Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-06 / 236. szám

1989. október 6., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 n szív a bal oldalon dobog J ó húsz éve megkérdezték Juliette Greeót: milyen a világnézete? A francia sanzonénekes-színésznő köz­tudottan nem ,foglalkozott politikával’', most mégis válaszolt: — A szív a bal ol­dalon dobog... Ma nálunk árnyaltabb tanulságok idejét éljük. Az elmúlt negyven évben „hivatal­ból" bal oldalon masírozó rendszer fel­bomlott, maga aló temetve eszméket és illúziókat, elveket és kompromisszumokat, nemes szándékokat és bűnös tévedéseket egyaránt. A most kezdődő MSZMP-kong- resszus mindenképpen a korszakváltás fó­ruma lesz. A hetvenes évek közmegegye­zésének fölbomlása, ha késve is, de utóbb annál elemibb erővel, felszínre hoz­ta a pártban is a változás igényét. Minden további fejleménytől függetlenül nem le­het elvitatni, hogy az MSZMP tette valós társadalmi erővé a történelemi mércével mérve is páratlan útkeresést: a saját dik­tatúráját számolja fel a nemzet és de­mokrácia, a fejlődés érdekében. Az állampárt tehát politikai párttá kí­ván válni egy korszerűen demokratikus, minden szabadságjogot .ténylegesen bizto­sító társadalomban. Ennek következetes véghezvitele rendkívüli erkölcsi erőt kö­vetel. Nemcsak hibáival kell teljes nyílt­sággal szembenéznie, nemcsak az általa előidézett válságból kell kiutat ajánlani, nemcsak a múltért kell vállalni a felelős­séget. A megkérdőjelezhetetlen hatalom­ról kell lemondania, vállalva a népakarat által való megmérettetést. S ezt, álljon valaki bármely pontján a politikai tér­képnek, el kell ismernie: pórt ilyet nem tett eddig a világ e táján, s ehhez erő kell, merészség. A cselekvő következetesség alighanem fő követelménye lesz az MSZMP kong­resszusának. A tét nem kicsi: a baloldal legerősebb pártjának jövője értelemszerű­en nagyban meghatározza, lesz-e (s mi­lyen?) a jövendő Magyarországon korsze­rű baloldal? De mi a sajátosan baloldali érdek? A kongresszusnak e legfontosabb j kérdésre a lehetséges legszabatosabb vá- I laszt kell adnia. A demokráciában (ami mindenki érdeke), a békés, szilárd jog- [ államban (ami szintén), a hatékony, fej­lődőképes vegyesgazdaságban (ez is álta­lános érdek) mi tehát a baloldali, ezen belül mi a szocialista, s mi benne a tipi­kusan ezé a párté? (Hívják akár MSZMP- nek, akár másképp.) Milyen érdekeket J vállal és milyen értékeket képvisel ez a párt? S ehhez képest másodlagos — hisz 3 lényeghez kell igazítani —, hogy milyen belső szabályzattal és kik vezetésével te­szi. Ám az utóbbj fontos mutatója és ga­ranciája, ha úgy tetszik, eszköze az. előb­binek. A választ ezúttal is könnyebb fordítva kezdeni: mi nem? Nos, nyilvánvaló érték- tévesztés a múlt illúzióinak fenntartása. Az atyáskodó, központosított, alapelemei­ben többé-kevésbé sztálinista rendszer má­ra nemhogy valaha volt vélt, vagy valódi vonzerejét vesztette el, hanem egyenesen taszítóvá lett. Kétséges, szocializmus-e ez egyáltalán, hisz népi demokrácia helyett apparátus-diktatúra, munkás-paraszt ha­talom helyett bürokratikus elituralom, tervszerű fejlődés helyett folytonos pan­gás és rendszeres válság lett belőle. Nem mindegy, de sajnos másodlagos az, hogy a keretek között viszonylag ésszerűbb és humánusabb (mint nálunk), vagy ab­szurd és kegyetlen modell működött (mint több „szocialista” országban). Az 3ddigi modell vívmányai — voltak! — ja­varészt kevéssé, tarthatatlanná, a fejlődés gátjává váltak, az „ellátás” rég eltörpül a századvégi Európa jogosan elvárható igényei mellett. Értékvesztés az is, ha most salátástál­ba összelapátoljuk a fejlett Nyugat tel­jesítményére alapozható igényeket a mi lehetőségeinkkel, és az egészet leöntjük kétféle szósszal: édesen üres ígéretekkel és savanyú kilátástalansággal. Nemcsak a szájíz lesz keserű, a gyomor se veszi be. Kell-e mondani, mekkora értékvesztés az értéktagadás. S innen már alakul a po­zitív program: mindenekelőtt meg kell tartani mindent, ami jó, és bárhonnan át kell venni, és meg kell tanulni mindent, ami beválhat. Helyi önkormányzatot, hét­köznapion természetes „apró” demokráciá­kat, népszolga államot és kötelmeiben is öntudatos polgárt, szabad magánéletet és parancsoló közerkölcsöt. A politika ne dölyfös ura, hanem köz- és egyéni hasznú eszköze legyen poli-nak, azaz a sokféle sokaságnak. Adott, tudott ás természetesen vállalható legyen min­denféle különbözőség, amíg nem csorbít­ja másnak a jogát a más-ságra. S baloldalivá attól lehet mindez, ha egy pillanatra sem téveszti szem előtt: sem­milyen érték, bármily fontos is, nem vál­hat önértékké. Sem eszme, sem pénz nem emelkedhet az ember fölé. akitől csak az általa is felismert szükség köve­telhet önkéntes áldozatot. Akit — szüle­tett jogán — maradéktalanul teljes és mindenki máséval egyenlő esély illet meg, hogy felismerje és kamatoztassa képessé­geit. Ha rászorul, „befektetésként” segít­séget is kapjon ehhez. Ha a társadalom szervezetten és hatékonyan „támogatja” az arra édemeseket, akkor nemcsak igaz­ságos, hanem önmagán is segít. (Eseten­ként, adakozásból megteszi ezt a jobbol­dal is. A baloldal emelje ezt a köz rang­jára.) S a baloldal dolga az is, hogy a pi­aci hatékonyság lehetőleg ugyan ne csor­buljon, de ne is taszítsa reménytelen helyzetbe a versenyt nem állókat. Ha ezt következetesen teszi, tudván, hogy min­denekelőtt a kisemberek pártja, s célja a szabad termelők szabad szövetkezése, ak­kor szocialista is. A közjó mind többek egyéni javából alakul társadalmi minő­séggé. S mil ajánlhat ehhez sajátosan az MSZMP? Megújult önmagát, egy olyan velejéig demokratikus pártot, amelyben alkalmas politikai eszközt lel minden szocialista, profi, kormányképes, a párt tömegeinek alávetett szakemberek­kel. Olyan pártot, amely növelni képes maga és a szocialista eszmék, az ország iránti nemzetközi rokonszenvet, s egy ko­alícióban képes összehangolni a nemzeti érdekeket az általa képviseltek akaratá­val. Mindkettőt képes világosan megfo­galmazni, tudatosítani és érvényesíteni, tudva: a széles értelemben vett baloldal, a kisember a világon mindenütt többsé­get alkot. Ez a világ ilyen, szavazati ered­ményektől függetlenül. A szív a bal olda­lon dobog. Az egyetemi lapok szerkesztői a M-ta A Tiszai Vegyi Kombinát és a Leninvárosi Krónika szerkesztősége meghívására, tegnap, csütörtökön a hazai vegyipar legnagyobb vállala­tához látogatott az ország több egyetemi lapjának szer­kesztője. A résztvevőket Nagy László termelési ve­zérigazgató-helyettes tájé­koztatta a kombinál munká­járól. Szerepelt a program­ban gyárlátogatás, és szakí­tottak időt arra is, hogy a lapok vezetői találkozzanak az egyetemek egykori diák­jaival. akik most a TVK-ban dolgoznak. Az idén mintegy 78 ezer­rel csökkent az MSZMP tag­létszáma, miközben csak 2(i()0-an téptek be a szerve­zetbe — közölték az MTI munkatársának érdeklődésé­re az MSZMP KB pártpoli­tikai osztályán. Elmondták, hogy az idén január 1-jén 800 ezer tagja volt az MSZMP-nck. október 1-jén pedig mintegy 725 ezer. A taglétszám-csökkenés az egész országban nagyjából egyenletes, nincsenek kirívó Országos szövetségre lépnek Megalakult az MSZMP B.-A.-Z. Megyei Munkás Taguzata A pártkongresszus egyik feladata az új alapszabály el­fogadása. Ennek tervezetében szerepel, hogy a kongresszus utáni párt strukturális keretein belül tagozatok működnek majd. Az egyik ilyen a munkástagozat, amelynek csoport­jai máris léteznek a fővárosban, Debrecenben, Nógrádban, s most már — az MSZMP Borsod-Abaúj-Zcmplén Megyei Munkás Tagozata névvel — megyénkben is. A tagozat há­rom tagjával — mindhárman megyénk kongresszusi kül­döttei — beszélgettünk megalakulásuk és működésük lénye­géről, a tagozat céljairól, elképzeléseiről a párt jövőjét il­letően. Kérdéseinkre a borsodi kongresszusi küldöttcsoport csütörtök délelőtti, utolsó itthoni tanácskozásának szüneté­ben válaszolt Vargáné Kerékgyártó Ildikó, a Digép, Mol­nár Miklós, a Borsodi Szénbányák Vállalat és Boros Béla, az ÓKÜ kommunistáinak kongresszusi küldötte. — Ügy látjuk — kezdte Vargáné Kerékgyártó Ildikó —, hogy mi, az ipari üze­mek dolgozói, a munkások és műszakiak egy, a nevünkben folytatott, hibás politika kö­vetkeztében a politizálás pe­rifériájára szorulunk. Miköz­ben a parasztság érdekeit nyíltan felvállaló pártok ala­kultak és alakulnak, ma már a „munkás” szót az MSZMP- ben is csak félve, szégyen­lősen merik kiejteni. Ezért szót kívánunk emelni az üzemi dolgozók érdekében. Mi nem akarunk a korábbi gazdaságpolitikai hibák mi­att megbélyegzettek lenni. Azt gondoljuk, hogy a mun­káspártinak nevezett politi­ka valójában nem volt az. Az a politika a munkások érdekeit csupán az elosztás és a fogyasztás oldaláról nézte, s közben elhanyagoló- dott a saját munkájukból élők számára a legfontosabb, a biztos perspektívát jelentő tudás fejlesztése, a munkások érdekeltségének biztosítása. Esza k-M agyarország: — Mindez sokban össze­cseng azzal, amit Berecz Já­nostól, az „összefogás” plat­form vezetőjétől hallottunk a Digépben . . . Vargáné Kerékgyártó Il­dikó: — Sok dolog igen szimpa­tikus volt, amit hallottunk tőle. Való igaz, s bennünket az bánt, hogy a mostani kongresszuson például min­den eddiginél kisebb lesz a munkás küldöttek aránya. Ezt mi helytelenítjük, ag­gasztónak tartjuk, s ezért is törekszünk arra — s az el­ső lépéseket már meg is tet­tük —. hogy a már működő, és a majd még ezután meg­alakuló munkástagozatok szövetségre lépjenek, s ha kell, együtt lénienek fel. Molnár Miklós: — Sokan megfeledkeznek róla, hogy nemcsak a nem­zet, hanem mi, munkások, köztük a borsodi bányászok is nem haszonélvezői, hanem kárvallottjai vagyunk a poli­tikának. Súlyosan hiányos szakmai színvonallal, a gaz­daszerepet valójában soha nem érezve, vagy tapasztal­va, megxvengült szolidaritás­sal, be nem váltott ígéretek­ben csalódva értünk a gaz­dasági szerkezetátalakítás, piacgazdaság kialakításának küszöbére. Holott nyilvánva­ló, hogy a szerkezetváltás rövid távú terhei leginkább ránk. munkásokra, bányá­szokra. kohászokra, vegyipari munkásokra hárulnak maid. Ili van például a borsodi bányák és bányászok hely­zete. Mi úgy látjuk, hogy a területi egyenlőtlenségek, csak tizedszázalékos eltéré­sek. Eszerint az iparosodott megyékben, amelyekben mostanában nagyobb a fe­szültség, — így például Bor­sodban. Komáromban és Ba­kormány nem készült meg­felelően a jövő Magyarorszá­gának energiaellátására. Ezt mi azért hangoztatjuk, mert véleményünk szerint a jövő energiaellátásában a borsodi szénre igenis szükség kell, hogy legyen. A lakosság többsége ezzel a szénnel fűt, s nemcsak megyénkben. Ha más szenet akarnak felhasz­nálni, át kell alakítani a fű­tési technológiát is, s ez már az egész lakosságot érinti, sújtja. A borsodi bányászok számára nem vonzó, hogy tömegesen kell munkahelyet változtatni, rosszabb esetben munkanélküliséget vállalni, új szakmát tanulni, a vál­lalkozások kockázatát felvál­lalni. Boros Béla: — Ezt tapasztaljuk mi, óz­diak és Özd környékiek is. Több mint tíz éve beszélünk a szerkezetátalakításról, de kinyilatkoztatásokon kívül eddig még jóformán nem tör­tént semmi. Eljutottunk oda, hogy változtatások nélkül nem lehet továbblépni, s ezt már az ózdiak is látják és tudják, de hát „fent” megint elkapkodták a dolgokat. Nem lehet úgy felszámolni üzemeket, hogy az ott dol­gozók ne kapjanak lehetősé­get az újrakezdéshez. Mi úgy gondoljuk, hogy az ipari struktúra átalakításához nyújtott különböző fajtájú állami támogatás (átképzés, segély, vállalkozási támoga­tás) nem ajándék számunk­ra, hanem befektetés, amely­l.vel felhalmozott emberi tö­ke válik a társadalom szá­mára újrahasznosíthatóvá Mi igenis részt kívánunk venni a gazdasági-társadalmi megújulásban, nemzetközileg elismert és megbecsült ter­mékekkel, magas színvonalú szakmai tudással, példás munkakultúrával, újrafor­mált emberi-közösségi viszo­nyokkal. De ehhez a társa­dalmi mobilitás feltételei szükségeltetnek. — Vargáné Kerékgyártó Il­dikó: — Mindenekelőtt gyökere­sen megújított oktatási rend­szerre. az értékalkotó, szín­vonalas munkát elismerő és megbecsülő bérrendszerre az állami tulajdonnak a dol­gozó érdekeltségét biztosító átalakítására, folyamatos munkahelyteremtésre, a szer­kezetváltás viszontagságai­nak kitett munkások érde­keinek hathatós törvényi vé­delmére van szükség. Esza k-Magyarország: — Térjünk talán vissza a párt munkástagozata megala­kításának tényéhez. Viharos kongresszus előtt állunk. A ranyában — valamivel na­gyobb a pártból kikerülők száma, mint a keleti me­gyékben. A budapesti tag­létszám-változás az országos átlagnak felel meg. A gazdálkodási osztálynak televízió 2-es program jó­voltából, szerdán este már ízelítőt kaptunk a várható összecsapások légköréből. Mit támogat a munkástago­zat? Vargáné Kerékgyártó Il­dikó: — Mi azt az irányvonalat, áramlatot, platformot támo­gatjuk, amely kiáll a mun­kások mellett. Nem vagyunk reformellenesek, de ha raj­tunk is múlik, vagy múlhat, meg akarjuk akadályozni a párt szétbomlasztását, szét­zilálását. Mi is azt valljuk: a pártról váljanak le a szél­sőséges irányzatok, s egy megerősödött, egységes, a munkásokat is képviselő, ér­dekeiért kiálló párt lépjen tovább. Mi nem akarjuk a széthullást, ez ellen vagyunk s úgy gondoljuk, így éreznek a munkások is, az úgyneve­zett „hallgató többség”. Akiknek zöme ösztönösen érzi, hogy a reformok végre­hajtásában ő a legérdekel- tebb, ám akik közül soknak nincs fogalma a platformról, a pluralizmusról, képtelen eligazodni az áramlatok irányzatok kusza világában. Mi ezeket a munkásokat, párttagokat szeretnénk ma­gunk mögött tudni. Boros Béla: — Félreértés ne essék, a munkások elutasítják, hogy szembeállítsák őket a többi dolgozókkal, az értelmiségi­ekkel, a mezőgazdaságiak­kal. De azt szeretnék, sőt, igénylik, követelik, hogy egyenrangú társak lehessenek a változásokban. Hasznos és értékteremtő munkával. Mi is vállaljuk mindazt, ami né­pünk hosszú távú érdekeit szolgálja. Nekünk is szüksé­günk van egy jobban élő, boldogabb hazára, mint ahogy ez nem is képzelhető el felfogásunk szerint, nél­külünk. De meggyőződésünk, hogy csak kisvállalkozások­ból ez az ország nem tud Európához csatlakozni, a jól működő nagyüzemekre, a nagyüzemi munkásságra szüksége van az országnak. Esza k-Magyarország: — Befejezésül arról sze­retnénk kérdezni, hogy mi lesz a megyénkben működő munkástagozat további sor­sa? Vargáné Kerékgyártó Il­dikó: — Tagozatunk már kap­csolatokat teremtett más munkástagozatokkal. Ügy gondolom, hogy a kongresz- szuson ez tovább folytatódik, valószínű, hogy szövetségre is lépünk. De az igazi mun­ka — amelyben hitünk sze­rint magunk mögött tudjuk a borsodi ipari régió üzeme­inek párttagságát, vagy an­nak legalábbis jelentős ré­szét — a kongresszus után kezdődik. Ez számunkra konkrétan azt jelenti, hogy készülnünk kell a megyei pártértekezlet könnyűnek nem ígérkező második for­dulójára. S ennél tovább eb­ben a pillanatban talán nem is érdemes előre tekinteni a gyakorlati feladatokat illető­en. Ny. I. arról nincs pontos adatik hogy hányán tartják vissza tagdíjakat. Becslések szerint mintegy 8—10 ezren nem fizetnek tagdíjat, ők való­színűleg várakozási állás­pontra helyezkednek a kongresszusig. Ez a jelenség főképp Budapesten tapasz­talható. Annyi azonban bi­zonyos, hogy míg áprilisban 97 millió forint tagdíj folyt be a pártkasszába, addig augusztus végén már csak 79 millió. (MTI) 725 ezer tagja van az MSZMP-nek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents