Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-03 / 181. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 » 1989. augusztus 3., csütörtök Gulyás Mihály: Grósz Károly, az MSZMP főtitkára szerdán látogatást tett a Magyar—Szovjet Baráti Társaságban, és megbeszélést folytatott az ügyvezető elnökség tagjaival. A társaság tevé­kenységéről Apró Antal, az MSZBT elnöke és Bíró Gyula főtitkár adott tájékoztatást. Az MSZMP főtitkára hang­súlyozta. hogy a párt nagy- jelentőséget tulajdonít a ma­gyar—szovjet barátság ápo­lásának, támogatja a moz­galom értékeinek megőrzé­sét és a barátsági munka korszerűsítését. Az MSZMP partneri kapcsolatokra tö­rekszik az MSZBT-vei, a mozgalom rendelkezésére bocsátja tapasztalatait, s a jövőben is minden erkölcsi és politikai segítséget megad tevékenységéhez. Grósz Ká­roly üdvözölte azt a törek­vést, hogy a magyar—szov­jet barátság ügyének más politikai pártokat és társa­dalmi szervezeteket is meg­nyerjenek. Hangsúlyozta: a korszerű MSZBT kialakítá­sában fontos a mozgalom társadalmi bázisának bőví­tése, értelmiségi arculatá­nak erősítése. Aláhúzta, hogy a társaság munkáját bizo­nyára eredményesen segíte­né, ha — visszanyúlva a kezdetekhez — a magyar társadalmi, kulturális-tudo­mányos élet elismert képvi­selői aktív szerepet vállal­nának munkájában. Az MSZMP támogatásáról biz­tosította azt a műhelymun­kát, amely a mozgalomban megindult. Japán fesztivál Mezőkövesden Matyó hímzés Japánból 1986-ban és 1988-ban a Kis Jankó Bori Országos Hímzőpályázatra Japánból is érkeztek nagy gondosság­gal készített matyó hímzések. Tegnap este pedig a mező­kövesdi Városi Művelődési Központban megnyitották az első japán fesztivált. Hei- kely György tanácselnök megnyitóbeszédében számolt be a kapcsolat történetéről. A magyarul is jól beszé­lő Harumi Tsutsui Doma asszony, a tokiói Művészeti Centrum igazgatója, hegedű- és brácsaművész a tokiói Állami Zeneakadémián szer­zett diplomát, de a buda­pesti Zeneakadémián is ta­nult. Neki köszönhető ez a fesztivál, ő kezdeményezte a mezőkövesdiekkel kialakí­tott kapcsolatot. A tanács­elnök a megnyitó ünnepsé­gen így idézte fel az első levélváltás történetét: „1985 nyarán kedves hangú, ér­deklődő levélben keresett meg Harumi Tsutsui Doma asszony. Érdeklődött a ma­tyó népművészet .jellegzetes­ségei, a hímzések, a népmű­vészet, néphagyományok to­vábbéléséről. Mindezt azért; tette, mert a Seibu Egyetem Néprajzi Tanszékén, ahol ő mint magyar hímzés- és íolklórtanárnő tanított, egy kis csoport a matyó népmű­vészet tanulmányozását, Harumi Tsutsui Doma asz- szony magyarul köszöntötte az első mezőkövesdi japán fesz­tivál résztvevőit Fotó: Luczó József megismerését tűzte ki célul'’. 1986 nyarán a csoport tag­jai ellátogattak Mezőkövesd­re, hogy itt ismerkedjenek a matyó kultúrával. A mos­tani fesztivál pedig minket, magyarokat igyekszik köze­lebb vinni a japán népha­gyományokhoz. A fesztivállal együtt Hiro- ko Uchida kimonófestő-mü- vész munkáiból összeállított kiállítást is megnyitotta Herkely György tanácselnök. Mint elmondta, a művésznő tizenöt éves kora óta fog­lalkozik a képzőművészettel. Történelmi hangulatú mű­veivel nagy sikert aratott Japánban és külföldön egy­aránt. A megnyitó után a japán vendégek bemutató­kat tartottak. Dr. Tazuko Nakagami papírhajtogató­művész az origami rejtel­meibe vezette be a mezőkö­vesdieket. Yukiko Sagaya kalligráfia-művész ecsetírás- bemutatót tartott. Hiroko Uchida megmutatta, hogyan lehet kimonót festeni. Nada- yo Nakajima és Keiko Na- kajima nyugalmat és bol­dogságot ígérő teaszertartást tartott. Harumi Tsutsui kon­certjén néhány népdal és közismert japán melódia szerepelt, a végén pedig egy édesapja által kompo­nált darabot adott elő. A kulturális ízelítő után meg­ismerkedhettünk a japán konyha különlegességeivel is. (fg) 3. De Vad na i László — • ahogy mondani szokás — „nem fért a bőrébe”. Anyja is hiába igyekezett a lelké­re beszélni: ahol ennyire hívják a fiatalokat katoná­nak, ott háború lesz, az pe­dig öldöklést, rombolást je­lent. A fiatalember nem bírt magával. Nem is tudta, mi hajtja-kényszeríti. Talán vissza akart ütni a hántá­sokért. Ha a hódítók jó szó­val jönnek, békét, jobb meg­élhetést ígérnek, nem fogja el a vágy, hogy a „Vörös Magyarország” katonája le­gyen, de gúnyolódtak, le­köpték az embereket, csak azért, mert magyarok. Hát ezt nem szabad szó nélkül hagyni. Nevelője, nagyanyja és édesanyja áldása nélkül vá­gott neki élete legkalando­sabb útjának. Hozzátartozói hiába járták be a nagyköz­séget, nem találták — Laci már az ózd—miskolci or­szágúton trappolt, gyorsított menetben, szeretett volna mihamarabb túlesni a „soro­záson”. Tudta, hogy még szinte gyerek, tehát félt az elutasítástól, talán nevetsé­gessé is teszik. No, majd meglátjuk — a vak is azt mondta ... Az invitáló pla­kátok mutatták az útját Mis­kolcon. hol kell jelentkeznie. A Rudolfnak már új neve volt — Marx Károly Lakta­nya, a bejárat fölött nagy vörös csillag. Az őrnek fü­lig szaladt a szája, amikor megtudta, mi járatban van, de azért nem állta útját. „Menj csak öcsi! Ügyis fe­néken billentenek ...” Laci azonban — most már nem­igen látszik meg rajta — nem lehetett holmi „nyesz- lett legényke”, mert a vizitá- lóknak megtetszett, s nö­vésben se maradhatott alatta egy átlagbakának, mert rá- való mundért is találtak. Bírta a kiképzés fáradal­mait is, gyaloglást, futást, hasoncsúszást, a céllövésben is jeleskedett, az „éles” grá­nátot is messzire tudta dob­na, és szuronyrohamnál oda szúrt a szalmabábunak, .aho­vá kellett. Alig telik el egy hónap, szakaszát éppen Sajószent- péterre parancsolják április végén. „Bemasírozott” a szü­lői házba. Nagymamának le­esett. az álla, édesanyja csak ámult-bámult — egy talpig katona nyitotta rájuk az aj­tót, vállán puska, derékszí­ján bajonett. Egyik szemük sírt, a másik nevetett. „Nézd már te, katona ez, katona a javából!” Ami étel-ital a la­kásban. mind eléje hordják, de Laci elhárítja a kínálást. Kenyérzsákjából konzervet vesz elő. az asztalra teszi — nagyanyja ki akart szaladni a házból, hogy valami rob­AZ UNIÓ ÁFÉSZ ARANYKASZA BOLTJA (Miskolc, Ady E. u. 20. sz.) AZ ALÁBBI ÁRUKÍNÁLATÁVAL VÁRJA KEDVES VÁSÁRLÓIT: NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK háti permetező 1 800 Ft-ért, ♦ benzinmotoros fűnyíró 11 750 Ft-ért, ^ szőlőzúzó 1 590 Ft-ért, különböző villanymotorok, búvárszivattyúk és kerti kisgépek r a levelet...” banószert rejt a fémdoboz, hiszen ilyesmit még nem lá­tott. A katona előrántja azt a „fenenagy kést” .az olda­láról, felnyitja a dobozt. „Tessék megkóstolni, nagy­mama!” Nagymamának nincs kedve a katonaeledelhez, tart tőle. Laci szuronyára szúr egy darabikát, megeszi, tessék, ez étel, mégpedig jó­fajta. Felenged a gyanakvás. Húgai valósággal nekiesnek, hiszen ritka csemege itt a hús. Alig múlilk el néhány nap, Sajókazinc felől meglódul­nak a csehek — előőrsük is jóvail népesebb náluk. Talán egy órán át se tudják 'tarta­ni magukat. Szégyen a fu­tás, de hasznos. Laci mégis úgy és joggal érái: átesett a tűzkeresztségen. Már nem céltáblára tüzelt, ami nem lő vissza — valódi katonák támadtak rájuk. Ekkor jó­szerivel még nem tis beszél­hetünk Magyar Vörös Had­seregről. Szedett-vedetit fel­szerelés, kevés ember, ren­dezetlenség minden vonalon. Száladás vissza Miskolcra. A „Rudolfba”, azaz a Marx laktanyába nem me­hetnek — ellenforradalmá- rolk kerítették hatalmukba (nem kellett hozzá nagy me­részség, szinte tel jesen üres voüit), Diósgyőr félé mene­külnek. — Most jut eszembe! — kap homlokához Laci bácsi. — Később tudtam meg, hogy ml volt az a nagy fegyver- ropogás a hátunk mögött, egy géppuska „dolgozott” Sa j őszen tp éteren. Cserni Sándor főihadnagy volt a háborúban, de öccsé­vel, Pistával együtt átállt a vörösökhöz. A közúti Sajó- hídnál, a vasúti sorompó őrházához bújva egy gép­puska bevárta .a cseheket. Egy tiszt, meg lkát legény közeledett. Igen közei kerül­hettek, mert Sanyi felismer­te a tisztben egykori har­costársát, aki a háborúban a „mi oldaliunkon” küzdött. „Az .anyádba a jó istent! Hát te mit keresel köz­tük?!” Így kiáltott Cserni Sándor, mert valamikor „jó magyar embernek” tartotta. A csehvé lett tiszt ordított: „Ne lőj, Sanyilkám! Az ügyetek úgyis elveszett!” Cserni tüzelt az egykori „jó magyar emberre”. Hogy ta­lált-e, arra Laoi bácsi nem emlékszik, csak annyit tud, Sándornak sikerült egér- ut'at nyernie, nem kapták éi, ment akkor szíjat hasíta­nak a hátából, öccse, Pisla alhadnagy volt a háború­ban, ő a vörösőrség egyik parancsnoka lett Sajószent- péteren. Hát ez a Pista azért megjárta. Barátaival mulatozott egy pincében. Valaki kézigránátot vágott be, ami szétroncsollta Pista bal karját. A Csermi-család feje, az apa tetékkönyvve- zető volt a nagyközségben, olyan „középosztálybeli”, se nem gazdag, se nem sze­gény, de a fiaival együtt igen utálta a betolakodó­kat. Ez a Sanyi olyan „va­gány gyerek” volt, és haj­szál híján vörösök golyója oltotta Ikd az életét. Áz úgy történt, hogy amikor vissza­foglalták Sajószentpétert a csehelktöl, Cserni Sándor megismerte Nagy László századparancsnokot, együtt szolgáltak a 34-eséknél a háborúban. „Lacikám! Add már ide a lovadat, tennék vele egy kört”. A parancs­nok odaadta a hátasát, de a léikére .kötötte Csernjndk, csak egy kört, mert néki kell menni a csehek után. Hát jó. Cserni megkerülte a köz­ségházát, meg a református templomot, de annyira be­lejött a vágtába, hogy nem állt meg, még egy vagy ki tudja hány kört akart vol­na megtenni. Nagy László csák .előkapta a pisztolyát, és durr; a golyó eltalálta Cserni fülét — ha csak egy­két centivel odébb megy, fő­be lövi. A század parancsnok ordított rá. „Háború van, ez most nem lovarda. Hát nem abban egyeztünk meg, hogy csák egy ikont?! Hát nem .is­mered már á parancsot?!” Laci bácsi megértette a századparancsnokát, de saj­nálta volna Csennit is, ha éppen a volt baj'társa oltja ki az életét. Hiába,, a há­ború, az háború, ott nem babra, .megy ia játék ... (Folytatjuk) A DECEMBER 4. DRÓTMÜVEK NYILVÁNOS börzét hirdet KÉSZ- ÉS FÉLKÉSZ TERMÉKEINEK VÁSÁRLÁSÁRA KEDVEZMÉNYES ÁRON MAGÁNSZEMÉLYEK ÉS KOZULETEK RÉSZÉRE Ideje: 1989. augusztus 5-én, szombaton de. 7-töl 13-ig Helye: Miskolc, Besenyői u. 18., 2. sz. teherporta Vásárolható anyagok: + hegesztett háló-f egyengetett, darabolt szálanyag-f különféle átmérőjű sodrotok-f nagy szilárdságú, horganyzott acélhuzal Termékeink felhasználhatók: építkezéseknél, szőlőtermesztésnél, kiskertekben, hétvégi házaknál PRESENT MISKOLC, SZÉCHENYI ÚT 92. SZÁM ALATT, A TULIPAN-TÖMBBEN új vas-műszaki boltot nyitottunk ahol háztartási és műszaki áruk, valamint a Kontakta—Kontavill termékeinek gazdag kínálatával várjuk vásárlóinkat! ROZSDAMENTES ÁRUKBÓL 40" „ ENGEDMÉNYT ADUNK, AMÍG A KÉSZLET TART! Csak az emblémánkat figyelje, garancia a választásban! Grósz Károly látogatása az men

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents