Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-04 / 234. szám
1989. október 4., szerda FSZAK-MAGYARORSZAG 3 » Kitapsolok és - kitapsoltak, avagy: Xépünk az árvíz idején készült (I. j.) A könnyek még nem apadtak el Május 3-án jött az ár Hernádszentandrásra, 9 órakor érte el a falut. Az emberek nem nyugtalankodtak, volt már ilyen, lesz is. Általában Pere felöl jött a víz, most azonban szinte hátbatámadta a községet. Órák alatt ellepte a kerteket, az utakat, még a temetösoron is folyt. Ilyen viszont még nem volt! Hamarosan derékig érő víz áilt a portákon. — Nem hitték el, hogy nagy a baj — emlékezik Hudácskó János, az Ináncsi Közös Községi Tanács vb-tit- kára. — Ügy kellett agitálni, hogy mentsék, ami menthető, csomagoljanak, hurcolkodjanak. Délre már a falu hetven százaléka víz alatt volt. Akkor aztán kitört a pánik. Nehéz órák, napok következték. Négy hosszú nappalon és éjszakán folyt a mentés. Az ötszáz lelket sem számláló faluban alig akadt, akinek ne okozott volna valami kárt a megáradt Her- nád. Hetven-nyolcvan évesek se emlékeztek még ekkora vízre. Meg is indult a találgatás, mi lehetett, az oka? Talán az új vasbeton híd, melynek jóval kisebb a nyílása, mint az egykori falúdnak, mely a Csikós (Kis- Hernád) felett ívelt, vagy tán az az új gát, mely Ináncsot védi? Ki tudja? A falu felé közeledve kémlelem a tájat, a pusztító víz. hagyatékát. Minden száraz, már, a szeptember elejei esőzésnek nyoma se latszik. Vigyázz, útépítés! — figyelmeztet a tábla. Bővítik a Csíkos feletti híd lyukát. Hátha valóban ez is okozója volt a tragédiának. A Csikós szelíd, pataknak is sekély. A falu is csendes. Ki dolgozik, ki az OTP-t járja. Kölcsönért, hogy újra fedél lehessen a feje fölött. Balra romok, régi, vertfa lü vályogházak maradványai. Őket: nem kímélte a haragos folyó. Néhányuk előtt már új alap, lábazat, falazóblokkok. Megindult az újjáépítés. A régi lakók ugyan még rokonoknál, szükséglakásokban, tűzoltószertárban húzzák meg magukat, de talán már jövő nyáron ... I Szolnoki Józsefné háza egy éjszaka alatt dőlt össze. Egy héttel azelőtt vásárolta 150 ezer forintért. Elvált, két éve van még a nyugdíjig. Úgy gondolta, öregségére végre a sajátjában hajthatja le a fejét. — Még szerencse, hogy a bútorokat nem hordottam oda a szüleim házából — morzsolja könnyeit —, most az is mind oda lenne. Volt még egv-ikét reparálnivaló a házon . . . Mikor jött a víz, csak álltam és néztem, órákig. Szentséges Szűz Máriám! Mit lehet itt tenni? Ennek már csak össze kell dűlni! Hátulról mosta ki a víz a falat... aztán mint a kártyavár . . . Még szerencse, hogy egy héttel azelőtt bebiztosítottam. Most oda lenne a pénz is, a ház is.. . Nincs nekem arra pénzem a 4400 forintos fizetésemből, hogy újat építsek. Meg aztán még egy szög beverésé- ért is fizetnem kellene, nincs férfi a háznál. A tanácsnak eladtam a portát, s ők építtetnek nekem egy kis hajlékot. Csak az a baj. hogy a temetősoron. Tudja, félek én ott... Papp Lajosék háza is az enyészeté már, a fiáé is ösz- szedőlt. Szükséglakásban laknak Tnáncson, szobakonyha. Víz. vécé nincs. A ruhák egymás hegyén, hátán csakúgy, mint az edények. Nincs hely, nincs bútor, ahova pakolni lehetne. Elvitte a víz. — Tizenöt párnámból öt maradt — meséli reszketőn Papp néni —, a ruhák nagy része is megpenészedett, használhatatlan. Bútorunk is ennyi maradt csak — mutatja a rozoga kétajtóst meg a polcost. — Örülünk, hogy maradt annyi fekhelyünk. hogy lepihenhessünk. Néha a fiam is itt alszik, innen megy dolgozni Miskolcra. A menyemék a ná- széknál húzták meg magukat. Ök építeni fognak, mi már nem tudunk. Nekünk a tanács épít. Papp néni már évek óta bajlódik az idegeivel, most is táppénzen van, zsákszámra szedi a gyógyszert. Idős. beteg, megfáradt emberek. Hogy fognak újrakezdeni? Még ők sem tudják, még .túl közeli a szerencsétlenség emléke. Most az a legnagyobb gondjuk: a rozoga szükséglakásban hogyan oldják meg télire azt, hogy ne húzzon annyira a hideg. Hernádszentandráson hatan építenek új lakást, többen helyreállítják a régit, vannak. . akiknek a tanács épít majd. A hitelképtelenek. öregek részesülnek ebben. A rászorultak a kezdeti gyorssegély és a biztosítási dij mellé tanácsi támogatási kapnak, hogy elkezdhessék új életüket. Az ár elvonult, a könnyek azonban még nem apadtak el. Ki tudja mit hoz a jövő. mit hoz a következő tavasz. lesz-e tető a fejük felett, lesz-e áradás, újabb gyötrelmekkel? Mindenesetre a falut övező körgát tervei már készülnek. Kovács Judit A szívesek szívesen keresik í Lezárult a miskolci NEB vizsgálata 3iikkszentkereszti látkép Egy ország, s népe, egy egész, társadalom, s az egyén sorsdöntő változásokat él napjainkban. Kongresszusra készül az. MSZMP. Lezajlott a megyei pártértekezlet első fordulója, s nemsokára követi az eddiginél is jelentősebb második. A tartalmas vitával zajló megyei pántfórum hullámai ma sem ültek el. Nagy népi felzúdulás zajlik, melynek moraja az Észak-Magyaror- szágon. Déli Hírlapon át elérte a Népszabadságot is. A léma pedig az állásfoglalás, amely az úgynevezett „összeférhetetlenségi” javaslattal kapcsolatban alakult ki. Talán nem kellett volna megszavazni e javaslatot. Csak hát az is eszébe jut az embernek, hogy az alternatívok már jóval korábban deklaráltak valami hasonlót, hogy ugyanis pártjaik tagjai nem lehetnek más szervezetek (benne az MSZMP) tagjai sem egyúttal. Ki. kit rekeszt ki tehát? Ki alkalmaz és kikkel szemben diszkriminációt? — jut eszébe az embernek. Pedig hát itt, a fórumon nem az alternatívok, hanem :az MSZMP megyei küldöttei voltak jelen. Honnan akkor ez a nagy érzékenység? Jóllehet, más javaslatok is elhangzottak. Nem is csak a pártértekezlet fórumán. Bár ott is. De napokkal előbb a városi-megyei lapok hasábjain is, hogy ugyanis kiket látnának szívesen egyes párttagok az új megyei pár ttestü letekben. És — érdekes — ezl a módszeri, hogy a fórumot, megelőzően, mintegy a tagság háta mögött, a küldötteket befolyásolva, az ügyrendet sértő módon járlak el egyesek (nem átallva saját magukat delegálni a választási listára) — senki ezen illetékes párt- fórumon el nem ítélte. Ezt is észre kell vennünk, ha nem akarunk az egyoldalúság hibájába esni. Tiltakozásra, sőt: felháborodásra okot adó esemény pedig előfordult a tiszteletreméltó fórumon, ezeken túl is. Meghonosodni látszik az. az újszerű, „demokratikus” véleménynyilvánítási mód, hogy egyes csoportok a számukra nem tetsző felszólalásokat előadókba tapssal fojtsák bele a szót. Minő magas foka az új demokráciának!? így járt az az idős küldött elvtárs is. aki valós lényeket felsoroló hozzászólása közepén volt kénytelen megszégyenülve elhagyni nemcsak a szónoki emelvényt, de a termet is. Semmiféle újító szándék nem fojthat el más — neki nem tetsző, bár igaz — gondolatokat. Azok az ifjú emberek, akik könyörtelenül kitapsolnak égy, a mozgalom iskoláját kijárt, idős kommunistát, nem nagy bölcsességről, toleranciakészségről tettek ezúttal bizonyságot.. Megszégyenülni itt nem ;i kitapsoltnak kellett volna . .. Az jut ilyenkor az ember eszébe, milyen jó volna, ha nemcsak sztáíinista-rákosista diktatúrától, egyúttal az enyhén szólva visszataszító, másfajta, mégha pszichikai diktatúrától is óvakodnának, elhatárolódnának az ezt a módszert előszeretettel alkalmazók. S még valami: vajon ki ír a megszégyenített, megszégyenült idős elvtárs védelmében cikket az Észak-Magyarországba, a Déli Hírlapba, vagy akár a Népszabadságba? E gondolatok foglalkoztattak, s foglalkoztatnak akkor és most is — olvasva a lapokban az aláírásgyűjtési akcióval is támogatott, jelzett írásokat. Rossz közérzetemet csak fokozza, hogy ezeken felül ■— néhány megnyilvánulás kapcsán — azt is el kell dönteni, „úr”, vagy „elvtárs”, „barát", netán „ellenség", stb. vagyok, lehe- tek-e ezek után magam is. Pláne azok után. hogy küldött-társaimmal együtt elfogadtam a megyei pártbizottság megtisztelő meghívását, s helyet foglaltam, foglaltunk a „sztá- linista-rákosista” időkre emlékeztető elnökség mögötti székeken a pártszékház tanácskozótermében. Mindezek ellenére is nagy reményekkel és várakozással nézek a kongresszus, majd az azt követő megyei pártértekezlet második fordulója elé. Abban bízom, hogy a jövő több tiszta szándékot hordozó esemény részesévé tesz nemcsak engem, hanem mindannyiunkat, a közös ügy érdekében. De jó lenne, ha nemcsak azt vennénk tudomásul mindnyájan, hogy a Föld nem lapos korong, hanem arra is ráébrednénk, hogy nem mi vagyunk a Föld, s nem mi körülöttünk kering a Nap, s az égitestek. Kiss I’ál kongresszusi küldött % Kirándulókkal, a hétvégi házak -tulajdonosaival még benépesül hazánk egyik legmagasabban fekvő • pi-he nőelöll a kis bükki falu meglehetősen egyszerű lehetőségeiket nyújtott, a betegek az ország minden részéből érvgmk-helye, a Bükk tetején lévő Bükk szent-ke reszt — de a falust Turizmust -kedvelő, s az asztmatikus, valamin,t különböző s z i v b án ta l-m-ak r a gyógyulási kereső üdülővendégek már hazautaztak. A több. mint 501) méley -tengersziint feletti magasságban. a festői környezetben, ózondús levegői árasztó erdőkkel övezett települést az 1930-as években „fedezték fel”, s váll n strúmás és különböző szí vbá n-l-a 1 makban szenvedők kedvelt üdülőhelyévé. Az orvosi megállapítás szerint a csaknem poiy mentes levegőjű' település különösen alkalmas volt. az ilyen bán tál makban szenvedők természetes gyógylkúráz- la-tósára. Annak «Ménére?, hogy a második világháború Ueztek. s nem egy olyan család volt, amely évtizedeken keresztiül visszajárt. Bár nagyszerű adottságai most is megvannak — a község az üdülőfalu címet még nem tudta kivívni. A Borsod megye monográfiája című kötetben meg.ha-táro- z.oU tervek -közül a felszabadulás után a villanyi már bevezették, s a község legnagyobb gondja, az egészséges ivóvízellátás is megoldódon — azonban még hiányzik a csatornázás, amely a cím elnyeréséhez, is előfeltétel. Bizonyos, hogy e-löblb-utóbb ez is megoldódik, már csak az utóbbi években kialakult nagyszabású hétvégi üdülőterület miatt is, amely a Lófőtisz- tás környékén létesült. Július elején tudósítottunk a miskolci Népi Ellenőrzési Bizottság kihelyezett, a HCM Rt.-nél tartott üléséről. Megírtuk, hogy az ülésen napirendi pontként szerepelt az ÉRV általános építő vgm ügye. A vállalati gazdasági munkaközösség több borsodi községben végzett lakossági vízbekötést. A munkát mindenütt elvégezték, ám valaki feljelentette őket a M-NEB-nél túlszámlázásért. Vizsgálat indul-t, amely első nekifutásra azt derítette ki, hogy a vgm majdnem 1 millió forint túlszámlázást. végzett, ennyivel károsította meg a vízbekötési munkák megrendelőit. A ‘nyári ülésen a MNEB igen sokrétűen tárgyalta a lú-lszá-mlázási ügyet, rámutatva minden elképzelhető következményre. Ám végül is olyan döntés született, hogy a vgm volt vezetője 30 nap határidőt kap arra, hogy volt kollektívájával is tisztázza a történteket, e határidőn belül jelentést, tesz a MNEB-nek, s a (testület csak ezt. követően dönt, következő lépéséről. A MNEB legutóbbi üléséről adott tudósításunkból helyszűke miatt kimaradt, hogy az ügy lezárult. Ennek lényegét: az alábbiakban foglaljuk össze. A miskolci NEB a 30 napos határidőn belül megkapta a vgm volt vezetőjétől a kért jelentést. Időközben azonban ők is tájékozódtak a Miskolc Városi Tanács Ellátás-felügyeleti Osztályán, amelyhez az árképzés-ellenőrzés tartozik. Az osztály megállapította, hogy a MiNEB-vizsgálat helyesen rögzítette azt a tényt, miszerint a vgm az adott területen monopol helyzetben volt. Ugyancsak feltárták azt is. hogy az átlag-osí tótit beszerzési árnál magasabb árait: érvényesített: a vgm. ami a 31 1984. (X. 31.) MT sz. rendelet b. pontja szerint egyenlő a tisztességtelen árral. S végül arra is fényt derítettek, hogy az anyagigazgatási költség indokolatlan. felszámolása kétszeri költség- felszámolást jelent. Véleményt nyilvánított- az osztály abban is. hogy amennyiben a MNEB és Országos Ar- hivatálboz fordul, s annak kellett volna intézkednie, a vgm a gazdasági bírságot valószínűleg nem kerülhette volna el. Ezek után a miskolci NEB úgy döntött. hogy a vgm volt. vezetője által irt jelentési nem fogadja el. mivel azok dokumentumokkal nincsenek alátámasztva, s továbbra is fenntartja a vgm visszafizetési kötelezettségét, A nézeteik egyeztetésére 1989. szeptember 7-re megbeszélést: tűztek ki, amelyre meghívták a v.gm volt és jelenlegi vezetőjét. Ezen csak a volt vezető. Ha- mari János jelent meg, aki nyilatkozatot adott át a MNEB-nek. A nyilatkozatban kijelenti, hogy az 1988—4988 évekre kimutatott 956 448 Ft összegei kitevő túlszámlázási ösz- s/.egböi az évenként megszerzett jövedelme arányában vállalja a lakosság részére történő visszatérítést. Egyben vállalja azt is. hogy a vgmk volt tagjait tájékoztatás céljából összehívja, s jegyzőkönyvi nyilatkozatot kér tőlük, miszerint az évenként elért jövedelmük -arányában ök is vállalják a visz- szaitérítést, a megbeszélésről távolmaradókat pedig külön írásbeli nyilatkozat tételére szólítja fel. Ezzel az ügy lezárult. Most már csak az a kérdés, hogy vajon mikor és hogyan kapják vissza pénzüket annak a több mint tucatnyi községnek a vízbeköltetői, akiket a túlszámlázásai! becsaptak? . . . — nyikes — Szezonvég a Bükk tetején
