Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-25 / 200. szám

1989. augusztus 25., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Eszmecserék a reformkörösökkel _____ Á párt megújításáért Miskolc Azt hiszem, a mi egyik legnagyobb ba­junk, hogy az éleinek szinte minden terü­letén — így a politikában is — tele va­gyunk rossz beidegződésekkel, előítéletek­kel. Friss példa rá az MS/SMP miskolci re­formköreinek és a Miskolc városi pártbi­zottság vezetőinek, tagjainak szerda dél­utáni találkozója. Akikkel előzőleg beszél­tem róla, hogy lesz egy ilyen találkozó, azok szinte egytől egyig valamiféle „bot­rányt" szimatollak, vártak, vagy legalábbis valami nagyobb szenzációt, például a tár­gyaló felek hajbakapását, vagy hogy félbe­szakad a vita. mert majd felpattan helyé­ről. s kirohan a tárgyalóteremből vala­melyik fél. Nos az ilyen fejleményeket váróknak csa­lódást kell okoznom. Nem volt botrányos jelenet, hajbakapás, nem pattant fel és nem rohant ki senki, még annak ellenére sem, hogy a majd' négyórás eszmecsere helyszí­ne, a megyei pártszékház, egyi'k tárgyaló- terme — klímaberendezés híján — gőzfür­dőnek bizonyult. Szemtanúként mondhatom: e testi meg­próbáltatást tisztességes önfegyelemmel le­küzdötte mindenki, s dicséretükre legyen mondva a résztvevőknek, figyelmüket maxi­málisan a szellemiekre, véleményeik ismer­tetésére, ahol kellett közelítésére fordították az összességében 'korrekt, s meg merem kockáztatni konstruktív vitában. S hogy korrekt volt, konstruktív, annak mindent kizárólag egyetlen oka, tényezője volt, van s lesz a jövőben is. Ezt a párt­bizottság egyik tagja így fogalmazta meg: a sokszínűséget tiszteljük egymásban, ugyanakkor a generális kérdésekben köte­lességünk, felelősségünk az egységre, az egy­ség' felé törekvés. Az akcióegység többször, többek szájá­ból elhangzott ezen a szerdai találkozón, miként az is (és ez is jó adalék a korábbi beidegződések, előítéletek hangsúlyozott fel­emlegetéséhez). hogy minden másféle hí­reszteléssel (s talán ebből is támadt bizal­matlansággal) szemben a reformkörök az MSZMP-n belül vannak és ott is akarnak maradni, annál is inkább, mert hisznek a párt megújíthatóságában, következésképp megújulásában. Természetesen az is tény. hogy egy sor kérdésben más megoldásokat, más módozatokat képzelnek el, mint a je­lenlegi pártvezetés. Számomra szimpatikus volt az a megnyi­latkozásuk, hogy a reformerséget, magát ezt a címet, címkét eszük ágában sincs ki­sajátítani, s őszintén vallják, reformer le­het bárki, bármelyik platform híve a párt­ban. ha felismeri a változások szükséges­ségét. Ök, mármint a reíormkörösök summázva azt vallják, hirdetik, a megújulás záloga — többek között —: új szervezeti struktúra és ennek megfelelő személyi változások úgy a megyében, mint az országban. Mondván: a választásokon csak így lesz esélye a párt­nak a jó szereplésre. Az egyik reformkörös résztvevő részéről hangzott el a párt megújítása kapcsán a következő elgondolkodtató megállapítás: miszerint nem kell kétségbe esni akkor, ha v radikális megújulás során a párt taglét­száma lecsökken. Hisz — mint mondotta — a lényeg nem azon van, hogy egy pártnak mennyi a taglétszáma, hanem sokkal inkább azon. mennyire vonzó a programja, s azzal a választásokon hány embert tud maga mellé állítani. A pártbizottság képviselői részéről min­denekelőtt azt hangoztatták: a reformkörö­ket szövetségeseiknek tartják, készek velük a legsokoldalúbb együttműködésre, ugyan­akkor nem rejtették véka alá építőnek szánt kritikájukat sem egyes reformköri. szemé­lyeskedő megnyilatkozásokkal, kategorikus kijelentésekkel (pl. A reformkor az MSZMP utolsó esélye! vagy Visszafoglaljuk a pár­tot!), valamint, itt-olt tapasztalható elkülö­nülésükkel kapcsolatosan. A két fél (nem is jó ez a kifejezés), a két partner — éppen a már emlegetett be­idegződések miatt mondom, hogy meglepe­tésre — legtöbb kardinális kérdésben egyel akar. Hisz a pártbizottság egyik titkára is tartalmában ugyanazon megoldandó feladó­kkal emlegette: a pártot újra talpra kell állítani és nem elég csak reformálni. Alap­vető ‘kérdésben kell változásoknak bekövet­kezni. — Közhatalmi pártból választási párttá, ideologizáló pártból politizáló párt- ló, intézményesített pártból mozgalmi párt­tá kell átalakulnia. A pártbizottság másik titkára a párton belül a reform körösöket úgy emlegette, mint a progresszív progresszív.!a, s ettől azt hiszem nagyobb dicséretet nem is kaphat­tak a reformkörösök. Igaz, ugyanez a tit­kár azt is megjegyezte (s hallgatva a véle­ményeket nemcsak ott. máshol is pártta­gok körében, van a kijelentésnek komoly igazság tartalma, tehát elgondolkodásra ér­demes), az viszont hiba, mert árt magának a pártnak is, ha a progresszivitás a reform­körük kizárólagos érdemeként jelenik meg. E szerdai miskolci összejövetelen három javaslat is elhangzott a reformkorok részé­ről a további együttműködés, találkozás konkrét feladataiként. Ezeket a pártbizott­ság elvben, gyakorlatban elfogadta, támo­gatja, sőt maga js kezdeményezi. Ezek: — a megyei pártértekezlet és a kongresszus megválasztott küldöttei talál­kozzanak a következő napokban, hetekben a párttagsággal, s ezeken a fórumokon fejt­sék ki nézeteiket, mondják el véleményü­ket a társadalom, a párt. a gazdaság leg­fontosabb kérdéseiről. — A pártban jelenlévő, jelentkező külön­böző állásfoglalások, nézetek az eddigitől is nagyobb nyilvánosságot kapjanak. Elsősor­ban a sajtóban. — S nem utolsó sorban együttműködést javasolnak azoknak a feltételeknek a meg­teremtésében, melyek lehetővé teszik, hogy a pártélet centrumaivá a tagok önkéntes társulásai válhassanak, s nőjön a város párt- mozgalmának önállósága, csökkenjen a fe­lülről irányítottság. (hajdú i.) Leninváros Az elmúlt napokban későesti órákba nyú­ló élénk eszmecserét folytattak az MSZMP leninvárosi reformkörének képviselői is a már megválasztott kongresszusi és megyei küldöttekkel a pártmozgalom időszerű, iz­galmas kérdéseiről. Vályi Nagy Tivadar, a helyi reformkor tagja, a Tiszai Vegyi Kombinát kongresz- szusi küldötte vitaindítójában egyebek kö­zött aláhúzta: a párt teljes megújulására van szükség, a toldozás-foldozás már nem segít helyreállítani az MSZMP megtépázott tekintélyét. Mint mondotta: a reformkör vé­leménye szerint a megyei pártértekezletre készült anyag nem alkalmas vitára. Olyan dokumentumot kell szerkeszteni, amely a mai helyzetnek megfelelően igyekszik meg­fogalmazni a legégetőbb, legsürgetőbb ten­nivalókat. Abban is megegyezik a reform­kor tagjainak a véleménye, hogy a jelen­legi megyei párttestületet feltétlenül meg kell újítani. Ez természetesen nem szemé­lyekre értendő, hanem a testületre, amely sokáig elkötelezte magát a régi pártvezetés által képviselt: politikai és pártmozgalmi módszerek iránt. Ugyanakkor elhangzott ellenvetés js, mely szerint a megyei pártértekezletre kiadott vitaanyag nagyon is körültekintően vázolja Borsod helyzetét, és tételesen sorolja a gon­dok megoldásának lehetséges módozatait. Azt senki nem vitatja —■ állapították meg többen is —, hogy az anyag értékelő része kellően tükrözi a mai valóságot. Ez a fe­jezet nagyon korrekt elemző munkát takar. Á feladatok taglalásával, a tennivalók meg­fogalmazásával azonban már nem tudnak egyetérteni. Az egyik megyei küldött példá­ul úgy fogalmazott: hogy az utóbbi évtize­dekben megjelent hasonló dokumentumok, határozatok a megyei pártértekezlet mostani vitaanyagában úgymond visszaköszönnek. A résztvevők elképzelhetetlennek tartot­ták, hogy a megyei pártértekezlet egyetlen napján hat napirendről tárgyaljanak érdem­ben. hiszen aki sokat markol, keveset fog. Több felszólaló, így a tanácskozáson részt vett megyei küldöttek részéről is elhang­zott: végérvényesen szakítani kell azzal a régi pártmozgalmi gyakorlattal, hogy a fel­ső pártvezetés dönt a párttagság helyett, hogy a párttagnak csak egyetlen joga és kötelessége van, végrehajtani azt, amit sza­mára előírtak. S azt se mondja meg előre senki, hogy megyei pártválasztmányt, vagy esetleg elnökséget hozzanak létre a 'küldöt­tek. Ha alulról akar a párt építkezni, akkor adassék meg a tagjai számára, hogy maguk döntsék el, melyik testületi formát válasz­szák. Ha a párt vissza akarja szerezni te­kintélyét, szavahihetőségéi, ha versenyben akar maradni a közelgői választásokon, gyö­keresen meg kell újulnia. Ebben sokat te­hetnek és tesznek is az MSZMP reformkö­rei, amelyek erjesztői a mai társadalmi, po­litikai változásoknak. Mint arról Koscsó La­jos, a leninvárosi reformkor koordinátora, megyei küldött ez alkalommal beszámolt. Nyers Rezső, a párt elnöke is hasonlókép­pen vélekedett az augusztus 20-i csanyiki ünnepségen, amikor a megyében tevékeny­kedő reformkörök képviselőjével folytatott izgalmas eszmecsetél. Az MSZMP elnöke ugyanis úgy fogalmazott, hogy a reformkor olyan, mint a forrásban lévő bor. amely ha letisztul, kiváló minőségű lesz. L. L. Nagy hozamú fajták előnyben teil vetőmagra Az idén jó búzatermést takarítottunk be. Ebben fontos szerepet játszott a jó minőségű, nagy hozamú fajtáik miind szélesebb kö­rű elterjedése. Amíg a nagyüzemek a 16—16 má­zsás hektáronkénti átlag­terméstől elértek a mos­tani, öt tonnán felüli mennyiségig — bizony hosszú volt az út. De meg­érte. Az sem vitás, hogy a több termés eléréséhez egyre emelkedő költségek napjainkban már megkér­dőjelezik a termesztés gazdaságosságát, azt a nye­reséget. amely a búzater­mesztés után a gazdasá­goknak miarad. S mert az ország kenyeréről van szó — márpedig köztudott, hogy a magyar kenyérevő nép — az is bizonyos, hogy meg kell keresni azt az optimális állapotot, mi­kor a termelési költségek növekvő rátája mellett is még gazdaságos a termesz­tés. Ennek egyik módja, a terméshozamok stabilizá­lása, és ahol arra mód van, a gazdaságosság fo­kozása. A termésátlagok a szán­tóföldön dőltnek el. A talaj termőképessége mellett azonban — s ezt. minden gazda tudja — jelentős szerepet játszik a vetőmag minősége, a fajta hozama is. Az idei szélsőséges, ká­nikulával, csapadékos idő­járással tarkított tenyész- idö következtében a vetés­re kerülő búzamag csíra- képessége nem mindenütt Szép volt az idei termés. megfelelő. Ezért is szüksé­ges, hogy a gazdaságok az elvetésre szánt mag csíra- képességét megvizsgáltas­sák, nehogy később kelle­metlen meglepetések ér­jék őket. Ott, ahol a csíraképesség nem megfelelő, lehetőség van rá, hogy a Vetőmag- termeltető és Értékesítő Vállalattól jó minőségű vetőmagot vásároljanak. Miint azt Kawalecz Barna osztályvezetőtől megtudtuk, megfelelő mennyiségű és minőségű vetőmag áll rendelkezésre, amelyre pótrendelést is fel lehet adni. Különösen az MV 16—17—il5 fajtákat ajánl­ják, amelyek megyénk körülményei között leg­jobban megfelelnek — de természetesen más fajták is 'kaphatók. További nem lebecsülendő kedvezmény, hogy a vetőmagot csere alapon is be lehet szerez­ni étkezési búzáért. II konzervgyártás és -export zavarai Az év első hét hónapjában nem mindenben az elképzelé­sek szerint alakult a magyar konzervexport, és az év to­vábbi részében is nagy erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy a gyárak által feldolgozott áruk maradéktalanul vevő­re találjanak. A vártnál is nagyobb gondot az okozza, hogy a Szovjetunió az idén az államközi szerződésben korábban rögzítettnél 20 százalékkal kevesebb élelmiszert vesz át, hol­ott éppen a Szovjetunió volt évtizedekig a magyar élelmi­szergazdaság termékeinek legnagyobb felvevőpiaca. Az így kiesett mennyiség jó részére a kereskedelem másutt nem talált vevőt. Vajda László, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium kereskedelmi fő­osztályának helyettes veze­tője elmondotta: július vé­géig a rubelelszámolású piacokon — ahol a legjelen­tősebb vásárló még mindig a Szovjetunió volt — a zöld­ségkonzervekből 200 ezer tonnát értékesítették, 33 ezer tonnával kevesebbet, mint a múlt év hasonló idc<- s za kába n. G yüm öl cskonzer- vefcből 80 ezer tonna talált vevőre ezen a piacon, 14 ezer tonnával kevesebb, mint tavaly július végéig. Az értékesítés föllendítésére a központi szervek az úgy­nevezett bartel típusú ke­reskedelmi formáció alkal­mazását is ajánlották, ami azt jelenti, hogy a magyar áruért ellentételként kül­földi terméket fogadhatnak el. Ez azonban még csak igen kis részben valósul meg a gyakorlatban. Az év első hét hónapjá­ban némileg sikeresebbnek bizonyultak a konvertibilis piacon tett erőfeszítésék, ám ezek nem pótolták a ki­esést. Zöldségkonzervekből az előző év hasonló idő­szakához hasonlóan 56 ezer tonna jutott el erre a piac­ra: míg gyümölcsikonzei'vök­ből 46 ezer tonnát értéke­sítettek a vállalatok, csak­nem kétszer annyit, mint 1988 azonos időszakában. Az utóbbi részsikert elsősorban az új piacok felfedezése hozta. Először értékesítették nagyobb mennyiségű kon­zervált zöldborsót Ausztrá­liában, és az iparág 'külön­féle termékeit először fo­gyaszthatták a japán, az egyesült államokbeli, a szin­gapúri, a hongkongi és az indonéziai vásárlók. A Konzervipari Közös Vállalatnál elmondották: lát­va a mezőgazdasági terme­lők nehéz helyzetét, a nagy kajszitermés miatt, a tava­lyánál jóval többet vásárol­tak fel, és hasonlóan jár­nak el a szilva és az őszi­barack átvételénél is. Ugyanakkor a gyáraik óva­tosak az átvétellel, mert még nem látják biztosított­nak, hogy a rubelelszámolá­sú exportban mód nyílik-e az eddigi mennyiségen fe­lüli konzerv eladására. A konzervgyárak értéke­sítési nehézségeire az illeté­kes érdekvédelmi szerve­zet, az Élelmezésipari Dol­gozók Szákszervezete idő­ben felhívta az érintettek figyelmét. Mint Balogh Ká- rolyné főtitkár elmondotta, a szovjet piac jelentős visz- szaesése, a rubelelszámolású export támogatásának rész­beni megvonása, valamint a hazai és a külpiac beszű­külése a konzervgyárak egy részét nehéz helyzetbe hoz­ta. Rósa László. az ÉDOSZ konzervipari szakágazati bizottságának tagja, a Sze­gedi Konzervgyár igazgatója szerint a gond onnan ered, hogy a termelés nem gazda­ságos a 25 százalékos hitel- lkamat miatt. A konzerv­export további helyzetét kritikusnak mondotta. Ami a külföldi értékesítés lehe­tőségét illeti, az igen fele­más lett azáltal, hogy létre­jött a többcsatornás értéke­sítés. Ugyanis az az ered­mény, hogy a vállalatok maguk exportálhatnak, leg­feljebb 4—5 óv múlva hoz­za meg gyümölcsét, mivel a konzervgyárak a néhány személyes kereskedelmi szákemibergárdával általá­ban képtelenek felvenni a versenyt a specializált ke­reskedelmi szervezetekkel. Ily módon az a csaknem 200 ezer tonna ikonzervtermék nehezen talál vevőre, amely jórészt az államközi export meghiúsulása miatt marad. A szegedi gyárnak és más húsos, zöldséges készéte­léket előállító üzeméknék ezeken túl hátrányt jelent, hogy ezen a nyáron a ked­vezőtlen időjárás miatt uborkából a tavalyi mennyi- ségndk legfeljebb a 20, pap­rikából 30 és paradicsomból mintegy az 50 százalékát tudják felvásárolni. A megyén kihez közelebb eső Debreceni Tartósító­ipari Kombinát vezérigazga- t ó -ihelye ttese, V ég>h Csaba szerint is egyértelműen a rubelelszámolású export visszaesése okozza a legtöbb gondot. Kombinátjuk zöld­ség- és gyümölcslkonzervék- böl 20—25 százalékkal töb­bet tudna átadni, ez a mennyiség jelenleg a kész­letüket növeli. Megpróbál­koztak a Szovetunióban az úgynevezett bartel típusú üzletkötéssel, ám gyakran a bürokratikus ügyintézés, mádkor pedig a magyar és a szovjet vállalatok közötti sikertelen áruellentételezés miatt akad el a jónák ígér­kező árucseréi üzlet létre­jötte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents