Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Gondolatok a foci idény nyitányán Robbanás a magyar futballban? A mostani állapot aligha tartható sokáig . . . Laczó József montázsa K ét hónapig tartó vi­szonylagos csend után újra bajnoki portokért lépnek pályára az élvonalban szereplő lab­darúgócsapatok. Megkezdő­dik a harminc „menetes” sorozat, immár nyolcvan- nyolcadik alkalommal len­dül mozgásba a gépezet. A felvetődő kérdésekre —ki lesz az első, kik esnek ki? — jöyő májusig kell vár­ni uík a szurkolóiknak. Bi­zonyára akadnak, akik vi­táiba szállnak vélem, de szerintem ennél jóval fon­tosabb az: visszaszerzik-b hitelüket a honi labdarú­gás élvonalában szereplők? Érdemes néhány mondat­ban vázolni, mi változik tavalyhoz képest? A szö­vetség döntése értelmében az idén kimaradnak a mű­sorból a 11-es rúgások, a győzelem 3, a döntetlen 1 pontot ér. Ezzel a határo­zattal a résztvevőiket ösz­tönözni akarják a teljes siker irányába, a látvá­nyosságra. Ha sok a gól, hajtanak a csapatok, több néző vált jegyet. Persze, korántsem ilyen egyszerű a dolog, mert szükséges még néhány olyan apró­ság, mint színvonal, iram, küzdeni tudás, és hadd ne soroljam tovább. Az egyik legfontosabb „elem” pedig a jól képzett, sokoldalú futballista. Nos, érzésem szerint leginkább ezen a vonton szorít a hazai cipő. Mert milyen az a magyar mezőny, amelyből képte-- lenség eladni nívós baj­nokságba játékost? (A vá­logatott Kozmát szerződ­tette a francia Bordeaux, de mielőtt pályára lépett volna, máris lemondtak ró­la. Igyekeztek kölcsönadni a Rapidnak, ám ia próba­játék után az osztrákok is nemet mondtak ... (Talán fölösleges mondani, hogy az újpesti labdarúgó jó néhány alkalommal tagja volt a nemzeti tizenegy­nek. De 'a sort folytathat­nám, mert az itthon leg­jobbnak kikiáltott közép­pályás is operettbajnokság­ban váltja pénzre tehetsé­gét). Az utóbbi évek igazol­ták, hogy rendre képzet­len, az igazi NiB I. 'köve­telményeinek megfelelni képtelen sportolók kértek és kaptak bebocsátást az ígéret földjére, ök mini­mális szórakoztatást sem voltak képesek biztosítani a- lelátóikon helyet fogla­lóknak. A szurkolók — érthetően — megunták' a csetlést-ibotlást és elpártol­tak. Teret nyert, az a gon­dolkodás: miinek idegesít­sem magam fölöslegesen van a nyugtalanságra jó néhány egyéb olt. Az oly­kor szánalmas, legtöbbször viszont vérszegény produk­cióik láttáin aJtolk száma, csökken .vészesen, akik je­lenléte nélkül értelmét veszti a játék. Mert lehet futballozni néptelen lelá­tóik előtt is, csak éppen nem érdemes. Illetve: ek­kora ráfordítással nem szabad! De erről kicsit ké­sőbb. A neves edző a minap amúgy istenigazából kipa­kolt. Elmondta: nem érti, miért a közöny, az ellen­séges hangulat, amely a labdarúgást körülveszi. Ilyen miliőben lehetetlen dolgozni, s a játékosok motivációja is gondot okoz. A szakvezető a jelek sze­rint még mindig .más'boly­gón él, úgy tesz, mint aki teljesen független az or­szág hétköznapjaitól. Ugyan mit -tették igencsak szépen fizetett futballistáink a szurkolókért? Hogyian akarják visszanyerni azt a bizalmat, amely mostanság igein csak ingatag. A két- három évente előforduló bundaboitrányokkal? A köznevetség tárgyát képező fegyelmi határozatokkal, amelyekből egyeseknek ala­posan kijutott, mások vi­szont akár holnap kezdhe­tik elölről... A rajt előtti fogadkozásokból, ígéretek­ből ezúttal sem volt hi­ány. -Már-már nevetséges, ahogy minden esztendőben előszedik a korábban hasz­nált painelszövegeket, s bíz­nak (?) a megújulásban. Nem akarják tudomásul venni, hogy a változást csakis új személyeik, eltérő módszerek jelenthetik. Saj­nos, nem nagyon kérik .szá­mom, mi valósult meg a tervekből, fejlődött-e a magyar labdarúgás. Évről évre gyatrábbá és unal­massá váltak a bajnoki ta­lálkozók, Kevés ország akad Európában, ahol ala­csonyabb a színvonal. Élnek még a régi be­idegződések a szövetség­ben is. Ahol csak lehet, nehezítik az új elnök .munkáját, igaz, neki sem kellett volna hangzatos ki­jelentésekkel kezdenie mű­ködését. A szurkolók vár­ják az akarat vallóra vál- • tását, egyelőre hiába. Az első számú vezető többet markolt, mint amit -elbírt, közben telik az idő, a sportág barátai pedig hi­tetlenkedve ingatják a fe­jűiket. A szövetség egyéb­ként megtartotta idény előtti sajtótájékoztatóját. Legalábbis a fővárosi la­poknál tevékenykedő kol­légák számára ... A vidé­kieket elfelejtették értesí­teni, pedig Budapesten kí­vüli is -alkiad néhány élvo­nalbeli együttes. Különö­sebb hiányérzetem nincs, csak hát annyit beszélnek mostanság a nyitottságról, meg régebben: a meghívás természetes vol-t. Üj időik, de a szélirány egyelőre változatlan ... 11 rdemes lenne ponto­E-s-an tudni, mibe ke­rül a jelenlegi fut­ball? Erre vonatko­zóan kristálytiszta adato­kat lehetetlen szerezni, az érdekeltek ugyanis ködösí­tenek. Becsléséit vannak, az alighanem tényként, könyvelhető- el, hogy sok éve pénzpazarlás folyik. Százmilliók folynak el, a befékitetés nem térül meg. Amennyiben a helyzet gyö­keres változása elmarad, elkerülhetetlenül szembe kell néz-fti -egy drasztikus fordulattal. Nem tudom, felmerült-e már valahol a gondolat, mégis megkoc­káztatom: ' talán hasznos lenne visszahelyezni a lab­darúgást amatőr alapokra. A felszabaduló pénz más sportágakra, iskolákra -költ­hető. Hasznosnak ítélném, ha ' ezzel (is) számot vet­nének a most kezdődő fo­ciidény érintettjei. Doros László Holnap: az MNK-ért . Vasárnap, bonyolítják le a labdarúgó Magyar Népköz­társasági Kupa országos I. fordulójának találkozóit. A borsod -iábaú j - zemp leni gár ­dák közül többen idegenben játszanak, ám olyanok is akadnak, amelyek- hazai pá­lyán próbálnak szerencsét. Miskolcon például azonos időben három mérkőzést is rendeznek ... A Hejőcsaba, a BVSC és az MVSC fogadja ellenlábasát, így minden bi­zonnyal megoszlik majd a szurkolók érdeklődése is. A hazai környezetben pá­lyára lépő csapatok mérkő­zései : Tokaj—iRaikamaz, Her­nádinémeti—-Recslk, Sajóke­resztúr—Gyöngyös, Hejőcsa- ba—iD. Kinizsi, MVSC—Bal­mazújváros, Borsodi Építős Volán—Nyíregyháza, Sáros- paták—il-l. Asztalos SE, ,Kar- csa—iKisvárda, Perkupa— Bélapátfalva, Sajóbábony— Eger SE, Nova j főirány—íMe- zőcsát, Borsodná-dasd—Salgó­tarjáni Kohász. A találko­zók vasárnap délután fél öt­kor kezdődnek. Kondás aranyérmes Budapesten véget ért az első asztali ten isz-világfészt i- vál. A zárónapra maradtak a döntők, s a számunkra különösen -szívet melengető hír, hogy miskolci finalists i-s akadt. A serdülő lányok­nál Kondás Orsolya, a .Bor­sodi Építők Volán .asztalite- nisz-ezője a dél-'k-oreai Mit Kjo Kim oldalán iindul-t harcba. Az -elődöntőben len­gyel párost győztek lé 2:1 arányban, a döntőben pedig •a csehszlovák Frtlová, Pav- cenková duónál bizonyultak jobbnak három játszmában. A — veteránok kivételével — miskolci ki-slány az egyet­len magyar aranyér,met nyerte, s játák-a mindenkép­pen dicséretes. Állják a „sarat” a diósgyőri súlyemelők # HARMADIKOK AZ OB-PONTVERSENYBEN # HOGYAN TOVÁBB BARS! LÁSZLÓ? # LAKATOS ISTVÁN: ARANYÉREM ÉS NEMZETKÖZI SZINT — Lezajlott az országos bajnokság, igazán nem pa­naszkodhatnak, jól szerepel­tek. Mégis egy, talán kelle­metlen kérdéssel kell kez­denem! — mondtam minden bevezető nélkül Juhász Ist­vánnak, a DVTK súlyemelő­szakosztálya vezető edzőjé­nek. — Állok elébe! — Az OB-n történt egy­két lebukás. Azaz doppin­goltak. .. A szövetség állító­lag már értesítette is az érintetteket. — Mi nem kaptunk leve­let.' — Tartottak egyáltalán a „postástól’’? — Nem. — Hogy áll az a vizsgálat, amelyik ön ellen folyik? — Erről nem szívesen be­szélek. Az ügy sajnálatosan hosszúra nyúlt, és .nem tu­dom, hogy mikor zárul le. — A sportszerető közvéle­mény már nem hisz... Mert azt látja-hallja, hogy „el­kenték” a labdarúgó-bun-. dabotrányt, nem találták meg a szöuli doppingvétsé­gek „értelmi szerzőit” és már-már nevetségesen „húz­zák” a diósgyőri felderítést is. Szóval valami nem stim­mel. .. — Számomra véletlenül sem nevetséges a dolog. Hozzám is eljutottak olyan hírek, hogy folyik az eltus- solás. Erre csak ezt felelhe­tem: a rendőrségen nincse­nek ismerőseim. — Váltsunk témát. Hányán képviselték a DVTK-t az OB-n? — Ha-tam. Ügy is fogalmaz­hatunk, hogy ennyien kva­lifikálták magukat. — Szereplésükről általá- nasságokban fogalmazva mit lehet elmondani? — A pontversenyt a Tata­bányai Bányász nyerte, az MTK-VM lett a második, a DVTK pedig a harmadik. 27, 25, 22 pont volt közöttük a sorrend. A tíz aranyérmen nyolc egyesület osztozott. Az MTK-VM egy bronzzal töb­bet szerzett tőlünk, a há­rom tatabányai éremből pe­dig 2 aranyra sikeredett. A mi termésünk: 1 arany- és 2 ezüstérem, összességében nagyon jól szerepeltünk! A tervezett 14—15 ponttal szemben 22 a termés. — Lakatos hozta magát, a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel. — Abszolút esélyes volt, bíztunk is benne. ezért nagy lelki teher nehezedett rá. A 60 kilósok mezőnyé­ben 260-nal diadalmasko­dott, teljesítette a . nemzet­közi szintet. A második he­lyezett Lukácsra 25 kilót vert rá! Érdekesség, hogy a szakításban majdnem baj­ba került. A 115-öt, kezdő­súlyát, csak harmadszorra emelte fel... Lökésben 145- ig jutott. Ami a kilókat ille­ti, egyébként azt hittük, hogy eljut a 265—270-ig. Ha a szakításban nem csupán egy érvényes gyakorlatot produkál, és 140-es, valamint 145-ös lökése után teljesíti a 147,5-öt, akkor. .. De ne legyünk , telhetetlenek! Hi­szen győzött és még a végén elmarasztaljuk... — A két ezüstöt Kertész Attila és Hirskó Tibor ter­melte ki. — Kertész a bajnokság előtt 2 héttel kezdte a rá­hangolást. Kellemetlen térd­sérülése miatt úgy tűnt, hogy nem is tud elindulni. Fegyelmezetten, hallatlan akaraterővel küzdött és az ismert körülmények miatt ezüstérme bravúrnak számít. Király 315-öt ért el. Kertész 312,5-et, Kovács és Szálai pedig egyaránt 310-et. Ebből következik: egy rontás is elegendő lett volna ahhoz, hogy lecsússzon a dobogó­ról. Szerencsére nem így történt. Hirskót lelkileg kel­lett egyenesbe hoznunk,- mert a szarajevói junior Európa-bajnokságón kiesett. A +110 kilósok között a ne­gyedik helyet vártuk tőle. Szakításban 142,5-tel 4. lett, lökésben 175-öt produkált, összetettben pedig 317,5 a mérlege. Csak dicsérhetjük! — Barsi Lászlóról, a volt világbajnokról és olimpikon­ról is váltunk szót. Néhány héttel ezelőtt azt mondta, hogy deréksérülése krónikus, meggyógyítani nem lehet, és az orvosok szerint problé­máival együtt kell élnie ... Más megközelítésből: ő már volt prímás, szabad-e má­sodhegedűsként erőltetni? — Barsi László egyelőre súlyemelő, élvezi a számá­ra biztosított előnyöket. Te­hát dolgozni és versenyez­ni kéül! Kiváltképp egy or­szágos bajnokságon. Lefo­gyott, a 75 kilós mezőnyben próbált szerencsét. Attól tartottunk, hogy az első tíz közé sem kerül be, de szé­pen küzdött — 4. lett. Az olimpia .után pihent, kien­gedett, aztán a sérülése ..., szóval erőállaipota nem volt megfelelő. A B-csoportbán versenyzett, de a mozdula­tain, gyakorlatain látszott, hogy klasszis súlyemelő. Re­mélem, hogy negyedik he­lyével megteremtette avisz- szatérést. A folyamatos ter­helés, a fokozatos munka hatására nyilván a dereka is másképpen viselkedne .,. Lacinak azonban egyet min­denképpen el kell döntenie: nevezetesen azt, hogy vagy a súlyemeléssel, vagy pedig mással kíván foglalkozni-. Mert ez a sportág — ha va­laki, akkor ő igazán tudja —, teljes embert kíván. Súlyemelés, csirkefarm, sőt esetileg labdarúgás — kicsit soknak tűnik. Személy sze­rint azt szorgalmazom, hogy — pro, vagy kontra — dönt­sön. de minél előbb. — Nem szólt még a két hatodik helyezettről. — 67 és fél kilóban Ke­rek, 110-ben pedig Balogh F. került a pontszerzők kö­zé. Az utóbibi ranglistás eredménye 285 kiló volt, most húszat tett rá, szakí­tásban 135, lökésben pedig 170 kg-ot ért el, úgy. hogy az ötödikkel azonos össztel­jesítményt. produkált. Ke­rek sérülten versenyzett. Tő­le a későbbiekben többet "várunk, szeretnénk, havi-sz- szakerüLne a válogatottba. — A‘ sok megpróbáltatás után zárhatjuk-e azzal ezt a beszélgetést, hogy egyenesbe került a DVTK súlyemelő- szakosztálya ? — Maradjunk annyiban, hogy az országos bajnokság egy fél lépés volt előre! Kolodzey Tamás Lakatos: aranyérem és nemzetközi szint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents