Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-16 / 219. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. szeptember 16., szombat Pataki gólyák holnap tanít« p ■ Jó két hónapja még középiskolások voltak, s most már a sárospataki főiskola polgárai. Közel kétszázötven fiatal. Fekete szoknyás, fehér blúzos lányok. Közöttük fehér hollóként néhány elszánt fiatalember. Pontosan tizenegy. Ez pedig a megelőző évekhez viszonyítva ma gas szám. A felvételi vizsga után most esküvel is megerősítették. hogy pedagógusok lesznek. Az elkövetkező három évben még a katedra innenső oldalán maradnak, ha néha-néha át is lépik a határvonailat, s a eyakonlóis- lcola növendékeinek kistaní- tói il esznek Közben felkészülnek az egyik legszebb, egyben legvakmerőbb hivatásra. Nagyon találóan Kerékgyártó Imre nevezte egyik könyvében a nevelést tudatosan vállalt vakmerőségnek, mondván a tanító beavatkozik a másik ember életébe. Nagy felelősség ez, de egyben a pedagógus pályakötelessége. Ezt a feladatot nem mindenki egyformán vállalja. Van, aki bosszankodva és gépiesen, a másik bizakodva és örömmel végzi mindennapi munkáját. A különbséget jól mutatja a Notre- Dame építőiről fennmaradt példázat: Párizsban egy kíváncsiskodó megkérdezte az egyik kőfaragót, hogy mit csinál. A mogorva válasz így hangzott: — Nem látja, követ faragok. Ugyanerre a kérdésre társa sugárzó arccal felelte: — Katedrálist építek! Hogy mi lesz a pataki fő- • iskola elsőéves hallgatóiból, hogy miilyen tanítók, óvónők lesznek, ma még csak sejteni lehet. — A pedagógusnak arra kell törekednie, hogy olyan felnőtt váljon a gyerekből, akinek öröm lesz élni — fogalmazta meg a tanévnyitó után Vincze András a jó tanár legfőbb jellemzőjét. — Még azt is megkockáztatom, hogy nincsenek hülye gyerekek. csak hülye tanárok, akik nem ismerik fel növendékeik tehetségét. Mert mindenkiben van valami, még ha szerényebb mértékben is, mint másokban, és ezt a valamit. fel (kell ismerni, ezt kell fejleszteni. András Miskolcon a Zalka Máté Gépipari Szakközépiskolában érettségizett. 'Nyolcadikos korában még maga sem tudta pontosan, hogy mit akar. Családi hagyományokét követve jelentkezett a Zalkába, de hamar rá kellett döbbennie, hogy az nem neki való. Sokkal inkább érdekelte a történelem és az irodalom, mint a gépek titkai. Szabad idejének egy részét a színjátszásnak szentelte. Nem is lepte meg különösebben környezetét a pályamódosítással. — Nagy tervekkel jöttem Patakra — folytatta a kistanító bácsi. — Régen itt hatalmas diákélet volt, valamiképpen azt vissza kéne hozni. Az amatőr színjátszást is folytatni szeretném. A főiskola után pedig mindenképpen tanítani fogok. Azt még nem tudom, hogyan, de jó pedagógus szeretnék lenni. Szerencsére nagyon sok igazán jó tanárom volt. hozzájuk szeretnék hasonlítani. Dobos Beáta már korábban elhatározta, hogy pedagógus lesz, a miskolci Kossuth Gimnázium és Övó. nőképző Szakközépiskolában érettségizett. — Szerettem az óvodásokat is. de jobban érdekelnek a nagyobb gyerekek. Azért jelentkeztem mégis óvónőképzőbe, hogy legyen szakmám, és mindenképpen gyerekek közelében legyek. Az eredeti tervem az volt, hogy magyar—pedagógia szakra jelentkezem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, de az idén nem indult ez a szak. De most már nagyon örülök, hogy itt lehetek. Most indul be a főiskolán a szakkollégiumok mellett a képességfejlesztő program, jó lett volna abba a csoportba kerülni, amelyik már ezt fogja tanulni, de a huszonhét helyre negyven- ketten jelentkeztünk. Egy kicsit sajnálom, hogy nem kerültem abba a csoportba, így most könyvtár szakkollégiumba fogok járni. Az orosz mellett szeretném a német nyelvet is tanulni, és minél több dolgot elsajátítani, minél több nedagó- giai ismeret birtokosa lenni. Beáta osztályából nyolcán jelentkeztek a pataki főiskolára. haluknak sikerült a felvételi: Többségük tanító lesz. csupán Adorján Éva folytatja a középiskolában megkezdett szakot. — Én is tanítóképzőbe jelentkeztem, de átirányítottak óvodapedagógus szakra. De nem tettem .le a tervemről, hogy tanító legyek. Az iskolás gyerekek sokkal értelmesebbek, komolyabbak. Eredményesebben lehet velük dolgozni. Persze a tanítás még messze van. Nagyon bízom benne, hogy jól fogom érezni magam Patakon. Most itt voltunk egy hétig gólyatáborban, csupa jó dolgot tapasztaltam ez alatt az idő alatt a városról is és a főiskoláról is. Ügy képzelem el a jövőmet, hogy falun fogok tanítani, ott jobban megbecsülik a pedagógusokat. A véletlen úgy hozta, hogy még egy volt Zalkás ült le közénk. Persze hamar kiderült, hogy nem is véletlen, Vincze András és Asztalos Péter nemcsak iskri'a. hanem osztálytársak is voltak. Eredetileg hárman jelentkeztek Patakra, de csak nekik sikerült egyelőre a felvételi. Mint elmondták, harmad'k társuk sem tett le a tervéről, hogy tanító lesz. ő most egy kis faluban lett képesítés nélküli nevelő. — Édesapám is ebben a városban tanult — kezdi a történetét Péter. — Tréfáson azt szokta mondani, hogy csak az lehet ió ember, aki pataki diák volt. De itt tanul a nővérem is. ő már harmadéves. Egy éve határoztam el, hogy én is idejövök. Szerelte" a gépészetet is, az érettségi után még elvégeztem az ötödik évet, technikusi minősítést szereztem. csak uitáíia jelentkeztem a főiskolára. Nagyon szeretnék gyerekekkel, emberekkel foglalkozni. Úgy képzelem, hogy egy kis faluban fogok tanítani, ott sokkal családiasabb minden, mint egy városban. — Hogy milyen pedagógus Szeretnék lenni ? Erre egy tanárom példájával .tudnék válaszolni. Amikor a büfében álltunk a sorban. Merényi tanár úr soha nem ment előre, mindig kivárta, hogy rákerüljön a sor. Apróságnak tűnhet, pedig talán a legfontosabb, hogy a tanár a gyermekben tisztelje az embert. Filip Gabriella Fotó: Dobos Klára Á gyermekekért Negyven esztendeje tanácsadói minőségben működik az UNESCO keretein belül a Nevelőotthonok Nemzetközi Szövetsége, a FICE, amelynek május 13-án megalakult a magyarországi szervezete is. Az egyesület célja, hogy segítséget nyújtson — a Gyermeki Jogok Nyilatkozatával összhangban — azoknak a gyermekeknek a fejlődéséhez, neveléséhez, akiknek nincs családjuk, vagy akik szociális, egészségügyi, vagy nevelési okokból eredeti családjukon kívül a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetek-, ben nevelkednek. Egyébként az UNESCO-n belül ez az egyetlen olyan szervezet, amely a nevelési problémákkal és a vérszerinti családokon kívüli (nevelőotthoni, nevelőszülői stb.) neveléssel foglalkozik. Az egyesület címe: Budapest, III., Zápor utca 50. Divatot tanít a sztármanöken ICP-divat — menedzserdivat Álmok váltak valóra a minap Miskolcon. Rendhagyó divatbemutatót rendezett ugyanis az Észak-magyarországi Innovációs Centrum (Park) Rt. Az „Etikett és protokoll” elnevezésű tanfolyam záróakkordjaként megtartott zártkörű bemutatón a nézők közül bárki közbeszólhatott, kérdezhetett. Ilyenkor a zéne megállt, s az érdeklődőknek Schmidt Bea, az Intermodell közös képviselője válaszolt. A híres, világot járt manökennel a bemutatót követő percekben beszélgettünk. — Sokat hallat magáról mostanság az Intermodell. Valójában mi a társaságuk fő profilja? — A manökenoktatás. A Kereskedelmi Minisztérium döntése alapján ugyanis azon. kevesek közé tartozunk, akik a képzés végeztével működési engedély kiadására is lehetőséget kaptunk. — Milyen az érdeklődés a kurzusaik iránt? — Nem kell különösebben reklámoznunk magunkat, óriási a jelentkezők száma. Legutóbb is több százból válogattuk ki azt az ötven 14—23 év közötti fiatalt, akik két csoportban megpróbálták elsajátítani e nem mindennapi szakma fortélyait. — A kiválasztás érdekes munka lehet. Gondolom, olykor viaskodik Önben is az üzletasszony énje és a tanári, szakmai ambíciója. Hogyan dönt akkor, ha valaki abszolút tehetségtelen, de hajlandó kifizetni a képzés olcsónak éppen nem mondható díját? — Én ilyen esetben figyelmeztetem a leendő hallgatót az „esélyeire”. Természetesen közlöm vele hogy soha nem lesz belőle manöken. Ennek ellenére, aki ragaszkodik az iskolánkhoz — nem küldhe- tem el erőszakkal. — Ezen a bemutatón elsősorban a legújabb mened-- zserdivat volt a téma. Olvasóinkat nagyon érdekelné, erről mi a véleménye Schmidt Beának? — Főleg az Egyesült Államok menedzserdivatját ismerem, számomra ez az irányadó. Tehát nőknél: a klasszikus kosztüm uralkodik. Visszatért a 60-as évek divatja. Mrs. Kennedy viseletére ha visszaemlékeznek néhányan, akkor megtudhatják, mi ma a menő az USA-ban. A férfiaknál: a két, vagy az egysoros zakó, felül bő nadrággal. Az ing gallérja széles, s ehhez szintén széles nyakkendőt illik viselni. Nagyon divatos újabban a sötétzöld, vagy a lila színű csokornyakkendő, lehetőleg török mintával. — A színekről annyit, hogy délelőtt, illetve munkában a szürke, a sötétbarna, a tweed, a kockás divatos jelenleg. — Hogyan felelnek meg ezeknek a magyar menedzserek? — Meggyőződésem, hogy nálunk a férfiakat elhanyagolják. Minden értelemben igaz ez, nemcsak a ruházkodásra értem. Olaszországban például még a rendőrök is csinosabban, divatosabban öltöznek.. A hajviseletről nem is beszélve. — önnek melyik a kedvenc ruhaszíne, illetve fazonideálja? — Mindenekelőtt a fekete szín. Én viszont teljesen ki vagyok a divatnak szolgáltatva. A hajamat pedig magam vágom. — Az a hír járja, hogy nemsokára Távol-Keletre utazik...’ — Kétségtelen, rengeteget utazom. Ausztrália kivételével a világ földrészeit már bejártam, Ám ' most egy show-műsoron dolgozom a Petőfi Csarnokban, egy osztrák avantgarde színházzal. November 7-én lesz a premierünk, Ezt követően egy olasz—magyar vegyesvállalattal van szerződésem, majd Kínába utazom, ahol szintén manökenoktatásra kértek fel. — Végezetül egy tapasztalataira épülő kérdés. Véleménye szerint kiből lehet sikeres manöken ma Magyarországon? — Tudom, minden pálya rögös, göröngyös. Aki jó . manöken akar lenni, annak először is-170 cm feletti magasnak, derékbőségben 60 cm alattinak kell lennie és a csípője se legyen 90—92 cm-nél nagyobb. Nem árt, . ha jó ízlése van, kicsit sportos a mozgása, vagy ha táncos volt korábban. Ám' mindezeken kívül mérhetetlen kitartás, türelem és egy nagy adag szerencse is kell hozzá... Soltész Rudolf A természet megfigyelése időigényes feladat. Talán ezért is gondoltuk, lapunk rendszeres levelezőjéről, Vizslán Tiborról, hogy nyugdíjas. Meglepetésként ért minket, mikor felkerestük, hogy egy fiatalember nyitott ajtót. — Huszonnyolc éves vagyok, főkertészként dolgozom a BVK kertészetében. Feleségem óvónő. Az ő révén kaptuk három éve ezt a szolgálati lakást. Láthatóan nem tudja, mit is mondhatna még magáról. — Beszéljen a hobbijáról, a madarakról! — Érdekel a természet. Szeretem a növényeket, állatokat — ezért is lettem mezőgazdasági technikus —, de mindig a madarak érdekeitek a legjobban. Távcsővel figyelgettem őket. öt évvel ezelőtt tudtam meg, hogy létezik a Magyar Madártani Egyesület. Az ő révükön lett a munkám tudatosabb. Bár még mindig általánosan foglalkozom a madarakkal, van két kiemelt fajom: a tövisszúró gébics és a fenyőrigó. Ezekre a gyűrűzési engedélyt is megszereztem. Célom, hogy felderítsem lakóhelyem és környéke madárállományát, illetve a két kiemelt fajom helyi jellegzetességeit, életét. — Eléggé idő és pénzigényes hobbi ez. Mit szól hozzá a felesége? — Való igaz, szabadidőm száz százalékát kitöltik a madarak és a szitakötők. Feleségem azonban szintén nagy természetbúvár. Bár ő a növényeket szereti jobban, sokszor együtt megyünk ki terepre. A pénz más kérdés. Tényleg vannak nagyobb kiadások (például hálók, fotó- felszerelés beszerzése), de ezek általában egyszeriek. — A szitakötőket hogyan szerette meg? — Ez egy külön történet. r Kint voltunk Tiszalúcon a ' feleségemmel. Visszafelé — akkor még volt kocsink — véletlenül hazahoztunk egy bentrekédt szitakötőt. Megfogtam, megvizsgáltam, de egyre inkább érdekelt; hogy milyen gyakori ez, milyen fajta sitb. Így szerettem meg őket. Hasonlóan véletlenül jött az az ötlet is, hogy cikket írjak lapjuknak. Pestre utaztam, s a vonaton nem volt semmi olvasnivalóm. Mivel az eszem már mindig a madarakon jár, leírtam csakúgy magamnak egy-két tapasztalatomat. Azután eszembe jutott, hogy miért ne lehetne népszerűsíteni egy kicsit ezt a tudományt, felkelteni az emberek figyelmét, megosztani élményeinket. — Sok élménye van? — Szinte minden megfigyelés hoz valamit. De voltak már különleges tapasztalataim is. Befogtam két 'szitakötőt, melyek szórványosan előforduló fajokhoz tartoznak. Az egyiket ráadásul a Sajó egyik legszennyezettebb szakaszán találtam. De láttam már apácaludat is. Ezt a madarat Magyar- országon mindössze húsz esetben figyelték meg! — Életének nagy részét kitölti e szenvedélye. A polcon madarakról szóló könyvek, az asztalon preparált szitakötők. A falakat madarak képei díszítik. Mégsincs élő állata. Miért? — Volt egyszer egy beteg fenyőrigóm, meg akartam gyógyítani. A kalitkát állatkínzásnak tartom. Tudják, fokozott figyelem alakult ki bennem. Olyankor, és olyan helyen is észreveszem a madarakat, ahol más nem. Automatikusan odafigyelek hangjukra, szárnycsapásukra. Én így is együtt élek velük. CSörnök Mariann F. L. felv. A hólóállitós módja és eredménye