Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
1989. augusztus 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 A Hitchcock portréja Kedves, joviális bácsi mosolygós szemekkel, rengő tokával — ki gondolná róla, .hogy ő a borzongatás nagymestere, a leghíresebb filmrendezők egyike, a krimi, a horror koronázatlan királya? Pedig az volt Alfred Hitchcock, aki agusztus 13-án lelt volna 90 éves. Londonban született 1899- ben. Mérnöknek tanult, majd 1920-ban kapcsolatba került a filmkészítéssel. Először mint technikus, aztán asszisztens, segédrendező, forgatókönyvíró. 1922-ben elkészítette első önálló rendezését a Tizenhármas szám címmel. Már neves alkotó volt hazájában, amikor 1939- ben az USlA-ba ment, s röFclsóhajthatnak a brit szigetország hölgyei, vége a rosszemlékű megkülönböztetésnek. Ezentúl nem kell a mellük miatt szégyenkezniük, mint történt korábban azok esetében, akiket eltanácsoltak álmaik netovábbjától, a tűzoltó pályától. Mint a Nice Matin beszámolt róla, most már 90 centis mellbőség alatt is belehet jutni a testületbe. Eddig ez volt a felvétel minimális videsen Hollywood legismertebb mesterei közé emelkedett. Egész életében sikeresen küzdött a kommersz- film-művészfilm erőszakos megkülönböztetése ellen. Bevallottan szórakoztató alkotásokat készített, de olyan jól, hogy a szigorú kritikusok is kénytelenek voltak elismerni ezek művészi színvonalát. Hiitohcoak filmjei az emberek közötti kapcsoilatakról beszélnek, szereplői nem elvetemült gonosztevők, hanem derék polgárok, akik a körülmények kényszerére lesznek gyilkosok. E folyamatot ábrázolva a rendező megmutatja egy beteg, rideg társadalom képét, amelyben követelménye. A szolgálati szabályzat megfogalmazói ugyanis tudták, hogy a önzés, brutalitás és hatalomvágy uralkodik. Míg sok kollégája egyre brutálisabb jelenetekkel, egyre vadabb autós üldözésekkel, fantasztikus trükkökkel törekedett sokkhatásra, ő mindvégig hű maradt eredeti koncepciójához. Nála a meggyőző történél, a lélektani hitelesség volt a legfontosabb. A kritikák rendszeresen kiemelik, ahogyan a hatáselemeket kezeli, a vágást, a zenét, a zörejeket, a kamerát, a fényt céljai szolgálatába állítja. Ezekről az erényekről a magyar nézők is meggyőződhettek, hiszen filmjeit — Gyilkosság telel onhivásra. A gyanú árnyéka, A Man- derley ház asszonya, Psycho, Hátsó ablak, Szédülés — bemutatták mozijaink és sugározta a' televízió is. 197fi-ban, négy évvel halála előtt forgatta az idős mester utosó filmjét, a Családi sírboltot. És nemrég, egyik nyugat-berlini film- feszitiválon bemutattak egy dokumentumfilmet. amely nem sokkal korábban került elő Londonban. 1945-ben kérték fel Hitchcocot. hogy a szövetséges haditudósítók filmanyagából készítsen ösz- szeállítást. El is készítette a Filmet. Emlékezzünk a táborokra címmel, amelyet, aztán oolitikai megfontolások mint* nem mutatnak be. Alfred Hitchcock 1980-ban hunyt el, 81 éves korában. Műveit ma is tanulmányozzák, mesterségbeli tudása ma is lenyűgöző. Filmjein ma is kitűnően szórakozunk. (erdős) nagymellű nők nagyobb (tüdővel lélegeznek, a kismellű jelölt tehát üldözendő. Nem derült ki, hogy a jelzett anatómiai adottság a itűz el- fújásának, vagy a tűzoltókürt szakszerű megszólaltatásának volt-e az előfclté- . tele. Elégedjünk meg any- nyival, hogy a nagy mell már önmagában nem elég a pályára jutáshoz. A férfi tűzoltók véleményét nem ismerjük. Amin a franciák nevetnek Orvosok és páciensek Fiatal lány a nőorvosnál: — Jaj, doktor úr, annyira szégyellem magam. Még sohasem vetkőztem le férfi előtt. — De drága kisasszony, muszáj levetkőznie, hogy meg tudjam vizsgálni. Tudja mit, leoltom a villanyt, vetkőzzön le sötétben. A lány vetkőzni kezd, majd a sötétben motoszkálva megszólal: — És hová tegyem a ruháimat doktor úr? — Oda a székre ... az enyémek mellé. * Beteg a háziorvosának: — Doktor úr, engem nyugtalanít valami. A tegnapi kórházi kivizsgálás után a diagnózis teljesen más volt, mint amit ön állapított meg. — Ne törődjön vele, uram. A boncolás engem fog igazolni. ★ Zaklatott nő panaszkodik az orvosnál: — Doktor úr, az az érzésem, hogy az utóbbi időben egyre rosszabb a memóriám. Sokszor már arra' sem emlékszem, amit öt perccel korábban mondtam. — S mondja, asszonyom, mióta vannak ilyen panaszai? — Hogy micsoda? Milyen panaszokról beszél ? * — Szinte teljesen megsüketültem — panaszkodik orvosának a beteg. — Először is, uram — mondja a doktor —, le kell mondania az alkoholról. Milyen italt szeret leginkább? — A whiskyt. Mindennap megiszom egy üveggel. — Ó, az rengeteg. Higgye el, uram, ha abbahagyja az ivást, sokkal jobban fog hallani. S valóban, úgy egy hónap múlva — mely alatt a páciens egy kortyot sem ivott — csodálatos módon visszatért a hallása. Két hónap múlva azonban ismét ugyanazokkal a panaszokkal jelentkezett az orvosnál. — Nekem úgy tűnik, uram, hogy ön újra a pohárhoz nyúlt — korholja az orvos. — Ne haragudjon rám ezért, doktor úr. Tudja, abból, amit hallottam, semmi sem volt olyan kellemes, mint egy pohárka whysky. Akkor meg mi értelme Van? ... * Egy férfi meséli barátjának: — Tudod, amikor én beteg vagyok, mindig felkeresem az orvost. Neki is csak élnie kell. Aztán a recepttel elmegyek a gyógyszerészhez, és megveszek mindent, amit a doktor felírt. A gyógyszerésznek is csak élnie kell. Amikor pedig hazamegyek, kivágom az összes orvosságot a szemétbe. Nekem is csak élnem kell! * — Nos, doktor úr, milyen az EKG-m? — Nem rossz, uram. Bár van egy kis szívritmuszavara, de én emiatt nem nyugtalankodom. — Tudja, doktor úr, ha magának lenne az a kis ritmuszavara, én sem nyugtalankodnék. * — Doktor úr, azt hiszem, g.Vomorron- tást kaptam. — Igen? És mit evett? — Tegnap életemben először ettem kagylót. ' — S mondja, amikor feltörte a kagylókat, nem érzett valami különös bűzt? — Miért, fel kellett volna törnöm?! * A híres kerékpárversenyzőt megvizsgálja orvosa, majd közli vele, hogy influenzája van. — Az semmi! — legyint a sportoló. — Azért csak legyen óvatos! Nagyon magas a láza. — Mennyi? — Harminckilenchat... . — És mennyi a világrekord? Mibe került ez nekünk? Es a számlát ki fizeti? — Többször hallottam, olvastam e két kérdést az elmúlt hetekben Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-i temetésével kapcsolatban. Egyetértek a kérdezőkkel, és hamar többen firtatnak valamit. leghelyesebb válaszolni. Magam csak annyit mondhatok ehhez: több millió forintba ikerülhetett a Hősök terén és a 301-es parcellában megrendezett gyász-szertartás. S hogy a számlát kinek kellene benyújtani? A legkézenfekvőbben azoknak, akiknek döntései következtében kivégezték Nagy Imrét és a többieket. És ha e két kérdésre illetékesek megfelelnek utána egy sor más kérdést is hasonlóan föl kell tennünk. Néhány példa a kisebbekből. Hány külön üdülője, vadászháza van az ország irányító elitjének? S azok fenntartása Gergely Mihály A mibe kerül-ve nehéz pontos választ adni, de a ki fizeti a számlát? régóta köztudott : mi fizetünk érte, az ország népe mindösszesen. Helyes ez?. így kell ezt? szabad ezt?, illik ez? Hát nem ismeretes a népek ősrégi közmondása — aki fizet, az pötyögtet, vagyis az fizeti a zenészt, akj muzsikáltat?! — Kérdezzünk itehát ezután minden esetben, és a számlák ki- egyenlítését irányítsuk a nagyvonalú megrendelőkhöz, a, határozathozókhoz, kontárokhoz, a vétkesekhez, a lelkiismeretlen felelőtlenekhez. Biztosak lehetünk abban, hogy ez a gyakorlat váltja fel a csődbe jutott régit legalább kétszer meggondolja mindenki, hogy elvállaljon-e egy vezető posztot, ha ahhoz se szakértelme, tapasztalata, se tehetsége, sem jellemereje nincsen. * Üj ismerősöm mesélte a szigligeti alkotóíház. pankjászámosabban előbb kapnak szeretetek ragaszkodást állataiktól. mint embertársaiktól! * Egy kiállítást kellett megnyitnom, melyet a házigazda köszöntő szavai után csaknem háromnegyedórás kis hangverseny vezetett be. Máris kiválóan muzsikáló zeneakadémistá-k játszottak modern zeneszerzőinktől. Napok óta feszült idegállapotban dolgoztam, s bárhogyan fegyelmeztem magam, nem bírtam tovább megülni a helyemen. Ki kellett sétálnom a tágas előtérbe, ott megvárnom a túltapsolt idegantennámon dübörgő, zaklatott akkordok végét. Közben róttam naplófüzetembe benyomásaimat. ,-bt mennyibe kerül nekünk évente? És hogy csakugyan az egykori grófokat, hercegeket s más főembereket kell-e majmolniuk ebben is. volt lakatosoknak, nyomdászoknak és más szakmák művelőinek hétvégi felüdülésül és nyári szabadságon? — 1978 őszén olvastam utoljára adatokat a vezetők számára általunk fizetett állami kocsiparkról. Annak apropóén. hogy sikerült a kocsik számát 28 ezerről 21 ezerre csökkenteni, s hogy azok fenntartása évente még mindig 5 (öt) milliárd forintba kerül — ma vajon menynyibe? Kérdezzük meg itt azt is; nem lenne elég gazdaságilag is másodszor csődbevezetett kis országunkban 3 (három) állami személygépkocsi? Egv a köztársasági elnöknek, másik a miniszter- elnöknek, harmadik az Országgyűlés elnökének — ha nincs magánautójuk. Mind a többi vezető pedig tartson saját kocsit, ha erre van igénye. Nemde: ha a „beosztott" milliók, lakatosok, téeszpa- rasztok, orvosok, tisztviselők tudnak kocsit tantani, tessék a fővezérigazgatóknak, minisztereknek, párttitkároknak, tanácselnököknek is áttérni erre a demokratikus módszerre. Saját kocsi híján pedig ott vannak a taxik, autóbuszok, villamosok, vonatok, metrójáratok, amelyeken mi, megrögzött gyalogjáró milliók közlekedünk.) És azután: mibe kerül négy évtizede irányító posztokon az esetek jelentős százalékában nem hozzáértők kontárkodása. intézmény-, vállalat- és országpusztítása? És a szükségtelen, hatalmasra duzzasztott bürokrácia? És az elhibázott gazdaságpolitika? A nehézipar túlfejleszitése? Az önállóságra képtelen vállalatok állami (közös kasszából) évenkénti dotálása? És a gazdasági, közigazgatási, kulturális, iskolai, művelődési önállóságától rég megfosztott falvaink jó részének vegetálása ?, lakóik elvándorlása?, még évtizedekig .lakható családi házak tönkremenetele?, és az ostobán agyonzsúfolt városokban rohamokban föllépő óriási lakáshiány? A női, anyai szerep lefokozása, az anyáknak kereső pályákra erőltetése következtében is degradálódó családok tömeges válsága?, széthullása?, a válások, öngyilkosságok, veszélyeztelett gyermekek (300 ezer!) stb. terén is jelentkező európai vezető helyünk? És az életet fenntartó munka szerepének, tisztességének lejáratása, a szorgalmas, lelkiismeretes munkától való elidegenítés, a versenyképes európai színvonaltól való évtizedes lemaradásuk mibe kerül?, és mindezért ki fizet? ban „Egyszer kisebb társaságban szó esett a modern zeneművészetről. A ritkán de mindig bölcsen megszólaló Mester, miután felesége behozta a teát, azt mondta: S, egy nadrágszabó!... Kis csoportunk meghökkenfen el némult, mert úgy éreztük, önmagához volt méltatlan a Mester megfoghatatlan, túlzó ítéletével, másrészt azért, mert körünkben jelen volt az igaztalanul lefokozott nagy kolléga egyik honfitársa, tanítványa. Az eddig fenntartás nélkül tisztelt Mester mértékével lényegében egyetértettem volna, de ítélkezéseknek intoleranciája, mint mindig, nála is csökkentette, megkérdőjelezte, szinte hatástalanította az igazságot. S miután hazatértem, szobám falóról, korunk nagyraibe- csült példaképeinek kis galériájából. levettem addigi helyéről a Mester képét, és'lejjebb vertem be neki szöget a falba. Döntésem magamnak is meglepő volt. de újból és újból végiggondolva azt az estét, később sem másítottam meg, a portré új helyén maradt. Mert nekem is rá kellet döbbennem a fájdalmas felismerésre: a nagy tehetség még a legkiválóbbakban sem mindig - párosul kiemelkedő bölcsességgel, nagylelkűséggel, türelemmel. Pedig a mi korunk ebben is különbözik az előzőktől: csakis e jellemzők együttes jelenléte esetén tisztelhetünk meg valakit a Példaadó Mester kitüntető címével.” * (Szigliget, 1984 október) Látom, ebben az elverebese- dő, macska,- kutya,- lóimádó világban is ámulsz rajta, pedig régóta tudott: embertársait mindenki önmagához méri. Ö a macskákat imádja. ezért gorombáskodik most veled napok óta. mert elég könnyelműen elárultad: otthonodban te szó nélkül elviseled háziállataitokat feleséged. gyerekeid kedvéért, ha egyedül maradsz velük, gondozod, véded is őket, de magad meglennél nélkülük. Nagy meggondolatlanság volt. hogy éppen ő előtte ezt elkottyantottad. így hát- néhányszor még tanulmányozhatod a meglepő korjelenséget : veled ellentétben egyre többen jobban érzik magukat kedvenc állataik körében, mint emberek társaságában. S akik nem rajonganak hozzá hasonlóan a különben valóban kedves, játékos macskákért. kutyákért, madarakért, ő olyan megvetéssel néz át rajtuk, hogy te csak hülede- zel. Az eszedbe sem jut, (próbáld meglátni a jelenség másik oldalát .is), hátha ez a félörült, halálláncát lejtő világ az oka, hogy mind Még megvannak az egész hangok is. s tudnod kell, a világ nem törött millió darabra, bár gyötrő és meggyötört ez a világ, mégis millió kisebb, nagyobb egészből van felépítve, s a növekvő decibelek disszonáns, százas hangorkánja ‘ alól még tisztán kihallatszanak a nyugtató, felröptető szép össz- hangzatok is, s -bár az ember teremtette képi művilágban türelmetlenül egyre tágabb teret hódít el magának az asszimmetria, azért az _ anyagi, természeti világ legfőbb építkezési eleme, megjelenési formája változat- ' lanul a szimmetria. S ha egyre többen azt harsogják: éljen a disszonancia.' éljen az asszimmetria! éljen a töredék! én azt ismételgetem: és éljen a konszonanoia, a szimmetria. a működőképes egész is! * A művészetben nem az éppen uralkodó izmusok valamelyike a siker legfőbb “záloga, hanem a tehetség ereje, s a megszólalás hőfoka, a szépség értéke, az igazság haszna. A módszer, a manír másodlagos, az egyedi ötlet, sokkoló lelemény meg éppen harmadlagos marad, ha a tehetség át nem lényegíti, föl nem röpíti a bármennyire is bravúros produkciót. * Elillant örök pillanataim: a gyermek- s ifjúkorom egyre élesebb rajzolatú egyszervolt holnemvolt mesevilágban! Egy arc, mozdulat, egy any- nyira jelentéktelen s mára mégis oly felmagasztosult jelenet milyen káprázata a metamorfózisnak, melyben a valahai mindennapos élmények együtt nőnek, színesednek maradék időm fogyásával. Már évek óta úgy érzem, mintha minden egykor volt élményemről novellát vagy regényt kellene írnom, hiszen olyan tündökletesek, olyan szépségesek vagy drámaiak. Szívemet fájdalom égeti, mert eszemmel rég tudom: sosem fogom megírni őket sem, ahogyan nem sikerült elérnem a szülőfalumra zöldesen kéklő Péter- né tető fölött percekre feltündöklő szivárványt, mely felé egy hajdani nyári zápor után kisfiúként futva elindultam. (Lehetséges, - hogy mindenki más is hasonlóan telve van maradandóságba kristályosult halhatatlan pillanataival?) II borzongás naptáré Alfred Hitchcock
