Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 1989. augusztus 19., szombat (rítt alkotnimrik Európábai Ú gy tartják, hogy a Magyar Népköztársaság 1949-ben, kereken negyven esztendeje alkotott, és tömérdekszel’ módosított alkotmánya nem tölti be azt a feladatot, amelyet elméletileg be kellene töltenie, s ezért ismét módosítani kell. De jobb lenne teljesen újraírni, új alkotmányt létrehozni. Nézzük meg néhány európai alkotmány sorsát, talán választ kapunk kérdésünkre! Először azonban tisztáznunk kell: a tudomány általában kétféle alkotmányt különböztet meg: a történetit és az írottat, vagy kartális, azaz papíros alkotmányt. Az előbbi ti nemzet hosszú évszázadai alatt alakult ki, annak szellemét tükrözi vissza, szokásjogi alapokon áll. Ilyen alkotmánya van Angliának, volt Magyarországnak 1949-ig, és MackiLen- burg nagyhercegségnek 1931-ig. Az írott vagy kartális alkotmány egyetlen, különleges feltételek melett létrejött törvénybe foglalva jelenik meg, amelyben az adott állam szervezete, működése, és az állampolgári jogok új alapokra helyezve kerülnek alaptörvénybe. Az első alkotmány, amely egyetlen okmányba foglalta a polgári követeléseket, Európában 1791-ben, francia földön készült. Az európai alkotmányfejlődésre közvetlenül ennek volt a legnagyobb hatása (az Észak-amerikai Egyesült Államok kongresszusa valamivel korábban, 1787. szeptember 17, én alkotta meg alkotmányát, amely ma is az USA alaptörvénye néhány jelentéktelen módosítással). A forradalom továbbfejlődésével azután az alkotmányt is módosították 1792- ben, 1793-ban (jakobinus alkotmány) és 1795-ben (direkto- riális alkotmány), aztán Napóleon felemelkedésével 1804- ben (császári), majd 1814-ben (restaurációs alkotmány). Ez utóbbi 12 pontban sorolja l'öl a francia állampolgárok alapjogait, köztük a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést, az állampolgárok hivatalképességét, a személyes szabadságjogot, a vallászabadságot, a sajtószabadságot, a tulajdon sérthetetlenségét. Lajos Fülöp 1830. évi alkotmánya szóról szóra átveszi ezeket az alapjogokat. Az 1848. évi alkotmány egész fejezetet szentelt az „állampolgárok alkotmányban biztosított jogainak". III. Napóleon 1852-ben kibocsátott alkotmányában viszont már csak utalás történik az állampolgári jogokra, amennyiben kijelenti, hogy az új alkotmány az 1789. évi eszméken nyugszik. Később még többször is módosították a francia alkotmányt, utoljára 1948-ban, majd 1958-ban. Amint látjuk. Franciaországban is gyakran módosították, illetve írtak új alkotmányt, amelynek azonban az alapelvei és az emberi alapjogokra vonatkozó szakaszai hűségesek maradtak az 1789. évi „Emberi és polgári jogok deklaráció- já”-hoz. És elsősorban ez szolgált mintáuil a többi európai állam alkotmányához, amelyet Svédország 1809-ben, Spanyolország 1812-ben, Portugália 1826-ban, Norvégia 1814- ben, Hollandia 1815-ben, Bajorország 1818-ban, Württemberg 1819-ben deklarált. A századfordulóig csaknem valamennyi európai államban elkészítették — francia mintára — az állampolgári alapjogokat magúikban foglaló alaptörvényen nyugvó alkotmányukat. S miután az 1949-ben elfogadott első írott magyar alkotmányhoz nem a felsorolt polgári alkotmányok szolgáltak példának, a mosl folyó új alkotmányunk kidolgozásánál gyümölcsöző lenne átvenni belőlük azokat a tételeket, amelyek hasznunkra válhatnának demokratikus á t re nd eződés ii n kben. ' issVÁ*, > :e\>; Kovács Margit: Kenyérszegő (Fotó - MTI-Press) Augusztus 20-úí, első királyunk, Szent István névnapját hosszú évszázadok óta ünnepli a magyarság. Elsősorban nemzeti és egyházi ünnep, de később hozzákapcsolódott az alkotmány és az új kenyér ünnepe is. Szent István alakját megkülönböztetett tisztelettel vette körül a magyarság. Szentté avatását Szent László király kezdeményezte 1083-ban, amikor sírjánál csodák történtek koporsója feltárásakor. Épen maradt jobb kezét a kor szokása szerint drága művű ereklye- tartóba foglaltatta, mely mindmáig fennmaradt. A Szent Istvánról elnevezett budapesti bazilikában őrzik. Székesfehérvári sírjához a középkortól fogva tízezrek zarándokoltak nemcsak magyarok, hanem idegen nemzetiségűek is. Jobbja a magyarság legtiszteltebb, szimbolikus jelentőségű — hazát védő — ereklyéje, melynek századokon át kalandos sors jutott. Bár tiszteletét már az Aranybulla előírta, mégis templomról templomra vándorolt, míg 1771-ben Budára került. Azóta hordozzák körül ünnepélyes körmenetben augusztus 20-án. A 42. századtól kezdve István alakját gyakran ábrázolták festők és szobrászok, leginkább abban a jelenetben, amint halálát közeledni érezvén, koronáját és országát Szűz Mária oltalmába ajánlotta. A barokk korszaktól sok templomnak oltárképén látható e jelenet az ország minden részében (Nagybörzsöny, Győr, Andocs, Sümeg, Szeged, Kiszombor, Szombathely.) A téma legújabb megfogalmazását Varga Imre szobrászművész valósította meg, századunk művészetének formanyelvén, Lékai bíboros prímás megbízásából, a világ katolicizmusának főtemplomában, a vatikáni Szent Péter-bazilika Magyarország Nagyasszonya kápolnájának 1980-ban készült oltárán. 1949 óta augusztus 20-a a magyar alkotmány és az új kenyér ünnepe. A népi hagyomány eddig aratás után, júliusban ünnepelte az új kenyeret. A kenyér egyaránt volt áldozati étel, de a termékenység és a bőség szimbóluma is a népi hagyományban. Elkészítéséhez, megszegéséhez és fogyasztá- hoz előírások és tilalmak csatlakoztak, például hogy megszegése előtt keresztet kell rá rajzolni. A hozzáfűződő mágikus eljárások még századunkban is élnek egész Európában. A népi gyógyításban is fontos szerepet töltött be, sokféle betegség gyógyszereként használták a javasasszonyok, és fontos szerepe volt a halottkultuszokban is. A korai középkorban csak a legfelső társadalmi réteg evett kevés, lepényszerű kenyeret, mint a miniatúrák és a templomok oltárképei is tanúsítják. Magyarországon a házikenyér-készítés kezdetei a 14. század közepétől mutathatók ki a jobbögy- szolgálitatásokban. A kenyérfogyasztás gyorsan emelkedett az ország nagy részén, a 16. században már jelentős egész Európában. A 18. században az alföldi búzakenyér finomsága, szokatlanul nagy' mérete már fogalommá vált, a hazánkban járt angol, német utazók szóltak róla elismeréssel, köztük a francia enciklopé- disiták is. A falusi és városi lakosság javarészénél századunk első évtizedéig a házi kenyérsütés dívott. Az alkotmány ünnepének új szimbólumát a képzőművészeti ábrázolások is megörökítették. Köztük a legismertebbek a mindenkiben régi, szívet melengető családi emlékezet ébresztő kenyérszegő nőábrázolások, mint Pátzay Pál 1944-es, több változatban megmintázott szobra. Egyik változatát 1973 augusztusában állították fel a Kossuth-díjas művész szülőhelyén, Kapuváron. Bensőséges, többsíkúan értelmezhető ábrázolása Kovács Margit keramikus kezétől származik. Az emberi élet harmóniájának, a családi élet békéjének jelképe az 1952-ben készült, nagy méretű, a régi paraszti életet idéző női figura Szentendrén, a művész múzeumában látható. B. J. Hol vagy István Hogy mennyi marad István király tör- _ vényeiből érvényben, hu honatyáink és honatyáink ilyen ernyedetlen szorgalommal módosítgutják törvényeinket, azt talán a delfoi jóshely szentélyének papnője. Pythia is nehezen tudná prognosztizálni, Fordulhatnék válaszért a jövőkutatás ma napsúg népszerű kútfőihez, akik az új társadalmi modell kiépítéséről tanakodnak, é1-' biztatnak, vagy rém Ügetnek távlatainkról Mivel nem kívánok elmerülni a görög klasszicizmus eszmerendszerében, amikor az államalapító királyunk ünnepén boncolgatom a Szent lstván-i eszme megvalósulását, a jövőbe sem kívánok kémlelni, maradok hál közelmúltunk történelmének vizsgálata mellett. Az átlag állampolgár élményeiről szeretnék számot adni; adalékokat csőkul ba kötni, amelyek Istvánra, a magyarok „tündöklő csillagára” utalnak. Mert iránytű volt fotónk magasodó személyisége; magatartásunkat meghatározó, nemzetlormáló erő éppúgy, mint a hitélete; formáló legendás alakja. Mennyi minden tapadt ehhez a naphoz, augusztus 20-hoz. Bányászünnep, Új kenyér ünnepe. Alkotmány ünnepe, összekuszált társadalmunkban az elmúlt évszázad során bensőséges ünneplés mellet! acsarkodás a nemzetiségek, különböző íetekezetűek között. S most, amikor emlékeztetőmet 1989 István király napjának ünneplőihez adresz- szálom, az ünnephez méltóan ideje volna megbékélnünk már, és türelemmel együtt kinyilvánítani tiszteletünket István királyunk emléke iránt. Merítsünk hát az emlékezet mélyéből jelen okulásunkra. Üinnepronlók mindig is akadtak, de velük szemben néha türelmetlen volt a többség. 1880-ban a Rozsnyói Híradó a belpolitikai feszültségről így ír: „Szent István ünnepéi a tótajkú evangélikus egyházakban teljesen ignorálják.... s ez mutatja a magyar faj iránti ofticiózu- san is tanúsított megvetést. Néhány magyarfaló lelkész, ilyen ünnepélyes alkalmakkor a magunk és a világ szégyenére ne eompromittáljon !" A Széni lstván-i birodalom alattvalói nehezen tűrték a kisebbség saját hagyományrendszerét. Nem is csoda, ha a belpolitikai élet feszültsége szlovák és magyar, katolikus és protestáns viszonylatban vail nemzeti egységünket bomlasztó tényezővé. Az igehlrdető mellett a kétkezi munkás dilemmájára figyeljünk oda, hiszen ük többen voltak. Az ünneprontók lehettek magyarok, lehettek más nemzetiségűek is A Rozsnyói Híradó szinte sztereotip módon évente idézi az eklatáns példákat. 1896-ban rá járt a rúd az alsószuhaiakra. „Szent István napján a nép rendes foglalkozáshoz látott, amiért a csendőrsé;: közbelépett, a munka abbahagyására figyelmeztette a lakosokat. A helység lelkésze a csendőröket megtámadta és szidalmazta, hogy ne háborgassák a népet, mert reformátusok, és nékik nem ünnep Szent István napja. Még a miniszter sem parancsol nekik abban, hogy azt ünnepeljék. A nép természetesen vérszemet kapott, majdnem támadást intézett a csendőrök ellen, akik azonban imponáltak szuronyaikkal”, A hivatalnokok is megkapták a magukét a sajtótól; 1886-ban az újság szerint. „Apostoli királyunk születésnapját mindkét templomban megünnepelték Nagyrőczén. Az rk. templomban az ünnepi mise alatt dicséretre méltó módon csak magyarajkú énekek hangzottak el. Addig sajnos, az ág.ev. templomban az ünnepély ezúttal is tisztán tót nyelven folyt. Nem vagyunk soviniszták, de megkívánhatunk annyit, hogy midőn a magyar király születésnapjának ünnepét üljük, s a templom közönségének 9 l()-ed részét hivatalnokok képezik, akik közül egy sincsen olyan, aki magyarul ne tudna, magyar nyelven adjunk hálát a magyarok istenének!" Végezetül egy újabb megközelítésé a témának 1902-lből: „Szent István napja nemzeti ünnep és munkaszünet. Rimabánya környékén, hol a Garamról ideszakadt cséplő- és arató tótok egész seregét feljelentette a cirkáló csendőrség, fel is hívta őket a munka abbahagyására. Hiába siránkoztak, hogy ők csak azokon a napokon kapnak kosztot a munkaadó gazdától, amelyiken tényleg dolgoznak. A munka is sietős. mert holnap eső lehet!” Del hol volt még akkor az ÁBMH-szintü szociális gondoskodás, a részünkről megszokott naptár- reform, amikor kedden is .lehet vasárnap, hétfőn is ,lehet szombat. És hol volt Aigner Szilárd a prognózisával? így hát a rimabányai atyafiak legfeljebb demika-levesi ették. Egy adag túrót, és arra ittak vizet. Itt a jó alkalom arra. hogy az ünnep történetének pozitív példáiból is felidézzünk néhányat. Az ünnep világi rendezvényeire országos méretekben is adtak szempontokat: 1882-ben Szent István napi ünnepély keretében „A maga nemében rendkívül mulatságosak és páratlanok lesznek a következő versenyek: a falusi zenekarok országos versenye, amelyen cigányzenészeket kivéve minden falusi zenekar versenyezhet”, — itt is kivéve, ismét megkülönböztetés. de más ismérvek alapján! —. „Nemzetközi dalnokverseny, csárdás tánc- verseny ... Az ünnep reggelétől másnap reggelig folytonos zene lesz a Városlíget"- ben, s lesz Katonazene, cigányzene annyi, amennyi csak keld!” S ha a gömöri, vagy borsodi bányász nem utazott föl Pestre, hogy' 'eme fenséges kultúrjavak forrásából merítsen, akadt számára is felüdülés, szórakozás az ünnepnapon. Például 1883-ban Vashegyen, ahol a sajtó híradása szerint Manner Albin báinyaimtéző úr a bányamunkásók számára népünnepet rendezett. „Ennek 'legvonzóbb és legidilli- kusabb része volt a pecsenyesütés. A bányászok és családjaik egyes csoportokra oszolva sütögették a húst, sürögtek a meggyújtott máglyák körül, és vígan költötték el a köztük személyenként kiosztott egy- egy kiló húst, egy-egy liter bort. Volt versenymászás egy simára gyalult, óriási magas fenyőfa-oszlopra, melynek tetején hatalmas karácsonyfa díszlett, teleaggatva kendőkkel, pipákkal azok számára, akik az ajándékokat saját kezűleg szedték le a magasból”. Kirá'ldon különös tisztelet övezte első apostoli királyunkat, mert őt választották a bánya védszentjévé. A Gömör-Kishon; 1902. 20. számában adnak számot az aug. 20-i ünnepségről: „Száz és száz bányász jött föd a föld üregéből, hogy hálát adjon az Egek Urának. Kilenckor a plébános misét mondott, s délután az egész 'mulatság sikere a jó rendezésen múlott. Közérdeket szolgálnak akikor, midőn e jó szokásé hagyományos védszent napján. Szent István napi kedélyes, kedves mulatságot rendezik”. Esetenként megkérdeztem kútfőimet, melyik volt a legemlékezetesebb István kiráuy ünnep életükben. Vámos Ernöné, szül.: Kalozsi Malvin az ünnep kapcsán 1975-ben Özdon egy oroszországi hadifoglyokkal kapcsolatos éneket társított Szent István napjához. 1942—1948 között énekelték Ár- lában. a mise után: Öh, nézz le édes Szűz Anyánk hű magyarjaidra. Vigasztaló derűs napfényt adjál fiaidra! Kegyelmes jó Anyánk, tekints a foglyokra. Óh. nagyhatalmú Szűz Anya, vezesd őket haza! Messze idegen országban szenvednek fiaink. Dicsérnek és áSdnak téged, segítsd meg fiaink! Bennem is felbukkannak az augusztus 20-hoz kötődő emlékek. 1940-ben tudatosult először az ünnep jelentősége. A Balaton hullámaim evezgettümk a nagy nap estéjén, hogy a leltei Gyárfás-penzió közelében jobban kitáruljon előttünk a tűzijáték látványa. Közben, a Badacsony, Tátika, Sümeg lejtőin gyújtott .,reménytiize- két” kémleltük, hátha teljes fénybe borul a sötét magyar éjszaka. Az István-nap. ünnepi hangulat egy gyarapodó ország ifjú honpolgáraivá avatott bennünket. Énekeltük nagy bizakodással, és mar kevésbé megalázóban: „Baját az eltiport magyarnak kisírni sem szabad!” 1942. augusztus 20-án egy Szamos-völgyi kirándulásról tértünk haza Dés városa felé közeledve. Bűne sare!, vagy Jó estét! üdvözlésünk mellett . élcsodálkozott egy munkától megtört, de politizálásra hajlamos sóbányász: — Hallották a nagy szenzációt? Horthy Pista lezuhant! Ugorjunk másfél évtizedet, mondom Pó- salaky úrhoz hasonlóan. 1958-ban a dolgozók iskolájában. Borsodnádasdon történelemből mentökérdést adtam föl egyik tanítványomnak. A M'agyar Népköztársaság Alkotmányát szerettem volna ismeretanyagában tetten enni. — Miért van olyan nagy szerepe ennek a napnak a magyar ember életében? — tettem föl a kérdést. Elég széles horizontú volt a válaszadás lehetősége István 'királyitól az Üj kenyér ünnepéig, de én az Alkotmányt firtattam. Hosszas próbálkozás után végre .beavatott titkaiba tanítványom, mondván: — Augusztus 20-a azért a legnagyobb ünnep számunkra, mert akkor van a búcsú Borsodnádasdon! Számára ez volt a történelmi igazság, a többi csak járulékos tényező. 1989. augusztus 20! Hozzál számunkra új kenyeret, kombájnosaink a békesség jele gyanánt fonjanak aratókoszorút! Újuljon meg Alkotmányunk, s tekintsenek jóindulattal a magyar bányavédszentek borsodi bányászainkra; ropogósra süljenek a pecsenyék országszerte .... de nem is folytatom, mert még azt hihetnék, hogy ezen a jeles napon új pártot akarok alapítani, és most formáilgatom a jelmondatokat. Hadd aUi- teráljak mégis röviden: — Bort, búzát, békességet! —, és ezzel nem is vagyok tévői a Szent lstván-i állameszmétől. Nemesik Pál Augusztus 20-a r ,,a tö
