Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-09 / 239. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1989. október 9„ hétfő D kft. neve: Interplán Tervezéssel foglalkozik a magyar-osztrák cég Bar sok az eszkimó, és kevés a fóka, ez azonban nem riasztott vissza kéttucatnyi embert attól, hogy ebben a beruházósinséges időszakban egy tervezéssel foglalkozó irodát, pontosabban kft.-t alapítson. Sőt, fantáziát látott ebben a vállalkozásban egy osztrák, pontosabban grazi mérnöki tervezői iroda tulajdonosa, Simonyi Attila is, így aztán ez év július elsejével megkezdte működését Miskolcon magyar-osztrák érdekeltséggel az Interplan Kft. Ez, a maga nemében - legalábbis megyénkben - páratlan. Senki sem akar kocsmát Kiszáradóban az Oázis? A kft. ügyvezető-igazgatójával, Karvajszky Istvánnal beszélgettünk: — Szóval, miképp is van ez az eszkimó—fóka-viszony? Amikor megrendeléshiánnyal küszködnek a tervezői vállalatok, önök belevágnak egy ilyen vállalkozásba ... — Nem úgy van ez .. . Az kétségtelen, hogy nagy a tülekedés azért a kevés munkáért, de nekünk helyzeti előnyünk van. Fő alapítónk, a miskolci vízművek — ötven százalékkal van benne a kft.-ben — nálunk terveztet. és ez nem kis dolog. Évente 150 millió forint körüli építési munkája van a cégnek, csatornáznák, vízvezetéket fektetnek, és ezeket mind meg kell tervezni. Csak a tervezés négy-öt millió forintot tesz ki... — Itt láttam a szomszéd szobában Bodonyi Csabát rajzolni, és itt dolgozik Miskolc volt főépítésze, Kelemen István. Csak nem azt akarja mondani, hogy ők is vízvezetéket terveznek? — Szó sincs erről, egészen másért szerződtek ide .. — Gondolom a több pénzért ... már elnézést, hogy közbevágtam. — Azért is, nem tagadom. Aki idejött — huszonhét tagú ez a kft. —, annak az alapfizetése általában húsz százalékkal lett magasabb, mint korábbi munkahelyén. Bodonyi és a vele együtt jött Északterves csapat —, hogy finoman mondjam — nem jól érezte magát a volt munkahelyén. Hogy folytassam ... A kft. egyik részlege foglalkozik a mélyépítési munkák tervezésével, ők „spéci” szakemberek, a vízművektől jöttek, ott is ilyen feladatok tartóztak hozzájuk. Bodonyiéknak pedig ... Nos, ennek a kft.-nek a fő célja a műszaki tervezés, általában közintézményék tervezése. Ez a csapat végezetül a Miskolctapolcán felépítendő fürdő-hotel komplexum tervezéséért, tervezési koordinálásáért állt ösz- sze. de emellett természetesen más épületek tervezésével is foglalkozunk. Igazán kiélhetik művészi hajlamaikat a tervező urak. Nálunk dolgozik Tokaj, Sajószentpé- ter, Kazincbarcika főépítésze, nyilvánvaló, hogy úgy tudják befolyásolni a városok vezetőit, hogy a tervezési munkákat nálunk rendeljék majd meg. Szóval, van munkánk jócskán, három évre előre is. — Térjünk vissza az alapításra. Kik adták össze a pénzt, és mennyit? — Nagyon szerény az alaptőkénk, mindössze 1 millió 250 ezer forint. Ahogy már említettem: a miskolci vízművek részesedése ebből 50 százalék, a Simonyi -féle terveződ iroda 21 százalékos törzstőkével van benne, a többit magánszemélyeik jegyezték. Egyébként a külföldi ás a magántőke azért is jelentős számunkra, mert bizonyos adókedvezményekre jogosít. — A grazi irodának miért „bolt” ez a kft.? — Ez az iroda a fürdő- létesítményeknek a specialistája. Osztrák és olasz fürdőhotelek tervezésével foglalkozott ez idáig. Ügy kerültünk kontaktusba velük, hogy igen élénk érdeklődést tanúsították a tapolcai termálhotel iránt. Ha ennek építése beindul, az igen szépen jövedelmezhet nekik is. És az is, hogy nálunk, a magyar tervezőkkel, rajzolókkal csináltatja meg saját munkáit. A magyar munkaerő ugyanis sokkal olcsóbb... Visszatérve a viszonylag kicsi törzstőkénkre: a tervezés egy olyan tevékenység, ami nem tőkeigényes, nem úgy, mint a kohászat. Ott óriási tőke van lekötve, s ahhoz képest minimális a haszon. Itt, pontosan fordítva van. Minimális tőke mellett igen nagy az árbevétel, ennék pedig jelentős a nyeresége. Ha ezt visszavetít- jüik a törzstőkére, akkor az adózott nyereség fajlagosan magasabb, mint bármilyen más kft.-nél. Pont ezért várható, hogy lesz konkurenciánk, hogy mások is létrehoznak tervezési kft.-ket. Az a szerencsénk, hogy ml vagyunk az elsők, lépéselőnyünk van a leendő kft.-kkel Úgy tartják: a pokol• ba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Következő történetünk magán visel néhány, erre utaló jelet, de azt is sejteti: még minden jóra fordulhat... Kezdjük talán az elején. Három edelényi fiatal munka nélkül maradt; sajnos, nem ritka ez manapság. Mivel úgy érezték, nem kell a kegyelemkenyér, a munkanélküli-segély, válla lkozá sba fogtak. Az illetékes szerv annak rendje és módja szerint megállapította, hogy jogosultak fejenként 300 ezer forint kamatmentes újrakezdési hitelre, összedugták hát a fejüket, és megalapították az Oázis névre hallgató gmlk-t, amit a cégbíróság bejegyzett. Bakos László és öccse Attila, valamint Kustosné Pásztor Mária úgy döntött, az összesen 900 ezer forintból kialakítanak egy 2. osztályú presszót. Azért, mert bár Edelényben rengeteg a kocsma, nincs egyetlen, igazán nívós hely, ami méltó volna a városhoz. A gmk hölgy- tagja rendelkezik a szükséges vendéglátóipari képzettséggel, három üzletet indított már útjára — ettől is sikert remélteik a fiatalok. — Nyár közepén kezdtük az akciót — magyarázza a gmk vezetője —, már akkor támadt egy kis nehézségünk. Megvettünk volna egy telket, de arról később megállapította a tanács, hogy kicsi, alkalmatlan. Kértük, jelöljenek ki másikat. Az Északterv javaslatára ez is megtörtént. A trió immár nekiláthatott a szükséges engedélyek beszerzésének. A hosszú utánjárásokról csak annyit: ment minden a maga útján. Augusztus elején megkapták az elvi építési engedélyt, arra a hitelt az OTP-től. Elkészíttették a tervezővel az Erdért-típusú, művakólatos fóliáz tervrajzait, amire mindenki rátette a maga engedélyező pecsétjét — a Köjáltól a tűzoltóságig. — Megszervezték a kis csapatot, amely előkészítette volna az újhelyi Érdért által legyártott . faháznak a terepet. Szóval: minden rendben volt, azután mégis le kellett fújni ... A tényleges építési engedélyt szeptember 8-án kapta meg a gmk, 15 nap múlva jogerőre emelkedett a benne foglalt végzés. Bakós László mutatja a papírt: — Minden szabályos, tehát érvényes. Itt van rajita ez a kitétel, hogy a jogerősség feltétele: október 30-ig rendezni kell a terület jogviszonyát. Mi szerettük volna megvásárolni a tanácstól, de azt se bánnánk, ha bérbe adnák, csak működne már a presszó! Hogy miért nem kezdtek egy látszólag szabályos végzés ellenére építkezni? Mert a vb-títkár szólt, hogy mégsem szabályos a határozat, jobb, ha visszavonják a kérelmüket. Ezt meg ís tették, majd ismét írták a tanácsnak, hogy mégis igényt tartanák a Gagarin utcában kijelölt helyre. Rájöttek ugyanis, hogy nem hátrálhatnak meg, hiszen a felvett hitelből már nem sóik pénzük maradt. Nem élték fel a pénzt; mutatják a számlát a faházról (október 2-án el kéllett volna hozniuk, most fizethetik a tárolási költséget), a hűtőkről, a bútorokról. Ez utóbbiakat meg is néztük: ízléses darab valamennyi, aki kocsmát akar, nem költ ennyit rájuk . .. Edelény város tanácselnöke, dr. Sándor Dezső készséges, bár érdemben még nem tud nyilatkozni a dologról: — A vb-tit'kárunk most vizsgálja, hogy az illetékes osztály szabályosan járt-e el az építési engedély kiadásakor. A következő vb-ülésen, október 27-én újra napirendre tűzzük a kérdést. Annyit még hozzátesz, hogy ragaszlkodnak a színvonalas üzlethez, ezt az előzetes engedélyben is megfogalmazták. Edelényben szívesen fogadják a vállalkozókat, már újságban is hirdették, mire van szüksége a városnak. A „Bakos-ügyben” (mert már így emlegetik), talán annyi baj történt, hogy az engedély kiadása előtt nem kérték a vb hozzájárulását. — Nem lehetne összehívni a vb-t emiatt, hiszen beáll a hideg, s akkor nemigen lehet építkezni?! — kockáztatom meg. — A végrehajtó bizottság csak rendkívüli eseteikben hívható össze, de azért valamit megpróbálunk tenni — ígéri. Dr. Gadóczi Bertáján, vb- titkár lakásán is szívesen áll rendelkezésünkre, s valamivel közelebb hoz a dolgok megértéséhez. — Vaílóbain minden rendben volt a beruházás körül. Mi, tanácsiak még igyekeztünk is gyorsítani a dolgot azzal, hogy igaz, feltételekhez kötve, de még a végrehajtó bizottság döntése előtt megadta az egyik kollégám az építési engedélyt. Szó sem volt tehát akadályoztatásról, mi valóban támogatjuk a vállalkozásokat! Az ominózus vb-ülésről beszél, ahol is nem adták meg az engedélyt a terület megvásárlására. Személyesen nem volt ott, magnóról hallgatta végig az egészet. Ez az ülés elég nehéz helyzetet teremtett, mert résztvevői először az edelényi bűnözés alakulásáról hallgatták meg egy tájékoztatót. S ebből kiderült, hogy a cselekmények szorosan kötődnek a kocsmákhoz, amikből a városiban az elégnél is több van. Ez tehát megainE néhány hívogató, figyelemfelkeltő sor címében kiemelt szó — valószínűleg összetett — egy néptánc- együttesnek és népi zenekarnak a neve. A Lettország bemutatkozik rendezvénysorozat látványos, barátikozásra is alkalmas részének főszereplői lesznek — azon túl, hogy hazájuk — a szovjet- unióbeli átalakulások egyik élenjárója —, teljes keresztmetszetét igyekszik bemutatni fejlődésének a Nehézipari Műszaki Egyetem aulájában. A Lett Állami Tervhivatal, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, .a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, a Szakszervezetek B.-A.-Z. Megyei Tanácsa és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rendezésében októpozhaitta a .hangulatot. Tegye a kezét a .szívére az olvasó, s váltja be, ilyen bevezető után bármelyiikülA erősen kccsmaellenes hangulatba került volna! El persze csak egy vélemény! a tény: a testület nem járult hozzá, hogy eladjon égi. teliket presszó építésére. — Mindenki jót akart •" folytatja a vb-títkár —.lehet, hogy végül is ezéf'j akadt meg a dolog. De m$ nincs veszve semmi, a következő ülésen újra tárgyaljuk. Mert én hiába pártfogolom ezt a vállalkozást, 3: szavazatom az csak egy szavazat! És addig? Az idő telik, 8 vállalkozó, munkanélküli" segélyt sem kérő fiatalok idegesek. A szép bútorol' ott porosodnak a fáskamrában, mellettük a hűltök, poharak ... Talán, ha a v& tagjai látnák, milyen színvonalúnak ígérkezik a vállalkozás, akikor máskén! döntenének? Mindez csak feltevés, de a Kár tipp is lehet — a gmk-nak ... bér ll-én délután 4 órakot megnyíló kiállítás ugyanis, tagadhatatlanul nyitás a világra. Mindenütt az, ahol a* elkövetkezendő napokban, heteikben ez a kiállítási anyag megfordul, s ahol megfordult már. A kiállítás kísérői — így A. J. Gidmanisz, a Lett Állami Tervhivatal első elnökhelyettese, a miskolci bemutatkozás szónoka — igen fontosnak tartják tájékoztatni a világot mindazokról ;1 változásokról, amelyek hazájuk helyét, szerepét, jelenlegi és jövőbeli törekvéseit jellemzik. Ami a Lácsplesziszt illeti, az együttes ugyanaznap, 6 órai kezdettel a Rónai Sándor Művelődési Központban lép fel Cejmer V. Andreje- vies művészeti vezető készítette műsorával. szemben . .. I. S. Szerényen, de megélnek *• W C?1C#Cr#V HMM ^ MM Ha valamire, akkor a Gönc és Vidéke ÁFÉSZ működési területére igazán ráillik, hogy az isten háta mögött van. összesen 18 községet lát el a fogyasztási szövetkezet, mégpedig főként az úgynevezett „aprófalvakat”. Mert a 18-ból egyedül Göncön laknak másfél ezren, a községek többségében ötszáznál is kevesebben élnek. Nem ritka, ahol a lélekszám 150-nél is kevesebb. Ez pedig kemény feladat elé állítja az áfész 217 dolgozóját — mart a mindennapit télen is ki kell vinniük, a kis falvakban lakóknak is joguk van napi szükségleteik kielégítésére . .. * Varga Lászlónál, az áfész főkönyvelőjét kérdem mindennapjaikról, örömeikről, gondjaikról. Meglep, amit mond: — A 17 megyei áfész közül nyereségünket tekintve mi vagyunk a második legjobbak. Minden száz forint ráfordításunkon két forint tizenkét fillért nyerünk, s ez a fogyasztási szövetkezetek között igen jónak számít! összehasonlítva bizonyos ipari üzemek nyereségességével, ez bizony édeskevés. Hogy lehet ebből megélni, netán fejleszteni is? — Elsősorban kereskedelemmel foglalkozunk. Az az álapelvünk, hogy minden faluban legyen egy nagy vegyesboltunk. A másik, hogy szaküzleteket főiként itt, Göncön ári meg üzemeltetni. Igaz, így is jól meg kell gondolni, hogy megéri-e? Pár üzletet ezért összevontunk, vegyessé tettük a profiljukat. A főkönyvelő asszony szerint jó elgondolásnak bizonyult, hogy tavaly de cemberben új ABC-áruházat adtak át a határszéli Hidasnémetiben. A megyei tanács az elmairadolit térségek kereskedelmének fejlesztését szolgáló alapból kétmillió forinttal járult hozzá, és kaptak a Mészövtől is hitelt. Az új üzlet bizonyított, elődjéhez, a kis vegyesbolthoz képest több mimt háromszor annyjí forgalmaz. — Sikerül-e visszaadni jövőre a Intelt? — Ügy tűnik, igen. Az első fél évben majdnem hárommillió forint a nyereségünk és még előtte állunk a nagy év végi forgalomnak ... * Kemény munkával megszerzett pé.n> az, amiről Vargáné olyan büszkén szól. Az üzletek, éttermek mellett van Tü- zép telepük, négy kis szeszfőzdéjük, sertést is vágnak (sajnos, egyre kevesebbel), javítási-karbantartási munkáikat saját ágazatuk végzi. Az idén sajnos arra is rákényszerültek, hogy két helyen meg kellett szüntetni a diák- étkeztetést, mert veszteségesnek bízó nyúlt... — Figyelembe kell venni azt is, hogy nemrég konkurenciánk támadt — folytatja a főikönyvelőnő —, mert Encsen megnyílt egy Vasvill Depó. Az embereknek pedig van kocsijulk, nem gond átugrani Encsre, ha valami komolyat akarnak venni. Ezért is igyekeznek jól ellátni a kis boltokat. Három teherautóval és két kissebbel hozzák-viszik az árut. Főként Miskolcról, de az encsi Füszért- től is szállítanak. Ez bizony nem olcsó mulatság, jut-e pénzük a fejlesztésre? — Ügy csináljuk, hogy jusson, hogy ne maradjunk le. Tavaly hozzánk is betont a számítástechnika, vettünk kis gépeket, hozzá programcsomagokat Egyelőre ,a főkönyvet tettük gépre, most indítjuk rajta az aktív-passzív nyilvántartást, jövőre pedig az áruforgalmat is számítógépen futtatjuk. * — És ugyanaz évben vissza kell adni o Mészövnek a hitelt — vetem közbe. — Mint mondtam, minden esélyünk adott, hogy jó adósként, időben fizessünk. De -az is tény, hogy emiatt csak nagyon szerény fejlesztéseikre futja. Varga Lászlóné azokat a gépeket sorolja, amelyek nem kerülnek sokba, így képesek lesznek megvenni: fagy- laí'tgópet, hűtőiket említ. Aprónak tűnő, á.m szintén olyan berendezések, amelyek a falvaik ellátását javítják. Nem tagadja, valódi misszió az, amit a környéken vállaltaik és véghez visznek. Elvük a „sűrű fillér” elve, céljuk a jobb, emberibb életfeltételek biztosítása. Amellett, hogy magúik is szeretnének megélni.. . — Ez pedig nem is könnyű. Mert például az idén jött a nyári barack „árm.izéria”. Tavaly 37, az idén csak 22 vagonnal tudtunk felvásárolni. A* emberek az alacsony áraik miatt nem voltak hajlandók 12 forintért válogatott baradkot adni, inkább beletették a cefrébe. Haszon ez is, de többet ál'1 volna, ha befőttes üvegben látjuk viszont Gönc híres termákét! M. Szabó Zsuzsa M. Szabó Zsuzsa Lácspleszisz LETTORSZÁG BEMUTATKOZIK
