Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám

1989. szeptember 4., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

rrj

Megkérdeztük a parancsnoktól:

Miért viszik a bevonulókat a Dunántúlra?

Bizonyára sokan emlékeznek még, hogy az augusztus 29-i Tv-hiradóban a szülök és hozzátartozók észrevételezték, és kifogásolták, miért viszik a bevonulókat szülőföldjüktől távoli helyőrségekbe. Erről láthattunk egy riportot is a Napzártában,

— Nemcsak a család, a néphadsereg érdeke is azt kívánná, hogy fiataljaink a megyében teljesítsenek katonai szolgálatot, hiszen a család közelsége kedvezően befolyásolná a szolgálat ellátását. másrészt értelmetlen a nagy távolság az otthontól, hisz ennek jelentős anyagi kihatása is van. Mégis fiataljaink nagy része más megyékben tölti le a sorkatonai szolgálatot. Mi ennek az oka: figyelmetlenség, „katonás logikátlanság"? — kérdeztük a B.-A.- Z. Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságon Márton András mérnök ezredestől.

— Az ok objektív és nagyon egyszerű. Nincs a megyénkben annyi alakulat, amely a sorköteles állományt fogadni tudná, Dunántúlon pedig több alakulat van. melyek igényeit ott helyileg a megyék nem tudják kielégíteni. Jogos kérdésként vetődik fel. kik kerülnék a megyébe, illetve a szomszéd megyékbe. 100 km-es távolságon belül. Elsődlegesen a nősök, családosok; családi, szociális problémások. a szakmai képzettségük alapján a csapatoknak legjobban megfelelőek. Ezen szempontok szerinti kiválogatás körültekintő munkát igényel tőlünk. Alapvető1 célunk minden jogos kérés és helyzet

figyelembevételével az

egyéni és szolgálati érdek összeegyeztetése. Ezért is fontos a sorkötelesek részéről a családi, szociális helyzetben, az iskolai és szakmai végzettségben bekövetkezett változások bejelentése.

— Várható-e kedvező változás a jövőben a szolgálati helyek vonatkozásában, lesz-e katonai reform?

— Válaszom egyértelmű igen! A hadsereg az elkövetkezendő években radikális reformon megy keresztül, változik létszáma és a csapatok diszlokációja. elhelyezése a béke doktrína követelményei szerint. Ez várhatóan azt jelenti, hogy a távoli Dunántúlra, Lentibe, Nagykanizsára. Szombathelyre nem. vagy csak kisebb létszámban kell bevo- nultatnurik fiatalokat. Bízunk abban, hogy a katonai reform mielőbbi bekövetkezése után eleget tudunk tenni lakosságunk azon igényének, hogy katonai szolgálatát minden fiatal, szű- kebb pátriájában, vagy annak közelében teljesíthesse.

— Sokan kíváncsiak, milyen az alternatív szolgálatra való jelentkezés aránya megyénkben ?

— Az augusztusi bevonulás kapcsán elmondhatom, az alternatív szolgálatra jelentkezők száma igen csekély, 15—20 főre tehető. Mindezeket figyelembevéve megállapíthatjuk, hogy a fiatalok túlnyomó többsége nem él az alternatív szolgálat lehetőségével, hanem becsülettel eleget tesz a honvédelmi törvényben előírt kötelességének.

K. M.

a telefondoktor új adása

Az iskolakezdő gyermek biztonságos közlekedéséről beszél szeptember 4-től 10- ig hallható adásában a telefondoktor, mivel sajnálatos statisztika, hogy szeptembertől ugrásszerűen

emelkedik a gyermekek közlekedési baleseteinek száma. A 172-111-es telefonszámon munkanapokon 17 órától, másnap reggel 8 óráig, szombaton és vasárnap egész nap hívható a telefondoktor. (MTI)

VÁLLALATOK, KIS SZERVEZETEK, VÁLLALKOZÓK ÉS MAGÁNSZEMÉLYEK!

A BORSOD MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT RAKTÁRI KÉSZLETEIBŐL

szeptember 4-töl 8-ig, naponta 8-tól 15 óráig Kiárusításra kerülnek az alábbi gépkocsik fődarabjai és különféle alkatrészei

SZEMÉLYGÉPKOCSIK:

Moszkvics 41/Z, 403, 407, 408, Polski Fiat 125, Váz 2101 Lada, illetve Zsiguli, Volga M 24, Warszawa, Wartburg

TEHERGÉPKOCSIK:

AVIA A—30, Barkas V 910/2, 1000, Csepel 352, Garant,

IFA W-50/110, JAZ, Nysa, Rába 831, Robur LO-1800, Robur Dízel, Skoda 706 RT, Tátra 138, 148, 813,

Zil 164, 585, DIZIL—DACH, Zsuk

TOVÁBBÁ:

Tátra 148 autódaru, Ral, 2203 mikrobusz, MTZ,

DT 54-75 traktorok, SZMD-14 motor,

valamint építőipari kézi- és villamos-szerszámok, kisgépek, daraboló-, hajlító- és emelőberendezések alkatrészei

A KIÁRUSÍTÁS HELYE:

Miskolc, Üteg u. 3.

érdeklődni Csorna Sándor raktárvezetőnél lehet, a 89-243-as telefonon, illetve személyesen

„Úgy elszámítottam magam”

„Ne haragudjanak már, hogy Így megszólítom magokat. de segítsenek már ki egy húszassal! Biciklikülsőért jöttem a városba, de elszámítottam magam, és ha •kifizetem, nem marad vonatra pénzem." Így kezdte mondókáját az öregember, és ledöbbentünk, hogy az idősek is lejmolnak.

Aztán, hogy találkozott a •tekintetünk, ikét évtized távlatából részben megmaradt, ismerős arcvonásokat láttam, rá .is .kérdeztem, nem a dohányos tanyáról jött-e István bátyám?

— De bizony onnfan! — volt a szégyenkező válasz. És mintha már csak magának magyarázna, csendesen en.nyit tett hozzá: „Elszámi- tottam magam."

Amikor még együtt dolgoztunk, mokány. izmos ember volt, hajnali abrakolás- kor hatvanöt kilós darás zsákokat vitt könnyen. Feleségével hét gyermeket nevelt. Az öt fia jó kötésű férfiak azóta. Minden gyereke megnősült, férjhez ment. — Nagyra volt velük, már akkor is fél éjszakákat mesélt róluk. Száj- és körömfájás idején hetekre karanténba zártak kilencünket, ott töltöttük az istállók végében kialakított szükségszálláson a karácsonyt, az újévet. Ilyenkor volt idő mesélni mindenről. Akkor hallgattuk a sok dicsérő szót a gyerekekről. .Mert a szegény

ember gazdagsága a sok gyerek. Azokról pedig ő mindennap tudott mondani valami újat, valami jót. Amikor elsorolta, hogy azóta ki hova került a tanyáról. ki halt meg, ki maradt még ott. azon gondolkodtam, a sok utód közül hogy nem karolta fel egyik sem megözvegyült apját. Faggattam, melyik hova került, mert körülötte egy sem maradt. Jutott belőlük még a Dunántúlra is, a fővárosba is. Néha el-elhívják, vagy beszalad valamelyik hozzá, ha éppen arra jár, és nem siet. vagy nincs vele az új család, amelynek már semmi köze az öregemberhez, a tanyasi élethez.

Megvesszük a biciklikü.tsö gumit, az öreg felszáll a villamosra, hogy még világosban, majd a tanyára érjen. Hacsak el nem számítja magát, mint ezzel a vásárlással. Mint ahogy bizonyára rosszul számított ő a hét gyerekkel is. Nagyon rosszul számított: hogy legalább valamelyik támasza lészen öregségére, hogy kap valamelyiktől egy tányér levest. mert végtére is a téesz nyugdíjacska papírpénzeit, csörgő forintjait csak nem eheti meg. És hóvégére úgy kicsúszik az ember kezéből a pénz, hogy hiába oszt- szoroz, valahol mindig hi- bádzik. valahogy úgy elszá- mítja magát a férfiember.

(bekecsi)

Történetek az emberségről

„1989. augusztus 12-én, szombaton este Tiszalúcan, c Holt-Tisza portján levő horgásztanyánk közelében az egyik bégről a vízbe esett (?) egy nő. Elmerült, fuldoklóit, segítségért kiabált. Férjemmel és vendégeinkkel kiszaladtunk a vízpartra, a férjem a már majdnem elsüllyedt, a kicsi, barna bőrű nőt csónakba segítette, leültettük, nyugtattuk, majd saját fürdőköpenyembe öltöztettük. Ekkor megjeleni <61 motorkerékpáron négy fiatalember (férje, testvérei), s mondták, hogy már régen keresik ezt a kétgyermekes fia- ialasszonyt.

Még egy nagyméretű frottirtörülközöt is hoztam a fejére, mert kettőjük közé ültetve, motoron vitték be a faluba. Megígérték, hogy másnap visszahozzák a kölcsönkapott ruhaneműt.

Azóta minden hétvégén ott vagyunk, de sajnos, Ígéretüket nem tartották be!”

*

„Augusztus 30-án délután, a 24-es autóbuszon a csomagjaim mellől elveszítettem o retikülömet, igazolványaimmal, kulcsokkal és "komoly“ pénzösszeggel.

Hazaérkezve - a szomszédból, mert kulcsom sem volt -, lelhivtcm a repülőtéri végállomást és közölték, hogy egy becsületes ember leadta. Fél óra múlva a kezemben voll minden, hiánytalanul. Megkaptam a megtaláló nevét is. Otthon rögtön kerestem a telefonkönyvben a nevét, nem •alattam. Ám csörgött a telefon, és Gaat Jenő kárpitos- mester, a megtaláló (Kassai u. 70.) jelentkezett, közölte, hal vehetem át a táskámat, és, hogy a rendőrségre is bejelentette, ha ott keresem, közöljék velem. (Értékeim ekkor már ismét nálam voltak.)

A repülőtéri végállomáson szolgálatot teljesítő Hitt- man Ferenc is többször hívta a lakásunk számát, hogy értesítsen a jó hirröl, férjemmel beszélt is, én már okkor útban voltam hozzájuk.

Mindkét ember meghatóan szolgálatkész, becsületes /olt - nagyon szépen köszönöm!"

Erdödi Lászláné Miskolc, Gagarin u. 28.

Tiszai halpusztulás

A tiszai vízivilág életében az eddigi felmérések szerint sajnálatosan negatív rekordot hozott a folyón öl napja tartó halpusztulás. A legfrissebb és egyben legóvatosabb becslés szerint, több, mint 'tíz tonna hal esett áldozatul, s a szeny- n.yező anyag nem kímélte a halfajok egyikét sem. Mindez időben egybeesik a szolnoki Tiszamenti Vegyiművekben kedden bekövetkezett 'tartályrepedéssel. Mint ismeretes, a vegy.iüzemből. tartályhiba folytán, másfél tonna, mosószergyártáshoz használt szulfonsav került a Tiszába, s ezt követően keletkezett oxigénhiány a vízben. A megállapítás egyelőre csak valószínűsíthető, ugyanis csak a környezetvédelmi hatóság laboratóriumi elemzései adnak pontos és egzakt választ a felelősség kérdésében.

A szombati helyzetről a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság ügyeletese elmondta. 'hogy változatlanul érvényben van az elsőfokú készültség. Az elpusztult halak mennyisége a KÖTI- Kövízig szerint tíz tonna, ám a Tiszán gazdálkodó szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz szakemberei szerint ennek háromszorosa. További veszélyt rejt magában. hogy a folyóban leülepedett szulfonsavval

szemben a vís; öntisztulásra most képtelen, mert a vegyszer azokat a baktériumokat is elpusztítja, amelyek kémiai úton elbontanák a ve- gyületet. A szombati bejárás során Szolnok és Tisza- ug között csak szórványosan. Tiszaug és Csépa között azonban nagy mennyiségben észleltek haltetemeket.

Az AIsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság illetékese arról adott tájékoztatást az MTI munkatársának, hogy a rendkívüli helyzetben a hét végéig a harmadfokú készültség előírásai szerint dolgoznak. Ami a „szennydugó” földrajzi meghatározását illeti, jelenleg Algyő térségében „úszik", s a vízminták vizsgálata szerint a szennyezettség már a megengedett határ alatti értékeket mutatja, így a szeny- nyeződött víz a jugoszláv folyószakaszra toxikus hatás nélkül érkezik. Komoly feladatot jelent viszont a kárelhárítás, a vízügyes szakemberek a halászokkal együtt Mindszentnél próbálják eltakarítani a folyóból a haltetemek sokaságát. Mint a helyszíni tapasztalatokból kitűnik, elsősorban a keszegfélék pusztultak el tömegesen, a nemes halak — harcsa, ponty és kecsege — elhullása kisebb mértékű. (MTI)

Bányászcsákány

Óvatosan lépkedve haliagunk lefelé barátunk borospincéjébe. Mennél lejjebb érünk, a kinti hőség után annál kellemesebben legyintgeti arcunkat a pince hűvös levegője. A to- kaj-hegyaljai pincék jó mélyek, a hőmérséklet állandó bennük, tiz-tizenkét fokos, ami nagyban hozzájárul a borok tökéletes érleléséhez. A falakat vastagon borítja a bársonyos tapintású, zöldesfekete nemespenész. A „penésztapétába" nyomkodott magyar és idegen fémpénzek a bizonyságai, hogy sok vendég megfordult már a glé- dában sorakozó pántos hordók között, és kortyolgatta a szíves gazda tüzes, zamatos borait.

Amiképpen mi is koc- cintgatunk most itt lenn, a pince mélyén, miközben a tokajiról, a hajdani és a mai pincézésekröl szóló vidám történetekkel, adomákkal szórakoztatjuk egymást. Magasra hágott ugyan már a hangulat, de hirtelen kis időre elcsendesedik a társaság. Valaki közülünk ugyanis a pince végében szögre akasztott bányászcsákányt pillantott meg, mire faggatni kezdjük felőle szőlősgazda barátunkat.

Megilletödve kezdi a csákány történetét. Az édesapjáé volt, akinek — mint Hercegkúton másoknak is — néhány hold szántóföldje mellett voll egy darab szőlője is. A must. a bor tárolására, kezelésére pince keltett. Ahogy a domboldalon fecskefészek módjára sorakozó borospincék gazdái tették, ö is szerzett egy kurta nyelű bányászcsákányi, s kezdte vájni vele a Gombos-hegy oldalát. Centiről centire marta, faragta a riolittufát, olykor némi segítséggel, de legtöbbször egyedül. Vért. verejtéket kívánó, kemény munka volt ez egy parasztembernek, mire elkészült vele és legurithatta ide. a hegy gyomrába az első hordó bort.

— A csákányt a pince végében a falra akasztotta — fejezte be elérzékenyed- ve a történetet barátunk, majd így folytatta: — Azóta itt őrizzük, és valahányszor testvéreimmel, családtagjainkkal lejövünk a pincébe, apánkra emlékezünk, aki a kitartó szorgalom és a kemény munka szimbólumaként hagyta ránk örökül ezt a bányászcsákányt.

(h. j.)