Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Földabroszok Magyarországról Augusztus 17. és 24. kö­zött Budapesten rendezik mag a Nemzetközi Térképé - szeti Társulat 14. konferen­ciáját. S ugyanakkor tartja a magyar fővárosban köz­gyűlését a Nemzetközi Gló­busz és Műszertörténeti Tár­saság is. ,E két esemény adta az öt­letet az Országos Széchenyi Könyvtárnak, hogy gazdag térikép tárának miagyar vo- vomatkozású anyagából meg­rendezze ia Földabhaszok Magyarországról (1528—(1900) című reprezentatív kiállítást, amelyet augusztus végéig ’tartanak nyitva. ~r Széchényi Ferenc nevezte a .térképeiket földabrosznak abban a jegyzékben, .amely­ben a ikönyvtáralapító gyűj­teményét részletezte, s amely adományban ezerötszáz tér­ikép és atlasz is szerepelt. A Széchényi Könyvtár térkép­tára erre az anyagira alapoz­va fejlődött rangos gyűjte­ménnyé. Szépség- és valósághű áb­rázolás jellemzi a kiállítás négy évszázadot felölelő tér­képeit. A legrégibb Magyar - ország-álbrázolás, taz 1528- ban Imgo.lstaditban kinyomta- to>tt, Lázár deák által szer­kesztett térkép részletessé­gével, pontosságával tűnik Ifi. Ez a lap 1600 földrajzi nevet tartalmaz. Lázár de­ákról azt tudjuk, hogy Ba- kócz Tamás esztergomi ér­sek tikára volt,. S a fent említett 1'528-a.s .kiadású tér­képiből az egész világon cisak egyetlen példány ismert, a m;i Széchényi Könyvtárun­ké. A 16. században európai mértékkel mérve is magas szintű volt országunkban a térképrajzolás művészete- mestersége. (lS3(2-iben adta ki Horoter János, alias Jo­hannes Hontems az erdélyi reformáció jelese Erdély térképét, s 1542-ben térkép­történeti atlaszát.) A fejlő­dést a török uralom azonban másfél évszázadra megsza­kította. Az ország három irészra szakadása nem tette lehetővé a külföldii — olasz,„ német, belga — kartográfu­soknak sem, hogy újra tér­képezzék a Kárpát-meden­ce tájait. Öik is a korábbi térképek adatait használták fel, nemegyszer átvették, to­vább éltették hibáikat. A 18. században azonban újra az európai élvonalba került a magyar térképészet. Mikovínyi Sámuel már ma­tematikai alapú felmérések­kel szerkesztette térképeit, ő volt az első, :aiki a hegye­ket f elölnézetiben ábrázolta. A vízrendezéssel (Beszédes József, Bodoki Mihály, Kiss József), majd a jobbágyfel­szabadítással, illetve az úr­béri rendezéssel kapcsolat­ban merül fel komoly igény térképek készítésére. Amikor 1890-ben Kogutowicz Manó megalapította a Magyar Földrajzi Intézet Rt.-t, a magyarországi kartográfia már világszerte elismert volt. Százhetven térkép, har­minc atlasz és földgömb il­lusztrálja a koronként válto­zó igényt és funkciót kielé­gítő magyar térképészet múltját, nemzetközileg is figyelemre méltó eredményeit. A könyvtár három termé­ben tulajdonképpen három kiállítás látható, mindegyik történeti sorrendbe rendezett anyaggal. Az első terem az országot egészében vagy részleteiben ábrázoló, és me­gyetérképeket őriz. A má­sodikban a magyar polgári társadalom kialakításához kapcsolódó — úrbéri, víz­ügyi, erdő- és mezőgazda- sági, bányászati — ábrázo­lások kaptak helyet. Itt lát­hatók az úgynevezett peres ■térképek, például Galícia és Trenosény, meg Stájerország és Vas megye hatánkidgazí- tási ábrázolásai, városok, birtokok határát eldöntő rajzok. A harmadik terem a tematikus térképeiké: gazda­sági, természeti és társadal­mi viszonyaink fejlődését szemléltetik. Vannak itt geo­lógiai, földművelési, bányá­szati, ipari térképek, vagy olyanok, amelyek az iskolai ellátottságot, a vallási meg­oszlást vagy a kolera elter­jedésének helyszíneit jelölik. E kiállítást kiegészítendő, a térképtárban különleges, ritka térképek bemutatóját rendezték meg. K. M. Halló, Szentatya... Az emberarcú pápa. — Egy Rómában megjelent könyv címében nevezi így II. János Pált, a „lengyel pápát”, nem utolsósorban azért, mert elődeivel ellen­tétben, keresi a személyes 'kapcsolatot is a hívőkkel és nem hívőkkel egyaránt. Uitja- zó pápa. És ahová nem j.ut el, onnan most már felhív­ható. Ha valaki például Honoluluban feltárcsázza a 397-793-020-ias számat —.ter­mészetesen előtte a távvá- lasztóval — II. János Pál szól hozzá angolul. De hia az utolsó számjegy 10, ak­kor olasz, ha 30 akkor spa­nyol nyelvű a választ. Az üzenet két percig hallható, akikor a Szentatya leteszi a kagylót. Azazhogy a vati­káni rádió technikusai így szerkesztették meg a pápai üzeneték idejét. AmL pedig a tartalmat illeti, nos, ezt az egyházi, liturgikus idő­szakok szerint váltogatják, aszerint, hogy advent, kará­csony, húsvét, pünkösd, vagy más ünnepkör következik. A szalagokat naponta cse­rélik, így aztán nem for­dulhat elő, hogy a hívő hí­vó kétszer ugyanazt hallja a bőséges választékból. A felvételek ugyanis a vatiká­ni rádió hangarchívumának gazdag készletéből valók, ahol a pápa minden .beszé­dét őrzik, köztük az utazá­sai során elhangzottakat is, főpásztori szavakat és bib- liaimagyarázatókat egyaránt. A kapcsolathoz csupán egy Speciális számítógépes rend­szer kellett, amely a távhí­vásnak megfelelően indítja el és kapcsolja ki a szala­got. A vatikáni sajtóiroda szeriint az első hónap ta­pasztalatai azt mutatják, hogy többségében gyerekek és betegek tárcsázzák a pá­pa számát. Európából nem hívható, de úgy hírlik, ki­terjesztik a szolgáltatást, an­nál is inkább, mert meg­kapta a pápai beleegyezést. Placet. Egy kétszáz éves folyóirat Kétszáz éve 1789. júliusá­ban, amikor még alig volt hagyománya a magyar nyel­vű újságcsinálásnak (az el­ső magyar nyelvű lap az 1780-ban megindított Ma­gyar Hírmondó), IPéczeli Jó­zsef református lelkész Ko­máromban merész vállalko­zásba kezdett. Mindenes Gyűjtemény címmel a rit­kán olvasó közönségnek — a kis- és középnemességnek, a parasztoknak s a női közön­ségnek — ajánlotta tudo­mánynépszerűsítő, nyelvmű­velő írásokat, hasznos isme­reteket közlő folyóiratát. Programja „a hazai termé­szeti história forrásainak le­írása mellett a háztartásban, valamint a gazdaságban fel­használható hasznos tudni­valókat, a keresztyén virtus példáit, találós meséket, rejt­vényeket” ígért. Mindössze hárman szer­kesztették a hetente kétszer megjelenő lapot:JPéczeli Jó­zsef mellett Perlaki Dávid evangélikus és Mindszenti Sámuel református lelkész. A lap ígéretéhez hívén a kisnemesi, paraszti olvasók­hoz kívánt szólni. Belőlük ■akarta érdeklődő, támogató, előfizető táborát verbuválni. Ezért adott hangot a nemes­ség önkéntes jobbágyfelsza­badító elhatározásának re­ményéről. Egy pápai mér­nök, Kovács Ferenc, aki gyakran publikált a Minde­nes Gyűjteményben, azt ír­ta a nemességnek címezve: „Ha tehát hazátok boldogsá­gának és dicsőségének örül­tök. ha nemzetetek kimível- tetését és palléroztatását szeretitek, ha hazátok fiai és polgártársaitok szemeitek előtt és szívetekben még em­beri becsben állnak, adjátok vissza nekiek emberi jussai­kat, szaggassátok, tépjétek széjjel láncaikat,, oldozzátok fel bilincseiket, töröljétek el nem csak szívvel, hanem va­lósággal és cselekedettel is ama szívet rémítő és leverő boldogtalan rabi és örökös jobbágyi nevezeteket, és ál­lítsátok vissza mind azokat, mind magatokat emberi jus­saitokba.” (Ne feledjük, már előttünk a példa, a nagy francia forradalom!) Még diákként ia Mindenes Gyűjtemény hasábjain fejti ki nézeteit Fejér György, a Tudományos Gyűjtemény későbbi alapító szerkesztője is. Szenvedélyesen foglalkozott a lap a nemzeti nyelv hely­zetével. Péczeli tollából új tartalmú nyelvvédő írások jelentek meg. A nemzeti nyelv és a nemzet sorsáról szólva folytatta Ráth Má­tyás, Révai Miklós, Biarcza- falvi Szabó Dávid, Kazinczy gondolatait. De (Péczeli fej­tette ki először, hogy ha el­vész a nyelv, elvész a nem­zet is. Ám hiába a korszerű hangvétel, hiába a népszerű és olvasmányos írások, hiá­ba a sok eredeti gondolat, a Mindenes Gyűjteménynek kevés előfizetője akadt. A szerkesztő azt remélte, hogy 1790-re legalább ezer előfi­zetője lesz, ám az olvasók száma ekkor mindössze 137 volt. Hiszen akikhez szólni akartak, azok szegények lé­vén nem rendelkeztek lehe­tőséggel, hogy folyóiratot, könyvet olvassanak, vásá­roljanak. A kezdetben hetente két­szer megjelent Mindenes Gyűjtemény 1790-ben tulaj­donképpen mint folyóirat, meg is szűnt. 1791—92-ben ugyan egy-egy évkönyvszerű kötete még .megjelent, de Pé­czeli József halálával'. 1792- ben végleg megszűnt. Szel­lemét. elképzeléseit három évtizeddel később a Tudo­mányos Gyűjtemény próbál­ta feléleszteni. A Mindenes Gyűjtemény rövid életű folyóirat volt, de alapítása, megjelentetése je- jelentős tett a 18. századvé­gi Magyarországon. ,iv. Komárom un.epe MINDENES -yU GYÜLYTEMÉNY L NEGYED. júliusnak elfö Napjától fogva Sep* temhernek utolfó Napjáig. A Mindenes Gyűjtemény címlapja Nagyon érdekes és jellemző, hogy éppen azokban a ma már pangás éveinek nevezett időkben emlegettük sokszor a gyorsuló időt, amelyben megvetettük sok mai problé­mánk alapjait. Igaz, gyorsult is az,, de kívül az országun­kon. Hogy mást ne mondják, éppen ekkor indultak fejlő­désnek az ázsiái kistigriseknek nevezett országok, Malay­sia és társai, s más, nagyobb ázisiaá tigrisek meg a legna­gyobb lendületiben voltaik. Számukra gyorsult az idő, s ve­le gyorsultak ők is. Oda jutották, mint Dél-Korea, amely huszonöt évvel ezelőtt talán éppen olyan messze volt mö­göttünk, .mint mii most vagyunk mögöttük. Manapság —i, míg a politikai folyamatok rohanni látsza­nak — gazdlasíágunik egy helyiben topog. S ez a jelenség nem új. Ha belegondolunk, hogy az első energia- és anyag­ár-emelkedéseikről már 1975-iben megállapítottuk, hogy nem fognák begyűrűzni, s hogy ennék már tizenöt éve, bizony, látszik, nem sokat tettünk a világgazdasági kihívás elfoga­dásáért. Tudom, minden hasonlat sántít, különösen a történelmi, de gondoljunk csak arra, egykor milyen kis idő kellett túl'iparosíitott, túlcentralizált gazdaságunkban annak felis­merésére, hogy új gazdaságpolitikára van szükség. Az 1950-es nagy áremelkedések, a hiányok, s annak felis­merése óta, hogy a vas- és acélgyártás mellett még éhen is halhat a vas és acél országa, csak szűk három év telt el Nagy Imre 19S3-as júliusi beszédéig, amelyben felvázol­ta reformterveit. Más kérdés, hogy aihihoz sem kellett né­hány hónapnál több, hogy a Rákosi-lbirodatlorn visszavágjon, s lesöpörje őt a politikai .porondról. Ehhez a három évhez képest bizony nagyon hosszúnak tű­nik az emlegetett tizenöt év, amelyben az előrelépés helyett gazdiaságpóli'tikusaiimk nemesfémmel tömték be a népgazda­ság fazékénak egyre szaporodó és szélesedő lyukait, ame­lyeket most — köicsöneimik fogytáin — puszta kezével tüm- ködne be a Ikonmányelnök, ha nem kellene kezét mindun­talan kapkodnia, mert forró a víz ... Persze, ne higgyük azt, hogy mindig ilyen lassan kap­csolnak nálunk a gazdaságpolitikusok. Például az 1968-ban elindított gazdasági reformunk lendületét megtörni meny­nyire elegendő vélt néhány röpke év! Pedig talán sohasem volt nagyobb szükségünk arra, hogy a gazdasági raciona­litás érvényesüljön a döntésekben, mint éppen abban az időben. Hiszen az épp emlegetett világpiaci energia- és anyagácrobbnás előestéjén következett volna be kedvező változás. Jól példázza ezt a magyar személygépkocsi-gyár­tás csírájában elhalt kísérlete. 1968 után került először komolyan szóba, hogy működ­jünk együtt japán cégéklkel személyautó-összeszerelésben, -gyártásiban. A Nissan céggel tárgyaltunk, sikertelenül. Ma­gam ékkor kezdtem a gazdaságpolitikai újságírást, s meré­szen síkra szálltam volna az együttműködés mellett, ha a szerkesztő közölte volna a cikkemet. De nem közölte. „Té­vedsz — mondta —, rosszul látod a dolgot”. Hozzátette még: „hiszen egy autógyár csak akkor lehet gazdaságos, ha évi 100 ezer kocsit gyárt, s ugyan, mond már, hol tudnánk eladni évi 100 ezer személyautót?” „Itt, nálunk” — felel­tem, inkább mérgemben, semmint húsz évvel előre látva. A jóslat azonban nem hatotta meg a főszerkesztőt, s hogy végképp letorkoljon, lehalkított hangon megkérdezte: ,,S mit gondolsz, a Zsiguliikat kinek adnák el az oroszok, ha nekünk telítve lenne a piacunk?” Erre is mondhattam vol­na valamit, de ha kimondom, lehet, hogy más pályára .kel­lett volna átmennem. A fiatalabbak kedvéért hadd tegyem hozzá, hogy a japá­nok már akkor igen takarékos autókat gyártottak, nem lévén még annyi olajuk sem, mint nekünk a hazai olajmezőfcön. Már a hatvanas éveidben olyan motorbicik­liket csináltak, amelyek három és fél liter benzint ittak száztóilométereniként.. (Akkoriban még a kétkerekűeke't kí­sértem figyelemmel, realista módon.) Azóta sem tudok nyugodtan gondolni arra, hogy ha 1969-ben elindult volna egy takarékos .közép-, vagy kiskocsi gyártása, milyen előny­nyel álltunk volna európai versenytársaink között egy — mondjuk 6—7 litert fogyasztó, Lada nagyságú, vagy 4—5 litert ivó Daihatsu Guore méretű kiskocsival a — megsok­szorozódó benzin árakkal az egész Világot sdkkoló — ener­giaválság hajnalán. S a nagy üzleti siker, s az autógyártó ágazat egész gazdaságot húzó hatása mellett talán ma már mutatóban sem lenne nálunk kétütemű, benzingőzokádó autó... Na, de erről — és sole minden másról — igazán lekés­tünk. Jötték a pangás évei, megszínesítve a raformvnssza- rendeződés visszarendezésének idejévél, ami azért hozott némi élénkséget. Itt-ott liberalizálva a gazdaságot, lehető­ség nyílott arra, hogy ki-ki többet dolgozzon, esetleg vál­lalkozzon. Nem túl merészen, mert hiszen előttünk állt a rossz példa: aki a szemétből kiihalászott meggymagból ara­nyat csinált, hamar börtönben találta magát. S amíg az újságokban azon vitatkoztunk, vajon hány fős vendéglő és szálloda jelentheti a holtbiztos visszatérést a kapitaliz­mushoz, bankáraink szépen hozták a fejlődés látszatát (kel­tő dollármiilliárdőkat a (konyhára, örök rejtély marad, hogy a vezető bankárunkkal galfozgató Rotschíld-utódok miért nem voltak 'bizalmatlanabbak, miért vették biztosra, hogy pénzüket vissza tudjuk fizetni. Így telt el ez a tizenöt év, ez a másoknak gyorsuló idő. S aligha van még tizenöt éviünk, amit a mozdulat lanságnak áldozhatunk. Végleg elroboghat mellettünk a gazdasági fej­lődés vonata, ha nem kapaszkodunk fel rá az utolsó pilla­natban. Mint föntebb írtam, a politikai változások sebességéért nem aggódom, legföljebb azért, amiért a ránk kacsingató tőke is aggódik: nehogy túl viharos változások legyenek, amelyek bizonytalanná tehetik belső életünket, mert ki bo­lond befektetni abban az országban, amelyikben nem tudni, mit hoz a holnap. De, ha már megvalósítjuk politikai cél­jainkat, megteremtjük a jogállamot, akkor gyorsítsuk hát fel a mi időnket is, s lássunk végre a jövőteremtő munká­hoz! Gőz József Magyarországi országgyűlési választókerületek térképe 1881-ből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents