Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám

1989. augusztus 7., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 n 200 éves nagy forradalom üzenete A francia forradalom történetéről közölt — minap véget ért — cikksorozatunkban is rámutattunk kélszer-háromszor a forradalmi vívmányok egyetemes történeti jelentőségére. Mondottuk például, hogy az Emberi és Polgári .logok Nyi­latkozata az emberiség egyik legfontosabb írott dokumentu­ma. Magában foglalja azokat az alapvető eszméket és esz­ményeket, amelyeket a népek addigi legjobb gondolkodói a jövőről megalkottak. Közgyűlés után Demokratizálódás az MHSZ-klubokfaan Megyénkben is befejeződtek a Magyar Honvédelmi Szövetség klubjainak közgyűlé­sei. Városainkban, községeinkben 503 hon­védelmi klubban több mint 32 ezer taggal működnek szervezeteink. A jó hagyomá­nyokat őrző — de a megváltozott körülmé­nyekhez alkalmazkodó —, megújuló szövet­ségben további jelentős demokratizálódási folyamat kezdődött; például a klubokat, városokat, megyéket és az MHSZ Országos Központot — a korábbi kinevezett tisztség- viselők helyett — most már választott veze­tők, vezetőségek irányítják. Az MHSZ jogelőd szervezete 1948-ban alakult meg, amelynek felhívásában ez áll; „Hívunk mindenkit, aki azt akarja, hogy a Duna—Tisza tája a dolgozók boldog és szabad országa legyen, melyet egyesült erő­vel és kemény akarattal épít magának munikás, paraszt és értelmiség.” Ezt ma is valljuk, s ennek jegyében szövetségünk célja továbbra is az ifjúság hazafias, hon­védelmi nevelése, a sorköteles fiatalok elő- és utóképzése, valamint a honvédelmi jel­legű tömeg- és versenysportban való rész­vétel biztosítása. Szövetségünk, továbbra is vár a soraiba mindenkit, pártállásra való tekintet nélkül. A honvédelmi, repülő-, modellező-, rádió- technikai, lövész-, gépjárműbarát- és gép­jármű-kirendeltségei, könnyűbúvár- és tar­talékos klubjainkban hasznos és tartalmas elfoglaltságot találhatnak az érdeklődők. Ezekben a klubokban nevelődött ver­senyzőink kiemelkedő eredményeket értek el. Példaként említhetem rádiósainkat, akik 1988-ban világbajnokságot, a napokban pe­dig Wermesser Zsolt, Kisida Gábor, a rá­dió-irány mérésben országos bajnokságot nyertek. Lövészeink közül Izrael Péter kü­lönböző hazai és nemzetközi versenyeken ért el szép eredményekkel. Az országos út­törő szabadonrepülő-modellezők bajnoksá­gán Tóth Szilveszter 8. osztályos tanuló többszörösen dobogós helyen végzett. A megújulást mindenekelőtt az is kife­jezi, hogy az MHSZ már nem félkatonai szervezetként működik. A szövetség mun­káját továbbra is a rend, a fegyelem, a terv- szerűség és a szervezettség jellemzi. Mind­ezek mellett erősítjük a társadalmi, moz­galmi jelleget, a demokratizmust és a nyi­tottságot. Továbbra is a honvédelmi neve­lés, a képzés és a sport hármas egységében oldjuk meg feladatainkat, de fokozzuk a társadalmasítást, jobban támaszkodunk a társadalmi aktívákra. A vezetőségek, klubok tovább szélesítik együttműködésüket a tár­sadalmi és tömegszervezetekkel, az ifjúsá­gi szervezetekkel, valamint a fegyveres erőkkel, testületekkel.. Fontos célja klubjainknak, hogy az álla­mi támogatás csökkenése miatt növeljék saját bevételeiket. Törekednek az önelszá­moló egységek létrehozására, a szolgáltató tevékenység kialakítására és folytatására. A szabályozók ösztönöznek az egyéni érde­keltség erősítésére és a bevételek növelé­sére. A klubközgyűléseinken mindezek a kér­dések szóba kerültek, úgy értékeltük a vég­zett munkát, hogy elsősorban a jövőre koncentrálva, a hogyan tovább kérdéseire keressük a választ. Tanácskozásainkon ál­lást foglaltunk az újonnan alakuló pártok­hoz, szervezetekhez való viszony kérdésé­ben is. Szövetségünk mindazokkal a pár­tokkal és szervezetekkel együttműködik, akik elfogadják az MHSZ célkitűzéseit és alapszabályát, mely szerint alapvető fel­adatunk a mozgalmi munka eszközeivel a haladó történelmi hagyományok ápolása, a nemzeti öntudat, a- cselekvő hazafiság és az internacionalizmus erősítése, a szoci­alista erkölcsi tulajdonságok, a haza vé­delmére való készség kialakítása és fej­lesztése. Éles Gábor ezredes, MHSZ megyei titkár Amikor „vér” hajtotta a sályi malmokat „Az emberek szabadnak és egy cn.jogúnak születnek, és azok is maradnak. A társa­dalmi megkülönböztetések csak a köz javát szolgáló tévék en y.ségen alapulhatnak" így, szól a Nyilatkozat első cikkelye. A második megál­lapítja: „Minden politikai társulás célja az ember ter­mészetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése." A ne­gyedik cikkely így kezdődik: „A szabadság abban áll, hogy mindent megtehetünk, ami másnak nem árt...” — A tizedik cikkely: „Senkit sem szabad meggyőződése, m ég vallási meggyőződése miatt sem zaklatni, feltéve, hogy ezek megnyilvánulása nem zavarja a törvény állal előírd: közrendet." További idézeteket sora­koztathatnánk még a Nyilal- zatból a gondolat-, a véle­mény- és sajtószabadságról, a törvényalkotás és a tör­vényesség alapelveiről, a közhatalom rendeltetéséről és más alapkérdések megítélé­séről. így az alkotmányos garanciák szükségességéről. Azt is említettük cikkso­rozatunkban, hogy eredetileg a nemzetgyűlés újabb cik­kelyekkel kívánta bővíteni u Nyilatkozatot, ele később el­állt, étitől. így a forradalom több alapeszméjét részben az egymást követő alkotmá­nyok rögzítik, részben más dokumentumok — olykor rendeletek — fejezik ki. Az alaptörvények és más doku­mentumok közös jellemzője, hogy a forradalom évtizedes fejlődésével párhuzamosan fokozottan érvényre jut ben­nük a plebejus jelleg, tük­röződik a politikai küzdel­mek radikaiizálódása, amely a jakobinus diktatúrában fejeződik ki legteljesebben. Voltak ezen túlmutató esz­mék is. de a hatalomgyakor­lásban ezek nem érvénye­sültek. Marxista történészek mél­tatva állapítják meg a Nyi­latkozatról, hogy az „a tel­jes egyenjogúságot hirdette a feudális kiváltságosokkal szemben, de mindjárt kor­látokat is állított e szabad­ságjogoknak — a tulajdon- nélküliekkel szemben.” Ez természetszerűen követke­zett a forradalom polgári jellegéből, de nemigen le­het végletesen .kárhozatos- nak ítélnünk. Azért nem, mert a forradalom vezetői magúik sem abszolutizálták a magántulajdon szentségét. Nagyon is megnyirbálták a hozzá való jogot például Robespierre-ék, ha a közér­dek — a belső és külső el­lenforradalommal szembeni önvédelem parancsa — ezt követelte. Ám a legfőbb vezetőkre hivatkozás helyett idézhe­tünk két megye köztársasági hatóságainak írt Utasításból is — arra bizonyságul, hogy e két megye köztársasági felügyelő bizottságának tag­jai mennyire a szegények, a sans-culotte-ok mellett fog­laltaik állási, amikor így vé­lekedtek a forradalmi szel­lemről. „A forradalom a né­pért van — írták —. célja a nép boldogsága. A nép iránti szeretet a forradalmi érzület próbaköve. Könnyű megérteni, hogy népen nem a vagyona által kiváltságos osztályt értjük, amely a múltban kisajátí­totta magának az. élet min­den élvezetéi, a társadalom összes javait. A nép — a francia állampolgárok egye­teme, mindenekelőtt a sze­gényeik hatalmas osztálya ... A forradalom szörnyszülött lenne, politikai és erkölcsi értelemben egyaránt, ha célja csupán az lett volna, hogy néhány száz egyénnek jólétei biztosítson, 24 millió polgárt pedig örökös sze­génységre kárhoztasson ... Ha a republikánusok tekintetűkéi emberségüktől vezetve a vidékre irányítot­ták, és bepillantottak a mű­helyekbe, padlásszobákba, a szűkölködők pinceodúiba, a nyomor rongyain akadt fenn pillantásuk, látták az éhség sápadtságát, hallották • a szükség keserves jajszavát, a betegség metsző kiáltásait. Es mindez a sok szenvedés a munka oldalán, holott a munkát mindig bőségnek kellene kísérnie. Es mit láttak a másik ol­dalon. a gazdagok házai­ban? Tétlenséget és erkölcsi fertőt, egv barbár-luxus ösz- sz.es túlzásaival. A nép vér- szívóit. arannyal leleagga- totl; becstelen csirkefogókul, akik. sokkal inkább a nép zsírján, mint kihívóan bősé­ges étkezésüktől híztak kö­vérre.” Szinte sajnáljuk félbesza­kítani az idézést, annyi szépírói leleménnyel fogal­mazták 1793 őszén ennek az Utasításnak az okfejtését, érveit. Pedig egyáltalán nem szépíróik, hanem a forrada­lomnak afféle középkáde­rei'’ fogalmaztak ilyen — helyenként szinte költői — emelkedettséggel. A nagy idők nyilván szárnyal adtak gon dől a ta i knalk. Ugyanak­kor szikár szűkszavúságában vetekszik ezzel írét konvenl- biztos. Saint-,Just és Le Bas rendelet« Strasbourg város törvényhatóságához: „A hadseregben tízezer ember mezítláb van. 24 órán, belül Strasbourg összes arisztok­ratáinak lábáról le kell húzni a cipőt, hogy másnap délelőtt 10 órakor tízezer pár lábbeli útban legyen a fő­hadiszállás leié.” Fennkölten szólni a for­radalmi szellemről, és ren­deleti szűkszavúsággal érvé­nyesíteni azil — látjuk, egy­aránt megtették. képesek voltak megtenni megyei megbízottak és — mint Saint-Just — országos veze­tők. Részint ez. adta azon idők pátoszát. Másrészt a rengeteg véráldozat. Egyik beszédében Vergniaud meg­jósolta, bogy a forradalom — mint Saturnus isten — „fel fogja falni saját gyer­mekeit". C i kksoroza tun kban nyomon követtük e „jóslat” teljesedését. Név szerint ugyan nem sorolhattunk fel — terjedelmi okok miatt sem — minden kitűnt for­radalmárt, akin a „jóslat” beteljesedett. Ezer és ezer áldozatot viszont név sze­rint nem említ a történe­lem, de az ő hősiességük is kellett áhhoz, hogy egy év­tizedes törvényszerű útját — annyi vészen és akadályon át — megtegye a forrada­lom: „Annyi áldozat. oly sok hősiesség, a szellem és az. akarat páratlan csodái után'’ látszólag ugyanoda vili ez az út. ahonnan kiin­dult. A kör bezárult? , Nem, dehogyis zárult be, dehogyis vitt oda a forradalom útja, ahonnan kiindult! Igaz, hogy a napóleoni császárság is monarchia, és annak buká­sa után újra a Bourbonok ülnek Franciaország trónjára, de Napóleon nem is akarta, az utána jött királyok pedig hiába akarták, képtelenek voltak visszaállítani a nagy forradalom előtti állapoto­kat. Amikor ezek restaurá­lására törekedett a korlátolt X. Károly, az 1830-as újabb forradalom végleg elsöpörte az egész királyi családot — min denestül. A forradalom milliónyi üzenete közül néhányat mél­tatunk itt még, annak a je­lenkori történésznek: Fekete Sándornak a szavaival, aki­nek könyve nyemán készült cikksorozatunk is, amelyben többször hivatkoztunk rá. Azt írja könyvének utolsó bekezdéseiben: .,A forrada­lom által megvalósított ered­mény óriási haladás volt... a feudális rendszerhez ké­pest. de csak 'kis lépés a fel­világosítók és forradalmá­rók eredeti reményeihez és vágyaihoz képest... A saint-justök önfeláldozó harca végeredményben ön­ző burzsoák uralmára ve­zetett. De ez az uralom űj kereteket biztosított a gaz­dasági fejlődésnek, amely viszont ismét időszerűvé tet­te a polgárság szűk osztály­érdekein túllépő eszméket — így alakult a történelem. Sokat ígér, de egyszerre nem ad meg mindent. Az embereknek gyönyörű esz­méket kell létrehozniuk, s odaadóan 'kell küzdeniük azokért, hogy azután any­nyit valósíthassanak meg ál­maikból. amennyit a reális feltételek megengednek. Eszmény és valóság e szün­telen küzdelme nélkül. .. nem mehetne előre az em­beriség.” Kétségtelenül az is bizo­nyos: „Soha addig nem for­dult elő, hogy egy nép a maga társadalmi rendjének átalakításáért küldve, egy egész földrész, sőt az egész világ történetének szabjon új irányt. Ez a forradalom már nem vallási jelszavak jegyében zajlott, nem egy­szerűen a megtiport, meg­alázott tömegek bosszúvá­gyának kitörése volt, hanem egy új rend, a szabadság- egyenlőség-testvériség új társadalmának létrehozásáért bontakozott ki. ezért jelen­tősége messze túlnőtt Fran­ciaország határain: új esz­méket, új reményeket szülő, egyetemes emberi üggyé vált, Mások is tanúsíthatják, hogy amikor az ember egy- egy téma megírásához év­százados nyomtatott, vagy kézírásos emlékekben keres adatoikat. gyakran bujkkan — csak úgy „melléktermék­ként” — olykor még a fő té­mánál is érdekesebb törté­netre, híranyagra. Gyakran megtörténik ilyesmi velem is. Legutóbb például a kétszáz esztendő­vel ezelőtti indított Magyar Kurír nevű, „a római tsá- szár és apostoli királyfi Fel­ség kegyes engedelmével” hetenként kétszer: szerdán és szombaton megjelenő magyar nyelvű újságot bön­gészgetve, az 1790. január (i-i számban egy „Borsod Vármegyéből, Sály nevezetű faluból érkezett tudósító le­velet” találtam. Kiderül eb­ből, hogy az előző év kará­csony hetében a község la­kosai ámulva tapasztalták, hogy „a sályi malmakat haj­tó Patak vize. a Lator ne­vezetű malmon felül, azaz az eredetin, a holott ki jön a kősziklából a víz, vérré vál­tozott. azaz a vérhez hason­lóvá lett; úgy hogy a mal­makat víz helyett vér lát­szatott hajtani. Azt is megtudhatjuk a tu­dósításból, hogy a sályiak a vérszínű patakvízből sorra töltögették a palackokat, bu- téliákat, hátha valami cso- dadolgot remélhetnek tőle. Ügy látszik, a helybéli tu­dósító maga is furcsállotta ezt a sályi jelenséget, ezént tanúkat is állít írásában igazságának bizonyítására, ekképpen: „Ezen történet olyan igaz. mint a napfény — írja —, mivel ezen ritka és rendkívül való történetet Dargay Márton, Burkus Já­nos, Ivány Ferentz, Vatay hiteles lakosok szemekkel látták.” Ugyancsak a Magyar Ku­rír egy hónappal későbbi, 1790. február 13-i számában egy kiskunhalasi tudósítás jelent meg. amely azonban nem odavalósi eseményről, hanem, a tokaji borral végzett „gyógyszeres keze­lés” eredményességéről szól. Egy kiskunhalasi „jó - nem­zetségből való betsületes emberről” ír a tudósító, aki hosszabb ideje betegeske­dett már. és „magát ahhoz tudó érdemes orvosokkal gyógyíttatta”, de nem tud­tak rajta segíteni. Már-már minden remé­nyét elvesztette, amikor „egy éjtszaka azt álmodta, hogy ha tokaji bort inna, szeren- tsésen kigyógyulna nyavalyá­jából". Nosza, felébredve mindjárt vett is „három bütykös tokajit, s ezzel ap- ródon'ként élve — mire a harmadik but.yfcosnak is a fenekére nézett — szeren- tsésen kigyógyult nyavalyá­jából, s már most olyan egészséges, mint akárki.. Befejezésül a kiskunhala­si tudósító közli azt az „oly atyaíiságos szeretettel teljes versetekét, melyet egy vala­ki ezen áldott orvosság­nak ditséretére készített”: „Áldott Tokaji bor, be jó vagy, s jó vaíál. Hogy tsalk szagodtól is el­szalad a halál. Mert egy beteg téged mihelyt kezdett inni, ' Meggyógyult, noha már ki akartaik vinni... ' Istenek itala, halhatatlan Nektár. A holott te ter­mesz, áldott az a határ. Bár tsak az Halasi homo­kok között is. Fakadna oly forrás, ha nem több. tsak öt is, Honnét ez orvosság folyna, mint a Tisza. Amelynek * a vizét sok em­ber s hal issza. ' Sok beteg elmenne ennek a partjára. ' Teli szívná magáit Piótza módjára. Örömében osztán dúdolná ezeket Az ide le írott két sorú verseiket. ’ Hegyi József A magyar progresszió legjobbjai mindig is tanultak ebből a páratlan történelmi tanfolyamból. Martinovicsék még a forradalommal egy időben próbálták Magyarországra ér­vényesíteni leckéit. Később Kossuth is mélyen tanulmá­nyozta a francia rcvolúciót, s ellenében Széchenyi ugyan­csak a forradalomból vett példákkal érvelt. Petőfi pedig egyenesen »imakönyvcnck« tekintette a nagy forradalom tör­ténetét, s tudatosan készUIt Camille Desmoulins forradal­mat kezdeményező szerepének betöltésére. Még az emberi­ség történelmét reménytelenül szemlélő Madách is tiszte­lettel hajolt meg a forradalom »nagyszerű képe« előtt. Mi sem ítélhetünk másképpen. »Ha vérrel és sárral volt is bekenve«, c forradalom az emberiség legnagyobb tettei közé tartozik, ma is megrendít és felemel, bámulatra kész­tet, és intő tanulságokat kínál.” Magyar István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents