Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-16 / 245. szám

1989. október 16., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szőlő helyett befőtt? ktkraíÉlakílás - kicsiben „— Hölgyeim és uraim! Tisztelettel köszöntőm Önö­ket a módi Rákóczi Szak- szövetkezet nyilvános árve­résén. Szeretném néhány formaságra felhívni a tisz­teit megjelentek figyelmét, ugyanis az árverésnek meg- vannaik a maga szabályai!" — Ezzel a bevezetővel kez­detét vette az 'ÁRVERÉS, Az illetékes felszólította a jelenlevőket, hogy jelent­kezzen, aki potenciális ve­vőként van jelen, mert ez esetben húszezer forintot k,etl lefizetnie az árverésen. Összesen tizenhárom ember ül a teremben, egyetlen egy­nek emelkedik fel a keze. Vagyis: ö részt kíván venni a licitálásban. Az árverést azonnal fel kell függeszteni, mert ennél az egynél sincs egy fia buznyák sem. El is megy, hogy beszerezze a húszezer forintot. Addig néhányan dis'kurál- nak az árverés tárgyáról: a szakszövetkezet egyik pincé­jéről, mely szőröstül-ibőrös- tül — vagyis hordókkal együtt — összesen egymillió nyolcszázezer forint kikiál­tási árral kerül majd kala­pács alá. A kalapács — persze csak képletesen van jelen — a nézőközönség hiába keresne akár fából, akár vasból ‘ké­szültet, itt nem fog Roppanni semmi. És megérkezik a húszezer forint, és újabb unszolásra sincs más jelentkező a li­citre, mint G. I. És a kikiáltás után el is kél a pince, a már említett áron, és ezzel a föld alatti odú sorsa bevégeztetett. Mármint a szakszövetkezet részéről. Pincemester, gépész, el­nökhelyettes — elégedetten távoznak. Miért? — Mert „ráfizetéses'’ a pincetartás! — Mert évente kétmillió forint költséget fogyasztanak el pincéink, holott szinte egész évben üresen állnak, hiába van a töméntelen mennyiségű hordó, nincs az a mennyiségű must, amit rövid idő alatt a Tolkaj- hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát fel ne vásárol­na — mondja Szepsi István termelési elnökhelyettes. Egy másik — sóikkal nagyobb pince — később kerül kala­pács alá, és más „állóeszkö­zök" is hasonló sorsra jut­nak. A szakszövetkezet elnöke, dr. Visóczki Lajos a tagokat részletesen tájékoztatta írás­ban a gyűlésen, hogy minél többen megértsék a változó gazdálkodás lényegét: — Szakszövetkezetünk kö­zel három évtizede működik a községben. Ez idő alatt generációk váltották egy­mást. A társadalomban és a gazdaságban mélyreható vál­tozások mentek végbe. A szövetkezet, megalakulásától napjainkig meghatározta a község és lakosságának fej­lődését. Alapszabályunkban megfogalmaztuk azokat a legfontosabb célkitűzéseket, amelyeket a térség lehetősé­gei, hagyományai, őseink örökségül reánk hagytak. Megváltoztattuk a község határának arculatát és azo­kat a területeket, amelyek a különböző átszervezések után tulajdonilag a szövet­kezet tagjainál maradhat­lak, intenzív szőlőtermesz­tést valósítottunk meg, kö­zel ezer hektár területen. A sokszor türelmetlen, más­kor szervezetileg elkülönült gazdaságpolitika nem tette számunkra lehetővé, hogy a tokaji bor a mi palackozá­sunkkal jusson el a fo­gyasztóhoz. Ez a gazdasági elkülönültség meglátszik a község általános fejlődésén, és érződik a jelenlegi hely­réiében is. Nem tudtunk olyan munkahely teremtő be­ruházásokat megvalósítani, ami a mostani áldatlan ál­lapoton változtatni tudna. Jóllehet, ez nem is volt so­ha szövetkezeti feladal. A gazdálkodás folyamán vi­szont azt is éreztük mindig, hogy a szőlőtermesztésen túl, a szölő-toorvertilkum létreho­zásával ez is megvalósulha­tott volna. Úgy gondoljuk, hogy az alaptevékenységben szövetkezetünk lehetőségei most már nem lehetnek kor­látozottak. A politikai és gazdasági életben felgyor­sult folyamiatok újabbnál újabb alkalmakat produkál­nak a szőlő- és borgazdálko­dásban is. Szeretnénk ezeket kihasználni és megajánlani tagjainknak azokat a lehe­tőségeket, amelyek a szövet­kezet által integrált vállal­kozások szervezésében nyil­vánulhatnak meg. Napjainkban a gazdasági élet változása, a körülöttünk folyamatosan változó köz- gazdasági környezet, az ön­álló (felelősség, a gazdálko­dás lehetőségeinek kibonta­kozása, szövetkezetünknél is számos folyamatos intézke­dés megtételét indokolja. A szakszövetkezeti formát eny- nyt év után az egyik leg­jobb formának ítélik meg gazdaságpolitikusaink. Ebben ugyanis megmaradtak az egyéni érdekeltség csírái, ami más üzemi formáknál nem mondható el. Ezt a csí­rát kell továbbfejleszteni, élve az új lehetőségekkel. A tag szőlőterületén igye­kezett a legjobb munkát végezni, mivel a mindenkor élért árbevétel 90 százalé­kával rendelkezik. A szövet­kezet is érdekelt, hogy tag­jait minél magasabb árbevé­telhez juttassa, mivel annak 10 százalékát, a közös, gaz­daság fejlesztésére használ­hatja fel. A megalakuláskor a szövetkezet a termés 10 százalékához állami támoga­tást szerzett, az ipari tevé­kenységek eredményeivel növelte vagyonát. A közös vagyon egy része, út és víz­elvezető közvetlenül a tag­sági területeken segíti a termelést. Állami támoga­tás, melyet tagjai részére folyósított a szakszövetkezet telepítéshez, közvetlenül a tagok vagyonát, tulajdonát képezi. A megalakulástól az 1980-as évekig tartó központi akarat volt, hogy a szövet­kezetek termeljenek, majd az állami vállalat megoldja a feldolgozást, értékesítést. Ma már az érdekek elkülö­nülnek, a kormányzat is elismeri, hogy ez nem felel meg a piacgazdaság követel­ményeinek. Hogy a termelő kiszolgáltatottsága csökken­jen, hogy az értékesítés hasznából a termelők is ré­szesüljenek, talán évekig várni kell. Jövőre palaakozóüzemet építenek, így a most szüre­telt termés borának egy ré­sze már exportra megy. A piac különleges terméket igényel, s ennek csak a ter­melők tudnak megfelelni, ezért adják el vagy bérbe a pincéket a tagoknak. A bérbe adott szőlőkön csak gondos munkával lehet mi­nőséget produkálni, ezért a még szövetkezeti tulajdon­ban lévő szőlőit is eladja a szövetkezet tagjainak. Utol­jára állami támogatással újabb területet szeretnének szőlővel telepíteni, hisz’ er­re megvan a szükséges olt­ványmennyiség. A kényszerszülte helyzet­ben családi vállalkozásban szeretnének foglalkozni szil- va-alma-zöldség tartósítás­sal, „befőzéssel”. Ezer- és ezerféle a lehetőség, de hogy mennyire él majd ezekkel a szőlőtermeléshez ősidők óta ragaszkodó ember, ké- .őbb kiderül. B. ®E. L. Ha a Bodrogköz térképét nézegetjük,névvel megjelölve ■is igen sok tanyát találunk rajta. A név nélküli, magá­nyos házakkal, portákkal együtt több százra tehető a számuk még napjainkban is. Pedig az utóbbi évtizedekben elnéptelenedés, vagy az álla­mi, termelőszövetkezeti gaz­daságokba történt beolvasztás következtében túlnyomó többségük végleg megszűnt. G yö rgy tart ó ese téb e n a zo n - ban örvendetes jelenséggel állunk szemben. Egyike volt a nagyobb, népesebb bodrog­közi tanyáknak. Nevét való­színűleg I. Rákóczi György­ről, vagy fiáról, II. Rákó­czi Györgyről kapta, hiszen a Rákócziaknak, Lorántffy- aknak birtokaik voltak a Bodrogközben, s Györgytar- ló a letűnt évtizedekben, év. századokban a Sárospataki Református Kollégium birto­ka volt. A felszabadulás utá­ni éveikben az egykori tanya, a környező kisebb tanyák­kal : Láplóval, Szophomok. kai, Érháttal, Borsós-tanyá­val együtt nagyobb közigaz­gatási egységgé — községgé fejlődött. A minap György tartón jár­va, Gombos Béla, az újdon­sült. község fiatal tanácselnöke nem titkolt lelkesedéssel mu­tatta ibe a 700 lakosú telepü­lés szép gyarapodását:. A haj­dani vályogházak helyén sor­ra épülnek a kétszintes, vagy legalább tetőtér-beépítéses új lakások fürdőszobával, né­melyike garázzsal. A vízve­zeték még nem készült ugyan el, de már ássák az árkokat a vízhálózat számára, amit helyileg kívánnak megolda­ni. A legnagyobb örömet a fa­lu központi része okozza a györgv tarlóinknak. Minden együtt van itt, amire a la­kosság kényelme szempont­jából szükség van. A tanács­háza épülete ugyan küllemé­ben igencsak „ódon”, hiszen afféle „saükségháznak” épült még a tanács megalakulásá­nak évében, 1953-ban, de kö­rülötte az utóbbi években egymás után emelték a szebb­nél szebb középületeket. Különösen büszkék a kor­szerű berendezéssel, felszere­léssel ellátott új orvosi ren­delőre, amelyhez orvosi és ápolónői lakás is tartozik. A Sárospataki Városi Tanács dr. Kántor Irén főorvos ja­vaslatára ugyanis — a me­gyei tanács hathatós támo­gatásával — a városhoz tar­tozó nagy tanyavilág lako­— Nem minden úgy sike­rült, mint akartuk. A kör­nyezetvédelmi szolgáltatása­inkra nem volt igény, a tűz­védelmi egyéb okokból nem jött össze, maradtunk hát a munkavédelem mellett. Ami azt illeti, így sem bántuk meg. A fiatal szakember vissza­tér a kezdetekre. Tizenöten alapították a szövetkezetei, kéthavi fizetésnek megfelelő részjegy képezte a tőkéjü­ket. Napjainkban több mint harminc állandó partnerük van, akik átalánydíjat fizet­nek szolgáltatásaikért. En­nek összege a munkahely veszélyességétől, nagyságá­tól — terület és létszám — függ. — Mit kapnak ezért cse­rébe a megbízók? — Ellátjuk egy-egy cég teljes munkavédelmisének a feladatkörét. Elkészítjük a belső munkavédelmi sza­bályzatot; a technológiai uta sainak egészségügyi ellátá­sára önálló tanyai orvosi kör­zetet hozott létre Györgytar- .ló központtal. Nem 'keli te­hát többé a helybelieknek, to­vábbá Dorkó, Bálványos, Ró­zsás és a közeli kisebb ta­nyák lakosainak betegség esetén Sárospatakra utazni­uk, sőt a legszükségesebb gyógyszereket is helyben megkaphatják. A györgytar- lói rendelőnek saját 'mentő­autója van, s azzal 'hozzá'k- v.iszik a betegeket a rende­lőbe, a gyermekeket védőol­tásra. Komplett egészségügyi feladatokat lát tehát el a ta- nyaviilág körzeti orvosa két munkatársa: egy ápolónő és egy védőnő segítségével Mintha képeskönyvből ke­rült volna ide, olyan szép és csinos a szintén mostanában épült OTP-fiók. Látogatják is a takarékos helybeli és kör­nyékbeli lakosok. Bizonysága ennek az, hogy a 'betétállo­mány évi 11 millió Ft-ottesz ki, a hitelre nyújtott összeg pedig 4,5 milliót. A központ­ban van az élelmiszerbolt, a sításokon keresztül egészen a dolgozók kioktatásáig min­den a mi dolgunk. Ha bal­eset történik (szerencsére, súlyos még nem volt egyik helyen sem), kivizsgáljuk az okát, a megbízónkat képvi­seljük a hatóság előtt. Egye­dül a munkáltatói felelőssé­get nem vállaljuk, mert nem vállalhatjuk. Azzal folytatja, hogy nem­csak „kiszúrják” a munka- védelmi hibákat, hiányossá­gokat, hanem tevékenyen részt vesznek a megszünte­tésükben is. S hogy miért éri meg velük dolgoztatni? Mert a számukra fizetett átalánydíjat a vállalatok költ­ségként számolhatják el. Nem kell külön egy embert (netán kapcsolt munkakö­rökkel megbízva), illetve, ami nagyobb teher: munka­bérének közterheit megfi­zetni. — De vajon a Védelem­nek megéri-e? húsbolt, s ugyanitt van a posta is. Ez igen szerény épü­let, s olyan szűk a „felvevő- szobáeska”, hogy ha például két vagy három „ügyfél” ér­kezik egyszerre csomagot fel­adni, akkor az egyik postai alkalmazottnak ki kell jön­nie a „hivatalii” helyiségből, mert különben nem férnének el benne. Közel van a köz­ponthoz a református és a római katolikus templom. Ez utóbbi szintén mostaná­ban épült megkaipóan ked­ves, áhítatot ébresztő stílus­ban — Csecskedi László ter­ve alapján. A györgytarlóiak örömének szinte a betetőzését jelenti az új tanévre elkészült na­gyon szép, új iskola. Amikor a megyei tanácstól megkap­ták a nyolcmillió forintos tá­mogatást, az idő rövidsége miatt nemigen hitték, hogy szeptemberre befejeződik az építése. A kivitelező Sáros­pataki Városgazdálkodási Költségvetési Üzem szakem­berei azonban valósággal szívügyüknek tekintették az — Feltétlenül. Már az első fél évet nyereséggel zártuk, így a tavalyi elszámolásunk után mindenki részesedett, természetesen a részjegye arányában. A nyereséget meghagytuk, különböző mű­szereket vettünk — olcsón, felújítható állapotban. Ezzel szeptembertől már érintés- védelmi méréseket is végez­hetünk. Az a stratégiánk, hogy apránként, a saját, kö­zösen megtermelt nyereség­ből fejlesztjük a szövetke­zetei, mégpedig: mindenféle hitel nélkül. Az eredmények közé so­rolja az elnök, hogy 15 tag­juk közül már hatan főál­lásban dolgoznak náluk, jö­vedelmük átlagos. Munka­naplóban igazolt tevékeny­ségük után részesednek a közös árbevételből. Az is si­ker. hogy ha csák harminc négyzetméteren is, de bérel­hetnek egy szépen berende­zett irodarészt a Kiszöv mis­kolci székházában. A Védelemnek tehát — bármennyire újnak is tűnt, amibe fogtak — bejött az üzlet. Szerényen, de fejlőd­nek, tagjai keresnek — ez egyben a közelebbi céljuk. A távolabbi sem szokatlan a magyar gazdasági élettől: tervezik, hogy netán terme­lői munkába fognak, mert azt vallják: „több lábon” biztosabb a megélhetés! M. Sz. Zs. iskola megépítését, és Tom­pa Zoltán üzemvezető mér­nök irányításával olyan szép munkát végeztek, hogy szep­tember 4-én a 90 györgytar_ lói kisdiák az új tanévet már a tetőtér-beépítéses, szemnek is tetszetős, csupa ablak, csu­pa napfény iskolában kezd­hette meg. A mesterek az iskola jól felszerelt, tágas tornatermét úgy alakították ki, hogy a község lakosai kultúrteremnek is használ­hassák. Az iskolában hitok­tatás, fakultatív angol taní­tás, számítástechnikai okta­tás folyik, néptánc- és bábjá­tékkor Is működik. Az őszi hervadásban is vi­rágoktól, díszbokroktól pom­pázatos Györgytarló központ­ja, s virágok illatoznak a iakóházak kiskertjeiben is. Szorgalmas, dolgos emberek a györgytarlóiak, akik veze­tőikkel együtt azon fáradoz­nak, hogy a hajdani tanyá­ból lett községben évről év­re kellemesebbé, komforto­sabbá tegyék maguk számára az életet. Hegyi József Zsírszegény féltartós tej «» Olcsóbb, az előzetes becs­lések szerint sikeresnek ígér­kező cikkekkel bővíti vá­lasztékát a Szolnok Megyei Tejipari Vállalat. Szakem­bereinek fantáziáját többek között az mozgatta meg, hogy a januári áremelés óta visszaesett a tej és a tejter­mékek kereslete. A Szolnok megyei vállalatnál e csök­kenés a tej esetében négy­öt százalékos, a drágább áruknál — főleg a sajtoknál — pedig még ennél is na­gyobb arányú. Az emiatt kihasználatlan feldolgozó­kapacitás lekötésére hatá­rozták el a közkedvelt fél­tartós tej zsírszegény válto­zatának Szolnok megyei és fővárosi forgalmazását. Az egyébként is keresett zsír­szegény tej e féltartós vál­tozatának mindössze másfél százalék lesz a zsírtartalma, az ára viszont nyolc forint hetven fillér helyett hét fo­rint ötven fillér. A turmix­italok elkészítéséhez is al­kalmas, hét napig hűtés nél­kül eltartható tejből egyelő­re hatezer litert gyártanak, később azonban, ha a fo­gyasztók is igénylik, többet is szállítanak belőle. A vál­lalat másik újdonsága a karcagi üzemben készülő na­túr vajkrém, amelyből szin­tén „száműzték” a testsúlyt leginkább gyarapító zsír egy részét. Megkérdeztük az elnököt Mivé lett a Védelem ? Jó egy éve egy meglehetősen érdekes vállalkozó* kezd­te szárnyait bontogatni Miskolcon. A Védelem Szolgáltató Ipari Kisszövetkezet azért alakult, hogy munkavédelmi, kör­nyezetvédelmi és tűzvédelmi szolgáltatásokat nyújtson, olyan kisszervezeteknek, amelyeknek nem éri meg saját, főállá­sú szakembert tartani. Vajon mi lett az országosan is út­törőnek számító kezdeményezésből; siker, vagy csőd? - kérdeztük a szövetkezet elnökét, Csábrági Zsoltot. Orvosi rendelő a tanyavilágban Tanyából komfortos község

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents