot Lantos (BEAC), a nőit Oláh (OSC) nyerte. A szülés után visszatért Kalo Mariann (DVTK1 a hatodik lett, csakúgy, mint a junior Imre Tímea (MEAFC). A junior férfiaknál a diósgyőri Katik asz Ernő úgy állt rajthoz. hogy csak a győzelemmel lett volna elégedett. így is verseny­zett, kockáztatott, de hibázott. A célból látható ellenőrző pont utáni legtechnikásabb pályasza­kaszon azonban sokat ledolgo­zott hátrányából és végül a má­sodik legjobb idővel ért a cél­ba. Győzelmi eséllyel rajtolt a DVTK utánpótlás-válogatott táj­futója, az ifjúsági Magyar Zsolt is. de annyi tájékozódási hibát, ejtett, hogy még az első tizbe sem fért be. Jól futott viszont u serdülő Zámbó Gabriella és Hor- nyák Mariann (mindkettő DV­TK) . Az előbbi ezüstérmet szer­zett, az utóbbi a negyedik he­lyen végzett. Ezen az OB-n a MEAFC 1, a DVTK 14 bajnoki ponttal gyara­pította eddigi pontjai számát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents