Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 1989. augusztus 26., szombat 19 lí). aug. 17-én, éjjel Miskolc laikusság« hatalmas ágyűdörgésre ébredt. Csak reggel derült ki. hogy a ro­mánok 49 ágyúlövést adtak le a vasgyárra, mert mula­tozás közben egy Rosmarin Ferenc nevű vasgyári fiatti'l- ember agyonlőtt két román közikatonát. Rosman.nt csak másnap fogták el a romá­nok. de addig nagyon sok embert begyűjtötték, meg­botoztak. olyükinak még a koponyáját is betörték. 1928. aug. 19-én avatták fel a nyomdászok és betű­öntők miskolci szék házát az Arany János utcában. 1890. aag. 20-án jöttek Miskolcra az első zsiandá- rok. uikik élas szemmel fi­gyeltek minden. pofit! ka i megmozdulást- Az utcák neveit németül is felírták, s a városi adó az állami adó háromszorosára emelkedett. 1900. aug. 20-án alakult meg a miskolci görög kato­likus egyházközösség. 1902. aug. 20-án, a diós­győri vas- és acélgyár mun­kásainak nagygyűlése el ha­tározta a vas- és fémmun­kások helyi szakegyletének (szakszervezetének) megala­kítását. 1927. aug. 20-i újsághír ismerteti az olvasóival Mussolini miskolci rokoná­nak élethelyzetét. APROPÓ: A MISKOLCI MUSSOLINI! Mussolini Nándor (1927- ben) nyugdíjas MÁV kőmű­vesként tengette napjait Miskolcon, a Sarolta utca 22. sz. alatt- Nevére a kór­házi kezelőorvos hívta lel a Reggeli Hírlap újságíróinak figyelmét, amikor Mussoli­ninál gyógykezelésre a kór­házba beszá 11 i tóttá k. mmmm (Augusztus 15—31.) A hatvan év körüli tag­baszakadt. vörös bajszú em­bert szegényes körülmé­nyek között találta a hozzá látogató újságíró. Olasz nyelvű születési bizonyítványából ' egyértel­műen megállapítható volt a származása. 1868. szept. li­án-. Cam polő rmióban, Udi- nében született. Pánin de Milano tartományban. Innen származott Beni'to Mussolini családja is. Mussolini Jaco- mo állatorvos. Nándor apja unokatestvére volt Benito apjának, így a nagyapjuk volt azonos. Nándornak még 2 testvére volt: Margit és Johann. Margit férjhez ment. Jo­hann és Nándor kivándorol­tak. Mindketten 6 elemit végeztek és kőművesek let­tek. Előbb Rómában, aztán majd minden olasz városban dolgozták; Veneziábani, Pad uá ban, Plarvában,, Li­vor nóba n és Udinében. 1891-ben Németországba mentek. 2 éviig; Münchenben éltek, aztán Becs. végül Magyarország volt állomás­helyük. Johann (János) Szolnokon, Nándor 1893-ban Miskolcon, teilepedetl meg. Ekkoriban a vasútépítés lá­zában szükség volt a kőmű­vesekre. 1909-ben, jan. 2-i kelettel megkapta a magyar állampolgárságot. Itt nősült meg, családot alapított, s megragadt a vasútnál. Elább az. Ó-. majd az Üijniiskolci Os z tá 1 ytné r n ökség en dolgo­zott 40 éven át. Néhány éve került nyugdíjba, de a 700 0.00 korona nyugdíja nagyon kevésnek bizonyult. Mindössze egyszer volt otthon. 1911-ben hazaláto­gátolt Udinébe, de már alig talált ott ismerőst. Az út igen költséges, többé — a család mellett — nem en­gedhette meg magának a költekezést. Az -olasz követ (generálkonzul) egyszer (el­hívta Budapestre, hogy bár­mikor ingyen visszatérhet, a nagy rokonra való tekin­tettel ingyenes hazautazást biztosítana néki. de ő már nem hagyta el a családját. 'Hl. mint kőműves szociál­demokrata lett. s nem szimpatizált a fasizmussal, hát nem kívánta Benito tá­mogatását. sem- Hia küldene valamit, éppen nem utasí­taná vissza, mert jó lenne a 2 gyereknek egy kis se­gítség, de ö maga nem akar közeledni a, fasizmushoz — így mondta tollba életét a duce másodunokiates'tvére Miskolcon. (Akkortájt: — 1927. ápr. 4—6-án, — kötött Bethlen István lytusso'lini olasz mi­nis zterelm ökke 1 báró (sági szerződést a toisantant álla­mokkal és Ausztriával szem­beni közös politikában;.) 1963. aug. 22-én avatták tel a mai, 73 m magas ava- si kilátótornyot;. 1869. aug. 23-ájn alakult meg a Borsod-Miistkolczi Hi­telbank. 1918, aug■ 23-án kelt Bott- lik főispánnak az alispán­hoz küldött leirat«, amely­ben felhívja a figyelmet ar­ra. hogy az „entente" álla­mok uszítására a szövetsé­ges államok munlkásái kö­zött nemzetközi sztrájkot készítenek elő. 1759. aug. 24-én Miskolc városa elfogadta azt a szer­ződéstervezetet, amelynek értelmében, a város közter­heinek egy részét a diósgyő­ri korona uradalom tartozott fizetni. Ez a, szerződés meg­akadályozta azt. hogy a vá­ros kényszerüljön, újabb kölcsönöket fölvenni az adók kifizetésére. De ez a ka­marával kötött szerződés meg is lösz tótba a várost a függetlenségétől, és vissza­helyezte a jobbágyi sorba, amelyből évszázados fejlő­dés után. nagy áldozatok árán egyszer már kiemel­kedett. 1882. aug. 24-én lépett életbe Miskolcon, a házaló kereskedés megtiltásáról szóló szabály re n delet. 1849. aug■ 25-én hirdették ki Miskolcon a Kossu.th- banlkók érvénytelen ítését. 1926. aug. 25—26-án or­szágos taná.rkongresszus volt Miskolcon, az országos ref. tanáregyesület rendezé­sében. 1888. aug. 26-án szentelte léi Fo'lttni János egri kano­nok a miskolci zárdakápol­nát. 1927. aug. 27-én adták át a forgailomnia'k az újjáépí­tett Forgó-hidat­1776. aug. 29-én lett a minorita gimnáziumból ka­tolikus tanulmányi alapú gimnázium. 1885. aug. 29-én fogadták el a „VaSs-úfi dalkör” alap­szabályát, amely ;a dalkör célját ,,.a dal és a zene mű­velése. ,s ez által a mű érzék nemesítése és a társas élet fejlesztésé”-ben jelölte meg. A dalégylét 1890-91- ben a Miskolci Dal- és Ön­képzőkör névet vette fel. 1848. a.ug. 30-án szentel­ték fel a míiisikolci nemzet­őrök zászlaját. 1919. aug■ 30-án nevezte ki a Miniszter tanács (Fried­rich második kormánya) Gedeon Aladárt Borsod- Abaúj-Zemplén megye és Miskolc kormánybiztosává. 1873. aug. 31-én alakult meg a Miskolc?.i önkéntes tűzoltó és Mentő Egyesület. Elnöke Losonczi Farkas Ká­roly, alelnöke Soltész Nagy Kálmán, főparancsnoka Martin. Károly volt. 1920. aug. 31-én szűnt meg Miskolcon az amerikai gyer­meksegélyező akció. Kárpáti Béla wmwmwmmM'''!. SERFÖZÖ SIMON: Elintézett Mért titkolnám? Szerettein volna kedveit, s kedvenc is lenni akár. Dijakkal: cafrangokkal hirelt lenni, akárcsak más. Hcidd látnák a sodródó messzeségek poros szájú fiát, a dicsőség napmelegében röpdösök virgoncon, mint a madár, Akiknek magukban, vékony füstű sorsukban örömük mi lehet? Legalább hadd telne énbennem! Ne azt hallják, földön járó életű lettem, én is göröngyökben bukdosók, szikkadt rögeszmékben, s becsapottságtól vagyok csapzott, bár szárnyam alatt pelyhes illúziókat sohasem melengettem. Így hogyan büszkélkedjenek velem? Csúfítottak volna el elismerések: több lenne a becsületem. Aki másokért szegődtem el bajos, szókimondó munkára, rút sérelmeikért legalább óképpen szolgáltatnának igazságban, leforrázott lelkűvé imigyen lettem, s elintézett is: kézlegyintéssel. Megloptam a vén Is/.ler titkait, Titkait az árnyas Dunának. Magyar íiiltitSn ravasz a vén Unjon, Hisz látott ö busább csodákat. (Ady Endre: A Duna vallomása) Dunakanyari körséta Már odautazás közben ismerkedés a folyóval: 2860 kilométer hosszából 700 kilo­méteren át érint magyar partokat. Nemcsak sodrása, mélysége is szeszélyes. Az átlagos két és fél méter hol másfél méterre csök­ken, hol meg a tizenötöt is meghaladja. „Fekete" folyó, no nemcsak azért, mert az, ipar alaposan elsötétítette legendás kék színét, de mert a nagy sikerű NSZK-tévé- l'ilm, a Klinika színterén, a Schwarcz- waldban, azaz Fekete erdőben ered s a csaknem háromezer kilométer lefutása után a Fekete-tengerbe ömlik. Az Ady versé­ben fölemlegetett Iszler nevét a rómaiak Danubiusra keresztelték át. A Dunakanyar hazánk legszebb folyóvöl­gye — írják a tan- és útikönyvek. „Volt” — teszik ma hozzá az aggályoskodók. SZENTENDRE Húsz kilométerre a fővárostól a Duna­kanyar első állomása a folyó jobb partján, előtte a „Kis Duna*’, azaz a Duna egyik mellékága. Ódon barokk épületek, szerfö­lött szűk utcácskák. A törökök elől mene­külő szerbek, dalmátok már a XIV. század­ban kezdték benépesíteni, ekkortájt mintegy nyolcszáz család telepedett itt le. A ti­zennégyezer lakosú városban ma 60—70 „rác" család él. Szellemesnek szánt megjegyzés az utcai járókelők, zömmel turisták között: „Mi a francnak kell bumlizni Dubrovnikba, meg Splitbe, hogy Dalmáciát meglássuk. Csak ide kell kijönni. Ugyanaz ...” A múltat idézzük: Móricz Zsigmondol a Tanácsköztársaság bukása után itt fogták cl s tartóztatták le. S a még régibb múlt. A nagy „mesemondó” Jókai talán egyetlen re­gényének valóságmagva után sem végzett annyi oknyomozó .kutatást, mint itteni szín- terű szép regénye, a Rab Raby megírásá­hoz. A regényhősről — persze — vendéglőt is neveztek el. Az üveg alatti árlap- szerint egyetlen fogás ára 140—220 forint közölt mozog . . . Nem szabad nyári idényben Szentendré­re menni. A szűk utcákon akkora a zsúfolt­ság, hogy szinte lépni se lehet. Sodródni legföljebb a tömeggel. A prospektusok pe­dig nem kevesebb, mint negyven, föltétle­nül megszemlélendő látnivalót kínálnak. Valamennyi bejárat előtt negyvenen-ötve- nen várnak jegyváltásra. A főtéren bazúri hangulat. Előnyomakodunk a remek épít­mények között. Már Zsigmond király ide­jéből nem kevesebb, mint öt templom ma­radt! Sikertelen próbálkozások után a Bla- govesztenszka templom ajtaját nyitva talál­juk. Belépünk. Vesztünkre. A templom .pap­ja minősíthetetlenül ingerült hangon utasít ki bennünket: „Nem látják, hogy takarítás van? Csak azért nincs zárva a templom!”. LEÁNYFALU Alig hét kilométer az út Szentendrétől. A „legfrekventáltabb” nyaraló- és üdülőhely, több mint három kilométer hosszúságával. Elsőként Gyulai Pál építtetett itt nyaralót. Majd Rózsahegyi Kálmánnal az élen a Nem­zeti Színház művészei „fedezték l'öl” Le­ányfalut s töltötték itt nyári pihenőjüket. igazán őslakos azonban Móricz Zsigmond volt a faluban. 1911-től haláláig lakott itt. „Alkotóműhelyét emlékmúzeumnak rendez­ték be” — közük az útikönyvek. Ez azonban már rég a múlté, mint kiderült. Nagyne- hezen rálelünk Móricz hajdani otthonára, ahol két dühös kutya „fogad” s a házban lakók ímmel-ámmal engedik meg, hogy a falra helyezeti, tehát egyelőre még el nem távolított emléktáblát megtekintsük. Az „új” tulajdonosok 1977-ben vették meg a házat-kertet s azóta lakják. Móricz „író-leszármazottai” is szívesen élnek itt. Ismerősök is. Fábián Zoltánt, az írószövetség titkárát az úttest zebráján át­haladva gázolta halálra „egy részeg korcs- máros”. Az irodalomban a Miskolci Szabad Szótól elindult Szeberényi Lehel lakását nem sikerült kinyomozni, így elmarad a baráti kézfogás ... VISEGRÁD Igazándiból itt tárul föl a dunakanyari táj minden szépsége, pompája. Halála évé­ben az első dunai gőzhajón itt utazott s gyönyörködött kedvére a látnivalókban a mi Kazinczy Ferencünk. Petőfi hajóútját megszakítva kiszállt s gyalogosan vágott neki a Várhegy kaptatójának. (Néhány éve — az autóbuszt lekésve — magam is az „apostolok lován” tettem meg az utat. Meg­érte a fáradtságot.) Útikönyvből tudom, Vi- segrádon lakott Görgey Artúr s a kitűnő költő, Áprily Lajos is. Mátyás király csodapalotáját a tudósok 1.934-ben találták meg. Az Alsó-vár lakó­tornyáról a.zt tartják, hogy az ország egyik legerősebb régi építménye, a Fellegvár be­járata pedig legszebb kaputorony műemlé­künk. A királyi palota 350 (!) termével épí­tése befejeztekor Európában egyedülálló volt. Hoá merült az idő, amikor a díszkert kőpadkáján Mátyás király üldögélt. Élet­rajzírói szerint szívesen, időzött itt... ESZTERGOM Nevezik a Dunakanyar nyugati kapujá­nak is s bizonyosan a tájegység legősibb te­lepülése. Nemcsak Visegrádnak, — Eszter­gomnak is nevezetes volt az 1934-es esz­tendő. Ahogy ott Mátyás palotáját, itt III. Béla király várhegyi palotáját tárták föl. Az ország legrégibb kőből épített erődítmé­nye. Már Géza fejedelem ide tette át ud­varát, itt született fia, Vajk, később István, még később Szent István. Itt épült meg az első „főtemplom”, mely utóbb megsemmi­sült. szólunk majd még róla. Századokon át itt volt a királyi udvar, mígnem a tatárok 1241-ben szátzúzták-dúlták köveit épp úgy. mint fővárosi rangját. Ezt követően épült ki Budán a királyi központ. Múlti emlék: első egyik legnagyobb lí­rikusunk, Balassi Bálint a vár 1594. évi ostrománál sebesült és halt meg. Esztergom a régi Magyarország hasonló nevű legkisebb megyéjének volt a székhelye. Ma negyvenezer körüli lakosával épp annyi­ra kulturális centrum, ahogyan négy gyá­rával jelentős ipari város is. Miként Szent­endrén, itt is „megközelíthetetlen” a szám­talan látnivaló, az Altemplom, a Kincstár, a Keresztény Múzeum: végeláthatatlan so­rok a bejáratnál, a pénztárak előtt. Ami szemünknek birtokolható: hatalmas töme­gében. gigantikus méreteiben a főszékes- egyház s az Előhegyen rejtőző Babits Mihály Emlékmúzeum. A Bazilika. Említettük, hogy az István király idejében a Várhegyen emelt főszé­kesegyház leégett. Helyén a XIX. század elején fogtak a Bazilika megépítéséhez. Harmincnégy évig munkálkodtak rajta. Nemhiába. Elkészültekor, 1856-ban a föld­kerekség' tizenegyedik leghatalmasabb épít­ménye volt. .. Benn nézelődve úgy tűnik — bizonyára tévedek —. mintha az egri fő­székesegyház főhajója hosszabb lenne en­nél. Künn a szemlélődő az óriások világá­ban érzi magát: a főbejárat timpanonja nyolc 22 méter magas korinthusi oszlopon nyugszik. A száz méter magasságban hu­szonnégy oszlop-tartotta óriás-kupolában körbejáró látogatók lentről nézvést han- gyányi parányoknak tűnnek. Arra futja még időnkből, hogy fölzarán- dokoljunk az Előhegyre, a Babits Mihály Emlékmúzeumhoz. A költő 1923-tól 1941-ben bekövetkezett haláláig töltötte itt nyarait. Ö, nem pihenés­sel, szívós munkával. Itt nincs tolongás. Sőt, kívülünk egyetlen látogató sem akad. Az ágytól az asztalig, azon írógépéig minden a költő emlékét idézi. A legeredetibb látvány a kis tornác falára jegyzett számtalan auto­gram. A költő feleségének, Török Sophie- nak feladata volt a látogatókkal necket a falra följegyeztetni. A színes krétával irt betűket a feleség nyomban átlátszó konzer­váló folyadékkal vonta be s így ma is ki­tűnően olvashatók. A „legnagyobb” nevek közül jegyezzünk ide néhányat: Ady özve­gye. Csinszka, Kosztolányi Dezső. Karinthy Frigyes. Szerb Antal, Szekfű Gyula, Szabó Lörincz, Németh László. Illyés Gyula, Sík Sándor. Csak épp végzek a nevek följegy­zésével. máris indulunk. Vár az utolsó ál­lomás: NAGYMAROS Jó pár esztendeje, hogy a szervezet jó­voltából két hetet tölthettem beutaltként az itteni üdülőben. Naponta ismétlődő szoká­sommá vált: ugyanazon utcácskán reggeli üdvözlésre, esti búcsúra lemenni a Duná­hoz. Állva a parti fövenyen illemtudóan hallgattam olykor csevegéssé szelídült „fe­csegését” erről, arról, mi újság a világban, ahonnan épp fodrai érkeztek. Emlékeinknek s emlékeinkből élünk. Ki­kászálódva a gépkocsiból, első lépteim most is a folyóhoz vezettek. Mentegetődző szava­kat kerestem közben; hosszú esztendőkkel korábban tett ígéretemet ily megkésve vál­tom be: megjöttem végre a „dunaparti randevúra”. De nem volt „kinek” odasúgni rendbe szedett mondandómat. Terméskőből emelt támfal, kőzúzalék, kavicsbuckák fo­gadtak. Nagy távolból csillant csupán né­hány kósza hullám. Oly messzeségből, aho­vá már nem kiáltozhattam oda üdvözlő szavaimat. Kiss Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents