Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-06 / 236. szám

1989. október 6., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Dr. Soltész Erzsébet—Tóth Pál: Gondolatok a pluralizmusról és a demokráciáról III. \ magyai* társadalom nagy közössöR- és véleményformáló evői a sztálinizmus évei alatt úgy olvadtak el. mint friss hó a tavaszi napon. Ha eltűnnek a kulturá­lis, etnikai, vallási különbségek, a társadalom egyes csoportjai között leomlanak az éles választófaluk, ha a civil világ egyesületeit felszámolják, akkor nincs többé réte­gek. csoportok vagy kuli orális meghatározottságok szerinti ertékszelekeio es vélemény, alkotás sem. Nincsenek a társadalomban többé nagy kötűerc.jü, vélemény- és maga» tartásformáló struktúrák. A meggyengült, és éppen csak újjászerveződő esoporlok es szervezetek, amelyek korábban amolyan ..politika előtti" minőségükben szűrök voltak az egyén és a politika világa között, ma meg egyszerűen nem képesek arra, hogy előzetesen összpontosítsák és osztályozzák az állampolgárok sokfele érdekeit, vágyait és törekvéseit. Márpedig a demokrácia politikai rendszere olyan, hogy esak Az érve és elleném össztüzében Egy évvel ezelőtt, 'olvasóink közül nagyon kevesen hallották, még kevesebben 'olvashat­ták ezt a nevet: dr. Pankuesi Márta. Am azóta — főleg a különböző sajtóorgánumok .jó­voltából — újra és újra feltűnik, következésképp egyre inkább közismertté válik a mis­kolci jogász-szociológusnö neve. Érvek támogatják, védik, ellenérvek támadják, nőm rit­kán szidalmazzák, vádolják az MSZMP megyei 1. számú reformkörének vezető egyénisé­gét. Ennek ellenére olvasóink nagyrésze máig nem ismeri, máig nem tudja igazán; ki is az a dr. Pankuesi Márta, s valójában mit képvisel? bizonyos frekvenciájú jeleket képes vermi: azokat az információkat tudja a politikai akaratképzés síkjára emelni, amelyek ke­resztül menték a .civil társadalom fentiek­ben említett „szűrőjén”. Ebből a látszólag nagyon élvont valami to ől azonban nagyon is praktikus gondok keletkeztek. Ezek a gondok igen nagy mértékben ne­hezítik a pártosodás folyamatát. Teljesen nyilvánvaló, hogy .politikai demokrácia el­képzelhetetlen többpártrendszer nélkül. Eh­hez a többpártrendszerhez azonban valódi pártokra van szükség, olyan pártstruktú­rákra, amelyek képesek megfogalmazni és az állam felé közvetíteni a társadalom kü­lönböző csoportjainak politikai akaratát. Ma á pártosodás kezdeti fázisában lévő pártjaink a szó szoros értelmében a sötét­ben botorkálnak. A struktúráitól megfosz­tott, reménytelenül összekuszált társadalom állapota egész egyszerűen lehetetlenné te­szi ma még azt, hogy pontosan tudják, ki­hez is szóljanak. Programjaik, beleértve az MSZMP programját is ennélfogva vagy el­találnak valakiket, vagy nem. Ezek a párt­programok. már amelyik pártnak egyálta­lán van programja, éppen a fentiék miatt nem a társadalom valóságos érdek- vagy akármilyen tagoltságát fejezik ki, hanem legfőképpen azoknak az elitosoportoknak vagy a különböző pártokat befolyásuk alatt tartó erőiknek a megosztottságát, politikai orientációit, akik a programokat megalkot­ták. (Persze egy hosszabb távon azért en­nék is lehet bizonyos pozitív hatása, hiszen a különböző makánsan megfogalmazott programolt előmozdíthatják a társadalom kívánatos plumlizálódását.) Az előzőekben vázolt problémák miatt ti pártoknak valójában nincs sem egyértel­műen körvonalazható támogatói bázisa, sem igazán jelentős tagsága. (Kivételek persze azért már vannak; az MDF-ről el­mondható, hogy elsősorban a városi és fa­lusi nemzeti érzelmű értelmiségi középré­tegekben bír jelentősebb befolyással, míg az SZDSZ a nagyvárosi értelmiség és vál­lalkozók között bizonyult sikeresnek.) Egy párt nagysága, hitelessége, meggyökerezett- sege azonban sajnos döntő mértékben a támogatói bázisának kiterjedtségétől és taglétszámától függ. Éppen ezért ma még az igazán komolyan vehető páiitok is tulaj­donképpen „lebegnek" a társadalom felett. Amolyan lebegő pártok tehát. És ez ko­moly veszélyeket hordoz magában. Neve­zetesen azt, hogy hiába lesznek szabad vá­lasztások, hiába jön valamilyen koalíciós kormány, a pártoktól magukat távol tartó óriási tömegek szemében ez a kormány, amelyik még ráadásul egy sor nagyon nép­szerűtlen intézkedést lesz kénytelen beve­zetni. éppen úgy nem lesz legitim, miiint ahogyan a jelenlegi hatalom sem az. Ha a népesség túlnyomó többsége konokuL távol tartja magát a pártoktól, nem hajlandó egyetlen párt hívéül sem szegődni, akkor ugyan mi készteti majd ezeket az embere­két arra, hogy olyan pártok felé tüleked­jen, amelyek hatalomra jutván csak az életüket keserítették meg. A magyar de­mokráciáinak, véleményünk szerint ez, és nem egy sztálinista visszarendeződés az igazi nagy .kockázata. * Az átmenet nehézségeit látván divatos­sá vált mostanában különböző történelmi példáik felemlegetése. Sokat beszélünk olyan átmenetekről, mint amilyenek a spa­nyol, a portugál vagy a déU.koreai társada­lomiban, politikai életben lezajlottak. Ezek­ben az országokban is látszólag az történt, ami hazánkban: egy diktatórikus rezsim­ből mentek át többé-kevésbé békés úton sgy demokratikus rendszerbe. Valójában ezek az analógiák nem igazán érvényes analógiák. Az említeti országokban ugyanis a gazdaságot nem kebelezte be a politika, a tulajdonviszonyok érintetlenek maradtak, és a társadalom struktúráit, szerves több- féleségéi sem rombolták le az alapokig. Arról .már nem is beszélve, hogy gazdasá­gúik állapota sem volt olyan súlyos, mint a miénk. Az a véleményünk, hogy arra a szituációra, amelybe jutottunk nincsenek is érvényes példák. Amit ma mondani tu­dunk, az pusztáin annyi: olyan politikai vi­szonyokat kell teremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy a magyar társadalom ismét, teljesítőképes, önmaga megújulására képes, szerves társadalom legyen, amely ükben tényleg megteremtődnék egy stabil demok­rácia társadalmi élőfeltételei is, — Miskolcon születtem, 36 évvel ezelőtt, itt jártam iskolába, ;i Földesben érettségiz­tem. Utána a pécsi Jogtudományi Egyetem­re vettek fel. ott végeztem el a jogot. Még egyetemista voltam, mikor feleségül men­tem Furmann Imréhez, aki akkor szintén ott tanult. Az egyetem elvégzése után visz- szajöttünk Miskolcra. Én öt évig a városi tanács titkárságán dolgoztam, jogászként, főelőadóként. Közben elvégeztem az EL- TE-n a filozófia szakot, aztán pedig a szoci­ológia szakot. Az utóbbit vörösdiplomával. Hét évvel ezelőtt, amikor a jogi kar Mis­kolcon beindult, akkor mentem át az egye­temre dolgozni, s azóta ott tanítok szoci­ológiát. Jelenleg adjunktusként. Kutatási területem a politikai szociológia. A kandi­dátusi dolgozatomat — amely most készül — a politikai hatalom legitimációjáról írom. — A politikai érdeklődése netán családi tra­díció? — A szüleim első generációs értelmisé­giek. Édesapám — sajnos már meghalt — orvos volt. Édesanyám pedig tanítónő, je­lenleg már nyugdíjas. A nagyszüleim, ro­konaim nagyrésze falun élt, él. Ök szinte kivétel nélkül gazdálkodó emberek voltak. Itt, Borsodban, Újcsanáloson. Onnan szár­mazott édesanyám és édesapám. A politi­ka iránti érdeklődést nem a családból hoz­tam, ez később alakult ki bennem. A nya­rakat Csanáloson töltöttük, az ottani pa­rasztéletet alaposan megismertem, sőt, át­éltem. Aztán édesapám körzeti orvosként dolgozott Sajóvámoson, egy darabig ott is laktunk, s az már egy más vidék volt, mint Csanálos. Sőt, laktunk a Vasgyárban is, hisz’ édesapám ott is dolgozott, mint üzem­orvos. E változatos miliőben már gyermek­kent megdöbbentett az, hogy mennyire el­térő körülmények között, mennyire eltérő módon élnek emberek. S az különösen megdöbbentett, hogy még akik viszonylag hasonló módon élnek, azok is mennyire különbözőképpen élik meg az életüket, ér­telmezik helyzetüket. Nagyon kíváncsi let­tem rá egész korán, hogy mitől van mind­ez. Tulajdonképpen a szociológia, később a politika iránti érdeklődésem ezekből a gyermekkori élményekből fakad. — Amit mond, azért érdekes, ímert jómagam hallottam olyan „vádakat" is a reformkörök­kel kapcsolatban, 'hogy elég belterjesek, tu­lajdonképpen csak értelmiség problémáját vál­lalják fel, képviselik, viszont sem falu-, sem munkásismeretük nincs. — Az előbbi gondolataimat hadd egé­szítsem ki még azzal, hogy például amikor Pécsett az egyetemre jártam, akkor ott éveken keresztül egy munkásklub vezetője voltam. — Mióta párttag? — 1986-tól vagyok MSZMP-tag. — Ez viszonylag rövid idő. Ugyanakkor ez az időszak már az, amikor bizonyos problé­mák. válságjelek kezdtek -felszínre kerülni a pártban. Amit ön meg akar valósítani, azt miért az MSZMP-ben, egy válsággal küszködő pártban akarta, akarja megvalósítani, is imiért nem egy úgymond múlt nélküli, tiszta lappal induló másik pártban? — A „csak” 86-os belépésem egyrészt vé­letlen. Én amikor a tanácson dolgoztam, már ott; 1981-ben beadtam a felvételi ké­relmemet. Ám közben munkahelyet változ­tattam, s aztán az egyetemen pedig ponto­san akkor voltak szervezeti átalakítások. Másrészt viszont nem véletlen az időpont. Ugyanis 86-tól nemcsak a párton belüli ba­jok kerültek felszínre, hanem ebben az idő­szakban már a politikusok, a társadalom- tudományok képviselői közül sokan sürget­ték a párt megújulását. Tehát egy olyan irányban történő elmozdulásért kezdtek síkraszóllni, ami az én elképzelésem sze­rint egy szocialista párt működését kell, hogy jellemezze. Hogy miért az MSZMP- ben? Én nem iratkozhatom ellenzéki párt­ba, ha nekem máig meghatározó és legked­vesebb olvasmányaim közé tartoznak Marx­nak az írásai, különösen a fiatalkori Marxé, például a Gazdasági, filozófiai kéziratok. Én máig a legértfényesebb és legelfogadhatóbb ember- és társadalomfelfogásnak azt tar­tom, amit Marx fogalmazott meg. Nekem egy olyan pártban van helyem, -amelyik ezt -a tradíciót folytatja! (Más dolog, hogy az MSZMP hosszú ideig nagyon messzire el­kanyarodott ettől az eredeti marxi elkép­zeléstől.) Ügy gondolom, a szocialista pártnak lesz a feladata azért küzdeni, hogy az a bizo­nyos szabad, alkotó, tudatos, közösségi em­beri lét. ne a kevesek kiváltsága legyen, és ne a többség szenvedései és sanyarú sorsa árán valósuljon meg. — Hallani magával kapcsolatban olyan „váda­kat”, hogy vezetői pozícióra tör. — Én is találkoztam már ezzel a fajta felfogással. Nos, én úgy gondolom, hogy ha én olyan ember lennék, aki mindenáron ve­zető akar lenni, akkor — akárcsak a diplo­máimmal szerzett jogon is — egészen más­fajta életpályát, életutat választottam vol­na. A legutóbbi időkben is több olyan ál­lásajánlatot kaptam, amely valóban nagyon hatalomközeli, sokkal több jogosítvánnyal járna. De visszatérve az alapkérdésre, a ve­zetői pozícióra törekvés gyanúja nyilván onnan származik, hogy itt a pártértekezlet előtt nyilvánosságra jutott egy lista, ami­ben az én nevem is szerepelt. És ezt sokan nagyon leegyszerűsítve úgy fogták fel, hogy a reformkor engem jelöl a tervezett me­gyei pártelnökségbe. Nos, ez többszörös té­vedés. Egyrészt nem a reformkor állította össze ezt a listát, hanem azok a megyei pártértekezleti küldöttek,. akik elfogadták, támogatták a reformkor által javasolt tar­talmú módosításokat, változtatásokat. Ök létrehoztak egy külön küldöttcsoportot, eg.v úgynevezett reformplatformot, s ők döntöttek úgy, hogy személyeket és neve­ket is nyilvánosságra hoznak, de nem je­löltként, hiszen ilyen jogosultsága nem volt a jelölőbizottságon kívül senkinek. Egyéb­ként is hozzá tartozik a dologhoz, a reform­kor javaslata az volt, hogy csak társadal­mi megbízatású tagjai legyenek az elnök­ségnek, amelynek a javasolt struktúrában semmiféle hatalmi jogosítványa nincs. A javaslatunknak az a lényege, hogy ezentúl az MSZMP centrumaivá az alap­szervezetek váljanak. Ezeket az alapszerve­zeteket fogja össze egy, a választókerüle­tekhez igazodó területi szerveződés, amely a választásokra való eredményes felkészü­lést segítené. S mindezeken kívül és felül, a megyei szerveződés az egy rendkívül la­za, tulajdonképpen csak az információ köz­vetítésére, a platformok egyeztetésére, meg­vitatására lehetőséget nyújtó szerveződési szint lenne, és semmiféle döntési jogosít­vánnyal nem rendelkezne. — Férje az MDF országos és miskolci veze­tőségi tagja. Ugyanakkor ön egy másik, na­gyon sok vonatkozásban az !MDF-től magát el­határoló pártban fejt ki egyre aktívabban köz­életi tevékenységet, önt olyan támadás is érte, éri, hogy dr. pankuesi Márta „az MDF beépí­tett embere” a pártban. — Jelentős különbségek vannak a fér­jem és az én politikai törekvésem, felfo­gásom között, de én úgy gondolom, hogy nincs is olyan két ember, házastárs sem, akik mindenben megegyeznének. Az egyéni szabadság, az egyéni autonómia, az önren­delkezés, az nemcsak a nagypolitikában fontos értékek, hanem a mindennapokban is, a családon belül is. Én úgy gondolom, egy házasságon belül is fontos az, hogy az egyik ne rendelje alá, s ne vesse alá ma­gát a másik fél „karrierjének", érdekei­nek. Nyilvánvaló, hogy amikor mi össze­házasodtunk, 15 évvel ezelőtt, semmiféle politikai egyetértés nem előzte meg ezt a dolgot. Az is nyilvánvaló, hogy én hama­rabb léptem be az MSZMP-be, mint a fér­jem az MDF-be. Az viszont már kevésbé nyilvánvaló az emberek számára, hogy én az MSZiMP-n belül nem az elmúlt egy év során kezdtem el nagyon aktívan tevé­kenykedni, hanem korábban is. A pártbi­zottságon részt vettem a közvélemény-kuta­tásban, a politikai fő team vezetője vol­tam, s bevontak a megyei vezető propa­gandisták körébe. Soha kivetnivalót nem találtak a politikai magatartásomban, poli­tikai elkötelezettségemben. A gondok csak akkor kezdődtek, amikor megalakult az MDF miskolci szervezete, és annak a fér­jem volt az egyik szervező vezetője. Én úgy gondolom, hogy amikor engem érté­kelnek, akkor nagyon jó lenne, hogyha nemcsak azt vennék figyelembe, hogy kinek a felesége vagyok, hanem azt is, hogy ezen a párton belül milyen tevékenységet vé­geztem, mit. bizonyítottam eddig. — Mit vár a ma kezdődő kongresszustól? — Azt várom, hogy mindenképpen tisz­tán és világosan jelenjenek meg a pártun­kon belül meglevő különböző irányzatok! Valamelyik áramlatnak meghatározóvá kell válni! — Nem maradhat együtt az a szárny, amely akár fegyverrel is kész megvédeni a pártnak a kizárólagos hatalmát; az a szárny, aki kézi vezérléssel, párthatáskör­ben akar dönteni a tanácsok, vállalatok, a szerkesztőségek helyett, azzal a szárnnyal, amely komolyan gondolja a pártállamból a jogállamba való átmenetet. Én abban bí­zom, hogy a kongresszuson a reformerők válnak meghatározóvá, akik komolyan gondolják a radikális megújulást. (Vége) Levél az MSZMP H.-Z. megyei pártértekezletének küldötteihez Alulírottak az MSZMP 1989. szeptember 23-i, B.-A.-Z. me­gyei pártértekezletének és kongresszusának len in városi küldöttei, értékelve a pártér­tekezleten végzett munkát, részben személyes indíttatás­ból, másrészt a megyei párt- értekezlet második fordulójá­nak legitimitása és sikeres le­bonyolítása érdekében az aláb­biakat nyilvánítjuk ki: Megítélésünk alapján szemé­lyes felelősség terhel bennün­ket azért mert: — határozottabb részvéte­lünkkel nem sikerült megaka­dályozni, hogy a pártértekez­let vita nélkül szavazzon olyan ügyrendi kérdésekben, mint a hozzászólások rendje, időtar­tama, az együtt megvitatandó napirendi pontok csoportosí­tása, amelyek az értekezlet konstruktív jellegét jelentősen befolyásolták; — a (Szervezeti és személyi kérdésekre tett javaslatok fö­lött — engedve az értekezle­ten az idő múlása miatt ki­alakult türelmetlen hangulat sodrásának — nem tudtunk érdemi vitát elérni, és így számunkra nem tisztázódott egyértelműen, hogy a jelölő­bizottság javaslatai közül konkrétan melyik került el­fogadásra ; politikailag hibás volt a Partértekezlet elvi kinyilat­koztatása, mely iszerint, ha a párttag közeli hozzátartozója rivális párt vezető tisztségvise­lője, akkor a párttag MSZMP vezetői testületbe nem vá­lasztható. Mindez azt eredményezte, hogy a megyei pártértekezlet első ülésszaka a kongresszusi dokumentumokkal kapcsolatos állásfoglalását teljes körűen nem alakította ki, szervezeti kérdésekben nem született egyértelmű állásfoglalás, így vállalt feladatát csak részben teljesítette. A .kongresszus után esélyé van annak, hogy az első párt- értekezleten részt vett küldöt­tek egy része nem 'lesz a jog­utód párt tagja, más részének a választási körzetében alap­vető mértékben megváltozik a képviselt párttagok száma. A második megyei pártérte­kezlet egy programjában le­tisztult. összetételében és lét­számában megváltozott jog­utód párt megyei legfelsőbb szerveként kell, hogy végez­ze munkáját. Mindezeket figyelembe véve, szükségesnek tartjuk a kong­resszus után új küldöttválasz- lás lebonyolítását. Javasoljuk, hogy az Ügyvezető Elnökség kezdeményezzen új választást, amelyen azok a párttagok ve­gyenek részt, akik kinyilvá­nítják a jogutód párthoz való tartozásukat. Kezdeményezzük, hogy a vá­lasztásuk sikeres lebonyolítá­sa és az érdemi felkészülés érdekében a második megyei pártértekezletet .1989. novem­ber 15-e előtt ne hívják ösz- sze. Ezzel lehetővé válik a területi pártértekezletek meg­tartása, felkészülés a megyei pártértekezletre és az alkalmas küldöttek megválasztása. Felhívással fordulunk a me­gye pártszervezeteihez, a kül­döttek csoportjaihoz, a meg­alakult platformok képviselői­hez, hogy javaslatunkat vi­tassák meg, azzal kapcsolatos állásfoglalásukat alakítsák ki és juttassák el az MSZMP Megyei Ideiglenes Ügyvezető Elnöksége részére. Halász József, Koscsó Lajos, Kovács Tibor. Nagy Endre, Pintér Imréné, Sóvágó Gábor, Szrogh Károly, Veres Mihály, Kormos Dénes, Kovács Béla, Molnár László, Oláh György, Simon Péter, Szabó József, Vályi Nagy Tivadar. Hajdú Imre

Next

/
Thumbnails
Contents