Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1989. augusztus 26., szombat Reszkessenek a megátalkodott piti kis tolvajok és a ravasz profi nagy bűnözők: örökre befellegzett annak a derűs paradicsomi állapotnak, amikor a gondosan kitervelt és körültekintően végrehajtott bűn- cselemény után a felíedez- netetlenség biztos tudatában ülhettek a babérjaikon és főleg a gazdag zsákmányon, mert a szorgalmas tudósok hónuk alá csapták félelmetes szerszámaikat, elővették bonyolult műszereiket és a bűnözőkre jellemző elszántsággal, olyan eredményességgel vetették rá magukat az apró nyomokra. hogy egyből szét- foszlatták a tökéletes bűnténybe vetett bűnözői elbizakodottságot. Az örvendetes hírről a Paris Match számol be olvasóinak és a beszámoló keretében részletesen elbeszélget a francia könyvpiacon most megjelent ..Az átlátszó bűntény” c. sikeres könyv szerzőjével. A szerző: dr. Ronald Nossintchouk — szájsebész professzor és bűnügyi szakértő — hivatásbeli büszkeséggel rögzíti, hogy a tudomány mai állása mellett szinte teljesen kizártnak tekinthető a tötéletes bűntény és a tettes felderítet- lensége. mert a műszerek számára a legapróbb, szabad szemmel láthataltan nyom is árulkodik. A tudósok a bűn elleni ütközethez csatasorba állították a legfejlettebb számítógépeket, az elektronikus. képfelbontó mikroszkópokat. spektroszkópokat, lézersugarakat és még a nadrágon talált virágporszemcse is leleplezheti a nyomokat gondosan eltűn- tető tettest. A mikrokrisálytan és a mikrospektránanalizís segítségével ma már a legkisebb vérfolt még akkor is pontosan azonosítható, ha a vérrel szennyezett ruhadarabot kimossák, vagy kigőzölik. Lézerrel a lát- hatalan vérnyom is felfedezhető, a köröm alatti, teljesen beszáradt vérfolt is mindent elárulhat, a talált nyomból megállapítható a vércsoport, sőt nem sok idő múlva még a nem is. A biológia és a genetika hihetetlen fejlődése alapján egy bánatos szőrszál, egy picurka köröm, vagy bőrmaradvány, sőt bizarr módon egy öt’tfelej.tett spermafolt a tettes lebukását okozhatja és hiába mosogatja a kezét egy műtéthez készülő sebész alaposságával, már egy kis száraz vérnyomra is felfigyel a tudományos gépezet. A loxicptóglu az elmúlt húsz évben annyit fejlődött, ihogy jóval a halál után a tüdő, a vese, a máj a gyomor, ‘az agy és a belső részek apró darabjaiból 100 százalékos pontossággal ‘kimutatja a legis m e re tá'enebb mé rgelke t, sőt még az adagolás mértékét is. A gyilkossághoz hiába használ -a tettes a .testben elolvadó jéggolyót, a bal- 11 szíttka t ud omán y árnak művelői a golyó csapódá- sának helyéből megállapítják la röppályát és a használt fegyvert. A számítógépeik néhány homályos adat alapján olyan robotképet készítenek a tettesről, ’hogy a portrérajzolók más foglalkozás után nézhetnek. A legszédülettesebb fejlődés az ujjlenyomat-technikában mutatkozik, amihez a pórusokkal és a mirigynyílásokkal foglalkozó tudomány jelentősen hozzájárul. Eddig is ismert volt, hogy az ujjlenyomat kitörülhe- tetlen és abszolút módon eredeti. Nincs két egyforma ujjlenyomat és a tettes hiába égeti, vagy csonkítja meg az áruló ujjat, a vonalak változatlan formában újra megjelennek. Előfordult, hogy a betörő Ikörüli tekintő gondossággal minden nyomat eltűntetett. Munka közben azonban gyertyát .kellett gyújtania, a gyertya rá- csöppent az egyik ujjara, a megszáradt viaszdarafa lepergettit a földre és a jelentéktelennek látszó nyom elég volt a lebukáshoz. Egy másik esetiben a tettes magnezitport használt, bogy könnyebben felhúzhassa a nyomot nem hagyó kaucsukkesztyűt, de nem számított arra, hogy a. helyszínien talált és a körme alá beszorult, egészen apró magnezit-részecskék a bukását okozzák. Ma már a kesztyű sem segít, invert a ‘kesztyűn keresztül is marad értékelhető nyom. Évekkel ezelőtt még több errtber több hónapos munkájára volt szükség az ujjlenyomatok azonosításához, ma egy számítógép a 'betáplált adatok alapján néhány perc .aliaitt kidobja az eredményit. A tettes attól nem érezheti magát biztonságban, hogy az ujjlenyomata nem szerepel a nyilvántartásban, mert már megtörtént, hogy egy banális ellenőrzés alkalmával került egy ujjlenyomat az adattárba és az okos gép mindjárt kimutatta, hogy a most betáplált ujjlenyomat azonos a néhány év előtti gyilkosság tetteséé vei. A professzor a tudósokhoz illő .szerénységgel elismeri, hogy egyes vonatkozásokban azért elképzelhető ia tökéletes bűntény, mert minden gyanú felett álló halál mögött meghúzódhat egy jól leplezett, felderítetlen gyilkosság. De Ilyen lehet az eltűnt, soha elő nem került személyeik esete, akikről nem tudni, hogy a virágzó leánykereskedelem vitte el őket messzi tájakra, a .múltjukat feledni vágyván személyiséget cseréltek, valamilyen visszaélés mi-alti ti felelősségrevonás elől menekültek ismeretlen helyre, vagy esetleg betonba beágyazott, ítófeméikre lesüllyesztett, illetve elhagyott, helyen elásott hullaként valódi 'bűncselemény áldozataivá váltak. Gyakorlatilag viszont tökéletes bűnténynek csak azt lehet tekinteni, amikor a bűncselekmény ténye kétségtelenül megállapítható, viszont a tettes ismeretlen marad. Ez általában a véletlen, motívum nélküli cselekményeknél fordul elő, ahol a tettes és az áldozat korábban nem is ismerték egymást, vagy az érdek nélküli, öncélú bűncselekményeknél, ahol semmi kapcsolat nincs a tettes és az áldozat között. Ezeknek >a cselekményeknek a veszélyességét növeli, hogy általában megszállott visszaesők az elkövetők, mint a ,mút században a londoni „Hlasfel- metsző Jack”, vagy az 1924-ben 27 gyilkosság után .leleplezett 'hannoveri hóhér, illetve a nem olyan régen 13 «asszony meggyilkolása után elfogott y orks'h ere - i h as felmetsző. Ugyancsak a szerző dicséretére szolgáljon annak egyértelmű elismerése, hogy a 'tudomány még ezen a fokon ás csupán technikai segítséget ad a nyomozásnak, de a tettesek felderítése változatlanul a nyomozók és vizsgálóbírók ügyességétől, felkészültségéitől és szakképzettségétől függ és ennek megszerzéséhez nem kis mértékben lehet támaszkodni a bűnügyi irodalom Sherlock Hólmeseinék, Maigret felügyelőinek és a többieknek mesterien kiagyalt tapasztalataira. Vajon mire gondolhat a miskolci ápolónő mai napig ismeretlen gyilkosa, ha egyáltalán eljutnak hozzá ezek az ijesztő hírek: borzongva átfut rajta a felfedezés félelme vagy nyugodt álmában békésen a .másik oldalára fordul abban a biztos tudatban, hogy a régi nyomok imég a lézer számára is elenyésztek, ezek a francia tudósok különben is elég messze kutasz- kodnalk, a magyarok pedig egészen mással vannak elfoglalva, tehát nyugi, nyugi, nincs mitől tartani, hacsak inem történik valami egészen váratlan, Ikiszámít- hatatlan fordulat. Isépy Tamás Ami ne legyen többé M it tagadjam, tőlem nem szoktak politikai tanácsot kérni. A hatalom azért, mert bizonyos abban, hogy nem szorul az én gondolataimra, a köznép pedig tudja, hogy egy csónakban utazunk, így hát merő szócséplés volna az eszmecserénk, kölcsönösen ugyanazt mondogatnánk egymásnak. Legutóbb mégis valami új történt velem ebben a dologban. Megkeresett két húsz év körüli diák, olyan modern öltözé’kűek voltak, hogy bízvást rockzenésznek nézhettem volna őket. És a szaporább beszédű előadta, ők érzékelik, hogy beütött nálunk a szervezkedési szaibadság. De egyetlen jelenlegi egyesületben, mozgalomban, pártban sem találják a helyüket, s arra a gondolatra jutottak, ők maguk alakítanak valami kedvükre valót. Csak éppen a módját nem tudják az indulásnak, s főként abban bizonytalanok, mi legyen az új kezdeményezés programja. Tréfának véltem először, hogy ilyen ügyben fordultak hozzám. Olyasfélét ajánlottam nekik, kérdezzenek meg bárkit, aki ma hangos szóval szerepel a közéleti porondon: kapnak annyi útmutatást, nem győzik majd meghallgatni. Azon huzafcodtunk valameddig, hogy mégis csak politika, amivel foglalkozom, meg szerintük nekem ismernem kell a dörgést. Végül egyezségre jutottunk azzal: nem tudom, nem is kívánom tudni, mi a módja egy új szervezet életre hívásának. De van némi tapasztalatom és elképzelésem arról, milyen ne legyen az, aminek az volna a rendeltetése, hogy az élet más, a mainál jobb rendjét szolgálja. Mondtam nekik nagyjából a következőket. Ne legyen az általuk szervezendő képződmény olyan, amelyik ellenséget -lát azokban, akik az emberi haladás másik útját vélik járhatónak, mint amin ők elindultak. Ne törekedjék mozgalmuk vagy pártjuk arra, hogy alkotmányba rögzüljön egyedülvalósága. Eszülkbe ne jusson, hogy eszmerendszerük szellemének megfelelően átírják a magyar történelmet. Őrizkedjenek attól, hogy régi utcák, intézmények, hegycsúcsok, városok fölvegyék pártjuk korifeusainak nevét. Nehogy oda fajuljanak, hogy vélt vagy valóságos mozgalmi érdemekért akkor is magas állásokkal fizessenek, ha a kijelölt emberükből hiányzik a képesség a felelős munkakör becsületes betöltéséhez..., vagy egyáltalán fogalma sincs arról, hogy mi az, amit rábíztak. Óvakodjanak attól, hogy különleges jogok illessék meg pártjuk tagjait vagy azok rokonságát, akár az iskolai felvételeknél, akár az egészségügyi ellátásban, akár lakásproblémáik rendezésében. Ne kívánják, hogy a törvénykezés gyakorlata szervezetüknek akár rövid, akár hosszú távú politikai érdekeihez igazodjék. Eszülkbe ne jusson, hogy megszabják, miről írjon vagy ne írjon a toll munkása; milyen irányzat szerint mozogjon a festő ecsetje; miről és hogyan böl- cselkedjék a filozófus; ne lehessen mozgalmi tevékenység jutalma az akadémiai tagság. Tartózkodjanak attól, hogy a fegyveres testületek az állam és a társadalom egészének szolgálata helyett az ő politikai hatalmukat biztosítsák. Ne szervezzenek hatalmi céljaik oltalmazására fegyveres erőt. Vigyázzanak arra is, hogy pártházalfcat se az erőszak- szervezetek tagjai őrizzék az esetleges kellemetlen látogatókkal szemben, hanem a nép tisztelete, gzeretete. Ha egyszer majd párttá szerveződtek, számítsanak arra, hogy a zászlójuk alá sereglettek között koccanások is adódnak. Borzalmas lenne, ha az egymással vetélkedő csoportok vagy személyiségek a nekik ellentmondók erkölcsi, vagy éppen fizikai megsemmisítésére törekednének. Ne tagadják meg a jó szót, a segítséget és a tiszteletet azoktól, akik a szegénység keresztjét cipelik egy olyan országban, melyről az elméletektől mámoros politikusok már régen azt állították: nem ismeri többé az ínséget. Itt az egyik legényke megköszörülte a torkát és illedelmesen így szólt: — Tessék mondani, nem sok ez? Szomorúan feletem neki: — Fiam, fiam, ez a legkevesebb, és csak ettől még nem is jön rendbe az ország élete. Bajor Nagy Ernő Imamalom, lepkés kimonó Kínai kiállítás Sárospatakon A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek nagy- könyvtárában, levéltárában, adattárában, iskolamúzeumában a pataki ‘kollégium alapítása óta eltelt csaknem fél ezer esztendő alatt lelbecsülhetetlenül sok érték halmozódott fel. Ez érthető, hiszen a patrónusok, főúri, nemesi családok, tanárok, diákok temérdek írásos és tárgyi emlékkel gyarapították az iskola gyűjteményeit. Köztük olyanokkal, amelyek országos, sőt nemzetközi viszonylatban is egyedülálló értékeknek számítanak. Ilyen különleges, valóságosan is egzotikus anyag az a ‘kínai gyűjtemény, amely Babos Sándor, az első magyar református misz- szionárius adományozott a Tudományos Gyűjteményeknek. Babos Sándor a teológiai akadémia elvégzése után ösztöndíjjal Kdingburghban folytatta tanulmányait, ahol kapcsolatba került a skót misszióval, s misszionáriusi szolgálatot vállalt. Ezt 1933- ban Mandzsúriában kezdte az ott működő skót. misszió tagjaként. Az első év a kínaj nyelv tanulásával telt el, s oly tökéletesen elsajátította, hogy az 1940-es évek elején a muikden-i teológiai főiskolán már részt vett a fiatal kínai papi nemzedék képzésében is. Történelmi, egyháztörténeti. vallástörténeti előadásokat tartott, görög és német nyelvet tanított. Misszionáriusként a Liaoyang, Hailung, Hulan missziói állomásokon dolgozott. Gyermekeket, felnőtteket tanított, térített a keresztény hitre. Gyülekezeteket alapított, s ezért rengeteget kellett utaznia gyalog, szekéren, vonalon, esőben, sárban, hóban, miközben, élete állandóan veszélyben forgott a banditák miatt. Sakszor hetekig távol volt a missziós teleptől. Prédikált templomban, viskóban, még kocsmában is. Orvosi munkát is végzett, betegeket, sebesülteket ápolt, mivel Mandzsúria a második világháború idején gyakran volt hadszíntér. Missziós szolgálatát befejezve, az Egyesüli Államokba költözött Babos Sándor, s ott magyar református gyülekezeteknek volt lelkipásztora — 1975-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Nyugdíjas éveit a 'kaliforniai Diamond Bar városban tölti. 86 évesen is friss testi-szellemi egészségben. Mandzsúriái szolgálata alatt Igen értékes írásos és tárgyi emlékeket gyűjtött, s azokat a sárospataki Tudományos Gyűjteményeknek adományozta. A kínai anyag egy részéből most kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők, a Patakra érkező kirándulók. A színes, érdekes tárgyak között látható például néhány kék színű .selyemruha, lepkékkel telehímzett kimonó, különböző használati tárgyak, fafaragások, színes térítők, pici topánká'k. gyöngydíszes karkötők, dobozok, kínai pénzek, kínai nyelvre lefordított keresztyén imák, hittankönyvek, imatáblák, buddhista temetéseken égetett füstölőlapok. A kiállított tárgyak között van Babos Sándor kínai „módi” szerint egybeszabott, bokáig érő két misszionáriusi ruhája: az egyik halványsárgás vászonból, a másik fekete anyagból készült. Ismert szólás nálunk, hogy ha valaki egyáltalán nincs-tisztában a dologgal, érti, nem érti, de csak beszél, hadar megállás nélkül, arra azt szoktuk mondani: fújja, fújja, mint a kínai imamalom. Nos. a pataki kiállításon látható egy valódi imamalom is. Ez egy tégla alakú, a gyakorlati hasz- nálattól elfeketült faalkotmány. Buddhista szerzetesek, a lámák használták. A faalkotmányba egy henger alakú szerkezetet illesztettek, ebbe belehelyezték a papírra nyomtatott imaszöveget, és forgatták, forgatták ezerszer meg ezerszer a hengert, ameddig a kezük bírta. Hitünk szerint ugyanis mennél többször ismétlik az imát — akár ha a „technika” segítségével némán is —, annál biztosabban szereznek vele maguknak az életükben egészséget, szellemi erőt, haláluk után pedig üdvözülést. Hegyi József
