Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-14 / 190. szám
1989. augusztus 14., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Petőfi nyomában (2.) Ál-Pet&fik, álsz&mtanúk Autóalkatrészek Hajdúszoboszlóról Bevételnövelés — új szolgáltatással A kolozsvári lap főszerkesztőjének a kapott halál- hírihez fűzött néhány szavas kételkedő megjegyzése sokáig kongott, visszhangzott még a Világos utáni — a szó szoros értelmében .temetői csöndben. Egy komáromi lap — ahova nem ért még el Haynau keze — szeptemberiben is azt írja bizonyos Petőfire emlékező költeményeik kapcsán, hogy „bárcsak alaptalan hír lenne a hős és nagy költő halála.” Közibem „Petőfit” több hélyen is eltemetik, sírjai szaporodnak, mint ma tudjuk, Székelyibei’esztúrtól Szibériáig, de legalább ugyanannyi alakban kerüli újra és újra elő. A vele foglalkozó kutatóik számtalan ilyen esetet elősorolnák,'volt aki látta, volt, aki találkozott vele, etette, itatta, bújtatta a „költőt”, s köztük még olyan ál-Petőfl is akadt, aki Londonban és Amerikában is élősködőit az emigráció nyakán. Néha, még volt osztálytársak, sőt rokonok is lépremenltek, hisz’ a szélhámosok rendszerint kiválóan felkészültek Petőfiből. De voltaik egészen nevetséges esetek is. Irodalmi berkeikben emlegették azt, amikor egy ál-Petőfi, az igazi kritikusa elé toppant, és a következő sza vakkal fejte meg. Uram. ön nékem ellenségem, de én ezt megbocsáj- tom, mert ön is becsületes hazafi — segítsen nékem külföldre szökni... Hogy mennyibe került a kritikusnak egykori. kritikája, az nem derült ki, de tény, hogy egy Sariai nevezetű kalandor, akit Rónay Jácintnak Londoniban multattak be, tízezer forintokat vágott zsebre. „A nevezetes férfiú, zömök, pirospozsgás, hirtelen szőke, alig 25 éves fiatalember volt.” — írja Rónay, s ő még hozzáteszi „az embernek az esze. megáll eny- nyi hiszékenység láttára.” Pedig a hiszékenység abból táplálkozott, hogy a költőt elesni senki sem látta. Ennek a körülménynék abban az időben — az 1850-es éviek eleje ez, még olyan jelentős a szerepe, hogy nemcsak Erdélyiben bújtatják több helyen is — így Nagybányán, Aradon, Ziiilahon az ál- Pe tófűket, de az a hír is elterjed, hogy miután Petőfi orosz hadifogságba estik, s a cár gazdagon megjutalmazza, hazatér, s csak akkor búj dóriik él örökre, amikor feleségét a gyászév letelte előtt férjhez menni látja. Naiv, népmeséi elképzelés? Lehetséges! Tény, viszont az, hogy ezzel az esküvővél a bécsi titkosrendőrség is foglalkozott, mert az a hír terjedt el, hogy Széndrév Júlia és Horváth Árpád idő előtti házasság- kötése — Petőfi beleegyezésével, sőt kívánságára történt. hogy így tüntesse el saját nyomát. Ez a Mr különben Londonból származott — magyar emigráns körökből szerezte az osztrák titkosrendőrség. Ezt most ne kommentáljuk. Említsük meg pusztán azt, hogy a titkosrendőrség komolyan vette az értesülést, és igen alaposan utána járt az ügynök. Abból kiindulva, hogy Pétőfi Pesten bujkál, igen sék becsületes magyar ember életét keserítette meg. Köztük, az új házasokét is. Eskető papjiUk — bizonyságul, hogy a költő nem ól — éppen annak a Beydte ez- redesnék a jelentésére hivatkozik, aki az Ispán kút- náll látta azt a bizonyos kifosztott „nagy fekete körsza- káíltas” hullát. Különben jóvá! később, éppen ez a jelentés kerül elő. a bécsi llevél tárból, s ez volt az, amit a későbbi, már higgadtabb l'ejú kutatóik, készpénznek vették. Még az olyan jó- szándékúak is, mint Pách Albert, akinek — enyhülvén valamelyest az osztrák düh és hajsza — módjában állt nyilatkozatra szólítani fel a még élő szemtanúkat. Sokan meg is tették. A lapok közölni kezdték a visszaemlékezéséket, de sokra nem jutottak. Olyan megbízható, szavahihető magyar - szemtanú, aki a költőt bizonyíthatóan ismerte, és halva látta volna, most sem került elő. Voltak viták, szembesülések, egymás mellé rakták a val* lomásökat, emlékeket, s szinte percről percre felépítették Petőfi utolsó perceit a csatatéren, de azzal a bizonyos, vallóban utolsó perecéi, soha senki nem tudott elszámolni. Lengyel sem, Heydite sem, és senki más. Eredménye tán annyi volt őzöknek a vallomásoknak, hogy veszélyessé tette az ál- Petőfik további jelentkezését. Az 1860-as évéktől kezdve el is tűntek. Helyettük olyan „szemtanúk” je- lentlkezték, akik látni vélték, amint az orosz dzsidás a költőt a hídnál (a Sár- paták hídja) mellbe szúrta. Ezekről Viszont kiderült, hogy részt sem vették a csatában. Ettől ugyan, .mégrej- 1 ékhelyükről láthatták volna, aikár ’ civilként is, csákhogy e tanúik mind, magukat is hősi színiben — a kozákokkal verekedő katonának tüntették fel. Így viszonylag könnyű volt őket megcáfolni. Tájékozatlanságukra jellemző, hogy jóf ormán azt az egységet sem sikerült megnevezniük, amelyben harcoltak. Az ilyesmi pedig katonáról alig képzelhető el. Nem tudta, illetve helytelenül nevezte meg egységét az a Mianasses Dániel nevű „szélhámos” is, aki elsők között kezdte híresztelni, hogy Petőfivel együtt volt Oroszországban hadifogoly, s vele, hosszú- ideig ólombányák- ban dolgozott. Róla ugyan bebizonyították, hogy sosem volt Oroszországban, csak Nagyváradon raboskodott — és nem csatatéri hőstettei miatt — de tény, hogy akkor állította ezt, amikor az orosz. fogság verziója, az 1870-es évék végén hirtelen elterjedt. Most, amikor erről a lehetőségről már jóval többet tudunk, arra is gondolhatunk, hogy ha Ma- nasses nem is járt Petőfivel orosz ólomibányákiban, börtönideje alátt találkozhatott olyan emberrel, akivel ez megtörténhetett. Végtére is, egy hadseregben sokféle, még böntönViselt, kegyelemben részesült ember is megfordulhat — lásd Rózsa Sándort —, akár olyan is, aki könnyebben szökik meg egy ólombányából, mint egyiköltő. Mindenesetre, a Manas- ses-úgy, ráirányította figyelmet erre a lehetőségre. Maga Jólkai, a Petőfi-kul- tusz — összeveszésük ellenére — legfőbb ápolója és mozgatója sem marad érintetlen az újabb mendemondáikkal szemben. Neki aztán volt fantáziája- ahhoz, hogy el tudja képzelni, amint barátja nem jeltelen sírban nyugszik, hanem ólomércet váj valahol Szibéria rettenetes ólombányáiban. Erről a rémképéről verset is írt, s egyáltalán nem tartotta léhetetlennék az orosz fogságba esés verzióját. Nem olyan veszélyes már a kor, megtörtént aki- egyezés, Júlia halott. (1867), folyik az orosz—török .háború (1877), lehet hát kételkedni abban az állításban, hogy az oroszok nem ejtettek foglyokat, s hogy nem hurcoltak senkit Oroszországba. Csakhogy a szabadab'b, barátibb viszonyok is voltaik annyira ténytalkarga- tók, mint a kegyetlenkedéseikről szóló állítások. — Azolk, amelyek arról szólták, hogy a győztes seregeik minden sebesültet agyonvertek, -szántaik, -llőittefk, ,s hogy megesett az is, hogy valakit — Haller József szerint Petőfit is, élve temettek el. Most már arról kezdtek beszélni, hogy a segesvári csata után összeszedett sebesültéket, több mint 150 embert, a segesvári kórházban ápolták, s közülük csák 19 halt meg, ,11 pedig megszökött. Sőt, egy idő után el lehetett mondani azt is, hogy a sebesültek egy részét — magyar honvédeket. — segesvári szász polgárók ápolták a város főterén, s román, parasztasszonyok a csatatér környékén még sokáig ápoltak, bújtatták sebesült katonákat. De kiderülhetett- az is, hogy voltak, eküket valóban élve temettek el. Ilyen ember is került elő. Egy Orosz Ferenc nevű közkatona például, akinek a tömegsírból sikerült kimásznia. Petőfi élve eltemettetésének is megvoltak a tanúi. A tömegsírok felett pereskedő Haller bárók egyikének tanúja, bizonyos Osonta úrion szerint, aki a Kükiillö füzesében talált rá a sebesült Petőfire, az ő szekeréről döhta élve a sírba egy muszika közkatona. Egy Im- reh Sándor nevű, marosvásárhelyi nyomdatulajdonos azt közölte lapjában, hogy szász polgárok dobták sírba elevenen, s mikor 'kegyelemért könyörgött, „Dögölj bneg, }Kossuth kutya!" felkiáltással dobálták rá a többi hullát. Ezt a verziót Illyés Gyula be is építi a halál körülményeit részletező elképzeléséibe, de Dienes András nem fogadja el, mert szerinte senkit nem temettek el élve a segesvári csatatéren, és senkit nem ijur- coltalk orosz ólomíbányá'ba. Igaz, Illyés a könyvét 1936- ban jelenítette meg, Dienes pedig 1949-ben. A két dátum között van olyan különbség, hogy nem lehet még egy orosz közkatona magatartásáról sem ugyanazt állítani. De nem is ez a lényeg. Inkább az, hogy mindezek a tanúvallomások, állítások, elméletek a századforduló táján lassanként feledésbe merülnek, illetve a költő eltűnése, vagy élve eltemettetése, esetlég elhurcolása kezd közömbössé válni, hiszen nincs már remény arra, hogy élve előkerülhet. A legenda megszületett, s van olyan ellentmondásos, tisztázatlan és szép, hogy beletörődjön a nemzet. Petőfi nincs, nem is lehet többé. szelleme pedig egyformán világítja át az éveket, és az évtizedeket, akár a segesvári csatatéren, akár a szibériai ólombányáiban hunyt ki a forrása. Illetve, ez utóbbit csak mi és most mondhatjuk — új remények birtokában —, mert fiél évszázaddal a 'költő feltételezett halála után senki nem tudott többet, bizonyosabbat állítani, mint amennyit az álszemtanúk, vagy ál-Pe- tőfik túötalk és mondtak. Minden tisztázási próbálkozás kegyeletséntési szándékká nyilváníttatott, s a seregestül alakuló Petőfi-emlék- bizottságok csak arra voltaik jók, hogy ezeket megakadályozzák, illetve, hogy kerekebb évfordulók alkalmával tovább kavarják a port, ami vastagon rakódott rá minden értékelhető nyomra. Gyöngyösi Gábor (Folytatása következik) — Ezt mi nem árusítjuk...! . Sajnos, ez egyelőre nincs...! Hiánycikknek számít... Ebben az éviben még nem szállítottak ... ! Ismerős válaszok. Évtizedes gond, s mindmáig csak ígérgetés — a tárca vezetői részéről — s közben autóink egyre nehezebben viselik a megkövetelt jó műszaki állagot, s mi gyakran dacolva az előírásokkal, vállaljuk a „lebukás” veszélyét a közúti közlekedésben. Hogy mikor és hogyan lehet ezen változtatni ? ... Miikor és hol következik be a Kánaán, senki nem tud semmit, azaz ... Halvány reménysugár Kazincbarcikán, a Május 1. út 5. szám alatt. Június 5-ével itt nyitott autóalkatrész-boltot — elsőiként a megyénkben — a hajdúszoboszlói székhelyű Autómechanikai .Vállalat. A gyakorlott, rutinos. alkatrész űző vár legalább két hónapot vélé- ményaiakításra, mert tudja, minden új bolt nyitása egyfajta szemfényvesztés, mert vevőcsalogatónak roslkadásig telve a polcok, vitrinek, aztán egy-lkét nap, hét és ez sincs, az sincs. Ez esetben az újságíró is várt két hónapot, s aztán érdeklődött, szemlélődött. Ha mindent nem is talált, de hallott és tapasztalt valami újat, ami reményt keltőén megnyugvást, célbaérést jelenthet). A kéttagú személyzet Horváth János üzletkötő és Köteles Tibor helyettes nem győzi a munkát, azaz a 'kiszolgálást, a felvilágosítást. S miközben nem szűnik az érdeklődők, a vásárlók sora, az üzletvezető jóvoltából' megvonhatjuk két Egyszer már volt magyar tőzsde, amelyet 1864-ben alapítottak, s .nyolc évtizeden át működött, túlélt két világháborút, végül 1948-ban megszüntették. Mostanában sűrűsödnek annak jelei, hogy ismét lesz magyar tőzsde. A gazdasági reformbizottság programtervezete abból kiindulva, hogy a piacgazdaságnak az ár- és munkaerő- piac mellett a tőkepiac is nélkülözhetetlen tartozéka, szükségesnek minősítette a tőzsde működési feltételeinek már az idei évben való megteremtését s 1990-től kezdve a tőzsde tevékenységének fokozatos fejlesztését. A tőzsde létrejöttére utaló további jelzés: a szakemberek már javában dolgoznak azon a törvénytervezeten, amely az értékpapírpiaci tevékenységet, a tőzsde szervezetét, működésének feltételeit határozza meg. Az értéktőzsdéhez vezető út 1989-ben azzal nyitódott meg, hogy újból lehetővé vált közületek és magán- személyek által vásárolható, 3—5 évre szóló hitelt megtestesítő kötvények kibocsátása. Az esztendők múltával új értékpapírfajták — letéti jegy, kincstárjegy — bővítették a választékot, az utóbbiak 1—3 éves lejáratú, valamint a néhány hónapos befektetések lehetőségét nyitották meg. A tőkepiac létrejöttének további jelentős lépése a tőke- és értékpapír- piac másik fontos „áruját”, a tőkejuttatást és a tulajdont megtestesítő részvényt élesztette újjá, a társasági törvény pedig a tőkeáramlás, a tőkemozgás, a tőkeátcsoportosítás vállalkozásformáit teremtette meg. Ez utóbbi révén az idei évtől a magánszemélyek számára is lehetővé vált részvények vásárlása. Az elmúlt hét esztendőben csaknem 30 milliárd forint értékű több száz kötvény, 1988 tavaszától az év végéig 14 milliárd forint névértékű 3—6—9 hónapos hónap működésének mérlegét. — Másfél milliós nyitó- készlettel indultunk, kizárólag személygépkocsi-alkatrészekkel, fődarabokkal, gumiköpenyekkel. Az első hónap végére nyolcszázezer forintos árbevételünk volt, júliusban pedig túljutottunk az egymillión. Közben a jelzett igények alapján bővítettük a választékot, • autóápolási szerekkel, akkumulátorokkal, gum iszőnyegekikel. Beszerzésünk nagy részét a hajdú- szobaszlói konszignációs raktárunk biztosítja, de rendszeresen hozunk árut Budapestről, az Autójavító Szolgáltató Vállalattól is. A KGST-m belül gyártott vala- mennyi típushoz, a Zaporo- zsec, Moszkvics, Polski 125. és 1500-as kivételével értékesítünk alkatrészeket. Megnőtt az igény a Nysa és a Zsulk fődarabok iránt is, 6,4 milliard forint értékű letéti jegyet bocsátottak ki. A bankreform keretében majd két tucatnyi régi és új üzleti bank lett részvény- társaság több tízmilliárdos alaptőkével. Az elmúlt évben s még inkább az ideiben az rt. lett a vállalatgyarapítás és az átalakulás leggyakoribb formája. A régi és új rt.-!k összesített alaptőkéje jóval túlhaladja az 50 milliárdot. Igaz, hogy a részvénytársaságok többsége zárt alapítású, a részvényeket az alapítók egyelőre nem értékesítik. Mindent egybevetve a különféle értékpapírok együttes névértéke a 100 milliárdhoz közelít. Van értékpapír-forgalom, vannak már értékpapír-kereskedelemben közreműködő, ■ megbízásokat teljesítő tőzsdeügynökségek (bróker- ségék), s bár értékpapírtőzsde még nincs, a Nemzetközi Kereskedelmi Központban rendszeresek a tőzsdenap i találkozók, amelyeken a bankok, pénzintézetek, brókercégek megbízottai, úgynevezett alkuszai elsősorban kötvényeket adnak-vesznek. A tőzsdéhez vezető fejlemények összefoglalásával a tőzsde — majd mindannyi- unk számára elvont — fogalmát, tőkepiaci szerepét kívántuk érzékeltetni. A tőzsde ugyanis az értékpapír-, a tőkepiac csúcsszerve, az a hely, ahol a forgalomban lévő értékpapírok közül csak kevéssel, a legnagyobb éríékvolumenűekkel, a legnagyobb forgalmat ígérőkkel koncentráltan kereskednek. Az értékpapírtőzsdének két alapfunkciója van: befektetési lehetőségeket biztosít a szabad tőkének, a pénzmegtakarítások számára; a vállalkozókra már működő részvénytársaságok számára pedig a külföldi — beleértve a működötöké bevonásának — tőkeszerzés lehetőségét nyújtja. Szakmai körökben igen ezért ezekhez a típusokhoz is biztosítjuk az ellátást. Talán • újnak számít, s bővíti vevőkörünket, hogy a leadott megrendeléseikre is szállítunk. Ez utóbbi rzol- gáltatás erősíti kereskedelmi pozíciónkat és biztonságot jelent a vevőik számára, különösen, ha kurrens cikkekről van szó. Lépést tartunk az újonnan megjelent típusokkal, és ezekhez komplett motorokat is beszerzünk, értékesítünk. A jó üzleti politikának 'köszönhetően, a bolton, keresztül a hajdú- szöboszlói üzem fődarabok felújítását is elvégzi, természetesen garanciával. A 26. számú fő közlekedési úttól a bolt ugyan kissé ,;kiesik”, de az azóta‘idetévedt és megszorult autótulajdonosok közelebb kerülnék gondjaik megoldásához. sokan a tőzsdétől várják az eszközök jobb — a hatékonyság által orientált — elosztását s ennek eredményeként a gazdaság, a termelés szerkezetének ugyancsak a hatékonyság jegyében való .korszerűsödését. Mind a tőzsde, mind a tőzsdén kívüli értékpapír-kereskedelem a gazdaság társadalmi nyilvánosságát szolgálja. Az értékpapírtőzsde elsősorban azokról és azoknak a vállalatoknak, cégeknek nyújt információt, amelyeknek részvényeit a tőzsdén forgalmazzák. A saját részvények, értékpapírok árfolyama, annak alakulása a vállalat piaci megméretését, értékelését fejezi ki, s ez a piaci érték egyaránt több és kevesebb lehet a vagyonmérlegben szereplőnél. Valószínűsíthető, .hogy 1990- ben lesz már magyar tőzsde, megfelelő elhelyezkedéssel, technikával, frissen •képzett fiatal szakemberekkel, alkuszokkal, egyszóval rendelkezik mindazzal, ami a tőzsdéhez kell. Azo'k számára, akik tudják, hogy a hajdani Budapesti Áru- és Értéktőzsde — a TV által használt Szabadság téri épülettömbben székelt. Az új tőzsdéhez nem kell sem palota. sem tornaterem nagyságú helyiség, a .mai .korszerű tőzsdék, tulajdonképpen elektronizált irodák, amelyek az alkuszok és az úgynevezett piaccsinálók egyidejű jelenlétét sem igénylik, az üzletek számítógépeken köttetnek. Onnan folytatva, hogy jövőre már újra lesz Budapesti Értéktőzsde, de további esztendők kellenek majd ahhoz, hogy elegendő volumenű, összegű régi és új forgalom- képes értékpapírok piacra kerüljenek s a tőzsdének bőven legyen „árualapja” — mindenekelőtt részvénye —, amellyel a forgalmazás, a kereskedelem folyamatossá válhat. (MTI—.Press) Garamvölgyi István