Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

1989. szeptember 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Szarvason a DVTK Feledtetni a hétközi kisiklást A labdarúgás második vo­nalában vasárnap délután a 3. forduló mérkőzéseire ke­rül sor. A Kazincbarcikai Vegyész hazai környezetben, a DVTK idegenben próbál­ja meg feledtetni a szerdai MNK-fiaskót. A barcikaiak a Mezőtúri Honvédőt látják vendégül, míg a vasgyári­ak Szarvasra látogatnak. * Palicskú Tibor egyáltalán nem fogadta kitörő örömmel csapata 1-0-ás vereségét Üj- fehértón. Érthető. A tapasz­talt szakvezető álmában sem gondolt arra, hogy együttese elköszön az MiNK- tól. Ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni, így inkább előretekintett. Ami azt illeti, a közvetlen jövő sem tűnik túl rózsásnak, hiszen vasárnap Szarvason, egy hét múlva pedig Szege­den kell pályára lépniük a piros-fehér legényeknek. — A Szarvas jól összedol­gozott, egységes, stílusos csapat. Két döntetlen után milyen elképzeléssel lehet otthonukban pályára lépni? — kérdeztük Palicskó Tibort. — Semmiképpen sem az­zal, hogy jöjjön a harmadik — válaszolta a DVTK ve­Az Óidról Diósgyőrbe kerüli Farkas Simontól a szurkolók jó játékot és gólokat várnak. Pél­dául Szarvason ... zető edzője. — Ez biztosan nem sikerülne, s magában hordja a vereség magját. Fel fogom hívni játékosaim figyelmét, hogy csakis biz­tonságos védekezéssel, illet­ve agresszív támadójátékkal lehet esélyünk. Persze, leg­utóbb a Mezőtúr előnyhöz jutott Szarvason, aztán zsi­nórban kapott négy gólt... Sztahon Józsefnek jelentős ér­demei vannak abban, hogy a kazincbarcikai védelem eddig hiba nélkül működött. Folyta­tást remélnek. A vezető edző azt is el­mondta, hogy pénteken dél­után taktikai elemeket suly­koltatok labdarúgóival, s ezeket a gyakorlatban sze­retné viszontlátni vasárnap délután. Farkas J., Csizi és Huszák rendelkezésére áll­nak, s minden valószínűség szerint Veréb őrzi majd a diósgyőri kaput. Csibára — kiállítása miatt — aligha számíthat, helyettesének megtalálása komoly fejtö­rést okoz a szakvezetőnek. * Kazincbarcikán örülnek a két győzelemnek, s miután egymás utár kétszer is ott­hon lép pályára a társaság, a szurkolók kezdik rózsa­színű szemüvegen keresztül nézni a világot. — Nem is lenne rossz a négy mérkőzésből szerzett 12 pont — summázta véle­ményét Varga Zoltán veze­tő edző. — Csakhogy ezek­ből két találkozóra ezután kerül sor... jMindig a so­ron következő összecsapás a legnehezebb, most például a Mezőtúri Honvéd elleni. A szakvezető természete­sen győzelmet vár együtte­sétől, amely eddig gólt sem kapott. Az összeállításban, az elmúlt hetihez képest, nem várható nags' változás, azok kapnak bizalmat, akik a 2X90 perc során jól vizs­gáztak. Természetesen sze­retnék feledtetni a _szewhw­^ HVIMC-brülásü. azt" remélik, hogy a lista élén elfoglalt helyük alapján sok szurkoló lesz kíváncsi mérkőzésükre. Kazincbarcikán Németh V., Szarvason Bajkai bírás­kodik a vasárnap délután fél 5-kor kezdődő összecsa­pásokon. A forduló további mérkő­zései: Salgótarjáni Síküveg­gyár—Szeged SC; Szegedi Dózsa—Bajai SK; Metri- pond SE—Kecskeméti SC; Nyíregyháza—D. Kinizsi; DMTE—Szolnok; BVSC— Eger SE. Személyesen nem isme­rem, de bizonyára érdekes ember lehet Varga István, az Újpesti Dózsa labdarúgó- csapatának vezető edzője. Hangsúlyozni szeretném: er­re a következtetésre nyilat­kozatait olvasgatva jöttem rá. Amikor Győrött ■ nyert együttese, félre nem érthető módon úgy értékelte az eredményt: „Magyarország— Csehszlovákia 1-0.” Remélem, egyesületének vezetői nem dicsérték meg ezért az odavetett, cinikus mondatért. Gyanítom, az motiválhatta: ' „mi lesz itt, ha a Csehszlovákiából Győr­be szerződtetett Pecze Ká­rolyt esetleg mások is kö­vetik?” A hazai edzők ke­nyerének féltése nemes lé­lekre, fennkölt gondolko­dásra enged következtetni, tartok attól azonban, hogy V. I.-t elsősorban önös ér­dekek vezérelték mondandó­ja fogalmazása közben. Az bizonyára meg sem fordult a fejében: dolgozhatnának a magyar edzők úgy, hogy ne nézelődjenek a klubok ve­zetői másfelé. Mert abban aligha tévedek, legalább 50 százalékban a szakvezetők tehetők felelőssé a magyar labdarúgás csúfos térvesz­téséért. Nagyhangú nyilat­kozatok fogalmazását sokan elsajátították, talán a napi, gyakorlati munkában is bi­zonyíthatnának már vala­mit. Mondom ezt akkor is, ha V. I. csapata négy , forduló után pontveszteség nélkül áll az első helyen, s a lila­fehérek hálója sem rezdült. A Vasas elleni kétgólos si­kert például úgy kommen­tálta a honi labdarúgás leg­újabb felfedezettje: „Végte­lenül boldog vagyok ...” Lelke rajta, ha neki csak ennyi hiányzik a boldog­sághoz. Figyelmébe szeret- . ném azonban ajánlani, hogy az igazi mércét nem az itthoni bajnokság jelen­ti. A 90 perces sétafikálá- soknak a nemzetközi sze­replés adja majd meg az értékét. Még jócskán van­nak hátra bajnoki összecsa­pások, bizonyára olvashat­nak a sportág barátai egy­néhány V. I.-remeket. Fej­lődési ütemét figyelve, meg­kockáztatom : előbb-utóbb jobbnak minősíti a gondjai­ra bízott gárdát a legendás Göröcs—Bene—Zámbó-féle Újpestnél... * Tegnap jó néhány helyen már megtartották az évnyi­tó ünnepségeket, hétfőtől pe­Széljegyzetek dig beülnek az iskolapadok­ba a nebulók, hogy folytas­sák, illetve elkezdjék tanul­mányaikat. Szeretném hin­ni, hogy a tantestületek döntő többségében a testi nevelést azonos értékűnek ítélik a szellemi pallérozó- dással. Jól tudom, ez ma még utópia, de hogy akad kivétel, az csak erősíti az íratlan szabályt. Leninvárosban, a 6-os Számú Általános Iskolában nekigyürkőznek a „lehetet­lennek”, s az alsó tagozaton bevezetik a heti 10 órás kö­telező testnevelést. Három eddig is volt, ötre a dél­utáni programban kerül sor, a pluszként jelentkező kettőnek tehát délelőtt kell helyet találni. Az iskola vezetése felkarolta az ötle­tet, s noha jól tudják, hogy járatlan úton indulnak, vál­lalkoznak az úttörő szere­pére. Tény: tágas, nagymé­retű tornateremmel rendel­keznek, ez viszont olyannyi­ra zsúfolt, hogy szükség lesz az aula időleges használat­ba vételére, sőt olykor' a folyosókra is. Korszerűek a szabadtéri létesítmények, ezeket azonban csak kora ősszel és tavasszal használ­hatják. Korántsem ígérke­zik gondoktól mentes, fel­hőtlen kalandnak az előttük álló tíz hónap, mégsem riad­tak vissza a rájuk váró (esetleg ma még ismeret­len) nehézségektől. Dicsére­tes ügybuzgalmuk, amelyet az a felismerés vezetett, hogy „ép testben ép lélek”. Országunknak nemcsak ma­gasan képzett „koponyákra” van szüksége, hiszen kitar­tás, erőnlét, kellő kondíció nélkül egy zseni sem bon­takozhat ki, nem nyújthatja igazi énjét, elkallódhat a szürkék táborában. * Jó néhány szurkoló mor­golódva távozott az elmúlt szombaton a Népkertből. A Borsodi Építők Volán SC által 12. alkalommal meg­rendezett salakmotoros Grand Prix-vel kapcsolat­ban támadtak aggályaik. Kifogásolták például a kül­földi résztvevők kiválasztá­sát. Azzal érveltek, hogy ........ ilyen gyenge ellenfe­lekkel szemben nincs külö­nösebb értéke a dobogós helyezéseknek, s a belépő­jegy ellenértékeként szín­vonalas vetélkedést sem lát­hatnak”. A BÉV SC vezetői nem szorulnak védelemre, foga- datlan prókátorra sincs szükségük. Mégis szeretném elmondani, hogy nem értek egyet az elégedetlenkedők­kel. A mezőny erejének minősítése mindenkinek saját joga, de azt semmiképpen sem szerencsés megfelleb­bezhetetlenül kijelenteni, hogy a „ ... miskolci részt­vevők nem alkottak nagyjá­ból egységes tudású, ki­egyenlített vetélkedést pro­dukáló társulatot”. Ilyen mezőnyt a VB-döntőben is ritkán látni, ott is vannak jobbak, meg olyanok, akik a „futottak még” kategóriá­ba sorolandók. Ám az a ver­senyző is teljesít, aki eset­leg „csak” a 11. helyen vé­gez! Miskolcon tagadhatatlanul a hazaiak vitték a prímet. A csehszlovák, a lengyel, az osztrák, és még a sehol sem jegyzett bolgár sportolónak is akadtak szép felvillaná­sai. Más kérdés, hogy a ha­zai salakmotorozás olyan egyéniségeket „termelt ki” az utóbbi években, akik könnyűszerrel elintézik a felsoroltakat. Adorján, Tiha­nyi, Petrikovics neve mos­tanság igen jól cseng a nemzetközi börzén, részvé­telük garancia a nívós ve­télkedésre, ember legyen a talpán, aki őket legyőzi. A népkerti pályán volt ok az izgalomra, a presztízs ugyanis remek hajtóerő (lásd: Petrikovics—Adorján „affér”). A hazai legjobbak számára ma már — örül­jünk neki! — valóban ne­héz ellenfelet találni. Gun- dersenéket jelenleg képte­lenség megfizetni, ezért az-' tán a különböző nemzetközi viadalok rendezői azzal főznek, ami éppen rendel­kezésükre áll. A miskolci GP múltja és jelene sem­miképpen sem támasztja alá a tamáskodók vélemé­nyét, biztos vagyok benne, hogy sor kerül a Népkert­ben parádés szereposztású Grand Prix-re az elkövet­kezendő években. Doros László sport Teniszversenyt... ... rendeznek ma Miskol­con. a Győri kapui pályá­kon. A Junior SC az ama­tőrök részére szervezi az eseményt. A küzdelmet fér­fi egyesben írják ki, jelent­kezéseket a helyszínen fo­gadnak el. Kezdés 9 órakor. Tanfnlyamnk A Juventus Sportiskola szeptember 12-től tanfolya­mokat indít. Kínálatuk: sportos dzsessztánc, zenés kondicionáló torna, haladó és kezdő gyerektorna (5 éves kortól), valamint hala­dó és kezdő tenisz (7 éves kortól). A beiratkozást va­lamennyi csoportban szep­tember 5-én és 7-én, 17—18 óra között Miskolcon, ,a Fáy Közgazdasági Szakközépis­kola tornatermében tartják. Viszonylag gyér érdeklő­dés mellett rendezték meg Miskolcon, a népkerti sport­telepen a Magyarország— Szovjetunió junior váloga­tott salakmotoros viadalt. A mieink mindenben felülmúl­ták ellenfelüket, és fölé­nyes, 77:31 arányú győzel­met arattak. Jelzi a két csa­pat közötti különbséget: a szovjet fiatalok mindössze egyetlen futamot tudtak megnyerni. A magyar pontszerzők: Hell 18, Újhelyi és Böször­ményi 15—15, Kovács A. 12, Ozsváth 11, Melicher 5, Csabán 1. A különfutamot Újhelyi nyerte. Megkérdeztük... 4 Az NB 111-as labdarúgó-bajnokság Tisza csoportjában *■ eddig két fordulóra került sor. Az Ózdi Kohász együt­tese még egyetlen pontot sem tudott gyűjteni, s mivel a fe­kete-fehérek tavaly még az NB ll-ben szerepeltek, teljesít­ményük negatív szenzáció. Megkérdeztük Bíró István tech­nikai vezetőtől: hogyan képzelik el a kibontakozást? — Minden csapat életében létezik hullámvölgy, no és per­sze hullámhegy is. Miután a nyáron kiestünk, elhatároztuk, hogy új együttest építünk. Lemondtunk az öregekről, teret adtunk a fiataloknak. Nem akarom szépíteni a helyzetet, de igazán nincs pánikhangulat Ózdon. Rosszul rajtoltunk, a csorbát azonban ki lehet köszörülni. Az első és másodikfor­dulóban akadozott a gépezet, ennek ellenére pontokhoz jut­hattunk volna, ha berúgjuk a helyzeteinket. A Hajdúszo­boszló ellen például vezettünk, már a zsebünkben éreztük a három pontot, amikor 2 gólt kaptunk. A hét végén Hajdú­nánásra megyünk, és semmiképpen nem gondolunk a vere­ségre. Még annyit, hogy a DVTK-ból leigazoltuk Szlifkát, tőle gólokat várunk, összességében hiszünk abban, hogy talpra állunk! 2 Olyan híreket kaptunk, hogy elmarad a szeptember- • re, októberre és decemberre hirdetett Családi túra el­nevezésű tömegsportakció. A sorozatot még a KISZ írta ki, később pedig az ÉDISZ vette „kezébe”. Megkérdeztük Sta- dinger Csabától, az Észak-magyarországi Demokratikus If­júsági Szövetség alelnökétől: lesz-e folytatás? — Természetesen! A szeptemberi túrát a miskolciakkal kö­zösen csináljuk, szó sincs arról, hogy lemondjuk. A Családi túra igen népszerű, a rendezvényeken értékes jutalmakat adunk, tehát érdemes nevezni. A hónap végén sorra kerülő versenyről a sajtó útján idejében hírt adunk! O A nyáron új edzőt „kapott” a DVTK NB I-es női ko- sárlabdacsapata. Megkérdeztük Király Sándortól: ho­gyan sikerült beilleszkednie? — A kérdés aktuális, hiszen éppen költözködöm. Csalá­dommal elfoglalom azt a lakást, amelyet a klub bérel szá­momra arra a három esztendőre, ameddig a szerződésem ideköt. Két hónapja irányítom a gárdát, kemény munkát vé­geztettem a játékosokkal. Azt tapasztaltam, hogy ennek nem volt sikere. Néhányan meg is elégelték és kiváltak a keret­ből. A sort Medgyesi Judit kezdte, aki Franciaországban vállalt munkát, és lehet, hogy kosárlabdázni is ott fog. A napokban Bársony jelentette be, hogy az MTK-VM-ben kí­vánja folytatni pályafutását. Neki 1991. július 31-ig érvé­nyes szerződése van a DVTK-val. Felszólítottam, hogy je­lenjen meg a foglalkozásokon, távozásához nem járulok hoz­zá. Szavaimnak egyelőre nincs foganatja. A legújabb fejle­mény pedig az, hogy Szilágyi is leállt. Nem hajlandó az emelt szintű munka elvégzésére... Ö nagy lehetőségektől esik el, jelentős összegű pénzt veszít. Az elmúlt hetekben velünk dolgozott. Nádasi is, aki azonban úgy döntött, hogy végül a Miskolci Postásnál marad. A kialakult helyzetben tárgyalást kezdeményeztem a szakosztály elnökével és a klub vezetésével. Örülök, hogy támogatják elképzeléseimet, mel­lém álltak és vallják: munka nélkül egyetlen fillért sem fi­zetünk! Mivel eddig senkit nem sikerült leigazolnunk, úgy döntöttünk, hogy külföldön nézünk szét. A napokban hoz­zánk ikerül egy-egy sokszoros válogatott csehszlovák és len­gyel kosárlabdázó. Ügyükben végleges döntés a jövő hétre várható. Még annyit, hogy a keretbe sorolt fiatalok megáll­tak a helyüket, becsületesen dolgoztak, bizonyították, hogy rájuk számíthatok. Az eddigi meccseken felemás teljesít­ményt nyújtottunk, a hét végi Kamarás István-emléktorna újabb jó alkalom a csapatépítésre. Nincs tehát könnyű dol­gom, persze a szakvezetők manapság sehol sem lehetnek biztonságban. 4 Meglepő híreket hallottunk... Zajlik az élet az ököl- • vívók táborában. Egyesek nem vesznek részt a leg­jobbak foglalkozásán, mások karamboloznak, s mindez a moszkvai világbajnokság előtt. Papp László szövetségi kapi­tány csapatot hirdetett, s abból némi meglepetésre kimaradt Szőke László és Szűcs László, akik mindketten a Borsodi Bányász kitűnőségei. Megkérdeztük Barta Gábortól, a klub ügyvezető elnökétől; mi az oka mellőzésüknek? — Szőkének családi gondjai vannak. A felesége beteg, a két kisgyerek rámaradt, ezért nem tudta vállalni az edző­tábort. Takács Gábor, ökölvívóink vezető edzője felajánlot­ta, hogy Lacit Sajószentpéteren felkészíti a VB-re, de el­képzelése nem nyerte el Papp László tetszését, így Szőke nem utazik Moszkvába. Szűcs László esetében olyan megol­dás született, hogy a mi versenyzőnk utazik az EB-re, rivá­lisa, 'Szakállas pedig a VB-re. Mindkettejüket ki akarják próbálni, s most Szakállason a sor. Isaszegi Robi azért ha­gyott ki két napot, mert kisebb karambolja volt. öröm az ürömben, hogy Isaszegi mellett Hranek Sándor is a kötelek közé lép a világbajnokságon, a 81 .kilósok mezőnyében. Azért vették számításba, mert a paksiak nem jelentek meg az ed­zőtáborban és Hranek Erős helyére került. Elterjedt az is, hogy a hét végén azért nem utazunk Paksra, az Atom Ku­pára, mert Wiener Neustadtban túrázunk... Ez nem felel meg a valóságnak. Az igazság az, hogy három öklözőnk és a vezető edzőnk is jelen lesz a Volksstimme bécsi fesztivál­ján. A magyar válogatott helyett utaznak, Papp László szö­vetségi kapitány vezetésével. 5 Óriási sikert aratott az elmúlt heti Tokaj Város Nagy- • díja elnevezésű kajak-kenu verseny. Megkérdeztük Simon Lászlótól, a Tokaji Medosz SE szálcosztályvezetőjé­től: lesz-e folytatás? — Az eseményt hagyományossá fejlesztjük és minden év­ben kiírjuk. A mostani viadalra értékes tiszteletdíjakat szed­tünk össze, köszönet érte a helyi üzemeknek, vállalatoknak, szövetkezeteknek, s mindenekelőtt a városi tanácsnak, vala­mint a rendezésből részt vállaló DVTK-nak. Nyugodtan mondhatom, hogy a Tokaji Nagydíj a legjobban jutalmazott hazai verseny, hiszen az első hat helyezett ajándékot ka­pott. Most csak 500, 1000 és 2000 méteres távokat írtunk ki, jövőre változtatunk, bővítjük a versenyszámokat és beiktat­juk az igen divatos maratoni küzdelmeket is, A nagydíj va­lóban nagy sikert aratott — 24 egyesület, 580 sportolóját nevezték —, s ez a tény erőt ad a folytatáshoz! Kolodzey Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents