Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-15 / 191. szám

1989. augusztus 15., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 fiz emberekre kell építeni... BESZÉLGETÉS SZABD GYÖRGGYEL, A MEGYEI TANÁCS ELNÖKÉVEL — Tanácselnök Űr, miért jó Önöknek Hernúdnémeüben lakni? — Miskolcon születtem, ott nőttem tel, itt mindössze egy éve élünk. Csend, nyugalom és tiszta levegő van. Hadd tegyek hozzá még valamit. Talán még taz emberi kapcso­latok is másak. — Must, hogy megyei tanácselnök lett, Hernádnémeliben az a szóbeszéd jurja, hogy biztosan vissza fognak költözni Miskolcra. Igaz ez'! — Hallottam én is a szóbeszédet. Erre rö­viden válaszolok: eszem, ágában sincs. — Mennyiben volt újszerű és mas a töb­bes jelölés, és ez az egész jelölési procedú­ra. ami a tanácselnök-választás elölt voll! Bízott-e abban, hogy tanácselnök lesz? — Valóban újszerű volt a jelölési proce­dúra. Ügy látom, hogy ebben a sajátos át­meneti korszakban, amelyben élünk, már vannak ilyen biztató, pozitív kezdeti lépé­sek., ami azt jelenti,; hogy minden egyes je­löltnek, aki közfunkcióra pályázik, meg kell mérettetnie magát a nyilvánosság előtt. Tu­dom. hogy ez még nem a valóságos, és a mindannyiunk állal remélt többpártrend­szer! választás körülményei között folyta­tott választási harc volt. Mégis azt hiszem és saját tapasztalatomból mondom, hogy roppant hasznos dolog ez a fajta nyilvá­nosság, amely — gondolom, hogy minden eddigi gyakorlattól eltérően — ezt az el­nökválasztási folyamatot is megelőzte. Bi­zonyára hasznos azoknak is — tehát a vá­lasztóknak — akik tudni akarják, hogy kik kerülnek vezetői posztokra. De hadd mond­jam meg, hogy nagyon hasznos magának a jelöltnek is. Hiszen módjában áll vissza­jelzéseket, információkat kapni azoktól, akikkel találkozik. Mondhatom úgy is — némi túlzással — hogy a korteshadjárat so­rán minden jelöltnek a gondolkodásmódja is formálódik. Kialakul a kapcsolat a közé­leti ember és a lakosság között, amely sze­rintem a közeljövőben, de már úgy érzem, hogy ma is nélkülözhetetlen ahhozi, ha va­laki tisztességes munkát kíván végezni ilyen és ehhez hasonló pozícióban. — Köztudomású, hogy nemsokára ismét választások lesznek. Tud-e addig olyat ten­ni, ami személyes tökéül fog majd szol­gálni ahhoz, hogy újra optimizmussal tud­jon indulni a következő választáson? — Ugye nem haragszik, ha én ezt úgy mondom, hogy nem a személyes tőke a lé­nyeg. Természetesen abban bízom, sőt meg­győződésem is, hogy sok mindent lehet ten­ni akár egy év alatt is a megyében. Nem szeretném, ha félreértene. Nem arra gon­dolok, hogy azt a nehéz — nyugodtan mondhatjuk — válságos helyzetet, ami a megyében kialakult, egy év alatt gyökere­sen meg lehet változtatni. Ez természetesen illúzió, és én a magam részéről harcolok mindenfajta illúzió ellen. Hiszem viszont, azt, hogy nagyon sok kedvező folyamatot kell ebben a megyében beindítani. És eb­ben a tanácselnöknek igenis lehet -fontos szerepe, s nem feltétlenül azért, hogy a jö­vendő választásra személyes tőkét halmoz­zon fel. Ezt a megyét rá kell terelni a vál­ságból való kibontakozás útjára. Főleg, ha iU'ra is gondolunk, hogy ebben ia megyében azért sok-sok érték van. Értem ezalatt a meglévő objektív adottságainkat, a törté­nelmi és természeti értékeinket is. De ami , talán mindentől fontosabb — hiszen min­denütt ezt igyekeztem hangsúlyozni, ahol korábban érdeklődtek a programjaim iránt — hogy az emberekre kell építeni. Nap mint nap találkozom — és most, hogy im­már pár hete elnöki funkcióban vagyok, ta­lán még gyakrabban fogok találkozni — te­hetséges, értelmes, tenni akaró, gondolkodó és a megye iránt elkötelezett emberekkel. Őket megnyerni, összeszedni, velük kapcso­latot teremteni, ez számomra egy, nagyon izgalmas kihívás! Meggyőződésem, hogy ez eredménnyel is fog járni. — Mint. tanácselnök, mit örökölt? — Gondokat, bajokat, foglalkoztatási problémákat. Azt hiszem, hogy megyénk sok szomorú rekorddal dicsekedhet. Elsők voltunk az országban, akiknek a munkanél­küliséggel kellett szembenézni. Elsők vol­tunk, akiknek a termelőszövetkezetek fel­számolását tudomásul kellett venni. Elsők vagyunk, hátulról a rangsorban, a lakossá­gi jövedelmeket tekintve. A lakossági ellá­. tás feltételeit jelentő lakás, óvoda, iskola, oktatási ág, és az egészségügy tekintetében sincs okunk arra, hogy büszkélkedjünk. Saj­nos itt is a, rangsor végén vagyunk. Beszél­hetünk a bűnözés állapotáról, az: alkoholiz­musról, de hadd ne soroljam tovább. Akik itt élnek közöttünk, ezekkel tisztában van­nak. — Mindenütt hallani, hogy a demokrácia egyik kiteljesedési lehetősége a jövőben az lesz, ha a városokban és falvakban élő em­berek önkormányzati szerepe és felelőssége nőni fog. Azaz önmaguk sorsának intézésé­ben a szabadság lényegesen nagyobb tesz, mint eddig volt. Aztán az emberek azt is megfogalmazzák, hogy ök falvakban, váro­sokban élnek és nem megyében. Azt is megfogalmazzák, hogy kelt-e. egyáltalán a megye? Milyen lesz a jövőben a megye szerepe? — Természetesen én is -találkozom ezek­kel a nézetekkel, és azt is értem, hogy a . megye mostani és korábbi szerepének egy­fajta elutasítása — hiszen ez van az ilyen megállapítások mögött — jogos. A kérdést úgy is fel lehet itenni, hogy vannak-e olyan tennivalók, amelyek megyei, vagy közép­szintűéi-;, tehát területi szinten kell velük foglalkozni? Vannak-e olyan dolgok, ame­lyek nem feltétlenül kapcsolhatók egy-egy településhez? Vannak. -Ezek az úgynevezett regionális jellegű feladatok. Ide tartozik például a középfokú oktatás, rendszere. Hi­szen senki nem hiszi azt, hogy mondjuk Miskolc gimnáziumai, szakközépiskolái és szakmunkásképzői most csak a miskolciak érdekeit szolgálják. De ugyanezt el lehet mondani az egészségügyi ellátásról, a kö­zépszintű intézményekről is. Lehet még megemlíteni a nagy regionális közműrend­szereket. És ami még ezeknél is fontosabb; biztos vagyok bene, hogy mindig is lesz a településnek egy olyan meghatározott köre — elég, ha csak itt a megyénkben igen szép számmal létező aprófalvakra gondolok — amelyek egyszerűen képtelenek arra, hogy a legalapvetőbb gondjukat önerejükből meg­oldják. Ezeken az. embereken — akik ott élnek — nem a szomszéd tanács, hanem egyfajta közösség, csak a megye tud segíte­ni.. Mert ha a megyéről beszélünk, nem fel­tétlenül a rosszízű, a hatalmaskodó, a kö­zépszintű dzsentri megyére kell gondol­nunk, hanem arra, hogy a megye is embe­ri közösség. A településeknek egy olyan kö­zössége, amely éppúgy megteszi azt a köte­lességét, mint mondjuk a nemzet-állam, hogy segít azokon, akik önmagukon nem tudnak segíteni. — Hogyan él a megye új tanácselnöke? — Nem tudom még megmondani, hogy hogyan él. hiszen csak pár hete, hogy a vá­lasztás megtörtént. De úgy érzem, hogy a család némi nehezteléssel veszi tudomásul azt. hogy sokkal később járok haza, és ko­rábban is indulok, mint máskor. Számom­ra ez nem teher. Nehogy panasznak vegye! Isten őrizz, hogy azt a látszatot keltsem, mintha e téren bármi is gondot jelentene nekem. Azonban be kell. látni, hogy a mos­tani helyzetben egy ilyen feladatot csak pluszmunkával, plusz erőfeszítéssel lehet’ elvégezni. Én ezt természetesnek is veszem, és úgy érzem, hogy a család is. E tekintet­ben a neheztelésüket nem is úgy kell érte­ni, -és én sem úgy fogalmaztam meg, hogy ez valamifajta rosszallás lenne. Inkább ag­gódás. — Megfordul az erhberek fejében, hogy a megye tanácselnöke biztos tagja valame­lyik vadásztársa súgnak. — Ügy tűnik, hogy ez a vadásztársaság nagyon népszerű dolog, ezt már máshol is megkérdezték tőlem. Hát, nem vadászom. Nem is vadásztam, és ezt nyugodtan meg­ígérhetem, hogy nem is fogok vadászni. Vannak viszont gyermekkorom óta megőr­zött hobbijaim. Nagyon szeretek olvasni. — Mit? — Természetesen szépirodalmat, hiszen olvasnivalóm ezen kívül is van bőven a hi­vatali munkámmal kapcsolatban. De ami kikapcsol, ami elvezet más világokba, más élethelyzetekbe, az számomra a szépiroda­lom, Az teremt egy olyan miliőt, amit eset­leg én sosem élhetek át. Az irodalomnak megvan ez a varázsereje, és én ezt nagyon élveztem, és szerettem, kedvelem most is. Sajnos kevesebbet érek rá. Bevallom őszin­tén, inkább csak este az ágyban olvasga­tok, de azért nincs olyan nap, hogy könyv nélkül aludjak el. 'Bármikor jövök is haza és akármilyen fáradt is vagyok, mindig ol­vasok. Számomra ez olyan, mint másnak az altató, csak nem úgy működik. Mert nem elalszom, hanem az olvasnivalóval éppen­séggel még bekapcsolódok valamilyen más áramkörbe, valamilyen más területre. A másik dolog, amin magam is; meglepődtem, hogy milyen kertbolonddá váltam. Kiköl­töztünk falura, s itt van egy darab kert is. Korábban soha nem értettem, hogy mások, akik már korábban megbarátkoztak a ker­tészkedéssel, mi örömet találnak abban, ha kinő valami a földből. 'Nagy dolog — gon­doltam — meg lehet venni a boltban. Ügy látszik, hogy az öregedés jele nálam, hogy naponta végigjárom a kertet, megnézem, buzgalom a gyomokat, kapálok hétvégén, élvezem, szeretem, kikapcsol. Azt hiszem, hogy az olvasás és a kertészkedés az, amit igazából és szívesen, is csinálok. El ne fe­lejtsem: a zenét természetesen nagyon sze­retem. Más hobbim nincs. — Ön egy boldog ember? — Boldog? Dehogy vagyok boldog! Azt hiszem, hogy vannak olyan pillanatok, amikor az ember ér el sikereket, és akkor jól érzi magát. Ez egyaránt érvényes a munkára, meg a magánéletre is. De ben­nem—és azt hiszem, hogy sok mindenki így van ezzel —. van egy folyamatos belső elége­detlenség. Hiszen annyi meg annyi kihívás, probléma és gond jelentkezik — amivel szinte nap mint nap találkozók — hogy ha ezekre gondolok, akkor nemhogy boldog­nak, de pesszimistának kellene lennem. De viszont; pesszimista sem vagyok, mert hi­szem, hogy nem nekem kell mindent meg­oldani. — Köszönöm a beszélgetést. (A beszélgetést Kecskés Sándor készítet­te. Bővebb változata elhangzott a Miskolc Városi Televízió 1989. július 29-i adásá­ban.) Fejlesztés, kezdeményezés, értékesítés — KAPCSOLAT 30 ORSZÁGGAL — ÜJ TERMÉK: A GRANULÁLT MŰTRÁGYA — MIRE VAN KERESLET? Az első lépéseket már 1980-,ban megtette a Borso­di Vegyi Kombinát a piac- gazdaság irányába. A gyár vezetői ugyanis soha nem a mának éltek és dolgoztak — évekre előre formába öntöt­ték , terveiket, elképzelései­ket. — iMi felismertük: eg.y út van, jövedelmezővé kell tenni a vállalatot. — mond­ja. Kovács F. László, keres­kedelmi vezér igazgató-he­lyettes. — Azt * mondtuk: amit az élet, a technológiai fejlődés túlhaladt, azt ki kell dobni a hajóból, le kell állni vele. Ennék a koncep­ciónak megfelelően állítot­tuk le — többek között — a földgáz alapanyagú aceti­lén gyártását. A tervszerű visszafejlesz­téssel egyidőben a gyár ve­zetői egy pillanatra sem fe­ledkeztek meg a korszerűsí­tésről. A korábbi, jól mű­ködő technológiák színvona­lának a növelésével — .pél­dául az energiaracionalizá­lással — többszázmillió fo­rintot takarítottak meg. Természetesen e törekvése!', nem hoztak máról holnapra születő látványos eredmé­nyeket, viszont megterem­tették a biztonság, a stabili­tás feltételeit. Ennek kö­szönhető, hogy.. . — A vállalat fejlődése 1985-től kezdődően töretlen — mondja Kovács F. Lász­ló —. ami plasztikusan le­mérhető az éves termelési érték növekedésében. Csak egy példát: amíg 1988-ban 15, addig 1989-;ben már 18 milliárd forint értékű árut termel a gyár. A számok önmagukért be­szélnek. De még többet el­árulnak, ha tudjuk, hogy ebből a mennyiségből 30 százalék jut a tőkés piacra 100 millió dollárért, méghoz­zá úgy, 'hogy a termék elő­állításához mindössze 30 millió dollárnak megfelelő importot használnak fel. A hazai piac 11 milliárd forint értékű árut vesz át, olyan termékeket, amelyek iránt nagy >a kereslet. Az együk legnagyobb vevő a mezőgazdaság, ahová műtrá­gyákat, folyékony műtrá­gyát, növényvédőszerekel, műanyag termékeket, mező- gazdasági fóliát stb. szállít, a gyár, mintegy 2 milliárd forint értékben. Másfél mil­liárd forintos üzlet a tim­föld—alumínium egyezmény működtetéséhez a BVK ál­tal szállított marónátron. A partner, az alumíniumipar, 50 milliós hitelt; nyújtott a gyárnak, hogy e termék gyártásához a kapacitást bő­vítse. Ami azt jelenti, hogy e nagy vegyipari üzem és partnere közösen gondolko­dik, tervez, s együttesen teremti meg az anyagi fel­tételeit is a fejlesztésnek. Hetenként négy 'irányvonal indul Kazincbarcikáról a timföldgyárakhoz e fontos termékkel megrakodva. A nagy vevők, megrende­lők közé tartozik a Hungá­ria Műanyagfeldolgozó Vál­lalat, amely a műanyag ter­mékeinek gyártásához nél­külözhetetlen PVC-alap- anyagból mintegy 1,8 mil­liárd forint értéket vesz ál. a gyártól. Ennek az igény­nek a kielégítése csak úgy lehetséges, hogy a BVK-ban a PVC-gyóriásra és fejlesz­tésre mindig nagy gondot fordítottak. Ha ez nem tör­ténik meg, a műanyagipar ma hazánkban nem állna a jelenlegi szinten. Amíg ugyanis 1960-iban mindössze 1000. addig ma már — 30 évvel később — 110 ezer tonna PVC-t használnák fel Magyarországon. Ha nincs olefin-program, és benne a BVK közreműködése, a pia­ci igényeket ma nem tudnák kielégíteni. Ami a szocialista piacot illeti, a Borsodi Vegyi Kom­binát (talán mások számára is) tanulságos utat válasz­tott. Eltérve a hagyomá­nyoktól — tudatosan —, ar­ra törekedett, hogy terméke­it vállalatközi egyezmények alapján értékesítse, s ne a kényelmes államközi szerző­dések alapján dolgozzon. Ez a gyakorlat rugalmasabb pi­acpolitika kialakítását és az: eredményezte, hogy közvet­len információk, és érdekek alapján olyan termékekei vásároltak a külföldi part­nertől, ami elősegítette a gyár termelési stabilitását. Természetesen ugyanez for­dítva is érvényes. — Ennék a gyakorlatnak megfelelően vállalat — vál­lalattal köt szerződést, ami azzal jár együtt, hogy min­dig jelen van, érvényesül a vállalati érdekeltség is — hangsúlyozza Kovács F. László. — Ha engedik az önálló vállalati kezdeményezést, megy az üzlet. — mondja ,a vezér i ga zgat ó-h ely e ttes. A z idén csak a Szovjetunió vállalataival nyolc új kap­csolatot alakítottunk ki. A kereskedelem szerepe meghatározó az üzleti kap­csolatokban. Bármilyen pi­acról legyen is szó. Egy azonban biztos: gyümölcsö­ző kapcsolatok, eredményes üzletkötések kölcsönös biza­lom nélkül mit sem énnek. Ennek a bizalomnak pedig a forrása a jó minőségű, el­adható termék, a határidők pontos betartása, a szerző­désben rögzített követelmé­nyék maradéktalan teljesíté­se. Az eddigi tapasztalatok szerint a BVK termékeinek a minősítésére mindez rá­illik. Ami annak is köszön­hető. hogy évről évre minő­séget javító 'intézkedéseket tesznek, ha szükséges, szak­embereiket külföldi tanul- mányutakra is elküldik, hi­szen az erre fordított pénz mindenképpen megtérül. Mindennek jegyében új fe­jezetet nyitnak Kazincbarci­káin « műtrágya gyártásá­ban. Most fejeződik be egy kapacitásbővítés, ahol. ha megkezdődik az üzemszerű gyártás, granulált műtrágyá­val jelennek meg a piacon. Erre van ugyanis 'kereslet. — Az a helyzet ugyanis — fogalmaz a vezérigazgató- helyettes — minél feldolgo- zottább egy .termék, annál jobban megfizeti a külpiac. Itt kell elmondani azt is, hogy rövidesen megkezdi működését egy új műanyag­gyár, amely poliuretánok alapanyagát gyártja majd, ami a legkülönfélébb fel­használási fertile,teken vár feldolgozásra, (Pl.: autóipar­ban, építőiparban, és a ci­pőiparban stb.) E termékből már a negyedik negyedév­ben szállítani kell... Elv a BVK-ban: mindig minden legyen a gyártáshoz. Anyagellátás a termelést ne akadályozza, — Meg kell mondani: az anyagellátás kitűnő — mondja Kovács F. László. — Mindig, mindenből van. de ügyelünk arra, hogy a készletek ,ne nőjenek az égig. A kétmilliárd forin­tot kitevő készletek a nyolc évvel ezelőtti négy helyett, hatszor megfordulnak, azaz -a korábbi nyolcvan helyeit 50—(50 nap alatt kicserélőd­nek. Ezen még (lehet, és kel! is javítani, mert a forgási sebesség mindig alacsony. Korrekt üzleti kapcsola­tok, minőség, a határidők pontos betartása, a piaci változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás, az időben hozott és megvalósított in­tézkedésék. s nem utolsó sorban a helyes árpolitika — ez a titka a BVK sike­reinek. Tóth Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents