Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

1989. július 12., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

I

es az

ig

,H

ti

át

ül

if

re

te

id

Vl

líl

Cl

sC

y*

rí

bi.i

el1

nt«

ve

>d

m

ér

sol

éz

oS

i.V

jB

léi

rá!

fá

m

uK

: é‘ íel ze- el ak al' rri' ef *é' to*

[a*

,0'

ef

;á'

;á>

ű'

a'

á{

1'

íl

&

5/

S

i'

l'

i

(•

r

Tímár Vilmos beszéde

Tisztelt tárgyalópartnereink!

Mindannyian nagy utat tettünk meg, amíg a tárgyalóasztal két oldalához eljutottunk. Ügy gondolom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt útja volt a hosz- szabb, de mi megtettük ezt az utat, felismerve és tiszteletben tartva a társadalmipolitikai változásokat. Nem volt könnyű, mert magunknak is sokat kellett változnunk, formálódnunk menet közben, és nem állíthatom, hogy a végére értünk ennek .a folyamatnak. Addig azonban mindenképpen eljutottunk, hogy ma már gyanakvás nélkül, egyenrangú tárgyalófélként fogadjuk el az ellenzéki pártok és mozgalmak képviselőit, elismerve ezeknek a pártoknak és mozgalmaknak a létjogosultságát és társadalmi súlyát.

Szeretném hangsúlyozni, hogy Miskolcon valamivel könnyebb volt idáig eljutni. Minket itt ebben a városban kevésbé terhelt a múlt, mert nem okoztunk máig sajgó sebeket egymásnak. Az ellenzéki pártok és mozgalmak szabadon szerveződhettek, intézményes gyanakvás csak az MDF első lépéseit kísérte a tavalyi országos pártértekezletig. Amikor pártunk februárban elismerte a többpártrendszer létét, a városi pártbizottság szinte azonnal kezdeményezte a kétoldalú kapcsolatok felvételét, s nem hiába, mert néhány informatív tárgyalásra — a kölcsönösség jegyében — sor kerülhetett.

Az ellenzéki kerekasztal létrejötte országosan és városunkban is új helyzetet teremtett. Mi úgy gondoltuk, hogy a pártok felső szintű vezetésének kell az első lépéseket megtennie, ami azután formájában és tartalmában mintául szolgálhat a többiek számára is. Amikor viszont úgy éreztük, hogy ez a folyamat túl lassú, kezdeményezőén léptünk fel, méltányolva a másik fél kinyilvánított hajlandóságát. Az ellenzéki pártok és mozgalmak rugalmassága, párosulva a mi készségünkkel viszonylag rövid idő alatt elvezetett a nyilatkozatok formájában való üzengetéstől a személyes találkozóig.

Nemcsak a mögöttünk lévő út hosszú, hanem az előttünk álló is, ráadásul járatlan. Mi előfeltételek nélkül, azzal a becsületes szándékkal ültünk le a tárgyalóasztal mellé, hogy az országgyűlési választásokig terjedő időszak együttműködést, összhangot igénylő, közös felelősséggel rendezhető ügyeiből a magunk részét vállaljuk. Egymás felfogását, politikai alapállását jobban megismerve segítsünk oszlatni a ma még jelentős mértékű bizalmatlanságot. Azért ültünk emellé az asztal mellé, hogy azt keressük, ami közös és ne azt, ami elválaszt bennünket. Kemény tárgyalásokra számíthatunk, amelyben mindkét fél érvekkel képviseli saját véleményét és érdekeit, számít a harmadik oldal közreműködésére, de a megegyezés reményében. Meggyőződésünk, hogy a város polgárai is ezt várják tőlünk, ezért nekik is felelősséggel tartozunk.

Minden párt a maga útját járva formálja a közös jövőt. Mi, akik a Magyar Szocialista Munkáspárt miskolci mozgalmát, tagjait és szervezeteit képviseljük, tisztában vagyunk azzal, hogy pártunknak még sok tennivalója van saját sorainak rendezése, felfogásunk, szemléletünk, gyakorlatunk alakítása érdekében, hogy valódi politikai pártként illeszkedhessünk be a többpártrendszeren alapuló társadalmi-politikai szerkezetbe. Egyszerre kell tanulnunk, formálnunk és gyakorolnunk ennek kultúráját, technikáját, ami időt és küzdelmes munkát, önmagunk és egymás meggyőzését egyaránt igényli. Hiszünk abban, hogy pártunk megújítása 1— ha néha tétovának tűnő, ellentmondásos lépésekkel is — a gyökeres politikai ég gazdasági átalakulást segíti. Az átalakulás irányait felismerni, tennivalóit meghatározni nem könnyű. Túlhaladott elveink és gyakorlatunk béklyóitól megszabadulni, értelmileg és érzelmileg ráhangolódni a reformgondolkodásra nagy próbatétel.

Azzal a meggyőződéssel készülünk pártunk októberi kongresszusára, az azt megelőző megyei számvetésre, hogy közös erővel megalkotjuk pártunk új programját, kialakítjuk új szervezeti rendjét, megteremtjük akcióegységét. Szembenézünk a múlttal, megerősítjük tiszteletre méltó értékeinket és leszámolunk a hibákkal. Ebből a városi mozgalomnak is ki kell vennie a részét.

Sokat változtunk az elmúlt két év alatt. Fokozatosan lemondtunk korábbi előjogainkról, kiegyensúlyozott, egyenrangú kapcsolatokat alakítunk ki a politikai berendezkedés mai hatalmi és mozgalmi tényezőivel, tiszteletben tartva önállóságukat, rendeltetésüket. Megszűnőben vannak a .közvetlen ráhatás, feladatkijelölés, ellenőrzés korábbi módszerei, formái. Pártunk belső viszonyaiban jelentősen nőtt a demokratizmus, a szervezetek önállósága, felelőssége. Van tehát mire alapoznunk. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy mindez akkor válik hitelessé a város társadalmában, ha széles körben megismerik és elismerik, következményeit* érzékelik, ha következetesen tovább haladunk ezen az úton. Szó sem lehet tehát semmiféle visszarendeződésről. A korábbi gyakorlathoz való visszatérést

lehetetlenné teszi pártunk tagsága nagy többségének, szerveinek, vezető személyiségeinek a változások, reformok iránti, tettekkel igazolt elkötelezettsége. Mi tudjuk, hogy a fogadkozások, üres ígéretek kora lejárt, a társadalom nem a retorikára, hanem a tettekre kíváncsi.

Mi bízunk a jövőben, mert bízunk magunkban és számítunk a társadalom támogatására. Mi nem a kilátástalanság erősítésében vagyunk érdekeltek, hanem az értelmes szellemi és anyagi értéket teremtő munkában, mert mai gondjaink csak így oldhatók meg, csak így lesz jövőnk. Ismereteink szerint a város polgárainak zömét is ez foglalkoztatja igazán. Megélhetésük, boldogulásuk feltételei, a biztonságérzet, az, hogy legyen értelme és eredménye a munkájuknak, hogy a megvalósítás reményében tervezhessék a jövőjüket. Az, hogy egyéniségük egy közösen formált és elfogadott rend keretei között szabadon fejlődhessen. Bízni szeretnének a,vezetőikben. Azt szeretnék, hogy véleményét szabadon kifejtő, érdekeit megvédeni képes, a körülötte, zajló folyamatokat jól ismerő állampolgárként alakíthassák és ellenőrizhessék saját és közös sorsukat. Mi ezt. értjük a demokratikus szocializmus alatt, és mindenkivel hajlandók vagyunk együtt dolgozni, aki hasonló módon gondolkodik. Meggyőződésünk, hogy — ha összefogunk és megdolgozunk érte — a város megteremtheti léte szilárd gazdasági alapjait, gondoskodhat lakóiról, gazdagíthatja szellemi erőit.

A választásokat az átmeneti időszak egyik fontos mérföldkövének tartjuk. Ügy véljük, csak az egyenlő feltételekkel induló, demokratikusan lebonyolított választások alkalmasak a valódi erőviszonyok tisztázására. Erre készülünk, a lehető legjobban akarunk szerepelni, és tudomásul vesszük, hogy mások is erre törekednek. Akarjuk és vállaljuk a megméretést, elfogadjuk a választások eredményét, az ennek nyomán minden bizonnyal létrejövő hatalommegosztással együtt. Most még kicsi a bizalom egymás iránt, ezért az MSZMP városi bizottsága nevében kijelentem, hogy különösen fontosnak tartjuk: a választások a pártok és a közvélemény által ellenőrzötten bonyolódjanak le, tiszta, kölcsönösen elfogadott eszközökkel azért, hogy annak eredményét utólag senki és semmi ne kérdőjelezhesse meg.

Mi elsősorban a saját nevünkben és azok nevében beszélünk, akiknek érdekeit ki akarjuk fejezni, támogatását meg szeretnénk nyerni. Ügy véljük, hogy nem a harsogás, az üres ígéretek és szólamok döntik el, ki számíthat szűkebb és tágabb környezetének valós támogatására. Ezért reális programokkal, tettekkel, hiteles, rátermett egyéniségekkel, tiszta eszközökkel kívánunk versenyezni.

Az. ellenzéki szervezetekhez való viszonyunknak ma még nincsenek kialakult szabályai, politikai kultúra e tekintetben is folyamatosan alakul. Ezért annak alapelveit a többpártrendszerre való békés átmenet, a közös felelősség követelményéből vezetjük le.

Természetesnek tartjuk, hogy minden alkotmányos politikai erő megfelelő működési feltételek között, szabadon szervezhesse saját mozgalmát. Ezért tiszteletben tartjuk belső viszonyaikat, nem foglalkozunk belső ügyeikkel — így vezetőik kiválasztásával sem. Nem egymás lejáratásával, kicsinyes pártközi torzsalkodásokkal akarunk híveket szerezni, ezért véleményünket a nézeteikről és nem az azokat képviselő személyekről akarjuk kifejteni. Érvekkel, tényekkel és nem demagógiával, rágalmakkal, a közösség manipulálásával akarunk politikai harcot vívni. Elutasítjuk a fenyegetést és az erre hivatkozó félelem- keltést, bárhonnan származzék is. Nem gyártunk saját használatra és mások félrevezetésére politikai fantomképeket másokról. Bízunk abban, hogy a politikai élet többi szereplői is hasonló magatartásra fognak törekedni. Amennyiben nem, a polémia, sőt, ha szükséges az éles vita elől sem

térünk ki. '

Ezek a mi szándékaink. A tárgyalásokon és a közéletben kiszámítható, megbízható versenytársak és partnerek akarunk lenni. Számoljunk a realitásokkal: az egész országot foglalkoztató kérdések a pártok felső szintű tárgyalásain dőlnek el. Őszintén reméljük, hogy ezek kölcsönösen kielégítő eredménnyel zárulnak. De a mi szerepünk is fontos, mert a helyi kérdések megoldása együtt formálja a közhangulatot. Saját szerepünk szerint pártunk több mint 20 ezer tagját képviseljük, akik tudásban, képességben, elkötelezettségben, véleményben sokféle szint képviselnek, mégis ennek a városnak kiszakíthatatlan részét képezik. Mi komolyan vesszük az átmeneti időszakért viselt felelősségünket, mert tudjuk itt ítélnek meg minden nap. tetteinkkel, emberségünkkel itt kell elszámolnunk. Felelünk saját mozgalmunk jövőjéért, de politikai befolyásunk arányában az egész város jövőjéért is. Közös érdekből reméljük, hogy ez a tárgyalás egy új politikai rendszer kialakulásának egyik fontos állomása is. Javaslom, hogy a tárgyalások néhány technikai kérdésével külön foglalkozzunk.

Tegnapi lapszámunkban tudósítottunk az MSZMP Miskolc Városi Bizottsága és a Miskolci Ellenzéki Szervezetek Egyeztető Bizottsága között megkezdődött tárgyalásokról. A rendezvény az esti órákban ért véget, igy a két fél szándéknyilatkozatát terjedelmi okokból és a lapzárta miatt nem tudtuk közölni. Most olvashatják a két nyilatkozatot teljes terjedelemben. Mint jeleztük, a tárgyalások következő fordulójára július 17-én kerül sor.

Balázsi Tibor nyilatkozata

A Miskolci Ellenzéki Szervezetek Egyeztető Bizottságának tagjai — a Fiatal Demokraták Szövetségének, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártnak, a Magyar Demokrata Fórumnak, a Szabad Demokraták Szövetségének és a Szociáldemokrata Pártnak a miskolci szervezetei — várakozással tekintenek a Imái találkozó elé. Várakozásunk felelősségérzetünkből, s Miskolc sorsa iránt érzett aggodalmunkból táplálkozik. Aggódunk városunkért, s szomorúan konstatáljuk polgártársaink borús kilátásait.

Az elmúlt négy évtized szocializmusnak nevezett történelmi kényszerpályája minden emberben természetszerű megállapításokat és kérdéséket indukált.

Például: itt hosszú esztendők óta ezt mondták: minden az emberért van! Mára kiderült, hogy tényleg minden az emberért volt: azokért az egyes emberekért, helyi kiskirályokért, a húsosfazókhoz közel ülőkért, a tapolcai villaépítőkért, fekete állami kocsikban suhanókért volt, akik közül itt vidéken jó néhányan most éppen megújulásról, reformokról, demokráciáról, miegyébről papolnak a munkában folyamatosan fáradó többségnek. Akik tegnap MSZMP-t, szocializmust, egypártrendszert. mondtak, ma reformszárnyról, európai fejlődésről és pluralizmusról beszélnek.

Azt hisszük, itt valakik nagyon becsaptak bennünket. Azok, akik becsaptak bennünket itt. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, itt Miskolcon, ma még megkésett beismerő vallomásokra sem méltatnak bennünket. Igen, önök uraim, akik most velünk szemben ülnek, az ország legnagyobb válságövezetének a központjában, eddig mindig másra, a mindenkori felső pártvezetés ükre, ia történelmi örökségre, a gazdasági. társadalmi szerkezetre hárították át a felelősséget. Pedig önök és az önök‘pártja, az itt egyetlenként működött politikai közösség a felelős azért, hogy ide jutottunk.

Ezt a tényt ezen az első találkozón a MESZEB részéről azért tartjuk fontosnak rögzíteni, mert a helyi nyilvánosság eszközeiben, amely eszközök idáig jórészt csak az önök belső használatra szánt nyilvánosságát szolgálták 1989 júliusának közepéig, még nem szembesülhettek eme legfontosabb megállapítással a miskolci polgárok. Az önök nyilvánvaló felelőssége a kialakult helyzetért véleményünk szerint nem csak nagy teher, de nagy lehetőség is lehet az önök számára.

Ha valóban elkötelezett hívei akarnak lenni a diktatúra megszüntetésének, a demokrácia építésének (ezt a folyamatot mi a létező szocializmusból a demokráciába tartó útnak hívjuk), akkor most végre le lehet mondaniuk szűk párthatalmi érdekeikről, amelyeket idáig a nép érdekeinek tüntettek fel. Többek között így igazolhatják mostanában oly gyakran hangoztatott elkötelezettségüket a progresszív változásokért. Véleményünk szerint az önök részéről ez lehetne a legüdvösebb alapállás.

De mi is ezeknek a tárgyalásoknak a célja a Miskolci Ellenzéki Szervezetek Egyeztető Bizottsága szerint?

Mindenekelőtt az. hogy bizonyítsuk: az országos szintű tárgyalásoktól függetlenül is juthatunk eredményre itt, vidéken is, ha kölcsönösen komolyak a szándékok, s mindenki felül tud emelkedni részérdekein. Másrészt az, hogy a választásokig biztosítjuk a létező politikai erők egyébként, mindig és minden körülmények között szükséges párbeszédét, kapcsolattartását.

Hölgyeim és uraim, ezek után engedjenek meg néhány szót a MESZEB tárgyalási javaslatairól, tárgyalási pozícióinkról. Először talán a második javaslatunkról, jelesül a helyi társadalom legfontosabb ügyeit tárgyaló, illetve a választásokra való felkészülés esélyegyenlőségét ellenőrző bizottságról szólnék, hiszen az elmúlt hónapok felgyorsult, belpolitikai eseményei itt veendők leginkább számításba.

Hitünk szerint, ennél az asztalnál, a háború utáni második szabad választások közvetlen közelségében, nekünk már arra a többségre kell gondolnunk, amely többség itt évtizedeken keresztül, egy elidegenedett hatalom által hallgatásra ítéltetett. A szabad választásokig, véleményünk szerint, nekünk -már nem szabad a helyi társadalom szempontjából meghatározó döntések kimondását forszírozni. Éppen a szabad választásokon fog ugyanis kiderülni, hogy kikben ,is bíznak a miskolciak, mit is akarnak valójában a polgárok. A tárgyalásoknak, az esetleges eredményeknek, mindenekelőtt ezt a szabad választást kell elősegíteniük. Véleményünk szerint minden ma létező politikai közösség — aki most körülülik ezt az asztalt — bizonyos mértékig csak potencialitások, azaz lehetőségek.

Mi éppen a bennünk rejlő politikai lehetőséget, az esetleges felénk áramló bizodalmát kockáztatnánk, ha a választások előtt

— a valódi törvényesítésünk előtt — a nép feje fölött hoznánk (az MSZMP-vel) hosz- szú távra szóló döntéseket. A MES2EB ebből az alapállásból zárkózik el az ilyenfajta kezdeményezésektől, már a tárgyalások elején.

Megfelelő információk birtokában — gondolunk itt például a KSH adataira —, amely információk is monopolizálva voltak idáig, viszont nem zárkózunk el a tárgyalások során felmerült, egyes konkrét ügyek elemzésétől, akár ad hoc bizottság létrehozásának a segítségével sem.

A nyilvánosság kérdéskörével kapcsolatban strukturálás reformokat javasol a MESZEB. éppen az előbbiekben említett szabad, alaposan megfontolható választásokat elősegítendő. Először az alaphelyzetet kívánjuk tisztázni. Kérdezzük a helyi MSZMP-vezetést: igazságosnak tartják-e, hogy — most direkt eufémisztikus kifejezést használunk — történelmileg ebben a régióban — is — így alakult: az állampártnak lett helyi lapkiadó vállalata, két napilapja, a legutóbbi időkig káderhatásköre a helyi televízió irányítására és a többi.

Ha ezt igazságosnak tartják és nem kívánják legalább kezdeményezni a változásokat. a megbeszéléseinket akár el is halaszthatjuk. Ha ezt a helyzetet nem tartják igazságosnak, s a miskolciak érdekeinek, érdeklődésének megfelelőnek, akkor javasoljuk, változtassunk közös erővel ezen a tarthatatlan állapoton,

A vagyonmegosztás kérdéskörében is közös kezdeményezésre hívja a Miskolci Ellenzéki Szervezetek Egyeztető Bizottsága az MSZMP városi bizottságát! Véleményünk a következő: az állampárt negyven éven át korlátozás nélkül használta a magyar nemzet vagyonát. A reformok jegyében hozott földtörvény a korábban csak kezelt javak átruházásával az MSZMP-t és társadalmi szervezeteit egyszerre ingatlanmilliárdossá tette. Az egyetlen tollvonással szerzett vagyon ma egyszerre biztosít, behozhatatlan előnyöket a párt számára a megindult politikai versengésben, és , teremt a pártbürokratáknak lehetőséget arra, hogy vereségük esetén „vállalkozásként”

— mint erre szűkebb pátriánkban is mind gyakrabban van példa — vagy járadékosként mentsék a vagyont, illetve magukat. Az MSZMP és társult szervezetei több milliárd forint költségvetési támogatást kapnak évente, tehát nem igaz az az állítás, hogy a pártvagyonnal csak a tagság előtt kell elszámolni. Ez a párt ingatlanaiból már ne gazdagodjon tovább!

A mai gazdasági helyzet és a jövő érdeke egyaránt indokolja, hogy haladéktalanul zárolják és helyezzék a tanács (vagy egy nyilvános számadásra kötelezett vagyonkezelő szervezet) felügyelete alá az MSZMP és a többi hasonló szervezet ingatlanvagyonát, Minthogy a KISZ ezt már meg is tette. E szervezetek a jelenleg használt ingatlanaikért fizessenek a folyó költségvetési támogatásból és egyéb bevételeikből a piaci áraknak megfelelő bérleti díjat. Az így előreláthatólag felszabaduló oktatási intézményeket, kommunista szerénységről árulkodó párts zekházakat, és a többi, bocsássák a köz hasznára: használják őket kulturális, szociális vagy éppen oktatási célokra.

A Hazafias Népfront az egypártrendszer ál-koalíciós szervezete volt, a többpártrendszer létrejöttével elvesztette funkcióját. Minthogy tagsága nincs, költségvetési támogatását semmi sem indokolja. Felszabaduló helyiségeit a tanács (vagyonkezelő központ) adja bérbe a független, demokratikus szervezeteknek. Ilyenfajta javaslatait az ellenzéki szervezeteknek más párt- bizottságok *— például Szegeden — nemcsak tolerálták, de kezdeményezőleg is léptek fel azokkal kapcsolatban.

Szeretnénk, ha a miskolci MSZMP-bizott- ság is hasonlóan nyitott módon viszonyulna felvetéseinkhez. A pluralizmus, a valóban működő többpártrendszer nem deklaráció kérdése — ezekből már mindenkinek elege van. A független szervezetek csak akkor lesznek számonkérhetőek, ha rendelkeznek a politizálás eszközeivel, s a képviselt érdekeket meg is tudják valósítani a politika szférájában. Amíg ez a helyzet nem jön létre — a szabad választást követő népmegbízatással egyetemben —. addig ez az átmeneti időszak csak a kvázi többpártrendszer időszaka lehet.

De mi mégis tudjuk: tárgyalni kell, tán közel az idő, midőn az emberek nem tárgyalások eredményeitől teszik függővé cselekedeteiket, A túlzott magabiztosság rossz tanácsadó. Különösen itt: a szakadék szélén.