Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-14 / 244. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 6

1989. október 14., szombat

Elmaradt a szüreti gulyás- szelídítsünk dámvadat- BOGYÓS REMÉNYEK- MŰSZAKOS GULYA

A mezőgazdaság legsürgetőbb kérdései a Csereháton címmel ötletbörzét rendezeti a júniusban megalakult Csereháti Településszövetség Krasznokvajdán. Erősen sötétedett már azon a péntek estén, amikor a szenvedélyes hangú találkozó véget ért. Hogy miben állapodtak meg? Abban, hogy oz érintett falvakról, az itt dolgozó mezőgazdasági üzemekről minden adatot össze kell gyűjteni és akkor a településszövetség vezetői elkezdenek „házalni”. Az ügyvezető elnök keserűen megjegyezte: - Ej, ha be tudnám egyszer ültetni a Trabantomba a MÉM, a 8M legilletékesebbjeit és végigvinném őket ezen a sok szegény falun, nem kellene itt a statisztikákkal kuncsorogni!

Legelőször is a hús hiány ikerült szóba. Kerekes Ferenc, a tornanádasikai nevelőotthon igazgatója élpa- maszolta, levelet kapott az áfésztől, melyben közük vele, hogy a jövőben a szokásos ötven darab sertés helyett mindössze huszonötöt kap az intézet egy év alatt. Most baromfi után néznek, amíg lehet, hogy a száztíz gyerek asztalára mégis jusson fehérje.

Az biztos, hogy ilyen még nem volt, az abaújszántói szüreten elmaradt a bográcsgulyás, mert sehol sem (kaptak húst a szünetelők — mondta Bataifci László, az encsi Zója Tsz elnöke, majd hozzáfűzte, hogy biztos helyről tudja, rövid időn belül 78 ezer anyakocát vágtak le az országban.

Víg József, kupái községi elöljáró ennél prózaibb, ám annál bosszantóbb okokra vezeti vissza a húshiányt. Miint elmondta, egy-másfél évvel ezelőtt az állatforgalmi kocsija nem vitte el a sertéseiket, ha nem jött ösz- sze a 25, hanem csak 21 volt. Most tíz darabot is szívesen elszállítanának már, de annyi sincs. Saját példáját mesélte: tavaly 45 forint 70 fillért kapott a sertés kilójáért, mert az átvevő piígmentfoiltot taláilt rajta. Hát csoda, hogy elment az emberek kedve a hizlalástól? Manapság a falu egyik fele csupáncsak fogyasztó, mert á fiatal már magának sem hizlal disznót. Ugyanő elmondta, hogy egv fetsőíwadászi öregember az ci segítségét kérte, mert szeretne leszerződni két üszőt, de senki sem mondja meg néki, hova kell mennie, mit kell csinálnia.

Spisálk János nyugdíjas tsz-tag sajnálja a városiakat, mert a hentesek a magas húsárak mellett is 10—20 dekákkal becsapják őket, de mit mondjon ő, kérdezte, aki jó pár hízót, bikát leadott már életében, és soha nem neki adtak igazat, amikor a súlyt reklamálta.

Pataki László elmondta, hogy a nagyüzemek 70 százalékában veszteséges a bir- ikatantás, ők Encsen vállalkozóknak adják a legelőt, bért sem kérnek érte, csak legeltessenek. Segítenék azokon a vállalkozóikon is — csak legyenek —, akik húsmarhával szeretnének foglalkozni. A tejelő teheneknek nem jók az erodált legelők.

Többen is sajnálkoztak afelett, hogy nincs jelen az encsi Áfész képviselője, pedig a szövetség tárgyalást kezdeményezne vele a még technológiai felszerelés nélküli húsüzeme hasznosításának ügyében. Mert mégiscsak irritálja az emberékei, hogy ott áll egy sok milliós beruházás, befejezetlenül, ikiihasan álatlan ul. Tóth 1st. van országgyűlési képviselő, a felsővadászi Rákóczi Tsz elnöke megjegyezte, el tudná képzelni a húsüzem működtetését kft-ben. A csere- háti termelők nem is kérnének a nyereségből, csu.pán- t:ak 1 iiztsisésSj árat varainak felneveli állataikért.

Nagyon érdekes volt dr. Fehér Alajosnak, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kompolti Kísérleti Kutató- intézete igazgatójának hozzászólása. Szerinte a sertés- hizlalás ezen a tájon soha nem lesz eredményes. Ö javasolná azt, amit a kaposvári állattenyésztési főiskola •kísérleteiben látott: arrafelé dámvadat, őzet háziast- tanaik a hasonló adottságú területeken. Ráadásul ez a fajta állattartás a .járadékba! ás ok tói is mentes.

Az ötlettől kissé oldódott a hangulat. Ugye az őzeket nem ke.ll majd kihajtani legelni, kérdezte valaki, mert

— mondta — akkor bajban lesznek szegényeik. Errefelé ugyanis a gulya is „műszakos” már. Kihajtják reggel nyolckor, akár ha hivatalba mennének, és hazahajtják délután négy óraikor. Pont a legnagyobb melegben kellene legelniük, amikor az. élethez sincs kedve az állatnak, hál még a legeléshez. Régen hajnali négykor kürtőit a gulyás, délben az istállóban deleltek az állatok, aztán este, míg csak láttak, a legelőn voltaik.

Pólyáik Miklós felsővadászi nyugdíjas teljesen érthetetlennek tartja, hogy falujából sókan járnak a tejiparba dolgozni, a tejet is itt fejik, mégis zacskóban kell megvenniük, amikor Miskolc „itúlfeléről" visszahozzák ide. „Én úgy vélem

— mondta —. itt is fel lehetne dolgozni egy sor terményt, amit a boltokban kapni lehet, gondolok itt tejre, kukoricalisztre, étolajra, húsra. Mert innen minden elmegy a vasúton, visz- sza meg alig jön valami. ’

Bökdösték a szomszédai Mikós bácsit, mondván, ahhoz

meg feldolgozó üzemek kellenének, amikre nincs pénz. Ezután a növénytermesztés jött szóba, melyek azok a növényféleségek, amelyeket gazdaságosan lehet termeszteni errefelé? A Zója tsz elnöke egy húron pendül Pólyák Miklós bácsival. Kukoricát, lóbabot, szóját nem lehet errefelé termeszteni, mert nincs hozzá gép, eszköz, mondta. Ök azonban Encsen telepítenek 887 emberrel málnát és 150 hektáron kajszit, szedret, szilvát is szeretnének még. Ezt a sok gyümölcsöt azonban nem érdemes 150—200 kilométerre szállítani, mert. akkorra nem marad belőle semmi, a haszon különben is mindig a „befejezőknél" van.

Gulyás Gyula, a baktaké- ki tsz elnöke kerek perec kijelentette, agonizál a ítérség mezőgazdasága és agonizálnak benne a dolgozók is. Konkrétumokkal támasztotta ezt alá — ha nem is tsz- szemszögből Beke Gusztáv nyugdíjas iskolaigazgató is. Ö és sok kistermelő társa pórul járt a mákkal, a karfiollal. A Zöldért nem veszi át a terményt, vagy, ha átveszi. nevetségesen olcsón, holott a Búza téren nem győznek csodálkozni a fogyasztói árakon. De, mint mondta, panaszkodhatnának a fancsali barackosok gazdái is: tőlük tavaly még 38 forintért vették át a gyümölcsöt. az idén pedig mindössze 8 forintért, önálló értékesítési csoportot kellene

szervezni a Csereháton, s ha az jól megáll a lábán itthon, akkor exportjogot is kérhetnének. A cigánycsaládok nagyon sok hasznot hajthatnának a vidéken, mondta még, hiszen szeretnek erdőt-me- zőt járni, vadkörtéit, csipkéi, gombát gyűjtögetni. Jövedelemhez jutna evvel a munkával a család, de nincs, ki átvegye tőlük a begyűjtött terményeket. Meg kellene szervezni egy jól működő átvevő hálózatot, mindenki jól járna javasolta.

Pintér István, a krasznok- vajdai Bástya tsz mérnöke ekkor türelmét vesztve mondta: tüneti kezelés, hogy a cigányasszony elmegy gombát szedni. Nem lehet igaz, hogy a Cserehát népe nem tud megélni, csakhogy egy kalap alá veszik a nádudvari Vöröscsillagot és a krasz- nokvajdai Bástyát a szabályozók. Ha Kassán, vagy Rozsnyón panaszkodunk, hogy mi nem tudunk megélni ezeken az észak-magyarországi földeken, ők azt mondják, nekik Rozsnyó és Kassa mezeje Dél-Szlovákia így az ország egyik legjobb ■termőterülete.

Mondandójával rímelt az országgyűlési képviselő véleménye. Tóth István is az átlagosra törekvő szabályozást okolja. Elmondta továbbá, hogy az e térségben gazdálkodók egy százaléka sem tud megfelelni a hitelviszonyoknak, sőt a településfejlesztési támogatások kritériumainak sem. Véleménye szerint is helyi kereskedelmet kellene kialakítani (kiiktatva az állami kereskedelmet), hiszen a Nyírségről a Cserehátra húzódik a gyümölcstelepítési gyakorlat, húsz éve nem adtak ki any- nyi telepítési engedélyt mint az idén.

Fehér Alajos dr. fél a túl- , zott bogyótelepítésektől. Főlő mondta, hogy hamarosan eldugul a piac. Inkább őshonos növényeket, esetleg vadnövényt és a lucerna egy bizonyos fajtáját javasolja a Cserehátra.

Cseh Gyula, a krasznok- va.jdai közös tanács elnöke aggódik: mi lesz, ha a termelőszövetkezeti melléküzemágak tönkremennek. Mert egyelőre ezek tartják el a tsz-eket. Mert ha a tsz- ek is végképp tönkremennek, az egyetlen és utolsó munkalehetőség is megszűnik a Cserehát tavaiban, ahol ma sem ritka, hogy 3—4 ezer forintból idős családok élnek.

Élnek?

Csomós József lekész úr, a Csereháti Településszövetség ügyvezető elnöke mindenesetre várja a statisztikát, mivel nincs olyan minisztériumi főember aki vállalkozzék, hogy beül a Trabantjába és eltölt itt néhány napot. Marad a házalás.

" évay György

Az Új Kilátó Irodalompártoló Egyesület állásfoglalása a Miskolcon létesítendő Bölcsészettudományi Kar tárgyában

Az Üj Kiiátó Irodalompártoló Egyesület kuratóriuma megvitatta a leendő Bölcsészettudományi Kar telepítésének kérdését, annak lehetőségét és az alábbi állásfoglalást fogadta el.

Miskolc városa és az észak-keleti országrész szellemi életének elsivárosodása, valamint a műszaki képzés egyoldalúságának kiegyenlítése érdekében elengedhetetlen fontosságúnak tartja a iböicsészegyelem létrehozását. Nem arról van szó, hogy pár tucat érettségizett fiatallal többet vegyenek föl valamelyik városban — ez esetben Miskolcon — a reményeink szerint mielőbb beinduló egyetemre, hanem arról, hogy u bölcsészettudományok oktatása, a humán műveltség terjedésével, mielőbb éreztesse jótékony hatását.

Állást foglalunk a Miskolc bölcsészegyetemét előkészítő társaság tervezete mellett, helyesnek tartjuk mind a Miskolcról elszármazott kvalifikált értelmiségiek hazatelepi- tésének szándékát, mind pedig a Miskolcon és környékén élő, megfelelő képzettségű értelmiségieknek a majdani bölcsészettudományi oktatásba való bekapcsolását.

A Jogi és Közgazdasági Karral bővült Nehézipari Műszaki Egyetem a Bölcsészettudományi Karral együtt válna univerzálissá. Amivel az ország egyetemeinek száma nem szaporodna, hanem a miskolci egyetem bővülne vele, s válna teljesebbé.

A Bölcsészettudományi Kar létrehozásának gazdasági feltételei megteremthetnek. Annál is inkább, miivel Szabó György, a megyei tanács elnöke felajánlotta, hogy a leendő egyetemnek épületei, valamint 50 millió forintot biztosít. A város és a megye polgársága kultúrapártoló szándékának bizonyságául adományokkal és könyvgyűjtemények felajánlásával veti meg a kar alapjait.

Az Üj Kilátó Irodalompártoló Egyesület úgy ítéli meg, hogy a bölcsészet meghonosítása nem gazdasági, s nem tanerő kérdése, hanem olyan döntésé, amelyet a város vezetőitől és a művelődési tárcától vár. Ezért kéri dr. Kovács Lászlót, a város tanácselnökét, hogy a megyei tanács elnökének egyetértésével jelölje ki ,a bölcsészkar számára az oktatás épületét. Ezt a gesztust nemcsak a város lakói várják el, hanem az egyetemes magyar közvélemény is.

Kéri továbbá Glatz Ferenc kulturális minisztert, hogy méltányolja a Bölcsészettudományi Kart létrehozó okokat és tegyen javaslatot a Minisztertanácsnak a miskolci kar létrehozására. Kéri, hogy azokból a javakból, amelyek a magyar felsőoktatás rendelkezésére állnak, juttasson a leendő miskolci kar részére is.

A humán műveltség oktatásának itteni megteremtését elsősorban helyi, ugyanakkor össztársadalmi ügynek tartjuk.

Haszonbér vagy kooperáció?

Megyeink igen gazdag vadban. Öröm ez a vadászoknak, ám .kevésbé a föld- hiasznátólknialk. Gondoljunk •az óriási vadkárokra, s okozatként a vadásztársaságok és a termelőüzemeik között zajló perlekedéseikre, a kártérítéseik ügyében. Magiam,y- nyi kárba veszett (merthogy másra is fordítódhatott volna) energia.

Országos — napjainkban is tartó — vitát kavart a vadászati törvénytervezet, melynek egyik sarkalatos pontja a vadásztársaságok és a földhasználók együttműködés éneik kérdése. A téma jó ismerője dr. Pusztai Béla, a Ma v ősz B.-A.-Z. megyei IB-el.nöke, vele beszélgettünk a témáról.

— Bevezetésként kérem, mondja el, hogyan értékeli a vadászat helyzetét megyénkben.

— Ma Borsod-Abaúj- Zempléntoen 3200 vadász űzi hobbiját, 650 ezer hektár bérelt területen. Ám papjainkban növekszik az igény e sport iránt, nálunk 's majd ezren várnáik felvételire. Az optimális terület azonban 200 hektár vadászonként, s ez, ha felvennénk az összes jelentkezőt, 150 hektárra csökkenne, amit kompenzálhatna a növekvő vadsűrűség, de persze ez hatványozott vadkárhoz vezetne. Lám, így függ össze minden mindennel. . .

—■ A földhasználók részéről merült fel az igény, hogy a vadászati jog a földtulajdonost, földhasználót illesse. Végső soron a vad az ö területükön, esetleg az ö terményükből cl, s hasznot nem, ám kárt annál többet okoz ...

— A helyzet valóban Visszás. A területeket a megyéi tanács szakigazgatást szerve adja haszonbérbe, s ez nem a földhasználót illeti ... Ennek feloldása csak úgy lehetséges, hogy részesüljön belőle a földhasználó is. Most a .megyében 1,8 .millió forint vadászati haszonbért fizstíinik, amit 5—

l'5-szörösére kellene emelni, s a törvénytervezet szerint ennék 90 százaléka lenne a földhasználóé.

— Ez az optimális megoldás?

— Végezzünk egy gyors számítást. Hia az 1,8 milliót az 5 és 15 átlagával, tízzel szorzóm, az eredmény 18 .millió. Ennek 90 százaléka 10 millió 200 ezer. Tavaly a vadásztársaságok 47 millió forinttal gazdálkodtak (vad- hű »értékesítés, bérvadászat, tagdíj), s ebből mindössze 7 millió maradt. Hogy fizetnénk hált 18 millió haszonbért?

— iHát akkor mi a teendő?

— KialaküIhatna valamiféle kooperáció a földhasználók és a társaságok közölt. Közös feladatot kellene vállalni a vadgazdálkodásban. Csak hát nekik nem éri meg 7 millión osztozkodni 18 helyett... Emelkedhetne a bevétel a vad- sűrűség növelésével, ezt viszont behatárolja az élőhely! 'környezet.

— Ez bizony ördögi kör. Mégis, hogyan juthatna érvényre mindkét fél érdeke?

— A kapcsolat csakis toleranciáira épülhet. Jobban oda kell figyelni a földihasználói oldalról jelentkező vadász társasági belépési igényre. A kapcsolat milyensége, ■a haszonbér vagy a kooperáció persze leginkább emberi tényezőkön, az üzemek, és társaságok vezetőin múlik ... A vita még, gondolom, folytatódik egy darabig.

— Végezetül ha mondana valamit a vad állományról .. .

— Az utóbbi években jelentősen emelkedett a vadsűrűség. Most például 2400 vaddisznót számoltak, •; .11 ezer őz van, míg húsz évvel ezelőtt mindössze ötezer volt. A trófea minősége viszont romlik. Tehát meny- nyiiségi fejlődés következett be, minőségi romlással párosulva.

Dobos Klára