Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-12 / 162. szám
1989. július 12., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Dr. Ladányi József cáfol Számlákkal, levelekkel bizonyít Hónapok áta tart a „saj- t'óhá'ború” dr. Ladányi József. a megyei tanács immár nyugdíjas elnöke ellen. Elsősorban az MDF mezőkövesdi szervezete az, amelyik megpróbálja aláírások gyűjtésével is. rábírni az országgyűlési képviselőt, bogy mondjon le mandátumáról. Köztudott, hogy a Demokrata Fórum képviselői is meghívták Mezőkövesdre egy kötetlen eszmecserére a választópolgárokkal. Arról az eseményről akkor tudósítottunk. s megírtuk azt is. milyen, kifogásokkal, indokokkal támasztották alá visszahívási köve te lésüké t. Ajkkor szóba került a megyei tanácselnök pingyomi. 220 négyszögöles telke (amit szerintük szabályosan, de etikátlanul szerzett meg dr. Ladányi József). A kövesd i tanácskozás szenvedélyesen kezdődött, de mert a képviselő jól felkészülten, számlákkal, hívaita- los okmányokkal jelent meg. úgy ért véget, hogy azt gondolhatta a tanácselnök: az ügy le van zárva. Aztán hetekkel később jelent meg a lapokban a hír: összegyűlt any. nyi aláírás dr. Ladányi József visszahívását követelve, amennyi ahhoz szükséges, hogy a szavazást erről kiírják. (Ezt. nem befolyásolja az a tény. hogy több száz aláírást Összegyűjtőitek a képviselő mellett is.) A következő támadás a Heti Hírnök (amely lap már foglalkozott a témával) június 28-i számában érte a ‘ nyugdíjas tanácselnököt. Ebben egy 'olvasó arról ír, hogy miként szerezte még dr. Ladányi József miskolci. Mikes Kelemen utcai házát. úgy. hogy a levélírót megkérdezése nélkül ' kirakták a bérlemény emeleti feléből. Ezután kérte Ladányi József. hogy .lapunkban nyilatkozhasson az ügyben. Előbb a korábbi cikkel kapcsolatban mondta el. hogy a Zsóri-üdülőtelke, illetve nyaralója a le írtak kai ellentétben 1982-ben közel 700 ezer forintjába 'került, Az összeg egyre több lesz. hiszen például a telefont tavaly vezették be." másokéval együtt. Ma már nagyon örü-1 annak. hogy minden számlát, minden engedélyt, kalkulációt megőrzött. Mutatja is sorban a kilónyi számlacso- mát; hőtárolós kályhák, téglák. kövek, vasbeton-gerendák. faanyagok, ajtók, ablakok. kerítés, szerelvények és a szemeteskuka számlája éppúgy megvan, mint az ■elvégzett munkákért kiállított és befizetést igazoló papírok. — Ami pedig a Mikes Kelemen utcai házat illeti: ebben korábban Csészét Vilmos városi rendőrkapitány lakott, neki ajánlották fel megvételre a házat, ám ő nem tartott rá igényt, annak el cserélését ajánlotta, i sme r ve 1 akóhá z-vás ár 1 ás i szándékomat. A képviselő újabb papírkötegel vesz elő: leveleket és válaszokat, amelyekben engedélyt kért és kapott a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökétől a lakáscserére és a ház megvételére. — A házat akkor 500 ezerre értékelték és mivel nag.yrészben romos voll, neA kormány iíz evvel ezelőtti rendeletének módosításával nagyobb önállóságot adott a vállalatoknak a munkavédelmi tevékenységük szervezésében, irányításában is. A Minisztertanács több olyan központi előírást helyezett hatályon kívül, amelyek az elmúlt évek során elavultak, s betartásuk mára formálissá vált. A jövőben azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek nem tartoznak államigazgatási irányítás - alá, nem kötelesek külön munkavédelmi tervet készíteni. Megszűnt az az előírás is, amely legalább ötévente egyszer kötelezővé tette a munkavédelmi helyzet értékelését, a vezetők munkavédelmi beszámoltatását. Ezután a vállalatok, szövetkezetek első számú vezetői akkor és annyiszor tartanak munkavédelmi szemlét, amikor és ahányszor azt időszerűnek tartják. A kém több százezerbe került a felújítása, melyet kisiparosokkal, saját költségemre végeztettem el. Elhanyagolt épület volt, a faszerkezetek gombásodtak. mindent ki kellett cserélni. Az engedélyeket. az értékelést óvatosságból nem megyei, ha- nepi pesti szakemberekkel végeztettem, ők vizsgáltak, ellenőriztek mindent, nehogy azt mondják, hogy a helyiek bármiben is kedveztek nekem. Az emeleti lakáról nem tudok mit mondani, soha életemben nem üát- tam. nem ismerem azt az embert. Egyébként abban az időben nem is Rózsa Kálmán, hanem Bérezi Béla volt a miskolci tanácselnök. Végül köszöntő levelek sokaságát mutatja dr. Ladányi József. Magas rangú politikusok, miniszterek, megyei vezetők, gazdasági szakemberek, barátok köszönnek el a nyugdíjba vonuló tanácselnöktől. Legtöbbjük nem mulasztja el megjegyezni. hogy meg van győződve Ladányi József közéleti tisztaságáról és mindenki tud történeteket feleleveníteni arról, mi mindent tett a képviselő választókörzetéért, a tanácselnök, megyéjéért. munkavédelem irányítását a szabályok most inár nem kötik a legmagasabb vezetői posztokhoz: ezt a feladatot a vezér- igazgatók, igazgatók „leadhatják” azoknak a munkatársaiknak, akiknek kezében véleményük szerint a lehető legjobban összpontosítható e tevékenység. Az első számú vezetők munkavédelmi vizsgakötelezettségét is eltörölték. Az új szabályok szerint a munkavédelmi ügyek intézésére külön szervezetet — amely akár egyetlen munkatársból is állhat — csak azok a társulások kötelesek működtetni, amelyek 50 dolgozónál többet foglalkoztatnak. A dolgozók munkaköri leírásának — ha van ilyen, erre ugyanis jogszabály nem kötelez — ezután nem kell a munkavédelmi feladatokat is tartalmaznia. A módosításokat a Magyar Közlöny 43. száma közli. Változások a munkavédelemben Itt csodálatos Ös-Duna, amott gépek és por... Változatos a szigetközi táj... A Szigetközt északról a Nagy-Duna. délről pedig a Mosoni-Duna fogja át „ölelőn-óvó szeretettel”. Valamikor az egészet a Duna élő- és holtágai, kisebb-na- gyobb erek és vízfolyások szelték kercsztül-kasul, és szinte minden községe egy-egy mini szigeten keletkezett. Igazi vadvízország mivoltát az 1886 és 1895 közötti Duna-szabályozásokkal vesztette el. Am növény- és állatvilága ma is egyedülállóan fajgazdag. Napjainkban ismét változik a táj. Dunakilitinél (és részben csehszlovák területen) készül egy tározó, amely a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer jelenleg is épülő (tehál nem leállított). objektuma. A tározó teljes térfogata 200 millió köbméter lesse és belőle indul a Hősre vivő iizemvízcsatorna. Jelenleg elég sivár a táj. Am talán nem is sokára csillogó vízfelszín, b részben üdülési célú létesítmények váltják ezt fel. De ahhoz, hogy majd gond nélkül élvezhessük, az is szükséges, hogy a bős—nagymarosi erőmű építésénél olyan megoldások szülessenek, hogy a Szigetköz varázsa és romantikája a jövőben is élvezhető valóságában táruljon fel. Rekviem egy háborús nemzedékért Fogságom naplója II. — Az első részt ott fejeztük be Nagy László nyugdíjas sárospataki tanárral, egykori deportálttal, hogy 1044. december 6-án ezer fogolytársával. Vereckénél átlépték a magyar—szovjet határt. Hová vezetett az útjuk? — A harmadik nap estéjén érkeztünk meg a következő lágerbe, Sztrijbe. A három napi úton ismét nem kaptunk enni, inni. Csak a sztriji lágerben kaptunk a megérkezésünket követő másnap reggel fél liter levest egy szelet kenyérrel. Sztrijben is három napot töltöttünk, majd tovább indultunk a zámbori lágerbe. Ezt az utat is három nap alatt tettük meg, mondanom sem kell. étlen-szomjan. A zámbori lágerben a viszonyok valamivel jobbak voltak, mint az előző kettőben. Először is fedél alatt, mindenkinek jutott annyi hely. hogy a földön elnyújtózhasson. Az ellátás itt is a szokásos fejadag volt: leves és kenyér naponta egyszer. Itt. még vízhez is hozzá lehetett jutni, ugyanis egy kis erecske folyt a lágeren keresztül. A patak felső részének vizéből ittunk, az alsó végén pedig mosakodtunk, először két hét után. Egy hetet töltöttünk ott, majd december 17-én délelőtt vagonokba raktak bennünket. — Megkérem, meséljen, az eddigi gyalogmenetei hogyan, milyen körülmények között zajlottak le? — Az egész útról általában elmondható, hogy reggel sorakozóval kezdődött. Általában 7—8 órakor indultunk el. Délig pihenő nélkül meneteltünk.- Akkor valahol a mezőn megálltunk félórára, ennyi volt ugyanis a minket kísérő katonák ebédideje. Mi ezalatt néztük őket „hogyan fal egyre mind”. Ez idő alatt elvégezhettük a dolgunkat, s kicsit pihenhettünk. Utána sorakozó következett, számlálás és indulás tovább. Este 5—6 óra tájban érkeztünk meg az aznapi szálláshelyre, amely rendszerint egy községi iskola épülete volt. Útközben sem evés, sem ivás. Mosakodásról szó sem lehetett, hiszen még inni sem volt mit. Ha valaki a sorból kilépett bármilyen okból (széklet. vízvétel), azt azonnal agyonlőtték és otthagyták. Az agyonlőttek helyébe a falvakból fogdosták össze az embereket, mert az őrparancsnoknak a létszámmal szigorúan kellett elszámolni. Sem több, sem kevesebb nem lehetett a létszám. Előfordult például Szolyvánál, hogy a kísérő ruszin próbarendőrt dobták be a sorba, természetesen előbb elvéve tőle fegyverét. Hogy a létszám meglegyen. De az is előfordult, hogy a végéről az utolsót elzavarták, mert a létszám több vol t «.a kelleténél, ugyanis többet szedtek össze útközben, mint amennyit kilőttek. _ Térjünk vissza a zámbori bevagoníroz áshoz... — Száz embert zsúfoltak össze egy marhavagonba. Még leülni sem tudtunk, így állva aludtunk, mint a lovak. A külső hőmérséklet —15—20 fok körül volt. — Miből állt egy ilyen vagon berendezése? — Egy tölcsér az ajtó mellett, mely vécéül szolgált, más semmi. Fűtés nem volt. A zsúfoltság következtében és a tisztálkodás hiányában megjelentek a tetvek. A beva- gonírozás után két-három nap múlva már nem lehetett kibírni tetvészkedés nélkül. Ha reggel kivilágosodott, egyenként húzódtunk a parányi ablakokhoz, ott félcsupaszra vetkőzve kerestük a tetveket és öltük őket százával. 150—200 tetű megölése után öltözködés és helycsere. És ez így ment mindennap, míg csak meg nem érkeztünk utunk végállomására, az uráli Nyevjanszkba. Aki nem tetvészkedett, az egv-két nap alatt elpusztult, megélték a tetvek. Három hétig utaztunk így összezsúfolva. Reggelenként bekiabált egy katona: kaput jesz? (Halott, van?) Azokat kivették közülünk, s egy 'gyűjtőkocsiba vittek. Azt sohasem kérdezték meg, hogy beteg van-e. Mivel az út végére érve a vagonban a zsúfoltság enyhült — ugyanis 30 halottunk volt — már le tudtunk ülni, ha éppen pihenni, vagy aludni akartunk. — E három hét alatt, amit vagonban töltöttek, milyen volt az étkezésük? — Minden reggel kaptunk tíz deka szárított kenyeret (szluhalkát). Ezenkívül még öt alkalommal kaptunk a kenyér mellé egy kiskanál kristálycukrot. Öt alkalommal kaptunk egy fél liter levest egv sós heringgel. Ez volt a 21 nap kosztja. A három hét alatt vizet egyszer sem adtak. Én a sós heringet nem ettem meg, elcseréltem a cukorért. Talán ez volt a szerencsém. A vízigényemet az öt fél liter leves, ha nehezen is, de kielégítette a kapott és elcserélt cukorral. De akik két heringet is megettek, a vízhiány miatt nagy kínjuk volt. Akik már nem bírták a szomjúságot, kínjukban a vécé fölötti zúzmarás szöget kezdték nyaldosni (a vizelet párája fagyott a szögre). Ezek egy-két napon belül meghaltak. A 21 éves derék fiatalember. Szabó Géza kezdte a sort december 24-én este. Másnap már vagy öten haltak meg. A vagonunkban elhelyezett száz ember a megérkezésig, január 6-ig — mint már említettem — 70 főre olvadt le. Nyevjanszkban megérkezésünkkor az út- bainditott ezer emberből háromszázat halva szedtek le a vonatról. Nyevjanszk a Kö- zép-Ural ázsiai oldalán található. Az állomásról a lágerbe másfél kilométer volt az út. Ezt az utat, aki bírta, gyalog tette meg. Ilyen alig volt száz fő. A többieket gépkocsi szállította a lágerbe. Én gyalog próbálkoztam, de az út egynegyedét sem tettem meg. amikor összeestem. így engem is felraklak a kocsira. — Hogyan nézett ki a nyevjanszki láger? — A láger be volt kerítve, a kerítés tetején többszörösen szögesdrót volt kihúzva, a sarkokon pedig őrtornyok állottak. A lágeren belül 10—15 faépület, s egy-egy ilyen épület 50 méter hosszú és 10 méter széles volt. Egy ilyen teljesen üres faházba vittek először bennünket. Ez érkezésünkkor fütetlen volt. de megérkezésünk után befű- töttek. Itt már le lehetett heveredni a padlóra és hat hét után ki is nyújtózkodhattunk. Estefelé meghozták a kondérokban a várva várt teát. Egy főnek két decit adtak egyszerre. De a sort újrakezdve még háromszor megismételtük a teaadag vételezését. Hat hét után ez volt az első eset, hogy valamilyen folyadékot kaptunk. — S másnap? Hogyan kezdődött a nyevjanszki — öntől tudom — tíz hónapos lá- geréletük első napja? — Másnap reggel valamennyiünket fürdőbe vittek. Ruháinkat a fertőtlenítőbe tették, minket megnyírtak, megborotváltak, majd lefürödtünk. Amikor a fürdőből kimentünk az öltözőbe, csodálkozva láttuk, hogy a ruháját senki sem kapta vissza. Én egy rossz katonainget, egy még rosszabb köpenyt és egy facipőt kaptam. A jó ruhák eltűntek. Az én lengyel bundám például a lágerparancsnoké lett. (Folytatjuk) Hajdú Imre Változatok a Szigetközre
