Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

1989. július 11., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 5 Miskolcon is megkezdődtek Tárgyalások az MSZMP és a Meszel) között Tegnap délután Miskolcon, a Rendezvények Háza tanács­termében megkezdődtek a tárgyalások az MSZMP Miskolc Városi Bizottsága és a Miskolci Ellenzéki Szervezetek Egyez­tető Bizottsága képviselői között. Az előzetes megállapodá­soknak megfelelően a tárgyalások levezető elnökéül a le­lek dr. Kovács László miskolci tanácselnököt kérték fel. A tárgyalóasztal negyedik oldalán foglalt helyet a népfront és a Deinisz városi képviselője. A tárgyalásokon az MSZMP delegációját Tímár Vilmos első fiit,kár vezette, tagjaiként jelent volt Gulyik Zsolt, Gyarmati Béla, Só­vári Bertalan és dr. Tiitős Sándor. A Meszeb delegá­cióját Balázsi Tibor vezette, tag jóként jelen volt dr. Bó­dé Pál, dr. Csukás Zoltán, Hajdú Gábor, Juga György. Kiss János, dr. Matyi László, Mile Lajos. Rajkai Zsolt és Végli László. Rövid1 megnyitójában dr. Kovács László üdvözölte a felek készségét a tárgyalá­sok megkezdésére, és annak á reményének adott hangot, hogy ezek a megbeszélések előmozdítják a megegye­zést. és ennek az egész vá­ros és minden polgára tálja majd hasznát. A megegyezés szerint először Tímár Viilmos. majd Balázsi Tibor olvasta fel delegációik szándéknyilat­kozatát. A beszédek terje­delme és a lapzárta kény- szerűsége miatt ezeket szer­dal lapszámunkban közöl­jük teljes terjedelemben,. A nyilatkozatok felolva­sása után komoly vita ala­kult ki a „negyedik oldal” státusának kérdéséről. A Meszeb tagjai ellenezték, hogy a népfront, a Deroisz és majd a szakszervezet képviselője egyenrangú fél­ként ülhessen asztalhoz, míg az MSZMP képviselői ehhez ragaszkodtak. A meg­kérdezett szervezetek kép­viselői is igényelték a tel­jes jogú részvételt. Hosszú vita után az elnök .javasla­tára úgy döntöttek, hogy az első alkalommal csak meg­figyelői státust kap a negye­dik oldal, később pedig — a tárgyalt témáktól is füg­gően — tárgyalási jogukról alkalmanként egyeznek meg. Ezután a tárgyalások té­májáról és .technikai felté­teleinek megteremtéséről nyilatkoztak a delegációik vezetői. Tímár Vdlmo® a megegyezés szerint a helyi sajtónyilvánosság megte­remtése kérdésében, a kü­lönböző. főleg Miskolc éle­tével kapcsolatos témák megvitatásához egyeztető bi­zottságok alakítása kérdésé­ben. végül a választások előkészítése, lebonyolításá­nak rendezői elvei kérdé­sében javasolt vitát. Az ellenzéki kerekasztal képviselői a második pontot (bár korábban ezt ők java­solták) nem tartották jelen­tős kérdésnek, de ebben ké­sőbb mégis megegyeztek. Ki­jelentették viszont, hogy első és legfontosabb témának tartják ,az MSZMP vagyoná­nak független, szakértők ál­tal történő felmérését, majd annak megvitatását, hogy ezek közül (az ingatlanva­gyonból) mit lehetne társa­dalmi újrafelosztásra, hasz­nosításra (oktatás, esetleg szociális létesítmény céljaira) kiválasztani. Ebben a témakörben hosz- szas, éles vita kezdődött, néha már-már annak a ve­szélye is felrémlctt, hogy a -tárgyalások rögtön az első alkalommal megszakadnak. Az MSZMP delegációja azt a megoldást elutasította, hogy idegenek mérjék fel a vagyonát, másrészt közölték, hogy az újraelosztáshoz nincs is kompetenciájuk. Azt vi­szont felajánlották, hogy a vagyonról ők készítenek egy pontos listát, amit" hajlan­dók átadni, illetve nyilvá­nosságra hozni. A vita részletezésére most nincs mód, szerencsére ,a te­lek ió szándéka és az elnöK- Iö dr. Kovács László tapin­tatos közbeavatkozásai ered­ményt hoztak. Több mint egyórás vita után megegyez­tek abban, hogy az MSZMP városi bizottsága listát készít vagyonáról, kezdeményezi a felettes, megyei és országos pártszerveknél, hogy lehessen kompetenciája saját vagyon­tárgyai sorsának kérdésé­ben, és vállalta, hogy mind­ezek tisztázása után tárgya­lásokat kezd egyes ingatla­nok- felhasználása kérdésé­ben. A . felek megegyeztek ab­ban, hogy a következő ülés­re július 17-én, 17 órakor kerül sor, s énkor a helyi sajtónyilvánosság témaköré­ben kezdenek eszmecserét. (szatmári) A partok és a pártok realitása Évek óta semmi nem nőtt ebben az országban jobban, mint a fennálló ál­lapotok, a folyó események felett gya­korolt kritika. Ez jó, mert csak az a tár­sadalom képes a fejlődésre, amelyik nem hiteti el önmagával, vagy amelyik­kel nem sikerül elhitetni a vezetésnek, hogy minden jól megy és a lakosság meg lehet elégedve. Szükségszerű is, hiszen az elmúlt évtizedekben az volt a jellemző, hogy a hibákról nem volt sza­bad szólni, az eredményeket fel kellett nagyítani, sőt nem is létező eredménye­ket kellett kitalálni. Ennek éljük meg ma a reakcióját. Mikor a társaságomban panaszkodókat, bírálókat megkérdem: most jobb, vagy akárcsak egy évvel ezelőtt? Gondolkodás nélkül rávág­ják, hogy most. Aztán jön­nek a de-k. Én néhány te­rületet emelek ki, amelye­ken indokolt és hasznos volna látnunk az eredmé­nyeket is. A politikai' életünk' gyor­sabban és zökkenőmenteseb­ben demokratizálódott, mint azt bárki külföldön és itt­hon elképzelte volna. Nem állhatunk meg ott, ahova el­jutottunk, de a folyamatok sínen vannak, és hitem sze­rint visszafordíthatatlanok. Ebben a tekintetben nem­csak az elmúlt 40 évre igaz, hogy alig történt valami az elmúlt évhez képest, de az én korosztályom az élmé­nyei alapján tudhatja, hogy 1945 és 1949 között is sok­kal kevesebb történt érdem­ben. Ha az elkövetkező két- három évben így folytatjuk, a történelemben eddig egye­dülállót sikerül megvalósíta­ni. Nem akarok a nálam sok­kal nehezebb anyagi körül­mények között élők nevében is nyilatkozni, de megmon­dom, hogy én az utóbbi évek nagyobb szabadságát többre értékelem, mint nyugdíjam reálértékének ro­hamos értékvesztését. Az azonban aligha vitatható, hogy^ a kényszerű nadrág­szíj-meghúzásért az egyet­len, amit a közeljövőben kaphatunk, a nagyobb poli­tikai szabadság és nemzet­közi tekintély. KOMP HELYETT HÍD A magyar külpolitika év­százados távlatiban mérve is kiemelkedő eredmények­re, a nemzet érdekeit kép­viselő stratégiára lehet büsz­ke. Az elmúlt kétszáz esz­tendő során a magyar kül­politikát még mindig az Ady által oly találó megfogalma­zás, a komp-természet jelle­mezte. Ez alatt azt kell ér­teni, hogy külpolitikánk vagy az egyik nagyhatalom oldalán kötött ki, vagy a másikon. Ha az egyik part­hoz kötötte szorosan magát, akkor a másikról hitte, hogy az lenne esetleg a jobb. Ehhez még egy másik tényt is hozzá kell. tennünk: az állam külső tekintélyét nagyobbra értékelte, mint a nép érdekeit és a világpoli­tikai realitásokat. Meggyő­ződésem szerint a magyar külpolitika az utóbbi évek­ben feladva komp-természe­tét, a híd szerepet vállalta, és tudomásul vette nemcsak a pártok, de a partok reali­tását is. Mindennek ellené­re szinte nem is emlékszem, hogy valaki is megdicsérte volna ezért az illetékeseket. Hiba. Az igazságügyi szerveink, s jogszabály-előkészítésünk is kiváló munkát végzett. E téren is egy év óta több történt, mint előtte egy év­század alatt összesen. Ez annál nagyobb dicséretet ér­demel, mivel az elmúlt negyven évben e téren ural­kodtak a legszomorúbb álla­potok. Sokszor elmondtam a múltban, hogy milyen súlyos hiba, hogy a jogásztársada­lom 1949 után Szinte telje­sen elvesztette korábbi poli­tikai szerepét. A reformkor­tól kezdve a jogászok a tár­sadalmi fejlődés, a reformok követelésének élvonalát kép­viselték. Ebből a szerepből kizárták őket, és nem is si­került még a hátsó ajtókon sem visszajönniük. Ezért az­tán annál nagyobb a jelen­legi szerepükért járó elis­merés. Az elmúlt év sorún talán ők tehették a legtöb­bet a reform megvalósítása érdekében. LÁTVÁNYOS HÍRKÖZLÉS A nap minden órájában látható leglátványosabb eredményt azonban a hír­közlésben értük el. Az újsá­gok, a folyóiratok, a köny­vek, a rádió, a televízió mondanivalójának értéke egy év alatt a többszörösére emelkedett. Mi sem bizo­nyítja jobban, hogy a fel­emelt árak ellenére nőtt az újságok iránti kereslet, és ennél is sokkal jobban, a megvásárolt újságból elol­vasott anyag mennyisége. Mindez az emelkedő költsé­gek ellenére csupán azért, mert az újságírók munkája klasszisokkal jobb, mint ko­rábban volt. Lehetett volna még más eredményekről is szólni, nemcsak a helyhiány miatt, de ezt azért sem tartottam indokoltnak, mert a hibák és hiányosságok száma en­nél is sokkal nagyobb. (MTI —Press) K. S. A már korábban megkez­dett munka eredményeként, az előzetes koncepciót terv­szerűen végrehajtva, az idén újabb községek kapnak egészséges, vezetékes ivóvi­zet megyénkben. A megyei tanács által is jóváhagyott elképzeléseknek megfelelően tovább csökken azoknak a településeknek a száma, ahol a lakosság eddig a többé -ke vésb é fertőzött ku­tak vizét volt kénytelen fo­gyasztani. A munkálatok egyes köz­ségekben már igen előreha­ladott állapotban vannak. Ennek következtében ul Tiszalúcon műszakilag át­adták a helyi vízellátási rendszert, s a felmerült hiá­nyosságok megszüntetése után. rövidesen már üzem­szerűen működik. Hasonló­képpen a műszaki átadással gyakorlatilag befejeződött a ricsei vízműrendszer kiépí­tése is, mert a harmadik ütembe sorolt Kenézül és a hozzácsatlakozó Viss és Zal- kod községekben is rövide­sen megkezdődik a rendsze­res vezetékes ivóvízellátás. Ezzel megyénk bodrogközi „csücske” is az egészséges ivóvízzel ellátott települések közé tartozik már. Több más településen most folyik a munka, a csőveze­tékek fektetése, a vízadó kutak, vízművek kialakítása, amelyek a tervek szerint még az idén befejeződnek. A munkálatok jelenlegi' ál­lása szerint elkészül a ve­zetékes hálózat a bükki köz­ségekben, Rácson és Tardo- nán. Egészséges ivóvizet kap Taktaharkány, akárcsak Sajószöged. valamint Ti- szaladánv is. A tervek sze­rint elkészül a zempléni részeken fekvő Telkibánya vízműrendszere is, s végül. de nem utolsósorban, a me- zőcsúti rendszer is bekap­csolódik még az idén a szol­gáltatásba. (Felvételeink: képek vízműből.) Sikeres lél ét a Borsodi Szénbányáknál Annak ellenére, hogy elvonták az állami támo­gatást ebben az évben a szénbányászattól, pozi­tívan zárta az első fél évet a Borsodi Szénbányák — tudtuk meg Kovács Lorándtól, a Szénbányák termelési főmérnökétől. A lakossági fogyasztásra a tervezettnél több szenet adtak, mert eredeti tervü­ket mintegy 36 ezer tonná­val túlteljesítették. Különö­sen a Miskolci, valamint a Szuhavölgyi Bányaüzem adott több szenet az erede­tileg tervezettnél. Bár a lét­szám a bányáknál csökken, ennek ellenére még sikerül telepíteni a szenelő munka­helyeket, a nagy teljesítmé­nyű gépesített frontfejtése­ket. A vájárok munkájának nyomán aztán nemcsak több, .szén került a felszínre, de az új munkahelyek előkészíté­séhez nélkülözhetetlenül szükséges elővájási tervet is maradéktalanul teljesíteni tudták. A Borsodi Szénbányák az „eredményességi tervét” is teljesítette az első fél év­ben. Ehhez hozzájárult, hogy javították a minőséget nem­csak a lakossági darabos szénnél; hanem az igencsak jelentős mennyiséget kitevő aprószénnél is, amelyet, az erőművekben használnak fel. A minőség javítását az is segítette, hogy a Központi Szénosztályozó egy új be­rendezést helyezett üzembe. Ezzel az eddiginél jobban tudják szétválasztani szem­nagyság szerint a szenet, ami jobb minőséget, így na­gyobb árbevételt is jelent. Bár ezek önmagukban csak kisebb módosítások, összes­ségében azonban az ered­ményes gazdálkodást tették lehetővé. Erre törekednek a második fél évben is. A Bodrogköztől az Alföldiq Újabb községekbe jut

Next

/
Thumbnails
Contents