Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
1989. szeptember 30., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Kiül«® Zöldes-lilásra vállán lép ki az egyén a vasboltból. Dühzöldesen és gutalilá- san. Mivel ugyanis népmozgalom a vetélkedés, a kitalációs játék, kezdjünk hozzá. Mi lehet az oka a színeváltozásnak ? — Nem értettek egyet a jogállammá válás mibenlétében, különös tekintettel a pápuák mai helyzete és a tizenkilencedik századi polgárosodásra . . . Fejcsóválás. — Az eladó népben gondolkodik, maga meg nemzetben ... Fejrázás. — Kend szerint a reform egy, az eladók szerint csakis a reform kettő az idvezítő ... Lásd, mint ifent. — Szabad a gazda! Tehát? — Kalapács. — Hogy mondja? — Kalapács az ok. Kalapácsot akartam vásárolni. Olyan se nagyot, se kicsit. Se nehezet, se köny- nyűt. Szóval kézbe illő, rendes kalapácsot... Találtam is ... De az ára ... az ára . . . ne-ne-na-nyo . .. — Álljon meg, álljon meg, ne mondja ki az árát, hiszen gutaütést kap! Akar egy pohár vizet? — Akarok! — Dehát itt az utcán se pohár, se víz ... — Akkor miért kérdi? Ha most mégis nálam lenne a kalapács . .. — A filmeken így szokás. Ilyenkor egy pohár vizet hoznak. Sőt! A Bűn és bűnhődésben a rendőrfőnök már előre kikészítette, amikor várta azt a baltás fickót, azt a Rasz- kolnyikovot, vagy kit. — De az baltás ember volt! Ha kalapáccsal akarta volna tettét elkövetni, biztosan nem tudja megvásárolni és az öregasz- szony még ma is élne.. Négyszáznyolcvanvala- hány! Kimondtam! — 'Mit? — A kalapács árát em-. bér! Négyszáznyolcvanva- lahány forintért árulják! Érti ? — Négyszáznyolcvan ... Te jó ég! 'Bizonyára formatervezett az a kalapács! — Igen. Lehet mondani. Kalapácsformára tervezték, az igaz. Van egy kábé húsz centis nyél, az egyik végén semmi, a másikon egy darab vas. Elkészültéhez nem kell csúcstechnológia, számítógép, miegymás .. — Várjon csak, várjunk csak.. . Valami oknak mégis kell lenni, csak nem alakult valami kalapácsel- lenes szövetség, amely most manipulálja az árakat, hogy a becsületes dolgozó ne juthasson a betevő kalapácshoz, ez ugye nem lehet. .. Azt mondja hát, hogy van egy nyél, annak egyik végén semmi... Dehiszen ember! Az a nyél fából van! — Abból. Ezt őszintén meg kell mondani. — Nomármost. Ha valami fából van, azt ugye fából kell megcsinálni, ehhez meg mindenekelőtt fa kell. — Azt is. őszintén megmondom, hogy én ilyen nagy logikát nem bírok követni, ha rövidebben lehetne ... — Ne zavarjon meg. Úgy érzem nyomon vagyok. A kibogozás nyomán ... Folytatom hát. A fát pedig úgy lehet előállítani, ha mindenekelőtt elültetik ugye? — Ügy. El kell ültetni. — És megvárni, amíg megnő. 'Kivágásra alkalmatossá válik. Ez bizony idő. Az idő meg ugye pénz. — Nohát! Ez eszembe se jutott! — 'De még ez semmi! Az elültetés előtt ültetésre alkalmassá kell tenni, azaz kellő mód megművelni a talajt. Mi kell ehhez? — Traktor! íMeg traktoros! — Ügy van! A traktor meg ugye eléggé bonyolult gépezet, ezt nem csinálhatja meg Józsi bácsi a kiskamrában. Megcsinálhatja? — Nem. Pedig Józsi bácsit én is ismerem, ügyes ember! A múltkor is olyan füstölőt eszlkábált... — Ezt most hagyjuk! A traktor elkészítéséhez tehát kell egy gyár. A gyárhoa egy igazgató... — Vezérigazgató! Akit ejtőernyőn . . . — Rendben, vezérigazgató, főmérnök, titkárnő, főosztályok, osztályok, adminisztrátorok, kézbesítők, iratok, pecsétek, bélyegzők, cégespapír villanyírógép, komputer, kávéfőző, telefon . . . — Meg kell egy terület, ahol felépítik a gyárat. — így igaz. A terület kialakításához meg előbb szanálni kell a családi házakat, a szanáltakat kártalanítani, esetleg számukra új házakat építeni, ehhez ugyancsak kell egy szanáló bizottságot alakítani, majd egy másikat, amely ezeket ellenőrzi mert rend nélkül nem juthatunk előbbre, ezeknek is kell tehát egy iroda, illetve' kettő. de egyszerűbb egy hatalmas irodaházat építeni, majd . . . — Jut eszembe, később leégett az egész . .. — Mi a fene égett le, ember ? — A füstölő, amit Józsi bácsi eszkábált. Aki nem tudja a traktort megcsinálni. — Hát akkor ne csináljon traktort Józsi bácsi! Ki kéri őt erre? Építse meg újra a füstölőjét! — Dehát, hogy lesz ebből traktor? — Minek az a traktor? Mit akar maga folyton azzal a nyamvadt traktorral? — Hát azt, hogy megművelje a földemet, amin el lehet ültetni a fát, abból végre legyen nekem kalapácsnyél! — Ja! Megvan! A kalapácsnyél! Pedzi már, hogy milyen sok munkát ad maga a dolgozó népnek a nyamvadt kalapácsa mi att?! Hát ezért kerül eny- nyibe! Pedig még nem is jutottunk a végére, illetve az elejére. De most elmondom a vasat. Ami a végére kerül. Hogy az mily áldozatvállalásokat követel az érc megtalálásától kezdve a feldolgozásig, de ugye már magát az ércet is kutatni kell, ahhoz meg .. . Hé! Hol van? Hová szaladt, hiszen még el se kezdtem! Pedig olyan jól elmagyaráznám ... Priska Tibor Mottó: Én mindenkit meg merek sérteni, még a feleségemet is, mert szeretem. Kamalytalankodások — Két MSZMP tag beszélget: — Az Elvtársnak reformerőnek tetszik lenni? — Természetesen! — Akkor nagyon szépen kérem, tessék szíves győzedelmeskedni a kongresszuson, különben vagy a párt lép ki belőlem, vagy én a pártból. * Két megyei küldött beszélget a pártértckczletcn: — Te, ki ez, aki most beszél? — Nem tudom. — Én is csak arcról ismerem, de nagyon kétes politikai figura lehet . . . — Ne mondd! Illetve mondd... — Úton-útfélen szövegel, hogy ö kommunista és még egy önálló platformmal sem tudott előállni. * Két munkás beszélget: — öreg! Miért léptél ki az MSZMP-böl? — Miért, miért . . . mert beléptem. — Akkor meg miért dicsérgeted mostanában annyit? . . . Máj megtanulod, öcsi, hogy amiről ennyi rosszat mondanak, az csak jó lehet. v * Két idős, küldöttnek választott parasztember beszélget: — Figyelj, Sándor! Ezek a végén még eldöntik odafenn, hogy népköztársaság helyett köztársaság leszünk. — Mit csodálkozol? Mondtam vagy bárom hónapja, hogy már a kormányt is zavarja a nép a köztársaságban. * Nyugdíjas tanítónő és tanárrá vált fia beszélget: . . . nem is tudom mit csináljak? — Határold el magad kisfiam. Abból nem lehet baj és még az újságba is belekerühctsz. * Részlet a Magyar Vöröskereszt kisdobosok számára szervezett elsősegély-nyújtó tanfolyamának kézikönyvéből: ,,El járás politikai sérültek újraéledési kísérlete esetén: Amennyiben a sérült megállapíthatóan kísérletet tesz arra, hogy egy hajóról, melyről úgy véli, hogy léket kapott — átszáll jón egy mentőcsónakba — amelyről úgy véli, hogy létezik — csak az eltűntek között szerepeltethető. Szigorúan tilos a katasztrófa áldozati és túlélői listájára felírni! Belőle lesz ugyanis a hős. Hősökre pedig a nemzetnek évtizedek múlva is szüksége lesz — már csak identitástudat miatt is.” * Egyperces felszólalás: Nem szabad senkit szolgaian másolni Tisztelt Küldöttár- saim! Az ókori demokráciákban jól bevált cserépszavazást újjáéleszteni például életveszélyes volna. Okkal feltételezhető ugyanis, hogy a jelenlevők nem szavaznának a cserepekkel, hanem egymás fejéhez vagdosnák. * Üjabb egyperces felszólalás: Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Küldöttársaim! Javaslom: mielőtt személyi kérdésekről szavaznánk — ajánlom ezt kongresszusi küldöttjeink figyelmébe is — kérjük meg a KERMI szakvéleményét a szóbahozott, az önmaguk által szó- bajöliető és a párttagság által szóbavehető jelöltekről. * Hirdetés az Észak-Magyarországban: Leinformálható első titkár ismeretségét keresi önhibáján kívül egyedül álló megyei párttestület, választás céljából. Ugyanott íróasztalok, kedvezményes áron eladók. Ajánlko- zásokat és ajánlatokat a kiadóba. Kalandorok kíméljenek jeligére. Kun László „Találkoztam Leninnel...” Zsiga bácsi és a téeszesités — Én már bizony betöltöttem a 94-et. Pedig a háborúban voltam sokáig. Két évig Oroszországban is, 19- be’ gyöttem haza. Ette a tetű a nyakamat. Én meg hol ettem, hol nem... 1916. június 16-án fogtak el. Fél tízkor.. . Először valami gyárba vittek Oroszországba, aztán egy gazdához kerültem huszadmagammal. Vo- tunk a tehennel meg birkával, őriztük a vágómarhát, meg vágtuk, itt volt bőven mit enni. Fiatal vótam. Ügy hajítottam a birka elejét a szekerre, hogy nyekkent. A gazdám aztán azt mondta, hogy ki fogod vinni a vereskatonáknak a húst a táborba, ászt utána vittem mindennap hét mázsát. Egyszer csak meggondoltam magam, hogy ott maradok, nézem, ismerősök honnan gyónnék, a gyárból. Mikor ott nézem, hát egyszeresük gyön Lenin, köszön oroszul, én is köszönök, kak gyéla — kérdezi, s bemegy a konyhába. Jön Kun Béla, ö is köszön, s megyen be Lenin után megnézni, mit főznek. Mikor újból kigyöt- tek, én már mással beszélgettem, aki putnoki volt. Ismerte Lenint, s odaszólt neki, hogy a földije vagyok. Erre Lenin a vállamra tette a kezét, s megkérdezte: szkolko let? Mondtam neki, hogy 21 ... — Tulajdonképpen Leninnek köszönhetem, hogy nem léptem be a tsz-be. Putno- kon egyedül én maradtam ki. Jöttek ónhozzám is hajtani, hogy menjek már be, volt 4 lovam, tehen, bor- nyű, hízómarha. Eljöttek ászt hozzám, s mondja a bányász, aki hajtott: — No, meggondoltad-e már magad, hogy belépsz a tsz-be. Meggondoltam — mondom. Aztán másnap is így történt. Mondták; hivat a párttitkár. Jó — mondom —, megyek, legyetek ott ti is. Aztán megkérdeztem a párttitkártól, hogy beszélt-e már Leninnel, vagy Kun Bélával. Nem? Én beszéltem. Na, hát akkor mit akartok tőlem? ... Többet nem jöttek hozzám, de a lóval fuvarozni kellett, nem adtak azért semmit, azt se mondták, köszönöm ... — Jó gyerek volt az a Lenin. hagyta volna a parasztot dolgozni a földön. Bár hagyták volna mások is, a paraszt megadta volna az élelmet... (Földi Zsigmond. Putnok) (dk) A közepes 'nagyságú kisközséghez vezető út utolsó három kilométerét már gyalog tettem meg, mert a több évtizede javítatlan ütőn legfeljebb tankok közlekedhettek volna, azzal pedig mégse induljon az ember riportra. Az út mentén kupacok és építési törmelék- 'hegyek. Jólesett látni, 'hogy az Itteniek nem ám összevissza az úttesten hányják szét a ganét, hanem rendben az üt szélére döntik, így még a bűze se olyan irritáló. Ügy hajnali fél hétkor zörgettem N. Lökött Jani bácsiók portáján, Sajóröha- dáson (Béke u. 34/b.). — Tiszteletem Jani bátyám! Csókolom a kezeit Rozina néni! Nem megy rosszéi! Ez igen! Három szép hízó egyszerre, nem semmi ! ! — tört fel belőlem az őszinte ámulat az udvar .közepén kiterített sertéstrió láttán. — Nem bizony, fijam! Ma reggelre döglött éhen mind a három, most várjuk az állatorvost, hogy vizsgálja meg űket, ehetjük vagy dobjuk a francba. Te meg mijáratban erre, ahol az APEH se jár? — kérdezte a gazda, aki gyermekkorom nyarainak, harcsabajszú, örökvidám mesélője volt. Amikor az tsz-ék alakultaik, az öreg azonnal megértve az idők szavát, elsők között volt, akik felakasztották magukat, de az álékor még kilencven kilón felüld gazda alatt leszakadt a szemöl- dökfa. Ahogy elnéztem, ma biztos valami fitness klubba jár, vagy müzlit eszik, de aligha nyomott többet ötven kilónál. — Riporton vagyok, Jani bá! Szeretném itt falun megkérdezni az embereket, hogyan látják a jelent, jövőt, hogyan értékelik a változásokat, a kibontakozást, az adókedvezményt, hiszen a falu a város éléstára. Mit jelentett Sajórohadásnák a többpártrendszer, a pluralizmus, a működő külföldi tőkebeáramlás... — nem folytattam, mert az öreg egyre gyorsabban pislogott, és emlékeztem rá még gyermekkoromból, hogy a pislogás után a kocsmában mindig belévágba valakibe a bicskát, vagy a vasvillát, és ezt, ha lehet, szerettem volna elkerülni. — Baggyad fiam Jani bátyádat — szólt közbe Rozina néni, aki Rózsiról magyarosította a nevét a nyolcvanas évek közepén, amikor úgy tűnt, visszakaphatják azt a százhúsz holdat, amit önként kellett beadniok a közösbe, tizennégy pár igavonó lóval, hetven tehénnel és kettőszáznegyven saját tenyésztésű angóranyúllal együtt, akik akikor is szaporodtak, ha valaki jóízűt tüsszentett a közelükben —, haggyad, mer idegileg van. A múlt héten is megdöglött négy sertés és az öreg már akkor azt kiabálta, hogy miért csak itt halnak éhen a disznók! — Nono! Azér én nem vágyóik egy ellenzéki kerékasztal! Ha valaki, akkor én érzem a vezetés részéről a jó szándékot, hiszen nekik sokkal több a veszteni valójuk. Montam is Rizsa Lacinak, mikor .azt mondta, hogy a pénzügyi kormányzathoz képest A1 Capone imádkozó Murilló angyalka vót, hogy gomplegcen vizsgájja a kérdést, mert ha minkne- künk nem lesz meg a havi kétezernyóc, akkor űk se tunnak mit venni a harmincezer nettóéul, amit a borítékba kapnak kézhö. (Élmény hallgatni az öreg tájnyelvi hibridjét! Beszéde egyesíti a szögedi—abaúji— göcseji és középpalóc nyelvjárás minden szépségét. Egy élő kincsesláda Lőrincze Lajosnak. különösen, ha káromkodott, ami viszont az utóbbi évben nem kétszer fordult elő percenként Jani bá- val. — A külföldi tökéhez már tavaly szerencsénk vót, 'különösen a Tálas Z. sógor két iker lányának, mer azok úgymaradtak — és itt már értettem, miért ejti az öreg rövid ö-vel a keményvalutát. — Az adót fizetik rendesen? — kérdeztem résziben azért is, hogy irányítsam a beszéd fonalát, mert ha a falunak fogalma lett volna arról, mennyi márkát ikasz- szíroztak a Tálas ikrek másfél hónap alatt egy 14 fős nyugatnémet skanzenkutató társaságtól a szalmakazalban, akkor ezentúl minden tsz ráállt volna a szálasta- karmány-termelésre. — Asztat igen! Asziszem ez láccik is az egész falun. Mink bátran nézünk az adóhatóság szemibe, mert ha itten .ebbe a faluba húsz forint készpénzt tanál valaki, iákkor szobrot emeltetünk Kúppá Mihálynak! (A faluról egyébként köztudott, hogy a legpontosabb adófizetők. Ez .meg is látszik mindenütt. Semmi hivalkodás, fölösleges luxus. Az emberek tudják miért dolgoznak, gyűlik is a sóik adófillér.) — Mink megércsük, hogy nehézség van — folytatta az öreg, és köpött egy ízeset az egyik döglött disznóra —, a magyar parasztnak avvót mindig. Köllött fizetni régen a tizedet, kilencedet, négyféle dézsmát. Eccer a sereg gyütt, másszor a földesúr, megentmeg az elöljáróság. Most sokkal köny- nyebb! Amink van asztal egy helyre befizessük, oszt csak várni kell egy kicsinykét és megírják még menynyit fizessünk. — Önellenőrzés nincs a faluban? — kérdeztem értőn. — Mán honne vóna, sőt még egymást is ellenőrizzük. Vállaltuk, hogy az évvégi.n akinek marad egy vacsorára való asztat feljelen- csük, mer az adócsalt.. A doktor Szélütött Nagy meg asztat számojja, hogy aki sok adót fizet, annak az adóba fizetett píz után is kej- jen adózni. E lenne a cu- peradó. Örüjjön a Békési Pisti is a nagyvárosba. Ban. Ból. Bői. Be. — Látom tévézik rendesen, öreg ! ? ! — A központi tv-t nézzük. A falu központjába van még egy tévé, amit nem attak be a zaci'ba. Ászt .szoktuk nézegetni, ha arra járunk. Nem működik mán, de arra jó, hogy az ember legalább a formáját ne fe- lejcse el. — Az ország pénzügyi vezetőinek üzen valamit a falu nevében, Jani bácsi? (Megint gyorsan kezd pislogni az öreg és indul a vasvilla felé, de megáll, fölfelé néz, majd néhány percig csendben káromkodott olyan zamattal, hogy csak ajánlani tudom a folklór kutatóinak. Különösen az a rész volt megkapó, amikor rokoni gruppensex programokat javasolt a pénzügyi kormányzatnak, amikor valami gazdasági hullarablásból származó pénzt költenék el, de itt nem értettem pontosan, mert belebőgött az egyetlen, még életben maradt öszvérük, akit a vezetés iránti tiszteletből úgy hívták, mint a bukott tanácselnököt.) A befejező részt volt csak módom tollvégre kapni, hogy asszongya: — Legyen sikeres ez az adóesztendő is és engedje meg az Ür, hogy jövő januártól a mi falunkban legyen tsz-elnök Medgyessy Péter. Bérezés József
