Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-11 / 188. szám

1989. augusztus 11., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ipari csővezetéki szerelvények SZELES VÁLASZTÉKÁVAL ÁLLUNK TISZTELT MEGRENDELŐINK RENDELKEZÉSÉRE! ♦ KÖZVETLEN GYARTOMUVI KISZOLGÁLÁS! ♦ RÖVID VÁLLALÁSI HATÁRIDŐ!-f MEGBÍZHATÓ MINŐSÉG! Általános rendeltetésű elzáró- és fojtó-szelepek öntöttvasból, acélöntvényböl, gömbcsapok, rugós visszacsapó szelepek, szennyfogó szűrök, gőznyomásé sok kentök % szelepek veszélyes gázokra & szerelvények agresszív közegre Egyedi konstrukciók kidolgozására és gyártására vállalkozunk Hajtómüves szerelvények automatizált rendszerekbe Kérje ingyenes szakmai tanácsunkat és termékismertetőnket! Címünk: IPARI SZERELVÉNY- ES GÉPGYÁR, Mátészalkai Szerelvénygyára 4701 Mátészalka, Pf.: 26. Tel.: 67 (főmérnök), 252 23 mellék (értékesítés) Telex: 73-311 A MISKOLCI VENDÉGLÁTÓIPAR! VALLALAT AZ ALÁBBI ÜZLETEK SZERZŐDÉSES, ILLETVE BÉRLETI ÜZEMELTETÉSÉRE SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE: 1989. szeptember 15-től 1992. szeptember 14-ig terjedő időszakra: 128. sz. Bortanya vendéglő, II. o., Miskolc, Csáthy sor 377. 547. sz. Huszárvár Spaten Sörbár, II. o., Szerencs, Huszárvár 1989. október 1-től 1992. szeptember 30-ig terjedő időszakra: 116. sz. Kakas csárda, III. o., Miskolc, Bajcsy-Zs. út 2-4. 147. sz. Vadászkürt étterem és 308. sz. Zöldfa bisztró II. o., Lillafüred, Palota u. 80. és 70. 211. sz. Tej-Ételbár, II. o., Miskolc, Széchenyi út 3-9. 266. sz. Bányász presszó, III. o., Pereces, Szén u. 1. 271. sz. Mokka presszó, III. o., Sajóbábony, Lakótelep 2. 574. sz. Kocsma (italbolt), IV. o., Miskolc, Gyár u. 70. 1989. november 1-től 1992. október 31-ig terjedő időszakra: 584. sz. Kocsma (italbolt), IV. o., Varbó, Kossuth u. 18. SZERZŐDÉSES VAGY BÉRLETI ÜZEMELTETÉSRE: 1989. szeptember 15-töl 1992. szeptember 14-ig terjedő időszakra: 482. sz. Büfé-füszeríizlet, III. o., Nyékládháza, Ady E. u. 40. 483. sz. Büfé, III. o., Kondó, Szabadság u. A pályázat benyújtásának határideje: 1989. augusztus 28. Helye: A vállalat munkaerő-gazdálkodási osztálya A meghirdetett üzletek információs tájékoztatója átvehető a vállalat központjában (Miskolc, Szabadság tér 2.), a vállalkozási csoportnál, 1989. augusztus 15-töl A nyilvános versenytárgyalásra 1989. szeptember 5-én, kedden délelőtt 9 órakor, az Otthon étteremben (Miskolc, Könyves K. u. 4. sz.) kerül sor LEGKEDVEZŐBB FELTÉTEL CSAK NÁLUNK! flz UNIFLEX Kft. TOVABBTENYÉSZTÉSRE AJANL, 5 EVES PREMVISSZAVaSaRLASI SZERZŐDÉS MELLETT 6 import vérvonalból származó ezüst- és kékrókát C skót—norvég prémgörényt $ amerikai tip. nercet, nutriát, nyestkutyát és C nemes csincsillát Minden 200 000 Ft feletti tenyészállat-vásárlás esetén KEDVEZMÉNYKÉNT PLUSZ TENYÉSZÁLLATOT KAP OTP-KÜLCSÜN IGÉNYBE VEHETŐ Technológiát, szaktanácsadást, felszerelést biztosítunk Érdeklődni: Budapest XI. kerület, Kandó Kálmán út 3. Területi képviselőnél: Nyíregyháza, Füzesbokor 1., Szemökné. (Megközelithetö: Tiszavasvári útról.) MH 155 228 Hiányos információkkal ugyan... Ismét _________ a reumatológiáról .1 ulti us l!l-i szú inunkban beszámoltunk arról, hogy a miskolci Semmelweis Ren­delőintézet reumatológiai osztályát új helyre, a má­sodik emeletről a földszint­re. pontosabban amolyan l'éluktgsorba költözteti az in­tézet. Mindezt az tette szük­ségessé, hogy eredeti helyü­kön nem. volt biztonságos a villamos hálózat, szűkösek voltak egyes helyiségek. És mivel a vérellátó elköltözött innen, ezt a helyet találták ideálisnak a kórház-rcnde lőintézet vezetői. Felújítói - Iák. átalakították a. traktust, és közölték a reumatológián dolgozó orvosokkal, hogy hamarosan költözik az osz­tályuk. Gondolhatnánk, na Iám, milyen kellemes meglepeté­sek érnek egyes helyeken embereket, karácsony sincs, mégis ajándékoznak ... Saj­nos azonban ennek az „aján­déknak ' egy cseppet sem örültek a reumatológusok, az itl dolgozó asszisztensek, ápolónők és egyetlen szak­ember sem. Amikor megnéz lék leendő munkahelyüket, először is valami furcsa bű/, csapta meg az orrukat, ha­mar rájöttek, hogy ez bi­zony tömény dohszag, ami még valami mással is ke­veredik. A dohszagból azon­nal- arra ‘következtettek, hogy itt akkor bizonyosan nedvesek a falak. Ezt ugyan nem láthatták, mert a fala­kat mindenütt hófehér csem­pe borítja. Látták ők azt is — igaz. —, hogy a tornate­rem sokkal tágasabb, mint a régi. jobb helyre .kerül a langentor. a galvánfürdó, de a rendelők parányiak, meg sem közelítik az előírásom 18 négyzetmétert. Nincsenek vetkőzök, hanem az amúgy is kis helyiségekből lepedők kel választottak le kis fül­kéket erre .a célra. A betegek várakozóíolyo- sója szép tágas ugyan, de természetes fényt alig kap, és most, nyáron is pokolian hideg. Kiderült, hogy a ren­delőkben még ennél is hi­degebb van, a szép fehér csempe valósággal sugározza a hideget. A három orvos alkalmat­lannak találta reumatológiai célra a helyet. Ennek a be­tegségnek ugyanis majd­hogynem gyógymódja a fény és a meleg. A sötét ás a hideg pedig az. ellensége. A betegeknek pedig a rende­lőkben le kell vetkőzniük, a vizsgálatok eléggé .időigénye­sek — megfázhatnák. Az orvosok őszintén elmondták, hogy saját egészségüket is féltik. Meghűléstől tartanak, ne adj" isten reumától. Sérelmesnek találták, hogy .megkérdezésük nélkül dön­töttek ügyükben. Elhatároz­ták, hogy csak akikor haj­landók elfoglalni a földszin­ti helyiségeket, ha az igaz­gatóságtól erre határozott, írásbeli utasítást kapnák. * Nos, a reumatológia — cikkünk megjelenése után néhány nappal — új helyé­re költözött. Azóta nap mint nap ka­punk telefonokat, leveleket. Olvasóink — reumás bete­gek — panaszkodnak, hogy rosszabbak a körülmények, fáznak és várnak. Sóikkal többet kell várakozniuk mint korábban, mert a három or­vos .közül valaki mindig tá­vol van, mert beteg, meg­fázott. Vannak időszakok, amikor mindössze egy orvos endel, holott itt naponta átlagosan százhúsz beteg for­dul meg. Hogy írásunk hiteles le­gyen. idézünk néhány levél­ből (telefonüzenet-rögzítőnk nincs, a hívásokat nem tud­juk bizonyítani). Június 20-án többen is alá­írták a várakozók közül a következő levelezőlapot: „Hiába kerestük a reumato­lógiát. leköltöztették a pin­cébe. Ma várakozván a hi­deg folyósón, olvastuk a cilá­két. Köszönjük a nevünk­ben (érdekünkben) írt. igaz sorokat, de sajnos, mégis költöztek. Reformálták a reumatológiát: meleg helyett hideg csempe, kőpadló, hi­deg levegő. Konzerválnak minket. Szép volt fiúk! Le a reumával 1 Le a betegek­kel !” Pár nappal később: „Több betegtársam nevében kérem segítségüket. Sajnos, az Önök cikke sem akadályoz­ta meg az áthelyezést. Kér­jük további közbenjárásu­kat.” Aláírás. Egy hónappal később: „1976 óta járok a Csabai kapui reumatológiára. Tud­valevő, hogy a reumás be­tegséget gyógyítani nem le­het, csak a fájdalmat csök­kenteni, de ehhez rendszeres kezelés szükséges. Én is minden évben eltöltők itt 1- 2 hónapot, és nem ered­ménytelenül. A kezelések nagyon jók. az orvosok, nő­vérek kedvesek, segítőké­szek. Most azonban az osz­tályt a fényes, meleg hely­ről leköltöztették az alagsor­ba. A kezeléseket nem lehet ruhában végezni és ez a hideg még az egészségese­ket is megviseli, nemhogy... A drága, modern műszerek mit, sem érnek, ha a kör­nyezet káros hatással van a betegekre. Sajnos, az egész­ségügyi dolgozók kérésére a vezetők nem változtatnak ezen a helyzeten, remélem, a közvélemény hatására tör­ténik valamilyen, megfelelő intézkedés." Aláírás. És még egy: „Az Észak- Magyarország riportot kö­zölt az új helyre költözött reumatológiáról. Mint régi reumás beteg érdeklődéssel olvastam és őszintén szólva, ezek után némi szorongással mentem el a rendelésre. Kellemes csalódás ért. Az új helyiség sokkal korsze­rűbb. .. Szívesen elfelejtjük az emeleti, régi elhelyezést. A sok-sok reumás beteg megelégedéssel tapasztalja a róluk való gondoskodást." Aláírás nincs! Keressük dr. Szepesi Zsu­zsa főorvost, mondják, táp­pénzen van, meghűlt. Dr. Lavrencsik Lilian doktornő szintén táppénzen van, vese­panaszai vannak. Dr. Szabó Csaba főorvos „tartotta ek­kor a frontot”. Ö azelőtt volt egy hónapig táppénzen. — Hogyan érzi magát, dok­tor úr? — Rosszul. A csempéből sugárzó hideg napi 7-^8 órát gyötör. Szerintem a mosha­tó olaj falfesték jobb lett volna. A kőre már linóleu­mot tettek, a csempére sző­nyeget akartak, de az ot­rombaság lenne. Büdös van. állandóan nyitva tartjuk az ablakokat. Igen nagy gond. hogy a pici rendelőkben a betegek vetkőzőfülkéit csak lepedő választja el egymás­tól. Nekünk a reumás bete­geknél a gócokat kell fel­kutatnunk. .. A beteg nem mer beszélni, mert mögötte szuszog egy idegen. Volt már esetem, hogy a nemi beteg­ségét nem merte emiatt fel­fedni valaki... ígérték, hogy rendbe teszik a régi helyün­ket, és legalább a rendelő­ket visszaköltöztetik oda. Eddig semmi mozgás. Pedig ez is egy megoldás lenne... Megkértük dr. Komlóssy Attilát, a Semmelweis Kór­ház főigazgató-helyettesét, ismertesse a terveket. Kilenc napot vártunk a válaszra, mindeddig nem érkezett meg. Sajnos, nem várhattunk to­vább, mert olvasóink sür­getnek minket választ vár­nak. Sajnos azonban infor­mációink így nem teljesek. Drasztikusabban fogalmaz­va úgy is írhatnánk: az ég­világon semmi sem történt. Lévay Györgyi Egyszer egyik kolozsvári íróbarátom kis közvélemény- kutatást rendezett arról, hogy vajon olvassák-e egy­mást az írók. Mondanom sem kell. kiderült, hogy nem olvassák. (Talán ezért tűrik el a kritikusokat.) Erre a hajdani esetre gon­dolva, még nagyobb lett az örömöm, amikor kiderült, hogy bizony engem egyik­másik újságíró kollégám ol­vas. Sőt. tovább gondolja azt. amit nekem hely híján, vagy más okból, nem volt módomban már megírni. Ez is nagy öröm, s ha előfor­dul _ ritkán —. már-már úgy érzem, nem éltem hiá­ba, hiszen sikerült egy em­bertársam figyelmét akár néhány p iíl;l a natr a le k ü 1 ­nőm. netán ismereteit is bő- vítenem valamivel. — Vagy kiegészítenem, mert az. is valami. Nos, így jártam — legna­gyobb örömömre a Szilágyi Dezső utca kapcsán írt esz­mefuttatásommal is (ÉM, 1989. július 22.), amelyre nagyrabecsült és sokat ta­pasztalt kollégám (b). Kö­zépszer — öröklét címmel formás kis írásban reagált (ÉM. 1989. július 26.). Mondom, odáig voltam az örömtől, meri meg is erősí­tett hitemben, hogy a mis­kolci Szilágyi Dezső utcát valóban arról a képviselőről illetve igazságügyi minisz­terről nevezték el, aki 184(1 ben született, 1901-ben halt meg, s aki a Deák Ferenc féle l!!67-es kiegyezést kö­vető idők szabadelvű kor­mányaiban olyan jelentős szerepet játszott, s aki a Szupáry- és a Wekerle-kor- mányokban a tárca élén ke­resztülvitte az egyházpoliti­kai törvényt, oroszlánrészt vállalt a javarészt ma is ki­indulópontként használatos magyar polgári törvény- könyv kodifikációjában, és megreformálta a magyar bí­rói, ügyészi szervezetet, s aki az. ország minden valamire való jogászát, bíróját nem­csak személyesen, de egész családjára kiterjedően is­merte. Örömömet némiképpen za­varta azonban, hogy kollé­gám Szilágyi Dez.ső nevét a mostanában divatos ut­canév-változtatásokkal hoz­ta kapcsolatba, s mivel ma- meluk-kormányok tagja volt — gondolja —, „semmi olyat nem tett politikusként, ami­ért dicsérnénk, vagy elma­rasztalhatnánk. így aztán sen­ki sem firtatta, miért is vi­seli nevét egy szép utca ...' Majd tovább szőve — kü­lönben elmés gondolatme­netét. a következő tanulsá­got véli levonhatónak: ......nem kell semmi kiemel­kedőt, sem jót, sem rosszat csinálni, akkor az embert békén hagyják holtában is; éljen hát a langyos közép­szer, amely öröklétet kí­nál .. N os, hogy adott történel­mi pillanatban és körülmé­nyek között mi a jó és mi a rossz, az megítélés ér többnyire utólagos megíté­lés kérdése, s ebben igaza is lehet tisztelt kollégám­nak. hacsak nem az olyan esetekre gondol, amikor va­lakinek a temetésén — ne­vét ugyancsak utca őrzi — saját munkatársai ‘nyilat­koznak úgy, hogy „egy la­pát szódabikarbónát is utá­na kellene dobni, nehogy kiokádja a föld". Mert ilyen eset; is van, illetve volt, és mégis megvan az utca, rajta ez utólag említett em­ber neve. Szilágyi Dezsővel szeren­csére ez nem így van, is­mert, becsült, köztisztelet­ben álló ember volt, politi­kus. képviselő, igazságügy­miniszter, s talán ez utób­bit hangsúlyozni is kellene éppen napjainkban, amikor egyikről-másikról már kide­rült. hogy nem állt 'hivatá­sa magastlatáin a közelebbi múltban. No, de gondolom, kollégá­mat nem is ezek a dolgok zavarták cikke megírásakor, hanem a mamelukság. Er­ről a dologról — mármint a képviselőknek arról a több nemzedétanyi csoport­járól, amelyet ezzel a jelző­vel illettek, igen sok a té­ves ismeret és értékelés még 'mindig. Valamilyen tu­nya, hajbókoló,- mamlasz társaságot képzelnek el so­kan — történelemtanítá­sunk nagyobb dicsőségére —, amikor róluk esik szó, akik dzsentri, meg egyéb származásuk miatt soroza­tosan elárulták e szép ha­zát. Holott a mameluk nem jelentett mást, mint olyan képviselőt, aki az. 1867-es ki­egyezés alapján álló kői - mánypártokat minden kö­rülmények között támogat­ta. Hogy a körülmények mi­lyenek voltak, azt nehéz len­ne most leírni, de hogy nem voltaik valami nyugodtak, azt mutatja a kormányok gyakori cserélődése. Azt pe­dig, hogy érdemes volt-e mamelukkén t támogatn i őket. arra (alán elegen­dő bizonyíték egy térkép, amelyről azonnal leol­vasható, hogy Magyaror­szág Nagy Lajos királyunk óta soha nem volt olyan nagy, mint éppen a mame- lukoknak jutó történelmi időben — a kiegyezéstől e század első évtizedének de­rekáig —, s elegendő fel­emelnünk tekintetünket leg­szebb régi épületeink hom­lokzatára, hogy megállapít­hassuk: bizony, városaink mai arca is éppen ebben a történelmi periódusban ala­kult ki. (Sajnos, egy dicsőbb, mem mameluk képviselőket követő kornak ezt megtar­tani sem sikerült.) Ami pedig a Szilágyi De­zső utca nevének megmara­dását illeti, én másra gya­nakszom. Egyszerűen arra, hogy összetévesztették vala­kivél azok, akik az utcanév- táblákat cserélgetni szok­ták. Mondjuk, azzal a Szi­lágyi Dezsővel, aki 1918-tól tagja volt a pártnak, s aki 1919-ben a Magyar Vörös Hadsereg politikai biztosa volt. Kiváló ember és régi vágású forradalmár külön­ben maga is, és bár 1959- től haláláig tagja volt az MSZMP Központi Bizottsá­gának is, olyan nagy név­vel azért nem rendélkezett. hogy még életében utcát nevezzenek el róla Miskol­con. Gyöngyösi Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents