Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-07 / 211. szám
1989, szeptember 7„ csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Falunap Serényfalván A Hazafias Népfront helyi bizottsága a tömegszervezetek támogatásával a közelmúltban falunapot szervezett. A program délelőtt S) órakor a Bükkaljai Bányaüzem aranydiplomás fúvószenekarának nyitó felvonulásával kezdődött. A nap folyamán fellépték a putnoki sportcsarnok táncosai dzsesszbalettei, az Ózdi Kohász néptáncegyüttes, az al- sószuhai asszonykórus. Sokan kísérték figyelemmel a különböző bemutatókat is. Mint például az MiHSZ körrepülő- modell, a bánréveiek járőrkutya, valamint a putnokiak (Mgtsz) lovasbemutatóját. Mindezeken felül a gyerekeket körhinta, video-mese- sátor; az ügyes kezű férfiakat .lövészverseny szórakoztatta. Estébe nyúlt a labdarúgó villámtorna, amelyet óriási érdeklődés kísért. Az egész napos kikapcsolódást nyújtó programsorozatot az este !1 órakor kezdődő és reggelig tartó bál tette még színesebbé. — tudatja fotót is mellékelve soraihoz Jaka- bacska Zsuzsanna, Serény- falváról. Örömbe üröm? A múlt évben kéréssel fordultunk az illetékesekhez, hogy a miskolci MÁV-tele- pen állítsanak fel egy nyilvános távbeszélőt. Kérésünk meghallgatásra talált; a telefont megkaptuk. Am az beszédtéma a mai napig is, hogy aligha volt szerencsés a hely kiválasztása. A lakókat — legalábbis tudomásom szerint — nem kérdezték meg ártól, hogy ők, hová is gondolnák a készüléket; de hát ez még mindig nem gyakorlat, amint azt a rádióban, televízióban szinte nap mint nap hallom, nagyobb horderejű kérdésekben sem. S hogy miért ez az okvetet- lenkedés? A telefont a kisegítő iskola mellett szerelték fel, s így az szinte kínálja magát a pajkos gyermeki kéznek. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy a csapatba verődő gyerekek, könnyen produkálnak egy s mást. Talán nem is rossz • szándékkal, csupán virtusból. Ne adjunk nekik okot erre. A javaslatom az lenne, — amely többekével is találkozik, — hogy a távbeszélőt helyezzék át a Szinva patak melletti emeletes épülethez, vagy a MÁV pályafenntartási, pályamesteri szakasz irodája mellé. így a lakók és a MÁV-dolgozók is közbeléphetnének, ha rendellenességet tapasztalnak. A jelenlegi helyén aligha garantálható, hogy a régen óhajtott telefon valameddig is üzemképes marad. Nyíri Kálmán Miskolc, MÁV-telep Egy taxist keresek Utolsó vigaszom és reményem, hogy lapjukon keresztül megtalálom azt a taxist, aki július 31-én 18 óra 15 perckor felvett a miskolci Árpád utcában, hogy beteg édesapám házáig fuvarozzon — e szavakkal kezdte szomorú elbeszélését egy miskolci olvasónk, aki a napokban kereste fel szerkesztőségünket. Azért csak most, mert bízott abban, hogy megtalálja azt a sofőrt, aki szállította őt. De hiába tért vissza szinte nap mint nap a találkozás színhelyére, a szerencse nem pártolt mellé. Mi is történt valójában, amely még most sem hagyja nyugodni őt? Ügy adódott, hogy kölcsönös figyelmetlenségből a sofőrnél maradt 1000 forintja, amit nagyon nehezen nélkülöz, hiszen kis fizetésből él, s jelenleg is táppénzen van. Feltételezi, hogy a többletre a taxis is rájött utólag, de mivel nem tudja, hogy, az kitől, honnan került hozzá, így azt nincs is kinek visszaadnia. Ebben bízik olvasónk, s reméljük, hogy jóhiszeműsége, otimizmusa nem hagyja cserben. Néhány gondolat a történtekről, amely esetleg ^útbaigazíthatja” a taxist. Olvasónk a Márton bíró utca 8-as számú házhoz kérte a fuvart. Már beszálláskor megkérdezte a sofőrt, hogy 1000 forintból tud-e neki visszaadni. A gépkocsivezető a mögötte álló társától kért. kapott 800 forintot. Ezt látva olvasónk átnyújtotta a zöld bankót. Az úticélhoz érve a taxis visszaadott 800 forintot és a zsebében apró után keresgélt. Ekkor vette észre olvasónk, hogy a pénztárcájában még lapul egy ötvenes, amiből futja a 35 forintos viteldíjra. Átnyújtotta azt és a 800 forintot. Ám arra már nem figyelt, hogy 1015 forint helyett csak tizenötöt kapott vissza. Erre sajnos csak később döbbent rá, s azóta vigasztalhatatlan. Kéri a gépkocsivezetőit, hogy juttassa vissza áz ezrest címére, mely sze rkesztőségü nk levelezés i rovatánál megtalálható. Ha így lenne, előre is köszönet érte. A Lévay körröl A Lévay József Közművelődési és Baráti Kör évekkel ezelőtt alakult meg Miskolcon. Működése óta gazdag, változatos programokat kínál tagjainak. Rendezvényeik mindig teltházasak, s nyugodtan mondhatom, hogy a város kulturális életét segítő, nívós találkozók rajtának itt. A baráti kör palettáján a költészet, a történelemtudomány, a zene kimagasló helyet foglal cl, amelyekkel előadások, bemutatók, beszélgetések során kerülnek egyre mélyebb kapcsolatba a kör tagjai. A legutóbbj rendezvényen például a naiv költők meg. hallgatása volt műsoron. Így jutottak szóhoz Sallai Sándor, Vertig István, Tóth Vilmos, Bolobás Balázsné körtagok. A szép szcrctetét igazoló gondolaj.iikka) felejthetetlen élményt nyújtottak a hallgatóságnakMurányi Tibor Bánréve Más szemmel nézem Válaszféle Az Eszäk-Magyarorszyg augusztus 30-i számában dr. Kamody Miklós tollából jelent meg a Miskolci szeplők című írás. A cikk írója többek között kifogásolja, hogy a Régi posta utca elején levő ún. Veres hídnak ottfelejtették a korlátját. Jómagam másképp vélekedők erről, s meghagyása mellett voksolok. Ez a belváros egyetlen „kopjafája”. Apám. nagyapám, dédapám idejéből való. Hatvan éve kötődöm én is a városhoz, és érthetően ragaszkodom múltjához is. Szinte ez a korlát az egyetlen, ami még megmaradt hírmondónak. Nemigen van ez útjában semmin dk. Miért 'kell hál pusztulásra ítélni? Csapó András Miskolc A Sajtóházzal szembeni játszótér ugyanis nyugodtan nevezhető szabadtéri kocsmának. A tér mélyén rejtőző pádon még a Sarokház magánpresszó zárórája után is tart a nagyüzem. A szabadtéri italozók a közeli boltból készletezik az innivalót, s itt iszogatnak éjfélig. Régóta kérjük .már, hogy a játszóteret egy erősebb fényt adó, magas oszlopra helyezett lámpával világítsák meg, amit a vandálok nem tudnak egykönnyen leparlty- tyázni. Közbiztonságot célzó javaslataink mind ez idáig süket fűtökre .találtak. dr. Vitányi Andor Miskolc, Kőris Kálmán u. Apróságok házunk tájáról Hangzatos a neve a Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalatnak. Ám amióta a vállalatot így nevezik, kéményseprőt nemigen láttunk a környékünkön. Csupán díjfizetés, semmi más. Miskolci specialitás lenne? A közterület-fenntartó vállalat újra megváltoztatta körzetünkben a kukák ürítési idejét. Mire észbekaptunk, már dugig voltak a szeméttárolók. Láttunk ugyan kukásautót, de az elkerülte utcánkat. Telefonra végül is kijöttek, morogva az orruk alatt. Mintha bizony mi lakók felejtettük volna el kötelességünket. Augusztus 29-én, újra kiraktuk a tárolókat, lévén keddi Nemakaródzom mód’ íródnak ezek a sorok. Senkinek sincs ugyanis kedve láthatatlan embernek, névtelen levélírónak válaszolgatni meglehetősen naiv vádjaira, meg amúgy sem hálás a fogadatlan prókátor szerepe, hiszen fizetése — Ismert. Mégis muszáj" valami választélének kikerekednie, mivel ez a névtelen levél eléggé tipikus, mai jelenség, mondhatni, csupán — l’art pour l’art — a vádaskodás kedvéért íródott. Egyik városunk tanácsa ellen. Mármint tanácsi vezetése, apparátusa ellen. Mondja a névtelen szerző, hogy ezt a tanácsot néhány fős klikk vezeti, a tanácsülések egyre ritkábbak. Elmondhatjuk, a tanács vezetése mindenütt néhány főből áll, hogy ez mennyire klikk, vagy nem... Ki tudja! Azt viszont mi magunk js nagyon jól tudjuk, hogy a tanácsülések az említett városnál egyáltalán nem ritkák, szerintünk nagyon is sűrűek (kapjuk rendszeresen az anyagot, meghívást), de feltehetően a jogszabály meghatározta időnkéntiek. Másik vád, hogy a tanácsi apparátusban dolgozók másfél havi jutalmat, valamint - közel 20 százalékos fizetés- emelést kapnak, de vajon a nehéz gazdasági helyzetben erre miből telik? Bizonyos, ‘hogy minden városunk tanácsa örömmel fogadná, ha éppen rá vonatkozna a fenti híresztelés. Mármint a másfél havi jutalom és a majdnem 20 százalékos béremelés. Akinek inge majdcsak magára veszi és legalább egy tisztes heurékát kiállt, mely ide is elhallatszik. Mondja azt is a tájékozott levélíró, hogy a tanácsüléseken másról sem hallani, csak arról, hogy nincs pénz közművelődésre, oktatásra, egészségügyre, szociálpolitikára, de jutalomra ugye telik. Annyi mégis hadd álljon itt, hogy az említett, azaz a nem említett tanács ezt igen könnyen tudná cáfolni, hiszen ott éppen jut pénzecske eme célokra, úgyannyi- ra, hogy nemrég mintha éppen itt tettek volna rá még egy lapáttal — és csupán saját elhatározásból — a pedagógusok fizetésére. Aki olvasta, emlékszik rá. Mindezzel együtt: nem valami jó bizony ez a válasz. Tisztelt levélírónknak viszont azt javasolhatjuk, hogy a pontosabb, teljesebb válaszért forduljon az illetékes tanácshoz. Például valamely tanácstagi beszámolón, gyűlésen, — ilyen-olyan ^rendezvényen, hiszen ezekből bőséges a kínálat. Akár név-, vei is felszólalhat. Hátha mégsem harapják le az orrát! Mert egyébként az ember ugye hall valamit innen-onnan, megy följebb és följebb a pumpa és amikor már felrobbant, akkor tudja meg, hogy igazából nem is volt miért felrobbannia. (priska) Lassan kialszanak a fények nap. Hallottuk ugyan a kukáskocsit a szomszédos Hadirokkantaik utcában működni, de a Kóris Kálmán utcaiakhoz már nem jötték át. Igaz, mi a Szinva túloldalán lakunk. Hová siettek, nem tudni. Mi pedig kénytelenek voltunk becipelni a hulladékokkal teli edényeket az udvarokba. Jól van ez így? Többször kértük, hogy a közterület-felügyelők, s a járőrök többször látogassanak el környékünkre. Bőven lenne mit számon kérniük. Olvasóink észrevételei nyomán időről időre visszatérünk a vandálok okozta ká-. rokra. Sajnos hosszasan sorolhatnánk a példákat, de a végére aligha érhetnénk. Merthogy feneketlen hordó ez, s mindaddig az is marad, amíg kivédhetetlenek az oktalan pusztítások. Mégsem tekinthetjük szócséplésnek, ha újra és újra ezekről szólunk. már csak azért sem, \ mert gyakorta adódik, adódhat, olyan megoldás, amely- lyel legalább részben megóvhatnánk, ' megvédhetnénk értékeinket. Ilyenről szól egy miskolci olvasónk levele. t A Gömöri aluljáróban lassan kialszanak a fények. Alig egy éve annak, hogy az Émász dolgozói helyreállították a közvilágítást; kicserélték, pótolták az armatúrákat. Mindez 120 ezer _foMár nem takarja vakolat... Egy mozaik újjászületése Az Észak-Magyarország január 9-i számában jelent meg a „Kossuth-címer a vakolat alatt?” című írás. A cikk megjelenése óta sok minden történt. Ezekről szólnék az alábbiakban. Küldjön egy érdekes fotót! A lillafüredi Palotaszálló és környéke az 1930-as években rintba került. Pár nappal a felújítás után már rongálásokat tapasztalhattak a naponta arra járók, s mostanra már csak néhány fényforrás világít. Most még a külső világosság ad némi fényt, de mi lesz késő őszszel, vagy télen, amikor korán sötétedik. Több százan járnak naponta erre, szép számmal gyerekek is, akik a közeli selyemréti iskolában tanulnák. Sötétben botorkálni nemcsak balesetveszélyes, de félelmetes is. Mielőbb javitásra vár tehát az aluljáró közvilágítása. Érdemes azonban azon elgondolkodni, hogy ez ugyanúgy történjen-e, mint az előző években. Hiszen már nemegyszer bebizonyosodott, hogy minden kezdődik elölről. Célszerűbb lenne, ha az ismételt cserék, pótlások helyett az újonnan felszerelt világítótesteket a falba süllyesztenék, s kívülről rácsokkal védenék. Tény, hogy ez a megoldás nem szép, ds praktikus és jobban ellenállna a vandálok kénye-ked- vének. Így vagy úgy, de mielőbb sort kellene keríteni a helyreállításra. S még egy: néhány lépcsőfokra is ráférne már a javítás. Április 5-én a mezőkövesdi tűzoltóság segítségével megbontottuk a vakolatot és megbizonyosodtunk arról, hogy a mozaik ma is megvan. A Mezőkövesdi Városgazdálkodási Vállalat dolgozói társadalmi munkában felállványozták a homlökza- .tot, majd amennyire lehetett, leverték a mozaikot borító vakolatot. Ezután a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai teljesen letisztították a vakolattól a mozaik felületét, restaurálták azt, a hiányzó részeket a címer alatti régi felirat megmaradt betűinek anyagából pótolták. A felújításhoz jelentős anyagi segítséget nyújtott a Mezőkövesdi Városi Tanács. Herkely György tanácselnök a szeptember 3-1 ünnepélyes tanévnyitó alkalmával adta át a gimnázium tanulóinak a felújított mozaikot. A január 9-i számban megjelentekhez csak annyit: a mozaik nem a Kossuth- címert ábrázolja, hanem az úgynevezett „kiscímert” a Szent Koronával, két angyal között. A mozaik 14 négyzetméter területű, muránói üvegmozaikból készült. dr. Berndt Kornél a- Mezőkövesdi Városszépítő Kör elnöke Beküldte: Kerékgyártó Mihály, Ózd Összeállította: Bodnár Ildikó
